Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-07 / 184. szám

1957 AUGUSZTUS 7. TOLNA MEGYfcl NÉPÚJSÁG S Jól indult — de szomorúan végződött 1956 elején alakult Tolnán egy termelőszövetkezet, melyet ma is Alkotmánynak hívnak. A nagyüzemi gaz­dálkodáshoz szükséges feltételek eléggé kifogásolhatóak voltak akkor. Ezért mindjárt felvetődött, hogy nagyon megfelelne a szövetkezetnek a Tolna község külterületén lévő Schleider-puszta. De, akkor csak felvetődött, mert úgy nézett ki a helyzet, hogy a Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat, melynek tulajdona a puszta, ragaszkodott hozzá, nyilván azért, mert szüksége volt rá. így a fiatal szövetkezet megelégedett azzal, hogy a községben a ta­náccsal szemben lévő épületet megkapta, illetve kapott belőle annyit, hogy itt el tudta helyezni a közös állato­kat, a gazdasági felszereléseket és az irodákat. A tsz fejlődött. Ma már — hála a népi demokratikus rendszerünknek — ott tartanak, hogy az év végére 60 forintot tudnak osztani egy-egy munkaegységre, el tud­ják látni a község bölcsödéit tejjel és a vásárlók egyré- szét egyéb más mezőgazdasági termékekkel. És nagy a parasztok körében a tsz-ek iránti érdeklődés is. Ez mind dicséretes dolog A tolnai községi vezetők fejlődésében nézik a tsz-t és egy kicsit a jövőre is gondolnak. S mivel a tanács­csal szemben lévő, most már tsz épületben napköziott­hon is van, megpróbálkoztak mégegyszer a SERNEVÁL- nál, hogy nem adnák-e át a pusztát, annál is inkább, mert az 1956-os jeges dunai árvíz óta nem használják. Telt, múlt az idő. A Tolnai Sertéstenyésztő Válla­lat egyesült a dunaföldvárival. És ezév június 1-én a dunaföldvári SERNEVÁL igazgatója maga ajánlotta fel a pusztát a isz-nek, mondván, úgyis kihasználatlanul áll, a szövetkezetnek pedig olyan szüksége van rá, mint vaknak a látásra. Határtalan volt az öröm Tolnán. Biz­tosra vették, hogy gazdaságuk fejlesztésének most már vannak reális alapjai. Nevezetesen egy puszta, amely el van látva gazdasági épületekkel és körülötte több mint száz hold jó termőfölddel. A tsz-tagok reálisan gondol­kodtak, mert, amikor híre ment a községben, hogy a tsz a pusztát megkapta, 20 egyénileg dolgozó paraszt jelentette be, hogy a gazdasági év végén belép az Alkot­mányba. A tanács vezetői pedig azért örültek, mert végre „békés’“ úton el tudták „távolítani“ a tsz istálló­ját a község kellős közepéről. A tsz be is költözött a pusztára. Persze előbb rendbe hozták az istállókat, kitisztították a majort a gaztól, lepadlózták a mennyezetet, jászlakat építettek be, és így tovább. Ez „csekély’“ 60 000 forintba került. S a tu­lajdonos (már mint a termelőszövetkezet) a pusztával együtt kapott földet — mert itt gabonát termelt a SERNEVÁL és ezt betakarította — fel is szántotta és másodnövénnyel be is vetette. Szeretnénk most azt írni itt a riport végén, hogy a tsz-tagok boldogan élnek, fejlesztik gazdaságukat és elégedettek a SERNEVÁL-lal. De lám, lám, milyen a „sors.’“ A SERNEVÁL gondosko dott arról, hogy ennek a riportnak sZbmorú vége legyen. Augusztus 2-án ugyanis a SERNEVÁL igazgatója, aki maga ajánlotta fel a pusztát a tsz-nek, írt egy levelet a megyei tanács mezőgazdasági osztálya tsz csoportvezető­jének, Arany Istvánnak, melyben közölte vele, hogy mindent vissza. Azaz a tsz azonnal költözzön ki a pusz­táról, mert a felettes hatóság nem adta beleegyezését az „üzletbe“. Hogy miért? — Ezt nem tudni. Egyéb magyarázat híjján kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy a SERNEVÁL felettes hatósága nem nézi jó szem­mel, hogy Tolnán egy termelőszövetkezet virágzik, fej­lődik. Mi ennek ellenére reméljük (szeretnénk remélni!), hogy ez a feltevésünk alaptalan, a SERNEVÁL felettes hatósága belátja, hogy nagyon jó szolgálatot tesz a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének, ha egy ki­használatlanul lévő pusztát — amelyet nem is ő építte­tett! — átad a tsz-nek. Molnár Lászióné Ezek a mai fiatalok?! Még pár évvel ezelőtt történt, hogy a gyönki járás egyik falujában szó* katlan esethez hívták a mentőket. Kórházba kellett szállítani egy 14—16 éves fiút, mert — ahogy az asszony-nyelvekből kitűnően megszerkesztett suttogó híradó terjesztette, rémüldöző fejcsóválások közepette — kigyulladt a gyomra) vagyis mértéktelenül sok pálinkát vedelt a nagyreményű ifjú. „Ezek a mai fia­talok!” hördültek fel jónéhányan, csak az nem jutott eszükbe, hogyan segíthet­nének ... Ma havi ellátmányt, szaktanácsokat és cigarettát kapnak a papától, vagy a mamától ohjan gyerekek, akik hajdanában csak pofont kaphattak volna (ha­bár ez sem egészséges megoldás). Tizenöt éves korukban elmennek „csörögni”) és éjjel ténferegnek haza, mert a szülők nem tudják, mit kezdjenek velük, vagy tetszik nekik a korán felnőtt fiú. Sok esetben már az óvodáskorban sikerrel pró­bálgatják egyik-másik helyen, hogyan lehetne elrontani szeretett csemetéjüket. Egy ismerős panaszolta, hogy vannak olyan családok, akik szomjas nebulóikat — pénzt nyomva a markukba — elküldik a kocsmába. A tamási járásban az egyik falu italboltjába beállított két apróság, megértek vagy nyolc évet együttesen, és két fröccsöt kértek. A talpraesett rendelő így biztatta kissé húzódozó társát: ..Mit vacakolsz! Igyál nyugodtan, elvégre kocsmában vagyunk.” Ennyi fölény és könyedség elég lenne az egész labdarúgó válogatottnak, nemi egy kisgyereknek, de hiába. • Tény és lelkiismeretlenség, hogy hány büszkeségtől csillogószemű papa dicsekszik lelkesedve: „Na, mit szólsz hozzá, milyen a kölyök? Ügy iszik, mint a kefekötő!” S ha alkalom van rá, már pedig azt könnyedén lehet találni, papa és hatéves fiacskája mennek az italboltba és isszák a bort, vagy — a féldeciti Mert az apróságok között is vannak —( szüleik jóvoltából — féldecizők. Egy mama a legnagyobb, magától értetődő nyugalommal mesélte, mennyire nem aka­dályozza őket a gyerek a szabad mozgásban. Ha valami program van, egy­szerre 2—3 féldecit megitatnak a szerencsétlen kicsivel, s mint a nagyszerű mama mondta, „így gyorsan elalszik” és ők mehetnek, ahová akarnak. Szabad előttük az út, jöhet a szórakozás, hiszen otthon alszik a gyerek. A valóságtól csak annyiban különböznek az itt felsoroltak, hogy sokkal gyakoribb az ilyen, mint gondolni lehetne, sokkal több a gyermekét biztató szülő („ettől nőssz nagyra, fiam”), mint amennyit felsorolhatnánk, különösen falun. A következményekkel már nem számolnak, csak tíz év múlva fogják a fejüket szörnyűlködve: „Nahát, ezek a mai fiatalok?!” — De ilyenkor is más gyere­kéről van szó. (—i—ó) HÍREK Megérdemelt sikert aratott a „Vadvirág“ Válasz a „Nyolc tévedés egy hónapban” című cikkre Hétfőn este nagy sikerrel mulatták be a Magyar Játékszín művészei a Városi Kultúrházban Eisemann Mihály három- felvonásos operettjét, a Vadvirágot Mi­előtt az előadáson látott alakítások rész­letezésére térnénk, feltétlenül meg kell említenünk a színészek nagyfokú felelős­ségérzetét és lelkiismeretességét, amely nélkül az előadás könnyen elmaradhatott volna. A társulat autója ugyanis elakadt a mohácsi úton. Más társulat ilyen eset­ben már megtette, hogy lemondta az -előadást és kísérletet sem tett arra, hogy ■valahogy bejusson az előadás színhelyé­re ... Ez a társulat azonban, igaz, kicsit késve, de megtartotta előadását. Díszletek nélkül peregtek az események a színpa­don, de a közönség nem vette ezt zokon, tudta, hogy a művészek lelkiismeretes­ségén múlott csupán, hogy az előadást ■egyáltalán megtartották. Ha az alakításokról részletesen aka- Tunk beszélni, két szemszögből vizsgál­hatjuk azokat. Vizsgálhatjuk a játékot és beszélhetünk az előadás hanganyagáról. Ez az együttes sajnos gyengébb hangerő­vel rendelkezett, mint a Magyar Játék­szín előbbi együttese, amely Kálmán Imre Marica grófnőjét mutatta be. Az előadás legünnepeltebb tagjai jog­gal Tábori Nóra Jászay-dílas művésznő és Eisemann Mihály, a darab zenéjének Az esős időjárás következtében szá­molni kell azzal, hogy a betakarított ga­bona nedves, illetve 16 százaléknál na­gyobb víztartalmú. A termelőszövetkezetek szárításra szo­ruló gabonatételei akadálytalan átvételé­nek biztosítása érdekében a megyei, a fővárosi és a megyei jogú városi tanácsok vb. mezőgazdasági osztályának vezetőit (továbbiakban: mezőgazdasági osztály­vezető), valamint a megyei Terményfor­galmi Vállalat igazgatóit az alábbiak végrehajtására utasítjuk: 1. A mezőgazdasági osztályvezető hívja fel a megyében működő mezőgazdasági termelőszövetkezeteket és termelőszövet­kezeti csoportokat (továbbiakban: terme­lőszövetkezet), hogy a 16 százaléknál na­gyobb víztartalmú kalászos vetőmagvai- kat, valamint a szabvány (szokvány) ka­lászos gabonaféléket termesztés-módsze­rekkel (alacsony tárolás, lapátolás, ros­tálás, napon történő szárítás) oly mérték­ben szárítsák meg, hogy azok víztartalma a 16 százalékot ne haladja meg. szerzője volt. Tábori Nóra (Éva) szerepét jó felfogásban alakította. Nagy színészi gyakorlata és az ábrázolásban való jár­tasság tökéletessé tette az általa meg­formált figurát. Hasonló véleményt mondhatunk Bérei Pál (Sándor) és Nagy István (Ábris) játékáról is. Verebes Ká­roly (János) arcjátéka és komikuma ér­demel dicséretet. A Máriát alakító Kollár Lívia (akit utoljára a Déryné címszerepében tapsol­tunk meg), ebben a darabban is meg­érdemelt sikert aratott jó játékával. Szántó Klári (Tertai grófnő) és Hegyi Péter (Farkas doktor) szintén jól oldot­ták meg feladatukat. Külön kell beszélni a harmadik fel­vonásban megjelenő paraszti figurák áb­rázolásáról. Hamis ez a kép, amelyet a darabban kap a néző ezekről az embe­rekről. Valószínű, hogy itt a rendezésnél volt már hiba. .. Más a paraszti józan gondolkodás vagy furfang, mint amit itt ismertünk meg. Lehet, hogy a szöveg­könyv egvügyűnek igyekszik beállítani ezeket az embereket, de a színésznek és rendezőnek mást kellett volna kihozni ezekből a szerepekből . . . A zenekar, melyet Eisemann Mihály vezényelt, általában jól kísérte az elő­adást. B. G. 2. Ha a termelőszövetkezet a gabona szárítását nem tudja elvégezni, kérje fel a megyei Terményforgalmi Vállalatot — a fuvarköltségek és a szárítási díjtétel megfizetése ellenében — a szárításnak bérszárítás formájában való elvégzésére. Ha a szárítást a megyei Terményforgalmi Vállalat végzi, a szárítást követőleg meg­állapított súlymennyiséget és minőséget kell a termelőszövetkezet és a vállalat közötti elszámolás alapjául venni. 3. A megyei Terményforgalmi Vállala­tok — az átmenetileg szükséges tárolás legrövidebb időre való csökkentésével — gondoskodjanak a mesterségesen szárított gabonának malomba, vagy más feldol­gozó üzembe való haladéktalan tovább­szállításáról. á. A mezőgazdasági osztályvezető gon­doskodjék arról, hogy a jelen utasítás­nak a termelőszövetkezetekre vonatkozó rendelkezéseit a sajtó útján és a megyé­ben szokásos más módon, haladéktalanul ismertessék. — Sátortábor áll már több hete Paksnál a Duna túlsó oldalán. Itt üdülnek azok a KISZ-fiatalok, akik tanulás, vagy egész évi munka után a szabadban pihenik ki fáradalmai­kat. A Megyei KISZ Bizottság eddig két csoportban, több mint 50 fiatalt üdültetett a Duna mellett, részint dolgozó fiatalokat, részint pedig kö­zépiskolásokat. Ma, augusztus 7-én, szerdán lesz a második csoport záró­ünnepélye, amelyen a táborozókat és vendégeiket megvendégeli a helybeli földművesszövetkezet. — A Bányásznap alkalmából a megyei kereskedelmi osztály még na­gyobb árukészlettel látja el a megye bányász lakosságát, mint eddig. Erre az alkalomra a rendelkezésre álló árualapból a legnagyobb választékot, és még külön nagymennyiségű áru­cikket biztosítanak.. Ruhaneműeknél körülbelül egy millió forint értékű áru között válogathatnak, bútorból 130 000, óra és ékszerből pedig kb. 60 000 forint értékű árut kap a bánya vidék lakossága a nagy ünnepre. — Csúcsforgalom gyümölcsből. A Nagykanizsai Gyümölcsszeszipari Vál lalat Szekszárdi Telepén most fejez­ték be a cseresznye feldolgozását és kikezdték a barack főzését. A telepen óriási a forgalom, mert napi két va­gon befogadóképesség mellett általá­ban 4—6 vagon gyümölcs érkezik. így az üzem sokszor éjszakai műszakban is dolgozik. — A fotózó fiatalok örömére közöl­hetünk egy jó hírt. A megyei KISZ- től kapott értesülésünk szerint a szekszárdi szervezetekben fotó-szak­körök alakulhatnak rövidesen, mert a kultúrház felszerelését megállapo­dás szerint a KISZ-ben alakuló szak­körök, rendszeres foglalkozásokon használják. ■ — A Lengyeli Szakiskola Tangazda ságában megyei viszonylatban is szép eredményt értek el a tehenészetben. A fejési átlag a megye legjobb ered­ményei közé tartozik. Jelenleg átla­gosan 16 litert fejnek naponta. — A háziasszonyok állandóan sé­relmezték, hogy a befőzési szezon el­lenére sem lehet kapni, csak nagyon ritkán, celofánt. Értesülésünk szerint most a megye „pótkeretet“ kapott, s rövidesen 35 ezer tasak kétíves celo­fán érkezik a boltokba. A szállít­mány megérkezése tíz napon belül várható. A Tolna megyei Népújság 1957 július 27-i számában megjelent „Nyolc tévedés egy hónapban” című cikk, a Tolna me­gyei Állatforgalmi Vállalat Bakó Béla nevű felvásárlójának felületes munkáját bírálta. Részben a cikkben felsorolt, rész­ben pedig a Bakó Béla által korábban elkövetett mulasztások megismétlődésé miatt, a vállalat Bakót állásából elbocsá­totta. A felvásárlók — nemcsak Bakó, hanem a többiek is — gyakran követnek el hi­bákat részben az állam, részben a ter­melők kárára. Ezek valóban nem vetnek jó fényt a vállalat munkájára, azonban a felvásárlóknak sincs könnyű dolguk, mert a termelők igen gyakran türelmet­Kormányunk az állami lakásépítkezés mellett nagy segítséget nyújt azok szá­mára is, akik saját erejükből, saját meg­takarításaik felhasználásával kívánnak otthont alapítani. Az állami segítséget: az építési kölcsönt, egyre többen veszik igénybe hazánkban. Megyénkben az év első felében 162 építkező kapott építési hitelt, közel 3,5 millió forint összegben. Pincehely községben a községfejlesz­tési hozzájárulás címén befolyt pénzből Marschik Pál, a Tolna megyei Ál­latforgalmi Vállalat igazgatója levelé­ben bírálja a lap szerkesztésénél elő­forduló hibákat. „Vigyázzon a Nép­újság Szerkesztősége — írja — az olyan hibákra, mint amely például a július 27-i számnál fordult elő. Az újság első oldalán a cím alatt „Péntek, 1957 július 27.“ dátum volt feltün­tetve, holott július 27-én nem péntek, hanem szombat volt.“ Egyetértünk Marschik Pál igaz­gató bírálatával, s egyben közöljük, hogy a hiba, amelyet a levélíró a szerkesztőség szemére vet, nem a szerkesztés, hanem a nyomda hibá­jából adódott. Szabó Katalin tanácsot kér a szer­kesztőségtől: „Nagyon szeretnék egy szekszárdi szövetkezeti varrodába leszerződni tanulónak“ — írja. A KISZÖVTÖL kapott információ alapján közöljük Szabó Katalinnal, hogy a szekszárdi varrószövetkezetek lenkednek és sürgetik a felvásárlót, aki Százezer forintokkal dolgozik. JTermé- szetesen a visszatérő és sorozatosan elő­forduló hibákat a vállalat vezetősége nem nézi el, mint ahogy nem nézte el Bakó Béla esetében sem, azonban sokkal több megértést kérünk ezúton a terme­lők részéről is. Kérjük, hogy a termelők jogos kívánságának megfelelően, reggel 5 és 7 óra között tartandó felvásárlá­sainkra pontosan hajtsák fel állataikat, hogy a felvásárló megfelelő időben tud­jon gondoskodni az állatok elszállításáról és a termelők pontos kifizetéséről, stb. Marschik Pál a Tolna megyei Állatforgalml Vállalat igazgatója mintegy 56 000 forint költséggel bővítik a villanyhálózatot. így körülbelül hetven- tiel szaporodik Pincehelyen az áram- fogyasztók száma és a vásártérrel szem­ben épült újtelepi lakókhoz i# eljut a villanyfény. A megye községei közül még Kisdoro- gon és Tolnanémedin dolgoznak a vil­lanyszerelők, ahol 600, illetve 800 méter­rel bővítik a villanyhálózatot. döntően konfekciót készítenek, így tanulólányt nem szerződtetnek. Ja­vasoljuk, próbáljon a helyi szövetke­zeteknél elhelyezkedni. « Értesítjük az érdekelteket, hogy a Népújság gyermekszépségversenyé­nek befejeztével a pályázatra bekül­dött fényképfelvételeket visszaküld­jük a címzetteknek. Munkánk gyorsítására kérjük Lambert Klára Bonyhád, Völgyi Ist­ván Gyönk, Mátrai Melinda Domb­óvár, Kertész Ágnes Bátaszék, Szabó Judit és Kálmán Tolna, Nepp Dé­nes, Pertvina Miklós, Gergely Gábor. Gádor Gizella, Sepsi Zsuzsa és Gab­riella, Fodor Marika, Ördögh Attila, Koleszár Edith pályázók szüleit, ír­ják meg közelebbi címüket (utca, házszám), hogy a fényképeket visz- szaküldhessük. A szekszárdi szülők személyesen is átvehetik a képeket a Népújság Szer­kesztőségében. Cím: Tolna megyei Népújság Szerkesztősége Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Fontos mezőgazdaságra vonatkozó rendeletek A földművelésügyi és az élelmezésügyi miniszter 38/B/1957. FM—Élni. M. számú együttes utasítása. A termelőszövetkezetek szárításra szoruló gabonatételei átvételének sza­bályozásáról. Épülő megyénk SZERKESZTŐSÉGI ÜZENETEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom