Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)
1957-08-30 / 203. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. augusztus 30. Less-e tanévnyítás a Lengyeli Mesőgasdasági Szakiskolában GYERMEKEKNEK A nándorfehérvári diadal Mezőgazdasagi vezetők, agronómusok, termelőszövetkezeti tagok és paraszt- emberek szerte a megyében szinte nap mint nap vitatkoznak azon, hogy kevés a mezőgazdasági szakember. „Márpedig a mezőgazdasági termelés hozamát szakemberek, mezőgazdasági alapismeretekkel rendelkező dolgozók nélkül fellendíteni nem lehet — mondotta a minap Lauffer József, az aparhanti Felszabadulás Tsz elnöke. Mindjárt hozzátette: — Ezeket pedig nem lehet egyszerűen a szegről leakasztani. — Ez így igaz. De egyáltalán megvan-e a lehetőség itt a megyénkben arra, hogy a mezőgazdasági termelés alapismereteire megtanítsák azokat, akik élethivatásnak választották a földműves munkát? — vetődik fel jogosan a kérdés. Megpróbálok erre választ adni. .. Van a megyénkben egy korszerűen berendezett mezőgazdasági szakiskola Lengyelen. Az iskola a lengyeli tangazdaság kellős közepén van. Az intézmény a megyei tanács hatáskörébe tartozik. Ebben az évben Tolna, Baranya és Somogy megyéből — a méhész-tanfolyamokon kívül — hetven 17—27 éves termelőszövetkezeti. állami gazdasági és egyéni parasztfiatalt tanítanának itt meg a korszerű gazdálkodásra . .. Igen. sajnos, ■ stíl: tanítanának. A helyzet ugyanis az, hogy meglepően kevés a jelentkező a kétéves szakiskolára. Ügy néz ki, hogy a hetven helyett, augusztus 27-én, a szeptember 2-án induló iskola két évfolyamára összesen huszonkét jelentkező volt. És amint az igazgató mondotta, kérdéses, hogy ezzel a hallgató- létszámmal megnyitják-e másodikán az iskolát. S ha nem nyitják meg, azzal csak egyet lehet érteni. A helyzet ugyanis az, hogy az iskolának a tanárokkal együtt 21 allíalmazottja van és épcnte több mint egymillió forintot fordít az állam arra, hogy fenntartsák ezt az intézményt. Márpedig ha a hetven helyeit csak huszonketten tanulnak itt, semmiképpen isem fizetődik vissza az állami befektetés. Félreértés ne essék. Egy szóval sem akarom aztI mondani, hogy most már nincs más megoldás, be kell csukni az iskolát. Ez helytelen lenne, nem szabad megtenni, mégpedig azért, mert olyan szükség van a mezőgazdaságban a szakemberekre, mint a vaknak a látásra«,Annak érdekében, hogy az iskola megteljen, tenni kell valamit, mégpedig sürgősen. Amit én javasolnák, az a következő lenne: 1. A Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskolában halasszák el néhány héttel a megnyitást. 2. Az állami gazdasági, termelőszövetkezeti és falusi ifjúsági szervezetek, a pártszervezetekkel közösen, haladék nélkül hívják össze az ifjúságot megbeszélésre. Magyarázzák meg a fiataloknak, hogy aki tanulni akar, az nem lehet mind orvos, mérnök, vagy éppen gépkocsivezető. Mezőgazdasági szakmunkásra is szükség van. És a maga nemében semmivel sem kisebb értékű a mezőgazdasági oklevél, mint a gépkocsivezetői jogosítvány. Az egyik ha jól dolgozik, éppen olyan megbecsült, tagja lehet a társadalomnak, mint a másik. 3. Az illetékeseknek javaslom, változtassák meg a kétéves mezőgazdasági szakiskoláról adott bizonyítvány címét. Ne „Aranykalászos gazda” oklevelet adjanak, hanem — ha lehet — az iskola eredményes elvégzése után minden hallgató kapja meg az „Okleveles mezőgazda” bizonyítványt. Lehetne itt most sokféleképpen magyarázni, hogy miért nem vonzza a fiatalokat a Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskola. De a magyarázkodás végén mindig csak odalyukadnánk ki, hogy az elmúlt években nem becsülték meg eléggé a mezőgazdasági szakembereket, a mezőgazdasági szakmunkásokat. De a magyarázkodás itt vajmi keveset segít. Jóvá kell tenni azt a hibát, amit az elmúlt években e tekintetben elkövettünk. Nagyobb megbecsülésben kell részesíteni azokat, akik megtermelik mindennapi kenyerünket. MOLNÁR LÄSZLONE TUDJA-E HOGY... Hunyadi Jánosért tűzbe mentek volna katonái, még a gondolatát is ellesték, de rá is szolgált a vezér erre a gondosságra és szeretetre! De rászolgáltak a megbecsülésre a félelmet nem ismerő, bátor vitézei is! Még a nándorfehérvári csata előestéjén Hunyadi legjobb fia alól kilőtte egy török nyílvető a paripáját. A vezér tüstént magához hívatta fiatal vitézét, Ákost, és így szólt hozzá: — Jó fiam, én már öreg vagyok, s nézd, az én paripám táncoskedvű táltos, nem való már nekem. Jól teszel, ha elviszed, s cserébe adod a magadét, a múltkorában láttam, milyen kezes jámbor állat. Kíváncsi volt Hunyadi, hogy mit válaszol erre Ákos. Azt hitte, hogy majd kéreti magát, s a világ kincséért sem fogadja el az ajándékot, már csak azért sem, mert az övét nem adhatja Hunyadi lováért • cserébe. A vezér persze akkor is odaadta volna az övét, ha nem kap érte másikat. — Jó vezérem, tüstént hozom paripámat — válaszolt Ákos s nyomban eliramodott. Még egy óraütés sem telt belé, s már egy fiatal, szijhátú csikóval tért meS Hunyadi sátrához, aranyos fék, aranyos nyereg volt a csi- kpn, s megszólalásig hasonlított régi paripájához. — Elhoztam a paripám — dobbant a földre a derék fjiú, ahogy Hunyadit észrevette, — jämbor is, kezes is, ez éppen neked való. Hunyadi ámulva pillantott a pompás táltoscsikóra. Ilyen szép lovat régen nem látott, karcsú volt, formás, fejedelmi a járása. Szép aranyos nyergét s aranyfékét is megcsodálta, s tüstént faggatni kezdte . vitézét, hogy honnan szerezte. Ákos azonban váltig hajtogatta, hogy a paripa régtől fogva az övé. Hun^Sdi ráhagyta s csak a győzelem után tudta meg, hogy bátor fia a szultán legszebb csikóját lopta el uránakMert hiszen úgy illik, hogy a vezérnek legyen a legszebb paripája! Már megfujták a kürtöket, már éppen csatába indult a magyar sereg ,amikor egy tiszt lépett Hunyadi elé és így szólt a vezérhez: — Én úgy látom, hogy mint a te- méntélén sáska, annyi itt a török. Jó vezérem, mondd meg, hányán lehetnek? — Nem hallottad, mit felelt vitézem, aki az imént hagyta el sátramat? — felelte a vezér. — ö is ezt kérdezte? — csillant fel a tiszt szeme. — Nem ezt kérdezte! — válaszolt Hunyadi nyugodtan. — Én kérdeztem őt, amikor parancsommal hadba indult: „Nem félsz, barátom? Rettenetesen sok a török, több mint a fűszál a réten!’1 Erre az én katonám ezt felelte: „Sokkal kölletik annak harcolni, aki sokat akar meg győzni!“ A tiszt elszégyelte magát, s csak annyit mondott: — Megértettem válaszodat, vezérem, csak azt mond meg legalább, hogy hányán vagyunk mi magyarok? Hunyadi sodort egyet a bajuszán, s így válaszolt: — Éppen annyian vagyunk, amennyi a török legyőzéséhez elégséges. Aztán maga is nyeregbe kapott, indult a vitézeivel a csatába. És bizony nem kellett csalódnia! Még a legkisebb fia is vitézül verekedett és bátran helyt állt a csatában! Vágták, aprították a törököt, serényen forgatták a kardot, a kele- vézt! Hullott is a kontyos, mint' a hulló csillag az égről, de ahány elesett, kétszerannyi állt tüstént a helyébe. Hunyadi maga is a csata sűrűjébe vágott, két kézről osztotta rettenetes csapásait, s aki csak megszagolta kardját, ordítva hívta Al- lahct segítségül. Úgy alkonyatfor- mán járt az idő, amikor váratlanul Ákos ugratott oda a vezérhez, s így szólt: — Ha nem kapunk tüstént segítséget, itt veszünk, vezérem, egy szálig! Hunyadi bólintott a szavára, aztán körülhordozta tekintetét a véres csatamezőn. Jó lovas vitézei bizony már fáradtan verekedtek, a gyalogosok hátráltak, s Mohamed szultán ismét friss csapatokat vetett a csatába. Hunyadi ekkor a dombok mögött észrevette a szultán 300 ágyúját. Megrázta üstökét, s így szólt Ákoshoz: — Látod amott azt a dombot? Ott a segítség! Gyere az ágyúkhoz, vegyük őket „kölcsönbe", kis időre, amíg eldől a csata. Nem kellett ezt kétszer mondani Ákosnak. Ha egyszer kölcsön vette már a szultán paripáját, mért n? venné kölcsön háromszáz ágyúját! Társaival ott termett az ágyúknál. A török pattantyúsok, ahogy megérezték a magyar szablya szagát, annyi felé ugrottak, ahányan voltak. A magyarok megperdítették az ágyúkat, csöveiket gazdáik felé fordították, s még egy rikkantásnyi idő sem telt belé, s máris lőni kezdtek. Bömbölt a 300 mozsár, s mint a sárkányok, úgy köpték a tüzet, s hullott a golyóbis a törökre. Nem is álltak ellent sokáig a kontyosok. Még az este leple alatt futásnak eredtek, s meg sem állottak a török határig. Hunyadi János Nándorfehérvár alatt megtörte a török hatalmát, megállította a tenger nép rohamát. Elment a kedve jó időre a dúlástól, fosztogatástól a töröknek, s hetven évig nem is törette a pogány, Magyarország kapuját. HUMOR VISSZAESÉS ESETÉRE „Azt hiszem kedves barátom — szólt az idegorvos pácienséhez — sikerült kigyógyítanom a kleptomániá- b ól.” A páciens hálásan mosolygott és kifelé indult. A doktor azonban még utána szólt: „ De... ha mégis visszaesne, kérem, szerezzen nekem egy kis zsebrádiót! ...” BOSSZÚ Egy floridai mulató tulajdonosa éppen távozni készül barátjával, amikor hozzálép az italkeverő és fizetés- emelést kér. — Persze, hogy megkapja. Mennyit keresett eddig? — Heti 150 dollárt. — Csak ennyit? Miért nem szólt előbb? Mától kezdve megduplázom a fizetését, ezenkívül megkapja a bár jövedelmének 10 százalékát. És ráadásul a ruhatár-bérletet is. Rendben Van? — Hogyne volna! — dadog a meglepett ember. — De öregem, — szólt a tulajdonos barátja, — meg vagy őrülve? Ilyen fizetésemelésről még nem is hallottam. Nyilván rendkívül értékes munkaerő lehet. — Ez a féreg? Van fogalmad, mennyit lopott, amióta nálam dolgozik? Csak azt akarom, hogy lássa, milyen helyen dolgozott — ha holnap kidobom. KÉTFÉLE VENDÉG Kétféle vendég van. Olyant aki korán szeret hazamenni^ s olyan, aki végig ott marad. A baj csak az, hogy a kettő rendszerint — házastárs. ■ ■ • a világ legkisebb madara egy kolibrifajta, amely mindössze egy grammot nyom? — Tojásai 6 milliméter „hosszúak“. • • ■ a világ legnagyobb emlősállata a kékbálna? Súlya a 100 000 kilogrammot is eléri. Már a májának is jókora súlya van: 950 kg. ... a pillangók egészen tekintélyes magasságokig is feljutnak? A Hima- lája-hegvségben 4000 méter magasságban is gyakran látni pillangókat, sőt az Andokban még 6000 méter magasságban is. ... a Dél felé vonuló madarak közül sokfajta meghatározott rendet tart be a repülésnél? A vadkacsák példáA mezőgazdasági termelés fejlődését elő kell segíteni a termelők mezőgazda- sági szakismeretének a növelésével is. (A párt agrárpolitikai téziseiből) ul csapatosan, a vadlibák rajokban, a daruk és gólyák ékalakban repülnek. ... a nálunk is ismert madarak közül a vadkacsa repül a leggyorsabban? Körülbelül 120 kilométert tesz meg óránként, a fogoly viszont csak 80 kilométert, a sas 75, a fűrj 60, a pinty 50 kilométert és a karvaly 40 kilométert. ... az elefánt átlagsúlya 4000 kg? — Az orrszarvúak átlagsúlya 2500 kg, a vízilovaké 2000, a zsiráfoké 1000, az oroszlánoké 230, a tigriseké 290, a jaguároké 140, a barnamedvéké 500, az orángutáné 90, a gorilláé 250 és a csimpánzoké 75 kilogramm. A LEVELEZŐKÉ A SZÓ Néhány szót városunk tisztaságáról Napjainkban sok szó esik az egészségvédelemről, a tisztaságról. Hallottunk fmozgalmakról, amelyek fi tiszta, takaros falukért indultak. Hallottunk tisztasági' hetekről, hónapőkról, amelyek azzal a céllal indultak, hogy a lakosság körében felhívják a figyelmet a háztájak, az utcák rendbehozására. ^ Az idősebbek közül sokan emlékeznek arra, hogy Szekszárdion is „divat volt, hogy helenkint kétszer-háromszor, de különösen szombaton a járdákat rendszeresen öntözték, söpörték a háztulajdonosok, nemcsak a főutcán, hanem a mellékutcákban is. Mit látunk napjainkban? A házak elejének söprése a mi kis városunkban teljesen a múlté. Sőt olyat is láthatunk, hogy egyes háztulajdonosok a ház előtt tartják a trágyát. (Megtekinthető a Kossuth Lajos utca 64. számú ház előtt.) Nem beszélve arról, hogy piacnapokon a Marx Károly utcában sorakoznak fel a vidéki kocsik. Szerdától szombatig, egyik hétről a másikra ott éktelenkedik a lótrágya, a szemét a házak előtt, amely olyan bűzt terjeszt, hogy a lakosok kénytelenek lemondani a lakások szellőztetéséről. Hallottunk a piac ellenőrzéséről, amely feltétlenül helyes és hasznos De jó lenne, ha az illetékesek felfigyelnének a mellékutcák rendezésere és tisztántartására is, hogy megszűnjön az a jelző, amelyet átutazóktól gyakran lehet hallani. „Szép fekvésű város ez a Szekszárd, de tisztaság tekintetében sokat, nagyon sokat kellene tenni” A. J• Elnéptelenedett a Iíölesdi Vajgyár környéke A kölesdi üzem környéke a falu legforgalmasabb helye, Itt áll meg az autóbusz, az út mentén pedig padok vannak, a fiatalság is erre sétál a legszívesebben, a padokon pedig az idősebbek üldögélnek, beszélgetnek. Így volt azelőtt, ma azonban más a helyzet. Ha valakinek véletlenül erre visz az útja, gyors léptekkel, bosszankodva igyekszik tovább. Vajon miért? Mi történt? Talán kellemesebb helyet találtak a fiatalok? Nem, hanem elüldözi őket az a kellemetlen bűz, amely a sajtüzem sávos tartályai előtt levő pocsolyából árad. Bármilyen szárazság van, a pocsolya nem szárad ki, sőt egyre kellemetlenebb bűzzel árasztja el a térséget. Felvetődik a kérdés, mit csináljon a fiatalság. Ne vegye igénybe a padokat? Ne sétáljon erre? Vagy a Lengyel Gyuszit kérjék meg, hogy vigyázzon minden csepp savóra és ne öntse el, amikor a tolakodó asszonyoknak a savót méri. Ez is egy megoldás lenne, de véleményem szerint költségmentesen el lehetne tüntetni a savós pocsolyákat, ha az üzem vezetősége \nem csak a belső, hanem a külső- higiéniára is gondolna. Nem kellene mást tenni, csak abból a sok salakból, amelyet mások hordanak el, feltölteni a savó által kimosott gödröket. Így megszűnne a bűz és a fiatalok és öregek újból kellemes órákat tölthetné nek el a Vajüzem környékén. VASÁRNAPI EBÉD Lebbencsleves Hozzávalók: 15 dkg lebbencstészta, 5 dkg füstölt szalonna, 40 dkg burgonya, hagyma, paprika, zöldpetrezselyem. A szalonnát kockákra vágva kisütjük. Zsírjában zsemleszínűre pirítjuk, a nagyobb darabokra összetört lebbencstésztát, egy kávéskanálnyi hagymát vele együtt megpirítunk és paprikával megszórjuk. Felengedjük meleg vízzel és a karikára vágott burgonyával együtt nagyon lassan puhára főzzük. Apróra vágott zöldpetrezselyemmel, zöld, vagy szárított csöves paprikával, paradicsommal ízesíthetjük. Készíthetjük a levest készen vásárolt kockatésztával is. t Citromos borjúszelet Hozzávalók: 4 szelet borjúkaraj, vagy 50 deka felsál négy szeletre vágva, 6 dkg zsír, 2 kanál liszt, fél citrom, 1 dl tejföl. A borjúszeleteket hártyáitól, kiverjük, és lisztbe mártva, forró zsírban mindkét oldalát pirosra sütjük. A lábos egyik oldalára húzzuk vagy kiszedjük. A megmaradt zsírban egy kanál lisztet megfuttatunk, 2 dl vízzel, vagy csontlével felengedjük, a szeleteket visszatesz- szük és 15—20 percig csendesen főzzük. Pár csepp citromlével, kevés reszelt vagy egészben hagyott citromhéjával ízesítjük s 1 dl tejföllel elkeverjük. Vegyes gyümölcssaláta Különböző gyümölcsöket főtt és nyers gyümölcsöket egy tálra halmozzuk. Almát, körtét, őszi- és sárgabarackot, sárgadinnyét szeletekre vág va. néhány cukorba főtt gyümölcsöt közéje vegyítünk, és a gyümölcsök levével leöntjük, ízlés szerint lecukrozzuk és a citrom levével meglocsolva 1—2 órára hideg helyen tartjuk. Tálalás előtt 1 dl narancslikőrrel meglocsoljuk, dió gerezdekkel, vé- megtisztítjukkonyra vágott mandulával díszítjük.
