Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-04 / 182. szám

1957 AUGUSZTUS 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 1V| a a szekszárdi járás munkásőrszázada felveszi Cséby József, az 1919-ben kivégzett kommunista nevét. Ez alkalommal közöljük Cséby elvtárs munkás- mozgalmi tevékenységét. * Egy napsütéses, szép tavaszi napon a Garay téren, a fiatalság között láttam együtt a három Csébyt Fiatalosan, örömtől duzzadó, mosolygó arccal beszélgettek a körülöttük levő elvtársakkal. Cséby József elvtárs a vöröskatonákkal, a kommunista tfjakkal volt körülvéve. A nagy orosz forradalmat, a szov­jet nép hazaszeretetét, mint követendő példát ecsetelte hév­vel, tűzzel, kommunista öntudattal. Amikor közelükbe értem, hallom, amint mondja elvtársainak: — Értsétek meg! A forradalom eredményeit fegyverrel kell megvédeni. A párizsi kommünt vérbefojtották. Elvtár­saink ezreit végezték ki. Az orosz nép ezrei áldozzák éle­tüket a világ munkásságának felszabadításáért. Napjainkban is tart a harc náluk. Védik a forradalmat. Védik hazájukat. Nekünk, magyaroknak, hasonlóan kell cselekednünk. Az ellenség közöttünk bujkál. Várják a pillanatot, hogy gyáván, orvul lecsaphassanak, hátbatámadhassanak bennünket, meg­semmisítsék a Tanácsköztársaságot, legyilkoljanak bennünket. Szeressük hazánkat, a világ második proletár államát és életünk árán is védjük meg. * Június havában az egész országban a jobboldali szociál­demokraták áruló politikája összefogott a burzsoá ellenforra­dalmi erőkkel, hogy ellenforradalmat robbantson ki. Szek- szárdon is mozgolódni kezdtek az ellenforradalmárok és június 24-én Feördös, Gömbös, Haidekker katonatisztek ve­zetésével le akarták verni a forradalmat. Az ellenforradalmi erők, előzetes megbeszélésük szerint, Gcsény, Tolna és Sióagárd felől kapnának segítséget és így három oldalról harapófogóba akarták venni a várost, hogy a hatalmat átvegyék. Cséby József elvtárs, mint a vármegyei katonatanács vezetője, látva az ellenforradalom fegyveres tervét, meg szervezte a város védelmét. A vörösőrséget, a munkásságot és a kommunista ifjúságot órák alatt felfegyverezte. A Marx, Lenin Otthonban a felfegyverzett forradalmi katonasághoz néhány buzdító szót intézett. Arra kérte őket, hogy a Tanácsköztársaságot életük árán is védjék meg. Saját életével nem törődve, fegyverrel a vállán az általa tervezett védekezésben-támadásban előljárt. A sötét éj leple alatt a három oldalról támadó ellenforradalmárokat hatalmas gépfegyver- és gyalogsági tűzzel fogadták, ügyes taktikával azonnal támadásba indította Cséby elvtárs minden oldalról vöröskatonáit. Az ellenforradalmárok erre nem számítottak. Feördös, Haidekker, Gömbös és társaik gyáva módon, fegy­vereiket elszórva, a sötétvölgyi erdőbe menekültek. A város dolgozó népe szívébe zárta a vöröskatonák hős vezetőjét, Cséby József elvtársat, a város katonai parancs­nokát. A Tanácsköztársaság bukása után, augusztus első nap­jaiban, az ellenforradalmi erők újra mozgolódni kezdtek. Cséby József ezekben a szomorú, gyászos napokban is vörös- katonáival iparkodott a város csendjét, békéjét biztosítani. Az ellenforradalmi erők augusztus 4-én, a délutáni órákban a direktórium tagjait le akarták tartóztatni, ezért fegyveresen vonultak a megyeháza felé. De a tér elején Cséby József vöröskatonáival gépfegyverekkel várta az ellenforradalmáro­kat, akik meghátráltak. A visszavonuló ellenforradalmi erők azonban újabb se­gítséget kaptak. Ugyanis a megyeházán tartózkodó ellenfor­radalmi erők, a jobboldali szociáldemokrata vezetők, akik tudtak Cséby elvtárs ellenállásáról, hamis távirattal félre­vezették és az ellenállásról lebeszélték. Azt mondták, hogy Budapestről táviratozott az új kormány, hogy minden ellen­állást be kell szüntetni és senkinek nem lesz bántódása. Cséby elvtárs hitt az ígéretnek és katonáival, fegyvereiket le nem adva, elvonult. * Az árulás után Feördös, Haidekker, Gömbös, Vértessy és társai elvtársaink százait börtönözték be. Kegyetlenül meg­kínozták őket, köztük Cséby elvtársat is. A két vasárnap megtartott kivégzéskor a Cséby testvéreket nem merték ki­végezni, mert oly népszerűek voltak. Éppen ezért cselhez folyamodtak. Azt mondták, hogy a Cséby testvéreket Székesfehérvárra, a katonai ügyészségen állítják elő, ahol majd ítélkeznek felettük. 15gy korahajnali órában, erős katonai fedezettel, meg­bilincselve, elindult velük a vonat... Rövid idő múlva meg­tudták a szekszárdiak, hogy Cséby József és Cséby László elvtársakat Cecén kivégezték. Kivégzésükről az akkori idők­ből kétféle hír jutott a szekszárdiak tudomására. Az egyik szerint Cséby elvtársakat a cecei vasútállomá­son a vasútról leszállították és a cecei vasútállomás töltése mellett puskatussal agyonverték, utána elföldelték tetemeiket. A másik hír szerint elvtársaink derekát kézigránátok­kal tűzdelték tele, és arra kényszerítették őket, hogy a már begyújtott kézigránátokkal elfussanak. A kézigránátok felrob­bantak és elvtársaink testét szétszaggatták.. . Sírjaikat nem találtuk meg. Cséby elvtárs életét áldozta a Magyar Tanácsköztársa­ságért, a világ munkásosztályának forradalmáért. Harmincnyolc éve, hogy a Magyar Tanácsköztársaság a belső és külső ellenséggel vívott harcban, a túlerővel szem­ben, megbukott. A szekszárdi munkásőrség századának kato­nái ma veszik fel Cséby József elvtárs nevét. Munkásőrök! Legyetek méltóak Cséby József nevéhez! Fogadjátok meg a mai napon, hogy Cséby József nevé­hez hűek maradtok, kommunista öntudattal, hűséggel vé- ditek meg Magyarország népi demokratikus rendszerét, prole­tárhazánkat Weisz Andor Keralát nézi India szeme Mit tett eddig, hogyan él as indiai kommunista állam ? Három és fél hónappal ezelőtt, az in­diai választásokon, Kerala államban ab­szolút többséget szereztek a kommunis­ták, s a történelemben először egy pol­gári demokráciában kommunisták vették át az uralmat. A keralai kommunista győzelem után rögtön megszólaltak a világsajtó jósai, akik siettek kijelenteni, hogy a kommunista államigazgatás nem lesz életképes. Igaz, azóta nem nagy idő telt el, azonban ez a néhány hónap is alaposan rácáfolt a politikai élet madár­jósaira, mert bebizonyította, hogy Kera- lában a kommunista vezetés nemcsak életképes, hanem olyan lehetőségeket tu­dott teremteni, amelyek a felemelkedés, a jólét útján indítják el az eddig nagyon is elmaradt indiai ország életét. Mit tettek eddig a kommunisták? A kommunista államigazgatás első napjaiban általános amnesztiát adtak minden politikai fogolynak, tekintet nél­kül pártállására, sok elítéltnek meg­kegyelmeztek, a halálos ítéletek végre­hajtását pedig felfüggesztették. A huma­nitás sugallta első lépés után Nambu- diribad, az új miniszterelnök bejelentette, hogy olyan kormányzást akar, amely mentes a bürokráciától és a korrupció­tól, amit bizony az előző államvezetés­ről nem lehetett elmondani. Mindenek­előtt csökkentették a miniszteri fizetése­ket 700 rúpiáról 500 rúpiára, az állami tisztviselők pedig önként kijelentették, hogy havi 350 rúpiánál nem vesznek fel többet. Ugyanakkor rendelet jelent meg, amely megtiltja állami autóknak magáncélokra való használatát. (Ilyen rendelet, helyesebben ilyen rendelet be­tartása más országban is kívánatos lenne.) Az új kormányzásnak egyszerre na­gyon sok tennivaló szakadt a nyakába: hosszú évek mulasztásait kellett pótol­nia. Kerala a legnépesebb országa Indiá­nak, s az évenkinti népszaporodás körül­belül 300 000. A megművelhető föld ke­vés: egy-egy lakosra egyharmad hektár jut. Ugyanakkor iparilag nagyon el­maradott az ország s ennek következté­ben nagy a munkanélküliség. Félmillió ember állandóan munka nélkül van, to­vábbi félmillió pedig alkalmi munkákból él. A súlyos helyzet megoldásához első lépésként az állam 750 000 hektár állami földet osztott ki a parasztok között, s ezzel egyidőben nyolc, egyenkint 14 na­pos tanfolyamot indítottak, hogy az új, földhözjuttatottak elsajátíthassák a kor­szerű földművelés tudományát. De gon­doskodtak arról is, hogy gépállomások segítsék a parasztságot. A központi kormányzat eddig adott se­gítségei is jelentősek, bár csak átmeneti nehézségeket oldanak meg. Namhudiri- bad miniszterelnök májusban Delhiben tárgyalt s ekkor 75 000 tonna rizst és 45 000 tonna búzát szavaztak meg Kera- lának. Kerala azonban mindenek előtt azt szeretné, ha a központi kormányzat jelentős összeggel segítené az első ötéves terv megvalósítását, amely az ország iparosítására irányul. India Kcralán tartja á szemét s az indiai lapok naponta fejtegetik a ,,keralai titkot“ Mert az első három hónap alatt is olyan eredményeket ért el a kommunista kor­mányzat, amelyre azelőtt soha nem volt példa. Az új Kerala életében az a leg­nagyobb szenzáció, mint Harry Sichrov- sky bécsi újságíró cikkében olvassuk, hogy megszüntette az állami költségvetés hiányait. Amikor átvették az államveze­tést, 22 millió rúpia volt a költségvetési hiány, jelenleg pedig 7 millió rúpia több­letet mutat a költségvetés, ami nyilván már az első napokban bevezetett takaré­kossági intézkedések eredménye. S ehhez nem volt szüksége a kommunista állam- vezetésnek arra sem, hogy új adókat ve­zessen be. Sőt olyan kedvezményeket léptettek életbe a lakosság részére, amire azelőtt nem volt példa Keralában. Már elkészült ötven felépítendő kórház terve, az iskolákban pedig bevezették a teljesen ingyenes oktatást az olyan diákok ré­szére, akiknek szülei évente 1200 rúpiá­nál kevesebbet keresnek. India egyik legtekintélyesebb lapja, a „Hindu”, azt írja, hogy követni kell a keralai példát, ugyanakkor azonban a világ minden táján „a keralai titkot” fe­szegetik. Valóban miben áll Kerala titka? Ügy gondoljuk, szó sincs titokról. A ke­ralai nép azzal, hogy kommunistákat ál­lított az ország élére, azt bizonyította, hogy bízik a kommunista vezetésben. Az elmúlt hónapokban pedig bebizonyoso­dott az is, hogy a keralaiak nem csa­lódtak. s nemcsak bíznak a kommunis­tákban. hanem követik is őket. Egybe­forrott a nép az ország vezetőivel, s ez az egység biztosan nagy dolgokra lesz még képes. Az egyik nyugati lap a közelmúltban bánatosan megjegyezte, hogy még sokat fogunk hallani a legfiatalabb kommunista államról. Kerala már eddig is kivívta Tndia csodálatát. S biztos, hogy sokat fosunk még hallani róla, mert az egész világ érdeklődéssel figyeli a keralai kom­munisták harcát a szebb és jobb életért. il termelés pártellenörzését nem alkalomszerűen kell végezni Az ipari üzemek gazdasági akkumulá­ciójának jó vagy rossz alakulásában, a terv teljesítésében, a termelékenység emelkedésében, az önköltség csökkenté­sében nem kis szerepe van az ipari üze­mek pártszervezeteinek. Lenin elvtárs rá­mutatott arra, hogy a kommunisták nem lehetnek passzív szemlélői az üzemekben végbemenő folyamatoknak. Nem véletlen, hogy az ellenforradalom ebben a kérdésben is támadást intézett a párt ellen. Tudta, ha a pártot meg­fosztja ettől a tevékenységtől, nagy ká­rokat tud okozni. Pártunk Központi Vezetőségének 1957 júniusában hozott határozata kimondja: a pártnak a gazdasági feladatok meg­oldására nagy figyelmet kell fordítania. Az üzemi pártszervezetnek tehát nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a ter­melés kérdéseivel, a termelés ellenőrzé­sével foglalkozzon. Ismernie kell a vál­lalat gazdasági problémáit, a termelés alakulását és annak állását, mert csak így tudja megszabni a tennivalókat és helyesen értékelni a termelés helyzetét. A gazdasági munka megjavítása érde­kében időnkint a gazdasági vezetést (vál­lalati igazgató) stb. a pártszervezet szá­moltassa be vezetőségi- és taggyűlésen. Ez nagyon fontos, de még sem elég. A legfontosabb az, hogy a pártszervezet ellenőrzésében érvényesüljön az alulról jövő bírálat, vagyis az alulról jövő ellen­őrzés felkarolása. A termelés pártellen­őrzésének ez a módszere még nincs eléggé kifejlődve. üzemünkben a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat pártszervezete rend­szeresen elkészíti a termelés pártellenőr­zésével kapcsolatos negyedéves munka­tervet, valamint kidolgozza a politikai munka feladatait. Az elmúlt félévben több olyan fontos kérdést vitattunk meg, mint például a vezetők hozzáállása egy- egy kérdés megoldásához, a társadalmi tulajdonhoz való viszony, a termelés és bérfegyelem alakulása, a KISZ és szak- szervezeti munka megjavítása, stb. Pártvezetőségi tagjaink és az egyes pártcsoportbizalmiak kint a területeken megbeszélést tartottak a dolgozókkal. Ezek a megbeszélések komoly viták kö­zepette folytak le. Dolgozóink őszintén és nyíltan felvetették a problémákat és sérelmeket. Ugyanígy eredményes volt, amikor pártszervezetünk szabad párt­napokat tartott Nagymányokon és itt Szekszárdon, a központi telepünkön, amelyeken nagy létszámmal jelentek meg dolgozóink. A pártellenőrzésnek igen komoly fel­adata van az újítás és munkamódszerek átadása terén is. üzemünkben ezen a té­ren még sok tennivaló van. Ezt bizo­nyítja az is, hogy az első félévben csak négy újítást adtak be dolgozóink. Nagyon fontos az, hogy megértsük a pártellenőrzést, nem alkalomszerűen kell végezni. Ehhez az kell, hogy az alap­szervezetek vezetőségei napról napra tá­jékozódva legyenek területükön a ter­melés menetével, valamint a dolgozók véleményéről és a legfontosabb időszerű kérdésekről. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egy-egy feladat végre­hajtása közben és utána megbeszéljük az elvtársakkal, hogyan végezték el a rá­juk bízott feladatokat, valamint milyen problémájuk akadt a területükön. A pártmegbízatást csak akkor fogják igazán értékelni a megbízott elvtársak, ha látják, hogy a felsőbb pártszerv is jelentőséget tulajdonít annak. A termelés pártellenőrzését egy cikk­ben természetesen nem lehet kifejteni, hiszen ez nagyon sokoldalú munkát igé­nyel. Bizonyos azonban, üzemi párt- szervezeteinknek ma a legfontosabb fel­adata, hogy pártunk Központi Vezető­ségének határozatát megértsék és meg­értessék az elvtársakkal, s így segítsék elő annak jó végrehajtását. Ivancslk Lajos Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalat, Szekszárd Jogos felháborodásért — egyhónapi börtön Az ügy még valamikor 1956 február­jában kezdődött, amikor Márkus József a városi tanácshoz fordult panaszával. A tanács helyt adott a panasznak és uta­sította Baka Mártont, hogy bizonyos munkát végezzen el. A tanácsi határozat, amelynek előadója Preisinger volt, 1956 május 24-én kelt. A határozatot megfel­lebbezték. s így a megye is beleszólt az ügybe. A megyei tanács július 9-i hatá­rozatában helyben hagyta a városi ta­nács rendelkezését és kimondta, hogy Baka Márton köteles elvégezni a kirótt munkákat. A határozatot nem hajtatták és nem hajtották végre, ezért a panaszos ismét elment a megyei tanácshoz, hogy az a határozatának szerezzen érvényt. Szeptember 12-én kelt levélben értesí­tette is a megyei tanács a panaszttevőt, hogy a városnál intézkedett a határozat végrehajtása ügyében. A városi tanács­nál Benedekné, aki illetékes lett volna az ügyben intézkedni, nem ellenőrizte le, hogy Baka Márton elvégezte-e már a munkát? Nem történt semmi. Október 6-án a megyei tanácshoz fordult ismét a panaszos, ahol jegyzőkönyvet vettek fel. Ez azt bizonyítja, hogy a februárban kezdődött „ügy” még mindig nem ért véget. Január 3-i feljegyzés szerint Baka végre elvégezte a szükséges munkát. A feljegyzés a városi tanácstól származik. Be ez a jelentés hamis volt. Január 5-én — miközben újabb levelek jöttek és mentek a városi tanács igazgatási osz­tálya. mint elsőfokú bírságoló hatóság, egy megsemmisítő határozattal az egész ügyet polgári perre utasította. így akar­tak megszabadulni az „ügy”-tői. (Ez a határozat igazolja, hogy Baka még min­dig nem végezte el a kiszabott munká­kat.) Ezt az elutasító határozatot a pa­naszos ismét megfellebbezte. Az egy éve húzódó ügye miatt joggal kikelve magá­ból, különböző megjegyzéseket fűzött Be­nedekné lehetetlen munkájához, s felté­telezte, hogy az ügyben korrupció is le­hetséges. Ezért feljelentették Márkust — és az indító okokat nem vizsgáló bíróság csupán a tényeket állapította meg, s egyhónapi börtönre ítélte. Időközben a megyei tanács igazgatási osztálya rájött arrai, hogy a városi tanács félrevezette, hogy törvénytelen határoza­tot hozott, ezért az elutasító városi ta­nácsi határozatot megváltoztatta, és Ba­kát 100 forintra bírságolta meg a kése­delem miatt, s ugyanakkor kötelezte is­mét a munka elvégzésére. Ez április 5-én volt. A határozat azóta is csak határozat. Nem történt semmi. A másfél évi huzavonának eredmé­nye: hat határozat, számos fellebbezés, felszólítás, értesítés, s emellett — mert a panaszos kikelt magából a bürokratikus ügyintézés miatt — egy hónapi börtön. Igen negatív ez a mérleg ... * Van egy nagyon fontos‘törvény (1954- ben kelt), amely kimondja, hogy 30 nap alatt el kell intézni minden panaszos ügyet. A rendkívül bonyolult kérdések­ben is hat hónap a maximális határidő, ez alatt minden panaszt érdemben el kell intézni. Amit mi szóváteszünk, az már több, mint másfél éves. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy nem­csak az ellen lehet eljárást indítani, aki másfél évi huza-vona után dühbe jörij hanem az ellen is, aki ezt a huza-vonát csinálta, aki nem hajtja végre a felsőbb tanácsi szervek határozatait és a törvé­nyeket nem hajtja végre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom