Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-28 / 201. szám

1957 augusztus 28. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 A dunoföldvári földművesszövetkezet a parasztok érdekében A földművesszövetkezetek többsége ma még főként inkább csak keres­kedelmi. üzleti ügyekkel foglalko­zik. Természetesen ez is alapvető a falu fejlesztése, a parasztság segítése szempontjából, de legalább ennyire a feladatuk közé tartozik az is, hogy segítsék a falu termelését, a gazdál­kodás korszerűsítését, a fokozott bel­terjességre való áttérést. A dunaföldvári földművesszövetke zet azok közé a „kevesek“ közé tar­tozik, amelyek ilyen irányban is ak­tív tevékenységet fejtenek ki. Ezt a tevékenységüket segíti, hogy az új intézkedések értelmében a földmű­vesszövetkezet keretében működik egy szakképzett mezőgazdász is, Halmi Miklós személyében. Eddig mint függetlenített ember, főként csak Lindinger Imre ügyvezető tevé­kenykedett ilyen irányban. Sokat tett ugyan a mezőgazda- sági termelés segítése érdeké­ben, de mégis arra a tapasztalat­ra jutottak itt is, hogy kifizetődő és hasznos legyen egy külön szak­ember alkalmazása is. A már meglévők mellett igyekez­nek meghonosítani olyan kultúrákat, amelyek még nem ismertek s nem csak a környéken, hanem még az or­szág más vidékein is alig. Több ilyen kultúra keresett exportcikk tehát exportunkat is növelhetnénk ter­mesztésével és ugyanakkor kifizetődő lenne a gazdáknak is a termesztés. Létesíteni akarnak egy spárga­telepet. A gazdák érdeklődnek iránta és szakcsoport keretében válna lehetőség a telep létrehozá­sára. Már megvizsgáltatták a talajt — al­kalmas a spárga termesztésre. A spárga évelő növény, először csak két év után terem, de utána még húsz évig is vegetál. Főzeléknek, ízesítő­nek és a konzervkészítésnél használ­ják. Természetesen igen munkaigé­nyes, de egy hold 50—60 000 forintot is jövedelmez. Lépéseket tettek már a dugványok beszerzése érdekében. Nem közömbös tehát az államnak valuta szempontjából sem ennek a termesztése, ugyanakkor a gazdák­nak is előnyös lesz a szakcsoport meg alakítása. Ugyanígy szakcsoportot akarnak létrehozni egy különleges fajtájú szamóca és az úgynevezett édes­nemes torma termesztésére,. Különösen az édes-nemes torma kí­nál nagy exportlehetőségeket. Az il­letékes külkereskedelmi szervek tá­jékoztatása alapján a tormának ez a különleges (kevésbé csípős mint a közismert, kellemes ízű, zamatú) faj­tája igen keresett exportcikk és nagy mennyiséget tudnánk belőle külföldre szállítani — főként a nyugati orszá­gokba. Dunaföldvár határában jelentős a homoki szőlő- és gyümölcstermesz­tés, de a földművesszövetkezet ezt tovább akarja fejlesztem. Szervezik a gyümölcs és szőlőter­melő szakcsoportot, amelynek lé­tesítenek majd borkimérést és standot, hogy minél nagyobb le­gyen a tagok jövedelme. Az idén előreláthatólag sikerül meg­szerezni több nyugati felvevő piacot, annál is inkább, mert Olasz- és Spa­nyolországban az elemi csapás miatt feltűnően kevés lesz a szőlőtermés, s emiatt is kénytelenek lesznek tőlünk vásárolni étkezési szőlőt s ha a piaco­kon sikert arat a magyar szőlő, amire megvan a kilátás, növekedni fognak exportlehetőségeink. Ugyanakkor nö vekszik a hazai piac felvevőképessé­ge is, tehát feltétlenül nagy jövője van ennek a szakcsoportnak. A földművesszövetkezet vezető­sége, értesült arról, hogy lehető­ség lesz a közeljövőben külföldi tenyészkocák beszerzésére. Nem utolsó sorban ezért fáradoznak egy sertéstenyésztő és hizlaló-szak­csoport létrehozásán. Az országban és a megyében is több példa mutatja, hogy mi az előnye egy-egy községben valamilyen kiváló fajta meghonosí­tásának. A földművesszövetkezet ki akarja használni ezt a lehetőséget és hegy még hasznosabb legyen az or­szág és a gazdáknak, a szakcsoport számára szerzi be a tenyészkocákat. így lehetőség válik az azonos minő­ségű hízott sertés nagy mennyiség­ben való előállítása s pontos, előre jelzett időben való leszállítása s így azt is lehet majd exportálni. Jó elgondolások s cselekedetek ezek és a földművesszövetkezetnek csak erősítik a tekintélyét a paraszt­ság előtt. B. F. Letűnt dicsőség*** Irénke, a begyűjtési megbízott szép, gömbölyű betűkkel rajzolta fel a tanács­háza előtti táblára az „Élenjáró gazdák” felírás alá Dani Kiss Lajos nevét, utána azt, hogy 21 mázsás búzatermést ért el, 1955-ben a legjobb termést a községben. A járókelők szeme hamarosan meg is nkadt a táblán levő felíráson. — Ez igen — csodálkoztak néhányan elismerően bólogatva, majd hozzátették azt is: — Hogy a csudába csinálhatta? — Ebben valami susmus van — így nyilvánított véleményt csendesen dör- mögve a bajusza alatt Horváth Gyuri bácsi, aki egyébként az újsor tanácstagja volt és olyan embernek ismerték, aki mindenben kételkedik, mindenre kifogást talál. — Ott van a Lajos földje a Butim­ban, és azt a részt lepte meg legjobban a* köd, ott gyengébbek a vetések . . . föld, aminek nem akadt gazdája. És az volt az érdekes, hogy nem volt tíz hold parlagföld a község határában . .. Télen esténkint, egyéb elfoglaltság hí­ján, a tanácsházán, a tanácsteremben jöt­tek össze a gazdák. Felkérték Dani Kiss Lajost is, tartson előadást arról, milyen módszerrel érte el a magasabb termést, mivel augusztus 20-án megkapta a minta­gazda kitüntetést. Az előadás azonban kudarcba fulladt. — Négy hold búzavetésem volt — magyarázott Dani Kiss Lajos. — Rende­sen megszántottam a földet, időben el­vetettem, nuyt a jó termés alapja a ko­rai vetés, a tavasszal jól elvégeztem a növényápolást, fogasoltam, hengerez- tem... — itt megakadt, láthatóan za­varba jött. — Ennyi az egész? — kérdezte egy fiatal gazda, aztán hozzátette: — Ezt megcsináltam én is, mégis alig termett tíz Amint odaértek, látták ám, hogy Dani Kissék a cukorrépát kapálják — a cukor­répájukat. A tanácsülésen letárgyalták a napirendi pontokat, amikor felállt a tanácselnök. — Most pedig ismertetem a végre­hajtóbizottság határozati javaslatát. A végrehajtóbizottság megállapította, hogy Dani Kiss Lajos már négy év óta jogtala­nul használt öt hold földet, amely állami tartalékként szerepelt, erről sem adót, sem beadást nem fizetett, éveken keresz­tül megkárosította az államot. Azonkívül a bejelentettnél nagyobb területen ter­melt, így nem valós termésátlagot érte el. Ezért javasolja a tanácsülés, hogy Dam Kiss Lajostól vonják meg a mintagazda kitüntetést. A tanácsülés szavazata egyhangú volt. — Elfogadjuk. Bognár István Elmulasztott alkalom Az Egyesült Államok déli vidé­keinek néger lakosai formálisan rendelkeznek szavazati joggal. A gyakorlatban azonban a dolog más­ként fest. A déli államokban ugyanis a törvényes rendelkezések és előírások egész sora és egy egész gépezet korlátozza a fekete színű la­kosság szavazati jogát. így többek között több déli államban négerek csak abban az esetben tehetnek szert szavazati jogra, ha „az értel­miségi fok megállapítására” alakult külön bizottság előtt előbb bebizo­nyítják érettségüket. A négerekhez homályos, kétértelmű kérdéseket intéznek és a kérdésekre kapott vá­laszokat pedig a szavazati jog meg­tagadására használják fel. (így pél­dául: — Milyen kormányformája van az Egyesült Államoknak? — Demokratikus. — Nem! — Köztár­sasági. — Nem!) Az Egyesült Államokban már évek óta komoly erőfeszítések tör­ténnek a polgárjog területén kiala­kult helyzet megjavítására. Eisenhower elnök törvényjavasla­tot terjesztett az amerilcai kongresz- szus elé, amely szavazati jogot biz­tosítana a déli államok néger lakos­ságának. A törvényjavaslat kimondja a szövetségi hatósági szervek közbe­lépését a polgárjog előírásainak durva megsértése esetén. Walter Lippmann amerikai publi­cista ezzel kapcsolatban a követke­zőket írta: „Ritka alkalom’’ című cikkében: „Most, amidőn a polgárjog pro­blémája a szenátus elé kerül, fel­vetődik a sorsdöntő kérdés, vajon a déli államok vezetői hajlandók-e el­fogadni egy olyan törvényjavasla­tot, amelynek egyedüli célja a né­gerek szavazati jogának biztosítása és védelme.” A szenátusban egy hónapon át folyt éles vita eredménye megmu­tatta, hogy a déli államok képvi­selői nem hajlandók tágítani a faji megkülönböztetés rendszerétől. — Olyan módosító javaslatokat ter­jesztettek elő, amelyek teljesen ki­forgatták a törvénytervezet eredeti értelmét. Töröltek belőle minden olyan rendelkezést, amely a polgári jogok védelmének hatásos rendsze­rét előirányozta. A módosító javaslatokat a szená­tus 51 szavazattal 42 ellenében meg­szavazta. Ilyenformán ismételten megakadályozták azt, hogy valami­képpen javuljon a helyzet a déli államokban. A „ritka alkalmat”, amiről Lippmann írt, ismét elsza- lasztották. A négerek szavazati jogának biz­tosítása ellen főként a déli demo­kratapárti szenátorok fejtettek ki ellenállást. Az északi demokrata­párti szenátorok elvben egyetértet­tek Eisenhower törvényjavaslatá­val, de ritka volt köztük, aki való­ban síkraszállt volna mellette. — Többségük ezúttal is — szűkebb pártérdekből — kompromisszumot kötött a déliekkel. Úgy látszik tehát, hogy a déli ál­lamokban kialakult helyzet válto­zatlan marad. Az amerikai szenátus ilyen döntésének következményeire pedig meglehetősen világosan mu­tatott rá a New York Times. „Ez nem válik hasznára sem a Délnek — írja a lap, — sem az USA nem­zetközi ügyeinek, még kevésbé az USA nemzetközi helyzetének. Sa­ját biztonságunk szempontjából ugyanis felettébb szükséges szá­munkra olyan országok barátsága, amelyek lakosainak bőre nem olyan fehér mint azoknak a szenátorok­nak a bőre, akik a törvényjavaslat ellen adták szavazatukat.” HUMOR BŰNJEL Egy motorkerékpáros közlekedési ren­dőr megállít az országúton egy kocsit, amelyen egy összeütközés nyilvánvaló nyomai látszanak. — Nem tudná megadni a balesetet okozó kocsi számát? — kérdezte a volán mellett ülő hölgytől. — Mi az, hogy nem tudom?! Itt van — s ezzel diadalmasan átnyújtotta a rendőrnek a másik kocsi leszakított rend­számtábláját. KRITIKA? A „My Fair Lady” című színdarabot hónapokon át óriási sikerrel játszották Londonban. Az emberek valósággal ve­rekedtek a jegyekért. A darab egyik főszereplője a nagy si­ker örömére elhatározta, hogy kifesteti lakását. Hogy jobb munkára serkentse a szobafestőket, két „kincset érő” jegyet ajándékozott nekik. Amikor azután megkapta a számlát, kissé megütközött a következő tételen: „Május 3-án négy túlóra — színházban.” MIKOR LESZ A GYEREKBŐL FELNŐTT? Fiúgyermeked attól a naptól számít felnőttnek, amikor megkerüli az útjába kerülő pocsolyát, ahelyett, hogy át­gázolna rajta. SZUBJEKTIVE ÉS OBJEKTIVE Egy öntelt fiatalember egész sor ké­pességvizsgálatot végeztetett el magán. A végén így szólt a vizsgáztatóhoz: „Gondolom, nem könnyű a dolga, hi­szen oly sok mindenre alkalmas vagyok”. A válasz viszont ez volt: „A vizsgálatok eredménye szerint ön egyetlen területen érhet el eredményt: ott, ahol apjának nagy befolyása van”. Moszkvai emlékek — Maga csak azért beszél Gyuri bá­csi, mert irigykedik — vágta oda neki egy fiatalasszony. — Persze, mert ma­guk csak gzt szeretnék, ha a tanácstagok meg a kommunisták lennének a minta­gazdák . . . Gyuri bácsi nem akart vitába me­rülni, ment a maga dolga után. Fekete elvársnak, a tanácselnöknek, ugyancsak főtt a feje. Sokszor volt már azon a ponton, hogy megbánja, miért kérte magát vissza a falujába. Már jó- néhány évvel ezelőtt elkerült, városban, iparban dolgozott, a pártapparátusba ke­rült, onnan kérte magát vissza, mivel hívták hazulról. A falu lakossága hamar megszerette nyíltságáért, igazságosságáén. Ott volt a baj, hogy a járástól, a me­gyétől gyakran kapta a fejmosást. — El­nök elvtárs, miért nem csináltok már rendet a földek körül? Miért nem old­játok meg a problémát rugalmasan? Rugalmasan megoldani, de hogyan, amikor a község megkapta a begyűjtési tervszámokat és mikor megtárgyalták a gazdákkal, fennmaradt vagy ötven hold mazsa.. . Egy másik kajánul közbekiabált: •— Látszik, hogy sokat olvas újságot a La­jos bácsi, hogy olyan jól tudja . .. — Ha olyan okosak vagytok, tegyetek túl rajtam! — vágott vissza nagybüszkén Dani Kiss Lajos. Az idén sem lett kevesebb a tanács­elnök gondja. Az igaz, hogy a kormány eltörölte a begyűjtést, viszont most meg a földügyek adtak gondot. De legalább lassan-lassan előkerültek a „hiányzó” föl­dek. A nyár elején égjük napon Horváth Gyuri bácsival -egjúitt kiikerekezetlt a határba Fekete elvtárs. A járási tanács előtt kellett tartani beszámolót a község gazdasági helyzetéről. A hegyháti dűlőben jártak — éppen abban, amelyiket a legtöbbször felforgat­tak a tagosítások során és mivel messzi esett, a gazdák húzódoztak tőle — ami­kor Gyuri bácsi hirtelen felfigj-elt vala­mire. — Elnök elvtárs . . . odanézzen ... ott a föld végében azok a Dani Kiss lo­vai . . . tudtommal nincs neki itt földje . .. IV. A KREMLBEN Moszkva központja a Kreml, az ősi cári palota. A gyönyörű, XV. századbeli vörös, csipkézett szélű téglafallal körül­vett épületcsoportok dombra épültek, mint nálunk a királyi vár Budán. A fa­lak tornyokban végződnek, melyek közül a legnagyobb a Szpaszkaja, ezen van a Kreml toronyórája, ameljnek zenéjét vé­gighallgatni külön élmény. A lornyon öt­ágú rubincsillag. Ahogy átléptük a vár­fal egyik kapuját, égj’ festői parkon ke­resztül az aranykupolák tövébe, a három XV—XVI. századbeli székesegyházhoz és 80 méter magas harangtoronyhoz értünk. Az épületek mellett mindenütt az orosz történelem emléktárgyait láttuk. A csorba óriásharangot, rengeteg ágj-út, a hatalmas „cári ágyút” és sok mást. A paloták közül a legérdekesebb az Oruzsejnoje, a fegyvertár, amelj'ben ré­gen a cári kincseket, a koronát, a régi fegyvereket, zászlókat őrizték. Ma mú­zeum, a cári családok féltve őrzött kin­cseit, Oroszország régi történelmi emlé­keit állítják ki benne. Sudár fenyőfáktól övezve itt áll a kerek kupolájú nagy kastély, amelyben a cári trónterem he­lyén most a Legfelsőbb Szovjet egyszerű, fehér ülésterme van. A Kreml minden köve, minden épülete történelmi emlék, melyet tanulmányozni, csodálni napokig lehetne. A MAUZÓLEUMBAN A Kreml falaihoz építve, a Vörös téren áll a hatalmas vörösmárvány mauzó­leum, amely előtt állandóan tömegek hosszú sora áll, várva, hogy megnézhesse Lenint, Sztálint. A legszebb márvány­teremben, bronz ravatalon fekszik a munkásmozgalom két nagy halottja. Ke­gyelettel hajtottuk meg fejünket előttük. A mauzóleum két oldalán kőbe vésve so­rakoznak az orosz és nemzetközi mun­kásmozgalom nagy halottainak emléktáb­lái, köztük Landler Jenőé, a Magyar Tanácsköztársaság hős hadseregének fő- parancsnokáé is. A LOMONOSZOV EGYETEM Moszkva egyik legszebb épülete. A 30 emeletes felhőkarcoló a Lenin hegyen épült. Falai közt előadótermek, diák­szállók, éttermek, könjrvtárak, sportter­mék, uszodák teszik széppé, kényelmessé a diákok életét. A FORGALOM méretei sokkal nagyobbak, mint Buda­pesten. A Metró mellett villamosok, autó­buszok és trolibuszok százai szállítják az itt élőket. A személj'- és teherkocsik négyes sorokban haladnak. A rengeteg gépjármű ellenére baleset alig fordul elő. A VASZILIJ SZÉKESEGYHÁZ csodás, mesébe illő épülete a Vörös tér közepén áll. Ez a jellegzetes orosz alko­tás a XVI. században épült. Számtalan Lornyocskája mind más-más kiképzésű és a szivárvány minden színében ragyog. BŰCSÜ MOSZKVÁTÓL öt napig éltünk a Szovjetunió leg­nagyobb városában, az ország politikai, gazdasági és kulturális életének központ­jában. Az élmények, a látottak felejthe­tetlen nyomot hagynak bennünk. Hosszú évekig előttem lesz az öt nap minden szépsége, a szovjet emberek barátsága. Nem felejtem el a különböző nemzetiségű fiatalokkal való találkozást sem. Moszk­vából Kievnek vettük utunkat, ahol egy napot töltöttünk, csodálva a várost, ba­rátkozva a szovjet emberekkel. Vetnts Ferenc (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom