Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)
1957-08-25 / 199. szám
l Á tamási és a gyón ki földművesszövetkezefeknél. Ahol elhanyagolják as ellenőrsést Mit mond Papp Józsi bácsi a népi ellenőrzésről ? Decs község egyik népszerű emberének ismerik Papp Józsi bácsit, a boltosbizottság elnökét. Fáradságot nem ismerve, négy év óta végzi társadalmi megbízatását, mint a népi ellenőrzés aktív tagja. Józsi bácsi igen fontosnak tartja a népi ellenőrzés napirenden tartását él kiszélesítését. Erről a témáról nagy lelkesedéssel tud és szeret beszélni. Ahogy a soksok gyakorlati tapasztalatokat elmondja, csak úgy buzog belőle a sok-sok javaslat, okos gondolat. Ezek részletes leírására egy ilyen cikk keretében nincs lehetőségünk. Ezért csak összefoglalóját tudjuk adni a Józsi bácsi által elmondottaknak. A népi ellenőrzés akkor lesz hatásos, ha az élet minden területére kiterjed és minél többen vesznek abban részt. Csak komoly embereket szabad ebbe a munkába bevonni, olyanokat, akik bárkivel szembe mernek szállni igazuk mellett és kinyitják szájukat, ha hibát látnak, bárki követi is el azt. Nem fizetéses állást kell látni ebben az ellenőrzési munkában, hanem tiszteletbeli állást. Ez jobb a fizetettnél, mert jobb munkát tud végezni, ha valaki szíve szerint csinálja — mondja Józsi bácsi. Az ilyenforma népi ellenőrzés megvalósulásával mindjárt nehezebb lenne a társadalmi vagyon eltékozlása és hanyag kezelése. Kevesebb lenne a lopások, sikkasztások száma, sőt még a protekciót is visszaszorítaná. Sokan azt hiszik, hogy az ellenőrzés csak arra való, hogy a hibákat, mulasztásokat, vagy visszaéléseket feltárja. Az biztos, hogy ez is nagyon fontos dolog, de az is biztos, hogy a hibákat, visszaéléseket, lopásokat a rendszeres népi ellenőrzés meg tudja előzni és meg is kell, hogy előzze. Ebben van a népi ellenőrzés egyik jelentősége. Nincs igazuk azoknak, akik az ellenőrzésben nem segítőkészséget, hanem fúrkálást látnak. A rendszeretetről, pontosságról, a dátum szerinti összegölések- ről van itt szó, nem pedig fúrkálásról — állítja Józsi bácsi. De van egy másik jelentősége is. Ez pedig abban van, hogy például ha a földművesszövetkezeti tagság részéről alakul ilyen széleskörű ellenőrzés, a la- kosság az eddiginél sokkal jobban magáénak tartaná saját szövetkezetét. Szövetkezetünkkel együtt biztos, hogy eredményesebben tudnánk megoldani községünk termelési, értékesítési és egyéb gondjait. Sokoldalúbbá tenné a szövetkezet és a lakosság kapcsolatát, ami igen fontos dolog. Ilyen egészséges, okos gondolatok után nem csoda, hogy Józsi bácsi évek óta végzi társadalmi munkáját. Szabad idejében meglátogatja a boltokat, ellenőrzi ott a tisztaságot, az áruk raktározását, az eladók udvariasságát, a pontos mérlegelést. Résztvesz egy-egy leltározási munkánál, mindenütt igyekszik segíteni. Tapasztalatait beírja az ellenőrző könyvecskébe, figyeli, hogy a földművesszövetkezet igazgatósága foglalkozik-e észrevételeinek elintézésével. Ha szükségét látja, elmegy a helyi tanácshoz is, nem nyugszik addig, míg egy-egy észrevétel elintézést nem nyer. Igyekszik a hibák megelőzésében segíteni. Az utóbbi időben azonban többnyire egyedül ténykedik, a társadalmi bizottság tagjai nélkül, önszorgalomból. A földművesszövetkezet igazgatósága megfeledkezett a társadalmi bizottságok segítéséről, hagyta, hogy ezek tagjai szunyókáljanak, amiért Józsi bácsi jogosan elégedetlen. Kezdjen hát hozzá a földművesszövetkezet igazgatósága Decsen is ismét a társadalmi bizottságok, a népi ellenőrzés megszervezéséhez, e fontos feladat megvalósításához. ORBÁN JÁNOS Láttuk—hallottuk... A tamási földművesszövetkezetné] még 1954 évben a revízió során megállapították, hogy K. Németh Lajos cseretelepvezetőnek 6000 forint áru- és pénzhiánya van. A hiányt a földművesszövetkezet vezetősége nem fizettette meg a csere telepvezetővel, hanem' hagyta tovább garázdálkodni éveken keresztül és 1957 június 30-ig nem számoltatta el. így az újabb hiánnyal együtt 28 550 forinttal károsította meg a tagságot. Súlyos felelősség terheli a földművesszövetkezet hivatali és választott vezetőségét is, mert az líiabb hiányt meg lehetett volna előzni, ha megvizsgálják az első hiány okát és eltávolítják a cseretelepvezetőt. Nem beszélve arról, hogy három •évig nem hagyják elszámolatlanul dolgozni. Az ellenőrzés elmulasztása lehetőséget adott a cseretelepvezetőnek arra, hogy saját céljaira használja fel mások pénzét is. Például 1956. évben Hajdú Mihály pincehelyi lakostól 2652 forintot, ozorai Petőfi Termelőszövetkezettől 1300 forintot, a tamási Vörös Szikra Termelőszövet kezeitől 1716 forintot vett fel kompakt abraktakarmányra, de a pénzt nem fizette be a szövetkezet pénztárába. így 13 352 forintot sikkasztott. Németh Lajos látva, hogy éveken át nem számoltatják el, ebben az év- b'-n további visszaéléseket követett el. Igen sok paraszttól vett át előre napraforgódara utalványt, hogy maid a dara megérkezésekor kiadja — azonban a darát nem adta ki — •ugyanakkor az utalványokat a földművesszövetkezetnél úgy számolta el. mint amire a darát kiadta. Ezzel a rafinációval újabb 13 902 forintot szerzett magának, a dolgozó parasztok pedig szidták a földművesszövetkezetet, mert nem kapták meg a darát. A földművesszövetkezetnek április óta új főkönyvelője van, aki nem hagyja végleg elaludni az ilyen ügyeket és júliusban már fegyelmileg el- bocsájtották Németh Lajost, ugyanakkor megtették a feljelentést az ügyészségnek. A gyönki földművesszövetkezetnél is igen elburjánzott a lopás és s\k- kasztás. Lehetőséget adott erre az is, hogy a népi ellenőrzést lebecsülték a hivatali vezetők és felületesen végezték a kötelező ellenőrzést is. így történhetett meg, hogy 1956-ban Magyar Sándor a Pécsi Uránium- bánya árubeszerzője „igen jó vevő“, de inkább üzlettársa lett egy-két földművesszövetkezeti dolgozónak és sok-sok tízezer forinttal károsították meg a szövetke, zet tagságát és a népgazdaságot. Magyar Sándor a földművesszövetkezettől gipszet, szalmát, szénát, kukoricát, papírárut, stb. vásárolt a bányának, s végül már olyan árukat is, ami nem volt a földművesszövetkezetnél. Például Magyar Sándor vett egy kútszivattyút Szabó Sándor pécsi lakostól 8700 forintért a gyönki földművesszövetkezetnek és a pénzt Magyar vette fel a földművesszövetkezetnél. Az így beszerzett szivaty- tyút aztán Magyar Sándor megvette a bánya részére 2275 forinttal magasabb áron. A szövetkezet leszámlázta az árut, a bánya pedig fizetett. Az üzlet simán ment. hiszen a szövetkezet ügyvezetője, főkönyvelője és felvásárlási üzemágvezetője engedélyezte a szabálytalan kifizetést. Az üzérkedők most már bátrabbak lettek és sok pénzt akartak keresni. Hamarosan meg is találták a lehetőséget. A mohácsi árvizes építkezésnél megmaradt cserépből a földművesszövetkezet megvett 160 000 darabot és Magyar Sándor közvetítésével eladta a bányának. A földművesszövetkezet leszámlázta és inkasszálta a cserép árát, a bánya pedig fizetett, pedig egy darab cserepet sem kapott a 160 000-ből. A földművesszövetkezet pedig Magyar Sándortól küldte el Mohácsra a Tüzéptelepnek a cserép árát. Magyar azonban zsebrevágta a 180 000 forintot és saját céljaira használta fel. Nem tudjuk még, hogy mit fog válaszolni a földművesszövetkezet és a bánya főkönyvelője erre a két kérdésünkre — de az biztos, hogy felületes munkájukkal elősegítették a sikkasztást. Milyen alapon fizettek a gyönki földmflvcsszövetkezetnél 180 000 forintot készpénzzel Magyar Sándornak, amikor erre tiltó rendelkezés van és ezt nagyon jól tudja a földművesszövetkezet ügyvezetője és felvásárlási üzemágvezetője is, akik aláírásukkal engedélyt adtak a pénz kifizetésére? Milyen áruátvétel és könyvelés van a bányánál, ha ilyen hatalmas áruhiányt 1956 ősze óta csak 1957 júliusban vesznek észre? A „Gyönki csokorban“ még sok „virágszál“ van, de ezek közül még csak egyet szeretnénk most megmutatni: Volt a földművesszövetkezetnél egy papírüzlet-vezető is, akit Rucz Endrének hívnak és a napokban fegyelmileg távolították el, mert 21900 forint értékű árdrágítást és nem létező többletáru kiszámlázást eszközölt Magyar Sándor jóvoltából a pécsi bányának 1956 szeptember és október hónapokban. Persze a bánya néha kapott papírárut, de legtöbször nem kapta meg. Például 40 000 darab fatartalmú irodapapírt kaptak, de a gyönki földművesszövetkezet 90 000 darabot számlázott és a 40 forintos egységár helyett 80 forintért adták ezrét a bányának. A boltos bevallása szerint ezt azért csinálta, mert 1956 szeptember 19-én 24 700 forint leltárhiánya volt és így akarta azt eltüntetni. Látszólag ez sikerült is neki. mert a földművesszövetkezet vezetői a novemberi 25 000 forintos leltártöbbletet elfogadták a korábbi hiány kiegyenlítésére. A bánya pedig nem reklamálta a le nem szállított árukat. íme, csak néhány példa a sok közül, melyből rádöbbenhetnek a vezetők arra, hogy nem szabad lebecsülni a népi ellenőrzést és a legteljesebb mértékben meg kell követelni a pénzzel és áruval dolgozók rendszeres elszámolását, de ugyanakkor nekik is be kell tartani a pénzügyi rendelkezéseket, mert ilyen súlyos következményei lesznek a legtöbb esetben az ellenőrzés elmulasztásának. Vajon hogyan fognak az ilyen vezetők beszámolni a tagságnak a legközelebbi taggyűlésen a közös vagyonnal való sáfárkodásról. hogy a dunaföldvári földművesszö- i vetkezet naponta 40—50 mázsa szőlőt ! vásárol a dolgozó parasztoktól, melyet részben helyi ellátásra, részben pedig exportra küldenek. * hogy ia dombóvári földművesszövetkezet jól végzi a szálasfelvásárlást. A múlf évi 924 q szénával szemben ez évben a felvásárolt mennyiség 1689 q. j Ezen jó munkájáért a szövetkezet i vezetőit és a felvásárlót dicséret | illeti. Nem benzinkút, hanem halászcsárda Benzinkút, járműjavító csak kilométerekre van Dunakömlőd „faluszéléhez’’. Még csak „gépkocsimegőrző” sincs itt, így aztán minden járókelőnek feltűnik az ,a sok autó, motor, amelyik itt állandóan parkíroz. Alig halad el erre a 6-os műúton jármű, amelyik ne állna meg rövidebb- hosszabb időre. Egy nagy felirat hirdeti, hogy itt földművesszövetkezeti kocsma van, másutt is van az út mentén kocsma és ott csak nagyritkán áll meg egy-egy jármű. Egy másik tábla halászlére csalogatja nagy betűkkel az utasokat. Ez vonzó, de ilyen tábla is több van Tolna megyében, de nem ,,tolonganak” a halászléárusító kocsma előtt. S itt „tolonganak” a járművek,, néha a vezetőnek kell kimenni a kocsma elé „irányítani a forgalmat’’, hogy mindenkinek legyen parkírozó helye anélkül, hogy akadályozná a forgalmat. Erre a „miért’’-re csak úgy kap választ az ember, ha maga is bemegy az autók, motorok utasai után az út- széli csárdába. Először is meglepő, hogy udvariasan fogadják a vendéget, pedig nem tudják róla, hogy paksi, vagy éppen mohácsi. A nyári kánikulában természetesen az az első kérdése az utasnak hogy hideg ital kap- ható-e, mert aki esetleg Pestről jön és ott végigjárt néhány italmérést, csak szeretett volna hideg, hűsítő italt inni és hasonlóan járt a többi útmenti csárdákban is. Itt kap hideg, hűsítő italt, mert nem röstellik lejegelni a szódát és a sört — ha van (a sörhiány országos probléma). A hűsítő ital élvezete közben megcsapja az ember orrát a halászlé különleges és vonzó illata. A halászlékedvelő természetesen ezután már nem tud ellenállni a kívánságnak: — Kérek egy halászlevet — mondja még mindig egy kis bizonytalansággal, mert halászlevet csak biztos helyen eszik a gyakorlott fogyasztó. Megizleli az utas, eltünteti a gyomrában, de többnyire nem szól semmit, nem áll oda a vezető Baracskai Sándor elé véleményt mondani a halászléről, hanem elköszön. De mégis kifejezi a véleményét azzal, hogy amikor errejár, mindig betér egy halászlére, s legközelebb már új vendégeket is hoz. Pestről jön, de itt áll meg halászlére, Mohácsról jön, de itt eszik halat. A törzsvendégek között van egy magasrangú szovjet tiszt, akinek gyakran vezet erre az útja, és mindig betér, s Baracskai Sándor már szól a feleségének a konyhába, hogy „az ezredes elvtársnak egy kicsit gyengébbre készítse a halat’’. Nem szeretik a nagyon erőset. Egy nyugatnémet üzletember, aki a paksi konzervgyárból szállított árut hazájába, több hétig Magyarországon tartózkodott, de majdnem mindig ide jött vacsorázni, néha még a Balatonról jövet is itt állt meg egy halászlére és végül leíratta Baracskai Sándorral, hogyan készítik ezt az ízletes halat, mert otthon is szeretne ilyet enni, esetleg egy „magyar csárdát” felállítani, ahol ilyen halászlevet készítenek. Baracskai Sándor szerint — aki mellesleg több évtizede foglalkozik halászattal és halkészítéssel — a következők a népszerű halászlé titkai: — Mj mindenekelőtt abból indulunk ki ,hogy aki egyszer eszik nálunk halászlevet, az jöjjön el máskor is, vagyis ne legyen panasza az ízre és a mennyiségre. Igaz, így kisebb a haszon, de fő a vendég. Megkérdezzük azt is a vendégektől, hogy milyen ízű halat szeret és aszerint készítjük el neki. Persze legtöbben a mi „típusunkat” kedvelik: a bográcsban főtt, erős, „vastaglevű”, igazi magyaros halászlét kedvelik és rendelik. Gondoskodunk arról is, hogy minden napra legyen hal, néha 30—40—50 kilométerre is elmotorozok már hajnalban, hogy mire jönnek a vendégek, legyen hal. Tehát a halászlé itt nagy vonzóerő, az olyan halászlé, amelynek van különleges, jó íze, aamata, értéke, amelyet sok halászcsárdában hiába keres az ember és ezért ismert a paksi földművesszövetkezetnek ez a csárdája még a messzi városok utasai előtt is. hogy szombaton igazgatósági értekezletet tartott a szekszárdi földművesszövetkezet ,ahol megtárgyalták a részjegyalapok növelésének kérdését, valamint a szerződéses termeltetés problémáit. * hogy a paksi földművesszövetkezetnél a r^Qi felvásárló helyébe nem állítottak újat és jelenleg a zöldségfelvásárló végzi e munkát. Mikor állítanak be egy új felvásárlót? * hogy Gyönkön a 6-os számú bolt rendetlen, kirakatai üresek és porosak. Rucz Endre boltkezelő jobban szerette az italboltot látogatni, mint a kezelésére bízott vegyesboltot vezetni. * hogy Szabályban végre leváltásra került Pál János boltkezelő, aki 42.000 forint leltárhiánnyal számolt el. Jó volna, ha ezt a példát a tamási földművesszövetkezet is követné.
