Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-25 / 199. szám

1957 augusztus 25.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Több mint zárják az évet

Másfélmilliós nyereséggel a Gerjeni állami Gazdaságban

a gazdaság az 1 kilogrammra tervezett önköltséget 4 forinttal csökkentette.

Országos viszonylatban első helyein áll a gazdaság tisztavérű mangalica sertés tenyészete.

A Gerjeni Állami Gazdaság nem Ez évben 450 darab apaállatot adtak

árutermelésre, hanem tenyészállat nevelésre rendezkedett be. Olyan apaállatokat nevelnek, amelyeknek „tejhát tere“ 4500 liter, 3.9—4 százalékos tejzsírral. Ezeket a tovább- tenyésztésre alkalmas egyedeket a tsz-eknek és köztenyésztésre adják el. Ebben az évben eddig 16 darab növendék apaállatot adtak el átlagban 700 kilogrammos súlyban. A tehenészet az elmúlt év elemi csapása, az árvíz és az ellenforradalom által okozott károk ellenére is benevezett az országos tejtermelési versenybe.

Az értékelés szerint (megjelent a Magyar Mezőgazdász folyó év április hó 23-i számában) a hetedik helyezést érte el a gazdaság.

„A pénzjutalmon kívül 120 oklevelet adunk ki a legjobb eredményt elért tehenészeknek, fejőknek, illetve tenyésztőknek. A jutalmakat, illetve az okleveleket a megyei mezőgazdasági osztályok adják ki“ —- írja a Közlöny. A gazdaság mindezideig semmit sem kapott, pedig a dolgozók jogosan számítanak az oklevélre és sérelmezik azt, hogy ez ügyben még nem történt semmi.

át köztenyésztésre 1 575 000 forint, kocasüldőből pedig 680 darab került eladásra 1 088 000 forint értékben. Az ország minden tájáról felkeresik a gazdaságot a tsz-ek. Legutóbb a be- rettyóújfalusi Lenin Tsz-nek szállítottak 40 darab továbbtartásra alkalmas sertést.

Juhaszattal az állami gazdaság nem foglalkozott az elmúlt években, így „maszek“ juhászok legeltették az útszéli legelőt. A hibák kijavítására

az állami gazdaság vezetősége az idén 1000 darab juhot állított be e legelők hasznosítására, amely több mint 40 000 forint tiszta hasznot hozott.

Az ésszerű gazdasági intézkedések, a kollektív együttműködés, a szilárd vezetés, a dolgozók megbecsülése és munkájuk szerinti díjazása az Összetevője a jó eredményeknek. Ez a „titka“ annak, hogy a Gerjeni Állami Gazdaság az év végére az eddigi számítások szerint, nem ráfizetéssel, hanem több mint másfél millió forint nyereséggel zárja az évet.

Pozsonyi Iguácné

Pályázati felhívás

a Tolna megyei Pártbizottság Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemére*

A Tolna megyei Pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus-Leniniz- mus Esti Egyetemének 1957—58-as tanévére.

Az egyetem célja, hogy párt-, állami-, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa.

A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon

FILOZÓFIÁT, a második évfolyamon

POLITIKAI GAZDASÁGTANT, a harmadik évfolyamon

A NEMZETKÖZI ÉS A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉT

tanulják.

A tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak.

Az egyetemen hetenkint egyszer, hétfői napokon, kötöttfoglalkozás van (előadás, osztályfoglalkozás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 150 forint, mely félévenkint fizethető. Az egye tem hallgatóinak a 14/1956. (Y. 30.) M. T. sz. rendelet alapján a félévi vizsgák előtt 6 nap, az évvégi vizsgák előtt 12 nap tanulmányi szabadság jár.

AZ EGYETEMRE VALÓ FELVÉTEL FELTÉTELEI:

Felvételüket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket megszerezték.

Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola, stb. hallgatója.

A pályázat a Tolna megyei Pártbizottságon beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a Tolna megyei Párt- bizottságra kell küldeni augusztus 28-ig.

Mellékelni kell:

1. Részletes önéletrajzot;

2. az illetékes pártszervezet ajánlását;

3. a vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága

Tisenkileneesek kSsött•••

F

annak emlékek, amelyeket nem képes megszépíteni az idő. Vannak emlékek. amelyek évtizedek múltával is gyűlöletre szítnak. A napokban sok ilyen gyűlöletre szító emléket elevenítettek fel Tamásiban az 1919-es Tanácsköztársaság hős védői, a Kommunisták Magyarországi Pártjának volt tagjai, a tiszteletükre rendezett fogadáson.

ürítellenül állnak a poharak. Az emlékek felidézése, a fájdalmas, tragikus esetek, nem kedvező pillanatok a koccintásra.

S a négy, harcokban, üldöztetésben, nyomorban megöregedett elvtárs egymás után idézi fel az eseményeket, a frontok záporozó tüzét, a Tanácsköztár saság sok-sok szociális intézkedését, az 1919 május—júniusában szórványosan jelentkező ellenforradalmi megmozdulásokat (Tamásiban rövid időre a Imtalmat is sikerült kézhez ragadniok).

— Cselédek voltak szüleim, én magam is az voltam — szól az egyik. — Nyomorúságos helyzetünkben egyedül a kommunista párt programjában láttuk a kivezető utat. Beléptünk a pártba. Én a direktórium mellett dolgoztam. Feladatom a fiatalok szervezése volt. Nagyon becsületes, igazi ember volt a csoportvezetőm.. Amikor országszerte dühöngött már az ellenforradalom, a fehérterror, ő akkor is arra intette a kommunistákat, hogy a fegyvereiket ne adják ki a kézből. Néhány nappal azután elfogták. Börtönbe vetették, majd táblát akasztottak a nyakába és megbilincselve, összekötözve a piactérre vitték. A táblán a következő felírás volt: „Így jár minden kommunista. . .” Az előre megszervezett provokátorok előbb leköpdösték, majd agyonverték. Senki sem kérte számon a gyilkosságukat.

— Nekem is menekülnöm kellett. Hat hónapig éltem a Bakony rengetegében. A jószívű emberek, akiken sokat segített a Tanácsköztársaság, láttak el élelemmel és hozták az ellenforradalom rémtetteiről a híreket. Számtalan hír érkezett el hozzám, amely arról szólt, hogy a Tanácsköztársaság híveit, ahol elfogták, azonnyomban felakasztották, vagy agyonlőtték.

— Apámnak 12 családja volt — s mert tagja volt a pártnak, nem kapott két esztendőn keresztül munkát. Nekem is állandóan a helyemet kellett változtatni.

S a körülötte levők igenlően bólintanak. Számos ehhez hasonló esetet tudnak az ellenforradalom rémtetteinek sokaságából.

Sokkal vidámabban folyik a szó a Tanácsköztársaság idején végzett munkáról. Az akkor szerzett tapasztalatok közül — így vélik — helyes volna több mindent felhasználni. Egyik ilyen tapasztalat az ellenség gyors leleplezése, érvekkel, tényekkel bebizonyítani cselekedeteik népellenes jellegét. Nagy szükség van az őszinte szóra is, amelyből az utolsó esztendőkben oly kevés jutott. Nem szóltak igazán a nehézségekről és okairól. Pedig ha a hibákat, nehézségeket, problémákat őszintén feltárják a vezetők— mint ahogy most teszi az MSZMP vezetősége és a kormány — akkor a dolgozó tömegek a párt vezetésével harcbaszállnak a kitűzött célok eléréséért. A tömegek osztatlan lelkesedéssel, erővel támogatják a vezetőket, mint ahogy 1919-ben, 1945—49-ben volt és ahogyan jelenleg is tapasztalható.

— Talán nem lett volna ilyen súlyos kihatása az ellenforradalmi támadásnak — szól a másik —, ha a munkásosztály kezében fegyver van. Csak helyeselni tudom, hogy a párt létrehozta a reguláris csapatok mellett a munkásőrséget. Kell a munkásosztálynak a fegyver! Sok még a ránk leselkedő ellenség.

Sok szó esik az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájáról, s főleg arról a történelmi jelentőségű tettről, amely a proletárdiktatúra védelmében történt november első napjaiban. A Szovjetunió segítségül hívásáról, az őszinte elvtársi segélynyújtásról volt szó. A poharak most már nem maradtak ürítetlenek. A négy idős harcos: Egyed Károly, Csák Gergely, Varga Antal és Bakó István a párt és a kormány vezetőinek egészségére, a szovjet emberek tiszteletére üríti poharát, hosszú életet kívánva nekik.

B. J.

_ „Trrrr* r i eootxicxxxxxDoooocioooooooooociooooooooocxxxxicxxxxjooooooocxxxxxxxxxt

Könyvismertetés

LBiV/JV:

A demokráciáról és a diktatúráról

A kötet Leninnek a proletárforradalom e főkérdésével foglalkozó legfontosabb munkáit gyűjti egybe. E művek — amelyeket Lenin az Októberi Szocialista Forradalom előkészítése és győzelme, valamint a polgárháború és a szocialista építés kezdetének időszakában írt — megvilágítják a demokrácia és a diktatúra

szerepét a kapitalista és a szocialista társadalomban. A könyvben alapvető elméleti fejtegetések mellett számos olyan írás is található, amelyben Lenin a burzsoázia szószólói és az opportunisták elleni éles bírálattal egyidőben összegezi az Októberi Forradalom és a Szovjet állam harci tapasztalatait.

Péter és Pál

A Gerjeni Állami Gazdaságot az idén nemcsak a paksi járásban, hanem megyei viszonylatban is a legjobb állami gazdaságok között emlegetik.

Az idén betervezett 58 000 forintos veszteséggel szemben csak az állattenyésztésben 1 145 000 forint nyereségre számítanak.

A növénytermesztésnél a bevétel 300 000 forinttal lesz több a tervezettnél.

Az eredmények összetevője a kialakult jó kollektíva. A Gerjeni Állami Gazdaságnak — eltérően jó- néhány állami gazdaságtól — jól bedolgozott „törzsgárdája“ van. Maul János főagronómus például a gazdaság megalakulása óta irányítja a növénytermesztést. A főállattenyésztő, Csirzó Antal is vagy 5 éve dolgozik az állami gazdaságban.

A gabona betakarításával a megye állami gazdaságai között elsőnek végeztek. A négy kombájn 124 vagon gabonát aratott és csépelt el. Első helyezést értek el a szalma lehúzás és tarlóbuktatás munkálataiban is. 550 holdat már előkészítettek ősziek alá, az istállótrágyázást pedig 230 holdon végezték el. Megkezdték az őszi takarmánykeverék silózását is.

— A jelenlegi munkák nem olyan kiabálóak, mint mondjuk az aratás. De igen fontos az, hogy állandóan szemelőtt tartsuk a munkákat, mert amely gazdaság elhanyagolja, nem szorgalmazza a nyárvégi munkákat, el is bukott a jövőévi termelésével — mondotta Maul János főagronómus. Az ősziek jó termést ígérnek az állami gazdaságban.

Annak ellenére, hogy az egyik üzemegység 150 holdas kukorica- táblája jeget kapott, 30—31 mázsás átlagtermésre számítanak holdanként.

A gazdaságnak 201 darab törzskönyvezett tehene van. A tejet literienként magasabban állítják elő mint ahogy az be van tervezve.

Három forint 15 fillér helyett 3 forint 27 fillérbe kerül egy liter tej. Ez hiba, amelyet ki kell javítani, de mint Csirzó Antal főállattenyésztő mondja — itt még megmutatkozik az előző év elemi kára. Az árvíz miatt ugyanis 10—15 kilométer távolságra szállították el a takarmányt, s ezek a szállítási költségek drágítják meg a tej literenkénti előállítását. A gazdaságban a borjakat születéstől kezdve mesterségesen nevelik napi négyszeri, illetve kétszeri itatással. Az üsző és selejt bikaborjak például 400 liter teljes tejet, 1000 liter fölözött tejet, ezenkívül abrakot és szálastakarmányt kapnak. A napi súlygyarapodás az ilyen takarmányozás mellett borjanként 1 kg. A módszer jól bevált:

Péter és Pál régi jószomszédok. Gyakran áthajolnak a kerítésen néhány baráti szóra, elmesélik egymásnak, hogyan nő a kukorica, mennyi tejet adott este a Bimbó, együtt siránkoznak, hogy menynyire kellene az eső és mennyire nem kellene a jég, mert akkor az idén sem lesz bortermés. Gyerekeik együtt játszadoznak, takarodáskor segítenek egymásnak és más tekintetben is megnyilvánul a jószomszédság. Egymás tyúkjait például, amelyik átbújt a kertbe a kerítés alatt, legfeljebb csak akkor ostorozzák meg, vagy törik el a lábát egy karóval, ha a „szomszéd” nincs otthon...

Sokat beszélnek a jószomszédságukról, s persze nem csak házszomszédok, hanem hogyan, hogyanse, az idők során földszomszédok is lettek. Ügy alakult valahogyan a faluban az adás-vétel, hogy még öt darab földjük is egymás mellett van. Csak azon csodálkozik mindenki, hogy Pétert és Pált legfeljebb csak a vetés idején lehet egyszerre látni a szomszédos földeken. Mind a kettő kukoricát vet például a páskomi dűlőben, de (amikor ide megy az egyik szedni, akkor a másik egész biztosan a Easa-dűlőbe megy — szintén kukoricát szedni.

így éltek ők egymás mellett hosszú időkön keresztül csendes békességben, s talán nem is lett volna köztük soha semmi sem, ha az asszonyok nem lennének olyan panaszkodós természetűek.

De bizony azoknak könnyebb a lelkűk, ha mindent, elmondhatnak a szomszéd- asszonynak. Egyízben Péteraé siránkozva áthajolt a kerítésen:-— Hallott már ilyen zsiványságot? Lopják a kukoricánkat a Páskomban. A múlt héten még csak tíz csévét számoltunk meg, hétfőn már hiányzott egy zsákravaló, most meg már teljesen megtizedelte valaki, hogy. a tűz égesse le mind a tíz körmét, aki ráéhezett a másikéra. Csak tudnám, ki volt az a gazember, a tíz körmömmel ásnám ki a két szemét.

— Meg is érdemelné — helyeselt Pálné és mindjárt vigasztalni kezdte Pétemét:

— Én aszondom, ha vasárnap kérjük az isten verését, talán eléri a sors keze azt a bitang lopót. Ha nem fogunk össze a tolvajok ellen, még a szemünket is kilopják.

Pétemét kicsit megvigasztalta a szomszédasszony indítványa, csak az az egy aggasztotta, hogy még három nap visszavan a vasárnapi imádságig, ezért aztán titokban — hogy még a szomszédasszony se tudja meg — elment a tanácselnökhöz bejelenteni, hogy a Páskomban lopják

a kukoricájukat, ha ismernek törvényt, fogják el a tolvajt.

Másnap meg Pálné hajolt át a kerítésen, ugyancsak siránkozva:

— Hajja-e szomszédasszony, hát nem istenverése ez? Nekünk meg a Basadűlőben lopják a kukoricánkat. Már leszedtek egy kocsiravalót, most hozta a hírt az uram. Hogy micsoda istentelen lett ez a világ. Még a gyerekeit is verje meg az isten annak, aki nem hagyja békén a más termését.

— Jaj, hát már a magáét is lopják? Igaza volt, hogy kell kérni vasárnap az istenverést. Én aszondom, hogy menjünk el még harangozás előtt a misére, hogy több időnk legyen a könyörgésre.

— Igaza van, menjünk — válaszolja Pálné, de azért őt is csak részben elégítette ki a vasárnapi könyörgés reménye, mert titokban — hogy még a szomszédasszony se tudja meg — elment a tanácselnökhöz panaszra, s a tanácselnök előtt még az asztalt is megverte, hogy többet sose beszéljenek az igazságról, ha nem büntetik meg a tolvajokat.

Arról tehát -nem tudott se Pétemé, se Pálné, hogy a „szomszédasszony” az

imádság mellett kérte a tanácselnök közbenjárását is, ezért nem gyanítottak semmit, hanem vasárnap már kora reggel mentek a templomba. A tanácselnöknek azonban annál feltűnőbb volt, hogy még senki sem panaszkodott eddig a faluban a kukoricatolvajokra, csak pont ez a két szomszéd. Gyanús volt neki a dolog, ezért aztán összebeszélt a mezőőrökkel. Ügy határoztak, hogy mivel a mezei tolvajok úgyis vasárnap hajnalban és délelőtt szoktak jobbára tevékenykedni, két- két mezőőr elrejtőzik Péter és Pál kukoricásában, amelyiket állandóan dézsmálnak a tolvajok. így is történt, már szürkületkor kint volt a négy mezőőr a két kukoricásban, a tanácselnök pedig nyugodtan kisétált a szőlőjébe, hogy megállapítsa, mennyi hordóról kell gondoskodni a szüretre.

Még jóformán ki sem ért, fut utána a kisbíró:-— Jöjjön vissza a tanácsházra, mert megvan a kukoricatolvaj, jegyzőkönyvet kell venni.

— ... osztán ki az a „szarka”?

— Nem is gondolná. Jöjjön csak, majd meglátja.

Az elnök sietett a tanácsházára. Ott állt előtte egy kocsi, a tetején zöld fattyú kukoricaszár — a parasztember rendszerint vasárnap délelőtt ér rá az ilyet leszedni, de látszik, hogy alatta pedig néhány zsákravaló csöveskukorica van. Belép az irodába, hát ott állnak a mezőőrök Péterrel, akinek a felesége a napokban panaszkodott.

— Megvan a szarka, — mondja az egyik mezőőr. — Sikerült elcsípnünk, amikor lopta Pálnak a kukoricáját. Itt a bizonyság is: Péter kukoricája fehér fajta, a kocsiján meg tiszta sárga kukorica van.

— Ezt jegyzőkönyvezni kell — mondja az elnök és már mártja is a tollat a tintába, amikor nyílott az ajtó és a másik két mezőőr kíséretében megjelent a másik szomszéd, Pál.

— Megfogtuk Pál gazdát, amint éppen lopta Péter szomszédja kukoricáját. Bizonyság is van . ..

Péter és Pál egymásra néztek, arcszínük egyszer fehér, majd rikítóan vörös lett és mind a ketten csak ezt hebegték:-— Eltévesztettem, hogy melyik a mi kukoricásunk.

A két asszony, mármint Pétemé és Pálné, ebben az időben ért a miséről a tanácsház elé. Karonfogva jöttek és meglepetten szemlélték, hogy mindkettőjük kocsija lovastól ott áll gazda nélkül a tanácsház előtt...

B oda Ferenc