Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-14 / 164. szám
1957 JÚLIUS 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG AZ OZORAI-ÜGY Az ozorai eset (egyáltalán nem példa), még abban az úgynevezett küldöttség járó időben kezdődött, pontosabban az ellenforradalom idején. Akkoriban az volt a „szokás”, hogy gondolt valaki egyet, öszeállított egy küldöttséget, s irány — Budapest. Mentek a kormányhoz, a minisztériumokba és ki tudja mind-mind felsorolni, hogy hova. Lényeg az, hogy mentek és követeltek petíciókat adtak át. Nem számított az sem, hogy a követelés homlokegyenesen ellenkezett a törvénnyel. Mentek házról házra „orvoslást” keresni. Valahogyan így jártak annakidején az ozoraiak is. Ők is mentek házról házra, annak ellenére, hogy ismerték a törvényes rendelkezéseket. TÄMADÄS A TERMELŐSZÖVETKEZETEK ELLEN Az ellenforradalom idején Nagy Imréhez tömegével mentek a küldöttek és előterjesztették kérésüket, követelésüket. Nagy Imre válogatás nélkül mindenre igent mondott, mindennel egyetértett. Nem volt annyira szorult helyzetben, hogy ígérni se tudott volna. Nos, ezt a rendkívüli „jószívűséget” igyekeztek az ozorai ku- lákok is felhasználni. Igaz, mire illegálisan sikerült volna összeverbuvál- niok a küldöttséget — mert nem akartak nyilvánosan szerepelni — addigra bekövetkezett november 4-e. A küldöttség útja egy időre csak terv maradt, s mintegy három hónappal később, február elején indultak útnak. ők azonban nem kaptak ígéretet kérésük teljesítéséhez, mert az, amit követeltek, törvényellenes volt. Márpedig a munkás-paraszt kormány nem igér és nem is teljesít törvény- ellenes kéréseket. A küldöttség számos aláírással ellátott papírral a zsebben, az „ősi földet” követelte vissza. Az októberi ellenforradalom idején szétvertek Ozorán egy termelőszövetkezetet. a másikat nem sikerült szétszórni, mert annak tagsága fegyverrel állt szembe az ellenforradalommal. Most ez ellen a termelőszövetkezet ellen indult meg a harc az „ősi föld” visszakövetelésének jalszavával. „Csak” azt kérték a forradalmi munkás-paraszt kormánytól, hogy a betagosított területet ossza fel, darabolja fel apró parcellákká. Sajnos, meg kell mondani azt is. hogy a hátérben meghúzódó osztályellenség buzdítása mellett legális támogatást is élvezett ez az akció. A községi tanács vb egy „igazoló” papírral engedte útnak a küldöttséget Budapestre, amelyen a többi között ez áll: „A végrehajtó bizottság a kérelmet jogosnak találja.” (Február 7-én kelt a levél!) 25 HOLDNÁL NAGYOBB TÄBLÄT NEM LEHET MEGBONTANI Február 21-én megkapták a választ — az egyetlen helyes választ, amelyet ilyen ügyben adni lehetett. A levél a 10. számú törvényerejű rendeletre hivatkozva értesíti az ozoraiakat és a tanácsot is, hogy nem lehet 25 holdnál nagyobb egybefüggő területet felparcellázni, azon a jövőben is táblás gazdálkodást kell folytatni. (Az ozoraiak pedig nem kevesebb, mint közel 380 hold felaprózását kérték.) A választ akkor tudomásul vették a dolgozó parasztok, de volt valaki, aki hamar talált ismét okot arra, hogy felszínre hozza a már-már elfeledett követelést, s így érvelt: ha a kormány nem adta meg a követelés teljesítését, forduljunk a párthoz, majd az segít. Neki ugyanis tömegekre van szüksége, s ha azt a kérést teljesíti, akkor lesz támogatás a részünkről is. S ismét eljuttatták kérésüket az aláírásokkal együtt Budapestre, az MSZMP Központi Bizottságához, levélben. A válasz nem késett sokáig, alig telt el két hét, máris megérkezett — személyesen jöttek le a pártközpontból és közölték a dolgozó parasztokkal: a párt és a kormány teljesen egységes álláspontot foglal el ebben a kérdésben is. Irányadó és egyben kötelező erejű ebben az esetben is a 10. számú törvényerejű rendelet. UJ FORDULAT Ezen a héten — kedden — a személyes megbeszélés alapján az ügy lényegében lezárult. Mégis azt kell mondani, hogy ez alkalommal bizonyos vonatkozásban új fordulat következett be. A küldöttség által február elején előterjesztett kérés és a június 21-én kelt levél csak a dolgozó parasztokról szól, látszatra legalább is, de július 9-én Ozorán már elhangzott a következő kérés is hivatalos helyiségben: „Adják vissza a kulákoknak is az egykor felajánlott földjeiket”. És ezt a követelést azzal „indokolták”, hogy „Ozorán a kulákoké volt a legrosszabb föld. s nem veszít vele senki sem sokat, ha visszakapják azt”. („Szegény” ozorai kulákok valószínűleg sokat akartak segíteni egykor a kisparasztokon, amikor azoktól a „legrosszabb” földeket vették meg. Csupán azt nem értjük meg, hogy az ilyen „jószívűség” ellenére, miként gazdagodtak meg azokban a „rossz” földeken?!) NÉHÁNY tanulság az ozorai ESET ALAPJÄN Ezek után egyáltalán nem felesleges néhány tanulságot levonni a fenti tények alapján. Az első következtetés: Az ellenforradalom idején az „ősi1’ föld visszaadásának jelszavával szétverték a termelőszövetkezetek egyrészét. Ezt a jelszót hangoztatta az a siserahad, amely a volt nagybirtokait akarta visszaszerezni. Az ellenforradalom fegyveres megsemmisítése még novemberben bekövetkezett. Ideológiai téren azonban még erősen dúl a harc, bár ezen a téren is igen jelentős eredményeink vannak. Ozorán, ahol nem vették fel ideológiai téren a harcot, ott az „ősi föld” jelszavával ismét a kulákbirtokok restaurációjáig jutottak el. Innen pedig már csak egy lépés választ el attól, hogy a feudális nagybirtokokat is visz- szaállítsuk. Nem kell különös képességgel rendelkező jósnak lenni ahhoz, hogy megmondja valaki: az ilyen követelések megvalósítása nyomán gyorsan részesaratók lennének ismét az ozoraiak és velük együtt még sok-sok tízezren szerte az országban. A második következtetés: Az ellenforradalom idején, sajnos, mi magyarok adtuk a klasszikus példát arra, ha nincs meg a párt egysége, akkor gyengül a proletárhatalom. Pártunk egységes, szilárd, bírja a tömegek bizalmát. De az osztályellenség nem tett le céljainak megvalósításáról, s amint ezt az ozorai eset is bizonyítja, minden kis rést felhasznál ennek érdekében. Ozorán, ha átmenetileg is, bizonyos sikereket ért el. Lekötötte a párttagok erejét az intrikával, s amíg az ozorai kommunisták egymás „ügyeivel” foglalkoztak, addig ők minden különösebb ellenállás nélkül, aktívan tevékenykedtek és követelték vissza az államnak már régen felajánlott földjeiket — a dolgozó paraszt szájába adva a szót. A törvényesség betartásának megmagyarázása, a rendeletek ismertetése, a dolgozó parasztokat érdeklő kérdésekre választ adni, a tömegek közötti életre, nem jutott az ozorai kommunisták erejéből. Nem juthatott, mert „saját” bajaikkal voltak és vannak ma is elfoglalva. A harmadik következtetés: Az osztályellenség kiforgatva, igyekszik felhasználni a párt helyes jelszavait saját céljainak elérésére. Arról beszél, hogy mivel a pártnak szüksége van a tömegekre, ennek érdekében mindent megtesz. Való igaz, a pártnak szüksége van a széles pártonkívüli tömegekre, de ezt semmi esetre sem úgy akarja elérni, hogy olyan követeléseket teljesít, amelyek a termelőszövetkezetek és a szegényparasztság érdekei ellen törnek. A mezőgazdaságban a felemelkedés egyetlen útja a nagyüzemi gazdálkodás. Erre már régen rájöttek az ozorai Petőfi Tsz tagjai, s ezért védték meg októberben fegyverrel a kézben a szövetkezetét. S erre rájönnek a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is. Amikor majd számosán a társasgazdálkodás útját választják ismét a községben, akkor kezdjék elölről a tagosítást? Ez nem lenne helyes. A községben megvannak a táblák, s ha tsz alakul, nem kell tagosí- tani, mindenki művelheti zavartalanul a birtokában levő területet. Ez a termelés biztonságosságát növeli. A többi között ezért is érdekelte az ozorai dolgozó parasztoknak, hogy a már kialakult táblákat semmi körülmények között ne bontsák meg. K. Balog János Tanítani, nevelni a fiatalokat — n szedresi KISZ-szervezet munkája, célkitűzései — A községi tanács hangoshíradóján egy A kultúrcsoport ugyancsak jó bázis a idő óta rendszeresen megjelenik egy új KISZ tevékenységéhez. A szedresi fiataműsorszám — a KISZ-hlradó. Rendszeresen beszámol az ifjúságot érintő eseményekről, problémákról, és — a 21-i ifjúsági nap előkészületeiről. A szedrest fiatalok számára talán az év legnagyobb eseménye lesz ez a találkozó, nagyszabású kultúr- és sportműsorral. Több, mint hetven KISZ-szervezetet hívnak meg a szekszárdi járásból, a szomszéd községekből, azonkívül 30 fiatalt a Duna Cipőgyárból. Ezen a napon vizsgázik először a szed- resi KISZ-szervezet: hogyan tudja megnyerni a fiatalokat, milyen lehetőségeket tud nekik nyújtani sportban, szórakozásban. Ez lesz az első vizsga, hiszen alig egyhónapos múltra tekinthet vissza a szervezet és ha ez sikerül, minden bizonnyal eredményesen tud majd tevékenykedni a fiatalok között. Májusban kapta a helyi pártszervezettől Molnár József és még egy-két fiatal a megbízatást, hogy hozzák létre a községben a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Június 13-án már össze is hívták az alakuló gyűlést, amelyen 11 fiatal vett. részt, és természetesen a község vezetői. Ezen az összejövetelen nem volt semmi hivatalos ceremónia. Körülülték valamennyien az asztalt, megbeszélték, mi lesz a szervezet feladata és titkos szavazással vezetőséget választottak. Nem állítottak jelölteket, a tizenegy fiatal választhatott tetszés szerint. így választották meg a vezetőségbe Tóth Istvánt, Iker Lászlót és Molnár Józsefet. Az alakuló gyűlésen a község vezetői támogatást Ígértek a KISZ-nek. Az Ígéret eredményeként már ezer forintot kaptak a községi, tanácstól. Helyiséget is kaptak a kultúrház mellett, nagyobbszabású összejövetel esetén pedig a kultúrház áll rendelkezésükre. Nem nagylétszámú még a szervezet, nem is céljuk, hogy egyszerre felölelje az egész község ifjúságát, ezért munkáját a sportkörre és a kultúrcsoportra támaszkodva végzi. Igen jó összhangot sikerült teremteniük mindkettővel. Tóth István KISZ-titkár például tagja a sportkör vezetőségének is és az ifjúsági találkozó előkészítésében. megrendezésében résztvesz- nek a sportkör vezetői is — nagyrészük egyszerű parasztember, aki szereti a sportot és szeret a fiatalok között tevékenykedni. Técsy Lajos testnevelő tanár már a KISZ megalakításában is tevékenykedett, ugyancsak részes a jó kapcsolat kialakításában. lók a sportolás mellett szeretik a kultúr- munkát is. Több, mint harminc fiatal tagja a kultúrcsoportnak és megvan köztük az egyetértés, nem sértődik meg egyik sem. ha történetesen nem jut szerephez. És itt már a nevelés is előtérbe kerül. Igen érdekes eset történt nemrégiben. A kultúrcsoport két darabbal is fellép az ifjúsági napon. Az egyik lányszereplő, — Tóth Ica — visszaadta szerepét azzal, hogy nem vállal szerepet az egyik fiúval addig, amíg nem változtat a viselkedésén. Nem túlságosan nagy, főbenjáró dologról van szó. A traktorosnapi tánc- mulatságon az illető fiú ugyanis így hívta táncolni Icát: „Gyere kisanyám, csörögni,” A lány az ilyen felkérésre természetesen nem ment el, de utána nem ment el mással sem. Mondani sem kell. hogy ez esetben helyesen cselekedett. A KISZ-szervezetnek pedig ilyen feladatai is lesznek, megtanítani a fiatalokat a helyes magatartásra, az egymás iránti megbecsülésre. A szedresi KISZ-fiatalok — de a többiek is — mostanában az ifjúsági találkozóról beszélnek legtöbbet, hiszen számítanak a környékbeli összes számottevő ifjúsági és sportszervezet részvételére. Meghívták valamennyi szekszárdi KISZ-szervezetet. a környező községek ifjúságát, a községi sportkörrel egy bajnoki osztályban szereplő sportköröket és — a megyei, járási párt- és tanácsszervek vezetőit, képviselőit. Ez a találkozó egyúttal a munkásfiatalokkal való kapcsolat kiépítését is jelenti. amelyen 30 fiatal vesz részt a Duna Cipőgyárból, sportolók és kulturosok vegyesen. Augusztus 20-án viszont a szed- resiek látogatnak el a cipőgyáriakhoz, a fővárosban lesz közös program, amelyen színház, múzeumlátogatás, városnézés, üzemlátogatás szerepel. Akkorra befejeződnek a nyári munkák, amelyek most lefoglalják a fiatalok idejét és bizonyára a két találkozón túl is tart majd a szedresi és a cipőgyári fiatalok barátsága. Még nincs eldöntve, ki lesz az a harminc, fiatal, aki augusztus 20-án fellátogal Budapestre — az utazási költségeket a KISZ és a. sportkör biztosítja —. de elsősorban arra esik a választás, ki hogyan dolgozik.. . Sok feladat áll a szedresi KISZ előtt, de minden bizonnyal ki tudja majd elégíteni a fiatalok sokoldalú igényeit. BOGNÁR ISTVÁN MEGYÉNK SZÜLÖTTE G rr ■■ £ ' ogos Ignác 1893 május 22-én született Tamásiban. Parasztcsaládból származott, apjának kis vízimalma volt Tamásiban, bőgős Ignác tizenhét éves korában ment szakmát tanulni Mohácsra. Az asztalos mesterséget választotta. 1913 ban kapta meg segédlevelét és Kapos várra ment dolgozni. Beiratkozott a szakszervezetbe, ettől kezdve estéit a Munkásotthonban töltötte. Szorgalmas látogatója volt a könyvtárnak. Itt ismerkedett meg a szocialista tanokkal. 1914-ben besorozták katonának és röviddel a háború kitörése után behívták kiképzésre. 1915 tavaszán az északi frontra vitték és néhány hét múlva többezer baj társával együtt hadifogságba esett. Taganrog környékére vitték táborba. 1917-ben a februári forradalom után meglazult az őrizet és sok hadifogoly elhagyta tábort. Gőgös Ignác is bement Taganrogba. Előbb egy kisiparosnál, majd gyárban dolgozott. A gyárban bekapcsolódott a forradalmi munkába. 1918-ban már küldöttként résztvett a Moszkvában megtartott hadifogoly küldöttértekezleten. Ekkor került kapcsolatba a magyar kommunistákkal, Kun Bélával és több fontos szerepet betöltő magyar haditük a kultúrházat, se az igazgató, se a művészeti előadó nem volt Pakson. Mindketten a fővárosban tartózkodtak. Azzal a szándékkal utaztak el, hogy a kultúrház nyári műsorának színessé tétele érdekében fővárosi művészeket hívnak le Paksra. Természetes, hogy nemcsak hivatásos művészeket szerepeltetnek a nyár folyamán. Maguk is készülnek. Két- három héten belül a kultúrház műkedvelői esztrádműsort adnak. A műsorban vidám, könnyű, szórakoztató részleteket válogattak össze, s remélik, hogy a paksi közönség elégedett lesz műsoruk művészi kivitelezésével is. TILTAKOZÁS! A várdombi községi Hazafias Népfrontbizottság 309 aláírással az alábbi 'tiltakozást küldte a Hazafias Népfront megyei irodának: „Felemeljük tiltakozó szavunkat az egész emberiségre fenyegető veszélyt jelentő atom- és hid- rogénbomba-kísérletek beszüntetéséért. A legsürgősebben szükség van a tömegpusztító fegyverek törvényen kívül helyezésére és az ilyen fegyverekkel folytatott kísérletek haladéktalan megszüntetésére és békés célokra való fel- használására. Mi, Várdomb község dolgozói is, békét akarunk, elítélünk minden olyan kezdeményezést és kísérletet, amely békés és biztonságos életünket veszélyeztetné! Ezt aláírásunkkal is igazoljuk. Éljen a tartós béke!” Esztrád műsorral készül a paksi kuivurhéz kulturcsoportja pcuköi tvu.11u.1 xiciZi a megye jui uui gozó kultúrházai közé tartozik. Több szőr hírt adtunk már munkájukról, i soha nem tudjuk őket úgy felkeresni hogy ne mondanának valami érdé kesséeet. ne ielentenének be valam ba. Belépett a Vörös Gárdába. Több mint két évig harcolt az ellenforradalmi és intervenciós csapatok ellan. Többször látta és hallotta beszélni Lenint. 1921 tavaszán érkezett haza Gőgös Ignác. Előbb a csóti megfigyelő táborba vitték és csak ősszel térhetett vissza övéihez Tamásiba. Nem sokáig maradt otthon, feljött Budapestre. — Egy faárugyárban helyezkedett el és megkezdte tevékenységét a munkás- mozgalomban. A f amunkás szakszervezet ellenzéki csoportjához csatlakozott. Hamarosan bevonták az illegális kommunista pártba is. A szak szervezeti bürokraták ellen folytatoti harc nem maradt következményei hélkül: 1925 februárjában öt évre kizárták a szakszervezetből. 1925 április 14-én megalakult a bal oldali munkások osztályharcos szer vezete, a Magyarországi Szociálist Munkáspárt. Gőgös Ignác tagja let1 az új párt vezetőségének. 192í augusztus végén tartotta első kon' gresszusát Bécsben illegálisan, a Korr munisták Magyarországi Pártja. Gő acts. Tffnáo is részt, vetít „ kongresszuson és ott beválasztották a központi bizottságba. 1925 október 25-én a rendőrség elfogta a baloldali munkásmozgalom és az illegális kommunista mozgalom sok vezetőjét, köztük Gőgös Ignácot is. November 4-én statáriális bíróság elé állították az öt vezető funkcionáriust: Rákosi Mátyást, Hámán Katót, Gőgös Ignácot, őri Károlyt és Vas Zoltánt. A világ haladó közvéleményének követelésére ügyüket rendes bírósághoz tették át. 1926 júliusában a törvényszéki tárgyaláson Gőgös Ignácot három és félévre ítélték. A rendőrségi kínzások következtében legyen gült szervezetében már a vizsgálati fogság alatt megkezdte romboló munkáját, a tüdővész. Büntetését a gyüjtőfogházban töltötte. Poros műhelyben dolgozva, állapota egyre rosszabbodott. Mire letelt a büntetése, Gőgös Ignácot már nem lehetett megmenteni az életnek. 1929 májusában szabadult. Hazament Tamásiba, de a jó táplálkozás, a friss levegő már nem segített rajta: a magyar munkásosztály becsületes, önfeláldozó harcos fia július 30-án meghalt.
