Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-19 / 168. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 1957 JŰLIUS 19. Hegyen völgyön át A Mecsek tövében Bátaszéki Erdőgazdaság, a köz­pont székhelye Báta&zék. Már a központi épületnek is erdészet „íze“ van. A falak mindenütt tele aggancsokkal, az udvarban kis őzike ugrándozik. Néhány napja hozták be az erdőről, elválasztot­ták az ikertestvérétől, mert any­juk esetleg nem bírta volna mind­kettőjüket felnevelni és akkor rókaeledel lett volna belőle. Még egy kicsit félénk, de már közel sem olyan vad, mint igazi hazájá­ban volt. Kezdi megszokni környe­zetét. Petkovics Henrikné, a fő­erdész felesége gondozza, néha még az ölébe is felveszi, mint egy cse­csemőt. A cuclisüvegtől még egy kicsit idegenkedik, mert hiszen anyja nem ilyen korszerű módon táplálta, dehát meg kell neki szok­ni. Az ember fogságában sok min­dent el kell tűrnie szegény kis őzi­kének. A kisgyerekek, kiskutyák játékos incselkedése elől legfeljebb az a menekvése, ha úgy követi ál­landóan gazdáját, mint egy tisztes­ségtudó szoba-kutya. BÄTAAPÄTI A környék erdő és cserjerenge­tege a kocavadászok eldorádója. Nagyon sok koca lakik erre. Ta­lán éppen emiatt a humornak is jó szülőhelye ez a vidék. Messze a vidékről is idejárnak kocára va­dászni és a hozzáértő vadásznak nem is annyira az az élmény, hogy lő egy kocát, hanem inkább a „slapajok“ bemutatkozása. Volt olyan is, aki mellét verve érkezett meg a vadászatra, hogy ő micsoda tapasztalt vadász és amikor meg­látta a vaddisznócsordát, nem mer­te elsütni a puskáját ijedtében. ÜVEGHUTA Itt fekszik Bátaapáti környékén. A krónika annyit tud róla, hogy valamikor üveget fújtak itt és in­nen származik a neve is. Az itt lévő néhány ház és parányi templom, régi, ódon épület. A táj viszont csodaszép. Meredek hegyoldal, er­dőrengeteg, cserjés, kopár, sziklás hegygerinc. Talán éppen emiatt csináltak itt egy rögtönzött üdülő­tábort is. Volt az erdészet birtoká­ban olyan épület, amelyet nem használtak. Kijavították házilag és meghívták ide üdülni a bátaszéki úttörőket. Elsőnek egy 20 fős leánytábor van itt. Napközben bo­garakat gyűjtenek;, kirándulnak és fürödnek — egy nagy beton- vájuban, mert más fürdőalkalma­tosság nincs errefelé. No, meg esz­nek, méghozzá abból főznek a konyhán, amit a szülők összeadtak. Vezetőjük, Tubics Gabriella tanítónő, az úttörőcsapat vezetője és itt van egy anya is, Maros Já- nosné. Errefelé van egy gondosan ápolt csemetekert is. Messziről az ember valami zsenge búzavetésnek nézné, mert a fenyők és tölgyek itt még csak akkorák, mint amikor a búza kibújik a földből és majdnem olyan sűrű is a csemetés. De miután majd az emberi kéz kiülteti őket, megnőnek és 20—30 méteres fa- óriás lesz belőlük. varalja Itt láttunk egy természetes cse­metekertet is. Amint lehull az óri­ási tölgyekről a makk, kikel és a következő tavaszra kész csemete lesz belőle, csak ki kell szedni és elültetni. Százezrével szedik ki az ilyen csemetéket és ültetik ki. Erre kevés a koca — az erdészek örö­mére — és nem eszi meg az összes termést. Külön érdemes írni az itteni erdőhöz vezető útról. Még tíz mé­ter hosszú egyforma útszakaszt is nehéz találni. Az autó egyik helyen alig tud felkapaszkodni a mere­dekre, a másik helyen pedig gázlón kell átmennie, vagy éppen vízben kapaszkodni a termésköveken a fo­lyással ellentétes irányban. A má­sik helyen alig fér el, majd nagy szakadék szélén kell elhaladni. Néhány centivel balra a szakadék, jobbra a part, amint levágták az utat. — Látják, ezért nem megfelelő ide minden gépkocsivezető. Az AKÖV embereit például mi itt nem igen tudjuk alkalmazni. Ide olyan vezető kell, aki egy kicsit hegyi erdész is, vagyis szereti ezt a vidéket és tűri a megpróbáltatá­sokat. Ehhez viszonyítva még a rossz makadámutakon is gyerekjá­ték kocsit vezetni. Itt két éve járt először gépkocsi, akkor sikerült ilyenre is megcsinálni az utat. Ezer veszéllyel néz szembe a gép­kocsivezető, hamar tönkre megy a motor, de mégis használnunk kell, mert nagy fatömeget kell innen le­szállítanunk a vasúti rakodókra a lakosság várja a tűzifát, az ipar pedig az iparfát — mondja Petko- vics Henrik főerdész. Egyszer vége szakad ennek az útnak is. Egy kis tér tele faraká­sokkal, s éppen csak akkora hely, hogy a kocsi vissza tud fordulni. Innen gyalog folytatjuk az utat az erdőrengetegben. Mielőtt elindul­nánk, felfrissítjük magunkat egy friss forrásnál. Mindenfelé turista- jelzések. Jelzik például az ivó­vízlelőhelyeket is. Az egyik forrás mellett ott a felirat: „Lendület for­rás“. A szellemes névadó bizonyára azért adta ezt a nevet, hogy ha a kiránduló itt felfrissíti magát, — lendület lesz — már könnyen eléri a hegygerincet. Ezen a részen már csak lovasfogatok járnak, de azok is olyan — házilag épített — uta­kon, hogy szinte alig lehet elkép­zelni. Néhol mind a négy kereket be kell kötni, másutt pedig ha félre lép a ló, a kocsi lovastól, em­berestől belezuhan a mélybe. A romantika ezer veszélyt rejt magába, gondolkodni kell, mielőtt az ember megirigyelné az erdő munkásait az erdő szépségéért. Erdei munkásokkal találkozunk. Az egyik mindjárt elmeséli, tavaly micsoda borzalmas szerencsétlen­ség történt: — Hirtelen jött egy nagy vihar. Annyi időnk sem volt, hogy fedél alá menjünk, hanem egy nagy fa alá szaladtunk. Egyszer csak egy nagy villanás, hátra nézek, látom majdnem mindenki alszik, nem tud senki sem beszélni. Rázom a mel­lettem lévőt. Nem él. Agyon csapta a villám. Egy másikat szintén. Ké­sőbb rajtam is kiütközött a villám- csapás hatása. Elhaladunk egy kiirtott rész mellett. Itt 180 éves tölgyfák vol­tak, tavaly irtották ki. Volt olyan fa, amelyből kijött 20—22 köbméter fa is. A völgyben fúrótornyok emel­kednek. Szenet találtak a hegy bel­sejében. Állítólag igen értékeset és nagy mennyiségben. Úgy mondják az erdészek, hogy itt lesz a máso­dik Komló. Mesélik a többi érdekességet is. A télen ejtőernyőket találtak erre­felé és rajta rádióadóvevő készü­léket. Német gyártmány volt, a nyugat-németek dobták le a me­cseki láthatatlanok támogatására. Magyarázzák, hogyan használnak nyáron a farönkök szállításánál szánkót. Szóval, mint ahogyan ez az erdőség végtelen, ugyanúgy, szinte végtelenül lehetne írni in­nen az érdekességet is. Boda Ferenc Labdáznak a bátaszéki úttörők az üveghutai táborban. Deák Ferenc bátaapáti erdész és Petkovics Henrik főerdész a csemetéket vizsg alják. Két hír a Magyar Játékszínről A Magyar Játékszín művészei nagy sikerrek mutatják be a megyében Kálmán Imre Marica grófnő című nagyoperettjét. Az eredeti tervek szerint a társulat július 20-án tar­totta volna utolsó előadását a darab­bal a megyében Dunaföldváron. Érte­süléseink szerint több községből ké­réssel fordultak a társulathoz, hogy náluk is mutassák be a darabot. A kérésnek eleget téve a társulat, né­hány nappal meghosszabbítja Tolna megyei vendégszereplését és még több községben bemutatja a nagy­sikerű operettet. * A Magyar Játékszín művészei a jövőben két Heltai darabbal szere­pelnek megénkben. Több községben bemutatják A néma leventét, vala­mint a Tündérlaki lányok-at. Az utóbbi előadást csak felnőttek láto­gathatják. A Vas és Fejér megyei la­pok, ahol az említett darabokat ját­szották, nagy elismeréssel nyilatkoz­tak a művekről és a színészi alakítá­sokról. Asszonyoknak—lányoknak A gyümölcs eltevése Kajszibarackíz (sárgabarack). A gyű mölcs minél érettebb, de azért telje­sen egészséges, de ne túl érett le­gyen, mert poshadt szemek kerülhet­nek közé. Kétféleképpen készíthet­jük: 1. Kimagolás után azonnal megfőz­zük és áttörjük, gyorsan lesűrítjük és 50 százalék cukor hozzáadásával 20— 25 percig főzzük. Ha hígabb lekvárt akarunk készíteni, 80 százalék cu­korral főzzük rövidebb ideig. A cuk­rot előbb kevés vízzel feloldjuk és fel forraljuk, hogy a hideg cukor ne hűt- se le a lekvárt, mert így a felforra­lása tovább tart és a világos szín ro­vására megy. 2. A legelterjedtebb kajszibarackíz készítése a következő: A gyümölcsöt válogatás és mosás után kimagval- juk és hámozás után gyorsan ledarál­juk. A nyers gyümölcshöz kilogram­monként 50—70 dkg cukrot veszünk. Ezzel a gyümölcsöt rétegesen össze­rakjuk, egy porcellántálba, úgyhogy legfelül cukor legyen, letakarjuk, azután 12 órán át állni hagyjuk. Ez­alatt a cukor teljesen feloldódik. — Utána gyors tűznél, forrástól számít­va 20—25 percig főzzük. Mindkét el­járásnál a lekvárt forrón üvegbe rakjuk, gyorsan lekötjük és párnák közé, vagy főzőládába rakva, kihűlé­sig ott tartjuk. (Ez a szárazgőzölés, Szárazdunszt.) Az utóbbi eljárásnál készíthetjük a lekvárt hámozott ba­rackkal is, kisebb mennyiségű cukor hozzáadásával. A kajszi főzésének titka az, hogy gyorsan bánjunk a gyümölccsel, hogy minél kevesebbet érintkezzen a leve­gővel. így kapunk szép, világos lek­várt. Azért egyszerre ne dolgozzunk fel nagy mennyiséget, legfeljebb 1—2 kg gyümölcsre valót. Július közepén rakjuk el. VASÁRNAPI EBÉD ZELLERKRÉMLEVES kázzuk. A kisebb halat egészben Hozzávalók: 20 dkg zeller, 3 dkg zsír, 3 dkg liszt, 2 dl tej. A megtisztított zellert lapos szele­tekre vágjuk, forró zsírban, fedő alatt megsózva kevés víz hozzáadásával puhára pároljuk. 3 dkg liszttel behint jük és vízzel felengedjük. Ha már egyszer jól felforrt, szintán az egé­szet átszűrjük és a zellert áttörjük. Visszaöntjük a fazékba, egy csésze tej­jel, s a még szükséges vízzel felfor­raljuk. Apró zsemlyegombócokat fő­zünk bele, vagy gyűszű tésztával tá­laljuk. KISÜTÖTT HALSZELETEK Bármilyen nagy halat szeletekre vágva, bő zsírban kisüthetünk. A ha­lat keresztbe, vagy hosszába ketté­vágjuk, a gerincet lefejtjük róla és 8—10 dkg-os szeleteket vágunk be­lőle. Amennyire lehet, előre kiszál­Ha nagyon zavaros a húsleves, vagy csontleves egy tojásfehérjét egy kanál vízzel gyenge habbá ve­rünk, s azt a levesbe öntjük. Addig forraljuk, míg a tojásfehérje megtú- rósodik és a zavarosságot magába veszi. (5—10 perc.) Utána sűrű szi­tán leszűrjük, szép tiszta levest ka­punk. A lekozmált mártást, húst, főzelé­ket, vagy lekvárt más edénybe önt­jük, a lábast jól kisúroljuk és úgy főzzük tovább. Ha a hús sülés közben nagyon ke­mény, egy-két kanál ecettel locsoljuk meg. A vadgesztenye leve kitűnő mosó­szere a sötétszínű ruháknak. A vad- gesztenyét összetörjük, megfőzzük, levét langyos vízzel elvegyítjük, jól felhabozzuk és a szövetruhát benne átnyomkodjuk. Rozsdafoltot eltávolíthatunk a ruhá­ból, ha egy mogyorónagyságú heresót hagyjuk. Besózzuk, paprikával kevert lisztbe mártjuk és kevés zsírban, vagy olajban kisütjük. Sósvízben főtt burgonyával, tartármártással tá­laljuk. FRANCIAKRÉMES A franciakrémesnél három vékony lapot sütünk a vajastésztából. — A vaniliakrém felemennyiségét készít­jük. Ezzel az alsó lapot megkenjük, ráhelyezzük a második lapot, azt ugyanolyan vastagságban tejszínhab­bal megkenjük (4 dl tejszínből ve­rünk habot). A fedőlapot bevonjuk 20 dkg cukorból készült fondannal. A fondant erős kávéval, világos bar­nára festjük. Felszelése a krémeshez hasonló. Újabban csak két lapból ké­szítjük a franciakrémest. Ilyenkor a teljesen kihűlt vaniliakrémre köz­vetlenül rákenjük a tejszínhabot. \uAaiaav; ivet UCCUI lt;r V1ZUCI1 ieiOI­dunk és forrón a rozsdás részt bele­mártjuk. Ezt megismételjük három- szor-négyszer, amíg a folt eltűnik. — Utána a ruhát bő vízben öblítjük. Gyümölcsfoltot eltávolíthatunk a ruhából, ha azt kéngőz fölé tartjuk. Utána kiöblítjük vagy langyos, szap­panos vízben pár csepp szalmiák­szeszt vegyítünk és ebben áztatjuk. Hasonlóképpen vehetjük ki a vörös­bor foltot is, amit legjobb frissen só­val meghinteni. Hagyma- és halszagot a kézről, deszkáról vagy késről ecetes sósvízzel tüntethetünk el. Ha azt akarjuk, hogy forralás közben a tej ne égjen a lábashoz, jó, ha a lábast előbb víz­zel kiöblítjük, vagy a régi lábast vé­konyan bezsírozzuk. A citrom sokáig eltartható, ha sze­letekre vágjuk, cukorral bőven meg­hintjük és üvegbe lefedve tartjuk. Nem fröcsköl a zsír, ha egy kevés sót teszünk bele. Jó ha tudják

Next

/
Oldalképek
Tartalom