Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-25 / 173. szám

1957 JÜLIUS 25.

TOLNA MEGYEI NÍPÜJSAG

3

Ahol a bányászlakásokat építik

— Látogatás a munkásszállásokon —

A szemerkélő esőben, a zeg-zugos utcákon, nagyot döccent a kocsi mire nagynehezen megtaláltuk Mázán a bányászlakás építkezést. Azt szeretnénk megtudni, mi igaz abból a hírből, — amit a rádió is bemondott, — hogy itt a lakások nagyrészét a bányásznapig elkészítik, hogyan állnak a munkával.

Az építésvezető Pesten van. A művezető sincs az építkezésen. így hát — találomra — egy overallos munkást szólítunk meg, mi újság az építkezésen, mikor lesznek készen a bányászházak.

— Én azt megmondani nem tudom — válaszolja, — de még azt sem, hogy nekünk mikor lesz itt rendes szállásunk. Ne az épülő bányászlakásokat nézzék meg, azok. ha elkészülnek, biztosan megfelelőek lesznek. Inkább azt, milyen lehetetlen körülmények között lakunk itt mi, akik ezeket a házakat építik.

— Miért, hol laknak?

— Ott a domboldalon, a sátrakban.

Kicsit meglepő válasz, itt a sok épülő ház, nem állna sokból ideiglenesen munkásszállásnak átalakítani néhányat. Dehát jól van, akkor nézzük meg azokat a sátrakat.

Az egyik nagy sátorban szorgalmasan dolgozik három ember. Egyikük a szalmazsákokat forgatja, igyekszik odarakni azokat, ahol nem csorog be a víz, hogy megszáradjanak. A másik kettő léceket dugdos a „tető”, a sátorponyva alá, hogy ne álljon meg, ne gyűljön össze a víz, hanem lefolyjon. Mindezt persze csak akkor látjuk, amikor szemünk megszokta a sötétséget.

A három munkás, Varga Sándor a fiával és Vaszkó László, endrő- diek. Nemrég jöttek ide egy egész brigáddal.

— Azt mondták, rendes szállásunk lesz, mindennel el leszünk látva — mondja Varga. Most pedig, ilyen „szállásunk” van. Sokan nem kaptak még munkaruhát, a fiam például három napig mezítláb dolgozott, mert nem kapta meg a beígért bakancsot.

Közben egyre jobban megered az eső, a sátorba hajtja az összes lakót, az egész brigádot. És árad a sok panasz az emberekből:

— Az éjszaka megint felhőszakadás volt. Három ágy teljesen elázott, még azt se tudjuk, hogyan szárítsuk meg. A villanyvezetékbe is belevágott a villám, kialudt a villany. Itt voltunk, tizenöt ember, tömlöcsötétben. Még egy petróleumhibáknak, mikor akarják kijavítani azokat, mikor akarnak olyan körülményeket teremteni itt ,hogy a dolgozók megszeressék az építkezést, kitartsanak a munka befejezéséig.

A vezetőket, sajnos, nem találtuk az építkezésen. Mint megtudtuk, messze vannak ide, — munkásokat toboroznak. A Bányászlakásépítő Vállalat munkaerőhiánnyal küzd.

Hazafelé menet, meglátogattuk a Tanácsi Építőipari Vállalat nagymá- nyoki építkezését. Itt is bányászlakásokat építenek. Itt is a szállásokat látogattuk meg.

A tanulók szobájában rendetlenség van. „Józsi bácsi”, Várszegi József főépítésvezető meg is mondja az ottlévő néhány fiatalembernek: „Pénteken meg lettek dicsérve a szép szobarendért, de most baj lesz.” És hiába a mentegetőzés, hogy „Most jöttünk hazulról, nem tudtunk még rendet csinálni”, nincs mentség arra, hogy nincsenek szépen összehajtva a takarók az ágyakon, hogy szanaszét vannak a cipők.

De a szállásokon csak ilyen hiba fordul elő, hogy nem mindig tartják a lakóik rendben a szobákat. — Fogasok, szekrények, rádió van a szobákban, tíznaponként cserélik az ágyneműt. A szállásokat a már tető alá hozott házakban rendezték be, olyan ütemben, ahogy nőtt a munkáslétszám. • Száznyolcvan kötetes könyvtára van az építkezésnek, futball, kosárlabda, asztalitenisz áll a fiatalok rendelkezésére. A meleg napokban pedig nagy forgalma volt a szabadban épített zuhanyozónak.

Végül az építkezés menetéről érdeklődtünk Várszegi elvtárstól.

— December végéig kell átadnunk ezt a százötven bányászlakást. Azt hiszem, elkészülünk addig.

— Van elég munkás hozzá7

— Nincs munkaerőhiány. Ezzel a kétszázhatvan emberrel, aki most itt van, fogjuk felépíteni a százötven lakást.

Jantner János.

Menekülttragédia az angliai Cumberland megye egyik falujában

Űjabb magyar menekülttragédiát jelent két nagy angol vidéki lap, a Liverpool Post és a Yorkshire Post.

A Cumberland megyei Croglin falu melletti kis szénbánya szájánál a hajnali órákban megtalálták Pete Lajos 19 éves magyar menekült szétroncsolt holttestét. A jelek arra mutatnak, hogy a szénréteg robbantásához használt robbanótöltény robbant fel közvetlen közelében és darabokra tépte.

Little, a bánya társtulajdonosa, aki a tragédia idején a közelben tartózkodott, elmondta, hogy a robbanás zajára a bányához futott és ott találta a holttestet. Pete, aki résztvett az októberi harcokban Budapesten, nővérével és annak férjével, Dargó Balázzsal együtt elmenekült hazájából. Két héttel ezelőtt kapott munkát sógorával

együtt a kis bányában, amely mindösz- sze 3 bányászt foglalkoztatott. Dargó- val együtt lakott egy, a bányától két mérföldnyire fekvő kis kunyhóban. A fiatal bányászon az utóbbi időben úgy látszik a búskomorság jelei mutatkoztak. Dargó Balázs kijelentette: „Lajos, ha nem dolgozott, szótlanul meredt maga elé. Ilyenkor aJtt mondta, hogy a régi magyarországi időkön tűnődik. Az utóbbi időben felbontatlanul hagyta a leveleket, amelyeket itteni leány- ismerősétől kapott. Vasárnap a falubeli kocsmában egy pohár sört ivott és utána magyar nótákat játszott a kocsma zongoráján. Azután panaszkodott, hogy nem tud elaludni, azt mondta, elmegy az erdőbe a madarakat és más állatokat figyelni. Akkor láttuk utoljára élve...”

Válasz helyett

újabb anyagot julius elejere tudott biztosítani”. Ezt, a minisztérium részéről is értelmetlennek látszó intézkedést — mivél Tamásin keresztül éppen a Balaton felé menő forgalom is lebonyolódik — legfeljebb csak mentheti, hogy a portalanítás már megkezdődött.

Nem kételkedünk abban sem, hogy a tamási járás útjaira fordították a legtöbb pénzt, viszont nem adhatunk helyet annak a megállapításnak: „Jellemző az elhanyagoltság akkori mértékére, hogy az út- őrök, de még a körzetvezetők sem ismerték az úthengert.”

Szerencsére ismerjük annyira megyénk körülményeit, — a tamási járás útőreit részben személyesen is, — hogy ezt a megállapítást kereken visszautasítsuk, mert az 1954-et megelőző években a járás útjainak jórészén végeztek útjavítást — ráadásul úthengerrel.

B. I.

Egy újságcikk Margójára

Mégfordítottam az újságpapírt és olvasom a felhívást, melyet három pap írt alá, a Detroit városban élő magyarok valamelyik bizottságának elnökei. A felhívás egyik mondatát érdemes idézni, így hangzik: „Otthon a gyilkos szovjet rabszolgatartók ezrével végzik ki a szabadságharcosokat, és 46 000 fiatal lányt és fiút deportáltak Szovjetunióba.“ S íme a befejező rész: „Magyar testvérek! Gyertek el vasárnap templomotokba, imádkozzunk együttesen magyar fajtánk leírhatatlan szenvedéseinek enyhítésére, szabadságának kivívására ..Ejnye, ejnye lelkész urak miért nem vettek egy kis fáradságot a tények ellenőrzésére. Higyjék el, ez nagy kár... Kevés utánjárással meggyőződhettek ugyanis arról, hogy mi a tényleges valóság. Ahhoz sem kellett volna megerőltetni magukat, hogy meggyőződhessenek a szovjet katonák egyetlen szabadság- harcost sem végeztek ki. A deportálásról szóló meséket már ismerjük. De megint csak azt mondhatjuk: Ez szemen szedett hazugság. Ha ménnél; — mert hála a magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátságát ápolóknak, mennek magyar fiatalok a Szovjetunióba — akik kitüntetésnek veszik, hogy mehetnek. Napjainkban éppen a Világifjúsági Találkozóra mennek a magyar nép fiai és leányai Moszkvába, mi pedig örömmel búcsúztatjuk őket és éppolyan örömmel várjuk haza őket.

Önöket, kedves lelkész urak, ott Detroit városában, nagyon sajnálom, el tudom képzelni, hogy e hazugságok miatt a lelkűkre nehezedő bűnöktől, hogy megszabaduljanak, mily sokat kell imádkozni, hogy ismét nyugodt legyen lelkiismeretük. Ha egyáltalán még van ilyen...(?)

Molnár Lászlőné

kai napilapból vágtak ki, nem nekem címezték, de a kezembe került. A lap nevét sajnos nem tudtam megállapítani. A cikk a „Magyar Rész“ című rovatban található meg. Any- nyit tudtam megállapítani, hogy Amerikában Detroit városában jelenik meg az újság.

Egyik oldalán nagy betűkkel szedett cím: „Nagyszabású piknik aratási ünnepéllyel.“ A cikk írójának élénk fantáziája lehet, mert leírja; „Majd látni fogjuk a marokszedő lányokat nemzeti viseletben, sarló és gereblye jelvényekkel, a kévekötő legényeket és a kaszálók csoportját.“ És így fejeződik be: „A rendezőség erre a valóban nagyszerű piknikre szeretettel hívja és várja magyarságunkat."

Az amerikai újságíró fent említett elképzeléseiben egy kissé elszámította magát, mert a nagyszabású piknik csak terv maradt. A disszidált magyarok távoltartották innét magukat. Hogy miért? A névtelen újságírónak annyi fantáziája már nem volt, hogy ezt is elképzelje, de ha mégis meg akarná írni, segíthetek ... a szóbanforgó újságpapír margóján kézzel írott betűkkel ez áll: „Mi nem leszünk ott a pikniken, mert mi valóságban arattunk magyar földön. Nem tudnánk dísz paraszt lenni az urak kirakatában.“ Nos kedves újságíró úr, ezért nem sikerült a piknik, s végül szabad legyen egy mondat erejéig megmondani a mi véle-“ ménvünket: Ne a piknik tervezésén fáradozzanak, hanem segítsék elő, hogy a hazakívánkozó disszidált magyarok minél előbb itthon arathassanak, családjukkal együtt üríthessék poharukat a jó termésre. Nálunk Magyarországon, ezt tesszük.

Az állattenyésztés belterjességére való törekvés jó eredményeket hozott a megye állami gazdaságaiban

Jók az eredmények a tejtermelésben is a megye állami gazdaságaiban.

A 12 gazdaság együttesen 107 százalékra teljesítette az állami tejbeadási tervet az első félévben

A Tolna megyei állami gazdaságokban a gazdaságok jövedelme és az állami közellátás stb. szempontjából is igen jelentős helyet foglal el az állat- tenyésztés. Az állami gazdaságok megyei igazgatóságának könyvelési adatai szerint a múlt évben alig több mint 03 millió 150 ezer forint volt a gazdaságok állattenyésztésére megtervezett együttes hozam értéke. Az idén, annak ellenére, hogy mintegy ezer számos állat a továbbszaporí- tásra nem alkalmas, nem. jó tejelő stb. okok miatt, a minőségi követelményeknek megfelelően, csökkentették az állatállományt több mint 87 millió forintra tervezték meg a gazdaságok állattartási hozamának együttes értékét.

A most elkészült első féléves mérleg adatai szerint, az utóbbi évekhez képest, igen kedvezőek az eredmények a gazdaságok állattenyésztésére vonatkozóan. A múlt év első felében pl. az ideinél több állattal, de kevesebb hozamérték megtervezése mellett a féléves mérleg szerint az éves hozamérték teljesítésének még csak 39.5 százalékánál tartanak.

Most viszont a kevesebb állatra tervezett magasabb éves hozamérték tervteljesítésének 54.3 százalékánál tart az év első hat hónapjának eredményei alapján a megye tizenkét állami gazdasága.

Nem pontos adatok szerint forint értékben ez azt jelenti, hogy az idei első félévben

több mint 10 millió forinttal volt eredményesebb a megye állami gazdaságaiban az állattartás hozama, mint a múlt év hasonló időszakában.

Az előző évektől eltérő, jóval eredményesebb gazdálkodásban igen nagy szerepe van az állattenyésztés belterjességére való törekvésnek, a minőségi törzsállatállomány kialakításának. A bonyhádi tájfajta növendékmarhák tartása terén például a Juhépusztai Állami Gazdaságban a kilónként megtervezett 24.03 forint helyett 20 forint 51 filléres költségen biztosították az első félévben a növeridékállatok tartását, de ehhez hasonlóan jók a többi gazdaságok eredményei is.

és a második félév első hónapjában elért eredményekkel együtt eddig már mintegy 120 ezer liter tejet adtak tervükön felül az államnak a megye állami gazdaságai. A biritói gazdaság kivételével általában jól alakultak a tejtermelés költségei is. Juhépusztán például 16, Kajmádon 17, a Fomádi Állami Gazdaságban 18 fillérrel termeltek olcsóbban egy- egy liter tejet az első félévben az állami gazdaságok az állami átvételi árral megegyező 3 forint 20 filléres tervnél.

Az év első két hónapjának még eléggé nehéz körülményei ellenére is az utóbbi hónapok jól szervezett és irányított munkája következtében kiválóak az eredmények a gazdaságok többi állatállományánál (állatfajtájánál), mint a sertéseknél, a ju- hoknál és a baromfiaknál is. A Juhé pusztai gazdaság baromfitelepén például a féléves mérleg adatai alapján a tervezett

137 fillér helyett 98 filléres termelési költség jut egy-egy tojásra. E mellett a tojástermelési tervét is meglepően jól teljesíti a baromfitelep.

Néhány napon belül ugyanis már jelenthetik a megyei igazgatóságnak, hogy az egész évre tervezett 550 ezer tojást elküldték a gazdaságból az állami kereskedelem számára.

A belterjességre való törekvés tehát már most az első félévben nagyobb hozamot biztosított a megye állami gazdaságaiban, mint amilyen az előző években volt. Föltehető, hogy a gazdaságok vezetőinek ez a helyesirányú törekvése a második félévben még csak nő és az egészéves tevékenységükről készülő évvégi mérleg az állami gazdaságok állattenyésztésének még nagyobb eredményeiről ad képet. (Nagy)

Könyvismertetés

KEREZSf ENDRE

$r

Illusztráció Feleki László:

A sakál bálája című müvéből

Az újságíró úgy érzi, nem hiába rozta nyilvánosság elé észrevételét, Imikor arra rövid időn belül válaszol az érintett szerv, vagy vállalat. Szt tette a Kaposvári Útfenntartó Vállalat, ugyanis egy hét leforgá- ;án belül válaszolt arra, miért porosak a Tamásin keresztül áthaladó utak.

A vállalat igazgatója azt kérte i választ változtatás nélkül, teljes ígészében közöljük. A kérésnek — elnézést kérünk — nem tudunk eleget tenni, viszont néhány észrevételt módunkban áll hozzáfűzni.

Elfogadjuk az Útfenntartó Vállalattól azt, hogy a portalanítást más vállalat hibájából nem tudták elvégezni, viszont éppen levelükkel igazolják állításunkat: ... a portalanításhoz szükséges porolaj a II. negyedévre volt lerendelve. A Balatoni Bizottság közbelépésére azt a minisztérium elirányította a Balaton környékére és így az Áfort

lámpánk sincs. Hova menjünk ilyen kor?

— Tíz pár cipő van, harminc embernek. A többi húsz járjon mezítláb?

— A koszt általában jó, de az a baj, hogy kevés.

És így egyik is, másik is hozzátesz a „listához”.

— A vezetők el szoktak-e látogatni ide?

— Én még vezetőt nem láttam, — mondja egy idősebb, micisapkás ember. — Pedig jó lenne, de nemcsak kint a munkán találkoznánk velük, hanem itt is, ha megkérdeznék: „Na, emberek, mi van magukkal, nincs-e hiány valamiben?”

— Maga még akkor nem volt itt — vág közbe egy fiatalember —, mert kéthete itt volt az egyik vezető. Igaz, akkor nem panaszkodhattunk az eső miatt, mert kánikula volt. Annál inkább a meleg miatt. Mert ez a sátor akkor is rossz, olyan fülledt meleg van benne, hogy alig lehet kibírni.

— Mivel szórakoznak, mit csinálnak szabad idejükben? — érdeklődöm.

— Szórakozni? Bámulunk ki az ajtón, mint az öreg tehén, mert bent sötét van. Az egyedüli szórakozási lehetőség egy ping-pongasztal a gödörben. Igaz, az a fiataloknak jó. De mi, öregebbek, szeretnénk néha rádiót hallgatni, egy kis muzsikát, előadást, a híreket, hogy mi újság az országban.

— Hát rádió sincs az építkezésen?

— Úgy tudjuk, egy van, az irodában, de az sem a vállalaté, hanem az irodistáé.

— Könyvtár?

— Az sincs. Csak az a néhány ponyvaregény, amit hazulról hozunk.

Elpanaszolják még azt is, hogy fürdő sincs az építkezésen, a WC kétszáz méternyire van, inkább a kukoricásba mennek. És hogy bizto-“ san tudják, hogy a kormány nem ismeri az itteni állapotokat, mert nem engedné meg, hogy ilyen körülmények között éljenek az építőmunkások.

— Egy napig jött velünk a vonat, míg ideértünk, de az lesz mégis a legjobb, ha elmegyünk innen — mondja fásultan egyikük.

— De az sem megoldás, hogy az ember állandóan változtassa munkahelyét, inkább itt kellene megváltoztatni a helyzetet, — így a másik.

Szerettük volna az építkezés vezetőitől is megkérdezni, mi az oka a