Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-14 / 138. szám
1957 JÚNIUS 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Ott takarékoskodnak, ahol lehet — Tudósítás a Tamási Gépállomásról — — Hogyan alakultak az önköltségek ebben az évben a gépállomáson — tettük fel a kérdést Szlaczki József igazgatónak és Dömötör Géza főkönyvelőnek. — Tűrhetően. — így az igazgató. — Rosszul — hangzott a főkönyvelő válasza. A szűkszavú és nem egyértelmű válasznak sok magyarázata van. S mindjárt eláruljuk, hogy egyik sem pontos. Az igazság az, hogy a Tamási Gépállomáson szigorúan takarékoskodnak, aminek már eddig is van eredménye, csak... A Tamási Gépállomás vezetői KÜLÖNÖS EMBEREK. Míg mások szeretnek dicsekedni a nehéz munka árán elért jó eredményeikkel — addig ők erről hallgatnak, legalább is egyelőre. Mi ennek ellenére megtudtunk egvet-mást a gépállomás gazdálkodását illetően, s azt hisszük, nem nagyon veszik zokon a tamásiak, ha eláruljuk azokat. A Tamási Gépállomás részére az állam 1300 000 forint gazdálkodási hitelt biztosít július végéig, azzal a feltétellel, hogy ekkor ezt az állam kasszájába visz- szafizetik. De úgy mondják, hogy nem igénylik csak a felét, a többit nem veszik igénybe. Szóval az úgy történt, hogy a számszaki szakemberek hetekig dolgoztak. s végül „kisütötték”, takarékoskodni lehet a gépjavítási költségeken, az üzemanyagnál és a munkák jobb megszervezése következtében. Számításaik reális voltát a gyakorlat már eddig is igazolta. A Tamási Gépállomás tavaszi tervét szerdán reggelig 112 százalékra teljesítette. A BÉRALAPOT NEM LÉPTÉK TÜL Azazhogy' olyan mértékű a béralaptúllépés, mint amennyi a terven felüli munkateljesítmény. De ez nem hiba, sőt így' reális. Szántson csak fel minden traktor a tervén felül minél többet, s így legyen minél több béralaptúllépés, üzemanyagnál 0,8 forint túllépés van egy normálholdra, a megengedettnél. De a nyári és őszi munkáknál ez kiegyenlítődik. A tavasszal ugyanis elkerülhetetlen volt az üzemanyagköltségek túllépése, mert ahhoz, hogy a traktorok dolgozni tudtak az egyéni parasztok kisparcelláin, sokat kellett a gépeket huzatai. Viszont ez még mindig kifizetőbb volt, mint az, ha a gépek álltak volna. De ha kiegyenlítődik, akkor e téren sincs semmi hiba. A gépjavítási költségek eddig a következőképpen alakultak: az egész gazdasági évben kilenc forintot lehet fordítani egy normálhold elvégzése után gépjavításra. Ezt eddig túllépték négy forinttal, mert ezidőszerint egy normálhold elvégzett munkát 13 forint javítási költség terhel. De ha azt vesszük, hogy ebben az évben már nem kell javítani a gépeket és éves tervüknek még csak 23 százalékát teljesítették átlagban a gépek, akkor ez jó. Mert az eredetileg tervezett kilenc forint helyett az év végéig úgy alakul a helyzet, hogy hat forint javítási költség terhel egy normálholdat. Itt is jó párezer forint lesz a megtakarítás a gépállomáson. Van a gépállomásokon KÉT NAGYON KÉNYES KÉRDÉS, amiről nemigen szeretnek beszélni, de a gazdálkodást nagyban befolyásolja: a produktív és improduktív munkát végzők aránya, és a dolgozók folyamatos munkájának a biztosítása. Az előbbiről el lehet mondani, hogy ezidőszerint a Tamási Gépállomáson négy és fél tényeleges munkát végző emberre jut egyr, aki gyakorlatilag nem végez termelőmunkát. Ez sok, nagyon sok. De ebben a hónapban ez is megszűnik úgy, hogy a Pincehelyi Gépállomás beolvad a Tamási Gépállomásba, s ennek következtében kilenc dolgozóra jut egy, aki nem kifejezetten termelőmunkát végez. Ezzel az intézkedéssel 80 000 forintot takarítanak meg a Tamási Gépállomáson. Ami a másik kérdést illeti, azt nagyon okosan megoldották a tamásiak. Azt a traktorost, akinek nincs munkája, fizetéses, illetve fizetésnélküli szabadságra küldik. Munkakönyvé a gépállomáson marad, de ő meghatározott időre elmegy dolgozni máshova. Ezzel elérték, hogy csellengésért egyáltalán nem fizetnek ki bért. A műhelyben kizárólag a műhelyszerelők dolgoznak és azok a traktorosok, akiknek adott esetben olyan munkát tudnak biztosítani, amivel ténylegesen ki tudja használni munkaidejét. MINDENT ÖSSZEVETVE: a Tamási Gépállomás kollektívája a negyedik traktorosnapon Ígéretet tett arra, hogy az év végére 213 000 forint nyeresége lesz a gépállomásnak, és a 60 000 forint árkiegyenlítésről — amelyet az államtól kapna a gépállomás — lemondanak, 67 000 forintot befizetnek az állam kasszájába, illetve a Gépállomások Megyei Igazgatóságán e célból megnyitott egyszámlára. Hogy úgy lesz-e, ahogy ezt a tamásiak elképzelik? — ők azt mondják, igen. Mi pedig higyjük el nekik. M. L-né I szekszárdi Állami Zeneiskola felhívása A Szekszárdi Állami Zeneiskola igazgatósága értesíti a megye zeneoktatóit, hogy a működési engedélyekkel kapcsolatos vizsgát július hó 2-án, délelőtt 10 órától tartja a Zeneiskolában. yxaXtXX>XXXXXXXXrrrrmTnrrrirrrrrmirrrrrr*rrrrmrrrrrmrr<r*rr<*nmrrrm**rr „Nem lehel felületesen elintézni...“ — Kocsolán 170 holdat érint a földrendesés — ^Kocsolán a legközelebbi tanácsülésen hozzák meg a határozatokat a földvisszaadási, illetve kártalanítási ügyekben. Kártalanítást tizenkilencen, földjük visz- szajuttatását negyvenhármán kérték a községben és ez 160—170 hold földre vonatkozik. Legtöbbnyire olyanok kérték vissza földjeiket, akik az 1952 körüli években lemondtak arról és különböző más munkahelyekre mentek el dolgozni. Ezek az emberek most újból visszatérnek a földhöz. Kártalanítást többnyire olyanok kértek, akik már évekkel ezelőtt kiléptek a termelőszövetkezetből és bevitt földjüket nem kapták vissza teljes egészében. A legtöbb esetben eldőlt már, megkapja-e a kérvényező a kártalanítást, illetve a visszaigényelt földet, azonban vannak vitás ügyek, a tanácsülésen dőlnek el majd ezek. Elutasították azokat a kártalanítási kérelmeket, amelyek minőségi kártalanításra vonatkoztak. (Tagosítások és egyéb csere során kisebb aranykorona értékű földet kaptak a régi helyett.) A földrendezési ügyek megítélésénél főleg azt tartja szem előtt a tanács, hogy ne kerüljön senki hátrányos helyzetbe, mert, mint mondják, „Nem lehet felületesen elintézni valakinek az ügyét”. 'JOCDOOaoOCXXXXXJOOOaXXXXXŰOOaoaxxXCtXXXXXXXXXXXXXXlQOOOOoauOOOOC „Este viszik a menyasszony ágyát..." Néhány hónappal ezelőtt történt a szekszárdi. Béke Termelőszövetkezetben az egyik taggyűlésen. Egy fiatalember, Likkert József felállt s bejelentette, kéri felvételét a termelőszövetkezeti tagok sorába. Egyhangúan szavazott a tagság, hogy felveszik, hisz megmutatta már, keményen, becsületesen tud ő a szövetkezetben dolgozni. Nem kisebo örömmel vették egyúttal bejelentett házasulandó szándékát s azt is, hogy az egész tagságot meghívja az esküvőre, lakodalomra. Néhány nappal ezelőtt történt. Elérkezett az örömünnep nagy napja, amelyre mindenki nagyon készült. Szorgos kezek nyomán díszbe öltözött a béketelepi tsz rezidencia. Egymásután érkeznek a vendégek, s míg a menyasszony, vőlegény is megérkezik, iszogatnak, vagy a hatalmas kondérokban készülő vacsora körül beszélgetnek. — Olyan sokáig készülsz, mint egy menyasszony L— szokták mondani. Nos, itt sem cáfoltak rá erre a „törvényre”. De nincs hiba, a szülők és a tsz jóvoltából a bőséges ennivaló eloszlat minden türelmetlenkedést, s inkább jókedvűen évődnek, persze a fiatalok rovására: „ráérnek“, „még most meggondolhatják“ s ki tudná mind felsorolni e tréfás mondásokat. No, de végre megérkezik s már hallik is a vőfény búcsúztatója az esküvőre indulásra: „Jól van már a dolog, tehát készüljetek, Minden mulatságot most félretegyetek. Kérlek szavaimnak gyorsan engedjetek Vejem együtt mindjárt útnak eredjetek. Induljunk el innen csendes békességben.” Szívet, lelket gyönyörködtető látvány! Elöl a násznagyok, utána a menyasszony egy vőfény karján. Hosz- szú fátyolét apró, fehérkesztyűs fiúcska és leány viszi, majd a vőlegény következik egy csinos nyoszolyólány- nyal. Utánuk a fiatalok barátai, barátnői és szinte folyamként a vendégek aprajja-nagyja. Visszafelé a sorrend cjsak annyiban változik, hogy mindenki párjára talál s ai hagyományok szerint nehezebben jutnak vissza a laí):odamlas házba, mint ahogy kimentek belőle. A kötéllei elzárt kapu őrei csak fizetségért engedik be a népet. S amikor benn vannak, újra egy rigmus: „Nem voltak hiába fáradozásaink. Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény mellé Ök már egybeforrtak, mindketten egymásé örvendezzünk tehát ritka szerencsénknek." Ez utóbbiban aztán nincs is hiba. Enni, innivaló aztán bőven akad, s a szakácsok, a vendéglátók dicséretére az enni-innivaló dolgában végtelen. Csak az a kár, hogy a vendégek gyomrának befogadóképessége, az bizony véges. Melyiket kellene említeni? A finom levest, a nagyszerű pörköltet, vagy a felséges sülteket, avagy a kitűnő süteményeket, tortákat, az Rókákról is beszélve? Ki tudná azt. Az a vélemény, újra meg kell ezt próbálni. Úgy látszik, lesz belőle valami, mert lehetőség az aztán akad bőven. Annyi itt a fiatal, —a menyecsketáncnál látszik különösen —, hogy jó pár évre biztosítva van a tartalék. De térjünk vissza a menyecsketánchoz, melynek bevezetőjéből is néhány sort: Ha kezembe egy jó pohár bort adnátok. Mondanák én nektek egy újságot. Már én megtudtam, mi történt az éjjel. Kevesebb egy lánnyal, több egy menyecskével. Akit itt behoztam kontyos keszkenővel , Tegnap este láttuk még hajadon fővel/ S végül a legfontosabb: Cigány, te pedig húzzad rá, Hadd szóljon a nóta. A régi szokás szerint szól is: „Este viszik a menyasszony ágyát“... és másodpercenként hangzik a nóta és táncközben: „Eladó az új asszony“, majd „Eladó az új ember,” míg az asszonyrablás meg nem történik. A mulatságnak azonban nincs vége, mert visszajönnek s a jókedv, ha lehet, még most éri el tetőfokát s ebben a felkelő nap sem zavarja meg őket. Nem is azért hagyom abba, mert ők elfáradtak, hanem, mert én nem győztem végig kitartással. Hiába, többször kell ezt próbálni, hogy belejöjjön az ember. (i—e) Hírek — Az SZTK betegek, akik eddig dr. Nagy István körzetébe tartoztak — a Városi Egészségügyi Osztálytól nyert értesülésünk szerint — bármelyik SZTK orvos rendelésére elmehet nek, míg a körzet állandó orvost kap. A jelenlegi helyettes dr. Fe- renczy József, de ő betegsége miatt most nem rendel. * — Kifizetődik, vagy kell. Hosszú idő óta húzódik a Dcmbori lakosság áruellátásának problémája. A faddi földművesszövetkezetnek itt az árvíz előtt volt boltja, de azóta nincs. Az elvi döntés már megtörtént arról, hogy vegyeskeresikedést nyitnak Domboriban, de a földművesszövetkezet állandóan halogatja — ráfizetéstől félve — a megnyitást. Jelenleg 6 kilométert kell gyalogolni, vagy átcsónakázni a Dunán annak a dombon lakosnak, aki 2 dkg élesztőt akar venni. * — Madocsán a gazdakörön belül három szakcsoport működik. A szőlészeti, állattenyésztési és gyümölcstermesztési szakcsoportnak már egyaránt több tagja van és továbbra is nagy az érdeklődés a községben. * — Raktárt építenek a Tamási Gépállomáson. A munkát körülbelül egy hete kezdték el, most az alapozásnál tartanak. Ha az új épület elkészül, az egyik raktárnak használt helyiségből kultúrotthon lesz a gépállomás dolgozóinak. * — Tapasztalati úton is tanítja a gyerekeknek a növények életét és termelését a várongi általános iskola igazgató-tanítója es úgy - tervezik, hogy a jövőben rendszertani kertet létesít. A rendszertani kertben minden olyan növény megtalálható lesz, amellyel a gyerekek tanulmányaik során, vagy a gyakorlati életben találkozhatnak. *- >4,390.009 forintot forgalmazott az elmúlt év I. negyedében a duna- földvári földművesszövetkezet. A jó közlekedési útvonalakkal rendelkező község földművesszövetkezete állandóan növekvő áruforgalmat bonyolít le, részint a megye, részint Sztálinváros és Budapest felé. Ezév első három hónapjában a forgalom összege már meghaladta a 7 millió forintot. * — Paraszttalálkozó lesz június 30-án, vasárnap Sárszentlőrincen, ahol a környező községek egyéni és termelőszövetkezeti parasztjai jönnek össze. * — Jó bevételt biztosít a felsőnánai Uj Élet Termelőszövetkezetnek a 2 hold földieper. A földieper kilóját 12 forintos áron veszi át tőlük a helybeli földművesszövetkezet. A termelőszövetkezet tagjai úgy számítanak, hogy körülbelül 12 mázsát tudnak a két hold területről leszedni. * — Az idén először június 12-én, szerdán rendezett csoportos ejtőernyős ugrást nagy gépből a Magyar Repülő Szövetség Tolna megyében, az őcsényi repülőtéren. A „zuhanó“ és „bekötött" ugrásokban, összesen heten vettek részt, 12 ugrással. Miért lassú a% anyagkiutalás? — Dombóvári panaszok — Igen keresett áruféleségek kerülnek ki a Dombóvári Fémtömegcikkészítő Vállalattól. A termékeiket szinte már az egész ország területén ismerik. S mégis, az utóbbi időben sok gondot okoz a vállalat vezetőinek s a dolgozóknak a termelés emelése. Az elmúlt évben a vállalat gazdája a megyei tanács ipari osztálya volt. Nem is volt semmi baj az anyagellátással és a megrendelésekkel. Igaz, az utób-> bival most sincs különösebb baj, egész évre van megrendelés. Anyagból viszont nagyon kevés van. Sok esetben még most is csak egy-két heti vagy napi nyersanyagot tudnak biztosítani. És semmi segítséget nem kapnak felettes szervüktől, a Megyei Tanács osztályaitól. Ezideig ugyanis az volt a helyzet, hogy az ipari osztály intézte a pénzügyi és tervezési ügyeket is. Most megszüntették ezt a régi módszert. S helyette a Megyei Tanács három osztályának: a terv, ipari és pénzügyi osztályának irányítása alá tartoznak. S ez a „három gazda rendszer” a legtöbb esetben kellemetlenséget okoz. Ha csak az anyagellátást nézzük, akkor is olyan visszásságokat lehet tapasztalni, hogy csoda, hogy még így is tudnak dolgozni az üzemben. Legutóbb például a minisztériumi anyagigénylésbontást későn adták le, s a 40 tonna lemezkiutalásból mindössze csak öt tonnát tudtak megszerezni. S csak a helyi vezetők leleményességén múlott az; hogy a termelést zavartalanul tudták folytatni. Nincs olyan hét, hogy ne kellene valami sürgős anyagrendelést végezni, s ezek mind azért vannak, mert lassú a tervezés, és főleg az a hiba, hogy sok az irányító szerv. Lassan vége lesz a második negyedévnek, a tervét is teljesítik az üzemben, de még mindig nem tudják azt, hogy milyen alapanyagot kapnak majd, ez pedig kihatással lesz majd a termékek minőségére és mennyiségére is az esetben, ha nem kapják meg időben a kiutalást, hogy be tudják szerezni a lemezt. Ugyanis egészévi megrendelésük van különféle háztartási cikkek készítésére, de vajon a kereskedelem igényeit ki tudják-e majd elégíteni akkor, ha a lemezmennyiség-kiutalást majd akkor kapják meg, amikor már késő lesz. Nem mentség az sem a tanácsi osztályok felé, hogy jól dolgoznak a vállalatnál, s az sem mentség, hogy ezideig a kereskedelem igényeit ki tudták elégíteni. Jobb irányítással, szervezéssel, anyagellátással még jobbá lehetne tenni a munkát. S éppen most kellene ezt tenni. Akkor nem fájna a vállalat vezetőjének a feje amiatt, hogy a második negyedévben elért eredményeket meg tudják-e majd tartani a harmadik negyedben, tudnak-e majd annyi háztartási cikket adni a kereskedelemnek, mint eddig. ■' 3ó műsor — kis közönséggel Hétfőn este Muzsikáló Tavasz címmel fővárosi művészek vendégszerepeitek Szekszárdon, a Városi Kultúrházban. A műsorban felléptek: Orosz Julia Kossuth- díjas érdemes művész, Zentai Anna, az Állami Operettszínház tagja, Erdész Zsuzsa, Kishegyi Árpád és Domahidy László, az Állami Operaház tagjai. Konferált Boros János, a Vidám Színpad tagja, a Határőrség zenekarát Helényi Gyula alezredes vezényelte. Az említett hétfő esti műsort hideg közönnyel fogadta a város lakossága. Természetes, hogy hozzájárult ehhez a sikertelenséghez az is, hogy a Pécsi Nemzeti Színház másnap, kedden mutatta be Jacobi: Sybil! című operettjét, s a Kultúrház a keddi előadást már előbb reklámozta, s sokan inkább a háromfel- vonásos operettet szerették volna megnézni, mint a budapesti művészek műsorát. A mintegy fél házat kitevő közönség azonban lelkesedésből, műszeretetből kitűnőre vizsgázott. Szekszárd soha nem látott olyan elragadva tapsoló embereket, mint éppen ezen az előadáson. Igaz, meg is érdemelték a művészek. De megérdemelte a közönség is azokat a ráadásszámokat, amelyeket a művészek adtak. Azt vártuk, hogy a kevés közönség láttán majd megrövidítik a műsort, vagy talán le sem adják. Köszönjük, hogy úgy játszottak, mintha nem lett volna üres szék a teremben.:.
