Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-09 / 134. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 JÚNIUS 9. CSANYI LÁSZLÓ" CSUVAS BALOK A virágos kendert felkapta a szél, vitte s letette a város szélinél. Özvegy vénemberhez mért adott apád, inkább malomkövet rakott volna rád, de jobb lett volna ha vadvirág leszel, vadon nyíló sárga vadvirág leszel, mely a kopár réten bontja ki színét és színes szirmától megszépül a rét. A szélmalom vitorlája kerül, fordul szélirányba. Hoi a legény, arra forog Koski falu minden lánya. 3. A mezőben áll egy nyárfa, nem ő vájjon az apánk? Nyit az almafa virága, nem ő vájjon az anyánk? Kőből lennél, nagy az ára, még drágább a lelked ára. 4. * Nyakaid csak az üveget, az árát te fizeted! De ha ki nem fizeted, rágják ki az erszényed az egerek! 5. A béka vígan brekeg, de a parton szédeleg. Koski falu lányai a legénnyel fénylenek, s ha a legény hazamegy, mind fénytelen cserepek. 6. Kinyíltunk, mint a virágok, s leszednek, mint a virágot. Ha meghalunk, mi marad? Csak a parlag föld marad. És semmi más nem marad? Lány is marad, nagy csapat. Szállj költemény A Babits Mihály Irodalmi Társaság 1957 június 17-én, este fél 8 órai kezdettel a Zeneiskola nagytermében „Szállj költemény” címmel irodalmi estet rendez. Az irodalmi esten közreműködik Szakáts Miklós fővárosi művész, a Néphadsereg Színháza tagja; Husek Rezső zongoraművész, dr. Horváth Lajos, Szentgyörgyi Kálmán, Dávid Agnes, Lakatos Mária, Rácz Erzsébet, Jánossi Zoltán, Lányi Géza, Szalai Tibor és Gyu- ricza Klára. Az irodalmi esten bevezetőt mond Csá- nyi László. Az est gazdag műsorral lepi meg a város irodalomkedvelő közönségét, jó előadók a világ- és magyar irodalom nagyjainak műveit tolmácsolják. A műsoron Adv Endre, Arany János, Babits Mihály, R. Burns, Csokonai Vitéz Mihály, Goethe, Hugo Victor, Juhász Gyula, József Attila, Kosztolányi Dezső, Petőfi Sándor, Puskin, Szimonov, Tóth Árpád, Vörösmarty Mihály, Villon és a Tolna megyei költők versei szerepelnek. A műsort Krassay Gyula rendezi. Paálné Falus Edit ária- és dalestje Kicsiny, de rendkívül hálás és lelkes közönség gyűlt össze csütörtök este a Zeneiskola nagytermében, hogy meghallgassa a Zeneiskola művész-tanárának: Paálné Falus Edit ária- és dalestjét Az érdeklődés hiányán merengve, önkéntelenül is egy latin közmondás jutott az eszünkbe: „nihil propheta in sua patria”, azaz magyarul: „senki sem próféta a saját hazájában”. Ezt a részvétlenséget is örök optimizmussal annak tulajdonítjuk, hogy Paálné Falus Editet Szekszárd a magáénak tartja és nem kis büszkeség számunkra, hogy Husek Rezső mellett a Zeneiskola olyan értéket is adott városunknak, mint Paálné Falus Edit. A jobbára tanártársakból, növendékekből, szülőkből és csekélyszámú érdeklődőből verbuválódott közönség lelkesedése azonban — úgy véljük — mindenért kárpótolta a művésznőt, aki olyan szívesen és hálásan adta művészetét, mintha tömeg előtt énekelt volna. Az est rendkívüli feladatot jelentett a művésznő számára, amelyre eddig még városunkban nem vállalkozott senki sem. Széles skálájú műsorában Ízelítőt kaptunk a klasszikusok (Bach, Händel), a romantikusok (Schubert, Brahms, Schumann) és a modemek (Ravel) dalirodalmából éppen úgy, mint Puccini legszebb operaáriáiból. Hatalmas orgánum, nagyfokú muzikalitás, tiszta szövegmondás, kristálytiszta intonálás (az egy-két elvétett kivétel is csak a szabályt erősíti), mértéktartó jóízlés, nagyszerű előadókészség jellemezte előadását és úgy éreztük, hogy a Zeneiskola nagyterme kicsinynek is bizonyult, különösen a felső regiszterekben, hatalmas hanganyaga befogadására. Nem véletlen, hogy emiatt éppen azok a művek arattak előadásában a legnagyobb sikert, amelyek legfeljebb mezzoforte előadást követeltek meg. így Godard és Gretsaninov bölcsődalát is meg kellett ismételnie. Áriái közül a Pillangókisasszony nagyáriája aratott megérdemelt nagy sikert. F. Markovits Erzsébetben nagyszerűen alkalmazkodó zongorakísérőt, de emellett kitűnő szólistát is ismertünk meg. Bach: Gigue-je különösen tetszett, de igen hálásak vagyunk, hogy hosszú idő után Dohnányi-művet is megszólaltatott. A meg-megújuló tapsokat Chopin e-moll keringőjének még az előbbieknél is pom- pásabb előadásával köszönte meg. Itt jegyezzük meg, hogy a szekszárdi hangversenyévad a 13-án, ugyancsak csütörtökön este 8 órai kezdettel sorra- kerülő zongoraesttel fejeződik be. Az esten Husek Rezső új műsorral mutatkozik be a szekszárdi zenekedvelőknek. Műsorában többek között Beethoven Holdfény, és Waldstein szonátáját, Liszt Petrarca szonettjét és Spanyol rapszódiáját, Debussy és Chopin műveket hallhatunk maid. Jegyek a Zeneiskola gondnokánál 12—8—5 forintos árban kaphatók. Bérleteseknek és diákoknak kedvezmény. t Hamar Imre: A kis villanycsengő érces hangja olt 11 búgott még a levegőben, amikor a fo- 11 lyosó végén feltűnt Kovács tanár úr (horgas alakja. Hóna alatt, mint mindig — most is egész nyaláb könyvet szorongatott. Amikor a diákok megpillantották, abbahagyták a versmondást, becsukták könyveiket és szó nélkül indultak befelé az osztályba. Volt idő, amikor számtan és fizika órákon a naplóbeírás, mint. idegtépő pillanatok, nehezedtek az osztályra. Kovács tanár úrnál mindig fesztelen volt a légkör, ö csak addig ült a katedrán, amíg beírta az órát. Utána rendszerint hátratette a kezét és sétálgatott a padok között. A feleltetésre sohasem fordított sok időt. Pár perc alatt végigzongorázott az osztályon, hamar meggyőződött a készülésről. — Édes fiam, ne feledjétek, hogy sohasem a jegy számít. Egyedül csalt az a fontos, ami megmarad bennetek, amit magatokkal vihettek az iskola padjaiból. A verseket ellenben mindig szigorúan számonkérte. Sok verset olvasott életé! ben, a szerelmesük volt. Magyarázatai közben gyakran idézett hosszú strófákat f Balassi, Zrínyi, Csokonai, Ady verseiből. Színes előadásai magávalragadták hallgatóit. Egészséges humorával, aforizmáival sűrűn fűszerezte beszédét. Egyedül azért haragudott, ha nem tanulta meg valaki a feladott verset. A mai napra már végig volt éppen A közelítő tél. Belső zsebéből előhalászta a bama- ( fedelű kis noteszét, és lelépett a kated- l tárói. Cseszkó Miksa előtt megállt, aki mem vette észre, mert bamba képpel bá- (; múlt kifelé az ablakon. 11 — No, mi van Miksa? Olyan elmeredt (•szemekkel ülsz itt, mint a béka a tócsá- (1 ban. * Bendelendinek erre fülig szalad a szája. A tanár úr nem is hagyja megjegyzés nélkül. (Regényrészlet) — Nézzétek a bimbót, még vigyorog, mint pék kutyája a meleg kiflire. Találomra felüti a noteszét. — Nohát. A közelítő telet elszavalintja nekünk... ki is? no majd a Bendelendi barátunk! Bendelendi rákvörös lesz. Mára nem készült, ezt azonban igyekszik palástolni. Az elejét tudja valahogy, s megtörténhet, hogy nem is neki kell végig elmondani. Fakó hangján elkáricálja az első szakaszt. —• Állj meg fiam! Próbáld több érzéssel. A versnek szíve-lelke van. Ki kell tapogatni, meg kell érezni a sorok lüktetését. Bendelendi elkezdi mégegyszer, de a második szakasz után végképp elakad a hangja, mint kátyúban a szekér. Segélykérő pillantásokat vet a szomszédja felé. — Szívesebben lesnéd most otthon a kemence patkóján a sülttököt, ugye fiam? No, süllyedj el gyorsan! — Ormos Dénes! Dénesnek úgy jött ez a felszólítás, mint derült égből a yillámcsapás. Hasas könyv feküdt előtte, ijedtében most becsapta. Szerencsére a tanár úr nem vette észre, mert az előtte ülő vállas delikvens jó fedezékül szolgált. Dénes ezt nem várta. Már tfcgnap is felhívta a tanár úr versből, de nem készült. Bántotta az eset, de nem okult belőle. Arra nem számított, hogy ma ismét rákerülhet a sor. Tolsztoj Anna Karenináját olvassa. Ez foglalkoztatja már két nap óta. Nem elég, amit szabadidőben, szilencium alatt olvas, hanem még éjszaka is azt bújja. Az este is takarodó után, amikor megvolt az ellenőrzés, felöltözött, átment a tanulóba és olvasott reggelig. Kovács tanár úr arca elfelhősödik. —- Fiam, nem tudom mi van veled: Tegnap is szekunda, ma is. Éppen tőled nem vártam volna ezt. Mindig azt hits tem, hogy te becsületes ember vagy; Ügy látszik, tévedtem ... Dénes szédelgett. Ez nagyon szíven- ütötte. Leroskadt a vád súlyos terhe alatt. Öra után szeretett volna odamenni a tanár úrhoz, bocsánatot kérni és elmondani az okot, de úgy érezte, hogy nincs ereje hozzá. Ügy érezte, hogy elpattant benne egy húr. Pedig, ha a tanár úr megtudja, hogy könyv forog a dologban, ezerszer megs bocsát. Öra után úgy támolygott a kollégium felé. Bendelendi melléje szegődött. — Nem kell annyira a szívre venni, apafej. Van ez így néha. Engem is meglepett,’ mint a tavaszi zápor. Holnapra majd kiheverjük. Ne szomorkodj, inkább vidd be az én táskámat is a tanulóba. En majd szaladok az ebédlőbe és foglalok neked is helyet. Dénes alig evett egy keveset. Bendelendi étvágya azonban ilyen kis eset miatt nem szenvedett csorbát. Jóízűen ropogtatta a sültkacsa combját. Sőt, még kapta a tálat és elment repetáért is. Míg visszatért a tállal az asztalhoz, kinézte magának a vastagabbik adagot, s mielőtt még bárki is hozzányúlhatott volna, lecsapott rá, mint vércse az áldozatára. Dénes rossz hangulata ellenére sem állhatta meg, hogy egy halvány mosolyt el ne engedjen ajkáról. Az ebédlőből azzal az elhatározással jött ki, hogy mindjárt bemegy a stu- diumterembe és leül tanulni. Néhányan voltak már bent és hangosan, gépiesen ragozták a latin igéket: amabam, amabas, amabat.. . (Folytatjuk) DCamtLiás hűlqq... Nem tudok és nem is akarok elfogultság nélkül írni a Kaméliás hölgy bemutatójáról, melyet a Kecskeméti Katona József Színház művészei adtak elő kedden este Szekszárdon. Nem tudom elhinni, hogy ez az előadás ne jelentett volna minden résztvevőnek, színházi életében élményt, nem egyszerű, hanem különös, a többinél maradandóbb élményt. A Kaméliás hölgy alkotóia, a fiatal Dumas, olyan érzelmeket érint ebben a darabbani melyek elérik hatásukat minden nézőnél. Bár a darab nagyon közel áll a könnyű — mondhatnánk giccs — alkotáshoz, mégis halhatatlan, éppen az elkapott pillanatainál fogva, melyek tökéletes időzítéssel, nagyszerű formában jutnak el a nézőhöz, aki szívesen ringa- tódzik a mű-keltette érzelemvilágban, benne él, könnyezik, örül a szereplők röpke boldogságán, s a színésszel együtt jajdul fel a társadalom kegyetlenségén, mellyel életeket, szépen induló boldogságot tesz tönkre. Mennyire jellemzők a polgári társadalomra Gautier Marguerite (Fogarassy Mária) szavai, amikor azt mondja, hogy az ember megbocsát, de a társadalom nem. A társadalom, amely olyanná lenni már úrrá lesz a fájdalom-okozta kín; már ott ólálkodik a ház, az ajtó körül; hogy vagyonát elárverezze, megfossza mindenétől. A bukott nő tragédiája érzelmi hatásánál fogva ma kedvenc darabja a közönségnek, s a jelen előadás méltán aratott nagy sikert Szekszárdon; mert nagyrészt olyan művészek tolmácsolták ezeket az érzéseket, akik tehetségüknél fogva méltók voltak e szerepre. Fogarassy Mária játéka rég tapasztalt élményben részesítette a darab nézőit, s megérdemelt volt az a tetszésnyilvánítást kifejező taps, amelyet a közönség előlegezett neki első jelenésekor s a felvonások végén. Szenvedélyes játéka mély át- éltségről tesz tanúbizonyságot, s szinte könyedén, — a nézőnek így tűnhetett — kényszerítette a közönségre a darab kis vánta érzelmeket... Nem ismerjük Fogarassy Mária színészi pályájának eddigi emlékezetes állomásait, de azt hisszük, hogy ez a szerep — a kedves, piros kaméliák életét élő Marguerite — számára is emlékezetes, szép szerep marad. Talán az eddigiekből érthető azt is; hogy a többi alakítás nem juthatott oly magasra, nem érhetett el olyan hatást; mint Fogarassy Máriáé. Az ő játéka homályt borított valamennyi szereplő alakítására, s egy-egy jó jelenet csak fellángolásnak tűnt addig, amíg ő ismét meg nem jelent. Természetes, hogy ez nem hathat el- marasztalólag a többi szereplőre. Ricskey Károly Armandja szintén elismerést érdemel, hasonlóan Gyulay Antal (öreg Duval) is, aki rövid szerepében hatásos színfoltja volt az előadásnak. Mellettük a darabnak minden szereplője dicséretet érdemel, bár kiemelkedő alakításokat nem értek el. A darab rendezése Bicskey Károly tehetségét bizonyítja. A díszletek szintén jók voltak — s ez meglepő is számunkra; mert a vendégszereplő színházak általában gyér díszletanyaggal látogatnak el hozzánk. A közönség már régebben is, s különösen a mostani előadás után, nagyon megszerette a kecskeméti színház művészeit, s szívesen szórakozna máskor is előadásukan. Reméljük, módunkban lesz ..; B- G> kényszeríti, amilyen, az nem bocsát meg, s amikor beteg, amikor szépsége fölött 1 népi együttes tervei OZORÁN Ozorán a kultúrcsoport jelenleg a Szabin nők elrablása című színmű bemutatásán dolgozik. A darabot már háromszor bemutatták: kétszer helyben, egy ízben pedig Pincehelyen. A felkészülést már október előtt megkezdte a csoport, de az ellenforradalmi események megakasztották munkájukat, s csak februárban kezdhették meg ismét a próbákat. A darabban csak fiatalok szerepelnek, közülük lelkiismeretes, odaadó munkájáért dicséretet érdemel: D. Horváth István, ifj. Poór Ferenc, ifj. Horváth Gyula, Miklós Mária és Katona Ilona ... Ozorán pár évvel ezelőtt híres népi együttes működött. A község lakói szívesen és jóleső érzéssel emlékeznek vissza arra az időre, amikor az együttes a „Fonó” és „Bíró Margit balladája” című darabokat mutatta be. Az előadásokra készülés és a bemutatók izgalma az arra való visszaemlékezés ma is megdobogtatja a régi szereplők szívét és magukban latolgatják, fontolgatják, hogy talán ismét magukra öltenék az együttes ruháit, hogy fellépjenek valahol. Tavaly, amikor Ozorán filmet készítettek a népi hagyományokról, szokásokról, játékokról, kellemes meglepetés érte a népi kultúrával foglalkozó ozorai vezetőket. A filmezésre meghívottak közül többen nem jelentek meg, de pótolták őket olyan hívatlanok, akik eddig nem ismert táncokat, szokásokat mutattak be. Közülük is sokan résztvennének szívesen a népi együttes munkájában. Az együttes vezetői úgy tervezik, hogy az ősszel új műsorral lépnek fel. Reménykednek abban, hogy a feldolgozásra váró anyag rendezésében segítenek majd azok a pedagógusok is, akik ezu tán kerülnek a községbe. Mosolyognak, amikor az együttes fénykoráról beszélünk, a két évvel ezelőtti szereplésekre gondolva, ök a fénykort a jövőben látják, — bizonyára alapos okkal. Kutatási munkára is bő lehetőség nyílik Ozorán és környékén. Ez a terület a Kapós-völgye és a Mezőség kultúrájának találkozó pontja, itt mindkettő érezteti a hatását. Poór Ferenccel, az együttes egyik vezetőjével beszélgettünk a gyűjtés lehetőségéről, s elmondotta, hogy tervükben szerepel a Kapós-völgye népi kultúrámnak felgyűjtése és feldolgozása. Ebből — ha alkalmas anyagot tudnak összehozni — külön műsort is állítanak össze az együttes számára.
