Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-05 / 130. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 JÜNIUS 5. Kisvejkén nem a nemzetiségi ellentétekből Tolna megyei adódnak a problémák Úgy mondják, a székelyek 1945 áprilisában, éppen búcsú napján költöztek Kisvejkére, a magyar és német őslakoság közé. Két év múlva még változatosabb lett a lakosság összetétele, amikoris a Csehszlová­kiából kitelepített magyarok tele­pedtek meg a községben. (Hason­lóan alakult más községek lakossá­gának az összetétele a bonyhádi já­rás többi községeiben is.) AZ ŐSLAKOSSÁG eleinte nem túlnagy bizalommal fo­gadta az újonnan jöttékét, gazda­sági érdekeinek megnyírbálóit látta bennük. Azonkívül — főleg a szé­kelyekre — rájuk mondtak sok minden rágalmat. — Nem tudnak gazdálkodni. — Csak a mának él­nek, nem törődnek a holnappal, — és hasonlókat. Pedig — igaz, ennyi idő után már könnyű — lehet ma­gyarázatot adni a székelyek akkori helyzetére. A háború zivatarában elkerültek az ősi talajról, sorsuk bi­zonytalanná vált, és talán maguk sem hitték akkor, hogy itt, a bony­hádi dombok között valóban otthon­ra találnak. És az idő mindenre talál orvossá­got. Nem kellett sok év, hogy a kis- vejkei többnemzetiségű lakosság kö­zött elsimuljanak az ellentétek. Egy- gyé vált a sorsuk, egyforma volt a gondjuk, bajuk, — ilyenkor pedig minden ember rátalál a másikra, fe­lejti az esetleges ellentéteket. így, ilyen körülmények között kö­vetkezett be 1956 október, és ez a dátum a kisvejkeiekre is — mint má­sutt — nagy kihatással volt. Kiéle­ződtek az évek óta lappangó ellenté­tek, egy olyan községben, ahol a sok- nemzetiségű lakosság túlnyomó töb- sége egy termelőszövetkezetben dol­gozott már egy idő óta. Az ellentétek, a nézeteltérések oda vezettek, hogy feloszlott a közel ezer holdon működő szövetkezet. De nehogy tévedés essék. Itt nem nemzetiségi ellentétek kerültek elő­térbe. (A járás jónéhány, hasonló községében sikerült felszítani az el­lenforradalmi elemeknek újból a nemzetiségi ellentéteket nacionalis­ta, soviniszta uszításokkal. (Kisvej­kén más természetűek voltak az el­lentétek, azok gyökere gazdasági okokban rejlett, lehet mondani azt is, hogy a község lakosságának va­gyoni tagozódásában.) Nézzük csak, HOGYAN JÖTT LÉTRE A TERMELŐSZÖVETKEZET amelyben ott dolgozott a község la­kosságának jórésze, Kisvejke mint „szocialista község” szerepelt. Ez a szövetkezet két tsz egyesüléséből jött létre. Az 1950-es évek körül ala­kult meg a Szabadság, nagyobb ré­szében agrárproletárokból, majd utá­na a Boldogulás, a falu módosabb rétegéből. Azt hitték az egyesülés­kor, hogy szerencsés megoldás lesz, ha a tehetősebbek tapasztalata egye­sül az agrárproletárok, kisparasztok szorgalmával. Az események, sajnos nem ezt igazolták. A tagság között úgyszól­ván, állandóan napirenden voltak az összetűzések, nézeteltérések. Ezekre jórészt az adott okot, hogy a haj­dani Boldogulás-beli tagok nagy ré­szénél sok volt a háztáji terület, a jószág, és inkább ezekkel foglalkoz­tak, mint a közös munkával. Nem volt ritka az olyan tsz-tag, akinél három, négy tehén volt, és olyan is volt, aki nyolc szerződéses hízót tartott. Az ellenforradalmi elemek tevé­kenységén kívül ezek az okok is közrejátszottak abban, hogy felosz­lott a termelőszövetkezet. És a ter­melőszövetkezet példája, i— amely tízegynéhány családdal alakult meg az év elején — is bizonyítja, hogy NINCS SZÁMOTTEVŐ ELLENTÉT A NEMZETISÉGIEK KÖZÖTT. Végig kell csak nézni a tagság név­során. Fülöp Simon, az elnök ősla­kos magyar, Bakó József és Bakó István ugyancsak. Kakas Sándor délvidéki, Pincehelyi Márton és Má- tis Károly megint csak őslakos. Sztanyik József valahonnan az or­szág más tájáról nősült a köz­ségbe, Végvári József őslakos, Wer- nerről magyarosította a nevét, Wé- ber János, Ozbach Péterné, Bruck- mann Antalné, Himpl Ádámné ős­lakos német, Néma Miklós felvidéki, ifj. Cseke József viszont székely. Jellemző például, hogy amikor kezdték újból összehozni a szövet­kezetét, sok mindent elmondtak ró­luk, főleg azt, hogy nem szeretnek dolgozni, most viszont mennek hoz­zájuk, adnak-e ki részesbe kaszá­lást, kapálást. Persze, a kétszáz- egynéhány hold földjüket megtud­ják munkálni maguk is, semmiben nincsenek hátrább, mint az egyéniek. Nemcsak ez, más dolgok is azt igazolják, hogy a faluban nincse­nek alapjai a nemzetiségi ellentét­nek. Lassan kezdik átvenni egymás szokásait. A németek, magyarok, székelyek is kezdik elhagyogatni a régi népviseletet — főleg a fiatal­ság válik mind egységesebbé, nem­zetiségre való tekintet nélkül. Az­előtt például külön tartottak bált a németek, külön a magyarok. Ilyen már nincs, együtt mulat az egész község fiatalsága. ÉS AMI MÉG ELTÜNTETI, kizárja a nemzetiségiek közötti el­lentétet, az a szerelem, összeháza­sodnak a fiatalok. Csak bele kell nézni a házassági anyakönyvbe. A felvidéki származású Újvári József az őslakos Verese Erzsébettel kötött házasságot, a székely Cseke Antal az őslakos Hosszú Katalinnal. Bruck- mann Dorn János őslakos a felvi­déki Varjú Editet vette feleségül, a bukovinai székely Erős Gyula az őslakos Fülöp Annát, a felvidéki Szaksz Gyula az őslakos Bognár Gi­zellát, az őslakos Takács József vi­szont a felvidéki Kürti Ilonát. Az ő gyermekeik pedig már nem is ve­szik számításba, honnan származ­nak szüleik. És így is van ez rendjén. Bognár István GYERMEKEKNEK ve&é& támadásét­Somogyország volt Kupa vezér szál­lása, s övé volt a gyönyörű Balaton. So- mogyvár és öreglak között erdőkkel ke­rített, formás hegy hátán, a Kupa he­gyen emelkedett kópiákkal ékesített föld­vára. S körös-körül, ameddig csak a szem ellátott, pásztorok tanyáinak füstje fes­tette a levegőeget. Egy napon e palotából szaladtak szerte Somogyba hamar lovakon Kupa vezér íjas, darutollas emberei, s vitték Somogy­ország határára félelmetes uruk paran­csát. A vár udvarára sereglett hadi néphez így szólott a vezér: — Én, Kupa vezér, Árpád ivadéka, akárcsak Géza fia, István, a nemzetség öregje, térdet, fejet Istvánnak nem haj­tok! Míg beszélt, az udvar közepén a mág­lya lángja fellobogott, pgy )psz táltost táncoló hófehér paripát vezetett a tűz­höz, s markolatig döfte szügyébe a kést. A paripa ágaskodott, lerogyott, de a nagyúr nyugodtan folytatta: —Én, Kupa vezér, esküszöm, hogy a régi rendet el nem hagyom! Hiába tiltja István, én a forrásvizeknél áldozok! Mert Kupa vezér a Nap fia, s nem idegen isten katonája! Tekintetét végighordozta egybesereg- lett pásztorain, s dölyfösen íjára támasz­totta könyökét. Aztán emelt hangon így folytatta: — Állj átok el az utakat, szálljátok meg a folyópartot, törjétek össze a kom­pokat, gyújtsátok föl a dereglyéket, per­zseljétek fel Somogyország széleiben az erdőket, s olyan széles gyepűt hagyjatok, — hét lelke legyen, aki át tud jutni rajta! E hírrel repültek Kupa vezér emberei Somogy határára, s úgy elállták a partot, bedugtak minden rést, betömtek minden lyukat, hogy még a madár sem repülhe­tett be tudtuk nélkül. Telt, múlt az idő. István, Géza fia, aki a keresztvíz alá görbítette ekkor már nyakas fejét, előbb szép szóval kérlelte az öreg vezért, hogy ne szítsa a tüzet, hogy ő jót akar, hogy térjen észre, s ne ellenkezzen. Emlékezzen Géza szavára, aki egyetértésre intette. Előbb követeket küldött hozzá, aztán maga indult el, de még csak közelébe se juthatott Somogy- várnak! Az akarattyai dombon elébe top­pantak Kupa vezér tar, pogány íjasai, s elállták az útját . A háborúság hát megkezdődött! óriás harcsát fogtak a Balatonban (mert Ügy kezdődött, hogy egy lakomára a m(Sg akkor a Balaton a Kupa hegy alját somogyváriak meghívták a vámosiakat, mosta, s Badacsony is Kupa vezér bir- akik István vámszedői voltak. A somogy- toka volt), váriak, akik halban adóztak uruknak, (Folytatjuk) Hét évszázad magyar versei Garay Jánosi AZ OBSITOS Vízszintes; 1. Az idézet kezdete. 10. Lőnév. 11. Telefonba mondják. 12. Üdül. 13. óhajtom. 14. Kor rövidítés 15. Azon a helyen. 17. Tehénhang. 17/a. Nitrogén vegyjele. 18. Enyém, franciául. 22. Enyim angolul. 24. És, latinul. 25. Elveszett a fél főváros. 26. Irány. 27. Majdnem nyoml 29. Bor vegyjele 30. RRRRR. 31. Tanít. 32. Kacag. 33. Y. C. 34. Lorán kevervel 37. Részvény Társaság. 38. Egy római számmal. 39. A függ. 1. folyta­tása. 43. Szövetfajta — fonetikusan. 45. Üde, kevervel 46. Pl. a fehér. 48. Nyel­vünkkel érezzük. 49. K-val nők hasz­nálják. 51. Higany vegyjele. 52. A vlzsz. 39. folytatása. Füqqőleqes: 1. A függ. 21. folytatása. 2. Szekéroszlop a katonaságnál. 3. An­gol mérték — ékezetfelesleggel. 4. Any- nyiba kerül. 5. Egyedüli — ismert ide­gen kifejezéssel. 6. Leöntheti a torkán 7. Pakol. 8. Egy nemzet alkotja. (Má­sodik kockába két betű kerül.) 9. Kár­tyajáték. 16. A vlzsz. 1. alatti folyta­tása. 19. Apa oroszul. 20. Fájdalomcsil­lapító — névelővel. 21. A függ. 16. foly­tatása. 23. Másik, latinul. 28. Védelmez. 30. Derékszíj. 35. Nyúzza. 36. Elterjedt hírközlő. 39. Disznó. 40. Nem fukar. 41. Csont, latinul 42. Orrunkkal érezzük. 44. Ital. 47. Női név fordítva. 49. Előd. 50. Tamás Sándor. 52. Névelő. 53. E nap (két betű). Meqfejtendő az idézet a következő sorrendben vízsz. t„ füqq. 16., 21., 1., vízsz. 39., 52. 'Héftuytá# Gyermek szépségversenye ÚJVÁRI JÓZSIKA Harc. ISTVÁN MARIKA Mucsi. FEGYVERNEKI BÉLUSKA Grábóc. JÁN ISTVÁNRA Magyarkeszi. DEÁK MARGITKA Kajdacs. BÓDOG LACIKA Dombóvár. A vesszőlombos tenyésztés előnyei A negyedik vedlés után az ötödik életkort elért selyemhernyók nagy munkát jelentenek a tenyésztőnek. Különösen megyénkben. Mert itt csak kevesen alkalmazzák a vesszőlombos tenyésztést. Pedig ha az egyéves üde levélzetű vesszőket metszőolló­val levágjuk a fákról, a lombgyüjtés munkáját gyorsabbá tehetjük, mert nem kell levelenként szedni az ebben a korban már nagymennyiséget kí­vánó hernyók részére az ennivalót. A vesszőn lévő levél nem fonnyad olyan hamar és ezáltal a hernyó mindig friss levelet fogyaszthat. A hernyók is előbb kötnek az ágak kö­zött, mivel így a természetes élet­módhoz hasonló környezet van bizto­sítva részükre. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom