Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-22 / 145. szám

1957 JÚNIUS 22.

TOLNA MEGYEI NEPÚ.lsA«

3

fl múltban elkövetett hibákból sokat akar jóvátenni a dalmandi gépállomás kollektívája

Nem mondunk el titkot, ha megírjuk, hogy a dalmandi gépállomásnak sok jóvátenni valója van a dombóvári járás termelőszövetkezeteiben, az egész járásban. A közelmúlt években, de különösen tavaly, gyakran előfordult, hogy nem küldték a gépet a megigért időpontra, vagy ha kiküldték, nem volt üzemképes.

\> A ROSSZ MUNKA MEGBOSSZULTA MAGÁT.

Volt olyan tsz, amelyik majdnem, hogy arra szánta el magát: minden kapcsolatot megszakít a gépállomással. A csibráki Viharsarok vezetői például egyszerűen a teveli gépállomással kötöttek szerződést, mondván, ez talán jobban dolgozik, mint a dalmandi. Csak akkor vonta vissza a tsz a szerződést, mikor látta, hogy a gépállomáson teljesen új vezetők vannak.

Ilyen és hasonló esetek voltak a közelmúltban. Ezért nagyon nehezen érték el a dalmandi gépállomás vezetői azt, hogy a termelőszövetkezetek és a járás egyéni gazdái több, mint 16 000 normál- holdnak megfelelő szerződést kötöttek a nyári nagy munkák idejére. Ez maga pozitív. mert biztosítja, hogy a dalmandi gépállomás gépparkja, ha nem is maximálisan, de ki legyen használva.

A DALMANDI VEZETŐK ELÉGEDETTEK

a járás mezőgazdasági dolgozóinak a nyári nagy munkára előlegezett bizalmával és

y

megtették a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a korábbi években, elődeik által elkövetett hibákból sokat jóvátegye- nek.

Magyar János, a dalmandi gépállomás igazgatója, és Tompa Gyula főagronómus ezt mondotta:

— Az arató- és cséplőgépek kifogástalanul ki vannak javítva, és beosztották az embereket a gépekhez, mégpedig azokat, akik az elmúlt években az aratás és cséplés idején a legjobbnak bizonyultak. Az aratógépvezetők közül Somogyvári Józseftől meg is kérdeztük, milyen tervei vannak az aratást illetően. Azt mondotta :

— A dombóvári Vörös Sugárban aratok majd. A gabonák jók, az őszi árpa kivételével nincsenek megdőlve. Azt nem Ígérem, hogy ennyi meg annyi százalékkal túlteljesítem a napi normát, de any- nyit mondhatok, hogy munkámat becsülettel elvégzem.

Az aratással kapcsolatban még annyit, hogy a dalmandi gépállomás kollektívája úgy számítja, 12 nap alatt befejezik az aratást a járás termelőszövetkezeteiben.

Az aratásnál jóval nagyobb GONDOT OKOZ A CSÉPLÉS

a dalmandiaknak. Arról van ugyanis szó, hogy a járás 13 községében az összes gabonát a gépállomásnak kell elesépelni. És ezidőszerint hiányoznak még tartozékok a cséplőgépekről. A többi között 30 emelőre lenne még szükség a cséplés idejére, s bizony ezt most már nehéz beszerezni. Ezért a vezetőség olyan határozatot hozott, hogy a közúti járművektől mintegy 15 emelőt a cséplés idejére elvesznek, s ezeket a cséplőgépekhez adják. A másik tizenötöt pedig akármilyen úton- módon beszerzik. Gondot okoz még a cséplőgépekhez szükséges szakemberek beállítása is. Ezen úgy segítenek, hogy 15 műhelymunkásból kilencet a cséplés idejére gép mellé állítanak. A gépállomáson a cséplés idején hat szerelő lesz, amely elég ahhoz, hogy műhelykocsival kijavítsa a menetközben előforduló hibákat.

MINDENT ÖSSZEVETVE:

a dalmandi gépállomás kollektívája azt ígéri, hogy az aratás és a cséplés idején úgy dolgozik a gépállomás, hogy a múltban elkövetett hibából sokat jóvátegye- nek. Szeretnék bebizonyítani a járás termelőszövetkezeteinek és egyéni gazdáinak, hogy a gépek jók, az embereken múlik, hogy hogyan és mennyit dolgoznak.

HÍREK

— Június 24-én. hétfőn fél 9 órai kezdettel az Állami Faluszínház Déryné útra kél című háromfelvoná- sos színdarabot adja elő a szekszárdi kultúrotthonban.

*

— Az amerikai atomrobbantási kísérleteken a szakembereken kívül résztvesz 70 katonai egyenruhába öltöztetett rózsásbőrű süldőmalac is. A derék háziállatokon akarják ugyanis kipróbálni, mennyi oltalmat nyújtanak az atomsugárzás ellen a katonai egyenruhák.

*

— Dombóváron és Pálfán Nőtanács alakult a héten. Pálfán a Nőtanácshoz tartozó 25 asszony elhatározta, hogy patronálni fogja Pfaff Imréné három ikergyermekét.

*

— Szaud király Szaud-Arábia uralkodója különleges udvari szabályok szerint étkezik. Valahányszor terített asztalhoz ül, az ételt egyik udvarmestere készíti elő, megfűszerezi, sőt meg is kóstolja. Ez történt legutóbb Szaud bagdadi hivatalos látogatása alkalmával is. Az uralkodó ugyanis minden külföldi útjára magával' viszi felszolgáló udvarmesterét.

A Babits Mihály Társaság irodalmiBestjéről

— A Kecskeméti Katona József Színház művészei június 24-én Bonyhádion vendégszerepeinek a „Szerelmesek órája“ című kétrészes vígjáté- TTT kot mutatják be, jó idő esetén i szabadtéri színpadon.

*

— Mitchel Simon az agg francia filmsztár új filmjére készül. Az ú; film címe: „Egy bizonyos Jó úr“ Rendezője és forgatókönyv írójs Jené Jolivet. A cselekmény egy kis csapszékben játszódik le Mitchel Simon „nyugalom bavonult“ gengszterl alakít, aki számos kalandba belekeveredik. A híres színész partnerei között kiváló sztárokon kívül egy 3 és féléves kislány is van.

*

— Arany János emlékestet rendez a TTIT a Szekszárdi Állami Zeneiskolában június 25-én (kedden) este 8 órakor. Az est műsorán a megemlékezésen kívül szavalatok, hegedűszámok és zongoraszámok is szerepel nek.

*

— A sióagárdi községi tanács intézkedik a közeljövőben a kormányrendeletnek megfelelően három külföldre távozott sióagárdi személy vagyonának a sorsáról.

*

— Nagy forgalmat bonyolít le a szekszárdi virágüzlet. Ebben az évben már 90 870 forint értékű virágot vásároltak az üzletben.

Az irodalmi est bevezetőjében Csányi László részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az íróknak milyen szerepük volt az októberi ellenforradalmi eseményekben. Az ellenforradalmat követő hónapokban többen aggódva figyelték irodalmi életünk alakulását, voltak, akik kárörömmel állapították meg — helyesebben: vélték megállapítani — irodalmunk kátyubajutottságát. Mindez felesleges volt, mert a magyar irodalom egészét nem azok az írók képezték, akik hűtlenek lettek a néphez, azt elárulták. Ma már megállapíthatjuk, hogy irodalmi életünkben nem érezzük hiányát azoknak az íróknak, akik „megméretvén, könnyűnek találtattak’’. A magyar irodalom egészen az elszenvedett megrázkódtatás ellenére is él s reméljük, hogy irodalmunk életében ezután jön a felemelkedés ideje, mert íróink legjobbjai maradtak hűek népünkhöz, hivatásukhoz, s ezeknek az íróknak most hatványozott felelősséggel kell szolgálniok az irodalmat, rajta keresztül a népet.

A hétfői irodalmi est — bár nem volt telt ház a zeneiskola nagytermében — arra enged következtetni, hogy a városunkban megalakult irodalmi színpadnak lesznek hívei, akik szeretik az irodalmat, akik meglátják az örök értéket a világ és a magyar

Noteszlapok

A gyalogos is ember

Hosszú ideig azt hittem, hogy a, KRESZ-t azért találták ki és vezették be, hogy a különböző járművek vezetői aszerint közlekedjenek. Tévhit volt, naivság, mert széles e hazában lámpással is nehezen lehet találni olyan embert, ha jó vagy balszerencséje felsegítette valamilyen gyor- sanmozgó alkalmatosságra — elsősorban motorkerékpárra —, aki nem felejti el pillanatok alatt a vezetői vizsgára bemagolt szabályokat. És elfelejtenek még néhány dolgot. Hadd ismertessek egynéhányat, melyékre már nem is emlékeznek:

1. „Az úttest nem versenypálya” Még a motorosok legbékésebbje is elveszti józan ítélőképességét, ha beér a városba. Kint az országúton, ahol közel-távol se ember, se állat, békésen igyekszik célja felé, de látnád a házak között — de hiszen látod is mindennap. kedves gyalogostárs — száguld, mint akit hajtanak, s büszkén tekintget körül, akad-e nézőközönség a produkcióhoz?

2. „Nyitott kipuffogóval járni tilos" Ajjaj! Minden új motortulajdonos első gondja, hogy motorját azon nyomban megszabadítsa a feleslegesnek vált hangtompítótól. Ha már sebességben nem tudja felvenni a küzdelmet a „profi” motorosokkal, legalább hangban igyekszik verseny- képessé válni.

3. „Csendrendelet is van a világon.” Nohát olyan motoros aztán végkép nincs, aki ilyen csekélységre is adna. Különben is, akinek nem tetszik, hogy éjjel 12 órakor az ablaka alatt bőgetik a motort és megtárgyalják, hogy mekkora előgyujtás, dűzni és mit tudom még micsoda szükségeltetik ahhoz, hogy még keservesebbé tegyék a gyalogosok életét, az dugjon vattát a fülébe, húzza fejére a takarót, vagy vándoroljon ki.

4. „Jóérzés is van a világon.” És ha ezt sem felejtenék el, akkor a versenyzők is vasárnap reggelenkint 7 óra helyett legalább 8, fél kilencig várnának, amikor már minden külső segítség nélkül is felébred az ember. Mit szólnának a motorosok ahhoz, ha ogy gyalogos például csigaszegeket szórna az útra, vagy minden elérhető motoron elrontana valamit, vagy nyilvánosan pellengérre állítanák a közlekedési szabályok megsértőit. Sorolhatnám a bosszú különböző fajtáit, e helyett inkább, békés ember lévén, arra kérem gyorsanmozgó embertársaimat: Tegyék vissza motorjaikba a hangtompítót, éjszaka minél csendesebben igyekezzenek haza, vasárnap hagyjanak pihenni és hétköznap ne üssenek el bennünket.

És mindenekfölött: higyjék el, a gyalogos is ember.

Népes elnökség irányítja a hátai Hazafias Népfront munkáját

A közelmúlt napokban Bátán is megtörtént a Hazafias Népfront elnökségének kibővítése. Uj elnökségi tagok kooptálásával az elnökség létszáma 21 főre emelkedett. Elnöknek Dér István dolgozó parasztot választották meg, titkárnak Gyuricza Mihályt.

Az elnökségi ülésen Fejes István MSZMP elnök és Bokányi László

pedagógus ismertették a Népfront előtt álló feladatokat. A tanácskozás annak a gondolatnak a jegyében folyt, hogy mihamarább hozzá kell látni a munkához. Elhatározták, hogy rövidesen tartanak egy kibővített népfrontbizottsági ülést és megbeszél ték, hogy erre miként fogják a község dolgozóit mozgósítani.

irodalom gyöngyszemeiben, s a jövőben is támogatni kívánják ezt a kezdeményezést. Az irodalmi színpad bemutatkozó estje jól sikerült, az a lelkes irodalombarát társaság, aki most végighallgatta a műsort méltó propagandát fog kifejteni, hogy a jövőben még nagyobb érdeklődés nyilvánuljon meg a rendezvényei iránt.

Az est értékét nagyban emelte Demján Éva fővárosi előadóművésznő fellépése, akinek művészete élményt jelentett valamennyi résztvevő számára. Mesterien, a vers legmélyebb érzelmeit is átélve, tolmácsolta többek között Karinthy Frigyes: „Nem mondhatom el senkinek” című versét, Tóth Árpád: „Esti sugárkoszorúját” és Juhász Gyula: „Anna örök” című versét. Ha az előadók teljesítményét rangsorolni próbáljuk, Szalai Tibort kell megemlítenünk, bár néha túlpózolta a verset, játéka nagyon élvezetessé tette előadását. De valamennyi szereplőről: Dr. Horváth Lajosról, Lányi Gézáról, Szentgyörgyi Kálmánról, Dávid Ágnesről, Rácz Erzsébetről, Gyuricza Kláráról hasonló elismeréssel kell nyilatkoznunk. Színessé tették még az estet Husek Rezső zongoraszámai és Paálné Falus Edit dalai. Elismeréssel kell nyilatkozni a két szekszárdi költőről: Miszlai Györgyről és Jánosy Zoltánról is.

rTTT»TTTTTTTTTTTyTVTTTTTr»-»VTTTTTTi T»TTT

n gyünki elvarázsolt kastély titkai

Éveken át a szó legszorosabb értelmében legendák keringtek a gyönki kultúrház építéséről. A Tatarozó Vállalat ugyanis egészen különleges munkamódszerrel, olyan ütemben építette a gyönki kultúrházat, hogy a viszonylag nem is nagy átalakítási munkák több esztendőt vettek igénybe. Az alapos, megfontolt munkának azért meg is lett a gyümölcse, mert immár egy esztendeje áll az épület. Igaz ugyan, hogy a gyönkieknek nincs sok örömük benne. Nem is lehet, mert néhány csekélység megrontja a kultúrára szomjas emberek örömét. Mert az ablakok annyira meghajoltak, hogy nem lehet becsukni, a tetőzet olyan lapos, hogy a szél folyton lefújja a cserepeket, a nagyterem támasztópillérei elváltak a faltól s ahelyett, hogy a pillérek támasztanák a falat, a falnak kell a szegény pilléreket támogatni, nehogy elessenek. Az udvari járda alacsonyabb, mint maga az udvar s így a fizikai törvények értelmében a víz befolyik az épületbe. De ha valaki dacolna mindezzel,s a kultúra kedvéért vállalna szelet és esőt is a kultúrházban, azt egyszerűen agyoncsapja a ménkű! Nem csalás, nem ámítás: a gyönki kultúrházban a falat nem lehet megérinteni, mert az egész fal tele van elektromossággal, ami nyilván a pompás villanyszerelési munka eredménye.

A gyönki kultúrház egy kicsit az elvarázsolt kastélyhoz hasonlít, ahol minden másképp van, mint ahogy kellene. Viszont végre azt sem ártana tisztázni, hogy kit terhel a felelősség, amiért Gyünkön kultúrház helyett elvarázsolt kastélyt építettek.

Két hónap Lengyelországban

méter távolságra van. Valamennyiünket meghatott a kedves és meleg fogadtatás, amelyben a lengyel pedagógusok és kispajtások részesítettek bennünket. A kapu felett magyar nemzetizászlót lengetett a szél, és a szobákat is magyar és lengyel nemzeti zászlókkal díszítették fel. Szép volt és otthonos volt minden, és olyan jó volt olvasni a kedves magyar feliratot: „üdvözöljük a magyar gyermekeket!” Mindez könnyekig meghatott bennünket, de akkor érzékenyedtiink el a legjobban, amikor üdvözlésünkre felvonták a magyar zászlót, amelyet csak akkor vontak le, amikor hat hét után az üdülőt eb hagyva, a Balti-tenger partjára utaztunk.

jyjegható volt az a figyelem, arnely- lyel lépten-nyomon körülvettek bennünket. Állandóan kikérték véleményünket például a főzésnél. Mondani sem kell azt. hogy remek volt az ellátás, naponta ötször étkeztünk. Az én osztályomban például a húsz gyermek át'agban másfél kilogrammot hízott. A gyermekek napi négy órát tanultak, a nap többi részén pihentek, játszottak. Lengyel vendéglátóink gondoskodtak a gyermekek szórakoztatásáról is. Többször nagyobb

kirándulásokat tettünk, így megnéztük többek között a varsói kultúrpalotát is, amely egy csodálatosan szép épület. Ezenkívül hajókirándulást is tettünk. Vendéglátóink elhalmoztak bennünket és a gyermekeket ajándékokkal is. A gyermekek melegítőt, tornaruhát és sok-sok apróságot kaptak. Szép voh, felejthetetlen volt a Grodekben eltöltött hat hét. de talán még ennél is szebb volt a Balti- tenger partján az a három hét. amelyet Miedzyzdrojehen, ebben a kedves üdülővárosban töltöttünk el.

A z üdülő 15 méterre volt a tengertől. Az ablakokból a tengerre lehetett látni, amely csodálatos volt. Fekete volt, mint a tinta, amikor viharos volt az idő, gyönyörű világoskék, majd opálos színű volt a reggeli órákban és vérvörösen izzott akkor, amikor a Nap a tengerbe bukott alá. A gyermekek és mi. pedagógusok is, igen sok szép élménnyel és a természet csodálatos világának megismerésével gazdagodtunk, de gazdagodtunk egy testvéri nép barátságával is, amely a lengyel és magyar gyermekek és pedagógusok közölt alakult ki.

— A „vengri” szóra —, így hívnak bennünket, magyarokat — minden szív

kitárult. Láttuk és meggyőződtünk arról, hogy a lengyel nép szereli és megbecsüli a magyar népet. Nagy együttérzéssel beszéltek az októberi eseményekről és mint mondották, együtt voltak velünk bajunkban. Láthatóan nagyon örültek annak, amikor arról beszéltünk, hogy fokozatosan áll helyre a rend, gyógyulnak sebeink, épül-szépül fővárosunk, Budapest. Jó ez az együttérzés és barátság, amely nem szakad meg a jövőben sem, mert a gyermekek is, de mi, pedagógusok is rengeteg címet jegyeztünk fel, mert levelezésen keresztül is tovább akarjuk erősíteni a baráti kapcsolatot kedves lengyel vendéglátóinkkal — mondja Ke- recsenyi Mária.

— Felejthetetlen volt a két hónap mind a gyermekek, mind a mi számunkra — mond-a a fiatal pedagógus, aki kél hónap után boldogan, új élményekkel gazdagodta sietett vissza a leperdpusztai tanyai iskolába. Siet vissza, hogy még résztvehessen az évzáró ünnepségeken, ahol türelmetlenül várják vissza a kis tanítványai, s alig várják, hogy újra láthassák tanítónőjüket, a kedves és mindig mosolygó Mária nénit.

POZSONYINE

ok-sok fénykép, festő- és fénykép album, nylonból készült karkosár, megannyi kedves emlék. Ma mé{ teljesen friss az élmény, hisz június 15-cr érkeztek haza és mégis nehéz, nagyot nehéz beszélni róla. — Nem lehet meg hatódottság nélkül beszélni azokról t kedves, felejthetetlen napokról, amelyeket Lengyelországban töltöttünk — mondjr Kerecsenyi Mária, a leperdpusztai általános iskola tanítónője.

— Felejthetetlen maradt számunkra az a két hónap, amely valóban azt mutatja, hogy Lengyelországban igen mély gyökerei vannak a magyar—lengyel barátságnak, mert ezt tapasztaltuk lépten- nyomon.

Kerecsenyi Mária egyike azoknak a pedagógusoknak, akik elkísérték a Lengyelországban üdülő 342 budapesti gyermeket.

— Amerre utaztunk, jártunk, mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket, magyarokat. Két hónappal ezelőtt, április 16-án indultunk Budapestről és 17-én már a lengyel fővárosba, Varsóba érkeztünk. Innét tovább utaztunk a grodeld niermeküdülőbe, amely Varsótól 30 kilo-