Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-15 / 112. szám
1957. MÁJUS 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Még mindig a hatáskörök... — Nem kielégítő még n Nehéz lenne hirtelenében megmondani, mikor indultak útjukra az olyan törekvések, amelyek nagyobb önállóságot követeltek az alsóbb szer veknek az állami és gazdasági életben — így a tanácsok munkájában is. Nem lehet letagadni azt sem, hogy nem vezettek eredményekre ezek a törekvések. Például: az adókivetések, az adófőkönyvek kezelése már nem a járási, hanem a községi tanácsoknál történik. Lehetne még hosszan sorolni, milyen mértékben bővült a megyei, járási, községi tanácsok hatásköre, de ... Igen, itt a nagy „de’‘ ami után következik az, hogy még mindig elég szűk a hatáskör, a minisztériumok, a felsőbb szer vek bábáskodnak olyan dolgokban is, amelyet a járási vagy a községi tanácsok maguk is éppúgy el tudnának intézni — ha nem jobban. Hat járás van megyénkben. Ha a hat járásban összegyűjtenénk azokat a problémákat, amelyek az egyszerű sítés „keretébe“ tartoznak, egész csinos katalógust lehetne belőlük összeállítani. Ez viszont időbe, sok időbe kerülne, ezért menjünk csak egy járásba, mondjuk a bonyhádiba. Bercsényi Vince elvtárs, a járási tanács elnöke a megmondhatója, meny nyi gondot okoz a tanácsszerveknek az egyszerűsítés — amely már valóságos Luca-székévé válik, számos dolog gátolja még a valóban önálló intézkedést. Nehézményezik a tanácsok, hogy a költségvetésben még mindig rendkívül nagy a megkötöttség. Emiatt sem a járás, sem a községek nem tudnak évekkel előremenve gazdálkodni. Most tudják csak meg például, hogy Bonyhádon kapnak egy kútat, befejezik a trachomagondozó bővítését és Győrében bővítik a villanyhálózatot. Ez még hagyján. őst sem az alsóbb tanácsi Nem egyszer előfordul viszont, hogy kevésbé fontos beruházásokra előbb kerül sor, mert azokra van „keret“, ami fontosabb lenne, arra viszont nincs. A járási tanácsnál például betöltésre vár a műszaki csoportnál egy mérnöki állás, 1600 forintért. Az állás betöltésére, őszintén megmondva, ennyiért nem vállalkozik senki. Viszont, ha a járási tanácsnak adva volna a lehetőség, hogy a létszámmal és béralappal gazdálkodhasson, meg tudná oldani, hogy az állást betöltsék. Menjünk csak tovább. Az iparengedélyek kiadásánál, elbírálásánál az I. fokú hatóság a járási tanács ipari-műszaki csoportja. A megyei tanács utasítására a járás javaslatától függetlenül olyan személyeknek is ki kell adni az iparengedélyt, akiknél a VB. nem látja indokoltnak. Bonyhádon az autójavító szakmában két magániparos, egy motorszerelő és egy jól felszerelt KTSZ dolgozik. Ebben a szakmában újabb iparengedély kiadását elutasította a járási tanács, a megyei tanács viszont utasította a kiadást. (Valószínű, jobban ismerik a körülményeket!) A kisajátítási ügyeket például a megyei tanács igazgatási osztálya végzi. Ennssk eredményeként olyan földek kerültek erdősítésre, amelyek szántóföldi termelésre a legjobbak voltak. Ugyanakkor a járásban éppen elég szántóföldi művelésre nem alkalmas, erdősíthető terület van. Vannak ezeknél sokkal apróbb dől gok is. A külföldre szóló hatósági bizonyítványok aláíráshitelesítését ugyancsak a megye végzi. Ez amellett, hogy a megye részére felesleges szervek önállósítása — munkát jelent — egyúttal bizalmatlanságot is az alsóbb szervek felé. Talán a járási tanácsnak nincs elég súlya a hatósági bizonyítvány aláíráshitelesítéséhez? Hasonló a helyzet a községi tanácsoknál is. Miért ne lehetne rájuk bízni a szabálysértési ügyek I. fokú intézését, a munkakönyvek kezelését, a községi dolgozók illetményszámfejtését? Miért ne kaphatnának nagyobb lehetőséget, hogy többet fordítsanak köztisztasági intézkedésekre, a belvízkárok elhárítására, csatornák^ árkok kitisztítására? így lehetne tovább sorolni az eseteket, a hatásköröket, amelyek sorsa még eldöntésre vár. Az ezek körüli huzavona okozója nem elsősorban a megyei tanács — inkább az illetékes minisztériumok. Pedig nem csak egyszerűen hatáskörökről van szó, hanem a tanácsok, a tanácstagok munkájáról is. A tanácstagok tekintélyét növelné a választók előtt, ha nemcsaki mint javaslattevők, hanem azok megvalósítóiként isi szerepelnek. A tanácstagok jobban megbecsülnék a tanácstagi munkát, nagyobb felelősséggel viseltetnének iránta, és a választók előtt is növekedne a tanácstagok tekintélye. * örvendetes jelenség — hallani a tanácsoknál — a létszámcsökkentések eredménye. Kevesebb a kiküldött, nem adják egymásnak a kilincset, kevesebb a leggyakrabban egymást keresztező ..szempont’', de még tovább kellene menni. Igen, tovább kellene menni, de nem azzal a csigát megszégyenítő cammogással, amely- lyel idáig eljutottunk. Kapják meg végre az alsóbb tanácsszervek azo- (kat a jogköröket, amelyekben ők maguk is helyesen tudnának dönteni — a felsőbb szerveknek ezeken felül is marad még éppen elég tennivalójuk, és még a tekintélyük sem szenved csorbát. Bognár István Nemcsak mondják, hogy termelni kell — Jegyzetek a dombóvári I. az. téglagyárból — Egyszer néztem bele egy téglaégető kemencébe működés közben, de mondhatom, csodálatos és félelmes látvány volt az a tűztenger. Nem jó volna belekerülni- gondoltam magamban. S most mégis itt állok egy ilyen kemence belsejében. Nem kell kétségbeesni, nem a tűztengerben, hisz azt kioltották, s az egyik végéből a kész, kiégetett téglát hordják ki, a másik oldalon meg az égetni valót hordják be. Még így sincs hideg idebent. A hűlő falak még bőven ontják a meleget. Itt találkoztam a Dombóvári I. számú Téglagyár egyik kemencéjében Novoveszki Ciril elvtárssal, a pártszervezet elnökével. Mikor a pártszervezet s a párttagok munkájáról érdeklődöm, először csak annyit mond, szemével mutatva csak a kemencében fogyó, az udvaron meg sokasodó tégla-oszlopokra: ,.Nemcsak mondjuk, hogy termelni és termelni kell, hanem csináljuk is.” Csak a későbbiekből derűi ki, hogy milyen sokoldalú dolog ez. Fegyverropogás hallik. . . Munkásőrök gyakorlatoznak. A gyár kommunistái közül is van ott néhány: Pintér György, Molnár Ferenc és a többiek. Persze, csak munkaidő után, szabadidejüket áldozzák, de szívesen, úgyhogy nem is áldozat ez, hanem az ő szavukkal élve: „Kötelesség, méghozzá megtisztelő kötelesség, készenlétben állni, nehogy mégegyszer október 23-a lehessen.” Aztán itt van a másik létkérdés, a munka, a termelés. Amint az előbbiekből is láttam, nincs ekörül sem hiba. Áprilisra még nem is volt tervük, de 300 ezer téglát gyártottak. — Nem akarunk lemaradni semmiképp sem — mondja —, s ha esős idő véletlenül akadályozna, más napokon behozzuk a lemaradásokat. Aránylag rövid idő, de mégis hosszú út volt az, míg idáig jutottak. Az ellenforradalmi események itt sem múltak el nyomtalanul. A:, hogy nagyobb károk nélkül megiiszták, nem az ellenforradalmárokon múlott. Azon múlott, hogy egyrészt nem volt idejük, hisz a segítség még elég idejében érkezett a szovjet csapatok részéről, másrészt az ellenforradalmároknak nem sikerült a gyár dolgozóinak többségét maguk mellé állítani. Es itt volt a néhány kommunista jelentős szerepe. Fáradhatatlanul beszéltek. felvilágosították az embereket, legjobb tudásuk szerint igyekeztek a zűrzavaros nézetek közt rendet teremteni. Már ekkor felötlött bennük a jövő, ha az ellenforradalom teljesen úrrá lesz. — A kommunisták nem is számíthattak volna, még az életükre sem — mondja Novoveszki elvtárs, — de a többiek sem maguknak, hanem újra a tőkéseknek dolgozhattak volna. Ezekről beszélgettek abban az időben, meg arról, hogy ha dolgozni akartak, akkor sem mindig lehetett, csak úgy, amint az a tőkéseknek megfelelt. — Nem mindenkit eresztettek szélnek a szezon után — beszél erről —, de aki maradt, csak éppen annyit dolgozhatott, hogy éhen ne haljon. De nem nyolc óra volt a munkaidő, hanem látástól vakulásig. A régmúlté az a szokás is, hogy a téglagyári munkásokat lenézték. Nem rongyokban járnak, mint a felszabadulás előtt. Alig van lakás, ahol ma már rádió ne szólna. Azt értették meg az ilyen beszéd után egyre többen, hogy az ellen- forradalom „hősei” a demokratikus jelszavak cégére alatt a múlt nyomorú helyzetébe akarták visszalökni őket. Tapasztalatok is napról napra meggyőzőbben bizonyítják: életük, munkájuk csak a népi hatalom védelme, erősödése útján lehet szebb, könnyebb, boldogabb. Ezt bizonyítja az is, hogy korszerű lakások építését tervezik s a gyár teljes gépesítése sorra kerül nemsokára. Ezzel egyidőben erősítik számszerűleg is pártszervezetüket a téglagyári kommunisták. A legnehezebb időkben négy-öten dolgoztak aktívan, de ma már kilenctagú a pártszervezet. Igyekeznek mindenütt ott lenni, ahol komoly munkára, megfontolásra s bátor kiállásra van szükség. Azzal búcsúztam Novoveszki elvtárstól, amit most is írok: „Jó egészséget, sok sikert további munkájukhoz.” (I—e) A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Kétszer meghalt, kétszer életre kelt Az Egyesült Államokban, Keesport városában történt. Egy 51 éves férfin nehéz, hosszú műtétet hajtottak végre, s az orvosok észrevették, hogy három és negyed órával a műtét kezdete után a beteg szíve megszűnt dobogni. A sebész azonnal tíz centiméteres rést nyitott az immár halott beteg mellkasán és erélyes masszázst alkalmazott a mozdulatlan szíven. Félórai masszázs után a szív ismét kezdett verni. A mellkason a nyílást bevarrták, a beteg magához tért, de negyedóra múlva ismét comába esett. Ismét megszűnt nála minden életjelenség, nem lélegzett, vérnyomása megszűnt. Az orvosok ismét felnyitották mellkasát és újabb félórás szívmasszázs után a beteg érverése megint megindult. A megfelelő ideig tartó megfigyelés után az orvosok lezárták a mellkast. A kétszer meghalt, de kétszer életre- tért beteg állapota továbbra is igen súlyos, az orvosok azonban nem adták fel a reményt, hogy mégis felgyógyul. 38 kilóval csökkent Ága kán értéke Aga kán, Mohamed próféta 48. utóda és az izmaelita szekta feje, az utóbbi 12 hónapban 38 kilót fogyott. Aga kán súlya most 66 kiló — ez éppen a fele tíz év előtti súlyának. A nagy súlyveszteséget idült tüdőfertőzés és kínzó köhögés okozta. Egy ősi szokás szerint az izmaelita szekta vezetőjét minden születésnapja Kincstár alkalmával lemérik, ■ s ahány kilót nyom, annyi kiló platinát más nemesfémet és nemes követ kap híveitől. Aga kán idén novemberben lesz 80 esztendős. Erre az alkalomra nagy ünnepségeket terveznek. Bizonyára hívei is könyebb szivvel gondolnak az évfor-J A KÍNAI CSAPATOK fáradságtól elcsigázva kapaszdulóra, mert Allahnak hála, a kán»kodtak fel a Pamír-hegységben levő Rang-Kul tó partjaira, már csak 66 kilós. 1 A barátságosnak látszó partokon jó legelőt találtak, s elhatá*1 rozták, hogy a tó északi csücskénél egy szakadékban telelő- ^ I , a '1*9 ' I «. ' 1 tábort ütnek. Reményeik azonban csakhamar meghiúsultak, Olcsón akar Glm í QCJVÓk mOStGrSÓCJ&Sl| mivel váratlanul olyan nagy hó esett, hogy a lovak nem ■ , 1 tudtak táplálékhoz jutni. Kimerülőfélben voltak az élelmiszerhUSt * tartalékok is. A lovak hullani kezdtek, a katonák körében 1 zúgolódás támadt, a szövetségesek pedig, akik eddig a kínai amely magában foglalja a mészárszé-( katonákkal tartottak, éjszaka megszöktek a táborból. kék minden húsának tulajdonságait, de . , , .. , i . I A szökevények felvágták a meg megmaradt lovak ereit, csak egytizedebe kerül a rendes hus|l;hogy r ^ kaJnák nc tudják üldözni őket. Így tehát a aranak. A tudósok most azon faradoz- (| kína; csapat0k teljesen reménytelen helyzetbe kerültek, bénák, hogy műlisztet állítsanak elő. Az 11 fújta őket a hó, nem tudtak mozdulni, még nem derült ki, mikor kerül el-11 adásra a műhús és a többi műeledel. . . Az elkerülhetetlen pusztulást előre látva, a katonák i1 elhatározták, hogy legalább mérhetetlen kincseiket meg- IIméntik, s keresni kezdtek egy megfelelő helyet. Figyel- (• műket csakhamar magára vonta egy barlang, amelynek bejárata a szakadék felett 350 méter magasságban volt a sziklafalban. De hogyan kapaszkodjanak fel? DARABOKRA ^VÁGTÁK az elhullott lovakat és abból építettek lépcsőt a meredek falon. A húsdarabok odafagytak a gránithoz, s a kínaiak ezen a rögtönzött lépcsőn felhordták a kincseiket a barlangba, ök maguk a déli oldalon egy másik barlangban telepedtek le, s az éhségtől és hidegtől mindnyájan elpusztultak. Tavasszal, amikor olvadni kezdett, a lóhús levált a sziklafalról, a kincseket rejtő barlang pedig megközelít- hetetlenné vált. Mindez 300 esztendeje, vagy talán még régebben történt. A legenda azonban nemzedékről nemzedékre szállt, a „világ tetején Genovában az amerikai Battelle Memorial Institute kísérleteket kezdett, hogy fillérekért műhúst állítson elő, s így olcsóbbá tegye a megélhetést. A több hónap óta folyó kísérletek eredményesen végződtek: a tudósoknak sikerült szintetikus proteint előállítaniok, Jugoszláviában „halálraítéltek óriásmedvét egy A jugoszláviai Lika-vidéken szakértők becslése szerint mintegy száz medve csatangol a hegyekben és az erdőkben. E száz medve közül tízre becsülik a húsevő medvék számát. Ezek megtámadják a marhacsordákat és nagy pusztítást végeznek. Különösen nagy méreteket öltött a húsevő medvék garázdálkodása a Velebit- és a Pljesivica-hegységben. Az elmúlt esztendőben ezek a medvék több mint egymillió dinár kárt okoztak a helyi állattenyésztőknek. A garázda medvék között különösen kitűnt egy körülbelül 200 kilogramm súlyú óriásmedve. Ez március 23-án Mogorica község közelében fényes nappal megtámadott egy csordát és a helyszínen széttépett két tehenet. Az egyiket „együltében” felfalta. A jugoszláv hatóságok most „törvényen kívül helyezték”, illetve halálra ítélték a veszedelmes ragadozót és engedélyt adtak a vadászoknak, hogy elpusztítsák. sőt a kínai csapatok tragikus pusztulásának története írásban is fennmaradt. Megtaláljuk a történetet például a „Turkesztáni Közlöny” 1898-as évfolyama 92. számában, „Az Orosz Földrajzi Társaság turkesztáni osztályának hírei” 1915-ös évfolyamában. KÉRDEZHETNÉ valaki: miért nem kísérelték meg bejutni a legendás barlangba és ellenőrizni, igaz-e a legenda? Történtek ilyen kísérletek, de valamennyi kudarcba fúlt. A környékbeli hiszékeny emberek szerint a kincseket maga a sátán őrzi. Beszélik például, hogy 200 évvel ezelőtt egy gazdag kirgiz levágatta egész ménesét, hogy a kínaiakhoz hasonlóan, húslétrán jusson fel a barlangba. Amikor azonban felért, rettenetes hangokat hallott a barlangból és annyira megijedt, hogy lezuhant és összetörte magát. A kirgizek azt mesélik, hogy a titokzatos kincseket rejtő barlang időnkint felhívja magára a figyelmet. A múlt század végén egy drága brokátköpeny, az első világháború elején pedig egy ezüstveder esett le a barlangból. A TÖRTÉNELEM sok olyan esetet ismer, amikor a néphagyományoknak teljesen reális esemény az alapjuk, s amikor a lakosság körében elterjedt legendák segítettek a kutatóknak az igazi tények felderítésében. Egyelőre még nem tudjuk, mennyi igaz a kincseket rejtő barlang legendájából, de a nyáron I. J. Tamm akadémikus vezetésével expedíciót szerveznek a barlang feltárására. Az expedíciót a legmodernebb felszereléssel látják el. A barlangot felülről közelítik meg, csörlők és drótkötelek segítségével, mivel a barlang nyílásával ellentétes oldalról könnyebb feljutni a sziklára.
