Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-18 / 115. szám

2 TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÁG 1957 MÁJUS 18. A leszerelés kérdésének megoldása elől nem lehet kitérni Zorin beszéde az ENSZ leszerelési albizottságában London (TASZSZ). V. A. Zorin, a Szovjetunió képviselője beszédet mondott az ENSZ leszerelési albi­zottságának május 16-i ülésén. Zorm beszédében rámutatott arra, hogy mivel az albizottság egy időre meg­szakítja munkáját, célszerű vissza­pillantást vetni a tárgyalásokon megvitatott javaslatokra és a tár­gyaló telek állásfoglalásaira. Zorin emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió már az albizottság első ülésén átfogó leszerelési programot terjesztett elő, mégpedig a nyugati hatalmak álláspontján.-^ messze­menő tekintetbevételével, a későbbi vita azonban azt mutatta, hogy a nyugati nagyhatalmak nem hajlandók belemenni a leszere­lés problémájának radikális megoldásába és többször utaltak arra, hogy vé­leményük szerint még nincs alap átfogó megegyezés létrehozására. A legutóbbi szovjet javaslat — mutatott rá Zorin — azokat a mini­mális intézkedéseket irányozza elő, amelyek elengedhetetlenül szüksé­gesek, hogy a részleges leszerelési megálla­podás reális lépés legyen a hagyományos fegyverek lényeges csökkentése, a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a katonai kiadások enyhítése és az atomháború veszé­lyének megszüntetése felé. Ez a ja­vaslat ugyanakkor azt is mutatja, hogy a Szovjetunió újból nagy lépés­sel közeledett tárgyalófeleinek állás­pontjához. Zorin utalt arra, hogy a szovjet leszerelési javaslat kedvező világ­visszhangot keltett, kiemelte Eisen­hower elnök pozitív értékelését. A szovjet képviselő részletesen foglalkozott az albizottság atomle- szerelési vitájával. Ismételten hang­súlyozta, hogy sem az atomfegyver­kísérletek előzetes nyilvántartására, sem pedig a katonai rendeltetésű hasadóanyaggyártás beszüntetésére vonatkozó nyugati javaslatok nem viszik előre a kérdés érde­mes megoldását. H Ezek a javaslatok nem biztosítják az atomháború veszélyének meg­szüntetését és ílymódon nem szolgál­hatnak a megegyezés alapjául. Pedig e kérdés megoldása elől nem le­het kitérni — mondotta Zorin. — Napról napra erősödik az a mozgalom, amely világszerte gyakorlati intézkedése-! két követel az atomháború veszélyé­nek kiküszöbölésére. Zorin kiemelte az albizottságra háruló óriási felelősséget, majd azt mondotta: —. A Szovjetunió már jelentősen hozzájárult a leszerelési megállapo­dás mielőbbi kidolgozásához most a nyugati hatalmakon, elsősorban az Egyesült Államo­kon van a sor. Zorin beszédét ezekkel a szavak­kal fejezte be: — Amikor hozzájárulunk az albi­zottság munkájának rövid felfüg­gesztéséhez. egyszersmind kifejez­zük azt a reményünket is, hogy ez a felfüggesztés nem vezet az albizott­ság előtt álló kérdések megoldásá­nak elhúzásához. Reméljük továbbá, hogy munkánk következő szakaszát építő tárgyalások révén olyan köl­csönös elfogadható megegyezés fogja betetőzni, amely megfelel az egyetemes biztonság és a nemzetközi béke érdekeinek. Magyar fizikusok tiltakozása a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek ellen A napokban a Német Demokrati­kus Köztársaság Fizikai Társulatá­nak elnöksége azzal fordult a Ma­gyar Tudományos Akadémiához, hogy a Lipcsében megtartott taggyűlésük határozatához csatlakozzanak a ma­gyar fizikusok is. A magyar fizikusok így válaszoltak a felhívásra: „Mi, a Magyar Tudo­mányos Akadémia matematikai és fi­zikai tudományok osztályának fizikus tagjai, továbbá az Eötvös Lóránt Fi­zikai Társulat nevében a társulat el­nöke és főtitkára, csatlakozunk a Német Demokratikus Köztársaság Fizikai Társulatának az atom és hid­rogénfegyver kísérletek megszünteté­sét követelő ,nekünk megküldött ha­tározatához.” Á hazánkban tartózkodó egyiptomi oktatásügyi küldöttség sajtófogadása Az egyiptomi küldöttség tagjai pénteken délelőtt a margitszigeti Nagyszállóban fogadták a sajtó kép viselőit és beszámoltak magyaror­szági tapasztalataikról, útjuk céljá­ról, eredményeiről. — Helyesnek tartanánk és javasol­juk, hogy a magyar és az egyiptomi oktatók közvetlen kapcsolatot te­remtsenek, egymást meglátogassák és megszerveznénk a küldöttségek cseréjét — hangoztatták többek kö­zött. Tiltakozás Sngilábaii a hidrogénbomba robbantása miatt London (MTI). A hidrogénbomba robbantását élénk tiltakozás követte Angliában. Az angol békebizottság hangsú­lyozza: A lehető legtöbb aláírást kell sze­rezni a békebizottság kérvényéhez, amely sürgeti a hidorégbomba kísér­letek beszüntetését, hogy megértes­sük a kormánnyal az angol nép erre vonatkozó érzése51. A nők érzéseit híven visszatükrözi egy londoni anya, aki a hír hallatára ezt táviratozta a miniszterelnöknek: „Az isten bocsásson meg önnek, de mi anyák, nem bocsáthatunk meg.’’ Nagy Britannia Kommunista Pártja politikai bizottságának nyilatkozata Mint a TASZSZ jelenti Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártjának poli­tikai bizottsága nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozatban tiltakozik a Karácsony- szigetek térségében vég­zett angol hidrogénbomba robbantás ellen és felszólítja az angol népet, hogy országos mozgalommal bírja rá a kormányt a további kísérletek be­szüntetésére. „Minden angol férfinak és nőnek — mondja a nyilatkozat — még erélyesebben kell követelnie a kísérletek beszüntetését. Legyen vége a költséges halálhajszának.’’ II. Schärf viszonozta Vorosilov szereocsokívánatait Bécs (MTI). Dr. Adolf Schärf Ausz­tria új államfője a következőket táv- iratozta K. J. Vorosilovnak, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének. — Kérem fogadja őszinte köszöne- temet szerencsekivánataiért, amelye­ket az osztrák államszerződés aláírá­sának második évfordulóján saját ne­vében, valamint a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének képvise­letében nekem küldött. Legyen sza­bad egyben a szovjet nép jólétére és boldogságára irányuló jókívánságai­mat kifejeznem. Urbán Ernőt Pörben a világgal 9» Talán gonosz, végkép megátalko­dott ember volt Mosolygó? Szánt szánt szándékkal ölte-keserítette csa­ládját? Nem, vagy még nem egészen. A szerzés, a mohó, zabolátlan mar­kolás öröme, a keze nyomán, a saját erejéből születő vagyon hódította el, az zavarta meg józan ítéletét. Egy­szerűen képtelen volt megérteni, hogy ami neki öröm és büszkeség, noha áldozatok árán, az a családjának mért bánat és aggodalom, hisz amit ő tesz, az se nem tilos, se nem káros, legalábbis a községre nézve nem az. Akinek esze és ereje van hozzá, tes­sék, érje utói, ha tudja. Dac volt hát benne, ingerültség, mikor másnap reggel — ahogy ígérte — Deli Mihály állt meg az istálló aj­tajában. Épp a lovakat vakarta, a Lenkét, meg a Pejkót tette szokása szerint rendbe. — Hát te? — kérdezte nem éppen a legbarátságosabban. — Nagy újság van, Péter — mond­ta a zömök, barnaképű, tempósmoz­gású titkár. Megalakítjuk a szövetke­zetét. — S aztán? — fordult vissza a lo­vaihoz Mosolygó, mint akit nem ér­dekel az ügy, mert első hallásra föl se igen fogta a szavak jelentőségét. — Aztán arra gondoltunk, hogy té­ged is meg kellene keresni. Az ősz táskor te voltát az elnök, te vezetted a földigénylő bizottságot. Úgy alakult a dolog, hogy aki akkor a bizottság tagja volt, az most is bizottsági tag. csakhogy az előkészítő bizottságé. — Szép lenne, a község számára is so­kat jelentene, ha a kezdők lennének a folytatók. A demokrácia után a szo­cializmus építői. —• S aztán? — állt meg a munká­ban Mosolygó keze, de immár a ria­dalomtól. — Mit mondjak még? Deli közelebb lépett s komolyan, szinte ünnepélyesen Mosolygó vállára tette a kezét. — Nézzed csak Péter — kereste a szívhez és az észhez egyképpen szóló érvelést — tudom, a község is tudja, hogy szerencsés ember vagy. Azt is tudja, hogy ügyesen sáfárkodtál az iszaphozta szerencsével. Házat építet­tél, lovaid vannak, motor segít a házi munkában, fuvarra szerződtél. Csak egy a bökkenő: a család, a családod nem boldog pajtás. Mosolygó hátrakapta a fejét, mint- ha ütés érte volna! — Ki mondta? A fiam írt? Az panaszkodott? — Aki nem vak, az láthatja Péter. Te minden hétfőn föl a kocsira, gyühé, fuvarba Pejkó, az asszony s a kislány, azok meg ki a mezőre, szen­vedni szakadásig. Kapálni holdvilág­nál? Ki látott olyat? Hiába nézel pajtás, így volt, nem csalt a szemem. — Nem én mondtam nekik, nem én erőltettem. — A rendet bezzeg, azt mégis meg­kívánod. Hogyha te, akkor ők is ... Ej-ej, pajtás, hát élet ez? Töröd ma­gad, a bőr is a csontodra szárad. Az ördöggel szerződtél, annak tartozol vele? — Demokrácia van, azt csinálok, amit akarok. Deli Mihály bólintott, hogy ami azt illeti, cáakugyanl demokrácia van, tűnődött kicsit, hogy be furcsa, mióta megszedte magát, micsoda tüs­kés, rideg egy fickó lett ez a Mo­solygó, aztán lesz ami lesz, szelíden Összehívják as OSZSZSZK Tanácsának ülésszakát Moszkva (TASZSZ). Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsá­nak elnöksége törvényerejű rende­letet adott ki, amelynek értelmében 1957 május 28-ra Moszkvába ösz- szehívta az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának ülésszakát. Szovjet—mongol közös nyilatkozatot Írtak alá Moszkvában Moszkva (TASZSZ). A szovjet és a mongol kormány- küldöttség tárgyalásainak eredmé­nyeiként Moszkvában közös szovjet —mongol nyilatkozatot írtak alá. . A nyilatkozat bevezetőben fog­lalkozik a nemzetközi kérdésekkel. Megállapítja: összeférhetetlen az ENSZ alapokmányainak rendelke­zéseivel az a körülmény, hogy sem­mibe veszik a Mongol Népköztársa­ság törvényes jogát a nemzetközi szervezet tagságára. A két kormány kijelenti: Életbevágóan fontos, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársa­ságnak az ENSZ tagságára való törvényes jogát. Kiemeli a nyilatko­zat a szocialista országok testvéri barátsága állandó erősítésének nagy jelentőségét, majd hangsúlyozza, hogy a leszerelés igen nagy jelentő­ségű a béke fenntartása szempontjá­ból és a legégetőbb nemzetközi pro­bléma. Mindkét kormány síkra száll az atomfegyverkísérletek haladékta­lan betiltása mellett. Megállapítja a nyilatkozat, hogy teljes mérték­ben támogatják a közel- és közép­keleti népeket nemzeti függetlensé­gükért vívott harcukban. A nyilatkozat ezután a szovjet- mongol kapcsolatokkal foglalkozik és a többi között megállapítja, hogy a Szovjetunió az utóbbi tíz év alatt kedvező feltételekkel hosszúlejáratú hiteleket nyújtott a Mongol Népköz- társaságnak, több mint kilencszáz millió rubf;l értékben és a Mongol Népköztársaság kormányának kéré­sére több mint száz millió rubel ér­tékű szovjet javakat adott át ellen­szolgáltatás nélkül. Az 1956 október 30-i deklarációt, valamint a Szovjet­unió és a Mongol Népköztársaság együttműködésének további erősödé sét és bővítését szem előtt tartva, a szovjet kormány elhatározta, hogy ellenszolgáltatás nélkül átadja a Mongol Népköztársaság tulajdonába a „Mongol Nyeft“ kőolajtröszt válla­latait. A két kormány megállapo­dott, hogy a Mongol Népköztársaság kedvezményes feltételek mellett megkapja a „Szovmongolmetall’‘ részvénytársaság szovjet részesedé­sét, olymódon, hogy a Mongol Nép- köztársaság kormánya 1962-től kezd­ve kamatmentesen 30 év alatt meg­téríti e részesedés értékét. A Szov­jetunió ellenszolgáltatás nélkül át­adta a Mongol Népköztársaságnak az Ulan-Batorban és Szain-Sande. ben lévő repülőterek felszerelését és berendezését, továbbá bizonyos mennyiségű repülőgépet. Jelenleg a Szovjetunió segítségével a Mongol Népköztársaságban 13 ipari, mező- gazdasági és közüzemi objektum épül. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a mongol kormány kérésére a Szov­jetunió gazdasági, tudományos és technikai segítséget nyújt a Mongol Népköztársaságnak a népgazdaságát és kultúráját fejlesztő 1958—1960. évi hároméves tervének teljesítésé­hez. A szovjet kormány elhatározta, hogy további segítséget nyújt a mon­gol népnek az említett program végrehajtásához és beleegyezett, hogy 1958—1960-ban 2500 »traktort, 550 kombájnt, 200 diesel- és loko- mobil villanytelepet, 300 tehergép­kocsit, valamint más felszereléseket és anyagépek, anyagok és egyéb technikai segítség megfizetéséhez a szovjet kormány kedvezményes fel­tételekkel 200 millió rubel hitelt nyújt a Mongol Népköztársaság kormányának. Az államközi tárgyalásokról ki­adott nyilatkozatokon kívül a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Mongol Népi Forradalmi Párt kül­döttségének megbeszéléseiről is nyi­latkozatot tettek közzé. Rendelet a borforgalmi adó egyes tételeinek módosításáról A Magyar Közlöny a pénzügymi­niszter rendeletét közli a borforgalmi adó egyes tételeinek módosításáról. A rlendelet értelmében a földművesszö­vetkezetek, a halászati termelőszövet­kezetek és az állami vendéglátóipari vállalatok a termelőktől közvetlenül kimérési célokra felvásárolt borok bár, de föltette neki a legkényesebb kérdést, amit a végső esetre tartoga­tott: — Hallom, darálót készülsz venni. Azt mondják, >a jánosfai kulákokkal egyezkedel. — Hát aztán? — Jobb, ha nem veszed meg, be­csapódsz vele, Péter. — Be-e? Azt szeretném én látni. — Pedig könnyen megláthatod. Itt eszi majd a rozsda, egy deka nem sok, annyi vámot se veszel be avval a darálóval. — Tán bíz te tiltod meg, hé? Te avatkozol bele? — A hatóság, pajtás, az nem ad engedélyt hozzá. — Akkor se_ ha a lányom lesz a gépész? — Akkor se... korlátozzák a ku- lákságot s nem pedig szaporítják. Ez a helyzet, ezzel számolj, ha számolsz pajtás. Mosolygó meghökkent, meg is ijedt .hogy több mint tízezer forintja bánta volna, ha a jövő szombaton megveszi azt az istenverte darálót. — Neki azt mondták, azzal kecsegtették, hogy símán megy, szó se férhet az engedélyhez, ha családban marad a gép kezelése. Most meg lám ... (Folytatjuk.) után az élelmezésügyi miniszter ide­vonatkozó rendeletében meghatáro­zott árcsoportokba tartozó borfajták szerint I/a és I/b árcsoportba tartozó oltványborok után literenkint hét fo­rint, valamennyi egyéb árcsoportba tartozó legfeljebb 14.5 Malllgand fo­kos bor után literenkint 4.50 forint, a 11.5 Malligand foknál magasabb borok után literenként 5.50 forint borforgalmi adót kötelesek fizetni. A földművesszövetkezetek a ko­rábbi három forintos adótétel alkal­mazásával felvásárolt borkészletek után a korábbi és az új adótételek közötti különbözetet kötelesek meg­fizetni. A kismértékben! árusítással foglalkozó állami vendéglátóipari vál­lalatok a termelőktől közvetlenül megvásárolt bor után árkiegyenlítési forgalmi adót nem fizetnek. Angol lap a szuezi kérdésről London (Reuter). A Manchester Guardian pénteki számában azt írjs, nem észszerűden a franciáknak az a kérése, hogy a Biztonsági Tanács vi­tassa meg a Szuezi-csatoma problé­máját. „Pusztán az valószínűtlen, hogy ez a lépés sokat tudna elérni — fűzi hozzá a lap. Az a baj, hogyha a Biztonsági Tanácshoz intézett felhí­vás bizonyos azonnali célt akar szol­gálni. szükséges, hogy a Szuezi-csa- tornát használó országok egységes ál­lásfoglalása támogassa. Ez az egység ma nem létezik.’’

Next

/
Oldalképek
Tartalom