Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-26 / 122. szám

1957 MÁJUS 26.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Árvízi menedék-dombok épülnek Több iker szarvasborjú született Megjelentek az őzgidák is

A múltévi jeges árvíz nagy károkat okozott a gemenci erdő vadállományában. Nem volt olyan része az erdőnek, amelyet ne borított volna el az ár. Az őzek a szarvasok és a vaddisznók szinte ösztönösen menekültek az erdő magasabban fekvő részeire, a dombokra, s amikor az ár a dombok tetejéig ért, akkor adták csak meg magukat a jeges áradatnak. Ez az árvíz és az állatok viselkedése teljesen igazolta a gemenci erdő idős erdészének, Parti Istvánnak az édesapját, aki már évtizedekkel ezelőtt megtervezte a gemenci erdő mesterséges dombosítását.

Az urak országában azonban csak a kiruccanások és a vadászélmények helye volt a külföldi vendégek által is megcsodált és elismert gemenci erdő, az állatok védelmére úgyszólván semmit sem adtak. Most, az árvízi tapasztalatok után és az országot a nehézségek és problémák özönében sodró ellenforradalom után is mintegy 360.000 forintot adott a nép állama arra, hogy a hajdani erdész tervei szerint az ifjabb Parti valóra 'válthassa az erdő vadállománya számára az árvízi menedék-dombok építését. A mesterséges dombokat — amelyek sakktáblaszerűen helyezkednek el a gemenci erdőben — már 1955-ben kezdték építeni az erdőnek amúgyis magasabban fekvő helyein. Az akkori tervek szerint azonban a menedékdombok az 1954-es árvízszintet 60 centiméterrel túlhaladó magasságig épültek volna. A múlt év tavaszi jeges ár ezeknek jóval föléjük emelkedett s így született meS a határozat arra, hogy a menedék-dombok magasságát nemcsak a tervezettnél, hanem a jeges ár szintjénél is magasabbra a Duna végleges árvízvédelmi gátjainak a magasságáig emelik. 360 ezer forintos költséggel, az ellenforradalom fegyveres leverése után, múlt év decemberében megkezdték a menedék-dombok építését, s a külföldön is híres gemenci szarvasok, őzek és vaddisznók részére „többé nem lesz vízözön’’ a gemenci erdőben.

A sakktáblaszerűen elhelyezett dombok — amelyek legkisebbje 50, legnagyobbja 180 négyzetméter területű, — már az idén elkészülnek, de némelyikével már most ismerkednek az állatok idősebbjei.

amely iránt a nyugati államokban már most igen nagy érdeklődés.

Megjelentek az őzgidák

Gemenc csodás állatvilágának másik igen kedvelt emlőse az őz. Köztük is nagy pusztítást végzett a múltévi árvíz, az őzek azonban hamarabb kiheverik az őket ért csapást. Az erdőőrök jelentései szerint az idei első őzgidák már megjelentek az árnyas erdő mélyén és sokkal jobb lesz a szaporodási arány is az őzeknél, mint a szarvasoknál.

Sajnos, az erdészetnek és a vadgazdaságnak a nem összehangolt munkálkodása folytán is érik károsodások a vadállományt. Az erdőgazdaság pl. most az ellés idején látott hozzá az irtásokon a sűrű, buja bokrok kitakarításához. Az őzek és szarvasok is természetesen az ilyen sűrű bozótos részeket keresik fel az ellés idején, s így nem egyszer megtörtént, hogy a traktor elzavarta az elleni készülő állatot, sőt, az is előfordult, hogy az 1—2 napos, magával tehetetlen kis gidát maga alá temette az eke.

A vaddisznókat és főleg az erdő szárnyas ragadozóit már kevésbé

zavarják az erdészeti munkák. A körülbelül 150 kismalac már ereje teljében van, a fák tetején lakó sasok és sólymok meg teljes biztonságban vannak. A nagykiterjedésű erdő 12 sasfészkének és 9 sólyom fészkének mindegyikében teljes a családi öröm. A sasok általában 2—2 fiókát költöttek, a sólyompárok átlagos szaporulata három lett az idei májusban.

Érdekes megfigyeléseik vannak az erdő őreinek ezeknek a ragadozóknak az örökös élet-halálharcáról is. A gemenci erdő vadászsólymai alig galambnagyságúak csak, míg a halászsasok nagysága kiterjesztett szárnyakkal eléri a 200—230 centimétert is. Mégis gyakran előfordult, hogy a kis sólymok elűzik fészkeikből a nagy sasokat, s azok kénytelenek az erőszakos fészekfoglalók miatt új fészket építeni.

Az életért való küzdelem tehát „zajlik” a gemenci erdőben js, amely erdő a kis patakjaival a déli oldalát ölelő Dunával és a keleti részét átszelő Sióval, hazánk egyik legszebb tája. Sajnos, hogy a külföldiek többre tartják és jobban ismerik Gemen- cet, mint mi magyarok, akik magunkénak tartjuk ezt a csodás vad-víz- országot. NAGY FERENC

QtjjejWLeJktiafLl iinnepsé(jek A MEGYÉBEN

Ma, a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából a felnőttek köszöntik a gyermekeket, szórakoztatják, kedves ajándékokkal lepik meg őket. Szinte minden községben és városban más és más formában igyekeznek a nagyok kedvessé tenni ezt a napot a gyermekek számára.

BÁTASZÉKEN

a gyermekek délelőtt ingyen mozielőadást nézhetnek, a kisebbek, az óvodások, játék- és mesedélelőttön vesznek részt. Délután a sportpályán szórakoznak a fiatalok, fagylaltot kapnak.

SÁRPILISEN

a tanácsnál beszélték meg, hogy milyen formában vendégelik meg a gyermekeket. Úgy határoztak, hogy ebből az alkalomból a gyermekek cukrot és málnaszörpöt kapnak. Készítenek számukra kiflit is, melyhez a tejet a Szabadság Termelőszövetkezet adja, a lisztet a szülők ajánlották fel, a község pékje pedig ingyen megsüti. Ebből az alkalomból műsort adnak az iskolások.

DECSEN

Sörfőző István tanácselnöktől tudtuk meg, hogy milyen szórakozási lehetőségek között válogathatnak a gyermekek ez alkalommal. A sportpályán délelőtt sportbemutató les^ melyen a sportkör atlétái is részt- vesznek. Délután három órakor a kultúrházban szülők és gyermekek találkozója lesz, ezen a tanácselnök mond köszöntőt, utána a felnőtt kul- t úr csoport; szórakoztatja a gyermekeket. Ez alkalommal 500 adag fagylaltot osztanak szét a gyermekek között és a kicsik táncdélután keretében szórakozhatnak kedvük szerint. Hasonló formában ünnepelnek Decs szőlőhegyen, Alföldszálláson, Cserenc-pusztán és Bogra-pusztán is, ahol a tanácstagok és pedagógusok rendezik hasonló formában az ünnepségeket, melyhez nagy segítséget nyújt a Nőtanács.

PAKSON

a Nőtanács és a Hazafias Népfront szervezi a gyermeknapot. Az ünnepséget a Duna-parton rendezik, ahol körülbelül 1600 gyermeket ajándékoznak meg. A mókás játékokból is kijut bőven a paksi gyerekeknek. Zsákbafutás, lepényevés, Iisztfúvás és egyéb hasonló, mulatságos játékok teszik kedvessé számukra ezt a délutánt. Az ebben a versenyben első díjat elértek, szintén jutalomban részesülnek.

Az ünnepség megrendezéséhez szükséges anyagiakat társadalmi úton teremtették elő. Komoly segítséget adott a Biritói Állami Gazdaság, a Vendéglátó, az Autóközlekedési Vállalat és a Konzervgyár.

Különlegességek egy állattenyésztési kísérleti gazdaságban

Dán—magyar párosverseny — „Önkiszolgálás“ a sertéseknél — Szarv nélküli tehenek —

— Tíz dekás tyúktojás —

Több ikerborjú született

Lassan újra benépesedik a csodálatosan szép gemenci erdő állatvilága is a pusztító múltévi árvíz után. Igaz, hogy az erdő több, mint kétezres árvízelőtti szarvasállományából közel 500 tehén és bika tért csak vissza, a szarvasok mintegy háromnegyede elpusztult, néhány év múlva azonban a teljes védelmet élvező erdő szarvasállománya újból a régi lesz. A szarvasok borjazása az elmúlt héten már befejeződött s közel százötvennel nőtt az idei májusban a szarvasok száma.

Az idősebb erdészek igen érdekes megfigyelésére hívta fel Parti István az újságíró figyelmét. Már az 1926-os nagy árvíz után észrevették, hogy egyes tehenek ikerborjút ellettek. Az 1956-os árvíz után már tudatos megfigyelés tárgyává tették eddigi tapasztalataikat. S a rendes körülményekkel ellentétben, most májusban is több ikerborjas szarvastehén „sétájáról” adtak jelentést a 30.000 holdas gemenci erdő őrei.

Természetesen a múltév; jeges árvíznek vannak káros kihatásai is. — Több szarvastehén meddőségét is megfigyelték az erdőőrök. Ezekkel a tehenekkel még egy évet várnak, s ha a jövő esztendő májusában sem borjaznak, akkor. a nyári hónapokban kilövik a véglegesen meddőnek bizonyult teheneket.

S végül még egy hír a világhírű szarvasállományból: Az idei szeptemberi szarvasbőgés idején, már dollárt hoz az erdő, lesz szarvasbikakilövés

Állatokkal kísérletezni nem könnyű munka. Nagy szaktudás, végtelen türelem és erős akarat kell hozzá. Az állat- tenyésztési kutató intézet alsótengelici kísérleti gazdaságában nagy szaktudású, végtelen türelmű és erősakaratú emberek maroknyi csapata kísérletezik azzal, hogy a magyar állattenyésztést idegen állatfajták meghonosításával, vagy magyar állatfajtáknak idegen, messze földről behozott állatokkal való keresztezésével jövedelmezőbbé tegye. Ez a néhány különlegesség csak egy kis része az itt folyó nagy munkának ...

DÁN—MAGYAR PÄROSVERSENY

Ne gondolják, hogy üzemek közötti, vagy sportcsapatok közötti versenyről van szó. Nem. A verseny egy mestersé- !ges borjúnevelő istállójában folyik. A versenytársak, a nagy, kerekszemű kis bocik, egymás mellé kötve állnak a jászol mellett. A dán-borjakat világossárga színükről, barna szutyakjukról, a magyarokat piros-tarka „öltözékükről” lehet azonnal felismerni, ahogy az istállóba lép az ember. A verseny meglehetősen békés. A borjak között nincsenek „soviniszta” villongások. Végtelen nyugodtsággal bámulnak egymásra és az istállóban mozgó emberekre. A versenytársak egyidőben születtek és egyforma meny- nyiségű és minőségű abrakot kaptak. S

a verseny beindítói, a kísérleteket végző szakemberek, arra kíváncsiak, hogy ugyanazon körülmények biztosítása mellett melyik fajta fog majd jobb eredményt felmutatni. Jelenleg még csak növekedési súlygyarapodási verseny folyik közöttük, később, ha öregebbek lesznek az állatok, akkor majd sor kerülhet a tejelési és szaporulati versenyre is. De nézzük csak az első versenypárt, mindjárt az ajtó mellett. Itt egyelőre a legutóbbi tíz nap értékelése szerint a magyar „versenyző” vezet. A magyar 113-as számú Zsófi nevű borjacska a legutóbbi tíz napban elérte a napi 1,1 kilogrammos súlygyarapodást, míg versenytársa, a bamaszutyakú, 6-os számú Fátyol nevű dán, napi 90 dekagrammot gyarapodott csak az elmúlt tíz nap rán.

Bentebb, az istálló közepe táján, a Ria nevű dán borjú egykilogrammos átlagos napi súlygyarapodással vezet a Rengő nevű magyar borjúval szemben, amely egyelőre csak a napi 80 dekagrammos súlygyarapodásnál tart.

Egyelőre még nem dőlt el, hogy melyik fajta kerül ki győztesen a versenyből. De ha a mi éghajlati, takarmányozási és tenyésztési viszonyaink között is jól beválik a dán-vörös szarvasmarha, akkor sokat nyer vele népgazdaságunk.

„ÖNKISZOLGÁLÁS” A SERTÉSEKNÉL

Jó dolguk van a sertéseknek itt a kísérleti gazdaságban. Hogy miért? Azért, mert akkor esznek, akkor isznak, és annyit, amennyi nekik jólesik, önetető és önitató készülék áll rendelkezésükre, s ennek folytán lettek a kísérleti gazdaság sertései „önkiszolgálók” az evés-ivás terén. Ennek az „önkiszolgálásnak” különösen a „serdülőkorban” levő malacoknál van kézzelfogható nagy eredménye. Harminc-harmincöt kiló között mozog a háromhónapos hússertések súlya. Es országos viszonylatban a sertéstenyésztők örülnek, ha a 23—26 kilós súlyt el tudják érni, ehben a korban, ugyanilyen fajtájú malacoknál.

SZARVNÉLKÜLI TEHENEK

Igen. Azokból a borjakból, amelyek ebben az évben születtek itt a kísérleti gazdaságban, már szarvnélküli tehenek lesznek. A kis borjúkat 10—12 napos korukban, amikor a szaruhártyaképződés megjelenik fejükön, hogy ékes és félelmetes szarvvá nőjje ki magát, „szarv- talanítják”, vagyis kénsavval lemaratják a szarvképződés szaruhártyáját. Minek is szarv a tehénnek? Semmi szüksége nincs rá. Azok a gondozók, akiket már oldalba, vagy lapockán vágott tehén a szarvával, valószínűleg örülnek majd a szarvtalan teheneknek. És ha majd

szarvtalan tehenek lesznek, olyan emberekkel sem fogunk találkozni, akiknek szemét a tehén csapta ki szarvával.

T1ZDEKÄS TYÚKTOJÁS

Sávozott Plimouth, New Hampshire, Leghorn, fogolyszínű olasz, vörös izlandi, fehér magyar és kendermagos tyúkfajtákat kereszteznek a kutató intézet tyúk- farmján. A magyar tyúk 60—80 darab tojást ad csak évenkint. S a súlya sem nyom többet másfél kilogrammnál. Ugyanakkor vannak olyan kultúrfajták, amelyek 180—200 darab tojást tojnak egy évben és az átlagos súlyuk is 2.50— 3 kilogramm között mozog. Ezeknek a külföldi kultúrfajtáknak a keresztezése magyar tyúkfajtákkal előreláthatóan megjavítja jelenlegi baromfiállományunkat.

Vannak itt olyan tyúkok is, amelyek akkora tojást tojtak, hogy belepusztultak a „szülésbe”. És van itt egy Olaszfogoly és New Hampshire keverék, 275-ös számú tyúk, amelyik már kétszer egymásután óriástojást tojt és még- sincs kutyabaja sem. Tojásai közül az egyik 99 grammot, a másik 100 grammot njü>m. Mindkét tojás beillene az 50—60 grammos átlagos nagyságú tyúktojások mellett egy jókora kacsatojásnak.

H. T.

Fél évszázad a pult mögött

B

ertalan Gyula közel fél évszáz addal ezelőtt kezdte pályafutását Duna- földváron, abban az üzletben, amely a központban, a mostani ruházati (készruha) bolt helyén állt. Persze, ez a „karrier” nem valami fényesen és reménytkeltően kezdődött, mint ahogyan a mai fiatalok az ilyesmit elképzelik.

— Kistermetű, fürgemozgású, gyorsbeszédű, mindössze 12 éves voltam és mezítláb indultam el a kereskedői pályán, mert szorított a „nincs” — mesélte az őszbaj uszú Bertalan bácsi, aki még most is olyan fürgén mozog, mintha csak fiatalságának könnyelműségei nyomnák a vállát, és nem hatvan év. — A mesteremnek mindjárt azzal kellett kezdeni, hogy felöltöztetett, másként nem szolgálhattam ki az üzletben. (Azelőtt kérem, sok ember szépséghibája volt a szegénység.) A kötelező viselethez azonban sajnos, hozzátartozott a magas ke- ménygallér is, amiben úgy éreztem magam, mintha állandóan fojtogatnának a haragosaim, — simogatta a nyakát Berrtalan bácsi az emlékek hatása alatt.

— Persze, azóta sokat változott #z üzleti gyakorlat?

— Igen, változott, mert az élet is más lett, de azért, higyje el, nélkülözhetetlenek azok a régi tapasztalatok. Én például, ha bejön egy vevő az üzletbe. már tudom, körülbelül milyen ruhaanyagot akar venni és hogyan kell vele bánni. Legjobb vevő mindig a munkás. Az nem takargatja a pénzét, azért keres, méghozzá szépen, hogy jól élhessen. Ha fizetést kap, elkölti arra, ami kell. Azelőtt még igényes sem volt, ma már jót és szépet akar vásárolni, de ezen túl már nem válogat. Legkényesebb vevők viszont a parasztok, szinte a szőrszálhasogatásig válogatósak. Az én időmben azért voltak ilyenek, mert kevés volt a pénzük, ma azért, mert sok. Mindig egy bizonyos anyagot keresnek, s ha nincs, mennek, utaznak tovább Sztálinvárosba, de végül mégis csak itt vesznek, ha már ott nem találtak... Az értelmiségiek megint másként vásárolnak. Nem vesznek sokat, de annak olyannak kell lennie, ami divatnak, egyéni ízlésnek egyaránt megfelel. Ha tehát az embernek van valamirevaló választéka, akkor nincs hiba. Látja, ezek éppen olyan régi tapasztalatok, mint az, hogy az emberek jobban szeretik a sima zeig-nadrágot, mint a csíkosat, és most zömmel mégis azt gyártanak.

\7 álószínű, még sokat tudott volna mesélni élményeiről, tapasztalatairól ’ ez az idős kereskedő, aki már nem egy javakorabeli textilesnek volt a tanítómestere, akinek érdemeit már kitüntetés is bizonyítja, de végül csak egy „aranyigazságot” idézünk tőle: amit még ma is nagyon sok rossz kereskedő megszívlelhetne:

— Tanultam én kéremszépen olyant, hogy nemcsak nekem jó tudnom mindig, hanem minden kereskedőnek nélkülözhetetlen. Negyvenegvnéhány évvel ezelőtt, mikor már jól belejöttem a szakmába és önállóan is eladhattam, nem lett nyugtom. Mindig ugrálni kellett, ha kicsit késtem, már megszólalt a főnök: „Jegyezd meg fiam, senki sem azért jön ide, hogy a pofádat nézze, hanem venni akar”. Bármilyen bután hangzik is ez, majd ha bemegy véletlenül egy olyan helyre, ahol nem kérdezi senki, „mi tetszik”, ahol hosszú percekig ácsoroghat anélkül, hogy valamit vásárolna, spóroljon az idejével, és káromkodás helyett idézze emlékezetébe ezt a régi mondást, amit én is a mesteremtől tanultam, meglátja, hogy igazam volt.