Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-26 / 122. szám

■í TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I szovjet kormány meghívta Moszkvába az NSZK kormányküldöttségét A szovjet kormány válasza az NSZK jegyzékére A külügyminisztérium szóvivőjének sajtóértekezlete 1957 MÁJUS 26. Moszkva (TASZSZ). A Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya folyó évi április 16—i jegyzékében közölte: egyetért a szovjet kormánynak az­zal a javaslatával, hogy kormány­tárgyalásokon foglalkozzanak a Szov jetunió és az NSZK közötti kapcso­latok fejlesztésének és megjavításá­nak kérdéseivel. A szovjet kormány válaszolt az NSZK kormányának említett jegyzé­kére. „A szovjet kormány — hangzik a válaszjegyzékben — tudomásul veszi az NSZK kormányának hozzájáru­lását ahhoz, hogy a legközelebbi jö­vőben kormánytárgyalásokon fog­lalkozzanak a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatai fejlesztésének és megjavításának kérdéseivel. Mivel a szövetségi kormány azt az óhaját fe­jezte ki, hogy a tárgyalások szín­helye Moszkva, a megkötendő egyez­mények aláírásának színhelye pedig Bonn légyén, a szovjet kormány meghívja Moszkvába az NSZK kor­mányküldöttségét, hogy folyó év június 15-én kezdjék meg a tárgya­lásokat, amennyiben ez az időpont megfelelő az NSZK kormányának. A Szovjetunió kormánya abból in_ dúl ki hogy e tárgyalásokon megvi­tatják a Szovjetunió és az NSZK viszonyát érintő azon kérdéseket, amelyeket N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió minisztertanácsa elnökének és K. Adenauer szövetségi kancel­lárnak korábbi levélváltásában meg­határoztak. A szovjet kormány egye­bek között gondol olyan egyezmé­nyek megkötésére, amelyek szilárd alapra helyeznék a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság ke­reskedelmi, tudományos, műszaki és kulturális) kapcsolatainak kiszélesí­tését és sokoldalú fejlesztését, vala­mint konzuli egyezmény megkötését, amely meghatározná a felek jogait állampolgáraik érdekvédelmében. Ami viszont az NSZK kormányá­nak jegyzékében érintett hazatelepí­tési kérdést illeti, meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunió kormánya mint ez közismert, maradéktalanul befe­jezte a Szovjetunióban annakidején elítélt német állampolgárok repatriá­lását, amiről az NSZK kormánykül­döttségével 1955 szeptemberében folytatott tárgyalásokon szó volt. Ez természetszerűleg nem zárja ki, hogy egyes német állampolgárok Szovjet­unióból való hazatelepítése közben felvetődhetnek bizonyos gyakorlati kérdések, ugyanúgy, mint ahogyan felvetődhetnek például a még min­dig a Német Szövetségi Köztársa­ságban tartózkodó szovjet áttelepített személyek hazatérését érintő kérdé­sek is. A Szovjetunió kormánya azt a re­ményét fejezte ki, hogy a Szovjet­unió és az NSZK kormányküldött­ségeinek moszkvai tárgyalásai olyan 16 egyezmények megkötését eredmé­nyezik, amelyek megfelelnek majd a Szovjetunió és a Német Szövetségi Berlin (MTI). Pénteken este Ber­linben közös közleményt bocsátot­tak ki a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság kormányküldöttségének tárgya­lásairól. A közlemény megállapítja, hogy a tárgyalások a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről és a szocialista tábor egységének to­vábbi megerősítéséről folytak. Mint a közlemény kiemeli, mind­két kormány rámutatott a szocialista táborhoz tartozó országok nemzet­közi munkamegosztásának jelentő­ségére. Ez széles lehetőséget nyújt a kétoldali kapcsolatok továbbfejlesz­tésére. A két kormány abban is megállapodott, hogy rendszeresen kikéri egymás véleményét a felme­rülő külpolitikai és gazdasági kér­désekben. A közlemény ezután hangsúlyozza, hogy Csehszlovákia és a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya támogatja az atomfegyvergyártás és az atomfegyver felhalmozás eltil­tására irányuló követelést. A két kormány véleménye szerint a nuk­leáris fegyverekkel folytatott kísér­letek megszüntetésére előterjesztett szovjet javaslat megvalósítása az első lépést jelentené az atomfegyver teljes eltiltása felé. A két kormány ismételten fehívja a figyelmet arra a javaslatra, amely korlátozott fegy­verzettel rendelkező övezet alakítá­sát indítványozza a fegyverzet ellen­őrzése mellett Európában Ez — mint Párizs (MTI), René Coty köztársa­sági elnök Pleven volt miniszter- elnöknek adott megbízást arra, hogy a pártok álláspontja felől tájékozód­jék. Pleven elfogadta a megbízást, de ugyanakkor kijelentette, hogy nem szándékozik kormányt alakítani. Ez­zel kiesett a számításból a „nagy favorit’’, akinek kormányalakítását úgyszólván az egész sajtó és a poli­tikai megfigyelők többsége is biztos­ra vette. A válság tehát nyilvánva­lóan elhúzódik és emiatt az elnök kénytelen volt elhalasztani amerikai Köztársaság közötti békés együttmű­ködés és kölcsönös megértés érde­keinek. a közlemény hangsúlyozza — ked­vező feltételeket teremtene egy össz­európai kollektív biztonsági rendszer létrehozására. A közlemény azt is megállapítja, bogy Nyugat-Német- országban az imperializmus erőteljes előkészületeket tesz, hogy újból a régi úton járjon és a nyugatnémet­országi reakciós köröknek nem más a céljuk, mint régi hódító terveik felelevenítése. A két kormány le­szögezi, hogy kapcsolatokat óhajt teremteni minden országgal és min­dig támogatta az összes európai or­szágok széleskörű együttműködését. Rámutat arra is a közlemény, hogy Csehszlovákia és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya a jelen körülmények közepette tovább erő­síti és szilárdítja a varsói egyez­mény védelmi rendszerét. A csehszlovák nép — állapítja meg befejezésül a közlemény — el­ismeri a német nép teljes jogát ah­hoz, hogy önmaga döntsön jövendő államának feltételeiről, a békés és demokratikus alapokon való egyesü­lésről ez viszont megköveteli, hogy az Egyesült Németország olyan ál­lam legyen, amely békében él majd szomszédaival, amelyben a német militarizmus sohasem fenyegetheti többé Európa békéjét és biztonságát. A közös nyilatkozatot Otto Grote­wohl a Német Demokratikus Köztár. saság miniszterelnöke és Viliam Siroky, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke írta alá. Az aláírást követően a két államfő beszédet mondott. hivatalos látogatását, amely pedig fontos alkalom lett volna a francia— amerikai politikai és főként gazda­sági kapcsolatok megjavítására. A kibontakozást pillanatnyilag két párt merev állásfoglalása akadályoz­za. A MRP nem hajlandó részt venni olyan kormányban, amelyben nincse­nek szocialisták, viszont a szocialis­ták nem akarnak tárcát vállalni olyan kormányban, melynek élén nem szocialista miniszterelnök áll. A szo­cialista Párt tagjai — ellentétben vezetőikkel — nem látnák szívesen az MRP részvételét a kormányban. Tovább húzódik a francia kormányválság Közleményt adtak ki a Csehszlovák Köztársaság és az NDK kormányküldöttségének tárgyalásairól Urbán Ernői Pörben a világgal 16. A családja talán nem, de most az egyszer majd az egész szövetkezet el­lene lett Mosolygónak. Nem tudván felindulásának okát, azt sem, hogy mi emészti több, mint két esztendő óta, a kiáltását úgy vették, ahogy mondta s ha naivnak hangzik is, de azt kezd­ték suttogni róla, hogy a régi világot akarja vissza, hogy miként, azt írni és mondani szokás: A béke ellensége. Tudta ezt Mosolygó? Nem tudta. Azt azonban észrevette, hogy kerülik, hogy a köszöntését immel-ámmal fo­gadják, s erre mit gondolhatott? Hogy nyilván Deli Mihály keze van a dologban, neki köszönheti a tagság elhidegedését. Ha te úgy, hét én is úgy, fogadta el a kihívást, s azzal vélt visszaütni, hogy a tájára is alig ment a szövetkezetnek. Esős, bukálós volt az idő, a tagság túl volt már az első kapáláson, távol­léte tehát nem tűnt annyira föl, s Deli Mihály is hagyta, hadd füstölög­jön magában. Jött azonban a második kapálás, s a jelszó, hogy ki a földre, aki csak a kapát bírja. Ám Mosolygó süketnek tetette magát, nem mozdult, pedig kétszer is elüzentek érte. S harmadnap megtörtént a'baj, Pi­ros a kis szöszi, sírva jött haza az iskolából. — Uszító, azt mondták édesapámra, — zokogta, s bizonyságul a Ludas Matyit is felmutatta. Hogy nézzék csak meg, benne van, azt a szövetke- zetés bácsit formázza édesapám, aki csak vasárnap jár ki a mezőre. S hiába csitították, hiába ígért neki új inget, új sapkát az anyja, meg­kötötte magát, hogy nem és nem, ő bizony többet nem megy az iskolába. Öt ne csúfolja senki, ő nem lesz „uszító lánya’’. Mosolygó megrendült, érteni kezdte már a tagok viselkedését, ám ugyan­akkor mód nélkül föl is bosszanko­dott. Uszító? Ö? Ki mert ezt róla még csak feltételezni is? Cseléd volt ő, vitéz Kapcsándy jogara alatt síny­lődött ő, hogy kívánhatná vissza az urak világát? Hát jó! Ha hitvány­nak hiszik is, ha ezt az ártatlan gye­reket is ellene heccelik, van őbenne még vér, meg tudja ő még akárkinek mutatni... — Ezt az újságot, ezt kitől kaptad, picinyem? — próbálta megállapítani Pirost elkeseredett sírásában. — Ho-hozták, a padomra tették — hüppöget a kicsi. — Ne rijj, lányom, nem lesz semmi baj. Kimegyünk, most mindjárt ki­megyünk, anyád is, én is, de még a Terus is. Majd megmutatjuk nekik! — De apja — próbált ellenkezni Mosolygóné —, Terinek dolga van. A gyerekek, azokra kell vigyázni neki. — Állítson pótlást, maga helyett egy terhes anyát, de nekem jöjjön! Külön részt fogunk mi, a Mosolygó­család, ezer vagy kétezer ölet, bánom is én. Ott majd megmutatjuk, de más oda a lábát; se tegye. S meg is mutatták. Estefelé, mint a futótűz szaladt végig a községen, hogy Mosolygó Pé­tert elhagyta az esze, azt hiszi fordult a világ, gazda lett megint. A sarkot, Gyáros László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a kül­ügyminisztérium szóvivője szomba­ton a magyar és a külföldi sajtó képviselői részére sajtóértekezletet tartott. A szóvivő a gazdasági, majd az általános politikai jellegű kérdé­sekre a következőkben válaszolt: — Növénytermesztésünk szerke­zete a következőképpen alakul: A múlt év őszén a szántóterület 29.1 százalékát vetették be kenyér- gabonával. Ez 4.6 százalékkal keve­sebb, mint 1955 őszén volt. Tavasszal a tanácsi területen 42.394 katasztrá- lis hold tavaszi búzát vetettek. Ami a jövő kilátásait illeti, a kötelező ke­nyérgabona vetés megszüntetése után és a jelenlegi helyesebb gazdaság- politika mellett országos viszonylat­ban 2,300.000 katasztrális hold ke­nyérgabona vetést várhatunk. Ily- módon növénytermesztésünk szerke­zete kedvezőbb lesz mert a felsza­baduló területeken állandósítani tud juk a takarmánytermesztést. Terméskilátásaink biztatóak. A kalászosokból jó közepes termést vá­runk és gyümölcstermelésünk is jobb lesz, mint a múlt évben volt. Az ellenforradalmi események ha­tása alatt 5.011 mezőgazdasági ter­melőszövetkezetből és termelőszö­vetkezeti csoportból 3.037 bomlott fel. Ezeknek kétharmadát erőszako­san verték széjjel. A többi feloszlott szövetkezetnek nagyrésze gazdasá­gilag gyenge volt. A felbomlott szövetkezetekből sok újjáalakult. 1957 április 1-én már ismét 3410 termelőszövetkezetünk és termelőszövetkezeti csoportunk van 161.095 taggal. Ipari termelésünk rendjét nagy­részt helyreállítottnak tekinthetjük. A minisztériumi iparban a teljes ter­melés 1957 április 1-én 92 százaléka volt az előző évinek. Vannak ipar­ágak, ahol nem ilyen kedvező a kép. Széntermelésünk 84 százalékát ter­meli a tavalyinak. 1956 végén 197 beruházást kellett leállítanunk. Ez év első negyedében 24 beruházást újra engedélyezett kor­mányunk, ezek elsősorban erőmű­veink és más olyan beruházások, amelyek népgazdaságunk további fejlődése szempontjából alapvetőek. Építkezéseket az idén nem kezdünk, de korábbi terveinkből az ezévi terv­ben előirányzott új üzemeket üzembe fogunk helyezni. Népgazdaságunk fejlesztésinek érdé kei megkívánják, hogy terveinket és gazdálkodásunkat a baráti szocialista országokkal együttesen alakítsuk ki, Eigyelembevéve egymás lehetőségét és igényeit. Egészségesen fejlődő gazdasági éle­tünk lehetővé teszi, hogy az idei nem­zetközi vásárokon résztvegyünk. Végül a külföldi kölcsönökkel kap­csolatos kérdésekre azt válaszolha­tom, hogy a magyar kormány ez év januárjában nyilatkozatot tett, amely nek értelmében hajlandó nyugati or­szágoktól kölcsönöket felvenni, ha ezek gazdaságilag előnyösek és poli­tikai feltételektől mentesek. Kormá­nyunk ezt a nyilatkozatát is teljes egészében fenntartja. A legtöbb nyu­gati országgal jelenleg is normális ke­reskedelmi és hitelkapcsolataink van­nak és a szokásos üzleti forgalom keretében áru- és bankhiteleket igénybeveszünk. Az 1957. évi fizetési mérlegünk — Eigyelembevéve a Szovjetunió és a többi baráti ország által nyújtott rendkívül kedvező hiteleket — egyen­súlyban van. A belpolitikai vonatkozású kérdé­sek között nem volt olyan, amelyre ne tért volna ki Kádár János elvtárs az országgyűlés legutóbbi ülésén el­mondott beszámolójában. Ami a diplomáciai kapcsolatainkat illeti — ez javuló tendenciát mutat. Diplomáciai helyzetünk alakulása összefügg azzal, hogy az októberi el­lenforradalom óta eltelt fél esztendő lehetővé tette az események okainak és jellegének tisztázását. A továbbiakban egyéb nemzetközi kérdésekkel foglalkozott a külügymi­nisztérium szóvivője. lugoszláv kommunista vezetők látogatása a Román Munkáspárt központi bizottságában Bukarest (Tanjug). Blazso Jovano- vics a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége végrehajtó bizottságának, továbbá Szlobodan Penezics, Sefket Maglajlics, Viktor Avbelj és Dzsavid Nimani, a JKSZ központi bizottságá­nak tagjai, akik a jugoszláv parla­menti küldöttséggel Bukarestben tar­tózkodnak, látogatást tettek a Román Munkáspárt központi bizottságában. A jugoszláv kommunista vezetőket Gherirghe Apostol, a Román Mun­káspárt politika; bizottságának tagja, valamint a központi bizottság tagjai fogadták. A jugoszláv és a román kommunista vezetők találkozása igen szívélyes légkörben folyt le. Az SZKP központi bizottságának távirata Joszip Broz Titához Moszkva (TASZSZ). Az SZKP köz­ponti bizottsága a következő szövegű táviratot intézte Tito elnökhöz: a hetes tábla sarkát, azt fogta, azt mérte ki magának a Tilos-erdő alatt, abba állott be családostul. Még a kislány, a Piros is ott van, egy falat kis irtókapával serénykedik. Az iro­dista, Lődör Annus hozta a hírt, ő látta meg őket. Azt mondja. Mo­solygó még táblát is tűzött a parcella sarkába,, /,#Mosolygó-család*’], ez áll rajta, úgy bizony. A hír Delihez is eljutott, először megijesztette, aztán elgondolkodtatta. Hogy talán mégse volt jó a kemény beszéd, s az se, hogy Mosolygónak csak üzengetett, nem maga ment hozzá a mai nap. Csak nem csinált valami bolondot ez a makacs, vasfejü „gyarapító’’, mert amit a hír mond, az valamiféle önkényes földfoglalás­nak, vagy minek látszik. Gyerünk, legjobb az ilyet megnézni, mielőtt fölmérgesítené magát az ember. Biciklire kapott, rákapcsolt s a Tilos-erdő sarkára érve, úgy állt meg, mint valami tilalomfa. Egész meg­meredt a csodálkozástól. Hát hogyne! Mikor a Mosolygó-család abban a gazos, fölburjánzott, kövér földben olyan munkát végzett egyetlen dél­után, mint mások háromszor annyi idő alatt. (Folytatjuk.) Joszip Broz Tito elvtársnak! A Szovjetunió Kommunista Pártja központ; bizottsága üdvözletét küldi és jó egészséget kíván önnek 65-ik születésnapja alkalmából. Az SZKP központi bizottsága an­nak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy országaink, népeink évszázados, hagyományos barátsága erősödni és fejlődni fog, továbbá, hogy az egyete­mes béke és a szocializmus diadala érdekében mindkét fél erőfeszítése­ket fog tenni Jugoszlávia és a Szov­jetunió széles alapokon nyugvó, sok­oldalú együttműködésének megvaló­sítására, valamint a marxizmus—leni- nizmus elve; alapján az SZKP és a JKSZ közötti baráti kapcsolatok fej­lesztésére. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA. Újabb „átfésülés“ Cipruson A Reuter iroda jelenti, hogy Ciprus nyugati részén hat faluban kijárási tilalmat rendeltek el és újabb nagy „átfésülési” műveletbe kezdtek az angol- csapatok. A ciprusiak azt hi­szik, hogy az angolok Grivasz ezre­dest. az EOKA ellenállási szervezet állítólagos parancsnokát akarják el­fogni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom