Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-25 / 121. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 MÁJUS 35. Ha helyesen használjuk ki lehetőségeinket, a Szovjetunió páratlan magasságba emelkedik Hruscsov beszéde az északnyugat-oroszországi mezőgazdasági dolgozók tanácskozásán Moszkva (TASZSZ). A moszkvai lapok pénteken kö­zölték azt a beszédet, amelyet Hruscsov, az SZKP központi bizott­ságának első titkára Leningrádban, az Oroszországi Szövetség északnyu­gati vidékei mezőgazdasági dolgozói­nak tanácskozásán mondott. Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunióban megértek az összes lehetőségek arra, hogy a legköze­lebbi években utolérjék az Amerikai Egyesült Államokat az állati termé­keknek egy főre eső termelésében. Megállapította, hogy a Szovjetunió az egy főre eső tejtermelésben nem­csak utolérheti, de felül is múlhatja az Egyesült Államokat már 1958- ban. Az egy főre eső hústermelés te­rén a Szovjetunió 1960-ban, vagy 1961-ben elérheti az Amerikai Egye­sült Államokat. Hruscsov adatokat közölt az Egye­sült Államok és a Szovjetunió egy főre eső mezőgazdasági termékter­meléséről, majd elmondta, ahhoz, hogy Amerikát utolérjék az egy főre eső hús- és tejtermelésben, a Szov­jetuniónak száz hektár mezőgazda- sági területen vágósúlyban 42 mázsa húst és 141 mázsa tejet kell termel­nie. — Ez nagy vívmányunk lesz — mondotta Hruscsov. — Hiszen az Egyesült Államok ma a szó szoros értelmében az egész nyugati világra lélektani hatást gyakorol termelésé­nek méreteivel. — Azt, amit a szovjet emberek korábban nem tudtak megtenni tíz év alatt, ma egy év alatt el tudják végezni — folytatta Hruscsov. — Ne­kem tetszik a szovjet emberek me­részsége. Reális számításon, a saját erőbe vetett hiten> a szocialista gazda­sági rendszer fölényén alapul. Békés versenyre mertük kihívni Amerikát fontos gazdasági területen. Azt az Amerikát, amelynek pénztár­cája előtt reszketnek, csúsznak- másznak az összes kapitalista hatal­mak. Az Egyesült Államok odave­tett az egyiknek egy kis befuladt búzácskát, a másiknak avas szalon­nát, a harmadiknak más valamit, amelyet otthon nem lehet eladni és mindenki lábújjhegyen jár előtte. — 1953-ban az SZKP központi bi­zottságának szeptemberi ülése és az ezen az ülésen elhangzott beszámo­lóm után néhány amerikai politikus felénk dobta a horgot: Ha a szovjet­ország ad nekünk stratégiai árukat vagy aranyat, akkor el tudunk adni az oroszoknak szalonna-, hús-, vagy más áruféleséget. Mi azt mondtuk, hogy el tudunk adni stratégiai áru­kat, de nem olyan szolgai feltételek­kel, hogy értékes nyersanyagokat és aranyat adunk avas zsírért. Meggyő­ződéssel kijelentettük, hogy a Szov­jetuniónak lesz bőségesen saját húsa, zsírja és más terméke. Hruscsov kijelentette: A kolhoz­rendszer ereje, a szovjet emberek hazafisága, a szocialista verseny le­hetővé teszi, hogy ezt a feladatot a legközelebbi években megoldjuk és már ebben az ötéves tervben utolérjük az Egyesült Államokat az egy főre eső hús, tej és zsírtermelés ben. Győznünk kell ebben a verseny­ben — mondotta Hruscsov. — Ez a győzelmünk erősebb lesz, mint a hidrogénbomba. Mi a békének, az atom- és hidro­génfegyver megtiltásának hívei va­gyunk és erre szólítjuk fel az Egye­sült Államokat és Angliát. Nem bőm bákkal akarjuk felrobbantani a ka­pitalista világot. Ha utolérjük az Egyesült Államokat az egy főre eső hús-, zsír- és tejtermelésben, azzal erősebb torpedót lőttünk ki a kapi­talista támasztópillérek ellen. Akkor majd elgondolkozhatnak el­lenségeink, mire képes a munkás- osztály. Mindenkinek látnia kell, hogy országunk munkásai, akik a cártól nyomorúságos örökséget kap­tak, fel tudták emelni a népeket, egységes családba tudták tömöríteni őket, fejleszteni tudták ezeknek a népeknek a kultúráját, fel tudták emelni gazdaságukat és negyven év alatt olyan hétmér- földes léptekkel tudtak haladni, amelyre még a legfejlettebb ka­pitalista ország sem képes. Arra van szükség, hogy szovjet né­pünk még jobban, kulturáltabban éljen, anyagilag el legyen látva, le­gyen jó lakása. Gazdája országának, iparának, földjének, maga kezeli az összes termelőeszközöket és fnaga- biztosan halad előre a Lenin kitűzte végső cél a kommunista társadalom felépítése felé. Hruscsov ezután közölte: az SZKP központi bizottsága és a szovjet kor­mány megvizsgálja, hogy 1958 ja­nuár 1-től lemondjanak azokról a mezőgazdasági termékbeadásokról, amelyeket az ország a kolhozparasz­tok háztáji gazdaságából kap. Mint Hruscsov emlékeztetett rá, 1953-ban már jelentősen csökkentet­ték ezeknek a beadásoknak a nor­máit. — Ez úgy vélem, hogy együttes győzelmünk — jelentette ki. Ez nem. csak gazdasági, hanem politikai győzelem is. Hruscsov befejezésül ezeket mon­dotta: — Nemzetközi helyzetünket jónak tartjuk, önök természetesen olvas­ták azokat a leveleket, amelyeket a szovjet kormány több külföldi ál­lam vezetőjéhez intézett. Ezekben a levelekben a szovjet kormány őszin­tén kifejtette a legfontosabb nemzet­közi kérdésekről alkotott vélemé­nyét, elsősorban a világbéke fenn­tartásának és megszilárdításának gondolatából kiindulva. A szovjet állam békeszerető po­litikáját az egész haladó emberi­ség támogatja. Közismert, hogy nem azért aka­runk békét és nem azért harcolunk érte, mert országunk gyenge. Az im­perialista tábor főkolomposai, a kü­lönféle háborús gyújtogatok tudják és érzik erőnket, hatal­munkat. Ha továbbra is békeszerető, de szi­lárd politikát folytatunk, minden­féle kalandkeresők jól meg fogják jegyezni, hogy hol húzódnak hatá­raink, de nemcsak határaink, hanem érdekeink is. Mi szükséges ehhez? Először is az, hogy iparunk továbbra is sikeresen fejlődjék, hogy mezőgazdaságunk szüntelenül előrehaladjon. Szüksé­ges, hogy pártunk mindig tömör, egységes legyen, gyarapítsa a nép­hez fűződő kapcsolatait, s hogy a nép továbbra is oly lelkesen támo­gassa a pártot. Ezenkívül arra van szükség, hogy erősödjék a szocialista országok barátsága. A kommunista párt központi bi­zottsága az egész nép támogatásával bátran és magabiztosan fog dolgozni továbbra is a szovjet emberek tömö­rítése, az ipar és a mezőgazdaság fellendítése, népünk igényeinek ki­elégítése végett. Ha helyesen használjuk ki az anyagi és szellemi lehetőségeket, úgy a szovjetország páratlan magasságba emelkedik és a kapitalista világ semilyen sötét erői nem tudják megállítani győzel­mes előrehaladásunkat a kommuniz­mus felé. Dobi István és Kádár János távirata ■ loszip Broz Utóhoz JOSZIP BROZ TITO elvtársnak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének Belgrád Elnök Elvtárs! Engedje meg, hogy a magyar nép és a magunk nevében a legszivélyesebb jókívánságainkat fejezzük ki 65-ik születésnapja al­kalmából. Kívánjuk, hogy még hosz- szú esztendőkön át jó egészségben munkálkodjék országa és népe bol­Az Argentin Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke a magyar nép ne­dogulása, a szocializmus felépítése, a népeink közötti kölcsönös jóvi­szony megteremtése érdekében. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KADAR JANOS a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottságának elnöke. vében üdvözlő táviratot intézett Pedro E. Aramburuhoz, az Argentin Köztársaság elnökéhez. Protestáns egyházi vezetők tiltakozása a tömegpusztító fegyverek alkalmazása ellen A magyarországi protestáns egy­házak vezetői és teológiai tanárai a tömegpusztító fegyverek alkalmazása elleni tiltakozás jegyében közös béke­ülést tartottak a budapesti reformá­tus teológiai akadémia dísztermében. A békeülés résztvevői a leghatáro­zottabban állást foglaltak a tömeg- pusztító fegyverek alkalmazása ellen, s elhatározták, hogy a nagyhatalmak kormányaihoz és az Egyesült Nemze­tek Szervezetéhez az alábbi nyilat­kozatot juttatják el: „Mi, a magyarországi evangéliumi egyházak püspökei, teológiai tanárai, esperesei, lelkészei és világi vezetői felemeljük szavunkat az atomfegyve­rekkel való kísérletezés és minden tömegpusztító fegyver alkalmazása ellen, s egyben az egyházi szolgálat eszközeivel továbbra is támogatjuk a Béke Világtanácsnak az emberiség megóvására irányuló erőfeszítéseit. Kérő szóval fordulunk a nagyhatal­makhoz, amelyek a világ sorsáért Isten előtt felelősek: Tegyenek meg minden tőlük telhetőt a világméretű pusztulás elkerülésére. Látva az atomveszély egyre gyor­suló növekedését, szükségesnek tart­juk, hogy ellene a védekezés minden erővel fokozódjék.” Vorosilov fogadása a hanoi szovjet nagykövetségen A TASZSZ jelenti: K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, május 23-án este a hanoi szovjet nagykövetség kertjé­ben nagyszabású fogadást adott. A fogadáson több, mint ezer ember vett reszt. A vendégek között voltak a Vietnami Demokratikus Köztársaság állami vezetői, miniszterei, a Viet­nami Munkáspárt központi bizottsá­gának több tagja. A fogadás megnyitása után Vorosi­lov beszédet mondott. KULFOLDI HÍREK Belgrád (MTI). Mint ismeretes, a magyar külkereskedelmi vállalatok igen jelentős tranzakció-forgalmat bonyolítanak le a rijekai kikötőn ke­resztül. A napokban a ,,Dinara” jugoszláv teherhajó fedélzetén magyar mozdony szállítmányt indítottak útnak India részére. A szállítmány érdekessége, hogy az ötvennégy tonnás magyar mozdonyok a legnehezebb raksúlyt alkotják, amelyeket a fiumei kikötő­ben .valaha is behajóztak. * Dijonban a csütörtöké virradó éjjé; felgyújtották a Francia Kommunista Ifjúsági Szervezet és a Francia— Szovjet Baráti Társaság irodájának helyiségét. A berendezés a tűzben megsemmisült, a kárt 2.5 millió frankra becsülik. A város demokratái pénteken este nagyszabású tömeggyű­lésen tiltakoztak a fasiszta merénylet ellen. , Moszkva (TASZSZ). A közeli na­pokban a Magyar Energiagazdálko­dási Tudományos Egyesület meghívására szovjet szakem­berek utaznak Magyarországra, akik résztvesznek a magyar tur­bina- és generátorgyártás ötvenedik, továbbá a magyar gázgyártás száza­dik évfordulója alkalmából rende­zendő értekezleten. 15. — Okos kislány a Pirostok — fújja ki az első, teli tüdővei szip­pantott slukkot. — Míg vártunk rád, számolt itt nekem. Az egysé­geiteket adta össze. Az asztalra néz, Mosolygó követi a pillantását. Csakugyan. Egy ütött- kopott, három gyereket kiszolgált tolltartó alól rózsaszín könyvecske áll ki. Mosolygó fölmarlkolja, zsebre- gyűri. — Hát aztán — dünnyögi, — nincs kevesebb, mint másnak. — Ami azt illeti, több is lehetne. — Minek? Eddig még nem szorul­tam kegyelemkenyérre. — No-no. Piros kilencvenegyet számolt kettőtökre... Meghalni sok, megélni kevés. Többre néztelek, mi­kor beléptél, pajtás ... Azt hittem, majd csak megnyugszol, majd csak megtalálod a helyed. De nem. Sír­tál, senyvedtél mint a pudvás, semmirevaló fa, pedig láng lehettél volna. — Beszélj csak, beszélj, azt jól megtanultad. — Nem jobban, mint te a ma­kacskodást. Azt hittem, rosszul hal­lok, amikor a gyűlésen rámförmed­Urbán Ernőt Pörben a világgal tél. Hogy mit neked a világ, össze­dőlhet, jég verheti, tűz emésztheti, ha egyszer nem seftelhetsz, nem gyarapíthatsz. — Hazudsz! Nem így, nem ezt mondtam! — De így gondoltad. — Ki ki innét! — ordítja Mo­solygó. Száján hab üt ki, szeme fehérje vérbe borul. A méreg veti szét, vagy üt, ha Deli még egyet szól. Pedig az mégis szól, nyomatékkai szól, igaz, hogy már csak az ajtó­ból. Azt mondja: —■ Munkája teszi az embert, Pé­ter, nem a makacskodása. Az a te bajlod, hogy láncon van, tétlen az erőd, méreg a porkolája. Engem vádolsz, rám haragszol, pedig ma­gad vágtad le a szárnyaidat. Nyikkan az ajtó zörren a nyak- lott, kivénhedt kilincs, aztán csend lesz ijesztő, nem-evilági csend. Mo­solygó úgy érzi magát, mint régen a háború alatt, mikor sebesüléséből föleszBélt. Cseng a füle, tagjaiba remegés áll, mozdul alatta a föld. —■ Belémlátott! — ver bunkózva, bordáit döngetve a szíve s leszédül az asztal mellé. | felesége benéz, de vissza is hú­zódik mindjárt. Köténye csücskét az orrához emeli. Tudja, hogy vér­mes ,hirtelen emberét legjobb ilyen­kor magára hagyni. De nem úgy a csitri, a szöszke kis Piros! Bátran, kopogós léptekkel a sa­rokba megy motoz, kutat, olyan a zöreje, mint a pákosztos egérkéé. Ládafödél koppan, a berakásos dió- faládikó födele. Mosolygó pénzt tar­tott, a kislány füzetet keresgél ben­ne. Meg is találja, nyitja, nézi s apjához settenkedik vele. Megrán­gatja a kabátujját, s édes kis madár hangján azt csiripolja: —Édesapám, nézze már no. Ugye szépet rajzoltam. Be különös is az emberi termé­szet! Más alkalommal Mosolygó el­hessentené a gyereket, mert sohse dédelgette, sohse szoktatta őket kézhez, most azonban engedelmesen vagy inkább erejevesztetten térdére veszi a kicsit és a füzetbe néz. Nem kell hozzá szemüveg, anélkül is látja a vastag, vésett vonásokkal rajzolt képet s fölötte a magyarázó címet: így dolgozik szövetkezetünk. Traktorokat lát, vagyis három, keréken járó gyufásskatulyát, aztán egy sereg krumplifejű, pálcikatestű figurát. — Itt vetünk, itt kapálunk, éppen másodszor kapálunk, itt meg ara­tunk — magyarázza buzgón a bab- szemnyj művész és mutogatás köz­ben a kép aljára téved az ujja. Mosolygó követi a párnás ujjacs- ka mozgását, s most döbben rá, most érti meg. hogy a cím, a kép felirata — kétrészes. Alul, csupa piros betűvel s a betűk mögött fel­kiáltójellel ez áll: A békéért! „így dolgozik szövetkezetünk a békéért!” Mosolygón rándulás fut át mint­ha áramütés érte volna. Megmar­kolja a kislány vállát és mérhetet­len keserűséggel a hangjában azt susogja: — Te is... te is ellenem vagy, te vakarcs? — Előttünk, szovjet emberek előtt, — mondotta — jól ismeretes a viet­nami nép útja és ennek az útnak min. den nehézsége. Amikor mi hozzálát­tunk a szocializmus építéséhez, egye­dül voltunk, ellenséges kapitalista államok vettek körül. Most viszont az önök országa körül az önök népe mellett testvérnépek sorakoznak:Kína a Szovjetunió és a több} szocialista ország népe. Ezek az országok önzet­len segítséget nyújtanak a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak gaz­dasági élete és kultúrája helyreállítá­sához és fejlesztéséhez. Vorosilov beszélt ezután a Vietnam ban dolgozó szovjet szakemberek munkásságáról és elmondotta, hogy ők is egyöntetű csodálattal tapasztal­ták a vietnami dolgozók páratlan munkalelkesedését, állhatatosságát, fáradhatatlanságát. A fogadáson beszédet mondott Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke is. Jellemezte a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és Vietnam viszo­nyát, majd méltatta a Vietnamnak nyújtott szovjet gazdasági segítség jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a szocialista országok összefogásának, valamint az ázsiai és afrikai országok összefogásának történelmi jelentő­sége van. Nyugati tudósító az amlrikai leszerelési politikáról Wohn Hofferman, a Reuter tudó­sítója jelenti: Eisenhower elnök és a nemzetbiz­tonsági tanács csütörtökön — általá­nos feltevés szerint — úgy döntött, fokozottan igyekszik ,félúton a Szov­jetunió elébe menni”, a leszerelés kérdésében. Úgy hiszik, hogy Stassen, az elnök leszerelési tanácsadója olyan új utasításokkal repül vissza Lon­donba, amelyek lehetővé tennék az „első lépés” megtételét a megegyezés felé. Mendes-France lemondása A DPA jelenti, hogy Pierre Men- des-France volt francia miniszter- elnök meglepetésszerűen lemondott a radikális szocialista párt elnöksé­géről. Mendes-France azután határozta el magát erre a lépésére, hogy a párt vezetőségében leszavazták és nem tudta keresztülvinni követelését, hogy zárják ki a pártból azt a két képviselőt, aki a pártvezetőség uta­sítása ellenére a Mollet-kormány mellett szavazott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom