Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-23 / 119. szám

1957 MÁJUS 23.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG

s

KISGYŰIÉS

a kovácsműhelyben

K * *

özeljár az ötvenedikhez már Ba- ‘ rabás Gáspár 15 holdon gazdálkodó cikói parasztember. Hogy mi járatban volt éppen akkor Fazekas Ferenc újdonsült kisiparos kovácsműhelyében, mikor én ott voltam, azt a mai napig sem tudtam kitalálni. De azt hiszem, ez nem is fontos. A lényeg az, hogy odavetődött, s felismerte a helyzetet. . . Köznapi dolgokról, paraszti problémákról beszélgettünk. Amint ő belépett, azonnal átvette a szót. . . Olyan kis előadást tartott, hogy bizony az bármelyik szónoknak becsületére vált volna. Az ő mondókájábái és a közbeszólásokból azt vettem ki, hogy egyszerű, falusi emberek, bányászok, magániparosok, józanul ítélik meg a jelenlegi politikai helyzetet, őszintén meg merik mondani, ami a szívüket nyomja. Egyik-másik kérdésben ma még eléggé elfogultak, főleg, ha arról van szó, ami saját gazdagodásukkal szorosan összefügg... De ne vágjunk az események elé. Megpróbálom szépen sorjában elmondani, hogy miről is volt szó Ci- kón, ezen a spontán összejött kisgvűlé- sen.

A kezdetben arról beszélgettünk, hogy az októberi események vihara Cikón is alaposan felcsigázta a kedélyeket. Béna volt a közigazgatás, a kereskedelem, intézett mindenki mindent és mégse mentek rendjén a dolgok. Ez azonban elmúlt. Rendeződött a helyzet, s a törvényes államhatalmi és közigazgatási szervek a maguk módján munkához láttak. Ma már rendszeresen megtartják a tanácsüléseket, a bányászokért időben, pontosan megérkeznek a buszok, s amit faluhelyen mindennap keresnek az emberek, az ma már mind megtalálható a helyi földművesszövetkezeti boltban. Mindezt a világ legtermészetesebb hangján mondották el az egybegyűltek. Hanem mikor előjött a szó arról, hogy mi foglalkoztatja legjobban a cikói parasztokat, általában a falubelieket, olyan parázs vita keletkezett, hogy így egyszerű szavakkal, nehéz érzékeltetni. ..

A „kisgyűlés” résztvevőinek nagv** része tsz-ből kilépett paraszt volt. A legtöbbjük azt fájlalja, hogy ki kell

fizetni, illetve 15 napon belül vissza kell vinni a tsz-ből jogtalanul elhurcolt állatokat és gazdasági felszereléseket. Barabás Gáspár ezzel kapcsolatban a következőket mondotta:

— Az állam megint, velünk, parasztokkal akarja megfizettetni, amit azok a piszkos ellenforradalmárok elherdáltak. Mert csak azt hajtogatták legutóbb, mikor bentjártunk a mezőgazdasági osztályon, hogy milliárdokba kerül az ellen- forradalom, azt valakinek meg kell fizetni. Es ki fizeti meg? Mi, parasztok. Eddig is csak a paraszt volt az áldozat, most is csak az lesz.

— Ugyan ne mondjon ilyet Gáspár bátyám, ez nem egészen így van — szólt közbe Forrai József fiatal bányász.

— De mondom, mert igazam van. hiszen megmondták: Ha 15 napon belül nem tudunk fizetni, jönnek és minden megfoghatót elvisznek. De én nem bánom . . . Vigyék, ha ezt a kabátot kérik, levetem én magam, majd az őszre veszek helyette másikat. De a földet itt- hagvom. értitek, itthagyom, megyek én is a bányába — folytatta tovább mon- dókáját Barabás Gáspár.

i~hlyan indulatosan, olyan sok ag- godalommal beszélt, hogy szinte megható volt. Ha nem is mondta ki, de minden szavából az csendült ki, hogy imádja a földet, jószágot és aggódik azért, hogy mi lesz a föld sorsa. Mikor azt mondta, hogy ha kérik a kabátot is leveti magáról és megy a bányába, jobbszeme szögletéin néhány csillogó könnvcsepp jelent meg. Ezért találtam rokonszenvesnek. Nem különös ember ő, csak olyan, mint az a sokszáz becsületes magyar paraszt, aki körömszakadtáig ragaszkodik a földhöz, s ha van az istállójában két tehén, négyet akar. De most az egyszer igazságtalan. Azért igazságtalan, mert amikor belépett a tsz-be, csak azért lépett be, mert — ezt ő maga is mondotta — gazdasága teljesen tönkrement. Most pedig azt szeretné, ha

HÍREK

— A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetből 12-en léptek ki z ellenforradalmi események követ- eztében. Azóta a Búzakalász Ter- lelőszövetkezetben ismét jelentke- ett 12 új belépő, s így elérték a égi taglétszámot.

*

— Elkészült az első szovjet ro- icgó, a „Vjatka.“ Léghűtéses 5.5 ierős motorja van, kapcsolószekré- yének tengelye ugyanakkor kerék- íngely is. Felesleges áttétel-lánca s kardánja nincs. A 11 literes ben- intartály az ülés alatt foglal liefet. A motor 100 kilométerenként örülbelül 2.4—2.5 liter benzint fo- yaszt. Maximális sebessége óránént 85 kilométer.

♦

— A megyeszgrte ismert lengyeli ultúrcsoport még a nyári munkák megkezdése előtt új színdarabot műit be. Készülnek a Paprikáscsirke ímű vígjátékkal, amelyet nemcsak engyelben, hanem a környező falakban is bemutatnak majd.

*

— Újra megkezdődött az év első egyedében a takarékbetétek gyűjtse a kisdiákok körében. Március égére 280 000, május közepére pe- ig már 399 000 forintért vásároltak ikarékbélyeget Tolna megye isko— A londoni atom-kiállításon bemutatták a világ leggyorsabb felvevőgépét. A tizenkét lencsés géppel másodpercenként egy millió felvételt készíthetnek. így például még olyan fémrészecskékről is készülhet felvétel, amelyeket egy robbanás ereje a hang sebességénél húszszorta nagyobb gyorsasággal röpít át a levegőn.

*

— Képviselői beszámolót tartott május 17-én, pénteken Mónus István országgyűlési képviselő Diósberény- ben. A beszámolót körülbelül 200 ember hallgatta meg.

— Az aparhanti kultúrcsoport Kacsóh: János vitéz című daljátékát adta elő a közelmúltban. Aparhan- ton kétszer, vidéken pedig egyszer szerepeltek a színjátszók a János vitézzel, igen nagy sikerrel.

*

— Amerikában új világrekord szü letett. A New Yorkban élő 70 esztendős Hazel Wheeler asszony hinta székében 72 órán és 13 percen át hintáztatta magát egyfolytában. Ezzel több mint hét órával szárnyalta túl előző Rekordját. Versenytársa, egy 41 éves rochesteri postatiszt ugyancsak megdöntötte saját rekordját, de 69 óra és 33 perc után elaludt.

*

— Megindultak a munkálatok a Csörge-tónál. A Szekszárdi Földművesszövetkezettől nyert értesülésünk szerint megkezdték a Csörge- tónál lévő épületek tatarozását, s ezt a munkát még ezen a héten befejezik. A továbbiakban, amint javul az idő, hozzáfognak a tó kitisztításához is.

*

— A Budapesti Orvosi Műszer, gyárban egy új, nálunk még nem gyártott orvosi készülék mintapéldánya készült el. A defibrillátor a szív operációknál hasznos segítőtársa az orvosnak. A műszer az operáció köz ben „lanyhuló“ fibrilláló szivet elektromos úton ismét rendes működésbe hozza. Az értékes műszer 0-szé- riagyártását rövidesen megkezdik.

•

— A Szovjet Tudományos Akadémia magasnyomáskutató fizikai laboratóriumában 1500 atmoszférás hidraulikus kompresszort készítettek. A vékony vízsugár ily hallatlanul nagy nyomás alatt a 2 milliméteres acéllemezt is átüti.

*

— Tizenhárom munkása van az erdőgazdaság fűrésztelepének Báta- széken. A kisüzem április hónapban 65 000 forint értékű faanyagból 254 000 forint értékű ipari fát állított elő.

tönkrement gazdasága helyébe az állam rovására egyik napról a másikra, jó gazdaság állna. Ez igazságtalanság. Az meg nagyon téves felfogás, hogy a paraszton akarják bevasalni azt a pénzt, amely az ellenforradalom következtében az állam kasszájából elúszott. Ha ez így lenne, akkor a beadást nem törölték volna el, s megemelték volna a parasztok adóját. S ez nem így történt. A beadást eltörölték, a parasztok adóját pedig nem emelték. Es ehhez még annyit: csak az ellenforradalmárok szótárában van az, hogy azért vitetik vissza, illetve fizettetik meg a termelőszövetkezetekből jogtalanul széthurcolt vagyontárgyakat, mert ezzel akarják őket ismét termelő- szövetkezetbe kényszeríteni. Afelől nyugodt lehet Barabás Gáspár is, meg a többi egyénileg gazdálkodó paraszt is, hogy ez nem így van. A párt és a kormány elítéli a különböző cselszövésekkel szervezett termelőszövetkezeteket és ezt nem is engedi meg senkinek. De viszont nagyon helyesen, azt sem engedi meg a párt és a kormány senkinek, hogy akár egy szöget is jogtalanul elvigyen bárhonnét. Ennyi hozzáfűzni valóm volt az egyik kérdéshez.

másik, mely szerint mindenki otthagyja a földet és a bányába megy, azt hiszem, nem olyan veszélyes, mint ezt Illés Fábián, Csemik Ferenc a kis gyűlés másik két résztvevője mondotta. Hogy miért? Arra Forrai József, a bányász, nagyon talpraesett választ adott

— Legyenek maguk nyugodtak, meg lesz munkálva minden talpalatnyi föld. Hiszen mikor a tartalékföldeket osztották a tanácsnál, voltunk vagy háromszázan, és sokan szinte könyörögtünk a tanácselnöknek, hogy még 800 ölet adjon kukoricának. Eddig nem kellett a föld, nekem sem kellett, de most van, és még több is elkelne. A feleségem megdolgozza. Az októberi események előtt azt mondottam, ne dolgozzon a feleségem a földdel, mert sok a beadás. A télen is mit csináltam? Kaptam 4000 forint hűségjutalmat, elmentem Bajára, kész hí_zót vettem. Most meg vettem ki tartalékföldet, termelek kukoricát, két disznót hizlalok és mind a kettőt levágom. Nem kell félni attól, hogy parlagon maradnak a földek. Ha háromszor annyi volna is, meg lenne munkálva mind, mert most nagyon megnőtt a föld becsülete. Es én tudom, hogy ezután jobban meggondolja mindenki, hogy otthagyja-e a földet a bányáért, vagy ha elmegy, akkor gondoskodik arról, hogy a földje is teremjen.

arabás Gáspár, a „kisgyűlés” szónoka, a bányász szavai után nemigen tudott mit mondani. Kalapját megemelte és határozottan így szólt:

— Na, gyerünk dolgozni, a vitatkozásból nem lehet megélni.

A kisgyűlést berekesztették . . .

Molnár Lászlóné

Mégegyszer a televízióról

Fordítsanak nagyobb figyelmet a vidéki televíziós tapasztalatokra

még a dicséretet is elhárítja magától, s elsősorban Linde szovjet tudós könyvére hivatkozik: Egyébként is egyelőre ez az egyetlen televíziós szakkönyv. A tény azonban az, hogy a gép pompásan működik s a kedvezőtlen idő ellenére is majdnem hibátlanul jelenik meg a magyar televizó első közvetlen operaházi előadásában a Bánk bán.

A magyar televízió még gyerekcipőben jár. Olyannyira_ hogy pesti szakemberek szerint a szekszárdi vétel majdnem kizárt dolog, ami Szekeres Gyula gépén kívül meg is felel a valóságnak. De éppen azért, mert még minden kísérleti állapotban van, sokkal nagyobb gondot és figyelmet kellene fordítani minden vidéki televíziós eredményre. Szekeres Gyula felajánlotta a televízió műszaki osztályának, hogy pontosan beszámol tapasztalatairól, amelyeket nyilván sok esetben— elsősorban a vidéki vételekkel kapcsolatban — hasznosítani lehet. A televízió műszaki osztálya azonban nem is válaszolt Szekeres levelére. Megelégedtek azzal, hogy a Nemzeti Bank tetején elhelyezett antenna nem vált be.

A televízióval nagyon elmaradtunk. Ezt nem kell bizonyítani sem, elég esténként benézni Szekeresék lakásába, ahol egymásnak ad találkozót a környék, mert mindenki szeretné látni a% e ső sikeres vételt. — Az érdeklődés indokolt, mert a szekszárdiak legnagyobb része még soha nem látott televíziót. Azonban valószínűleg a televíziós központ műszaki embereinek sem ártana, ha tudomásul vennék az első szekszárdi tapasztalatokat, amelyek biztosan sok újat mondanának nekik is a vidéki vételi lehetőségekről.

(i)

A televízió terén meglehetősen elmaradtunk a külföldi országok mögött. Még Budapesten is ,a szerencsés ritkaságok közé tartozik egy jólsikerült televíziós vétel, vidéken pedig — legalább is a televízió szakemberei szerint — egyszerűen lehetetlen a jelenlegi körülmények között. A kísérleti adót csak néhány kilométeres körzetben lehet venni s tiszta idő és kedvező vételi viszonyok mellett legfeljebb Székesfehér váron látható a budapesti adás. így aztán méltán keltett feltűnést Szekeres Gyula szekszárdi műszerész televíziós berendezése, — amelynek segítségével pompásan tudja venni a pesti adásokat. Jelenleg 3 az egyetlen televízió-tulajdonos Szekszárdion, aki látja az adásokat, a többi gépen ugyanis nem lehet látni semmit. De adjuk át a szót Szekeres Gyulának, a televízió szekszárdi úttörőjének:

— A televízió esetében — mondja, — legfontosabb az antenna. A rádióval szemben a kisugárzott jelek fogása csak jó antennával lehetséges. A jelenlegi gyári készítménye antennák 3.16-szeres erősítése vidéki vételre kevés, sőt, amint tapasztaltamt Budapesten sem ad min dig tiszta képet. Én úgynevezett emeletes, 6.5-szeres erősítésű antennát építettem, amelynek jellegzetessége két egymásfölé elhelyezett antenna. Az eddig leírt antennákkal szemben némi módosításra van szükség a tagok kötése és a behan- golás tekintetében. Ezt az antennát természetesen nem én találtam fel, hanem a kevés magyar és főleg a külföldi szakkönyvek alapján készítettem. Elég nagy munka volt, hónapokat vett igénybe, de így van ez mindennel, ami új, amivel kapcsolatban még nincsenek tapasztalatok.

Szekeres Gyula nagyon szerényen

Trans-Európa Express-vonatok

140 kilométeres sebességgel

A nyári menetrend bevezetésével sebességgel közlekedő „Super vörös- Európa kilenc távolsági vonalán köz- nyilak’’-at Diesel-mozdonyok hajtják, lekednek majd a Trans-Európa Ex- s a következő vonalakon közlekednek: press (TEE) bordóvörös színű vona- Hamburg—Zürich Frankfurt—Amtai. A TEE forgalmát a Német Sző- szterdam, Dortmund—Párizs, Dort- vetségi Köztársaság, Belgium, Fran- mund — Ostende, Párizs — Brüsszel, ciaország, Olaszország, Luxemburg, Párizs—Amszterdam, Párizs—ZüHollandia és Svájc bonyolítja le. A ridh Lyon—Milánó, Amszterdam— vonatok csak I .osztállyal rendel- Zürich.

keznek, klimatikus vagonokkal, A vonatok a határokon egy percig konyha, étkező és bárkocsikkal van- tartózkodnak és csak a legnagyobb nak ellátva. A 140 km-es óránkénti városokban állnak meg.

Film Verne-regényből

A cannesi filmfesztiválon bemutatták az „Utazás a Föld körül 80

Ma este fél kilenc Iraker húzzák a lenét

A lottó 12. hetére 3,750 000 szelvényt bocsátott ki a sportfogadási és lotto igazgatóság. A népszerű játék esedékes heti sorsolását május 23-án * II.

azaz ma este fél kilenc órakor tartják. A húzás színhelye ezúttal ismét a MEDOSZ színházterme lesz.

nap alatt“ című Verne-regényből készült filmet. A film főszerepeit David Niven, Marlene Dietrich, Frank Simatra és Noel Coward játszók. A film készítője Mike Todd.

Todd és felesége, Elisabeth Taylor villát vásárolt Nizza közelében és itt szándékoznak tölteni a nyarat. Elisabeth Taylor egyébként őszre gyermeket vár és azután dönt majd további karrierjéről.

VASUTASOK^

Régikeletű az az „osztályharc”, amit a vasutasok folytatnak. És kell is ez az osztályharc, kell, mert enélkül szinte elképzelhetetlen a vonatok pontos közlekedése és a három szolgálati ág munkájának összehangolása.

Már évtizedek óta kialakult és még most is hallani ezeknek az osztályharcos vitáknak eredményéről. Arról van ugyanis szó, hogy három szolgálati ág vasutasnyelven osztály — intézi a vonatok, a vasút ügyét. Történetesen a

II. osztály a pályafenntartási munkálatokat végzi. A III. osztály a vonatok forgalmát bonyolítja le, míg a IV- osztályba a vontatási személyzet tartozik. A vasutasok ruhája azonos, hogy mégis az osztályokat megkülönböztessék, a forgalmisták piros, a fűtőháziak, a vontatószemélyzet kék, míg a pályafenntartás dolgozói zöld parolint varrnak zubbonyukra.

így lehet megkülönböztetni a vasutasokat. Különben egyeznek véleményeik, valamennyien a menetrendszerinti vonatközlekedést akarják megvalósítani. S éppen ez a tény sok vitát eredményez. Vitatkoznak annyira, hogy ha nem szakember hallja ezt, azt gondolja, hogy néhány pillanat múlva ölre mennek a derék különböző szakosok dolgozói.

Történt például az elmúlt vasárnap egy érdekes eset, ami feljegyzésre kívánkozik ... Tizennyolc vagon kő érkezett a bátaszéki vasútállomásra, a forgalomtól átszóltak a pályafenntartáshoz, hogy rakják ki a vagonokat. Először nem akarták ezt a munkát elvégezni, hivatkoztak mindenre, nincs munkaerő, vasárnap van, stb. Es végül is csak kiürítették a vagonokat, és még aznap továbbítani lehetett azokat a hidasi bányaüzembe, szénszállításra.

Harc van a forgalom és a vontatás között is. A vitát mindig az alapozza,

hogy mikor és milyen gépet küldjön a vontatás a vonatokra. Szinte minden vonat mozdonyáért harc folyik. S jó ez, mert például már a vonatok úgy közlekednek, hogy száz személyvonat közül csak egy késik, 99 százalékos a menetrendszerűség.

Talán a legtöbb harc a kocsivizsgálókkal van. Ugyanis az a gyakorlat, hogy ha egy vonatot kell összeállítani, és hiányzik a féktömlő, akkor leszerelik a szomszédos vágányon álló valamelyik vagonról és a készülő vonatra teszik fel. S ez a vita. Mert valahogyan „elfelejtik” a kocsivizsgálók pótolni a leszerelt lé^ féktömlőt. S amikor az állomásfőnök ilyet észrevesz, szól a kocsivizsgálóknak, s már kész is a harc. Egy kis vita után felkerül a tömlő a helyére.

így ilyen osztályharcot folytatnak a bátaszéki vasutasok, hogy minél pontosabban tudják közlekedtetni a vonatokat.