Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-25 / 96. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1957. ÁPRILIS 25. Bnlgaayin üzenete Maemillanhoz! Moszkva késsül május 1-re a közel- és középkeleti helyzetről, a leszerelésről és a megegyezés lehetőségéről fokozatosan érhetnék el a fenti célt. Így például a szovjet kormány hajlandó lenne újra megvitatni azokat a javaslatokat, amelyeket annakidején sir Anthony Eden, volt angol A TASZSZ jelenti: A szovjet sajtó közli N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Harold Macmillanhozi Nagy-Britan- nia miniszterelnökéhez intézett üzenetét. Az üzenetet J. Malik, londoni szovjet nagykövet április 20-án nyúj tóttá át Nagy-Britannia miniszter- elnökének. — Véleményünk szerint — hangzik az üzenet — a jelenlegi közel- és középkeleti feszültség oka mindenekelőtt az, hogy Nagy-Britanniá- ban és egyes országokban bizonyos körök nem hajlandók számolni a nemzeti függetlenség és az újjászületés útjára lépett arab keleti államok törvényes érdekeivel és jogaival. A közel- és középkeleti helyzet — írja Bulganyin Maemillanhoz intézett üzenetében — feltétlenül érinti a Szovjetunió biztonságának érdekeit, minthogy ez a térség közvetle- Tizennyolc nagytekintélyű nyugatnál a Szovjetunió határainak közeié- német atomtudós figyelmeztetéséhez ben fekszik. Erre, már nem egyszer j két nagytekintélyű Nobel-díjas csatminiszterelnök vetett fel általános formában arra vonatkozólag, hogy létesítsenek Európában demilitari- zált övezeteket, valamint korlátozott mértékben felfegyverzett körzeteket. Találgatások Macmillan moszkvai utazásáról A DPA jelenti: Bulganyin szovjet miniszterelnök Macmillan angol miniszterelnökhöz intézett levele Londonban találgatásokra adott okot arra vonatkozólag, hogy a brit miniszterelnököt esetleg meghívják Moszkvába. Bulganyin és Hruscsov londoni látogatása után a szovjet államférfiak tavaly tavasszal meghívták Edent. Eden lemondása következtében ez az utazás elmaradt, de Londonban nagyon is lehetségesnek tartják, hogy Moszkva hasonló meghívást intéz Maemillanhoz, Eden utódjához. Moszkva (MTI). A szovjet -főváros utcáin megjelentek a munkásosztály nemzetközi ünnepét hirdető plakátok. Moszkva lakói, az üzemek dolgozói már javában készülnek május 1-re. A Szovjetunió Kommunista Pártjának május 1-i jelszavait hatalmas táblákon és transzparenseken tűzik ki az épületekre. -A fontosabb köz- intézményeket kivilágítják- az ünnepre: Május 1-re fényárban úszik majd a város. Az egyije legszebben díszített épület az idén is a Gorkij- utcai \távirda épülete lesz, amelyet teljes egészében villanylámpa füzérekkel világítanak ki. A moszkvai magasépületek és emlékművek köré újabb fényszórókai helyeztek el. A szovjet hadsereg alakulatai is készülnek már a hagyományos május 1-i díszszemlére. Az alakulatok vasárnap délután a Vörös-téren próbát tartottak. A proletariátus nagy ünnepéig hátralevő időszakban Moszkvában számos épületet tataroznak, hogy a város minél szebben, minél díszesebben köszöntse május ,1-ét. Dulles egy Kelet-Nyugati értekezlet lehetőségéről Dulles amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletén kijelentette: Az Egyesült Államok úgy véli, hogy „Nem halasztható tovább az atomfegyverek betiltása! Joliot-Curie és Albert Schweitzer drámai felhívása a világhoz «< felhívtuk Nagy-Britannia kormányá nak figyelmét közel- és középkeleti gazdasági érdekeinek biztosítását — mondja az üzenet — nem erőszak alkalmazásával kell keresni, hanem tárgyalások útján és a felek igazságos érdekeinek józan figyelembevételével, az államok közötti normális gazdasági kapcsolatok fejlesztése útján, semmiképpen sem csorbítva e térség országainak szuverenitását. A továbbiakban az üzenet rámutat arra, hogy a nagyhatalmak nagymértékben elősegítenék a közelés középkeleti helyzet rendezését, ha nyíltan elítélnék az erőszak alkalmazását, mint e térség megoldatlan kérdései rendezésének eszközét. A leszerelés kérdésére rátérve Bul ganyin hangsúlyozza, hogy véget kell vetni annak a teljesen rendellenes helyzetnek, hogy illetékes nemzetközi szervekben egyenlőre meddő szóbeszédek folynak a leszerelés szükségességéről és kívánatosságáról. A leszerelés- ügye azonban egy lépéssel sem halad előre, sőt ellenkezőleg, mindinkább fokozódik a fegyverkezési verseny és bizonyos hatalmak mindent elkövetnek, hogy hozzászoktassák az emberiséget az atomháború elkerülhetetlenségének barbár, szörnyű gondolatához. — Jelenleg megvannak az objektív feltételek — hangzik azután az üzenet, hogy a hatalmak megegyezésre jussanak, ha nem is a leszerelés problémájának teljes egészére nézve, de legalább is e kérdés néhány fontos vonatkozásában. Bulganyin emlékeztet az ENSZ leszerelési albizottsága elé terjesztett szovjet javaslatokra, köztük arra a javaslatra, hogy kössenek nemzetközi egyezményt a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséről, valamint az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáról. Lehetségesnek tartom — írja Bulganyin —, hogy először például megegyezésre jussunk abban, hogy egy ’ meghatározott időszakra megszűnnek az atom- és hidrogénfegyver kísérletek. Vajon nem kötelesek-e államaink — teszi fel a kérdést Bulganyin — erőfeszítéseket tenni az atomháború kitörése mindennemű lehetőségének megakadályozására ? A szovjet kormány ezt halaszthatatlan kötelességéneik tekinti. Vajon országaink nem élhetnek békében? Vajon nem lehet együttes erőfeszítésekkel elérni olyan helyzetet, hogy valamely állam atombombázói és rakétái soha se vigyenek halált egy másik állam területére? Bulganyin üzenetében végül ezt írja: — Minthogy a jelek szerint nehéz egy csapásra megszüntetni a hatalmak katonai csoportosulásait és ezek helyébe létrehozni az európai kollek tív biztonsági rendszert, Nagy-Britannia és a Szovjetunió, valamint az egész európai biztonság érdekében meg kellene próbálni, hogy megegyezésre jussunk olyan ideiglenes átmeneti intézkedésekre vonatkozólag, amelyek alapján lakozott: Frédéric Joliot-Curie, a francia atomtudomány egyik úttörője, a nemzetközi békemozgalom vezető alakja és Albert Schweitzer francia orvosprofesszor. Joliot-Curie megrázó felhívását a francia lapok közölték. A francia tudós felidézi, hogy a tudomány kiválóságai már több alkalommal súlyos figyelmeztetéssel éltek. Ecsetelte ,hogy milyen hatást gyakorol az emberiség jelenére és jövőjére az atom és hidrogénrobbantások terméke. Ha nem szüntetik be a ki' Bérleteket, az emberekben és a növekedésben lévő gyermekekben egész bizonyosan olyan mennyiségű rádio- strontium halmozódik fel, hogy sok esetben csontrákot és fehérvérűséget okoz. A sugárzások veszélyeztetik a későbbi nemzedéket is és ez a veszély még békeidőben is fennáll, — emelte fel szavát Joliot-Curie. Sürgető vészkiáltás a tudósok mindenünnen felhangzó szava, hogy valamennyi kormány egyezzék meg a kísérletek haladéktalan megszüntetésében és azután állapodjanak meg e fegyverek megsemmisítésében. Joliot-Curie felhívását a következő szavakkal fejezte be: Nagy veszélynek vagyunk kitéve valamennyien, nagy veszély fenyegeti utódainkat, ha nem vetnek vége* haladéktalanul a nukleáris fegyverek kísérleti robbantásainak! Dr. Albert Schweitzer a norvég rádió adásában és a világ sok más rádió állomásának hullámain figyelmeztette a világ közvéleményét az atomfegyver-kísérletek veszélyeire s az államférfiak felelősségtudatához apellált „az élők és a még meg nem születettek védelmében’’. Albert Schweitzer három és fél esztendeje, amióta megkezdődtek a hidrogénbonba robbantási kísérletek, tudományos kutatásokat végzett azok hatásairól. Arra a következtetésre jutott, hogy az eddigi robbantások következtében támadt rádióaktiv sugárzás veszélyezteti az emberiséget, ez a veszély nem lebecsülendő és az új robbantások következtében aggasztóan növekedni fog. Sajnálja, hogy a belátás még nem hatolt elég mélyen a köztudatba. Schweitzer felteszi a kérdést, hogy az atom és hidrogénfegyverekkel rendelkező nagyhatalmak miért nem kötöttek eddig egyezményt a kísérletek megszüntetéséről. — Az ilyen egyezmény megbízhatóságot és bizalmat követe^ — fejeződik be Schweitzer felhívása. — Biz tosítékok kellenek arra, hogy egyetlen fél sem azért írja alá az egyezményt, hogy ezáltal csak általa előre látott jelentős taktikai előnyhöz jusson. Az egyezményt az illetékes népek egész közvéleményének kell elfogadnia és ratifikálnia, ha az egyezmény szempontjábólszóba jövő országokban és általában a népek körében olyan közvélemény alakul ki, amely felismerte a kísérletek folytatásának nagy veszélyeit és amely ettől a tudattól vezetett értelemmel cselekszik, ebben az esetben megegyezhetnek az államférfiak abban, hogy beszüntetik az atomfegyver kísérleteket Az ilyen közvéleménynek nincs szüksége szavazásokra és bizottságokra ahhoz, hogy hangot adjon követelésének. Puszta létével hat. KULFOLDI HÍREK Párizs (MTI). Lenin születésének évfordulója alkalmából a Francia Kommunista Párt kijzponti küldöttsége megkoszorúzta a francia főváros XIV. kerületében a Marie- Rose utca 4. számú ház falán elhelyezett emléktáblát, amely azt hirdeti, hogy 1908-ban a szovjet állam nagy alapítója itt élt és dolgozott. * Párizs (MTI). Algériában letartóztatták André Moine-t a feloszlatott Algériai Kommunista Párt volt főtitkárát. Azzal vádolják, hogy a föld alá kényszerített párt sajtópropagandájának vezetőjeként pártmunkát folytatott. * Az AFP a kairói rádió jelentésére hivatkozva közli, hogy Raymond Hare, az Egyesült Államok kairói nagykövete kedden délután Mahmud Favzi egyiptomi külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után részletes jelentési küldött Washingtonba tárgyalásainak eredményéről. * Párizs (MTI). Marseille kikötőjében a hajósok kedden sztrájkba lép tek. A huszonnégy órás figyelmeztető sztrájkkal kívánták bérköveteléseiket alátámasztani. * Harold Stassen, Eisenhower elnök különmegbízottja, a londoni leszerelési értekezleten résztvevő amerikai küldöttség vezetője, kedden délután Newyorkból visszautazott Londonba, ahol szerdán folytatták a leszerelési tanácskozásokat. Stassen nem válaszolt az újságíróknak a londoni tárgyalások menetéről érdeklődő kérdéseire, s nem adott felvilágosítást az Eisenhower elnöktől kapott új utasításokról sem. * Mint a Reuter jelenti, hivatalos egyiptomi forrásból közölték, hogy Barret Mcgumt, a New York Herald Tribune tudósítóját kiutasították Egyiptomból „mivel több alkalom, mai Egyiptomra káros, hamis jelentéseket közölt." A tudósitóval kedden este közölték, hogy szerdán reggel el kell hagynia Egyiptomot. Mcgurnt szerdán repülőgépen Rómába utazott. mielőbb jelentést kell a Biztonsági Tanács elé terjeszteni a Szuezi-csa- lorna vitatott kérdéséről. Hozzáfűzte, „lehetséges, hogy a jelentés szerdán vagy csütörtökön hangzik el a Biztonsági Tanácsban, de még további javaslatot vár Raymond Hare kairói nagykövettől, aki Nasszer elnökkel tárgyal.’’ Több kérdésre /válaszolva Dulles kijelentette: A szuezi kérdésnek a Biztonsági Tanács elé utalása csupán azt a célt szolgálja, hogy tájékoztassák a tanácsot. A külügyminiszter kijelentette: Az Egyesült Államok szívesen fogadna egy újabb keleti—nyugati értekezletet, feltéve, hogy a szovjet vezetők „hajlandók előrehaladni." Dulles ugyanakkor olyan feltételekhez is kötötte az ilyen értekezlet összehívását, hogy „meg kell várni, mit hajlandó tenni Moszkva olyan kérdésekben, mint a leszerelés, a csatlósnemzetekkel való bánásmód és Németország újraegyesítése." Dulles a továbbiakban hangoztatta, hogy mélységes bizalommal viseltetik Husszein jordániai király iránt. Az Egyesült Államoknak meggyőződése — mondotta, hogy Husszein igen nagy nehézségek közepette hazája függetlenségének fenntartására törekszik. Dulles kijelentette: Az Egyesült Államok meg akarja erősíteni a király helyzetét. Az amerikai külügyminiszter azután annak a véleményének adott kifejezést hogy nehéz lenne különválasztani a nukleáris kísérletek betiltását az általános leszereléstől. Hozzáfűzte azonban, nem akarja azt állítani, hogy ez lehetetlen, vagy csak elméletileg tökéletes megoldás révén lehetséges. Azt állította, hogy az amerikai kormány rendelkezésére álló tudományos vélemények alapján a nukleáris kísérletek nem járnak olyan nagy kockázattal, ami indokolttá tenné másirányú, nagyobb kockázatok vállalását. Szavaiból kitűnt, hogy a „kockázat" alatt a nukleáris kísérletek beszüntetését érti. Hozzáfűzte azonban: Az Egyesült Államok magatartása mindig módosulhat az újabb tudományos vélemények fényénél. 7. A verandára mély, visszhangos csend telepszik. A sarokban, házikóforma kalickájában váratlanul fel- búg, forró torokhangon krugatni kezd egy gerlemadár. Csetét szíven- üti a panaszos, párja után esdeklő madárhang. Maga elé bámul, fátyol futja be a szemét s alig mozgó szájjal inkább csak gondolja, mint susogja: — Te vagy az oka, te juttattál ide, Pista... S különös az, hogy nem a fiát, maga-magát sajnálja. Amit Pista ka_ pott, az az övé. A makacsságának, az engedetlenségének köszönje. Mit vacakolt avval a büdös zsákkal? Minek dühítette föl? Hogy Pistát rosszul is találhatta a bot, hogy a koponyáját is beszakította, azzal még csak nem is gondolt Csete István. Az ő fia vasból van, nem porcelánból. Ha kézből kapta volna, az más. De így messziről... — Más itt a baj, más — szorul ösz- sze már a gondolatra is Csete István szíve. Az, hogy Pistában az elnököt érte támadás. A saját elnöke fejét fakasztotta be ólmosbottal a „Petőfi" érdemrendes elletőkanásza. URBAN ERNŐ: tint inrnsístn.or van. esetének is. Néhány lézengő, potyaleső, akik a hetedik határban is meg szokták érezni, ha valakinek sétálni megy az esze. Hát a másik sarokba ki húzódott? Ki súg össze a maszekossal? Ki mutogat minduntalan a gyalázatba süly_ lyedt, tobzódó öreg Csete felé? A hátbapuffantott, „egységharácso- lónak" kikiáltott Gerse Imre. Megvárja, míg ki tudja hányadszor, telehozzák a poharát, belehörpint, cigarettát dug a bajsza alá, aztán kényelmesen, éppen csak csosszantva a lábát, odaáll Csete asztala elé. — No, Istók bátyám — kezdi a lec- kéztetést —, hát kinek lett igaza? Kár volt utánadobni azt a bunkót, hájjá. Magát is csúffá tette a fia... De maga is a fiát, he-he-he... Akkora búb nőtt a fején, hogy kuglizhatna vele ... No, nem bánom, béküL jünk ki, egy a sorsunk, itt a kezem Gült? Ki ez a füstösképű, vigyorgó pofa, akinek csak a foga meg a szemfehérje világít? Mit akar avval a lapátforma kezével? Mért állja el a világosságot? (Folytatjuk.) ' — A taggyűlés! Mit mondok, h 1 taggyűlés elé citálnak? Üveg koppan, régimódi, pohos üveg aztán egy csorbaszélű, vastag pohái mely akkor se törik el, ha duhaj le ’ gények a földre ejtik. Csete utánakap, tölt s a pohara egymás után többször is fenéki hajtja. Zsibbadás fogja el, jóleső, nyugtat . zsibbadás, s ami vele jár: a borho nem szokott ember könnyű, szivárvá nyos felelőtlensége. — Hát aztán — kanyarodik vissz ; a taggyűléshez. — Mit tehetnek ve lem? Semmit. Igazságom nekem var nem a Pistának ... Nekem hát — vi dámodik meg végképp — mert am jár, az jár. Mit csinálna a „Petőfi“ . miből pénzelnek, ha nem nevelnél esztendőben kétszer is negyven—öt ven süldőt?! S hozzá, nem akármilyet Fajsüldőt! — Nézd, csak nézd... Még, hogy a dar, nincsen benne az egységkönyvben ... Az sincs benn, hogy fialáskor hetek - szám az anyák mellett éccakázzon az ember. Pedig én azt csinálom. De mennyire, hogy azt. Az én kezem alatt még egy malacot sem nyomott agyon az a böszme édesanyja... No, ez meg kifogyott? Sós úr! Hé! Még egy üveggel! Az árnyék, a verandát befutó vadszőlő finomrajzú, leheletkönnyű árnyéka megcsúszik a falon. Negyedóra még és vége a napnak. Csete már ingujjban ül. Üvegekkel bástyázta magát körül. Úgy gőgöl, úgy handabandázik, mintha kupecek- től tanulta volna. — Én fizetek! Mindenkinek én állom a cehhét! Sós úr! A jóistenét magának! Idehallgasson! Van nekem pénzem! Ezerötszáz forintot kaptam én! Hadd fogyjon! Hadd igyék, aki szomjas! S lám, aki akarja, annak tábora is
