Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-04 / 80. szám
1957. ÁPRILIS 4. TOLNA MEGYEI NEPÜJ8AG Tizenkét szabad esztendő Az elmúlt hónapokban sokat hallottunk hibákról, de keveset eredményeinkről. Október előtt egyes lapokban hónapszámra másról sem lehetett olvasni, minthogy mi mindent csináltunk rosszul az elmúlt években, sokan úgy állították be ezt a tizenkét esztendőt, hogy minden, ami ez időszak alatt történt, rossz volt. Ez aztán ideológiai előkészítésévé vált az októberben kirobbant ellenforradalomnak, amikor már nyíltan „bűnös rendszerinek nevezték a népi demokratikus rendszert. Pedig a magyar népnek nincs szégyelnivalója. A kommunista párt vezetésével olyan vívmányokat valósított meg, amiért évszázadokon keresztül népünk legjobbjai harcoltak — sajnos, eredménytelenül. Április 4-e, felszabadulásunk ünnepe, legnagyobb nemzeti ünnepünkként ma már újra régi fényében ragyog. Országszerte állnak már ismét a felszabadulást hozó szovjet hősöknek az ellenforradalom által lerombolt emlékművei. Indokolt, ha e napon beszélünk az elmúlt tizenkét esztendőnek — ha hibáktól nem is mentes —. de mégis hazánk, népünk történetében páratlan — eredményeiről. A felsorolás nem lehet teljes, hiszen arról köteteket lehetne írni, de e tények is bizonyítják, hogy 12 évvel ezelőtt hazánk felszabadulása hatalmas fejlődés útját nyitotta meg. És bizonyítják azt is, hogy népünk élni tudott a szabadsággal. Teljesült a parasztság évszázados vágya Még dörögtek az ágyúk a Dunántúlon, az utolsókat rúgta a megvert fasiszta hadsereg, ezer sebből vérzett az ország, amikor 1945. március 15-én megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete „a nagybirtok- rendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz- juttatásáról.“ — A rendelet célja, hogy „...a nagybirtok-rendszer megszüntetésével valóraváltsa a magyar földműves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jussát, a földet. „Megnyissa a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt. Az ország megművelhető területének több mint egyharmadát kitevő nagybirtokokat szétosztották a földnélküli, vagy néhány holddal rendelkező dolgozó parasztok között. Mintegy hétszázezer parasztcsalád kapott átlagosan öt katasztrális hold földet. Pár hónap alatt valósult meg a kommunisták jelszava: „A föld azé, aki megműveli.“ „Nem a tőkéseknek, hanem a népnek építjük az országot" — adta ki a jelszót 1946-ban a kommunista párt. És a háború utáni zűrzavarból csak nagyon rövid ideig tudtak hasznot húzni a tőkések. 1946 augusztus 1-ével megszüntettük az inflációt, megteremtettük a forintot. A bányák és a nehézipari üzemek államosítása 1946- ban, az ország három legnagyobb bankjának államosítása 1947-ben. a 100 főnél többet foglalkoztató üzemek 1948-as államosítása azt eredményezte, hogy ekkor már nemcsak a paraszt vált gazdájává a földnek, hanem a gyárak is a munkások tulajdonába kerültek. Az 1947-ben megkezdett hároméves terv célkitűzése a háborús károk helyreállítása, az újjáépítés volt. De eredményeiben messze túlment ezen. 1949 végén már negyven százalékkal többet termelt szocialista iparunk, mint a háború előtt, a dolgozók életszínvonala is a tervezett 8 százalékkal szemben 40 százalékkal emelkedett a háború előtti fölé. Fejlődik a szocialista ipar 1947—48-ban létrejöttek a szocialista iparosítás politikai és gazdasági előfeltételei, megkezdtük a szocialista ipar gyorsütemű fejlesztését. Az ötéves terv eredményeképpen hazánk gyáripara több, mint háromszorosát termeli a háború előttinek. Uj szocialista városokat építettünk, új iparágakat fejlesztettünk ki. Iparunk olyan új gyártmányokkal látja el a belföldi szükségleteket és a külföldi igényeket, amelyeket azelőtt sohasem gyártottunk. Bár a túlzott ütemű iparosítás gátolta az életszínvonal emelését, de a szocialista üzemekben mégis olyan munka- és életkörülményeket biztosított népidemokratikus rendszerünk a dolgozóknak, ami tőkés világban elképzelhetetlen. Megvalósult a kultúrforradalom A háború előtt az iskolaköteles korban lévő gyermekek húsz százaléka nem részesült elemi iskolai oktatásba. A felszabadulás után mindenütt megvalósult a 8 osztályos általános iskolai oktatás. Másfélszer annyian tanulnak a középiskolákban, mint a felszabadulás előtt, ugyanígy emelkedett a főiskolai oktatás részvevőinek száma. A munkás, és parasztszármazású középiskolai tanulók aránya 4 százalékról 67 százalékra emelkedett. Hasonló a kép a főiskolákon és egyetemeken is. Népünk egészségügyi ellátása terén nem csak a fel- szabadulás előtti állapotokat számoltuk fel, hanem magunk mögött hagytuk a fejlett kapitalista országokat is. Munkásüdültetés ismeretlen fogalom volt a régi Magyarországon. Ma évente kétszázezer dolgozó részesül szakszervezeti üdültetésben, az ország legszebb tájain. * Nem nagy idő a tizenkét esztendő egy nép életében. De mi mégis jogos büszkeséggel tekinthetünk vissza a tizenkét évre. Szovjet katonáknak adta elő a Mária főhadnagy-ot kedden a Központi Művészegyüttes Kedden este a Szekszárdi Központi Művészegyüttes a Szekszárdon tartózkodó szovjet katonáknak mutatta be a Mária főhadnagy című Huszka operettet. Munkatársunk az előadás szünetében felkeresett néhány szovjet tisztet és harcost, hogy megtudja véleményüket az előadásról. Szenyikov százados tiszttársainak a véleményét is kifejezte, amikor azt mondta, hogy az előadás nagyon tetszik valamennyiüknek, látszik az előadáson hogy a szereplők igyekez_ nek tudásuk legjavát adni. S szerin tűk az ilyen rendezvény nemcsak a város lakosságát és az itt tartózkodó szovjet katonákat hozza közelebb egymáshoz, hanem segít elmélyíteni a két nép testvéri barátságát is. Csadajev százados (polgári életben újságíró) szakvéleménye szerint az előadást és annak cselekményét így (a felvonásokat tolmács ismertette) tudják követni és megértik. Ez az előadás egy epizódot mutat meS — mondta — a magyar nép korábbi történetéből s Ízelítőt ad a magyar humorból is. A nézőknek Panni és Tóbiás alakítása tetszett a legjobban. Játékukon, — mint mondták, — érzik, hogy szívvel, odaadással játszanak. — Hasonló formában — mondta — szívesen néz. nének még prózai darabot is. Az együttes — szerinte — minden dicséretet megérdemel. HÍREK — ÜGYELETES ORVOS: Április 4-én csütörtökön dr. Hidasi István. Lakása: Rákóczi-u. 46. Telefon száma: 46—94. * — AZ ELMÚLT ÉV statisztikája alapján a tamási járásban 5449 olva sója volt a járás könyvtárának. — Ä statisztika azt is megmutatja, hogy a lakosságnak 16.1 százaléka olvasott könyveket rendszeresen a járásban. * — A ELEFÁNTOK klasszikus hazájában, Indiában, mindinkább traktort használnak vontatásra az elefántok helyett. Érdekes, hogy a traktor üzembe tartása négyszerese az elefánt eltartásának, de ugyanakkor az elefánt ára ötszörösen felülmúlja a traktorét. * — SZEKSZÁRDON április 2-án, kedden az általános fiú és leányiskolában gyűlést tartottak a pedagógusok ,amelyen résztvett az egész tanári kar. A gyűlésen megbeszélték a peda_ gógusokat érintő problémákat és a ma vitatott legfontosabb politikai kér déseket. * — EURÓPA legnagyobb szállodájának építését hamarosan befejezik Hamburgban. A húszemeletes szállodának összesen ezer vendégszobája lesz. Egy szoba naponta körülbelül 50 forintnak megfelelő összegbe kerül. A szálloda építési költségei mintegy 60 millió forintra rúgnak. * — ITTAS ÁLLAPOTBAN Zetorral az árokba hajtott Fiber Gyula alsóleperdi lakos március 31-én a Dal- mand és Kocsola közötti útszakaszon. A gépet körülbelül 1000 forint értékű sérülés érte. — A NEWYORKI tűzoltóság különleges helikoptereket szerzett be, amelyek alkalmasak arra. hogy embereket mentsenek ki velük égő felhő karcolokból és más, nehezen megközelíthető helyekről. * — „VÁLTOZÁSOK kora a nők éle. tében” címmel a kórház kultúrtermében április 12-én, pénteken dr. Hargitai Ferenc szülész-nőgyógyász tart előadást. Ez a TTIT egészségügyi szakosztályának rendezésében a második előadás amelyet egy nőgyógyászat; előadássorozat keretében orvosok tartanak. * — BIOLÓGIAI kertet létesítenek a várdombi általános iskola tanulói az iskola kertjében. A tanári irányítással lelkesen dolgozó fiatalok ezer akácfacsemetét is elültettek a falu utcáin. * — ELTÖRÖLTE a tandíjat a Szovjetunió Minisztertanácsa 1956 szept. 1-től a középiskola felső osztályaiban, a szakközépiskolákban és a felsőoktatási intézményekben. A jövőben az oktatás minden fokon ingyenes. — A Szovjetunió hatodik ötéves tervében megvalósítják a kötelező középfokú oktatást. TOLNA MEGYEI Hfyuti&ci# április 14-én indítja szépjéqaws etujéi A versenyen 1—6 éves korú gyermekek fényképével lehet résztvenni. (A fényképet a szerkesztőség címére kell beküldeni, valamennyi beküldött kép az újságban megjelenik.) Értékes díjak! Bővebb tudnivalókról lapunk szombati számában adunk tájékoztatást. 1845 nyarán egy hír jelent meg a pesti lapokban ,amely szerint. Petőfi Sándor drámát ír Zöld Marci címen. A dráma már július végére, alig egy hét alatt, elkészült, sőt, a színházi bírálók véleménye is megérkezett, amely elutasította a darabot. Az elutasítás nagyon lesújtotta a költői és épp kapóra jött neki a régi barát, Sass István meghívása. A fájdalmas kudarcot akarta kiheverni s így érkezett meg. váratlanul, Borjádra. A Sass- család a szép környék és a pompás vendéglátás ,valóban felvidították s a kortársi visszaemlékezések a vígkePETŐFI BORIADON délyű, játékos Petőfit idézik elénk. Az egyik szőlőhegyi séta alkalmával tótágast állt a pincék előtt, a szomszédos Uzdra tett kirándulás alkalmán val 14 itcés csutorával a nyakában mulatozott és szórakoztatta a társa. Ságot és elsősorban Sass Erzsikét. — Mert egy finom, és gyengéd érzelem is szövődött itt: a négy Sass-lány közül a kis Erzsiké nyerte meg legjobban tetszését s hozzá írta a négy ökrös szekérről szóló vers felejthetetlen sorait. A Petőfiről sokat tudó Kéri Gyula így ír erről az idillről: „Egy este, mikor már nyugalomra készültek, Erzsi jóéjszakát kívánt Petőfinek. — Erzsiké, — szólt Petőfi — valamit súgok magának. Erzsi odahajolt, mire Petőfi megcsókolta bal arcát. E váratlan cselekedetre Erzsi meglepetéssel kérdezte: — De Sándor, maga nem súgott sepimit se! — Olyan mélyről jött, Erzsikém, hogy mire fölért, elhalt! Az érzékeny és költői lelkületű fia_ fal leányt e pillanatban olyan magasztos érzelem szállta meQ, hogy kisietett a kertbe és sírva fakadt a boldogságtól.’’ Sass Erzsiké még 74 éves korában is, amikor a borjádi szép napokra emlékezik, ezt írja: „És megtelt szí- vem-lelkem a múltnak magasztos érzelmével mint mikor a költő csókját rám lehelte.” Petőfi méhese a Sass-kúria udvarán. • A Sass kúria Borjádon. A borjádi idozes egy másik, egészen más jellegű kaland miatt is nevezetes. Sass István visszaemlékezése szerint itt találkozott gyerekkori ba_ rátnőjével, Hittig Amáliával, akivel Aszódon együtt járt iskolába. Hozzá írta a Gyermekkori barátnémhoz c. verset, azonban, mint Sass István írja, ,,hogy szerelmi kalandja elől ki- térhessen_ oly ügyesen színleié egész nap a fogfájást, hogy anyám megijedve jajgatásán alig győzte kamillás- zacskókkal — mindaddig> míg Sándor kényszerhelyzete alól felszabadulva, hahotában tört ki." A borjádi tartózkodás hosszabbra sikerült, mint Petőfi előzőleg tervezte. Amikor megjelent a Honderű Petőfit becsmérlő kritikája, a költő azonnal útnak indult, azonban lekéste a hajót s így még egy hetet kénytelen volt Borjúdon maradni. Sass István visszaemlékezése szerint, „majd_ nem megpukkadt mérgében’’, de nagyon hamar meg is békült, mert mire visszaérkeztek Borjádra, „nagyokat kurjongatott és széles jókedvvel állított be" a vendégszerető házba. Borjádon számos verse keletkezett. Itt írta többek között „A magyar ne- mes’’-t is_ amelynek modellje Kiss Lajos, a simontornyai járás szolgábí- rája volt. E szolgabíróról Illyés Gyula is megemlékezik Petőfi-könyvében: „Gyermekkorom egyik kedves ismerőse, e gőgös úr akkor már aggastyán sorban levő fia volt; e térdnadrágban, mici-sipkában poroszkáló , hosszú, csontos öregúmak egyetlen családi büszkesége s kincse maradt: az, hogy a vers az ő nemzetségére Íratott.” * A Sass-család a második világháború éveiben teljesen kihalt. De ma is áll, sértetlenül, az impozáns borjádi kúria s az udvaron a méhes, melynek kis szobájában délutánonként he verészni szokott Petőfi. Az épület egy része jelenleg üresen áll, senki nem használja. Nem lehetne itt egy kis Petőfi-múzeumot összehozni? Kurucz Antal, a borjádi tanító, az itteni Pe- lőfi-temlékek szorgalmas gyűjtője szomorúan ingatja a fejét. — Sok mindent megpróbáltam már, de hiába. Nincs pénz, nem tudunk semmi emléktárgyat, könyveket, fény képmásolatokat összegyűjteni. A méhes nagyon rossz állapotban van. Fala omladozik s félő, hogy összedől. Nem lehetne valahogy megmenteni a kis épületet? — Két-háromezer forint kellene hozzá, anyagra, — mondja Kurucz Antal. — A többit mi elvégeznénk, de ennyi pénzt ilyen kis községben nem tudunk összehozni. Többször sürgettem a megyét, de erre nem jutott soha egy fillér sem. Pedig nagyon sok haszontalanságra rengeteg pénz elfolyt már. Ezt a szép emléket érdemes lenne megmenteni, nem kerülne sokba. Megérdemelné Petőfi emléke és megérdemelnék a borjádiak is. (CS) .
