Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-28 / 99. szám
1951 ÁPRILIS 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S fikefutuef Örvendetesen „javul“ a gépíróállomány ... Akinek inge, nyugodtan felveheti — Klárika, drága, legyen szíves tegyen papírt a gépbe, jelentést írunk. Klárika papírt tesz a gépbe, az előadó kartárs pedig nézi finom moz dulatait, alig észrevehetően púdero- zott és festett orcáját^ de különösen a vonzóan domborodó bájait. Már majdnem kiesik a szeme, de Klárika megkérdezi, hogy ,,kinek megy a jelentés?“ Mire az előadó elhadarja, hogy a főigazgatóság termelési főosztályának, gyarló szemeit pedig visszahelyezi — Klárikára. Már leírták a jelentés bevezetőjét is, amikor az előadó megszakítja a diktá- lást: — Ezer bocsá, Klárika ... Három példányban kellene a jelentés. . Legyen szives indigós papírt tenni a gépbe és kezdjük elölről. — Kérem, semmi akadálya — szól engedékenyen Klárika. — Ma igen szórakozott az előadó kartárs. .. Csak nem valami sze ... — Óh, dehogy, dehogy, csak egy kicsit elgondolkoztam. Tehát a fő- igazgatóság termelési osztályának ... Engedje meg, hogy megkínáljam egy .,Sellő1’-vei... — Egyébként akartam már mondani, hogy ennyit talán senki sem dolgozik az előadók közül, mint ön. — Igen, igen sok a munka és ha már elfogadtam ezt a beosztást... — Legtöbbet önnek gépelek az utóbbi hetekben. A vezető kartársnak alig érek rá dolgozni, mióta maga ilyen sokat gépelte! — Klárika kiprovokálta belőlem... De .. de ... nem is tudom, hogy mondjam, meg talán nem is ide tartozik. Nagyon boldog vagyok, hogy észre vette: mostanában többet jövök Önhöz gépelni, mint azelőtt. Olyan jó magának diktálni... — Igen már mások is modták, hogy jól gépelek ... — Meg ... meg ... Ne tessék haragudni, de nekem mindig nagyon tetszettek az ilyen csinos barnák ... — Oh. igen kedves... De én meg eltévesztettem ... Főosztályának helyett főalosztályának-ot írtam. — Nem tesz semmit, Klárikám, kedves. Majd én kijavítom, ez igazán semmiség. A helyesírási hibákat is mindig ki szoktam javítani, anélkül, hogy szóltam volna. — Ha már itt tartunk, áruljon el nekem egy bizalmas dolgot. Minek köszönhetem, hogy én idekerülhettem, mert úgy tudom, volt előttem egy gépíró és azt úgy küldték el? Biztos nem tudott gépelni... Nem azzal volt ott a baj mert vakon gépelt, hanem — bocsánat a kifejezésért — egy undok teremtés volt. Az annyira csúnya volt, hogy ha az ember ránézett, elment a kedve a női nemtől és ráadásul fenn hordta az orrát. Kikérte, ha az ember udvariasságból egy bókot mondott neki. — Azért sajnálom szegényt, mert úgy tudom, nem is tud elhelyezkedni. — Hát persze, hogy nem. Ha valahol meglátják, elijednek tőle. • Mert ugyebár az már csak természetes, hogy a hivatalokban szem- ügyre veszik a gépírónak, titkárnőnek jelentkezőket — mielőtt kipróbálnák képességeiket. Egyből oda len ne az osztályvezetői vagy akár hivatalvezetői „tekintély“, ha egy vén csoroszlya gubbasztana a titkári asztal, vagy az írógép mellett, mert meg lenne a vélemény az ízléséről... Ami pedig a legfontosabb, csökkenne a „tömegkapcsolat1’ is, mert az ügyfelek, érdeklődők fele biztosan nem járna el a hivatalba, ha nem egy olyan bályos titkárnő (gépíró) fogadná az előszobában. Ha egy kicsit őszinték vagyunk, elég sok ember elmondhatná, hogy hány esetben rohant fel X hivatalba Y előadóhoz, vagy vezetőhöz, noha tudta, hogy akit keres, nincs is otthon, de hát látni akarta a szépséges titkárnőt és az ő szájából akarta hallani, hogy „A vezető kartárs kérem, házon kívül van.11 Vagy hányszor ment abban a reményben, hogy a vezető kartársra egy fél órát kell várni és addig ott lehet egy csinos nő társaságában — esetleg szerencsés ismeretséget köthet vele. Ezenkívül természetesen van még egész sor ,,ok“ — meglehetősen diszkrétek — ami miatt igencsak megnézik a felvételre jelentkező „küle- mét1’, s a szépek előnyben ... Az, hogy gépelni nem, vagy csak siralmasan tud, nem sokat számít. Ezt pótolja szépsége, kedvessége, engedékenysége stb. Ezért áll elő egyre inkább az a különös dolog, hogy már majdnem mindenütt szépséges gépíró, titkárnő van, csak éppen gépelni kevesen tudnak közülük. Kikérem magamnak... — Vegye tudomásul, kartárs, maga karrierista és azzal akarja ma gát feljebbtolni a ranglétrán, hogy mindig piszkálja a másik kartársakat. Én? Már mint hogy én karrierista, piszkálódó? Ezt kikérem magamnak. Az isten a tanúm, hogy soha nem voltam karrierista és nem piszkáltam senkit. Ez nem is férne ösz- sze az elveimmel, az én emberi egyéniségemmel. Én a legnagyobb bűnnek tartom, hogy felebarátjait valaki rágalmazza, mert én sem szeretném, ha engem rágalmaznának. De, hogy őszinte vagyok osztályvezetőmhez és nem tűröm meg a hibákat és bűnöket egyes kartársaim részéről, az biztos. Sőt, elsőrangú kötelességemnek érzem megakadályozni, hogy egy sötét elem is megbújhasson sorainkban. Mit szól hozzá? A múltkor kiküldtek X községbe hogy csináljak a községben pénz ügyi szemlét, mert a jelentések szerint visszaélések vannak és azt sokan el akarják „simítani“ és már útközben meghallottam, hogy a Marika nevű gépírónk — aki mellesleg ebből a faluból származik — itt járt a piszkos ellenforradalom idején és állítólag kijelentette egyik ismerősénél, hogy éppen ideje volt Gerőt leléptetni a porondról. Én természetesen nem tartottam pénzügyi szemlét, mert hát mi a fontosabb most? Az, hogy tisztán lássuk Marika tevékenységét, vagy az, hogy a számok rengetegében vájkál- junk. Az egésznapos ügyes szimatolás után tudja mit állapítottam meg? Azt, hogy Marika nem is egy, hanem pontosan két alkalommal tett ilyen kijelentést, egyszer a nagy- nénjénél, ahol disznótoros vacsorán voltak, egyszer pedig Otthon a családja körében és milyen különös, ott is vacsora közben. Marika munkáskáder, ha nem nézek utána, talán talán éppen emiatt sohasem derül ki, hogy ő ki volt októberben és tovább gépeli nálunk a bizalmas jelentéseket ... Nem ezért, vagy azért mondom, de ezért olyan szép dicséretet kaptam az osztályvezetőmtől ... Tudom én, hogy mi most a feladat. A Szarka barátunkról sem tudta senki sem, hogy részt vett a nemzeti bizottság gyűlésén. Miért nem tudott otthon maradni, mint én, vagy egy másik rendes ember. Én, amikor bejelentették, hogy Pesten lövöldöznek, mindjárt tisztán láttam a helyzetet, tudtam, hogy a lövöldözés az nem jó és el is tűntem a láthatárról. Engem november -1 -ig még csak az utcán sem láttak, a kapum meg be volt zárva. És most képzelje, a Szarka arra hivatkozik, hogy a hivatal-főnöke mondta neki, hogy menjen el ő is a nemzeti bizottsági gyűlésre, mert így miközü- lünk is lesz ott valaki. Maszlag az egész, tudja? Egy sorsra érdemes a főnökével, aki ezt mondta neki. Utána néztem én Kapor Béla barátunknak is, aki az ellenforradalom alatt annyira csöndben volt. Mikor bejöttünk a hivatalba, mindenki őt dicsérte, hogy Neked volt igazad, mert nem csináltál semmit, nenri nyilvánítottál véleményt, hanem azt mondtad, hogy a fészkes fene sem ismeri ki magát ebben a puskaporos világban. Én megtudtam, hogy miért volt ennyire csöndben. Kötelességemnek érzetem, hogy ennek is utána nézzek és erre is , alkalmat nyújtott egy ellenőrző körút. Megmondták a falujában is, hogy mit csinált: gyáva kukac volt, nem állt ki a rendszer mellett, mert félt, nem volt elvileg szilárd. Küldöttség ment hozzá, hogy adja át a páncélszekrény kulcsát és amikor ráfogták a puskát, csak ezt merte mondani: „Emberek hagyjanak engem nyugton, nálam nincs semmiféle kulcs és nem is tudom, hogy hol vannak.11 Hát nem gyávaság ez? Igaz, hogy nem voltak nála kulcsok, de az ő helyében én mégis azt mondom, hogy nálam vannak, de nektek nem adom oda, hadd tudták volna meg az ellenforradalmárok, hogy kivel van dolguk. Látja, ez volt a nagy csendesség mögött, és ha nem vagyok éber, nem tudja meg az osztályvezetőm és továbbra is úgy viselkedik vele, mint egy csendes, nyugodt emberrel. Nagyon ébernek kell lennünk, nem szabad, hogy elkápráztasson bennünket, hogy valaki jól dolgozik, vagy látszólag nem csinált semmit. A Korsónál is én voltam éber, mert amikor a feleségem révén a fülembe szűrődött, hogy fegyverrel is részt vett az ellenforradalomba^ mindjárt jelentettem, kötelességemhez híven. Az igaz, hogy később kiderült, hogy a valóságban nem vett részt, csak mentek hozzá agitálni, hogy menjen ő is a nemzetőrségbe, de ez nem változtat a lényegen. Az nem volt véletlen, ha valakit ilyen dolgokkal kerestek fel. Most mondja meg őszintén, intrika ez, piszkálódás ez, karrierizmus ez? Nem tudtam neki válaszolni mert jött a titkárnő, egy levelet nyújtott át neki, amelyben az állt, hogy azonnali hatállyal kinevezték az osztály- vezető helyettesévé... Boda Ferenc Napoleon legádázabb ellenségei Szent Ilonán a patkányok voltak Párizsban megjelent Paul Ganiere „Napoleon Szent Ilona szigetén” c. életrajzi műve. Az író sok érdekes adatot szolgáltat a francia császárról. így például kevesen tudnak arról, hogy Napóleon majdnem menedékjogot kapott Angliában. A liberálisok kampányt indítottak, hogy partra szállhasson Plymouth kikötőjében. Mindenféle jogi ürügyet kerestek, hogy a híres fogoly egy ideig Angliában maradhasson. így például arra is gondoltak, hogy tanúként megidézik egy perben és ez a per hónapokon át húzódhatott volna. Ilyen módon nyertek volna időt és ha ezalatt megváltozik a közvélemény, az angol kormány változtatott volna szigorú rendelkezésein. Érdekes vonás Napoleon arcképében, hogy a hajón gyakran kártyázott az angol tengerésztisztekkel és nem egyszer jelentős összegeket nyert tőlük. .Az egyszerű angol matrózok nagy csodálattal adóztak neki. Az életrajzíró Szent Ilonán is új felfedezést tett. Tanulmányozta a fogoly császár életkörülményeit, megvizsgálta, miért érkeztek a szigetre az élelmiszerek jóformán teljesen élvezhetetlenül, miért volt rossz a víz, amelyet kis boros-, vagy olajos hordókban szállítottak oda. Rájött arra, hogy ezerszámra tanyáztak a patkányok Napoleon lakóhelye körül, s egy szép reggelen egy jól megtermett rágcsáló ugrót ki kalapjából, amikor sétára indulóban fel akarta tenni. Tűzkaparó vasakkal és csizmahúzókkal valóságos hadjáratot kellett ellenük folytatni, aminek főként az ott levő kínaiak örültek, akik megették az agyonvert állatokat. Mint látható, a patkányok lettek Napoleon utolsó és legkitartóbb ellenségei. flz „Egykori Tetszhalottak Egyesülete“ is társai A világ különböző részein különös egyesületek működnek. Párizsban például létrehozták „Az Egyesületek Elburjánzása Ellen Harcoló Egyesületet”. A johannesburgi „Volt Csecsemők Egyesületének” tagjai kizárólag cuclisüvegből fogyasztják az alkoholt. New Yorkban már régebben megalakult az „Egykori Kerékpározók Egyesülete”, Londonban pedig az „Egykori Tetszhalottak Egyesülete”. Párizs egyik igen népszerű egyesülete a „Megbukott Tanulók Egyesülete”, amelynek tagjai közé a francia közélet sok prominens tagja tartozik. ■I ii I már l regi görögök ismerték „Rock and Roll<f-t Mathias Boes professzor, a hellén kultúra híres szakértője, nemrég előadást tartott Bonnban és leleplezte, hogy a görögök már 2500 évvel ezelőtt ismerték a „Rock and Roll” táncot. „Corde”-nek nevezték, lant és nádsíp hangjára táncolták, pontosan ugyanolyan ütemben, mint most modern utódaik. A whyskit bor helyettesítette és az akkori „divatfiak” ezt kiabálták: „Rúgd a lábad az égig és teljes erőből forogj körbe”. Persze mindezt görögül. Xiakarékoókodjunh ! Ez a hónap a tavasz hónapja. Mindenfelé készülnek a fogadására. Hírek szerint a fákra táblákat akasztanak, hogy: Ezen fára szíveket belevésni szigorúan tilos!” A lapok szerkesztőségei nagyobb papírkosár megrendeléseket eszközöltek a várható „vers termésre” való tekintettel. A postahivatalokhoz tömeges bélyeg szállítmányok érkeztek. figyelemmel a meginduló levelezésekre. Az üzletekben indul a tavaszi vásár! A férjek a legravaszabb fondorlatokkal kerülik a kirakatokat. Különösen, ahol olyan táblák vannak kitéve, hogy „újdonság”. Azt mondják takarékoskodni kell. Az alábbi beszélgetés egy családi idillt mutat be, ahol az egyik fél „takarékoskodni” akart. (Szín: Békés családi otthon, férj fel alá járkál, a feleség ruhái között válogat.) FELESÉG: Papa, adjál 100 forintot. FÉRJ: Minek neked 100 forint? FELESÉG: Uj sálat kell vennem, a régiben rnár szégyenlem magam. Tudod jöttek kínai selyemből valók ... FÉRJ: Csak szégyeld magad nyugodtan a régiben, viseld tovább. Sál, díszítve szégyennel ,az legalább valami új, főleg nem kerül semmibe. (Megtörli a homlokát.) FELESÉG: Csak nem gondolod, hogy egész tavasszal, nyáron a régit fogom hordani! FÉRJ: Már pedig fogod fiam, mert ezentúl takarékoskodni fogunk. FELESÉG: Úgy, takarékoskodni? Hát akkor csak kezd magadnál! Ne szívjál ej naponta 25 Kossuthot, ne igyál minden vacsora előtt 6 pohár sört. Ne vegyél 13 totószelvényt, meg lottót, amelyek csak nyelik a pénzt. Ne járj futballmeccsre. Ha te a szórakozásaidnak a felét hagynád csak el, akkor szegény feleségednek nem kellene úgy járnia az utcán. (Sír.) FÉRJ: Fiam, takarékoskodjál a kro- kodilus könnyeiddel és jegyezd meg magadnak, hogy nekem, aki naphosz- szat dolgozom, szükségem van egy kis családi szórakozásra mert... De neked nincs más gondod, mint ez a kis háztartás, tehát legyél szerény és takarékos. Ami pedig a különféle passzióimat illeti, azt pedig hagyjuk. FELESÉG: Szóval, te a takarékosságot úgy gondolod, hogy nálad marad minden a régiben, én meg rongyokban járok? FÉRJ: Igazán érdekes. Ha az a ruha nincs meg, akkor nélkülözhetetlen. egyetlen feltétlenül szükséges, tisztességes öltözet. Ami megvan, már rongy. Ilyen „rogyokkal” tele van a szekrényed. A számláikkal a fiókom. Azokra a „rongyokra” megy rá a fizetésem fele. Még tőlem az izzadó, gyötrődő igásállattól mered sajnálni azt a lötty nört. Én mikor kaptam utoljára ruhát. Nekem a férfinek nem számít, ha rossz ruhában járok. De ha te két hónapig egy ruhát viselsz. akkor már kész a baj .. . FELESÉG (egy hanggal lejebb): Takarékoskodjál fiam az erőddel. Hogy képzeled, hogy 1800-ból mindent vegyek, amit elsején nagykegyesen adsz? Fűtés, világítás, élelem ruházkodás. így, természetesen kényelmes a takarékoskodás. Én majd szépen tovább élek, mint hal a vízben, a másik meg spóroljon. FÉRJ: Háj örülök, hogy úgy átér- zed ennek a szép és nemes gondolatnak a célját, És most pedig megyek, veszek magamnak egy új öltönyt és iszom egy pohár sört — a takarékos- sági akciód sikerére! HORVÁTH IMRE