Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-02 / 52. szám

MS*; SfÁEClUS TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG « A páriiskolai csata A szekszárdi újvárosi gazdakört csoporthoz irányítottak is méltat­lankodva tettek eleget a liehívó parancsnak. Különösen nagy volt a felháborodásuk, mikor meglát­ták hogy kik a parancsnokok; Székelyhídi ludovikás csendőr fő­hadnagy, Csorba Gyula volt csend­őr őrmester és Ulrich Aladár. Egyesek ki is jelentették, hogy ahol csendőrök kezében fegyver van és csendőrök parancsolnak, nem hajlandók ott lenni Azonban a parancsmegszegés kö­vetkezményeitől tartva, mégis ma­radtak. Ez november 2-án, délután volt. Csorba megcsinálta a beosztást, és a sorrakerülők elfoglalták őrhe­lyeiket. A nemzetőrség ,,vezérkara“ úgy határozott, hogy legelőször az ÁVH-tól tisztítja meg a várost. November 3-a aránylag csendben folyt le, csak a különféle rém­hírek röpködtek és dagadtak. Sötétedés után „gitáros“ (a gép­pisztolyt hívták gitárnak) kölyök szaladt Csorba Gyulához és azt mondta neki, hogy egy autót lá­tott az Árvaházhoz (volt párt- iskola) menni, két ávós szállt ki belőle és az épületbe mentek. Az Árvaház tele van ávósokkai és kommunistákkal. Villámgyors intézkedés követte a hírt. Azonnal indult egy gyere­kekből álló fegyveres csapat a párt iskola megtisztítására. Szakember, Székelyhídi vezette őket, mint kct- lós a csirkéit. Útközben taktikai kiképzést nyújtott nekik, amit az­után hűen be is tartottak a fogé­kony tanítványok. Amint odaértek a pártiskolához, egyik csoport az Árpád utcára néző kapuval szemben helyezkedett el, a másik a Zrínyi utca jobb olda­lán. Ez a csoport különösen ma­kacs, szívós harcra készült. Még barikádot is építettek. Láttak Laurencsicséknél egy rakás tűzifa- hasábot, ezt hordták az utcára fe­dezéknek. Természetesen a fa gazdájának megkérdezése nélkül. Laurencsics, mikor észrevette rá­juk is ripakodott. — Mit csináltok ott, gyerekek? Hova viszitek ezt a fát? — Csak ide a ház elébe. — Mi az Úristennek? — Barikádot építünk. Az ávósok támadnak az árvaházból, azokat akarjuk kifüstölni. — De az anyátok istenit, ha vissza nem hordjátok, akkor fel­pofozlak benneteket! — Visszahordjuk — mondták va­lamennyien. Hat óra tájban megkezdődött az ostrom, a kidolgozott terv szerint. Egy rövid géppisztolysorozat az Árpád utca felől és néhány pisz­tolylövés az épületre. A kitört ab­laküvegek csörömpöltek és utána feszült várakozás. Választ vártak a lövésekre. De síri csend terpesz­kedett az egész környékre. Közel egy óra telt így el. Ekkor az épület nyugati oldalába eresz­tettek néhány golyót. Ugyanaz a hatás, mint először. Majdnem olyan gyorsan terjedt el a hír a városban, mint a lövé­sek hangja, hogy az Árvaházban ávósok bújtak meg, azokat fogják el. Újabb „nemzetőrök“ siettek se­gítségre. Ezek már bátrabbnak bi­zonyultak, mert 5—10 percenként adtak le lövéseket az épület külön böző oldalára. Néhány lövedék a tetőcserepekhez csapódott. — A padlásról lőnek! — mon,dta valaki félhangosan. Erre másik sorozatot engedtek a vélt visszalövés irányába. A csere­pekre pattanó golyók eltértek irá­nyuktól és egy-kettő a Zrínyi utca jobb oldalán csapódott le. Egy 13 év körüli gyerek Laurencsicsék háza előtt lévő egyik fa mögött la­pult, úgy remegett, mint a kocso­nya, a foga vacogott. A fegyvert, ami nagyobb volt, mint a gyerek, majd kiejtette kezéből. A lakosság a lövöldözést hallva, nem volt tisztában, hogy mi történik. Fél­tek, de ki-ki dugták a fejüket. így volt Laurencsics is. És amint a lö­völdözés fokozódásával újból kiné­zett, a fa mögött álló kisgyerek nyöszörögni kezdett. —■ Jaj nekem! Jajaj! Jaj iste­nem, jaj istenem! ... agyonlőnek, Jaj istenem, jaj istenem... Laurencsics odaugrott hozzá, gal léron ragadta, mint sas a bárányt és cipelte be a lakásba. — Mi az úristennek evett ide a fene, ha félsz? — szidta, és be­lökte a konyha sarkába a sápadtra rémült gyereket. Újból hosszabb csend követke­zett. Tanácskoztak az ostromlók. Elhatározták, hogy megrohamoz­zák az épületet. Közben a vezér­kár katonai erősítést indított a pártiskolához. Tudatták velük, hogy a nemzetőröket szorongatják és az ávósok észak felé elmene­kültek, erről az oldalról kell a gyűrűt zárni. Megindult a roham, innen-on- nan, egy-egy sorozat lövése előzte meg. Egyik másiknak ugyan fogytán volt már a lőszere, sőt olyan is akadt, akinek a „gitára“ már elné­mult lőszerhiány miatt. így járt Dorogi Ferenc 16 éves nemzetőr is. Amint megnyomta a ravaszt, döb­benet vágta mellbe, nincs több lő­szere! Egy pillanattal később zse­béhez kapott mert átvillant az agyán, hogy oda töltött revolvert dugott. A fegyver ott volt Az elsők között volt, amikor a bejárati aj­tót feltépték és benyomultak a folyosóra, Perényi Miklós vezeté­sével. Néhány lépést tettek előre, az­után, mintha vezényszóra tennék, minden ízükben remegtek, földbe- gyökeredzett lábbal előremeredve. A borult idő ellenére elmosó­dottan meg tudták különböztetni a sötéthez igazodott szemükkel a tárgyakat. A folyosó végén az ab­lakon keresztül golyók csapódtak be. Egyik-másik kis híjján majd­nem összerogyott a rémülettől. Aki legelőször magáhoztért, egy sorozatot eresztett a belövés irá­nyában a kitárt ajtajú „szekrény­be." Úgy hitte, hogy onnét lőtt valaki. Röviddel később újabb lö­vés a folyosó végén, de magasab­ban, mint előbb. — A padlásról lőnek! — kiáltot­ta Takler. Hosszú géppisztoly-soro­zat a padlás irányába. Egy másik ajtót látott a folyosó végén. — Onnan lőnek! — kiáltotta és odaeresztett egy sorozatot. — Most ugrottak be! — szólt egy harmadik. Aztán odaugrott, feltépte az ajtót, bevágott egy élesített gránátot,, amely fel is robbant. Az épület keleti oldalán az udva ron is felélénkült a tüzelés, csö­römpöltek az ablakok. A folyosón tartózkodók hátrább húzódtak az oldalfolyosóba. A katonaság északról tartotta tűz alatt az épületet. Az udvaron tartózkodók az ól mögé húzódtak. Innen visszatüzeltek a katonákra. Egyszerre csak rádöbbentek arra, hogy katonákra lőnek. Odakiáltot­tak. — Ne lőjetek, itt nemzetőrök vannak! Közel volt már az éjfél, mire el­csendesedtek a fegyverek. A há­rom támadócsoport átkutatta az egész épületet. Nem találtak sen­kit. Nem tudták megérteni, pedig egyszerű volt. Nem is volt senki az épületben. A szekrénynek né­zett valami a folyosó udvarra néző ajtaja volt. Ennek a nyitvafelejtett belső szárnyait lövöldözték. És egymásra lövöldöztek, különféle irányból, Másnap hajnalban és délelőtt á rádió a világűrbe röpí­tette, hogy a szovjet csapatok megkezdték az ellenforradalom fel számolását. Kricsfalussy, Székely­hídi, Csorba és a többiek hős nem­zetőrsége, nyúlak módjára szétreb- bentek_ a vezérkarral együtt. Nem rajtuk múlott, hogy minden kemény elszántságuk ellenére sem folyt vér, és emberélet nem ve­szett el. Láttuk, HALLOTTUK... Ex a nap is rossxul kezdődik ■ mondják az utasok kedden reggel a szekszárdi autóbuszmegállójánál. A Szekszárdi—Tamási autóbusz ugyan, is, ma reggel legalább 40 percet ké­sik — adja meg a felvilágosítást a pénztárnál szolgálatot teljesítő. A 40 percből két óra lett. Két órai várakozás után az utasok legnagyobb elkeseredésére berobogott egy ,,Faka. rusz’’, — Most már mindegy, — legyint az egyik tanácsi dolgozó lemondóan. — Nem fontos a kényelem csak az a fontos, hogy kereke van és megy. — Már-már megnyugodtak a kedélyek, s még az álló utasok is belétörődtek sorsukba azonban a Diófásj csárdá­nál újabb meglepetés — de itt leg­alább már kellemes meglepetés érte az utasokat. Átszálltunk egy kényel­mes nagy autóbuszra és a gépkocsi- vezető bármennyire igyekezett ez a megoldás nem segített már azokon az utasokon, akik lekésték a Szakály— hőgyészi, vagjr Tamási csatlakozó vonatot. Fésxekrakók Zombán A jó idő kicsalja az embereket, megkezdődik a kinti munka a határ­ban, de megkezdődik a falukban, vá­rosokban a tavaszi fészekrakás, az épí tés is. Zombán az országút mentén húzódó Imre-telepen Korner Mátyás kőmű­ves, fiával, menyével és kiterjedt ro­konságával összefogva, családiház építéséhez kezdett. A múlt hetekben még csak a kutat ásták hogy az épí­tést ezzel is megkönnyítsék, gyor­sítsák. A napokban azonban már a ház fundamentumát ásták, alapoz­ták. „összefogásban van az erő!” — mondja a magyar közmondás, és ez igaz is. Ha Ilyen gyors ütemben ha­lad a munka és az idő is kedvez, rö­videsen beköltözhető lesz a családi fészek. És ahol rontanak, bontanak Felsőnána határát egykor sok szép szőlő és présház tette változatossá, színessé. Mostanában azonban úgy néznek ki a hajdan takaros prés­házak .mintha tatárjárás pusztított volna a környéken. Az történt ugyanis, hogy a falusiak —. elég meggondolatlanul — sorra bontogatják a tanyákat, s ahogy azt az egyik felsőnánai utitárs mondja, másutt is így van, sajnos, mártsak itt-ott mutatóban lehet látni egy-két szép présházat, tanyát. — És amj a legszomorúbb — teszi hozzá a rontók- bontók üzérkednek és értékén felül adják el a lebontott épületanyagokat. „Három a kislány“ A hőgyészi tanácstitkár ajtaja előtt három kislány álldogál és nevetgélve kuncogva bíztatgatják egymást. — Te menj be elsőnek, majd mi is utánad megyünk. Te mégis csak is­merős vagy a tanácsnál — buzdítják a vonakodó kislányt — ismered a Koltai Marci bácsit, meg az édesapád is itt dolgozik. A három tétovázó kislány, ahogy később megtudtuk László Erzsi, Sza. bó Apolónia és Győrfi Margit hőgyé- szj kislányok, akik ideiglenes mező- gazdasági dolgozó igazolást kérnek. Munkakönyvét ugyanis még nem kaphatnak, mert nem töltötték be 16. életévüket, s ennek ellenére ők dol_ gozni akarnak. Mostanában kezdődik a Hőgyészi Erdőgazdaságnál a csemete kiemelés, majd a gödörásás és a csemeteülte­tés, itt akar dolgozni a három ba­rátnő. — Aztán mire költitek a pénzt — kérdezzük a kislányoktól. — Mire? Hát ruhára. Jön a tavasz, s a nyakunkon vannak a tavaszi gondok. Tavaszi kabát, cipő és ruha kell — jelenti ki nagylányosan a szöszke László Erzsi, aki a legcserfe- sebb valamennyiők közül. Nem félnek a hőgyészj lányok — még a kisebbek sem — a mezőgazda- sági munkáktól és dolgoznak is szí­vesen az erdészetnél, mert a pénzjá- randóságon kívül az idén már termé­szetbeni juttatást ágfát is kapnak. TAVASZI GONDOK — TERVEK a Keszőhidegkűti Téglagyár bon MEGKEZDTÉK a tavaszi előkészü leteket a keszőhidegkűti téglagyárba7 is. Munkásokat ilyenkor már csak < placcon lehet megtalálni. Kubiko: lapátjukkal szaporán regálozzák t földet az országúton át a kemenci melletti téglakészítő helyre szállítják Javítják a kemencét is. Ha pedig c föld reg&lozásával majd végeznek akkor megtisztítják a telepet a ta­valyi hulladéktól. Látszatra úgy tűnik, elégedettet az emberek, csak amikor a beszélge­tés folytán elmondják amit éreznek, akkor önkénytelenül arra gondol az ember, meg lehet oldani a- téglagyá­riak problémáit és ezzel is lehet se. gíteni őket abban, hogy még jobban dolgozzanak az 1957-es téglaverési szezonban. — Nem tud a mi munkástanácsunk rajtunk segíteni, hiába mondjuk el gondjainkat, nem segít rajtunk senki — így kezdi beszélgetését Czirákj György, az egyik téglaverő. Csak né­hány percre áll meg a munka, de az emberek kihasználják, hogy elmond, jak gondjaikat, terveiket ,arra gon­dolva_ hogy majd az újságíró szóvá- teszi azokat. Azt kell tenni az illeté- keseknek< hogy okos intézkedések­kel még inkább megnyugtassák a dolgozókat, hogy nyugodt körűimé, nyék között tudjanak felkészülni a nyári szezonra. CZIRAKY GYÖRGY megjegyzé­séből az igazság lassan kialakul. — Megtudjuk, hogy dolgozik a munkás- tanács. Értek már el eredményeket. Úgy tudják, hogy az idén 25 százalék_ kai emelik a nyerstégla gyártásának bérét. Nem dolgoztak rosszul az elmúlt évben a. téglaverők. Kezük alól jó minőségben került ki a tégla és jól is kerestek. Francz István például brigádjával a tavalyi szezon alatt 26 ezer forintot keresett. Most már elé­gedettek a munkástanács által meg­állapított regálozási bérezéssel. Sé­relmesnek azt tartják, hogy ők több, mint száz méterrel messzebb szállít, iák a földet, mint a QVÖnki és tolna- némedi téglagyárban, mégis azonos bért kapnak. Lajkó Ferenc a mun­kástanács tagja, megnyugtatja a dol- jozókat, hogy a legközelebbi ülésen megbeszélik a bérezés rendezésének ehetőségeit. MEGNÉZTEM a dolgozók lakását s, nagyon rossz állapodban vannak, ’.gyesek lakhatatlanok. Kovács La­os az elmúlt napokban javította meg akását. A télen a mennyezet be­lzott, vizes volt a fal, és ha eső esett, ikkor minden edényt össze kellett zedvi hogy a becsorgó vize* felfog- wssák, — Az összes lakások a* át :ellene javítani csak nincs erre pénz, ia magunk csináljuk meg, az úgy sem ívsz hosszú vieiu, így csarc mm dig rosszabb lesz — mondja Czirál szaktárs. Igaza van. Meg kell talált a lehetőségeket a lakások kijavi fására. A munka gondjairól beszélnek a emberek, érződik szavukon, hog dolgozni akarnak, még többet és job ban, mint az elmúlt évben. Akara tűk megvalósításához megvannak 1 lehetőségek. EBBEN AZ ÉVBEN másfélmillú nyerstégla készítésére kötnek maji szerződést. Úgy tervezik, hogy ha asztalnál, hat brigád fog téglát készí teni. Már most elmondják azt, hogi mennyi téglát akarnak készíteni. — Francz István családjával négyszáz- ezer tégla készítését vállalja' tavál\ is ennyit vállalt és harmincezerre többet készített. Cziráki György má­sodmagával kétszázhetvenezer téglát akar készíteni, ő az elmúlt szezonban több, mint háromszázezer téglát ké­szített. Ez a két példa is arról tanús­kodik hogy bíznak a téglagyáriak, bíznak abban, hogy megoldják prob­lémáikat és nyugodt, elégedett körül­mények között tudják ígéretüket meg valósí*ani. Megérzik az időt a téglagyáriak, azt mondják, ez az év jó lesz a tégla­készítéshez, s ez talán a legfontosabb. — ÁCS — Különös ..iskola" A szépen reri5üentartott kastel, fehérre festett rátnáju ablakai mé gött szokatlan élet folyik. Amérr néz az ember, mindenütt rend var szülte a kényelmetlenségig tiszta ; ÍÖldsziiittől ;a padlásig az égés épület. Mozi és orvosi rendelő épp úgy megtalálható itt, mint a fertő ző osztály, vagy tanterem, bábszin házzal. Ez Pálfán az Állami Egész ségügyi Gyermekotthon. Az intézetben jelenleg 160 széllé mi fogyatékos gyermeket gondoz nak, ápolnak és tanítanak. Az egye! osztályok nagyon furcsa összetéte- lűek, három és 18 év között a leg­változatosabb korú gyermekek van­nak együtt. Még különösebbe}* azonban a tantárgyak. A beszéd- gyakorlatok ott kezdődnek, hogy az egyes hangokat tisztán kiejtse’« a nebulók, s eredmény az, ha mái a szótagokig eljutottak. A mozgás és ritmus gyakorlatok kezdő anya­ga a pad-ütögetés, a felállás, leülés megtanulása. A munkára növelés papírszeletek és kavicsok szedeget,é- sével kezdődik. Három hónapos ké­zimunka oktatás eredménye, mikor a gyermekek eljutnak az egyszerű keresztöltésig. Mindennek ellenére mégsem re­ménytelen az itt élő 160 szellemi fo­gyatékos gyermek sorsa. Az intézet szelektáló munkát végez, s akikben sikerül felébreszteni az értelem hal­vány szikráit, azokat gyógypedagó­giai iskolába küldik. Egy kisgyer­mekről, aki képtelen az érthető be­szédre, megállapították az intézet munkatársai, hogy teljesen normá­lis, s a süketnémák intézetében ta­nulhat tovább. Alig három éves pu­fók, helyesarcú lányka van egy cso­portban. Ez a szegény kis gyermek, olyan szociális körülmények között élt, hogy szellemi fejlődése teljesen megrekedt. Itt az intézetben keltet­imint bárki más. : I Ezek természetesen a ritkább ese­tek, “is az intézetnek természetesen más eredményei is vannak. A je­lenlegi létszámon kívül eddig 174 gyermeket ápoltak, oktattak, S en­nek a fele gyógypedagógiai is­kolába került. Csak egy jött vissza közülük. Azokat, akiknél egyelőré nincs kilátás javulásra, átadják az egészségügynek. így változik, jön megy a gyermeksereg, egyik be­szélni nem tud, a másik epilepsziás, a harmadik menni képtelen, s mind szellemileg gyenge. Az intézet gyógypedagógusai, ápolói, személy­zete pedig dolgozik, ápolják, irá­nyítják a talajvesztett gyermeke­ket. Minden foglalkozási szobában rádió szól, az ablakokon függö­nyök, játék van elég, a falakon ta­nulságos mesék festett képei, s az értelmesebbjei nemcsak bábszínhá­zát, hanem mozit is láthatnak. így gondoskodik az állam ezekről a fi­atal, szellemi rokkantakról, s mi­kor kijárták ezt a különös iskolát, ha nem is egész de ember lesz belőlük, ez pedig az intézet minden dolgozójának érdeme, amely mögött szokatlan nehéz, de sokszínű és szép munka áll. RÁtÍ T.ácvlA SzövetkezeteUenes izgatás - négy hinan Illés Géza 52 éves teveli lakost a bonyhádi járásbíróság termelőszö­vetkezet ellenes izgatás miatt négy lónapi börtönbüntetésre ítélte. Illés 3éza tavaly decemberben az ujon- mn megalakuló Alkotmány Terme- őszövetkezetbe belépni kívánó pa­ssziókat agyonveréssel fenyegette neg. A termelőszövetkezet így csak :éslekedve tudott megalakulni. Kislakások épülnek Pesterzsébeten lakbér'örlesztéssel A Duaapesu magasé jjilu v anaiai, « ervek szerint 98 kislakást épít Pest­erzsébeten, a Török Flóris utca végén. 1 családi házak egy lakószobából, hálő- ülkéből, konyhából, kamrából és mosdó­inkéból állanak. Valamennyi lakáshoz észért is építenek. A családi házakat a CX. kerület dolgozói vehetik meg lak- lértörlesztéssel: a beköltözéskor 6000 fő­it vonnak le lakbér fejében. A Budapesti Magasépítő Vállalat dol- ;ozói már megkezdték a felvonulási aunkálatokat, a jövő héten pedig hozzá- :ezdenek a lakások alapjainak a leraká- ához is. A 98 kislakás októberre meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom