Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-10 / 59. szám
19S7. mArciüs lét TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG | _ ßketufuei Nevessünk Akar nyerni a Lottón? igen ! Százezret — Akkor kövesse módszereimet! Azt állítják, hogy manapság min de» valamire való ember totózik (én sohasem totóztam és éppen ezért minden héten nyertem pár forintot — már amit nem vesztettem el). A totózás azonban mégis nagyon jó dolog. Ezt én állítom, én aki még egy tippszelvényt sem fogtam a kezemben. A jósága pedig abban rejlik, hogy lehet vele nyerni. Természetesen nem mindenkinek, hanem csak annak, aki tud totózni. Én már idejekorán felismertem. hogy analfabéta vagyok a totóhoz' és ezért inkább egy rossz fröccsöt iszok a 3 30 -on. De kérem, aki tud totózni, az aztán nagy ember, még akkor is, ha nincs miniszteri állása. Nagy ember, mert százezreket nyer. És — higyjék el — sok ilyen ember van. Én ugyan nagyon keveset ismerek, de mások mondják... Persze senkit sem az érdekel, hogy Iá és mennyit nyer, mert ebből csak egy totózónak van haszna, hanem inkább a módszerek. Én szorgalmasan figyelem a totótársadalmat és igyekszem ellesni a „biztos“ módszereket. Ebből leírok néhányat. Legelőször is ügyelni kell arra, hogy amikor elolvassuk az egymás után rakott egyeseket, ketteseket, ixeket, szépen csengő, dallamos hangokat kapjunk. Persze ezt csak zeneértő tudja megoldani, de érdemes még megfizetni is a zenészeket, mert a ritmustalanul, stílustalanul összecsapott tippszelvé- nyeket messze elkerüli a szerencse. Tehát hangsúlyosan olvassuk fel tippszelvényünket egy hegedűművész előtt és ha az tudja hegedűjével kísérni és a szomszédasszony kihajol az ablakon megkérdezi, hogy kitől származik ez a mű akkor jól tippeltünk ... Ajánlatos mindig ugyanazon asztalnál, ugyanazon széken ülve, ugyanazzal a tollal írva, ugyanabból a tintából fogyasztva és ugyanabban az időben kitölteni hétről- hétre a szelvényeket. Sőt, még arra is ügyelni kell, hogy előtte ugyanazt együk és igyuk, mint az előző héten. Ne zsörtölődjünk még azért se, ha feleségünk minden héten megfőz egy lábas spenótot. Sőt, segítsünk neki beszerezni azt, mert ha egyszer elmarad, kárbavész az egész törekvés. Biztos forrásból tudom, hogy az ötvenedik hét után a szorgalmas tippelőt, aki persze betartja az előírásokat, már kerülgeti a szerencse... Persze a totó most már nem túlságosan érdekes, mert itt van a lottó. Ez az igazi pénzforrás, itt lehet őrült-sokat nyerni! Persze a módszerek itt is alapvetőek, mert aki nem ért hozzá, jobb, ha el sem kezdi. Persze én lottózni sem fogok. meghagyom a szerencsét másnak, de nagyon jó módszerek kerültek a birtokomba és ezt ingyen a nagyközönség rendelkezésére bo- csájtom. Az egyik borbély például így ixezte ki a számokat: „Hét éve dolgozom a cégnél, tehát írjunk egy hetest. Tíz év múlva megyek nyugdíjba, tehát írjunk egy tízest. A házszámunk otthon 47 tehát írjunk egy 47-est is, de mivel az előző házszámom 77-es volt, írok egy 77-est is, végül pedig mivel életemben csak 69 ember arcát vágtam meg úgy, hogy orvoshoz kellett mennie, írok egy 69-est is.“ Ha ez a szelvény nem nyer, akkor egészen biztosan valami svindli van a dologban, mert kérem, egy matematikus sem állíthatja össze jobban a számokat. Egy kislány a következőképpen töltötte ki szelvényét: „Régi elhatározásom, hogy csak a 12. udvarlóhoz megyek férjhez, az- a szándékom, hogy öt év után új férjet választok. a két férjet együttvéve csak 89-szer fogom megcsalni, egy udvarlótól sem fogadok el 60 forintnál kisebb értékű ajándékot és még csak húsz éves vagyok. Én tehát kiixezem a 12-est, 5-öst. 39- est 60-ast, és a 20-ast.’‘ Ez a kislány is nagyon esélyes ... Egy boltos pedig eképpen okoskodott: „Egy kiló cukornál csak két dekával mérek kevesebbet, tehát ixezek egy kettest, egy mázsa cukorból így az enyém lesz kétszáz deka. Most ebből levonom az anyósom életkorát, a hatvanét és azoknak a vevőknek a számát, akik naponta nálam cukrot vásárolnak, tehát a 75-öt, akkor a végösszeg lesz hatvanöt és azt is kiixezem. Most megállapítom, hogy hány dekával mérhetnék kevesebbet egy kilóból egy kis ügyességgel anélkül, hogy észrevennék. Ez öt. Ezt is kiixezem, mert én nem mérek ennyivel kevesebbet, csak kettővel. Én tekintettel vagyok a vevőkre is. >. Mivel megszámoltam, hány vevőnek mondtam ma reg gel a tegnapelőtti kenyérről, hogy „friss, most szedték ki a kemencéből s a végösszeg 62, ezt is ki kell ixezni. Végül pedig kiixezem, hegy hány év óta vagyok kereskedő: ez 28.“ öt is érheti még meglepetés .. Persze mondanom sem kell, hogy amit leírtam, nem minden, ahogyan kilehet tölteni egy olyan szelvényt, amelyikkel nyerni is akarnak. De ezek a módszek váltak be eddig a legjobban. Kérem, ha kell, ezt Írásba is adom. Tehát merem ajánlani mindenkinek és még csak nem is kérek érte egy fillért sem abból a pénzből, amit ezzel nyernek. De mivel szabadalomról van szó, aki kimásolja ajánlataimat, köteles azonnal feladni a címemre egy 100 forintost (tehát nem a húzás után ...) Én nem pénzért teszem, amit teszek, csupán azért, hogy a szerencse meghódítsa az egész társadalmat és ezért folytatom a kutatómunkát is a holtbiztos tippelés érdekében. Boda Ferenc FIGYELMES KISZOLGÁLÁS Az utas a szálloda kapujában veszi észre, hogy fent felejtette a szobájában a pénztárcáját. Vonatja perceken belül indul. Odaszól egy ott ácsorgó küldöncnek. — Szaladj csak fel fiam az emeletre. Nézd meg, nem felejtettem-e ott a tárcámat. Pár perc múlva visszajön a fiú és jelenti: — De igen, uram. Tényleg ott felejtette. Ott fekszik az öltözőtükör előtt. * INDOKOLT KÍVÁNSÁG Két barátnő felszállni készül a lök- hajtásos utasszállító gépbe. Egyikőjük odaszól a pilótának: — Ugy-e. nem fog hangsebességnél gyorsabban repülni? Szeretnénk beszélgetni az úton. * PECH — Te, Ilona, mi van azzal a fiatalemberrel, aki olyan sok virágot kül- dözgetett neked? — Semmi. Elvette feleségül a virág árus lányát. * A REJTÉLY KULCSA — Tudja, hogy az én szomszédom postagalambjai miért nem tűnnek el? Papagállyal keresztezte őket és ha véletlenül nem tudják az utat, megkérdezik. EZ IS BETEGSÉG... Az orvos azt tanácsolja a betegnek, hogy vegyen hőmérőt és azzal mérje a lázát. A beteg felesége, aki nem sokat értett ezekhez a dolgokhoz, termométer helyett barométert vásárolt. Másnap megkérdezi az orvos: — No, hogy van a beteg? Mit mutat a hőmérő? — Nedves, szeles időt. * A MÁSIK UT — El akarok válni — zokogja c szerencsétlen feleség az ügyvédnél. Férjem nem törődik velem, s mindig részegen jön haza. — Nem próbálná meg esetleg másként? — tanácsolja az ügyvéd. — Nem kell minden esetben rögtön elválni. A férjek nem szeretik a botrányokat. Ha ismét részegen jön haza, legyen kedves hozzá ... Az asszony megfogadja a tanácsot. Amikor férje másnap tökrészegen megérkezik, már az ajtóban átöleli, széket készít neki, előhúzza a papucsát és egy órán keresztül bizonygatja, hogy ő milyen rendes ember. Végül így szól hozzá: — Mondd, szívem, nem lenne jó lefeküdni? Már elég későn van. Mire a férj ezt feleli: — Persze, persze, feküdjünk fe hamar, az asszony úgyis dühös lesz, hogy megint későn megyek haza. Védőbeszéd két szamárról Legelőször is tisztázzuk a vádat: Azt mondják ezekről a jámbor, nagyfülü jószágokról, hogy az állattársadalom ma. kacs és alantos tagjai, nem érnek egy fabatkát sem, leg_ feljebb annyit, hogy Szekszárd 12 éves korig terjedő ifjabb nemzedéke közmegbecsülésben részesíti őket. Minden — az utcán gyerekével bajlódó — mama örül, ha feltűnnek a Sápszky bácsi szamarai mert lekötik a rakoncátlan kölykök figyelmét; de a szamár mint produktiv állat — nulla. Pedig nem így van, kérem. A védelemnek tudomására jutott, milyen óriási szolgálatot tettek és tesznek a csacsik tulajdonosuknak. Sápszky bácsinak van egy lánya, aki kisgyerek korában nem tudott járni. Apja LIDER C E SALOM... avagy kritika a Vendéglátó Vállalat felé — Bezzeg Illés kitűnő hangulatban várta, mikor ér az óra mutatója az ötös számra, ami egyúttal a munka végét jelentette. Kinek ne lenne kitűnő hangulata, amikor kint ta- vasziasan süt a nap, észrevehetően javul az idő, lassan már a szekrénybe lehet akasztani a téli kabátot — no meg az sem utolsó dolog, hogy megkapta a szokásos negyedévi tiszteletdíjat, majdnem tíz kilót, ami szabatosan, magyarosan közel ezer forintot jelent. Ez főleg ez volt a jókedv főfő indítóoka. — No, ebből sikerül szert tennem egy kis „asszonynemlátta” pénzre is — gondolta. — Legalább megiszunk a söntésben néhány fröccsöt a további jó munkára — s közben megsimogatta a zsebében lapuló százasokat. — De meg kell hívnom a főosztályvezetőmet is, nem árt, ha néha kiküszöböljük a hivatalos formaságokat — szántották egymást fejében a gondolatok. — Elő kell készítenem a talajt a következő negyedévi tiszteletdíjnak, hogy még bővebben teremjen. Mondja valaki, hogy nincs bennem logika? Közben eljött az öt óra és Bezzeg Illés néhány reményteljes cimborájával — a főosztályvezetőt is beleszámítva — beállított a sön- tésbe. Mehettek volna az étterembe is, de akkor „túlnagy lett volna a felhajtás“ lássák inkább, hogy «csak egyszerű mindennapi dolgozó emberek ők, megisszák ők a bort a söntésben is. — Fröccsöt kérünk — állítottak be. — Milyen boruk van? — Kérem, 24.50-es fehér ... — Jól van, kérünk... Hányán is vagyunk? Öt nagyfröccsöt. Odarakták elébük a nagyfröcs- csöket. Ittak belőle. — Egész jó, édeskés ez a bor — állapítja meg a társaság egyik tagja. — Ez édes? Inkább savanyú — mondja a másik. — Ráadásul drága is — szól közbe egy társaságonkívüli. — Sokkal jobb volt a múltkori 12.40- es siller. Miért nincs most abból? — Az már elfogyott — kapja meg a spártai választ. Közben egymásután ürülnek ki a poharak és Bezzeg Illésnek valahogyan olyan érzése támad hogy ő tulajdonképpen szívesebben issza a vörösbort, mint a fehéret. Attól sokkal jobb a közérzete. — Miért van az, hogy a vendéglátónál mindig csak egyféle bor van? — kérdezi elszántan a bort mérő hatalmasságtól. — Azért, mert a Borforgalmi Vállalattól kapjuk az ellátást... Erre a válaszra felfortyant Bezzeg Illés, mivel kereskedelmi ügyekben jártas lévén, tudomással bírt egyről-másról. — Éppen azért lehetne nagyobb a választék. A Borforgalmi Vállalatnál jelenleg négyféle bor van. Éspedig; pecsenye fehér, paksi siller, szekszárdi kadarka és édes kadarka. Nem mondhatják tehát, hogy nincs olcsó bor. Vagy azt hi-, szik, mivel Vendéglátó Vállalatról van szó, azt kell meginni a dolgozóknak, amit eléje adnak? Miért nincs legalább két-háromféle? Ha nem válogathatok, akkor nem is iszom, (vagy képviseljük a dolgozók érdekeit, vagy nem) — csuk- ladozta, aztán — mivel amúgy is későre járt az idő-a társaság élén kivonult a söntésből. Zúgó fejjel került ágyba és a jótékony tündér hamarosan álomba- ringatta. Az álom azonban rettene tes folytatása volt a jól indult és balul sikerült áldomásivásnak. Azt álmodta; dűledező pincébe vonszolták be a Vendéglátó Vállalat „központi emberei.“ A pince mélyén, kísérteties gyertyavilág mellett ott állt egy trónszerű emelvényen a Vendéglátó Vállalat bor- ügyekkel foglalkozó főembere. Az emelvény mellett négy hatalmas kád állt, rajtuk a felírás. „Pecsenye fehér“, „Paksi siller”, „Szekszárdi kadarka“, „Édes kadarka“. — Az emelvényen álló főember vésztjósló arccal nézett Bezzeg Illésre, majd rámutatott. — Ez volt az a földi halandó aki véleményt mert mondani a mi munkánkról? — Ö volt az — válaszolt a pince mélyéről egy titokzatos hang. — És még azt merte állítani, hogy mi nem képviseljük a dolgozók érdekeit — mennydörögte a főember. — Tudni kellene, hiszen ő is kereskedelmi dolgokkal foglalkozik, hogy a több fajta bor mérése nem fér bele a keretünkbe. — Ez nem enyhíti a bűnösségét. Sőt! — mennydörögte az előbbi titokzatos hang. — Méltó büntetésbe kell részesíteni. — Szót mert emelni a Vállalat ellen — folytatta a főember, miközben mélyen meghajolt. — Éppen ezért büntetésül — mártsátok meg mind a négy kádban. Bezzeg illést vasmarkok ragadták meg és hiába kapálódzott, a „Paksi siller”, feliratú kádba nyomták. — Kellett az olcsó bor? Most itt van. Igyál! Mit volt mit tennie, ivott, nyelte a bort hatalmas kortyokban Aztán a másik, az „édes kadarka“ feliratú kádba nyomták. És különösképpen nem a fejébe száll c a bor, hanem a lábába, és amikor a harmadik kádba dobták, már nem kellett lenyomni. Érezte, hogy menthetetlenül alámerül. Kiáltani akart, de feje felett összecsapott a bor-örvény. ...és ekkor felébredt, zúgó fejjel, káprázó szemmel. Talán az álom, vagy talán még az esti ido- gálás hatása alatt, egyre távolodó képet látott. Egy söntéspult volt előtte, rajta négy pohár, még a belekarcolt két V-betűt is látta. A négy pohárban négyféle bor; Pecsenye fehér, Paksi siller, Szekszárdi kadarka és Édes kadarka. A kép egyre távolodott, végül eltűnt. — Soha nem lesz ez meg — gondolta savanyú arccal és öltözködni kezdett. (—árán— először a hátán vitte az iskolába, majd kerékpáron, s amikor a kislány ebből is kinőtt, a szóbanforgó csacsi egyike húzta a kiskocsiban mindennap fiatal kis gazdáját. Melyik ló hivatkozhat kérem ilyen érdemekre? Ettől kezdve sohasem váltak meg Sápszkyék az érdemes fülestől, sőt, párját is hagytak neki, hogy ne unatkozzon. De nemcsak ez az egy tény áll rendelkezésünkre. Amellett, hogy e szamarak époly kenyérkeresők mim a lovak, vagy elfajzott rokonaik, az öszvérek, kétségkívül bizonyítható, hogy nem csökönyösek, mint azt híresztelik. — Én már — mondotta egyszer Sápszky bácsi — sokszor segítettem olyan fogatosoknak, ahol a a lovak csak táncoltak, mint a táltosok, de nem húztak, sőt, autóknak is segítettem. Engem azonban nem kellett kihúzni még senkinek. Tíz- tizenkét mázsát felpakolhatok, s ha lassan is, de biztos vagyok benne, hogy elviszik. — így van ez. Nem is becsülik meg jobban sehol a jószágot, mint ezeket a csendesen kocogó, aprótermetű állatokat. Híresztelik, hogy nincsen jobb szalámi, mint amelyiket szamárhússal kevernek s a kövér állatnak olyan zsírja van, mint a baromfinak. Egyes vidékeken hizlalják is őket. Sápszkyék azonban nem vágnak szamarat, ahhoz túlságosan szeretik őket. Most pedig eljutottunk a döntő bizonyítékhoz, amely e két nemes állat pótolhatatlanságát példázza. — Mert ki hallott még olyan állatokról, amelyek meghosszabbítják az ember életkorát (persze csak a gazdájukét). — Maga a tulajdonos így nyilatkozott erről: — Nekem azelőtt üzletem volt, a nap legnagyobb részét szobában töltöttem. Most nem mondhatok magaménak boltot, de soha olyan egészséges nem voltam, mint amióta ezekkel fuvarozok. Azóta állandóan friss levegőn vagyok, még náthám sincs. Meddig megy így? — S a 64 éves ember huncutul elmosolyodott. — Azt híresztelik, hogy ezek a nagyfülű, négylábúak nagyon sokáig, talán 80 évig is élnek. Hát én elhatároztam, meglesem a szamaraimat, igaz-e, hogy olyan sokáig bírják. Jelenleg még 20 évesek sincsenek, s ha erre rászámítom a 60 esztendőt, velük is, magammal is elégedett leszek. — így ösztönzik hosszú életre Sápszky Gyula bácsit, a sokat becsmérelt szamarak, s aki ezután is kételkedik hasznosságukban, az megérdemli hogy minden hajnalban szamarak kórusa tiltakozzon az ablaka alatt. A védelmet — úgy, ahogy — képviselte: B. L.
