Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-08 / 57. szám
7. MÁRCIUS 8. TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG Pissztahencsei történet... Őszintén szólva kezdetben alig fi_ ;yeitem a beszélgetésre, gondoltam iem olyan érdekes, földprobléma persze, majd alusznak egyet rá, azután megegyeznek. Mégis az irodában maradtam és akaratlanul fül- tanuja lettem a beszélgetésének. Nem most kezdődött... hanem még amikor egyéni gazda voltam beadás is volt, — kezdte Káldi István. — Az év 10 hónapjára ütemezték a vágómarha beadásomat s mivel a tehén szeget nyelt_ előbb leadtam. Hej, dehogy is gondoltam én akkor arra, hogy milyen baj lesz ebből. Leadtam a tehenet, megkaptam az árát, három hétre mégis jött az írás. hogy 56 kiló vágómarhával tartozom. Nem hagytam annyiban a dolgot, kerestem az igazságot. A tanácsnál ekkor azt válaszolták, hogy tévedés történt. De úgy látszik, még sem tévedtek, mert kaptam egy újabb papírt azzal, ha nem fizetek, lefoglalják a két üszőt. Megjöttek, s nem szégyen elmondani, de nekem akkor egy árva fillérem sem volt. Miből fizessek? Mindegy, mondották, s szerencsém volt az, hogy kaptam kölcsön 610 forintot, s így kiegyenlítettem immár másodszor is a tartozást. Ezután észrevettem, hogy Horváth Ferenc a begyűjtési megbízott úgy néz rám mint a tyúk a piros kukoricára. Nem tudtam miért én nem bántottam őt. Aztán úgy hozta a sors, hogy megint „összekerültünk’’, mindketten tsz-tagok lettünk a tengelici Petőfi Termelőszövetkezet pusztahencsei üzemegységében, amely az októberi események után önállóvá alakult, s a Kossuth nevet vette fel. A tsz elnöke Horváth Ferenc lett. Ennek harmadik hónapja már és mi azért jöttünk be Szekszárdra, hogy megkeressük az igazságát az indokolatlanul kizárt 12 család szá. mára. Most pedig én beszélek Borza András a nevem, 8 és félhold földön gazdálkodtam és 1955. őszén választottam a szövetkezeti utat. Megismertem és megszerettem ezt az életet, amit bizonyít az is. hogy harmadmagammal 943 munka egységet szereztem a múlt évben. A baj, köztem és az elnök között a nézeteltérés az egyik közgyűlésen kez_ dődött. Ekkor határozott az egész tagság arról, hogy mivel nem va_ gyünk sokan, földünk se olyan nagy legyen csak egy függetlenített embere a tsz-nek és az legyen az elnök. A következő közgyűlésen az elnök bejelentette, hogy egy függet. lenített ember kevés, kell még egy függetlenített brigádvezető és könyvelő is. Akkor én azt mondottam „Ha egyszer elfogadtuk az egy függetlenített embert, akkor ne legyen a nyakunkon három, mert egy is el tudja látni azt a munkát.” A válasz erre az volt, hogy vannak egyesek, akik bomlasszák a tsz-t és szeretnék szétugrasztani. Ezek nem kellenek közénk. Egypáran összedugták fejüket és így kerültünk mi tizen- ketten listára, így zártak ki bennünket, a tagságot meg sem kérdezve. Nem ez fáj, de legyenek igazságosak •• tCsak az illetékeseknek — bizalmas! j; Már nem MŰK, hanem JUK ...mondotta Fábián János. Kizártak bennünket, ez mind igaz, de nem fogunk kútbaugrani, mert szeretjük mi a földet, hiszen a paraszti munkában nőttünk fel, de az már igazságtalanság, amit velünk művelnek. Jó magam is olyan síma területet vittem be, mint az asztal, most rneg olyan hegyes területtel dugnák ki szemünket, amelyben a kóró sem szívesen él. Nem vagyunk nagyigényűek, azt is tudjuk, hogy saját földünket nem kaphatjuk visz- sza, de elvárjuk azt, — amit a törvény is biztosít, — hogy lehetőleg olyan minőségű földdel elégítsenek ki bennünket, amilyent annakidején bevittünk. Az említett 12 tagnak 60 hold föld járna. S ők lelkiismeretfur- dalás nélkül mind a 60 holdat a legrosszabb a hegyes területből ad_ nák ki. Mi azt mondjuk, intézzék el ezt problémát valamennyiünk meg_ elégedésére. Van terület, nem szab- í daljuk szét a nagytáblát, de adjanak a jó földből, meg a hegyből is, Elvégre mi is emberek vagyunk, élni, érvényesülni, dolgozn; akarunk ■S Nekem azt is elmondták, hogyji soha nem gondoltak volna a kilépi pésre, ha nincsenek ezek a villongások, ha nem zárják ki őket. De haf már így történt a dolog, akkor próbáljanak megegyezni, mert a tavasz; munkák megkezdése nem várat sokáig magára. —y —a „Miért, hiss nem történt semmi... ?“ Az ellenforradalom fegyveres felszámolása után a népi demokrácia új fegyveres ereje, a karhatalom átadja az ügyészségnek, bíróságnak azokat, akik az ellenforradalom idején bűn- cselekményeket követtek el: Gyilkol, tak, raboltak, fosztogattak, vagy más, törvényellenes cselekedeteket hajtottak végre. Amikor e törvényes eljárások megkezdődtek, egymásután szer veztek és ma is szerveznek egyesek úgynevezett mentőexpediciókat, kül_ döttségeket, hogy fehérre mossák a feketét, hogy „kiszabadítsák” az ellenforradalmárokat a törvényes fe- lelősségrevonás alól. A járási kapitányságokra, járási tanácsokhoz, a járási ideiglenes intézőbizottságokhoz stb. valóságos küldöttségjárás indult. Mindegyik küldöttségnek az a feladata, hogy az ellenforradalom idején elkövetett bűntettek miatt most lefogott személyek magatartását ,,igazolják”. A végén minden küldöttség úgy nyilatkozik: Miért fogták le, hisz nem történt semmi, nem tettek semmit. Hogy ez az utolsó szavuk mennyire álnok, valótlan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tények. Csupán egyet len járást vegyünk — csak úgy futólag — szemügyre. A küldöttségek szerint igazán nem számít semminek az ,hogy például Nagykónyiban az ellenforradalmár ők felgyújtották a helybeli tsz szénáját és a tűz martaléka lett a szalma egyrésze is. Utána szétverték a tsz-t. széthurcolták és hurcoltatták a tsz vagyonát. Ezután feldúlták a tanácsházát, majd a párttitkár lakására került sor, s mintegy 3000 forint kárt okoztak. A párthelyiség sem került más sorsra. Arról talán nem is kell beszélni, hogy a volt párttitkárt leszúrták. Minden további nélkül, szinte egy kisebb erdőnek beillő mennyiségű fát — 500 darabot — kivágtak. Mindez semmi, nem történt semmi, akik a felsoroltakért felelősek nem lettek semmit. Csodálatos módon, Fürgédén is úgy tudják, hogy nem történt semmi, pedig... Fürgédén éppen a katolikus pap volt az, aki magamellé vett egy volt csendőrtiszthelyettest és egy volt SS- katonát, hogy Tamásiban „tájékozódj jék”. Nos, ez a tájékozódás úgy történt, hogy a járási nemzeti bizottságtól kért bizonyos felvilágosítást és|> utána fegyveres embereket, afcifci1 hajlandók kivégezni a község párttit kárát. A kérés nem is maradt teljesítetlen: Kilenctagú fegyveres különítmény érkezett a helyszínre, — de a párttitkárt nem találták meg. Be csületes emberek segítségével megmenekült az „áldást” osztó pap gyilkos szándékától. Mindez természetesen semmi, — nem történt semmi ... Soroljuk még tovább? Valószínű, felesleges. Az eddig felsorolt néhány — és csak kiragadott — tény is bizonyítja: Az, aki az ellenforradalomban ilyen, és ehhez hasonló cselekedetet végzett, vagy végeztetett, megérdemli, hogy törvényes úton, a Magyar Népköztársaság törvényei szerint lakoljon tetteiért. Természetesen ne olyan lyukra tessenek gondolni, mint amilyet a moly rág a szöveten és ami a zokni- Icon szokott keletkezni, mert az nem ly-vel vagyon írva, hanem csak egy egyszerű j-vel. Ez egy rövidítés, mint a MŰK (Márciusban Újra Kezdjük). A rövidítés pedig szóról- szóra ezt jelenti „Júniusban Újra Kezdjük’’. Hogy mit? Amit októberben kezdtünk és amif novemberben abbahagytunk. Kedves testvéreim, uraim, sors_ társaim, akik együtt szenvedünk ebben a demokráciának nevezett rendszerben! Nem tudom leközli-e ezen levelemet az újság, de megpró. bálkoztam vele, mert amint tudják Önök, nekünk már nincs hírszolgálati eszközünk. Mély szomorúsággal, de azért nem lankadó októberi lelkesedéssel kell közölnöm, hogy a MUK-ról le kellett mondanunk, vagyis, hogy márciusban nem kezdhetjük, amit akarunk. Szégyen ide, szégyen oda, de a kommunisták is megtudták, hogy mit akarunk és ők is készülnek erre a márciusra. Itt kell közölnöm azt is a tisztelt uraimmal, hogy elvi hibát is követtünk el, mert túlontúl lebecsültük a kommunista erőket, az ő gondolkodásmódjukat. Nem számoltunk azzal, hogy majd megszervezik a karhatalmat és fegyverrel, gumibottal fegyverzik fel embereiket. Ismételnem kell, ez gálád merénylet ellenünk, akik októberben igyekeztünk megvédeni a nyugati civilizációt, az igazi demokráciát. Én magam háborút viselt ember vagyok. A II. világháborúban a Donnál védtem szá_ zadosi rangban Európa békéjét, a magyar szent koronát és tapaszta. latból tudom, hogy nem kellemes dolog, ha az ellenfél visszalő. S valamennyien tapasztalhatjuk, hogy októberben is micsoda nagyszerű volt, amíg csak mi lőttünk és ellenségeink csöndben voltak. Most egész biztos ,az történne, hogy esküdt ellenségeink nem várnának napokig a válasz-lövésekkel. Még az a gumibot is egy veszélyes jószág. Párizsban nem egyszer láttam, amikor gu_ mibottal verték szét a kommunista tüntetést. Szálljunk magunkba és az isten segedelmével gondolkodjunk el ezen. Szóval, akinek kedves a bőre, az velünk tart nem megy fejjel a falnak márciusban, hanem majd júniusban, amikorra jobban felkészülünk. Ezenkívül pedig — amit szintén sajnálatos tényként kell közölnöm — ez a kommunista társaság elszedte tőlünk a fegyvereket. Még a pince fenekén is megtalálták a szépen becsomagolt pisztolyokat, géppisztolyokat. Olyan szemük van ezeknek, mint a sasnak. És most itt állunk fegyver nélkül. Ráadásul még el is ítéltek több honfitársunkat fegyverrejtegetés miatt. De júniusra, ha minden jól megy, lesz fegyverzetünk. Biztos forrásból tudom hogy a Samu bácsi, meg a Tomi bácsi (értitek, kikről van szó?!) megígérték, hogy küldenek majd fegyvereket. Szóval júniusban nem lesz megállás. Csak nehogy megtudja ezt a tervünket is a karhatalom, mert akkor veszve leszünk, mert ez a karhatalom egy istentelen társaság és még az embereinket sem sikerült oda becsempésznünk. Mint követendő taktikai dolgot, közölnöm kell azt is valamennyi „jukkos” társammal, a tisztelt jobb jövőre számító urakkal, hogyha a karhatalom megtudná, hogy mire készülünk júniusban (mert mint mondtam, sasszemük van)_ akkor ismét el kell halasztanunk a kezdetet, akkor ismét nem szabad nyíltan kilépnünk a harc mezejére, hanem új dátumot kell meghatároznunk. Tehát ha júniusban nem, akkor majd októberben, szüret után, amikor nagy lesz a jókedv. Ha akkor sem, majd a jövő márciusban, vagy utána. De egyszer okvetlenül kezde_ ni fogjuk. Ha mi nem, hát majd az unokáink, vagy azok unokái, de nem tűrhetjük, hogy birtokainkon a kommunisták garázdálkodjanak, — meg hogy kastélyainkban a csürhe nép lakjon. Szóval, egyszer majd kezdeni kell és akkor majd az életeteket is fel kell áldoznotok a haza oltárára. Búcsúzom tőletek hazafiúi köszöntéssel: JUK (A jukkosok egyik alparancsnoka, nevem nem írom ki, illegalitásban vagyok és kérek mindenkit, hogy aki hallja, adja át.) Bizakodnak a harci Petőfi Tsz-ben — Egy év múlva ez a termelőszövetkezet bebizonyítja, hogy többet jövedelmez, mint azelőtt három év alatt. Mottóként is szerepelhet ez a megállapítás, melyet a Petőfi néven Kétszer nveriieí, aki I rendszeresen I LOTTÓZIK ■ Hetenként a nyeremény- sorsoláson. Azonkívül havonta a hónap egy kisorsolt hetének szelvényeivel jutalomsorsolás lesz, értékes tárgynyereményekkel. Többek között: személyautó, motorkerékpárok, kerékpárok, szobaberendezések, csillárok, rádiók, lemezjátszók, televíziók antennával, herendi étkészlet, fényképezőgépek, tűzhelyek, mosógépek, villany jégszekrények, varrógépek, zongora, fangóharmóni- kák, mezőgazdasági kisgépek. Lottózzék! Sokat nyerhet! újjáalakult harci Alkotmány termelőszövetkezetben hallottunk. De kezdjük az elejéről. Az októberi ellenforradalmi események vihara megtépázta a harci Alkotmány Termelőszövetkezetet is. Az általános támadás és a belső bizonytalanság hatására feloszlottak. Amint azonban tisztult a helyzet, jó- néhányan ráébredtek, hogy sehogy- sem jól csinálták, amikor engedtek a hamis prófétáknak. A töprengést hamarosan tett követte, miután a szervező bizottság megkezdte munkáját. Az igaz, hogy az Alkotmány Termelőszövetkezet volt 45 családjából csak 25 család lépett újra erre az útra, de éppen ebből a tényből szűrik le a fenti megállapítást. Úgy gondolják, hogy most valóban azok maradtak benn, akiknek szívügyük a közös, s ki is tartanak mellette mindvégig. Egyre többen határozzák el, hogy csatlakoznak hozzájuk. Ennek nyomán a meginduló 25 családos létszám napjainkban 30-ra növekedett. — Egy év múlva lesz már 50 családunk is — így bizakodnak a tsz tagjai. Nagy erő ez a bizakodás, de kell is, hisz a megindulás körülményei nem éppen a legkönnyebbek s a tervek az előző évieknél sokkal nagyobbak. Nem könnyű a kezdés, mert bizony a termelőszövetkezet feloszlatásánál mindent széjjelosztottak. De vállalják, mert az elmúlt néhány hét és a közösben eltöltött évek tapasztalatai megmutatták: felszabadult életünk és további fel- emelkedésünk egyetlen biztosítéka, a szocialista társadalmi rend fenntartása, a népi hatalom biztosítása és szá munkra mindezek mellett közvetlen a közös gazdálkodás tovább rolyta- tása. Épp ezért határozták el, hogy a vetőmagvakat, mint például 20 mázsa kukoricát, 60 mázsa burgonyát, 5 mázsa zabot összeadják. Terveznek egy Zetor vásárlást is, ennek árát is úgy adják össze. Bizakodással tölti el őket a gazdálkodás jövedelmezőségét tekintve, hogy a beszolgáltatási kötelezettséget államunk eltörölte. Nem akarnak élősködő termelő- szövetkezet lenni, éppen ezért akarnak saját erőből feltörni. Nemcsak azt a fent leírt mondás; tartják szemelőtt, hanem azt is, hogy gazdasági eredményeikkel mutassak meg a nagyüzemi gazdálkodás fölényét a kisparcellás gazdálkodás felett. Mindebből még kézzelfogható eredmény nem látszik, de a lendület és akarat, mely szavaikból, terveikből kicsendül, előreveti a siker fényét. Bízunk benne, hogy legközelebb már az elért eredményekről is írhatunk. SZERKESZTŐSÉGI ÜZENETEK Deixler Fgrenc, Máza. Kérelmük jogos, már írtunk róla. Kukor József és társai, Döbrököz. A villanybevezetésről kérelmükkel mi foglalkozni nem tudunk. Levelüket közöltük. „Egy munkás”. Lehet, hogy igaza van, majd az ügyet kivizsgáljuk, kérjük nevét is közölje. „Egy olvasó.“ Már biztosan hallott arról, hogy az ügyben vizsgálat indult. „Mici“ Bonyhád. Üzenjük, hogy amiről írt, igaz. Azonban az ajándékkal mindenki azt tesz, amit akar. Az elosztással volt baj. „R. Sz." Majos. jük önnek is. A fentieket üzenKérjük kedves olvasóinkat, hogy leveleikre a pontos címet és nevet is írják rá, különben azzal nem tudunk érdembelileg foglalkozni. A KEZDET JÖ... Szekszárd környékét sok szép kirándulóhely teszi változatossá. Különösen a sporthorgászok találják meg hasznos hétvégi szórakozásukat a Sió mentén, a nagy Dunán, a mözsi és a faddi dunaparti részeken. A Szekszárdi Sporthorgász Egyesületnek — bár a horgászidény kezdete van— máris több mint 200 tagja van, de az érdeklődés azt mutatja, hogy ebben az évben is elérik a 250-es taglétszámot. A februári jó idő már kicsalta a sporthorgászokat. A tagok közül különösen Bakó Imrének szolgált jól a „horgász szerencse.“ A Horgászegyesület értesülése szerint ő vezet a csukázásban. Bakó Imre eddig 8 kilogramm csukát fogott, több darabban. A HORGÁSZ FELESÉGEK GONDJA A horgász feleségek egy jórészének gondot okoz a férjek horgász szenvedélye. Különösen gond azoknak az asszonyoknak, akik nem szívesen kísérik el férjeiket, mert unalmasnak találják a vízparton való üldögélést. A horgásztanya közelében ugyanis nem lehet strandolni, lubickolni, mert a zaj elriasztja a halakat. Az ilyen feleségek már előre félnek az unalmas, hosszú, nyári délutánoktól, mert szívesebben vennék, ha férjeik hétvégi szabadidejüket a családi körben töltenék el. Félnek a sáros ruhák, bakancsok tisztításától, amelyek hétfőn reggelenként az asszonyoknak „nyújtanak’1 nem éppen kellemesnek nevezhető szórakozást.“ De félnek a vasárnap esti sütéstől, főzéstől is. Ugyanis a sporthorgászok többsége nagy halkedvelő, s megkívánják, hogy feleségük a hal- zsákmányból vacsorát készítsen. NYÁRI tervek A Horgászegyesület tagjai minden héten, pénteken este jönnek össze. Ezeken az esti összejöveteleken beszélik meg tapasztalataikat azt, hogy kinek, hogyan szolgált a szerencse, de itt szövögetik terveiket is melyek közül hadd említsünk meg egyet. Még ebben a hónapban, úgy március 29-e táján évadnyitó horgászvacsorát rendeznek.
