Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-07 / 56. szám

1951 MÁRCIUS ?. TOLNA MEGYEI. NÉPÚJSÁG 3 A téglaipar felkészült 1957-re A téglaiparban ezekben a hetek­ben rakják le az egész évi gazdasá­gos termelés alapjait. A mostani előkészítő munkálatoktól függ egy- egy gyártelep, az egész vállalat munkája. Október 23-a után ko­moly visszaesések voltak a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés üze­meiben is. Az előkészítő munkála­toknál a termelés vontatottan ha­ladt. melyet még az is tetézett, hogy a bérrendezési ügyek lassan inté­ződtek el, és később pedig az egyes intézkedések egymást szüntették meg. Most már megoldódott a bére­zés kérdése is. Mindenki számára elfogadható úgynevezett szakmánybért álla­pítottunk meg, amely minden ; mellékmunkálatot magában fog­lal, ez az intézkedés a dolgozók elégedettségét eredményezte Az anyagelőkészítő munkálatok­nál a dolgozók soha nem látott lel­kesedéssel pótolják a decemberi és januári lemaradást. Március 15-ig a mostani lendülettel az egyesülés üzemei az előkészítő munkálatokat elvégzik, ennek növeli még értékét az is, hogy sokkal jobb minőségben és nagyobb figyelemmel végzik ezt a munkát, mint az előző években. A gyártelepek az elmúlt hetek­ben nagyobb önállóságot is kap­tak, és egyes üzemekben a munkástanácsok jól helytállnak. Különösen jó munkát végeznek a dombóvári í. téglagyárban, ahol a munkástanácsnak nagy szerepe van abban, hogy az'elmúlt hónapok ki­esesét lassan már pótolni tudják. A földelőkészítés mellett, az egye­sülés műszaki osztályának vezeté­sével a karbantartók is kiveszik részüket a tavaszi előkészületekből. Minden gépet, és egyéb gépi ter­melő berendezést kijavítanak. Úgy tervezzük, hogy a gépállási órák számát ebben az évben jelentősen csökkentjük, éppen a szakszerű javítással. Az egyesülés üzemeiben ebben az évben kétmillió forintot fordítot­tunk beruházásokra és felújításokra. Két modern 450-es téglaprést állí­tunk üzembe a dombóvári I-es és ITes üzemben. Ezeken a gépi­berendezési felújításokon kívül!, nagyjavítást végeztetünk a domb­óvári Il-es kemencén, valamint a szárítószíneken. És befejezzük a szekszárdi téglagyár öt lakóépületé­nek építkezéseit. A kgzdeti eredmények biztatóak, de az szükséges, hogy a mostani kapcsolatot a dolgozók és veze­tők és a munkástanács között még jobban kiépítsük. Még ezen a területen vannak hibák, és meg lehet állapítani azt is, hogy a hibák mind kevesebbek lesznek. Igaz viszont az is, hogy munkásta­nácsaink többsége nem ismeri telje­sen feladatát, nem értik meg egyes tanácstagok még most sem, hogy a munkástanács testületi szerv, tehát egyénileg nem hozhatnak döntést és a vezetőket — akik a tanácsok határozatait érvényre juttatják — nem kerülhetik meg egyéni intézke­déseikkel. De az is biztos, hogy ezek a hibák — melyek a fejlődés tünetei — nem állandóak, és nem általánosak. Az esetben, ha a mun­kástanácsok több segítséget kapná­nak, még nagyobb eredményekről tudnának beszámolni. Az is szükséges, hogy a munkás- tanácsok a párttal, a szakszer­vezettel a jövőben még szoro­sabban. együttműködve oldják meg fejadataikat. Ez az együttműködés ha jó lesz, bi­zonyára a termelésben is éreztetni fogja hatását. A politikai élet is kezd tégla­gyárainkban mindinkább kibontakoz ni. Az elmúlt héten újból alakultak MSZMP-alapszervezetek azokon a helyeken, ahol a kommunisták a múltban is szervezetet alakítottak. A taglétszám még nem éri el az ok­tóber 23 előttit. Ahhoz, hogy az október előttiek­hez hasonló ne forduljon elő, a párt­nak. a munkástanácsnak és a szak- szervezetnek szorosan együttmű­ködve kell dolgozni, egy célért: az életszínvonal emeléséért, népgazda­ságunk megerősödéséért. Várni Gyula Téglagyári ES. igazgatója. Értékes tagjai lesznek a társadalomnak Riport a tlőgyészi Gyermekotthonból Áldozatos és szép, de nehéz felada­tot vállaltak magukra a Hogy ész; Petőfi Sándor Gyermekotthon peda­gógusai. Áldozatos és nehéz munká­juk közben sok, igen sok türelemre van szükségük, mivel az intézetben 178 túlkoros gyermekkel foglalkoz­nak. Nem ritka például az, hogy az első osztályban 8—10 éves leánygyer­mekeket tanítanak az alapismere­tekre, az írásra, az olvasásra. A gyermekek jó része szülő nélkül hányódott-vetődött az ország külön, böző részeiben, városokban, falvak, ban, a tanyavilágban. A legtöbbjük önhibáján kívül lett szerencsétlen, szívükben kitörölhetetlen sebet ejtett a sokszor durva nevelőszülők és mos. tohák bánásmódja. Ezeket a sebzett lelkű gyermekeket tanítják, nevelik az intézet pedagó­gusai az életre és azon fáradoznak, hogy visszaadják őket a társadalom­nak. a gyermekekkel pedig elfelejtes­sék hányatottságukat, nehéz sorsukat. — Szükség van az ilyen intézetek­re és munkánk nem is hiábavaló — mondja Bardócz László, az intézet igazgatója. — Még a legelvadultabb gyermekeknél is tapasztaltunk javu­lást, változást. Van olyan növendé­künk is, mint R. J-. aki most már az V. osztály tanulója. A szerencsétlen gyermeket néhány évvel ezelőtt az el­vetemült anya egy ú tszéli fára akasz tóttá. A járó-kelők mentették meg az életnek. Anyja azóta nyomtalanul el­tűnt, a kislány pedig az alföldi tanya világban hányódott-vetődött. Két év óta neveljük intézetünkben, s türel­mes munkánk nem volt eredményte­len. A sebzettlelkű kis R. J. ma már szorgalmas, jó tanuló, játékos gyer­mekké lett és a rendszeres tanulás és rendes életmód eredményeképpen, szellemileg és fizikailag szépen fej­lődik. — A pedagógiai munkához, a neve­léshez sok szív kell, s ezek a mos­toha körülmények között sokat há­nyatott sorsú gyermekek kétszeresen igénylik a szeretetet — mondja Koszter Józsefné nevelő, igazgatóhe­lyettes. — Sokszorosan adják vissza azt a szeretetet, amelyet mi, pedagó­gusok nyújtunk nekik. Ennek szám­talan tanújelét tapasztalják. Takács Emmi, az intézet volt növendéke je­lenleg szövő-fonó ipari tanuló, Buda­pesten dolgozik. Rendszeresen és ál­landóan kapcsolatot tart velünk, s leveleiben tájékoztat bennünket sorsa alakulásáról. Valószínű a szünetet is nálunk fogja tölteni. Az intézetben 178 leányt tanítanak 8—18 évig. Itt végzik el az általános iskola VIII. osztályát, de az intézet gondoskodik továbbtanulásukról, el­helyezésükről is. A növendékek telje, sen ingyen kapnak ellátást és évente 1200 forint értékű ruhaneműt, cipőt. — A ruházással egy kis problé­mánk van — mondja az intézet igaz­gatója. Évente elég nagy a mozgás. Aki jön, csak a rajtavalóját hozza (többször ez is hiányos) aki pedig megy, egész ruhatárát magával viszi. Az intézet növendékei a délelőttöket rendszeresen iskolai foglalkozással töltik. A parkban szép nagy sportpá­lyájuk van, ahol sportot űznek. A szabad időkben pedig sétálnak, szóra­koznak. Ezenkívül kollektív mozi­látogatást is szervez az intézet, de van saját keskenyfilm vetítőjük is. így élnek a Petőfi Sándor léányott- hon lakói, akikről az állam gondosko­dik, hogy értékes tagjai legyenek a társadalomnak. Amíg áss ablakhoz nem érünk... Kinek lenne türelme megszámlálni, kapja jneg a címzett a pénzt, ha nem hány ember fordul meg naponta a szekszárdi postán? Aki vállalkozna erre a feladatra, reggel nyolctól este hat óráig ott kellene ülnie és figyel­nie a bejáratot -— másra nem is igen lenne ideje. — De mivel kellene még foglalkoz­ni — kérdezhetné valaki. — Jönnek, mennek az emberek, elintézik hiva­talos ügyeiket és kész. . . . O .. ... • Pedig lenne mivel foglalkozni, len­ne. mit megfigyelni. No, nem a tele. fonkészülékekre a csomagmérlegre ■és egyéb postai alkalmatosságra kell figyelni, hanem az emberekre. Néz­zük csak őket. Egy idős, szemüveges néni levelet ír, tintaceruzával. Talán a fiának, vagy a lányának ír. Vagy éppen vala­melyik ismerősének. Megírta már ugyan otthon, tintával, de úgy látszik, valamiről megfeledkezett. Itt még nem késő, nem ment el még a levél lehet hozzá írni és hirtelenében nincs más kéznél. Megfelel a ceruza is ... És amikor a levelet olvassák valahol, megjegyezhetik: — Úgy látszik, a mama erről megfeledkezett. De nézzük csak, mennyien vára_ koznak a pénztárablakok előtt. (Hány százezer forint fordul meg naponta a postások keze között.) — Hova küldi a pénzt — kérdezik egy báránybőrkucsmás parasztbácsi­tól. — Mözsre ... — Akkor legyen szíves, írja rá azt is a csekkre ... (Ejnye ejnye, erről megfeledkeztünk bácsikám? Hogyan írjuk rá az utalványra, hogy Buda­pestre, Sátoraljaújhelyre, vagy éppen Mözsre küldjük. Nem igaz?) Egy másik bácsi éppen takarék_ betétkönyvet nyújtja át. Hogy meny. nyit fizet be, nem látjuk, de nem is lényeges. — Ez már nem vesz részt a mosta­ni sorsolásban? — kérdezi bizonyta­lanul. — De igen — kapja a megnyugtató választ. Lám, ő takarékoskodik. Bizonyára cgyre-másra szaporodnak a befizetést igazoló bejegyzések a betétkönyvben. Azzal akarja gyümölcsöztetni pénzét, hogy nyereménybetétet váltott. Lehet, hogy éppen most nyer majd nagyobb összeget... Vagy már nyert? Mind­egy ... A pádon ott ül egy fiatalember. Motoros szemüveg a homlokára tolva, bőrtáska a. vállán, ölében aktatáska. Úgy látszik, vidéki. Most éppen cuz aktatáskában keres valamit. Egy elő­hívótank doboza kerüj elő. Úgy lát­szik, fényképezéssel foglalkozik. Vagy vette valakinek? Ki tudja? A fiatal­emberen látszik, hogy türelmetlen. Talán telefonhívásra vár, vagy amit keres, nehezen akar előkerülni. — Itt van vidék. Lehet beszélni — szólnak neki. (Na, végre.) No, de odakerültünk mi is az ablak elé, vásárolunk két darab hatvan filléres bélyeget, aztán megyünk to­vább, akárcsak mások. Befejeztük a nézelődést. Akik még ezután kerül­nek sorra, folytathatják. B. I. Milyen könyveket olvashatunk 1957-ben? Szerkesztőségünk felkérte a Megyei Könyvtár vezetőjét, hogy több olvasónk kívánságára adjon tájékoztatást az 1957-es könyvkiadási tervekről, lehető­ségekről. Megkérdeztük, lesznek-e jó új könyvek 1957-ben? Máté Géza dr. elv­társ elmondotta, hogy csaknem vala­mennyi kiadó tervében szerepel valami meglepetés, valami újdonság erre az évre. így- a Szépirodalmi Kiadó tervében szerepel Németh László Történelmi drá­máinak két kötete és az Iszony című re­gényének új kiadása. Déry Tibor Be­fejezetlen mondat című művének első Kétszázharmincezer libát, kacsát keltetnek Bács megye víziszárnyastelepein toj­nak már a libák és a kacsák. A siikösdi telepen a háromezres törzsállományból gyűjtik a tojásokat. A kunszentmiklósi víziszárnyastelepen 4000 pekingi kacsá­tól, 1000 nemesített magyar parlagi li­bától várnak szaporulatot az idén. A törzsállományt nagyrészt fiatalok gon­dozzák, akik éjjeli szolgálatot is szervez­tek, nehogy a tojások kihűljenek. A telepeken a tavasz folyamán össze­sen 230 000 libát és kacsát’ keltetnek. A baromfi jelentős részét egyéni gazdáknak és termelőszövetkezeteknek adják el. teljes kiadása négy humoros könyv, Grandpierre Emil: A bűvös kaptafa, Goda Gábor Panoptikumának új kiadása, a sokoldalú és népszerű Hegedűs Géza Szatírák könyve és Kellér Dezső Tisztelt közönség című munkája. A versesköny­vek közül nagy érdeklődés előzi meg Ju­hász Ferenc gyűjteményes művét: A tenyészet országát, Weöreös Sándor: A hallgatás tornya című új verseskötetét. Már az első negyedben folytatódik a bibliofilsorozat. így Csokonai Vitéz Mi­hály összes versei, Vörösmarty Mihály versei, Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival, Móricz Zsigmond: Galamb papné és Harmatos rózsa, Jó­kai Mór kisregényei, Gulyás Pál: Vá­logatott versei, Madách Imre: Az em­ber tragédiája lát napvilágot. Érdekes új sorozat lesz a miniatűr könyvtár, mely sorozatban bőrbe kötött, gyufásdoboz nagyságú könyvek jelennek meg biblia- papíron. Boccaccio: Dekameron, Mik­száth: Gavallérok, Móricz: Szerelmes le­vél című munkái jelennek így meg. (Legközelebb az olcsó könyvtár könyveiről számolunk be.) uj MIRŐL ÍRNAK A LEVELEZŐK ? Mi, kommunisták a jövőben jobban összefogunk Felsőnána község 1955-ben ter­melőszövetkezeti községgé lett. Há­rom termelőszövetkezet alakult, mind a három tsz-ben jó munka folyt. A termelőszövdtkezeti tagok meg voltak elégedve jövedelmükkel, és mégis az októberi események zavart okoztak a tsz-ek működésé­ben. Az Uj Barázda Tsz, mely közel 1000 holdon gazdálkodott, teljesen felbomlott még október folyamán. A másik két tsz, a Rákóczi és a Zöld Mező, még tovább gazdálkodik, azonban egyes tagok követelésére a későbbiek folyamán ott is szét­osztottak mindent, ügy mint másutt, a mi községünkben is, nehezen ment a kibontakozás. A pártszervezet egészen február elejéig úgyszólván illegálisan mű­ködött. Az MSZMP járási ideiglenes intéző bizottság kezdeményezésére azonban február elején pártnapot tartottunk a községben. A párt nap előadója Márton András, a járási ta­nács elnöke volt. Ez a pártnap az egész községben megváltoztatta a hangulatot és mind többen és töb­ben kezdték helyeselni a munkás­paraszt kormány intézkedéseit. Ez­után megalakult a pártszervezet is, amelynek 15 tagja van és sr.pról- napra jelentkeznek a régi MDP ta­gok, kérik átigazolásukat. Felsőnána község szocialista jel­lege újra kezd kibontakozni. Jelen­leg négy termelőszövetkezet mű­ködik, sőt ötödik is alakult. A régi Uj Barázda Tsz-ből elsőnek az ala­pító tagokból alakult meg az Uj Élet Termelőszövetkezet, majd ezt követően február. 21-én a Hunyadi Tsz alakult meg, 12 családdal. Az 1955-ös évben megalakult Rákóczi és Zöld Mező tovább működne, ezekből a tsz-ekből 4—5 család lé­pett ki. A községben most rendezik a földügyeket és alakítják ki az új táblákat, amelyet mind a tsz-tagok, mind a kilépett jelenleg egyénileg dolgozó gazdák egyformán sürget­nek, mivel az időjárás kedvező és rövidesen meg kell kezdeni a mező- gazdasági munkákat. Egy bizonyos, hogy a szocialista erők győztek Felsőnánán, s az ellen- forradalomnak nem sikerült a termelő szövetkezet tábláit szétosztani és a tsz-ek által .épített épületeket le­bontani. A község kommunistái el­határozták, hogy ezután sokkal job­ban összefognak és nem engedik magukat megfélemlíteni az ellenfor­radalomtól. Koch Péter községi MSZMP ideiglenes intéző bizottság tagja. Csak egy kis megértésre volna szükség ,,Kéréssel fordulok a szerkesztő­séghez, segítsék megoldani problé­mámat. 1956 tavaszán vettem egy két szoba-konyhás kis házat falunk­ban, Magyarkeszin. Ebben az épü­letben a földművesszövetkezetnek egy vegyes boltja van, a mai napig. A bérleti szerződés 1955 december 31-én lejárt. Meg kell jegyeznem, hogy mielőtt megvettem a házat, ígéretet kaptam a földművesszövet­kezettől, hogy nyugodtan megvásá­rolhatom, mert az üzletből 1956. ta­vaszán kiköltöznek. Ez sajnos nem történt meg, még a mai napig sem. Szüleim szeretnének visszaköltözni falunkba, mert apámat nyugdíjaz­zák, de mi nem tudjuk átadni laká­sukat addig, amíg a szövetkezet ki nem költözik az én lakásomból. De­cemberben kértem az igazgatósági gyűlés összehívását, ahol megbeszél­ték kérésemet. Ezt követően 1957. március elsejei határidőre felmondó- levelet küldtem a szövetkezetnek, amelyre azt a választ kaptam, hogy semmi szín alatt sem hajlandók ki­költözni. Ügyvédhez nem fordulha­tok, mért ez igen sok költségbe ke­rülne, amit jelenleg fedezni nem áll módomban. Az iregszemcsei gépál­lomáson dolgozom és nem tudok annyit keresni, hogy a földműves­szövetkezetnek házat vásároljak. Kérem, hogy az illetékesek hassa­nak oda, hogy házamat, amelyben többévi keserves munkám fekszik, végre megkaphassam. Süss János Iregszemcse, gépállomás. * Süss János lakáskövetelése jogos, ezt a községi tanács végrehajtóbi­zottsága, de maga a községi földmű­vesszövetkezet igazgatósága is el­ismeri. Foglalkozott a panasszal a MÉSZÖV is, ellenőrt küldött az tigy kivizsgálására, de foglalkozott a panasszal Kálóczi István a JASZÖV elnöke is, aki javaslatot is tett a panasz orvoslására. Kálóczi elvtárs véleménye szerint a Süss János házában lévő boltot át lehetne helyezni az I. számú tex­tilbolt helyére, így a lakás is felsza­badulna és a vegyeskereskedés is központi helyen maradhatna. Eh­hez viszont az kellene, hogy Kersák György, a szövetkezet helyi ügyve­zetője jóindulattal és megértéssel kezelje Süss János lakásproblémájá­nak megoldását. Diák panaszok Diákok beszélgetnek. Sok jelen­téktelen probléma közt felvetődnek sürgős intézkedést igénylő dolgok is. — Nincs újságunk — mondja az egyik. — Miért ne lehetne a gimnázium­nak intézeti újsága; hol a jó dolgoza­tokat, verseket, rajzokat, tudósítá­sokat közölhetnénk. A tanárok is segítenének. Imreh tanár úr példá­ul már megemlítette illetékes kö­rökben, de semmi eredmény ... — Nem értenek meg a felnőttek — szól a másik. — Minek avatkoznak az öltözkö­désünkbe? Miért nem járhatok én csőnadrágban, meg olyan cipőben, kalapban, amilyenben én akarok, ha nem megy a tanulás rovására és szüleim megengedik. Egy leány is beleszól a vitába. — Nekünk ezt a gyászköppenyt kell viselnünk, pedig mennyivel szebb lenne egy matrózruha,' vagy egy másmilyen ruha is lehetne egy­séges. — Aztán itt van a mozilátogatás kérdése — szól egy fiú. — Elvégre már rég elmúltam 16 éves és még­sem nézhetem meg a 16 éven felü­lieknek való filmet. Vagyok már olyan érett, hogy józanul bíráljam meg... H. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom