Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-01 / 51. szám

/■ 4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1951. MÁRCIUS 1. DÖNTÖTT A MUNKÁSTANÁCS Újra teljesítménybérben dnlgnznak a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál „Megszüntetni a normát!... Óra­bérben dolgozunk!“ — Ez volt az ál talános követelés azokban a viharos októberi—novemberi napokban a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat műhelyeiben. Érthető és indokolt volt ez, hiszen az elmúlt években állandóan szigorították a normákat, sokszor nem a technológia korszerű­sítése, hanem a munka-intenzitás növelése volt az alapja a normák megszorításának. A bonyolult elszá­molási rendszerben sem igen tudott kiigazodni a dolgozó. „A legtisztább dolog az órabér’“ — mondták sokan. Mindenkit soroljanak be képességei, szorgalma alapján órabérbe, NAGY GONDDAL VÉGEZTÉK EL A BESOROLÁSOKAT. A vállalat vezetői kikérték a bri­gádvezetők, a művezetők vélemé­nyét, ennek alapján készítették el a besorolási javaslatot, amit a munkás tanács tárgyalt meg és fogadott el. A vállalat terveit — számításbavéve a termelékenység bizonyos csökkené­sét — az előző évihez viszonyítva, alacsonyabban állapították meg, a béralapot magasabbra. Hogy mégis legyen valami, ami ösztönözzön a jobb munkára, úgy döntöttek, hogy a béralap tíz százalékát premizálásra hasz­nálják fel. Aki jobban dolgozik, többet kap, aki rosszabbul, az kevesebbe^ vagy semmit sem kap a prémiumból. Az első bérfizetésnél, február ele­jén, már jelentkeztek e bérezés hát­rányai. Odáig minden rendben volt, hogy mindenki megkapta az órabé­rét. A prémiumot azonban már nem lehetett „közmegelégedésre“ elosz­tani. „Ki-ki érdeme szerint“ kapta a prémiumot, úgy, ahogy az egyes dolgozók végzett munkáját a brigád­vezetők. művezetők elbírálták. De le- het-e az ilyen dolgot igazságosan el­dönteni úgy, ha nincsenek adatok arról, ki, milyen értéket termelt. Vagy lehet-e bebizonyítani a pré­mium elosztásának igazságosságát ilyen adatok nélkül? — A Gépjaví­tóban nem lehetett. „Pofára megy’“... így azok, akik keveset kaptak, vagy semmit sem kaptak. „Miért kaptam csak ugyanannyit, mint a másik, pe­dig jobban dolgoztam“... — mond­ták, akik többet kaptak. Általános veszekedés, egy hét is beletelt, míg a kedélyek lecsillapodtak. Persze, ezalatt a néhány nap alatt a terme­lés sem ment rendben. Mert a másik baj, a nagyobbik, a termelésnél mutatkozott. A vállalat februári tervelőirány­zata 450 ezer forint. Elsejétől tizenötödikéig, tehát a hónap első felében — bár anyaghiány üzemzavar nem volt — ebből csak 140 ezer forint értéket ter­meltek. Hogyan történhetett ez? — Hát úgy, hogy az órabérek megállapításakor az 1956. harmadik negyedévi fizeté­seket vették alapul. Hozzáadva ter­mészetesen a kormány által engedé­lyezett béremelést. Aki például ak­kor — 160 százalékos teljesítmény- nyel keresett munkaóránként hét fo­rintot, most 7.50-es órabért kapott. Bár a normát eltörölték, a norma megint jelentkezett. Nem forintban, percben, hanem teljesítményben. So­kan azt mondták: „Most megvan az órabér, ezért száz százalékot kell tel­jesíteni.“ — Milyen száz százalékot? — Hát a régi norma szerinti száz százalékot. Ez aztán oda vezetett, hogy míg egy hegesztő azelőtt egy műszak alatt 8—10 darab Csrb-tetőszer- kezeti elemet hegesztett, most csak 4—5 darabot készített el. Mert „ennyi a norma“'. A Szállítóberendezések Gyára részé­re gyártott silókombájn kör'mös- tárcsa és lánckerék esztergályozásá- nak normaideje 15, illetve 28 perc volt. Amikor most kiszámították, ki­derült, hogy egy-egy darab 62 perc alatt készült el átlagosan. EZ A BÉREZÉS NEM ÖSZTÖNZÖTT a jobb munkára, mégkevésbé újítá­sokra, észszerűsítésekre. Az üzem­ben készítik a silókombájnhoz való dobkereszteket is. (E gépeket a megrendelő gyár belföldre és ex­portra gyártja.) A dobkeresztből egy-egy hét darabból álló készletet egyszerre fognak fel a marógépen. A marós ezután beállítja a gépet, órá­kon keresztül jóformán semmit sem kell csinálnia, a gép dolgozik. A mű­szaki vezetők újítani akartak. Készí­tettek még egy befogótüskét és egy vidia-lapkás marófejet. Míg a gép megy, addig a marós elő tudja ké­szíteni a másik készletet, esetleg meg köszörüli a késeket hogy ezt azonnal fel lehessen szerelni a marógépre, ha a másik elkészült. Az újítás bevezetése nem megy. A Szállítóberendezések gyárától itt voltak, átvették az újítást. Náluk már egy marós, nyolc órás műszak­ban három, három és fél készletet gyárt. Itt csak kettőnél tartanak. Az egyik esztergályos mindig hí­res volt arról, hogy a legmagasabb a keresete. Most kilenc forintos óra­bért kap. Azelőtt mindig gondosko­dott róla, hogy legyen elég munká­ja, meg tudja csinálni akár a kétszáz százalékot is. Most előfordult, hogy a művezető a gépe mellé készítette az esztergálandó öntvényeket, a raj­zokat, azokra a szükséges késeket. Meghagyta az egyik marósnak, mondja meg az esztergályosnak, ha végzett, ezt a munkát kezdje el. Másfél óra alatt végzett munká­jával, ettől kezdve reggelig tén- fergett az üzemben, a tüzet pisz­kálta, „nem vette észre“ az oda­készített munkát, amin pedig ke­resztül kellett másznia ahhoz, hogy a gépéhez férjen. „Nem tudta“ mit kell csinálni, mert a marós elfelejtett szólni. Az üzemben már egyre többen látták, hogy EZ NEM VEZET JÓRA, így nem mehet tovább. Február 16-án aztán összeült a munkás­tanács. Az ülés elég viharos volt. Gyulai elvtárs, az igazgató számok­kal mutatta meg, milyen katasztró­fába rohan így a vállalat. A tető- szerkezeti elemek, a silókombájn-al- katrészek gyártása jóval többe kerül, mint amennyit kap a kész termék­ért a vállalat. Az árakat emelni MEGYÉNK LEXIKONA Tolna megyeiek as 1848-as szabadságharcban ILLETÉKESEK FIGYELMÉBE: Miért nem használják ki a hőgyészi gyermeknevelő intézetet ? ii. Október 7-én reggel Csapó Szilas fe­löli oldalról. Perczel pedig az erdőn ke­resztül Ozorának ménve, akart rájuk támadni. Ekkorra azonban Csapónak már megadták magukat, Perczel csak utólag a feltételeket szigorította meg. Roth és Fillipovics tábornokon kívül három törzstiszt, 50 tiszt és 7500 köz­katona esett foglyul, a zsákmány 12 ágyúból, töltésszekérből és öt zászlóból állt. A támadóknak becsületszavát vet­ték, hogy többet Magyarország (ellen nem harcolnak. A fegyelmezetlen nép a diadal má­morában szeretett volna zsákmányolni, de csak néhány tisztisátrat fosztottak ki és puskákat vittek haza emlékbe. A her­ceg Eszterházy-féle gyánti uradalom összes birkáit, körülbelül 2000 darabot, elrekvirálták és élelmezésükre fordítot­ták, mert a herceg nem állt a magyar ügy mellett. Ebben a zsákmányolásban a szomszéd Ozora és Pincehely község lakosai is résztvettek. A kormány méltányolni akarta a nép­nek, hogy Ozoránál az ellenséget segí­tettek lefegyverezni és elrendelte, hogy ezek a községek egy idó're mentesek le­gyenek az újoncállítástól, míg újabb in­tézkedés nem történik. A kormánynak ez az intézkedése azonban nem juthatott érvényre, mert rövidesen szükségessé vált a nemzetőrök és népfelkelők be­hívása. Az események után egy hét múlva értesítették a községeket, hogy Simon- iornya 14, Szentlőrinc 19, Pálfa 10, Né- medi 6 nemzetőrt tartozik küldeni. Az összeírt ifjaknak október 21-én reggel 8 órakor kellett Szekszárdon, az összeíró választmány előtt jelentkezni. A vár­megye bizottsága ezzel párhuzamosan szigorúan elrendelte az ozorai táborból elvitt puskák összeszedését. nem lehet, tehát ha így megy to­vább, nem lesz miből fizetni a mun­kabéreket. Esetleg be kell zárni az üzemet. Csak egy megoldás van, rátérni újra a teljesítménybérezésre. Ezen a véleményen voltak a mun kástanács vezetői is. A vitában többen úgy vélték, a bé­rek nagyobb százalékát tegye ki a prémium, mint eddig. Ennek igazsá­gos elosztása viszont megoldhatatlan a teljesítmények mérése nélkül, te­hát a normát kell alkalmazni — vélték mások. ,,A becsületes normá­val egyetértek, de túlszorossal nem’“ — mondta egyik felszólaló. Kiderült, hogy egyetlen meg­oldás: Visszatérni a darabbére­zéshez, néhány túlszoros norma­tétel felülvizsgálása mellett. Amikor szavazásra került a sor, csak négyen tartózkodtak a szavazástól, a többi munkástanácstag a darab- bérezés mellett foglalt állást. Alakí­tottak egy „semleges“ bizottságot, olyan szakemberekből, akik beosztá­suknál fogva nem dolgozhattak tel­jesítménybérben, ez a bizottság mó­dosított néhány normatételt. Február 21-e óta ŰJRA TELJESÍTMÉNYBÉRBEN dolgoznak a vállalatnál. Túlzás len­ne azt mondani, hogy nem volt sem­mi zökkenő, minden simán megy, mindenki meg van elégedve. Még nem látja mindenki, hogy csak ez az egyetlen megoldás a gazdaságos, a jövedelmező termelésre. Még elő­fordul teljesítmény-visszatartás. De szép számmal vannak ellenkező je­lek is. Szabó Zoltán esztergályos például ddbkereszteket esztergál. Amikor megkérdezzük, mennyit tud megcsinálni; „Ma lemegy a tizennyolc“ — mondja. Tizennyolc darabért 63 forint 18 fillért kap (órabérben 60 forintot keresett naponta). — „De ha megnyomom, meg lesz a huszonöt is" — teszi hozzá. Korcsmáros László he­gesztő a következőkép vélekedik: „Én órabérben is annyit csináltam meg. amennyit azelőtt. De már ott tartottam, hogy az asszonyt is el kell küldeni dolgozni, mert én magam nem keresek így órabérben eleget. De ha mégegyszer előfordul, hogy adnak nekem égy munkát, azt mond ják, darabonként hat percet kapok rá, megcsinálom a 160 százalékot és erre egy hét múlva kisütik, hogy ennek a munkának négy perc a munkaideje, itthagyom az üzemet, de még a szakmát is.“ Hogy vélekedik Gaszner József főművezető? — „Még egy ideig lesz zúgás a norma miatt, de az igazi baj akkor lesz, ha nem tudunk elég munkát adni az embereknek, anyagot, szer­számot, hogy folyamatosan dolgoz­hassanak. A munkástanács helyesen döntött. Olyan bérezés mellett, ahol ki-ki annyit kap, amilyen mértékben hozzájárult a közvagyon gyarapítá­sához, a vállalat jövedelmezőségé­hez. A gazdasági megszilárdulásnak, a további fejlődésnek ez a helyes útja. J. J. Nagyobb katonai mozdulatok az év utolsó részében Simontornya környékén nem történtek. A móri csata után (december 30) Windischgrätz igyekezett az egész Du­nántúlt elfoglalni. E tervét csalt lassan vihette keresztül. Január 14-én még el­rendelték, hogy Simontornya 19 újoncot köteles azonnal Szekszárdra bevonultat­ni, s január 20-án a főszolgabíró már örömmel tudatta, hogy a Görgey és Per­czel Móric által vezényelt magyar csa­patok három helyen is diadalt arattak a császári csapatok felett. Ennek elle­nére február vége felé Simonlornváig értek cl a császári csapatok, s meg­szállásuknak csak pár hónap múlva lett vége, az április 26-i komáromi ütközet után, amikor a Dunántúlról kezdtek visszavonulni a császári csapatok. A békét és nyugalmat azonban a me­gye szélén gyakoribb betöréseivel za­varta meg az ellenség, s a veszedelem elhárítására június 23-án 600 főből álló védőcsapat szervezését határozta el a megyei választmány, amelybe Simon­tornya hat személyt volt köteles küldeni június 31-re Szekszárdra. (Folytatjuk) Hőgyészen, az elmúlt évben, felsőbb szervek megszüntették az Állami Óvónő­képzőt. A községi tanács végrehajtó bi­zottságának akkor az volt a javaslata, hogy az épület kihasználása céljából vonják össze egy épületbe az általános iskolákat. ) Ezzel az intézkedéssel megoldódott volna az óvoda elhelyezése, illetve bő­vítése, de megoldódhatott volna két- három tanítói lakás problémája is, amely Hőgyészen sem kis gond. Annakidején a tanácsüléseken is foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, mindhiába, mert a Nép­művelésügyi Minisztériumban úgy dön­töttek, hogy 200000 forintos költséggel állami gyermeknevelő intézetet létesíte­nek óvodáskorú gyermekek számára. így alakították át az épület egy részét, ahol 60 gyermeket szándékoztak elhelyezni. Szépek a hálótermek, az ebédlő és a nappali, a hibája csak annyi, hogy még mindig nem sikerült az intézet benépe­sítése. Kozmetikai Múltheti számunkban írtam arról a problémáról is, hogy káros-e a bőrre, ha egyszer kezelteti az illető és aztán abbahagyja? Sokan félreértették a cikket, ezért visz- szatérek mégegyszer erre a problémára, érthetőbben. Régebben, amikor még a kozmetika nem volt olyan fejlett, mint napjaink­ban, olyan eszközökkel is dolgoztak, ami pillanatnyilag szépített, eltakarta a hi­bákat, s aki kilépett a kozmetikustól, olyan szép volt, hogy alig ismert ma­gára. Ebben az időben a kezelés hatá­sára a bőr elnyúlt, elveszítette rugalmas­ságát és bizony az illető nem hagyhatta abba, amit elkezdett. Innen maradt fenn az a tévhit, amit ma is sokan mon­danak, hogy az ápolást nem lehet abba­hagyni. A mai kozmetika a dolgozó nő koz­metikája. Feladata a bőrhibák egészsé­ges úton való kikezelése, a bőrnek visz- szaadni tisztaságát, rugalmasságát, pu­haságát, vagy ezeknek a hibáknak a megelőzésével olyan arcbőrt teremteni, ami kikészítés nélkül is elbírja a nap­fényt Ha az illető bőre rendbejött, otthoni ápolás mellett is mindig különb lesz, mint egy ápolatlan, elhanyagolt arc és csak kivételes esetekben, ha az arc hi­báit belső bajok okozzák, esik vissza kezelés nélkül a régi stádiumba. Rendes ápolás havonta egyszer szük­séges — ha nincs komolyabb baj —, de ha valakinek ez nem áll módjában, egy évben egy-két kezelés is többet ér, mintha nem foglalkozna egyáltalán az arcbőrével. Most a száraz bőr után a haj és fej­ből szárazságáról szeretnék pár sort írni. Mivel sok esetben a fejbőr és a haj szá­BORJÚ BECSI NÁLT LEVES Hozzávalók: 40 dkg pörköltnek való borjúhús, 15 dkg leveszöldség, 2 dkg zsír, 2 dkg liszt, 1 tojássárga, fél cit­rom. Eljárás ugyanaz, mint a galamb- becsináltlevesnél. Ezeknek a leveseknek Igen nagy szerepük van a beteg élel­mezésében, a könnyű diétánál. TEJFELES, PAPRIKÁS CSIRKE Hozzávalók: 1 csirke, 5 dkg zsír, hagyma, 1 dl tejfel. 1 kanál liszt, édes­paprika, só. Egy jó, paprikásnak való csirkét (ap­rólékjából levest főzünk) felszeletelünk, 5 dkg zsírban, egy kis fej reszelt hagy­mával világos sárgára pirítunk, piros- paprikával megszórjuk, a csirkét bele­tesszük, megsózzuk és fedő alatt saját levében, lassan pároljuk. Ha zsírjára sült, a hússzeletek mindkét oldalát még gyengén megpirítjuk és a lábas egyik oldalára halmozzuk. A zsírba beleszó­runk egy kávéskanálnyi lisztet, azt kis­sé megpirítjuk, 2 dl vízzel felfőzzük és a hússzeleteket visszahelyezzük. Tála­Hónapokon keresztül mindössze 18 gyermeket gondozott a 17 fő személy­zet, akik váltott műszakban dolgoztak. Ez azt jelenti, hogy minden gyermekre jutott egy-egy dolgozó, természetesen beleértve az igazgatót, a gondnokot, az óvónőket, gondozónőket, varró és taka­rító személyzetet együttvéve. Jelenleg ugyan szaporodott a létszám. Az intézet kis lakóinak a száma most már harmincnyolc. Ez a szám némi fej­lődést mutat és nem is vagyunk ellen­ségei az intézetnek, de ha már úgy dön­töttek a felsőbb szervek, hogy legyen kisgyermeknevelő intézete is Hőgyész- nek, méltán vethetjük fel — mi is úgy, mint ahogy azt a község lakóitól hallot­tuk: „Legyen kihasználva az intézet, töltsék fel a hatvanas létszámot, hogy mind az intézet, mind a rendelkezésre álló személyzet -munkaideje a célnak megfelelően ki is legyen használva.” tanácsadó razsága is beteges tünet, ennek az ápo­lását sem keli figyelmen kívül hagym, annál is inkább, mert a nő egyik leg­szebb ékessége a haj. A haj természetes fényét, simaságát, lágyságát a hajszála­kat körülvevő igen finom zsírrétegtől nyeri. A modem frizuradivat megkíván­ja a tartós huliámosítást, szőkítést, szí­nezést, gyakori mosást, stb. Ezek követ­keztében a haj elveszti természetes védő zsírrétegét, vagy az olyan mértékben csökken, hogy törékennyé, fénytelenné és beteges kinézésűvé váiik, a fejbőr pedig viszkető, korpás lesz. Az ilyen ki­száradt hajat és fejbőrt gondosan ápol­nunk kell, ha meg akarjuk tartani ha­junk szépségét és mennyiségét. Először is. a haj töredezett végét vá­gatni kell, még akkor is, ha hosszú ha­jat akarunk növeszteni, mert a haj csak akkor képes nőni, ha a beteges hajvégek nem zárják el a haj lélegzésének lehető­ségét. Ezután megfelelő krémpakolással kell ápolni. Házi használatra egyik legjobb haj­növesztő szer a ricinus olaj, amelyet mosás előtt beledörzsölünk a fej bőrébe és a hajrészekre dunsztkötést teszünk. Másnap több vízben lemossuk, lehetőleg olaj-samponnal. Egy egész tojást a fej­bőrre dörzsölünk addig, amíg habzik, majd pár percig rajta hagyjuk, és aztán bő vízzel öblítjük le. Ezt kéthetenkint kell ismételni... A haj növését és erősödését nagyon fokozza a kvarc és a fejbőr mosása is. Jövő pénteki számunkban a zsíros bőr ápolásáról fogunk beszélni. Szűz Lászlóné lás előtt egy dl Jó tejfelt vegyitünk a mártáshoz (a tejfel ne legyen savanyúi). Nyáron adhatunk hozzá egy zöldpapri­kát egészben és egy paradicsomot. Ga­luskával tálaljuk. Ha öregebb baromfi­ból készítjük, pároláskor vizet öntöge- tünk alája. DIÓSCSIGA Hozzávaló: Kész élesztős, vajas tész­ta. Töltelék: 20 dkg darált dió, 20 dkg porcukor, 1 tojás a kenéshez. Az élesztős tésztát fél cm vastagra kinyújtjuk, 40 cm szélességben. Ned­vesített kenőtol la I áthúzzuk. Mint az előbbinél, a cukor- és diókeverékkel megszórjuk, feltekercseljük és 1 cm széles korongokra vágjuk. Zsírozott sü­tőlemezre helyezzük 6 cm távolságra egymástól. Tetejét tojással megkenjük. Egyenletes, nem túl forró sütőben, hogy a dió meg ne égjen pirosra süt­jük. Az élesztős vajastészták készítményei igen kedvelt meleg tészták, de hidegen uzsonnatésztának is nagyon finomak. VASÁRNAPI ebéd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom