Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-06 / 55. szám

.95”. MÁRCIUS 6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 hogy mindenki boldogulhasson —^Szedresi jegyzetek — SZEDRES községben jártam a lapokban, ahol a következő íigye- emreméltó történetet hallottam, ’apírra vetni annál is inkább ér- lemes, mert okulni kell belőle ninclazoknak, akik féltik hatalmú- lat, érvényesülésüket. A községben évekkel ezelőtt ala­kult Petőfi név alatt egy termelő- zövetkezet, s működött hol jól, hol cevésbé jól. A 700 holdon gazdál­kodó termelőszövetkezeti család igyütt dolgozott múltév októberéig, Imikor az események hatására nég jobban kiéleződtek a belső vil- ongások és végül kenyértörésre ke- ült a sor. Ezekről beszélt a tsz sgyik tagja: Kenyér István is. — Az elein kezdem. Volt közöt­ünk 3—4. olyan is, akik szították az ellentéteket, de valahogy sikerült megbékélni. így volt ez tavaly ok­tóberben is. Ez annak köszönhető, rogy a kukorica legnagyobb része a határban töretlen volt még. Akkor in voltam a brigádvezető. Betakarí­tottuk a kukoricát és 4 kilót minden munkaegységre szétosztottunk. — Később, 23-a után, megalakult a forradalmi bizottság és plső tény­kedésként szétosztották az állato­kat. Nem vállalta senki a hízók to­vábbi etetését, így súlyon alul kel­lett átadni, ami valamennyiünk szá- mára jelentős veszteséggel járt. De kiosztották a takarmányt is. Én nem értettem velük egyet és igazán most látom, hogy mennyire igazam volt. EGY KÖZGYŰLÉSEN azután újabb fordulat következett be: Dön­töttek a tagság elszámoltatása fe­lől, s megkérdezték, hogy ki, ho­gyan akarja rendezni további sorsát. A tagság legnagyobb része amellett döntött, hogy nem lép be. Mintegy 8 család azonban kitartott a tsz mellett. Ezután hogyan gondolkodtak a ki­lép» tagok? — kérdezem. — Beszéltem egyikkel is, másik­kal is és látták, hogy végered­ményben a szövetkezés a helyes út, de a Petőfi Tsz-től idegenkedtek az emberek. Akkor alakítsunk egy má­sikat — ajánlottam. Gondolkodtak és mintegy 24 család határozta el, hogy nem alakít tsz-t, de táblás gazdálkodást folytatnak. Azután ér­deklődtünk a felettes szerveknél, hogy ha ilyen formán próbálkozunk, milyen segítséget kapunk, mire tart­hatunk igényt a tsz-től. A válasz az volt, van olyan rendelet, ami ki­mondja, hogy szakcsoport nem kap­hat a tsz-től sem állatot, sem egye­bet. NEM NYUGODTUNK ebbe bele és a Földművelésügyi Minisztérium­ban Keresztes elvtárssal beszéltünk, aki azt mondta, hogy ilyen rendelet nincs és ha mi termelőszövetkezetet alakítunk és létszámban eggyel többen vagyunk, mint a másik cso­port, akkor nekünk eggyel több jogunk is van. Választhatunk, el­hozhatjuk amire szükségünk van és azok értékével bennünket beterhel­nek. Mikor Kenyér Istvánék Budapest­ről hazajöttek, elmondták itthon, hogy mit hallottak és ezután 15 csa­lád mondotta, hogy „jó, folytassuk ezt az utat.“ E határozásukat tett követte és működési engedélyt kér­tek. Tervük volt, hogy a két puszta közül az egyiken, Apáti pusztán gazdálkodnak. És, hogy nem történt, nem az ő hibájuk, mert — Kenyér bácsi szavaival élve — az új tsz születése pillanatában meghalt, mert a megmaradt Petőfi Tsz vezetősége nem volt hajlandó odaadni Apáti pusztát a gazdasági épületekkel és a hozzátartozó mintegy 160 hold föld­del együtt. Miért nem? Mert azt mondták ők, hogy azt adnak, amit akarnak és nekik kell a pusztán lévő egyik istálló, és hogy ne legye­nek rossz fiúk, azt mondták — na ott van még egy istálló, meg laká­sok — bár abban egyéniek laknak — legyen az az övéké. EDDIG A TÖRTÉNET, de nem tesznek még pontot a végére. Meg kell kérdezni a Petőfi Tsz vezetősé­gétől és a nyolc család valamennyi tagjától, hogy miért telhetetlenked- nek, hogyan gondolják ők, a 700 hold megművelését, miért nem elé­gednek meg egy pusztával, a mási­kon Apátiban pedig hadd folytassa tovább a munkát ez a 15 család? Haragszom rádot játszani gyerek- ség, nem felnőtt emberekhez méltó dolog, mert itt és ebben az esetben nagyon komoly a tét, hiszen több család további munkájáról, sorsáról és életéről van szó. Nagy a határ, széles az országút, elférnék egymás mellett, és ha mindenáron vetélked­ni akarnak, nosza rajta, majd a zár­számadás megmutatja, hogy ki a le­gény a talpán. * AZ ÉRDEKESSÉG kedvéért meg kell jegyezni azt is, hogy az Apáti pusztai tsz megkapta a működési engedélyt, már jönnek is a külön­böző hivatalos levelek az új tsz cí­mére, így* minden meglenne már. csak éppen a legfontosabb, a föld, s az egyesség nincs meg. (—y—a) 16 eredménnyel zárt a németkéri földművesszeveikezet Palánki kocsisok... Nagy gond szakadt Vörös Sándor­nak ,az egyik palánki kocsisnak a nyakába. Házat épített, fizetéses szabadsága pedig inár egyetlen nap sem volt. Búskomor arccal, csüg­gedten végezte munkáját, akkor is, amikor felfigyelt rá az egyik kocsis, társa. Turcsák György. — Miért ló­gatod az orrodat cimbora? — kér­dezte a nekikeseredett embertől. Az ekpanaszolta, hogy mi nyomja szí­vét. — Sose búsulj barátom, amíg en­gem látsz. Nekem még bent van a fizetéses szabadságom, azt kiveheted helyettem — úgy is lett, Turcsák György feláldozta fizetéses szabad­ságát megszorult barátja érdeké­ben. Segítettek a többiek is. A napi munka végeztével az egész kocsis- brigád a házépítésnél szorgoskodott. Nem is csoda, hogy olyan rövid idő leforgása alatt elkészült egy új csa­ládi. ház. Vörös Sándor az új ház- tulajdonos alig várja ezt az alkal­mat, hogy a segítséget visszaadhas­sa kocsistársainak. * Itt történt meg a lócserével kap­csolatos érdekes história is. — Sz. Józsefnek nagyon megtetszett egy pejkó, amit a másik kocsistársa hajtott. Szerette volna megcserélni az egyik lovával. Addig addig kö- nyörgött, amíg nagysokára 10 üveg „családi” ellenében g. másik ráállt a lócserére. A 10 üveg sörből vidám SZERKESZTŐSÉGI ÜZENETEK Gaál Endréné, Nagydorog. Értesí­téseit közönjük, mint olvashatta, nem nem feledkeztünk meg róluk. Re­méljük. máskor is felkeres bennün­ket leveleivel. Tolnai halászok. Kedves meghívá­sukat megkaptuk, sajnos, nem tud. tunk résztvenni a „Vén hajós” bálon, az eseményt közöltük lapunkban. P. L.-nek, Alsónána. Mindig szíve sen vesszük, ha ír szerkesztőségünk, nek, de máskor legyen szíves közölni a nevét és címét is, hogy bővebben tudjunk érdeklődni. Balogh Ferencnek, Pusztahencse. Levelében írott problémákkal kap­csolatban a megyei tanács tervosztá. lyától az alábbi tájékoztatást kap­tuk: „Községük villamosítása és a kultúrház építésére a közbejött ese­mények miatt nem kerülhet sor. Eb­ben az évben 6—7 milliárd forintot ruházhattunk be országos viszonylat, ban míg ha az ellenforradalmi ese­ivászatot csaptak akkor este a ko­csisok. Mert régi jó szokás az itt, hogy az ilyen áldomásokat közösen fogyasztják el. Az elcserélt pejkó új gazdájánál nagyon cudarul viselke­dett. Rúgott, harapott, toporzékolt a reggeli keféléseknél. Szegény Sz. József nem sok gyönyörűséget lelt a régóta áhított lóban. Vissza kel-*[ lett cserélni a pejkót. Perszes az áldó1. más a visszacserélés alkalmával , sem maradhatott el. Ebből azt a ta., i nulságot vonták le a többiek: „Hogyi duplán fizet, aki rosszul választ.1’ (» A tangazdaság igazgatója két nap. f ra tervezte a répa prizmából való f behordását. S a legnagyobb megle petésére egy napon belül jelentet­ték neki a munka elvégzését. Mikor utánanézett annak, hogy minek kö­szönheti ezt a szokatlanul nagy munkalendületet, érdekes dologral| jött rá. A kocsisok párosversenyt alakítottak ki egymás között. A két versengő közül az nyerte a. fél­decit, vagy a nagyfröccsöt amelyik többet be tudott szállítani a kocsi­ján, istrángszakadás, vagy kocsitö-f rés nélkül. A nemes vetélkedést folytán volt ,aki 18 mázsát is felra-t kott a kocsira. „A munka éppen- \ úgy, mint a mutatáshoz virtus isí kell, s hogy az emberre, mint a leg-t jobb kocsisra tekintsenek a pusztá d ban, azért meg kell harcolni” —I* állítják a palánki kocsisok. Igazuk*[ van. |, (> <> <> mények nem jönnek közbe, a beruhá-, i zás 12—14 milliárd forint lett vf>lna.(» Az iskola bővítésével kapcsolatban |1 úgy értesültünk, hogy a megyei léte- < ^ sítménvek között elsőnek kerül meg * valósításra. *, Molnár Jánosnak, Tolna. Amennyi-]( ben a munkaviszony mdgszünésekor(i 9 illetve hathavi SZTK tagságai» megvolt szülési segélyre jogosult. Ad segély kifizetése ügyében forduljon al* Sertéstenyésztő Vállalat SZTK ügy-*1 intézőjéhez, miután a dolgozók októ-* bér 1-től a táppénzt és egyéb szolgál-], tatást közvetlenül az üzemtől kap-o nak. || Kiss Tivadar, Bikács. Tájékoztató-(I sül közöljük, hogy a traktorosoknak (• a gépállomáson biztosított béren fe-l* lül a tsz-ektől a munkaegység teljes*] értéke és a munkaegység közötti difj, ferencia járt készpénzben. Tehát ciga- , retta, széna és burgonya igénye nem(i jogos. Aki hallja, adja át... — A gazdáját keresi két szállítószalag — Elveszett! A becsületes megtaláló illő jutalomban részesül! Két szál­lítószalag keresi a gazdáját. (Amíg nem késő.) Ez lenne ám csak az érdekes apró- hirdetés. Ámbár megérné egy, leg. alább két hasáb, százmilliméteres keretes hirdetés is. Akkor talán ha­marabb akadna becsületes meg­találó. Nem akarom tovább fűzni a szót, mert a fentiekből nem értenének semmit, inkább megmagyarázom, hogyan is kell értelmezni a fenti hirdetésfélét. Mintegy két héttel ezelőtt utaz­tam Bátára. Furkóhoz közel, az or­szágút szélén két gazdátlan szállító- szalagot láttam. Általában ismerik az emberek a szállítószalagot. Sok­féle célra lehet felhasználni, épít­kezéseknél, rakodásnál de nem magyarázgatom hosszabban. Ami­kor egyik helyről a másikra költöz­tetik, két keréken gurul. Tehát, mint mondtam, láttam két szállítószalagot, két héttel ezelőtt. A napokban ugyanott látta egy is­meretlen gépkocsivezető. Az ő észrevételei nyomán mondok el egyet-mást, — no, meg én is hallot­tam — a két szálítószálagról, hogy miért keresik a gazdájukat? Csupáncsak azért, mert még a múlt év októberének első napjaiban hagyták ott őket, mert az egyiknek eltört a féltengelye. Emiatt állnak még most is az országúi szélén, és komoly, mondhatnám, súlyos hiány­érzetben szenvednek. Röviden szólva, hiányzik a gaz­dájuk. Bővebben mondva, a gazdán kívül hiányzik róluk a szalagot hajtó motor, vagyis valaki „kürt­nek nézte és megfujta”. Aztán má­sok úgy okoskodtak'- — Ha már nincs, ami hajtsa, ne legyen ,amit hajtani kell”. És azon gondolattól vezéreltetve, hogy a szalagból ki­kerül néhány cipőtalp, miegymás, szóval, az ilyen alkalmatosságot sok mindenre fel lehet használni. Aztán sor kerül majd a kerekek­re, aztán egy vasgyüjtő hónap során a vasvázat eladja valaki a MÉH. nek — ha csak a földi hatalmassá­gok közbenjárására vissza nem kap­ja régi gazdáját az út szélén búsla­kodó, reményétvesztett két szállító- szalag. (Avagy ilyen kicsiség mint két szállítószalag a „nagy forrada­lomban” nem sokat számít!?) (—ÁRÁN—) Mint ismeretes a szövetkezeti tag­ság előtt, 1952—53-ban megkezdő­dött a földművesszövetkezetek cent­ralizálása. A túlzott centralizálás nem volt szerencsés megoldás. Ezt bizonyítja a németkéri földműves­szövetkezet esete is. Amióta az egyesítés megtörtént és Paks lett a körzeti székhely, a németkéri szö­vetkezeti tagság mindinkább bizal­matlanságot fejezett ki a szövetke­zettel szemben. Ez a bizalmatlfín- ság érthető is volt, hiszen az egye­sítés óta a németkéri helyi szerve­zetnél romlott az áruellátás, a tag­ság kapcsolata a körzeti iroda dol­gozóival és mindinkább csökkent a tagság érdekeltsége a szövetkezeten belül. A németkéri tagság helyesen felismerte a hibákat és úgy határo­zott. hogy kiválik a paksi körzet; földművesszövetkezet keretéből, ön­állóan, saját maguk fogják intézni szövetkezetük ügyét, a hibák felszá­molását. Az elhatározást tettek kö­vették és 1956. áprilisában megtör­tént a kiválás, maguk vették ke­zükbe szövetkezetük ügyének irányi tását. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a kiválás után működésü­ket 4000 forintos veszteséggel kezdték. Igaz, hogy nem lehet valamiféle „csodákra várni", hiszen minden, ami jó, vagy rossz szövetkezeten be­lül, a tagság és a vezetőség munká­ján múlik. Németkéren sem valami csoda történt a kiválás után. csupán az, hogy a tagság megválasztotta saját igazgatóságát, felügyelőbizott­ságát, akik olyan emberekből tevőd­nek össze, akik élvezik a tagság bizalmát és szívükön viselik a szö- vetkezet ügyét. Az igazgatóság tag­jai rendszeresen résztvesznek az üléseken, jó elgondolásokkal, javas­latokkal segítik elő a szövetkezet munkáját a jövedelmezőség növelé­se, az önköltség csökkentése érde­kében. A felügyelőbizottság rendsze résén és szervezetten végzi az ellen­őrzést és tegyük hozzá, hogy jól. Ezt igazolja az a tény, hogy az évvégi elszámolásoknál hiány nem volt. A káló leírás is összesen csqjt 971 fo­rint volt. A jó ellenőrző munka megszervezésében nagyrésze van Hangya Istvánnak, a felügyelőbi­zottság elnökének. A tagság széles ^támogatásának, a vezetőség és a dől gozók jó munkájának meg is lett az eredménye. A szövetkezet 1956. évi nyere­sége 324 000 forint. A nyereség- i bői tagok vásárlási, értékesítési 11 visszatérítésére 61290 forint, az üzletrészek utáni visszatérí­tésre 2610 forint jut. A szövetkezet most négy százalékot fizet a tagságnak vásárlási visszaté­rítés címén, de még így sem tudja a teljes 61 290 forintot kimeríteni, mert az 548 szövetkezeti tagból csak 230 tag íratta be a vásárolt összeget a vásárlási könyvecskéjébe és adta le számfejtésre a szövetkezet irodá­jába. Sok szövetkezeti tag úgy gon­dolta az elmúlt évek rossz tapasz­talatai során, hogy nem érdemes beíratni a vásárolt összeget, mert úgy sem kapnak visszatérítést. Azonban ezek a tagok most kelle­metlenül csalódtak, mert a tények az ellenkezőjét igazolják. Például, hogy csak egy pár szö­vetkezeti tagot említsünk. Ambach János tsz-tag 587 fo­rint, Havvel István I. típusú tsz tag 510 forint, Kulich Menyhért 601 forint, vagy Sza­bó György dolgozó paraszt 746 forint vásárlási visszatérítést kaptak. A szövetkezet jelenleg 3 ve­gyesbolttal 2 italbolttal, 1 fel- vásárlási üzemággal, 1 darálóval és 1 szikvizüzemmel rendelkezik. A szövetkezet saját eszköze 40 száza­lék, ami annyit jelent, hogy mint­egy 600 000 forint a szövetkezeti ta­gok saját tulajdonát képezi. A tagság nem csalódott a földmű­vesszövetkezetben az ellenforradal­mi időszak idején sem, mert biztosította a tagság áruellátását és jelenleg is mintegy 1 000 000 forintos árukészletté,! rendelke­zik. Ugyanakkor gondoskodott a tagság értékesítési nehézségeinek áthidalá­sáról is, mert mintegy 100 000 fo­rint értékű sertést vásárolt fel a dolgozó parasztságtól, amit tartósí­tott. A tartósított áruból pedig biz­tosítja az aratás-cséplés időszaka alatt a falu hús és zsírellátását. A 'németkéri földművessjzövetke- zet eredményei azt bizonyítják, hogy a tagság felismerte a hibák ki­javításának helyes útját, az elhatá­rozásaikat valóraváltották és ered­ményes, jól működő szövetkezetei csináltak, amit most már maguké­nak éreznek és ismét megnőtt a tag­ság bizalma a szövetkezettel szem­ben. De ugyanakkor kívülálló dol­gozó parasztok is egyre többen lát­ják, hogy érdemes szövetkezeti tagnak lenni és kérik felvételüket a szövetkezetbe. Molnár Lajos HÍREK — Még ebben a félévben elkészül az új szekszárdi szikvízüzem, ame­lyet a Tatarozó Vállalat épít. Az építkezés még a múlt évben elkez­dődött, de remélhetőleg időre befe­jeződik. — Hat—hétszáz forint értékű húst és zsírt loptak el Mónus József é Öcsény szőlőhegyi lakostól. A nyo- f mozást megindították. t — Egy amerikai műanyaggyár be­jelentette, hogy rövidesen olyan gépeket hoz forgalomba, amelyek MÁRCIUS if én ammJ a Szerencsekereke* d o o o játssza meg szerencseszámait: vegyen íme szelvényt! másodpercek alatt elkészítenek min­denféle edényt. A gépeket a kony­hában szerelik fel, s a háziasszony pillanatok alatt elkészítteti a gép­pel a szükséges edényeket. Ebéd után az egészet eldobhatja, mert a felhasznált, nyersanyag igen olcsó. — A Sárköz népművészete cím­mel Palkó Józsefné ismeretterjesz­tő előadást tart március 12-én este a bonyhádi Járási Kultúrházban. — Tizenkét órán keresztül szüne­telt a telefonösszeköttetés a Szálka —grábóci vonalon, mert Sztojka Ist­ván grábóci lakos az út mellett ki­vágott egy fát, amely rádőlt a tele­fonvezetékre és azt elszakította. Az ügyben megindították az eljárást. — Áramvonalas, kitűnő rugózású újtípusú gyermekkocsikat kapott a szekszárdi Sport és Játékbolt. Az „Egri mélykocsi“ néven ismert új gyártmány 150 forinttal olcsóbb, mint az előző, hasonló típusú gyer­mekkocsik voltak. — A farsangnak haszna is van. Pálfán az Állami Egészségügyi Gyermekotthonban, a farsangi bá­lok jövedelméből bábszínházát ké­szítenek a gyermekotthon ápoltjai­nak. • — Elloptak Reményi Kálmán bogyiszlói lakostól egy körülbelül kétezer forint értékű lószerszámot. — Száznegyven sokgyermekes anyát tüntetnek ki Tolna megyében. A Nőnap alkalmából március 8-án, a sokgyermekes anyákat érdem­éremmel és érdemrenddel tüntetik ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom