Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-03 / 53. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. MAROTOK A SZERELEM Megyénk könyvtárainak helyzete Juhász Gyula r Alom és valóság A modern magyar líra egyik ben­sőséges és nagyszerű költőjének, a tragikusvégű Juhász Gyulának (1883—1936.) egész életén áthúzódik az Anna iránti szerelem. Milyen volt szőkesége,- nem tudom -már .. — énekelte a költő, de mindig rá­gondolt és öngyilkossága után az irattárcájában Annának egy -pár sornyi írással ellátott, fakult és gyűrött fényképét találták meg. Az idealizált nő, Sárváry Anna vidéki primadonna volt, aki 1938 nyarán Budapesten megmérgezte magát és meghalt. Amikor eszméletlenül meg találták az ágya mellett a költő verseskönyve feküdt a következő dedikációval: „Annának örök sze­relemmel. Juhász Gyula.” Kapcso­latuk egy kissé ma is tisztázatlan, barátok és koriársak ellentétesen nyilatkoznak róla. Kilény Irma sze­rint „Gyula azóta sem látta, hírét sem hallotta, sőt, ő maga gyakran beszélte, hogy nem is ismerte An­nát, aki csak az ifjú költő elérhe- te len női ideálja volt és maradt ké­sőbb is." Ernőd Tamás szerint 1908 —1909-ben jól ismerték egymást Nagyváradon, nap-nap után együtt voltak. Félévvel Juhász Gyula ön­gyilkossága után Anna úgy nyilat­kozott, hogy csak felületesen ismer­te a költőt és hogy nagyon megha­totta a tulajdonképpen nem neki szóló szerelem. Mindenesetre bizo­nyos, hogy Juhász Gyula szerelme ideális fantázia-szerelem volt. — A költő csak egyszer írt Annának né­hány sort egy képeslap alá: „Me­gint Annára gondolt s ezt a brillián- sokkal ékes Annát küldi a szépség­gel ékes Annának: a költő.” (Kettő­jük kapcsolatából több levél nem áll rendelkezésünkre, azért Sárváry Anna vallomását közöljük.) dig igaztalanul. Riportok, cikkek vágtak: „szívtelen", „kegyetlen”: ez volt a legenyhébb jelző és én még sohasem mondtam meg az igazat. Én Juhás2 Gyulát alig, de alig ismertem. Mindössze talán egyszer beszéljem vele. Akkor is különös körülmények között. Már hallottam régebben, hogy Juhász Gyula sze­relmes belém, de ezen nem is cso­dálkoztam. Akkor még futólag sem láttam és csak mendP-mondák ju­tottak el hozzám. Ez időben tör­tént aztán, hogy nálam a lakáso­mon víg társaság gyűlt össze és a hírnökök arról beszéltek, hogy kint a fagyos téli estében az utca túlsó oldalán toporog, fagyoskodik Juhász Gyula, a fiatal tanár. En kimentem hozzá, behívtam a meleg födél alá, de otthonomban szerénykedő, halk hangon válaszolt, ha kérdeztem'- különben Juhász Gyula csak hallga­tott, hallgatott. Egyszer, mégegyszer a színházban láttam, operettjének, az Atalantának előadása alatt és csak később hallottam, hogy verse­ket ír hozzám. Boldog voltam, örül­tem és az ismerősök lépten nyomon gratuláltak a versekhez. En csak aklzor döbbentem rá, hogy nekem ezekhez az Anna versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek, és Juhász Gyula elkép­zelt ideáljának szóltak, de nem ne­kem és nem hozzám ... Akik csak felületesen ismertek, azok szemében is szívtelen, kegyet­len személlyé váltam. Hadakoztak ellenem, szerződés nélkül maradtam pedig soha, de soha, nem vétettem Juhász Gyulának. Ha egyszer is elémállt volna kérdezve: „Anna, lesz a feleségem?" — de idáig soha­sem jutottunk, mert ismétlem, alig beszéltem vele. Egyszer, egyetlenegyszer, Szakol- cáról ,ahol tanárkodon, kaptam tőle egy levelezőlapot. A kép az akkori angol királynét ábrázolta. A lapon Juhász Gyula kerek betűi: „A szép­séges Annának a brilliánsokkal fel­díszített Annát.” Megindultan olvas­tam sorait és még jobban megdöb­bentem, amikor hallottam, hogy Ju_ hász Gyula 1914-ben, a háború ki­törése előtti tavaszon Pesten, a Kör­úton mellbelőtte magát: miattam. Megrendültén ültem vonatra, meg­állás nélkül utaztam, irány: Pest, a Róknis-kórház,, kezemben ibolyacso_ kor, a szavam kérő, könyörgő síró, de Juhász Gyula egyszerűen ajtót mutatott láttomra .., És most, a legutóbbi hónapokban, ha hívnak, szívesen leutaztam volna Szegedre. Hátha még segíthettem volna a nagy költőn... Néhány szót váltunk a kölcsönzést Végző könyvtárosokkal is, akik csak pillanatokra tudnak „leállni“ ve­lünk, annyian ostromolják őket kü­lönböző kérdésekkel. Koloszár An­dorrától, a kölcsönzési részleg veze­tőjétől megtudjuk, hogy a Könyv­tárnak 3142 olvasója volt az elmúlt évben, és összesen 98 698 kötet könyvet adtak , ki az olvasóknak. Egy olvasó átlag 31 könyvet olva­sott egy év alatt. A könyvek iránti érdeklődés szerinte igen nagy. Mint mondja, az ellenforradalom óta még növekedett a könyvforgalom. Sajnos sok olyan könyv van, ami hiányzik a könyvtárból. Ezeket könyvtári köl­csönzéssel a nagyobb fővárosi könyv tárakból biztosítják az olvasók ré­szére. A módszertani csoportban éppen könyveket csomagolnak a falusi népkönyvtárak részére. Cser Juli­anna szervező könyvtárostól meg­tudjuk, hogy 128 népkönyvtár mű­ködik megyénkben. Egy falusi ol­vasó átlag 13 kötet könyvet olvasott el egy évben. A megye valameny- nyi járási, községi könyvtárát figve- lembevéve 111.672 kötet könyv áll megyénk dolgozói rendelkezésére. Ezt a mennyiséget 34 000-en olvas­ták és összesen több mint félmillió 578 695 kötet könyvet olvastak el. Amint mondja, a Megyei Könyvtár közvetlenül két járási, szekszárdi és gyönki járás népkönyvtárait látja el anyaggal. Távozásunk előtt felkeres tűk a Megyei Könyvtár vezetőjét, dr. Máté Géza elvtársat is, aki ér­deklődésünkre az 1956-os év könyv­tári munkájáról a következők mondotta: — Döntő feladatnak tűztük ki al olvasómozgalom szélesítését, a köl| csönzési munka mennyiségi és mi nőségi megjavítását, A József Attilí olvasómozgalom terebélyesítését, egész könyvanyag átleltározássá való dokumentálását, a könyvtárak működéséhez szükséges anyagi fel tételek biztosítását és a községi könyvtárak munkájának megjavítá­sát az elmúlt évben. A főbb munka­tervi feladatokat az év folyamán közbejött zavaró, hátráltató körül­mények ellenére is megoldottuk, csupán néhány részprobléma meg­valósítására nem kerülhetett sor. Arra a kérdésre, mennyivel gyara­podott a megye könyvállománya, azt a feleletet kapjuk: 21 049 kötet­tel. Költségvetésben mindössze 8008 kötet könyv beszerzésére volt hitel- fedezetünk, azonban a községi taná­csok felismerve a könyvek óriási szerepét, dolgozóink nevelésében a községfejlesztési tervekből (mint­egy 80 000 forintot adtak még könyvbeszerzésre és ez újabb 4000 kötet könyvvásárlását tette lehető­vé, 10 000 kötetnyi könyvet pedig az ország különböző üzemeitől, intéz­ményeitől, élő íróinktól, művésze­inktől kaptunk ajándékképpen. A könyvtár gazdasági helyzetével kapcsolatban a könyvtárvezető el­mondja, hogy 710 000 forint volt a múlt évi költségvetési hitelük és hozzáteszi, hogy a történelem során ilyen összeget művelődésre, könyv­tári célokra ebben a megyében soha sem fordítottak. BUM GÉZA: ÁRNYAK A PARTON (Regényrészlet) i. Juhász Gyula ANNA — JUHASZ GYULÁRÓL Sokat szenvedtem Juhász Gyula miatt. Sokszor bántottak és min. haza' és holnap majd délelőtt talál­kozunk a színházban, ahol egyes dolgokat... Valaki felugrott az emelvényre és félrelökte a szónokot egy papírt lo­bogtatva. Ede a jelenetnek csak ezt a részét látta, mert éppen rá akart gyújtani és cigarettája keresésével volt elfoglalva, s így nem figyelte meg, hogy melyik csoportból is lé­pett fel az illető. De amikor ráné­zett, meglepődött egy kicsit. Az új­donsült szónok nem volt más, mint a cukrászdából jól ismert vagány, aki nemrég majdnem az egész zene­kart kiszórta az ablakon. Az új szó­nok valamit olvasni akart a kezé­ben tartott papírlapról, de hiába erőltette a szemét, nem látott, s így megpróbált vázlat nélkül be­szélni. — Én azt akarom mondani, — kezdte akadozva —, hogy most senki ne menjen haza. Az ifjúság úgy határozott, hogy ma este tünte­tést rendez az utcán. Kérek minden­kit, hogy vegyen részt a felvonulá­son. Ede mellett egy csoport diák állt, akik most összedugták a fejüket és annyit hallott a beszélgetésükből, hogy az egyik azt mondta: „A mi iskolánkban felvonulásról és tünte­tésről nem volt szó.“ „Nálunk se“ — felelte egy másik diák. Az új szónok aztán arról beszélt, hogy végre szabad magyarnak lenni, mindenki megmondhatja a vélemé­nyét mindenkinek, s ez majd igazi szabadság lesz. A tömegből egy hang azt ajánlot­ta, hogy ne vonuljanak fel ma este, hanem inkább halasszák el hol­napra. — Fogja be a száját, maga piszkos kommunista! Maga már nem dirigál nekünk — ordította a szónok a hang felé, s a tömeg egy része he­lyeslőén morgott hozzá. Aztán vala­kinek a kezéből kikapott egy nem­zetiszínű zászlót és azt meglengetve a feje felett, így kiáltott: — Utá­nam emberek! Megkoszorúzzuk a magyar emlékművet. — Utat fúrt masának a tömegben és a park felé indult, a tömeg pedig özönlött utána. Vo't, aki a helyén maradt és várt, beszélgetett szomszédjával, hogy menjenek, vagy ne? De mindenki kíváncsi volt, s igy a tér csakhamar kiürült és valamennyien a menet élén lengő zászló mögött sorakoztak föl. (Folytatjuk.) > A Megyei Könyvtár, Széchenyi *utca 48. szám alatti épületében nagy a sürgés-forgás. A felújítási munká­latokat végző kőművesek, festők , munkája sem akadályoz abban, (hogy a város „apraja-nagyja" felke- |resse a felnőtt, vagy az ifjúsági köl­> csönzőszobát és onnan kikérje leg- 1 kedvesebb könyvé*, vagy az ízléses 'olvasóteremben ülve, lapozgassa a 'friss hírlapot, folyóiratokat az érté­kesebbnél értékesebb tudományos ^unkákat. Az a benyomásunk, hogy iinég mozgalmasabb, pezsdülőbb itt iaz élet, mint az elmúlt esztendőben, i Megnőtt az olvasni, művelődnivá- igyók száma s ez még nagyobb, nehe 'zebb munkák elé állítja a könyvtár 'dolgozóit. A feldolgozó szobában 'Sipter Gézáné mondja el, hogy az .elmúlt évben 10 355 kötettel gyara­pították a könyvtár helyi állomá­nyát. A feldolgozó munka során el- I készült az olvasótermi, raktári, a táj (anyag szak- és betűrendes, továbbá > a segédkönyvtár szakkatalógusa1. 'Ezenkívül a szolgálati és kölcsönzési ; katalógusokba beosztottak mintegy 12200 cédulát, a raktári katalógusba (7000 kísérőlapot. Ez utóbbi kataló- I gusokat osztó lapokkal látták el és I elkészítették a katalógusok tájmuta- ' tói indexét. Feldolgozta 1c majdnem '6000 kötet könyvet. Az 1957. évi fel­adatokról szólva elmondja, hogy to­I vább növelik a kölcsönzési kat.a.ó- igust, körülbelül 4000 mű kitalógizá- Jlásával. Szerepel már tervükben a I járási és önálló községi könyvtárak ■ katalógus kiépítésének helyszíni se- | gítése is. A tömeg mindig nagyobb lett a téren, s néha felmorajlott, mint a tenger, ha új szélroham vet fodrot a hátán. Az utcákból, mintha vasár­nap délután lett volna, amikor min­den ház kapuján sétálni, szórakozni vágyó emberek lépnek ki, új és új csoportok jöttek ki, s gyorsan igye­keztek a tér felé. Az egész nem öl­tött egy egységes formát, hanem ap­róbb csoportok gomolyogtak, ván­doroltak a' tér egyik sarkától a má­sikig. Hat óra lehetett, s a sötétség már teljesen birodalmába vette a várost, az úttest fölött égő lámpák a sűrűn szitáló ködöt nem tudták áttörni, s az emberek haja, bajusza és ruhája nedves volt. Á szobornál most vala­ki kiabálni kezdett, de hangját el­nyomta a tömeg moraja. A téren egy autó akart áthaladni, de a tö­meg nem mozdult előle. — Álljon meg és várjon! — kiáltotta valaki. Majd egy másik hang így felelt az előbbire: — Maradjon nyugodtan, — —— —- ahonnét a tömeg egy kicsit elhúzó' dott a tér közepe felé, mert ott va­laki ismét beszélni akart. Ede elég közel állt a rögtönzöt' emelvényhez, amit a szobor talpaza tán helyeztek el. Furcsának talált: már ezt az emelvény históriát is Délután hallotta Jóskától, hogy a; egyik „vezér“, aki szónokolni fof majd, csak úgy volt hajlandó vállal­ni a szónoklást, ha emelvényt készí tenek neki. Ezért hát összehozta! a diákok egypár padot, s a tetején egy dobogót tettek. A férfi, aki az emelvényen állt középkorú, alacsony, kicsit kövér kés ember volt. Látszott rajta, hogj komolyan veszi a szónoklást, mer idegességet árult el, amikor fellé­pett és csavargatni kezdte a kabátj: gombját, várva, hogy a zaj elcsende­sedjen. Ede figyelte minden mozdu­latát, valahogy nagyon kíváncs volt erre az emberre, maga sen- tudta, hogy miért. S ahogy így f kezét figyelte, közelről látta, hogj munkáskéz. „Vajon mit akar mon­dani?“ gondolta magában. „Majc meghallom“ s figyelte, hogy mikoi mozdul meg a rövid bajúsz alatt £ férfi, kicsit vastag szájszéle. — Kedves barátaim! — próbált: túlkiabálni a szűnni nem akaró zaj! a szónok és jobbkezét magasra eme! te, hogy a távolabb állók is lássák hogy most már mondani is szeretne valamit... Erre a mozdulatra és i megszólításra a zaj egy kicsit csen­desedett, s ő valószínűleg azoknak t kedvéért, akik az előbbi megszólí­tást nem hallották, megismételte — Kedves barátaim! Azért jöttünk itt össze, hogy beszélgessünk égj kicsit a mi ügyünkről, mert szerin tem a mi ügyünket, csak most fog­juk tulajdonképpen tárgyalni. — A tömegben hangos éljenzés hallat szott a szálloda felől, s ezt az éljen­zést átvette az egész teret megtöltő emberáradat, mint ahogy a sóhaj­tást átveszik a fák az erdőben, ami­kor szél suhan el leveleik között. — Dicső ifjúságunk és dolgozó népünk kivívta nekünk is azt a lehetőséget hogy most itt összejöhettünk Isten nevében és megtárgyalhatjuk saját dolgainkat — folytatta beszédét, amikor az éljenzés és hurrázás el­csendesedett. — Elöljáróban annyit szeretnék kérni kedves barátaim, hogy most ne csináljunk semmi ren­detlenséget, hanem a gyűlés befe­jezte után mindenki szépen menjen Előadásra késsül a grőrei kultúrcsoport Erzsébet, Borsos Irén és Gábor Margit... Az elmúlt évben három színművet is bemutattak a községben. A felnőt­tek a Dandin Györgyöt, az ifjúság a Zsuzsi című színdarabot, az iskolások pedig a Mocsár apó aranyrózsája c. mesejátékot mutatták be. Mindhár­mat nagy sikerrel. De idei szereplésüket se tartják le­zártnak ezzel a közeljövőben bemuta­tásra kerülő darabbal hanem már új terveket szőnek, gondolatban és tett- leg is új színművet keresnek, ami megfelel az együttes képiességeinek, lejátszása nem okoz különösebb ne­hézséget. Két színműre gondolnak: az egyik a Három szegény szabólegé. nyék, a másik pedig Gárdonyi Géza: Falusi verebek című színműve. Az együttes munkáját támogatja a községi tanács is: segíti a kultúrház re*ldbentartását, s éppen most javít­tatja a színpad padlózatát, mely alatt helyezkedik el az öltöző, ahonnét az előadások alatt könnyen feljuthatnak a színoadra a szereplők... A róluk va'ó költséges gondoskodást előrelát­hatólag jó előadásokkal köszönik najd meg az együttes tagjai. moly probat tartani, ilyenek: Tóth Lajos, Botz István, Batai János, Tóth József és Bodonyi József, akik min­den dicséretet megérdemelnek, hogy fárasztó munkájuk mellett is vállal­koznak arra. hogy szabad idejükben szórakoztassák a község lakosságát, vagy erre a szórakoztatásra felkészül_ jenek... De megérdemlik a dicsére­tet a többiek is Urán László, Szabacsj József Patai György és Papp János, aki először vonakodott a kultúrcso­port munkájában való részvételtől, s most már egyik legszorgalmasabb, leglelkesebb tagja az együttesnek. A lányok még vonakodnak az ifjú­sági szervezetbe való belépiéstől, de szívesen vesznek részt a kultúrcso­port munkájában. Itt megismerik az EPOSZ-szervezet lényegét — mert a fiatalok nagy része tagja a szerve­zetnek, — s megbarátkoznak vele. Biztos, hogy később majd ők is a belépés mellett döntenek... A szín­játszócsoportban. mint a vezető mond ja. komoly munkát végeznek a lá- nvok. Legszorgalmasabb közülük ta­lán Kovács Katalin de megérdemlik a dicséretet a többek ;s: Fülöp Irén, P.irwc T£"n 1"q 1 in Potoi Győré községben már január köze­pén megalakult az EPOSZ-szervezet melynek vezetőjévé a község fiatalja Borsos János helyi parasztfiatalt vá­lasztották meg. A szervezetnek mos közel harminc tagja van. Munkatársunk beszélgetett Stelnei Ádám piedagógussal, a kultúrház igaz­gatójával, s tőle megtudta, hogy t hosszú téli estéket nem töltötték tét. lenül a falu fiataljai. Mint minder télen, úgy az idén is színdarabot ta­nulnak. Persze most elhúzódott eg> kicsit a darab bemutatása az ősz: események miatt, s az utcán a köz­ség felnőtt lakói már meg-megszólít- ják a kultúrcsoport vezetőjét, hogy m: kor lesz és lesz-e egyáltalán előadás Természetes hogy lesz. nyugtatja meg őket a kérdezett... A fiatalok most Kodolányi János Végrendelet című színművének be­mutatására készülnek. Nehéz az elő­adásra való jó felkészülés, mert £ darabnak szinte valamennyi szerep­lője bányában dolgozik. Vannak, akik váltakozó műszakban dolgoznak a bá­nyánál. s amikor éjjel vannak szol­gálatban, nem tudnak megjelenni s próbákon, s így a többi sem tud ko-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom