Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-09 / 34. szám

IMI. FEBRUÁR 9.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Jó úton hajadnak, — de a párt is kellene

Tudósítás a Simontornyai Bőrgyárból

SIMONTORNYÄN, a Dunántúl egyik nyersbőr feldolgozó fellegvárában, már sok évtizedes hagyománya van a bőrkikészítésnek. Mielőtt a gyárat felépítették, már akkor híresek voltak a simontornyai tímárok. Nem tudott a környéken egy tímár sem úgy a marhabőrből olyan csiz- mánakvalót készíteni, mint a simon- tornyaiak. S a „tudomány’1 szállt apáról—fiúra. Most a kései unokák folytatják apáik örökét, munkában töltik el napjaikat, s munkájuk egyik gyümölcse az, ha eddig még nem gyártott bőrt tudnak készíteni, ha mindig jobban kielégítik az igényeket. Mert nőttek az igények. Láttam olyan bőrt, amit ezelőtt több évtizede készítettek, összehasonlítani sem lehet a mostani készítménnyel. És nem csak hazánkban, hanem külföldön is megismerték már a különböző fajta díszműbőrt az acélkemény krup- pontalpat.

Sokan talán el sem hiszik, hogy a világnak nincs olyan országa, ahova az elmúlt években ne szállítottak volna. A pekingi cipész úgy ismeri a gyár termékét, mint Miamiban a legnagyobb cipőgyár művezetője. Hírnév és még hozzá jó hírnév övezi a gyár termékeit. S ez a hírnév kötelez, kötelez arra, hogy még inkább öregbítsék a gyártmányok választékával, kiválóságával a gyár, a magyar ipar hírnevét. S ebben nincs is hiba. Mo6t ezekben a februári napokban, amikor az időjárás olyan hogy valósággal „eszi“ a cipőt, ilyenkor is a szokásos mennyiségben készül a bőr.

SOK, NAGYON SOK KELL most

a belföldi fogyasztásra. Nehéz kielégíteni a cipőgyárakat.

Sok cipőt készítenek azok. Ha elgondolja az ember hogy egy cipőgyár naponta többezer pár cipőt készít, mennyi bőr kell ahhoz? S van-e bőr, lesz-e a közeljövőben annyi, hogy nem kell a cipőgyáraknak leállni anyaghiány miatt? Nem! Nem kell félni senkinek. Nem sokat értek a becsléshez, és titkot sem árulok el akkor, ha azt mondom, hogy nagyon sok, több ezer négyzetméter bőr van raktáron, ami még szállításra vár.

A készlet pedig állandóan szaporo- * dik. Serényen dolgoznak a meszes műhelyben, a hasítóban, a szárítóban. Mindenhol nagy kedvvel végzik munkájukat a dolgozók. A januári tervet is túlteljesítették. Még nem érték el a szeptemberi termelési színvonalat, de már közel járnak a havi ötezer négyzetméter bőr termeléséhez. S e mellett még azt is tudni kell, hogy a felsőrész mellé ugyancsak megfelelő mennyiségben készül talp, bélés és egyéb bőrféleség is.

Mi a dolgozók terve? Mit akarnak? Hát, sokan sokféleképpen mondják. Van olyan, aki azt mondja: „Rendnek kell lenni.“ A másik pedig azt mondja, „több fizetés kell. A műszakiak, a segédanyag ellátásról a szénhiányról beszélnek. Mindenkinek van terve és elgondolása. S ezek a tervek lassan-lassan, de megvalósulnak.

RENDEZTÉK A BÉREZÉST, végre olyan megoldást találtak, ami a dolgozók többségének megfelel. Persze azért még akad aki mindig elégedetlenkedik, de nem lehet mindenki szájaíze szerint megoldani a bérezést, ott, ahol több mint hétszázan dolgoznak. Nehéz ügy volt ez. A gyár igazgatója Kiss Ferenc és a munkás- tanács éjjeleket töltött el a bérezés helyes kidolgozása mellett. Igen, rend van. Ezt ők maguk teremtették meg. Nincsenek kilengések és zavargások, dolgoznak, naponta megjelennek a munkában. És ha munkaidő befejezése előtt néhány perccel, vagy pontosan a gyár kürtjének megszólalásakor megrohanják a dolgozók a bélyegzőórát? Hát ezen is lehet segíteni. Talán még érdekeltebbé kell tenni őket. Sok jó szóra volna még szükség, sok tisztázatlan kérdés van még, amit meg kellene oldani. S nincs aki győzze ezt. A gyár vezetői kevesek ehhez. De már jelentkezett a segítség! A gyár több dolgozója kérte a járási MSZMP-bizottságot, menjenek ki hozzájuk, segítsenek megalakítani a pártszervezetet. Kell a párt a gyárba. Ez a véleménye nagyon sok dolgozónak, a munkástanácsnak is. És ez a párt majd segítséget ad.

SOKAN DOLGOZNAK a gyárban, de még több munkást tudnának foglalkoztatni. Mintegy 50 embert fel tudnának venni. S kellene is a munkaerő. Volna munka bőven a gyár igazgatója ebben az ügyben járt el Budapesten, még nem tudni, hogy milyen sikerrel.

Zúg, zakatol minden a gyárban, dolgoznak a gépek mellett az ingújjra vetkőzött izmoskezű tímárok, a színezőben a fürgekezű ügyes nők, a készáru raktárban a nagy gyakorlattal rendelkező válogatók. A régi simontornyai tímárok unokái, folytatják őseik mesterségét, lesz bőven bőr.

(Pálkovács)

Létszámukban növekszenek, egyre aktívabban dolgoznak az MSZMP alapszervezetek

Az MSZMP szervező munka megyénkben is meghozza gyümölcsét: tömöríti a kommunistákat, s ezáltal egységes cselekvésre teszi képessé őket. Létszámukban is növekednek, de egyre akti vabban is dolgoznak már a megalakult alapszervezetek. Megyénkben az elmúlt két hét alatt több mint húsz alapszervezet megalakulásáról kaptunk hírt. Megalakult többek között a Dunaföld- vári Kendergyárban, a Bonyhádi Zománcgyárban, a Paksi Téglagyárban, a Bonyhádi Gépállomáson az üzemi pártszervezet.

Két hét alatt mintegy kétszázan kérték felvételüket a kommunisták sorai közé. Voltak közöttük olyanok, akik az MDP-nek voltak a tagjai, de igen Jelentős számban van közöttük olyan" is, aki azelőtt soha nem vett részt a politikai életben, politikai pártnak nem volt tagja. Ők azért kérték felvételüket, mert egyetértenek a párt politikájával, készek annak megvalósításáért dolgozni. A bonyhádi járásban tizenhét ÚJ belépő van.

A pártszervezetek egyre aktívabb

munkáját bizonyítja többek között az, hogy csaknem valamennyi MSZMP alapszervezet rendezett már pártnapot. A pártnapok általában igen látogatottak. Nem ritka, hogy egy-egy pártren iez- vényen százan, kétszázan vesznek részt. De volt már rá példa, hogy egy-egy pártnapon a háromszázat is meghaladta a részvevők száma.

Megalakult az MSZMP-szervezet a Bonyhádi Gépállomáson

Szerda este alakuló taggyűlésre jöttek össze a Bonyhádi Gépállomás kommunistái. Megalakították a Magyar Szocialista Munkáspárt üzemi szervezetét. Az új pártszervezetnek tíz tagja van, többségük tagja volt az MDP-nek, régi kommunista. Hárman azonban most léptek be a pártba.

• • •

Ki-ki füstölhet kedve szerint

Nem kell aggódni a dohányzók népes táborának —

Meg lehet érteni a ' dohányos embereket az utóbbi időben. Nem hódolhatnak korlátlanul a füstölés művészetének — mert művészet az is, nem mindenki tud szépen formált füstkarikákat eregetni a levegőbe — és nem szívhatták a megszokott Kossuth-cigarettát, meg kellett elégedni az Arda és Rhodope füstjével. Nem egy dohányos mondta akkor, többé nem mondja a Kossuthra, hogy büdös és nem méltatlankodik, ha mégakkora finánclábat is talál benne csak még egyszer azt vásárolhasson.

Kívánságuk teljesült, azóta már újból lehet Kossuthot, Tervet, Munkást kapni, elmúlt a fenyegető veszély. A dohányos emberekben is megvan azonban a kétkedés gyarló tulajdonsága, az az aggály, hátha nem lesz a későbbiek folyamán ma. gyár cigaretta és megint csak a külföldire kell fanyalodniuk. (Lám mégis csak megbecsüljük hazai gyártmányainkat.)

Nem, nem kell aggódni a dohányosoknak. nem lesz cigarettában hiány, s hogy ezt beigazolhassuk, elvezetjük őket a ngydorogi dohánybeváltó üzemhez, amely jelenleg „teljes üzemmel’’ dolgozik.

Az udvaron hosszú kocsisor áll, dohánybálákkal megrakva, — javában folyik a dohányátvétel. Innen már elindul a dohány a dohányos emberek felé, de azért tévedés ne ne essék, nem fogják egy hét

múlva azt a cigarettát szívni, amelyik a most átadott dohányból készült. Türelmesen végig kell kísérni útján — a dohányosok különben is türelmest emberek. (Igaz, csak addig, amíg megvan a mindennapi füstölnivaló.)

Tehát az átvételkor egyúttal külön is válogatják a dohányt, színe és minősége szerint osztályozzák. Az átvevő is, de főleg az átadó annak örül, ha a dohány szép, világossárgára érett, kiszáradt. Az átvétel után, az osztályozás után a dohány bekerül a raktárakba. A dohánybeváltó négy hatalmas, emeletes rak tárában egész sereg asszony, lány foglalatoskodik, „kazlakba” rakják. De nehogy valaki szalmakazlakra gondoljon, nem akkorára, csupán mintegy két méter hosszúba, széles, ségbe, mintegy másfélméter magasba. Aztán ittmarad legalább négy hónapig, s ezalatt fermentálják, érlelik. A dohány felmelegszik negyven ötven fokra. Közben időnként átrakják, szellőztetik. Csak amikor megérett „kész” a dohány, akkor préselik bálákba és szállítják a dohánygyárakba. Ott viszont már nincs olyan hosszú ideig.

Ez tehát a dohány vándordíja. — Jó, jó — mondhatják most a dohányosok — csak arra is kíváncsiak vagyunk, hogy lesz-e elég dohány cigarettának? — Eloszlatjuk az ilyen aggályokat is azzal, amit a nagydorogi dohánybeváltónál hallottunk.

— A múlt évben nagyon jól sikerült a dohánytermés. Habár a dohányátvétel még a hónap végéig eltart, 10 mázsa holdankénti átlagtermésre lehet számítani az előző évi kilenc és félmázsás átlaggal szemben. — Tehát, cigaretta lesz elég.

Másodszor: a világos osztályú do. hány százalékaránya most 44.8, míg az előző évben csak 14 volt. Tehát azok, akik a múlt évben előszeretettel szidták a cigaretta minőségét, ezt a tevékenységet csökkenthetik majd az év vége felé — ugyanis a mostani idényben leszállított dohány csak akkor lesz feldolgozva az előzőleg elmondottak szerint. Nem mondhatják majd a rosszindulatúak sem a cigarettákra spártai rövidség, gél, hogy „büdös”, legfeljebb a néha elforduló finánclábak miatt méltatlankodhatnak. Lehet viszont, hogy — mivel jó volt a dohánytermés — kevesebb lesz a fináncláb is.

Egy kicsit pletykázhatunk is, meg súgjuk azt, hogy a magyar cigaretta után érdeklődnek Nyugat-Német- országban is, de nehogy azt higyjék a dohányosok, hogy emiatt szőkébbre kell fogni a napi „normát’’. Lesz cigaretta elég, füstölhetnek kedvük szerint. Elgyőzi majd a dohányipar .. ;

II Kadarka-utcaiak kérése

Ha valaki a februári enyhe napokon végig akar menni városunk ma egyik forgalmas utcáján, a Kadar, kán, akkor helikoptert kell bérelnie. Ugyanis az utcán se járda, se köves- út nincs, csak térdigérő sártenger, melyen ma már semmiféle gépjármű nem tud közlekedni, bár az építkezések megkívánnák. Továbbá az új épületek lakói naponta járnak más-, más munkaterületekre dolgozni és nem valami szívet-lelket gyönyörködtető látvány, hogy hol az egyik, hol a másik dolgozó nő, vagy férfi cipője marad a sárban, így kénytelen az egyensúlyát veszített dolgozó zokni- ban-harisnyában az egészségét egyáltalán nem védő sártengerbe belelépni egy kis cipőkeresésre. A munkában elfáradt dolgozók vedig estén, kint a sötét Kadarka-utcán (világítás sincs) végigtapossák a sarat, hogy a tisztálkodáshoz-főzéshez szükséges pár vödör vizet 4—500 méterrel a Rákóczi-útról felvigyék, mert az utcán csak a sajtgyárig van víz.

Kérésem az és úgy érzem, a többi dolgozó társamé is, hogy a városi ta. nács illetékesei szakítsanak időt és a déli, vagy esti órákban jöjjenek ki szemrevételezésre” a Kadarka-utcába és meglátják: „sürgős segítségre van szükség” mielőbb, mert Ígéret már volt, de a sár maradt.

GRÁBICS ISTVÁN

Dalmand—Pincehely

Van még kívánnivaló a gépjavítás terén

Gépállomásainkon egyik legfonto. sabb feladat ma az erőgépek és mun. kagépek minőségi kijavítása, hogy mire beköszönt a jó idő, késedelem nélkül hozzáláthassanak a munkához. Sipter Géza elvtárs, a gépállomások megyei igazgatóságának főmérnöke a dalmandi és pincehelyi gépállomáson tett ellenőrzése során a következőket tapasztalta:

— Megállapítottam, hogy a dalmandi gépállomáson például nincs arányba az erőgépek javítása az ekék javításával. A gépállomás 75 erőgépéből február 1-ig 15 fő és 10 folyójavi- tást ütemeztek be s ebből csak 13 erőgép fő javítását tudták elvégezni. — Pedig az erőgépek javítását bármilyen körülmények között is, de február 28-ig be kell fejezni. Ezzel szem. ben jónak mondható a vetőgépjavítás üteme, bár a fogatos vetőgépek javí. tását nem látom biztosítva a tavaszi megindulásra ugyanis csak 30-soros traktor vontatású vetőgépeket állítottak a javítási tervbe.

A munkanaplók vizsgálatánál megállapítottam hogy a munkagépek nincsenek sorszámozva, ami azt jelenti, hogy nem lehet megállapítani, hogy egy-egy gépre hány órát fordítottak, így nem tudjuk azt, hogy a normaidőt minden egyes gépnél megtartották-e és nem fizettek e ki jogta. lanul bért. Ezért utasítom a gépállomás főmérnökét, hogy a munkagépeknél a javítás idején a sorszámozást vezesse be és a munkanaplókon a munkagépjavító brigádok vezetői tüntessék fel a javított gép számát, s azon végzett egyes részműveletek munkaidejét órákban, ugyanúgy, mint a cséplő-, vagy erőgépeknél.

— Nagyon fontos és mielőbb el kell végezni a nyolcszemélyes lakókocsi gumiabroncsainak a visszaszerelését, továbbá ki kell tisztítani a kocsit, hogy a tavaszi idényben használható legyen.

Míg a dalmandi gépállomáson részben kielégítőnek mondható a téli gépjavítás, addig teljesen ellentétes képet mutat ez a munka a pincehelyi gépállomáson. A javítás üteme egyáltalán nem kielégítő, a szerelők beszélgetnek, állnak a gépek között és a műhelyvezető többszöri felszólítására is csak vonakodva kezdik a munkát. Ennek az eredménye, hogy a tárcsák javítása elfogadhatatlan.

— Éppen akkor voltam a gépállo-1 máson — mór. tóttá Sip t Géza főmérnök amikor az emberek egy tár csán dolgoztak. Természetesen ténykedésüket nem lehetett és nem lehet elvégzett munkának tekinteni, hiszen a tárcsát szét sem szerelték de nem lehetett forgatni sem. A munkagépek ről nem készítettek a javítás idején hibafelvételi lapot, így megállapíthatatlan a kijavított ekék száma.

— Nem megfelelő a gépállomáson a gépeknek a tárolása. Mondható, ez a kombájnokra, amelyek nincsenek rendesen felemelve és aláépítve. Nem tárolják szakszerűen a motorokat, s nem hajtotta végre a gépállomás a selejtezést. A kiselejtezett kombájnról akkor szerelik le az alkatrészeket, ha más géphez kell, azokat nem vételezik be a raktárba, bár erre utasítást is kaptak.

Sok különösen sok a hiba a pincehelyi gépállomáson. Ideje lenne már megszívlelni mindezt a gépállomás munkástanácsának is, hogy az igazgatóval, vezető agronómussal és főmérnökkel karöltve összehangolják a munkát és tegyenek annak érdekében valamit, hogy a pincehelyi gépállo. más ne mindig az utolsó helyen kullogjon.

Pár perc a zeneiskolában

Az utcán elsiető ember figyelmét elkerülik azok a finoman rezgő hangok, amelyek a Széchenyi-utca 5. sz. ház zárt ablakain keresztül is kiszűrődnek az utcára néző szoba egyik ablakán. De van olyan járókelő is, aki egy pillanatra megáll az ablak alatt és körülnézve, hogy esetleg nem neveti-e ki valaki, hallgatja a hango. kát. Egy zongora hangját...

Délután két óra lehet éppen, ami kor e ház előtt dolgozó munkások kezében is egy pillanatra megáll a szerszám, felemelkednek egy kissé a frissen megásott árokban és lapátjuk nyelére támaszkodva hallgatják a zeneiskola ablakán kicsendülő hangokat. Figyelnek, és aztán tovább dolgoznak, s észre sem veszik, hogy ásójuk, vagv lapátjuk a zene ritmusára lendül, észre sem veszik hogy így zenére sokkal könnyebb a munka. Persze bent az épületben nem azért zongoráznak, hogy ők hallgassák, hanem ott éppen munka folyik, úgy, mint kint az árokban.

Benézünk: Kísérj el bennünket kedves olvasó ebben a most átépített épületben, ahol végre otthont talált a zeneiskola... Az első ajtó mögött jobbra Husek Rezső, a zeneiskola igazgatója ül a zongora mellett és gyakorol. Felesleges lenne leírni játékának tökéletességét, finomságát, akik hallották a hangversenyen, azok emlékeznek rá ... Nagy örömmel újságolja, hogy végre, az 1955 decemberében megindult huzavona után, amikor a Minisztertanács zeneiskolát

engedélyezett Szekszárdon, rendes helyet is biztosítottak az iskolának. Eddig a Moziüzemi Vállalatnál, a leányiskolában, a fiúiskolában és a kultúrháznál foglalkoztak a növendékekkel, na, meg a tanárok saját lakásukon ... Ezt az épületet 50 ezer forintért alakították át és most teljesen kielégíti az igényeket. Hét tanterme van, egy irodahelyisége és egy koncertterme, ahol körülbelül kétszáz ember fér el.

Az iskolának kétszáz növendéke van, sok köztük a vidéki is. Bonyhádról, Bátaszékről, Tévéiről, Nagydorogról sokan járnak be tanulni.

Az iskolában zongorán, hegedűn, réz és fafúvós hangszereken tanítanak az éneken kívül. A rézfúvós szak vezetését a közeljövőben, a jelenleg kórházban fekvő Véghelyi Miklós veszi át.

A következő tanteremből halk hegedűszó szűrődik ki az ajtón. Benyitunk. A zongoránál Bodony; Ferenc, a kottaállvány előtt pedig feles hegedűvel az álla alatt Medgyesi Klári...

Továbbsétálunk ég beszélgetünk Husek Rezső igazgatóval.

— Mik a tervei — kérdeztem.

— A közeljövőben növendékhangversenyt szeretnék rendezni később pedig — ezt megnyugtatásul közöljük a zenekedvelőkkel, folytatni akarjuk az ősszel megkezdett hangversenyeket, amire igen sokan bérletet váltottak. A bérletsorozat második hangversenyét február végére te^^zzük.