Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-27 / 49. szám

1851. »EBRUÄR 21. TO LA'A MEGYÉK NÉPÚJSÁG 5 Válasz helyett... Egy hónappal ezelőtt jelent meg lapunkban „Járandóság helyett fel­mondólevél’1 címmel egy cikk, amely ben helytelenítettük a Sárközi Ál­lami Gazdaság eljárását Kvanduk Ferencné, egy idős asszony elbocsá­tásával kapcsolatban. Erre kaptunk egy levelet a gazda­ságtól, amelyben kérték, közöljük válaszukat is, mert szerintük „az újságcikk egyes megállapításai sérelmesek a gazdaságra és Kóthay Károly üzemegységvezetőre is.“ Több pontban cáfolták az újságcikk megállapításait. Ezt a választ nem közöltük — ezért a gazdaság vezetőinek elnézését kérjük — ellenben, mivel a MEDOSZ Megyei Bizottsága is tisz­tázta ezt az ügyet, hozzáfűzünk né­hány észrevételt. Tévedés ne essék, nem a gazdasá­got és annak egy vezető állású dol­gozóját támadtuk, hanem azt a mód szert, ahogyan a gazdaság egy idős dolgozójának ügyeit intézték. Az igaz, hogy nem voltunk a helyszí­nen, viszont alkalmunk volt elolvas­ni a felmondólevelet, amely szerint felmondtak Kvanduk Ferencnének, kétheti felmondással, mivel a munka köre megszűnt. A kormányrendelet szerint vi­szont hatheti felmondási illet­ményt kellett volna adniok — vagy a jobbik esetben valami­lyen más munkakört adni az idős asszonynak. Azt állítják, valótlan a megállapí­tás, hogy Kvanduk Ferencné be­nyújtotta már a nyugdíj-kérelmét is, viszont nem továbbították illetékes helyre. Fenntartjuk ezt a megállapítást továbbra ist és ezt arra a levélre alapozzuk, amelyet a gazdaság a MEDOSZ Megyei Bizottságá­tól kapott január 21-i keltezés­sel, tehát a sérelmesnek vélt cikk megjelenése előtt. Ebben a levélben többek között ez szerepelt: „Tájékoztatásul közöl­jük, hogy az üzemegységvezetőnek nincs joga felmondani a dolgozónak, különösen olyan esetben, amikor a szakszervezetnél panasszal járt bent.“ Egy másik részlet a nyugdíj­ügy tisztázására: „ ... a fent nevezett szaktársnő egyedül álló személy, aki a 70. évhc,z közel áll, felmondás he­lyett nyugdíj illetné meg, amit a gazdaságvezetés, személy sze­rint Árvái szaktárs fektetett el, mivel nem továbbította nyugdíj iránti kérelmét.“ Mindemellett a MEDOSZ Megyei Bizottsága azt állítja, hogy Kvan­duk Ferencné beszerezte azokat az iratokat, amelyek a nyugdíj kérelem­hez szükségesek. A helyreigazítás helyett ezeket közöljük tehát a gazdaság vezetőivel, a tények ismerete alapján. Ezt a vá­laszt — ugyanúgy, mint a megjelent cikket — ne vegyék személyek el­leni támadásnak — az ilyesmi távol áll tőlünk — mi csupán az igazság­talanság, a törvénytelenség ellen emeltünk szót. Bognár Soha többé. • • P ontosan már meg sem tudom mondani mikort de jónéhány eszten­deje jártam itt utoljára. Akkor egy kisember, egy hadirokkant egzisztenciájának kezdetén találkoztam Bitter József dohány- és cukorkaárussal, az egyik mözsi utca sarkán épített kis helyiségé­ben. Jól emlékszem azonban arra, hogy azon a beszélgetésen főként a bé­kéről volt szó. Erről most is szó esik, hisz a műlábából adódó kellemetlen érzés minden mozdulatánál emlékezteti a borzalmakra s önkéntelenül is fő témává válik: „Soha többé világégést.’’ Innen — mutatja most is a combjára mutatva, — negyven szilánkot vetlek ki — majd a karját mutatja, ahol olyan forradások éktelenked­nek, hogy az ember elgondolkodik: „Mennyit kibír az ember.” Éppen ezért csak ilyen iilőfoglalkozást tud végezni, hiszen félkezét, féllábát jóformán. mint támasztékot, az ép végtagok alig értékelhető se­gítő társait, tudja használni. Mindezek ellenére nagyfokú bizakodás árad egész lényéből beszédé_ bői. Már akkor tapasztaltam mikor legutóbb ittjártam. Ahogy eszembe­jut nem sokkal 1953 után volt ez a találkozás. Nem panaszkodni akar, az azóta eltelt időre, csak félmondatokban beszél arról, hogy bizony az adózás elég súlyos terhet jelentett, — Én különösen éreztem, mert köl­csönnel kezdtem — mondja — s a részlet, az adó, meg a megélhetés a családnak bizony elég volt összelcaparni. Annál nagyobb bizakodással beszél most a jövőről. — Most küldöm el az utolsó részletet, nem tartozom senkinek most már. A kormány rende­letéi nyomán az adómat is mérsékelték. Nem panaszkodhatom tehát. Beszélt arról is. hogy az ellenforradalmi események miatt az áruellá­tás terén voltak hibák, de most már szünőben van. örömmel újságolja: Legutóbb kaptam 6000 Kossuthot és többezer másfajta cigarettát. Nem szólhatok egy szót sem, van árum éppen elég. — A velünk „maszekokkal” való bánásmód is sokat javult. Ha egy hétig nem mennék áruért. akkor is meghagynák keretemet. Azelőtt ez nem mindig volt így: sőt, ha bementünk, akkor is mindig legutoljára kaptunk. Most a kiszolgálásnál sem tesznek velünk ilyen kivételt. Nagyon el voltam keseredve olyankor. A jövő terveiről aztán felcsillanó szemmel beszél, s mégis meggon_ doltan a nagyközösség szempontjából is. Elmondja, hogy az állam biztosí­totta kölcsönt nem veszi igénybe, jusson az oda, ahol még nagyobb szükség van rá. Bár itt is el kelne, hisz még villany sincs bevezetve. — Ez még ráér — veti közbe — addig nyújtózunk, ameddig a talairónk ér. Erre is sort keríthetünk most már egy idő múlva ... majd talán az eddig rendszeresen fizetett kölcsönrészletekből. A tervek közé tartozik a kis házikó külső bepucolása az árukészlet bővítése, stb. Bizakodva sorolja, hogy most már könnyebb lesz, jobb lesz, hisz a kormány is még jobban segít. Bitter bácsi pedig szorgalmasan csomagolja, árulja a cukorkákat, a cigarettákat, dohányt, sokszor reggel öttől este 10-ig is, különösen nyári ■időben. — Mindegy, hogy otthon, vagy itt üldögélek, de a népeknek nem — teszi hozzá. Búcsúzóul is csak azt mondja: „Nem panaszkodhatom, most már csak könnyebb lesz. (i—e) Mi less a hogyisxlói tervekkel ? Amikor 1956-ban a jeges ár rom- badöntötte a bogyiszlói házakat, so_ kát foglalkozott ezekkel a sajtó. Ir_ tak arról, mennyire haladt a mun­ka, arról, hogy új rendszerű falu­építést végeznek. Sok szép terv lá­tott napvilágot. Az októberi eseményekig jól ha. ladt a munka, de azóta elcsendesed, tek az utcák, nem hallatszik a kő­művesek ácsok kalapálása. Pedig még a sok terv nagyrésze megvaló­sításra vár. Az árvíz előtt a faluban egy pék dolgozott. A pékség majd­nem a falu közepén volt. A kemen­cét összedöntötte a jeges ár. Elpusz. tultak a házi kemencék is. S a bo­gyiszlói asszonyok, ha kenyeret akarnak süttetni, akkor Tolnára kell bevinni, ez hat forint autóbusz­költséget és időveszteséget jelent. A napokban elkezdték a kemencét épí. teni. De ennek helyét is rosszul je­lölték ki. Mert sok olyan család lesz, aki kenyeret akar süttetni, an. nak 4—5 kilométert is kell gyalo­golni. Steinbach János a község volt pékje pedig nem kap hitelt, hogy felépítse kemencéjét, a község kö­zéppontjában. A bogyiszlói fiatalok talán a leg­elégedetlenebbek az építkezésekkel. Az elégedetlenséget az szüli, hogy az árvíz előtt volt egy kultúrház, de most azt mondják, hogy nincs hitel a felépítéséhez? Ezek a tervek, amelyek nem akar nak megvalósulni. Pedig az egész falu lakói szeretnék, ha újból a köz­ség közepén lenne a pékség és ott tudnának kenyeret sütni, ha kultúr- házba járhatnának el szórakozni, ráérő idejükben. VARGA ISTVÁN Bogyiszló. Milyen gondolat foglalkoztatja megyénk valamennyi méhészét? Megyénkben az utóbbi időben a méhészek — mint egy megbolyga­tott méhcsalád — keresik azt az utat, amely a többtermelést előse­gítő, a méhészeket összefogó olyan szervezett és egységes méhész szak- bizottság létrehozásához vezet, amely az irányítás céljára a legmegfele­lőbb. Megyénk az utóbbi évek során a méhészet fejlesztésében ért el ered­ményeket. Ezt bizonyítja, hogy 1954- ben a megye összes méhészeinek — beleértve az állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek, szakcsoportok és egyéb méhészeket is — mintegy 29 600 méhcsaládjuk volt. 1956-ban viszont 45 254 méhcsalád volt már a megye összes méhállománya. A föld­művesszövetkezetek keretén belül működő méhész szakcsoportokba tö­mörült méhészek fejlődése a követ­kező képet mutatja: 1954-ben 25 szakcsoport alakult 574 tággal és 5464 méhcsaláddal, Ez a szám már 1956. végére megkétszereződött és fezzel 40 szakcsoport 1280 tag és 12 706 méhcsaládra emelkedett. Mindez azt bizonyítja, hogy a szak­csoportba tömörült méhészek kedve­lik ezt a formát, mert ez a szervezet az, amely segíti és támogatja a mé­hészeket munkájukban. A felsorolt számszerű eredmények mellett azonban a méhészek úgy egyéni szakcsoporton belül még mindig sok problémával küzdenek. Például: sok probléma van a méz zavartalan átvételénél. Nincs ele­gendő kanna. A műlép-elosztás sok­szor aránytalanul történik. Egyesek indokolatlanul jóval többhöz jutnak, mint ami részükre járna. Ez a hely­zet a mézszállítási szerződések el­osztása területén is. Habár az igen alacsony megyei keret szétosztásra került a szakcsoport között, de ott a szétosztás már nem minden eset­ben megfelelő. Érvényesül az a köz­mondás, hogy aki közel van a tűz­höz, könnyen melegszik. Még ma sem megoldott probléma a gyors ván doroltatás, mert nincs biztosítva a szükséges mennyiségű gépkocsi. Igen komoly és állandóan visszatérő probléma a méhlegelők biztosítása, kaptárak részére szükséges faanyag biztosítása és a méhészeti felszerelé­sek beszerzése, stb. Ezen túlmenően hiba van az egyes méhész szakcso­portok tagjai részéről is, mert nem tesznek eleget a szerződésben vállalt kötelezettségüknek. Leszerződik ugyan a mézet, meg is kapják az utána járó műlépet, azonban a méz leszállításának nem tesznek eleget. Mint például a szekszárdi szakcso­portnál, de ez előfordul még másutt Mindezek a hibák azért fordulhat, tak elő, mert nem volt a méhészek ér. dekképviselete biztosítva az egységes falusi földszövetkezetek helyi és fel­sőbb szerveiben sem. Országos szin­ten működik ugyan az Országos Mé­hészeti Szövetkezeti Vállalat de az is sok esetben csak üzletfélként kezelte a méhész szakcsoportokat és elsiklott az egyéb problémák fölött. A hibák felismerése során felvető­dik az a gondolat, amit mindinkább a szakcsoportokba tömörült méhészek vetnek fel. Melyik lenne az a helyes út, amely a hibák gyors kijavításá­hoz vezet? Véleményünk szerint he. iyes lenne olyan helyi és felsőbb szer. veket létrehozni, amelyek a földmű­vesszövetkezeti mozgalmon belül, mint társadalmi szervek működnének és intéznék a méhészet ügyeit. A múlt hónapban megtartott mé. hész szakcsoportok taggyűlésein, ve. zetőségi ülésein hozott határozatok azt bizonyítják, hogy a méhészek a földművesszövetkezeti rendszeren be­lül kívánnak tovább működni. A mé_ hészek érdekképviselete érdekében helyesnek tartjuk és javasoljuk, hogy a földművesszövetkezeten belül az eL következendő földművesszövetkezeti köz-, küldöttgyűléseken, — ami­kor a vezetőségek újjáválasztása meg történik, — a méhész szakcsoportók tagjaiból is válasszanak be a föld­művesszövetkezetek igazgatóságába. Válasszanak a méhészek közül megyei küldötteket is, akik a földművesszö. vetkezetek megyei küldöttgyűlésén képviselik a méhészeket. Az ilyen összetételű küldöttgyűlésnek módjá­ban áll majd olyan megyei választ, mányt megválasztani, amelyben — ugyancsak megfelelő arányban kép­viselve lesznek a méhészek. Ez a me­gyei választmány aztán — hasonlóan az egyéb szakterületek érdekképvi- seltségének biztosításához, mint pl. kereskedelem felvásárlás, — méhé­szeti szakbizottságot választ a méhé­szek megyei érdekképviseleteként. — Addig is, amíg a földművesszövet­kezeti és megyei köz- illetve küldött- gyűlések megtartására kerülnek, he. lyesnek látjuk, ha a február 28-án a méhész szakcsoportok elnökei részére tartandó megyei értekezleten megvá­lasztanák az ideiglenes megyei mé­hész szakbizottságot, amelynek mű. ködése a legközelebbi küldött- gyűlésig tartana. A megyei küldött - gyűlésen megválasztott választmány, majd tagjai sorából megválasztja a végleges megyei szakbizottságot. Ez a demokratikus választás útján létrehozott megyei és országos képvi­selet biztosíték lesz arra, hogy a múlt hibáit kiküszöbölve a magyar mé­hésztársadalmat összefogja és hozzá­segítse a többtermelés és nagyobb jö. vedelem biztosításához. Ezúton kérjük a méhészeket, hogy problémáikat közöljék a szakcsoport, juk elnökével, hogy mindezek az ér­tekezleten felszínre kerüljenek, mert ezzel elősegítik azok gyorsabb elinté­zéséit'. ZEHÁN GERGELY méhészeti előadó. Á dőhrököziek kérése „Mi, Döbrököz község lakói több­iben kértük a községi tanácstól, A Palánk! Mezőgazdasági Technikumban A MEGYE különböző területein dolgozó mezőgazdászok százai tanul­ták itt a mesterséget. Nem volt könnyű sosem a tanulás. Komoly szellemi és fizikai próbát kellett an­nak kiállni, aki sikeresen elvégezte ezt az iskolát. Az egykori diákok mégis szeretettel gondolnak az itt el­töltött évekre. Csillogó szemekkel idézik egymás között a közös emlé. keket, ha néha-néha találkoznak. Most is értékes munkát végez az iskola. A négy évfolyamon összesen 92 diák tanul. Ezenkívül a levelező oktatásban résztvevő 50 dolgozó is felkeresi havonként egyszer az isko­lát. A tanári kar tagjai két ezüst­kalászos tanfolyamot vezetnek Szek- szárdon, egyet Tolnán, egyet pedig Faddon. Szekszárdon 45, Faddon 30, Tolnán 20 állandó hallgatója van a tanfolyamnak. A technikumi tanulók nagyrésze iákotthonban lakik. A diákotthoni ozzájárulás díját a szülők anyagi elyzete és a tanulmányi eredmény atározza meg. Van, aki 70 forintot zet és olyan is van, aki 525-öt. SZABÓ JÖZSEFNÉVEL a fiatal diákotthon vezetőjével járjuk a háló szobákat. Mindenhol rend, tisztaság, szabályosan bevetett ágyak fogadják a látogatót. A leányháló fehér térí­tővel letakart asztalán népi motívu­mokkal festett vázában apró kaktusz növény díszeleg. A diákotthon ve­zetőnője a hetenként megtartott kol­légiumi estekről beszél, amelyek a régi népi kollégium hagyományaként most is a közösségi nevelés legfőbb eszközei. — Bizony a lustáknak, a hanya­goknak, a rosszul tanulóknak, a kö­zösségi életbe eléggé bele nem il­leszkedőknek alaposan megmossák a fejét ezeken a kollégiumi estéken a többiek — mondja nevetve a diák­otthon vezetőnője — miközben érde­kes feljegyzéseit mutatja. Ahogy az új iskola széles, világos folyosóján végigmegyünk, a tanter­mekből kérdések és feleletek érthe­tetlen szavai jutnak fülünkhöz. Kop­pány Károly, az iskola legrégibb pedagógusa előbb a géptani szertárt mutatja meg. A szertárban alig le­het mozdulni a mezőgazdasági gépek négyütemű motorok, dinamók, ön­indítók és karburátorok miniatűr példányaitól. A SZOMSZÉD AJTÓ a kémiai szertárba vezet, az agrokémia külön féle vizsgáló eszközei láthatók itt. A mérget tartalmazó üvegekről fekete halálfej vicsorog. Egy kis asztalkán laboratóriumi preciziós mérleg áll. Minden tanulónak külön vegytani ládája van, amelyben különféle. a modern mezőgazdász részére nélkü­lözhetetlen vegyianyagokat gyűjthet magának. 'Újabban külön kísérletező terem is van a vegytan számára. A legérdekesebb és legnagyobb tömegű gyűjtemények a növénytermesztési és állattenyésztési szertárak szobái­ban találhatók. A bogárgyűjtemény ezerféle alakú és nagyságú kárté­kony és hasznos bogara a különféle maggyűjteménynek, a hatalmas ló­koponyák, fejőkaloda és kutrica mo­dellek mellett a rakodókon zárt üveg edények sorakoznak. Az egyik üveg­edény előtt megállunk, kéthónapos sertésembrió látható benne formali­nos oldatba téve. Mellette szopós borjú recés gyomra látható. Tyúk­csontváz áll diófa talpazatán magá­nyosan az egyik sarokban. Ezt a diá­kok készítették. Egy másik sor üveg­ben rézgálic oldatban konzervált búzakalászok vannak. Az ősbúzától napjaink sokféle nemesített búza­fajtáig, mindegyik megtalálható itt. TÍZ PERC SZÜNETET jelez a csengő. Csakhamar diákok csoportjai népesítik be az udvart. A diákok ér­dekes dolgokról beszélnek. — Kul- túrcsoportunk rövidesen egyéb mű­sorszámokkal egybekötve elő fogja adni a „Képzelt beteg’1 című szín­darabot, mondja Ambach Ede, a na­pokban megválasztott diákszövetségi titkár. Az októberi események miatt so­kat romlott a tanulmányi színvonal. De az utóbbi két hónapban már egy­re fokozatosabb a javulás, egyre na­gyobb a tanulási kedv. A diákok kö­zött az októberi zavaros napokban sokan attól féltek, hogy megszűnnek az állami gazdaságok, szétoszlanak a termelőcsoportok és ezután nem lesz szükség mezőgazdászra sehol. Most már nincs szükség félelemre. Tanul­janak csak szorgalmasan, nyugodt, optimista derűvel. A jövőjük jó ke­zekben van. Hajpál hogy járuljanak hozzá a villany be­szerelésének engedélyezéséhez. Hét darab villanyoszlop felállításáról van szó. Kérelmünkre azt a választ kap. tűk, ha majd ránk kerül a sor, akkor bevezetik a villanyt. Már több kér­vényt írtunk a villamosművek vezető_ ségéhez, a tanácshoz, de még választ sem kaptunk kérésünkre. Mi, akik a villany bevezetését kér­tük valamennyien a vasútra járunk dolgozni ,korán kell kelnünk és késő van, mire hazaérünk nagy szükség volna a villanyra. Mi vállaljuk, ha kell, a szükséges fát is kitermelnénk és segítenénk szakmunkások irányi, tásával a munkálatoknál.’’ Ezt írja Kukor József társai nevé­ben Döbröközről a Homokhegy-utcá- ból. Kérésünket nekünk, sajnos nem áll módunkban teljesíteni. Csupán érdeklődtünk az Áramszolgáltató Vál lalat vezetőségénél és a megyei ta­nácsnál is, mj lesz kérelmükkel. Saj­nos. mindkét helyen hivatkoztak a keretre és egyéb gátló körülmények­re. Nyilvánosan azért jelentettük meg kérelmüket, hogy az illetékesek hall. gassák meg kérésüket és ha egy mód van a teljesítésre, akkor ne késleked­jenek. Kint jártunk Döbröközön és megállapították, hogy van lehetőség a villany bevezetésére. A községfej­lesztési alapból fedezni lehet a háló. zat bővítési költségeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom