Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-17 / 41. szám
l»St. FEBRUÁR 17. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 7 Kinek lesz igaza a Dombóvári Kendergyárban ? Nehéz a kendergyáriak igazát eldönteni. Nehéz, mert mindenki a maga véleményét, a saját hite szerint mondja el, s a vélemények elmondásakor nem gondolnak arra, hogy vajon az egyén véleménye, igaza árt-e a köznek, a népgazdaságnak, a gyár jövőjének. Mert valahogy úgy áll a helyzet a Dombóvári Kendergyárban, hogy a gyár léte, vagy nem léte íorog már kockán. Évekkel ezelőtt már hangoztatták az illetékesek, hogy megszüntetik a gyárat, mert a termelés nem kifizetődő, s csak ritka az olyan hónap, vagy negyedév, amikor nyereséggel zárnak. És ezért az elmúlt évek alatt nagyon kevés beruházást adtak a gyárnak. A dolgozók többsége ugyan régóta a gyárban dolgozik már, de tekintettel a kenderszakmára, gyakori a munkások vándorlása, éppen a kenderszakma szezonjellegé bői kifolyólag. Az októberi események, a sok zavargás után alakult így a mostani helyzet. Például A MUNKÁSTANÁCSOT NÉGYjSZER VÁLASZTOTTÁK ÚJJÁ, és még most sem tetszik a dolgozók nak. Most mindenki zúg, és nem helyesli a vezetők, a munkástanács intézkedéseit. Valamiféle különös ellentét alakult ki a munkások és a vezetők között. De az ellentét még csak olyan hallgatólagos. Erről is csak akkor beszélnek, ha az újságíró, időt nem sajnálva, beszélget problémáikról. Talán ezt kellene a gyár vezetőinek is tenni? Legutóbb januárban választották újjá a munkástanácsot- Akkor köz- megelégedésre a legjobb dolgozókat választották meg. Három művezető, egy villanyszerelő és egy tilos a tanács tagja. S ez az összetétel nem tetszik most. Azt mondják, minek van három művezető a munkástanácsban, azok nem tudják az ő érdekeiket képviselni, de arról már elfelejtkeztek, hogy azon a viharos gyűlésen mindenki ott volt, ők választottak és ott elmondhatták volna véleményüket. Erre azt mondják; hiába mondjuk meg a véleményünket, úgy sem segítene a hibákon, minden marad a régiben. Sok apró-cseprő ügy akad ebben a gyárban, s mind a munkástanácshoz, a gyár vezetőihez jut el, hogy azok orvosolják. Nagyon sok problémát megoldták, amelyek mind a dolgozók munkáját könnyíti meg, vagy majd néhány hónap múlva éreztetik ezek az intézkedések hatásukat. Türelmetlenek. Most már arról beszélnek, hogy újabb választás kell, ahol a munkástanácsot újból válasszák. A választásra talán azért is szükség lesz, mert f A MUNKÁSTANÁCS EGYETLEN FIZIKAI DOLGOZÓJA Milkovics Erzsébet lemond. Nem akar, és nem is tud egy ilyen összetételű tanácsban tevékenységet kifejteni. Elmondja, hogy több- esetben nem hallgatták meg a véleményét. Legutóbb például, amikor a racionalizálás kérdését tárgyalták, akkor ő tilolt, műszak közben volt a munkástanács ülése és nem tudott az ülésen végig ott lenni, mert a géphez kellett menni, különben a keresete csökken. Műszak után még nem volt munkástanács ülés, csak mindig munkaidő alatt. Talán hiba ez is, sőt biztos, jobban meg lehetne oldani a problémákat, ha munkaidő után beszélnék meg, s akkor a tanács minden tagja ott lehetne az ülésen. Legutóbb, amikor Dombóváron voltunk, akkor ugyancsak ülésezett a munkástanács, akkor is racionalizálásról beszéltek. Érdekessége ennek, hogy akkor is a munkástanácsnak csak három tagja volt jelen az igazgatóval és a szakszervezeti bizottság elnökével. A munkástanács két tagja, Kovács István és Milkovics Erzsébet dolgoztak. Azt mondják nem is hívták őket. Talán ezek a kis dolgok is szítják az elégedetlenséget. A torosok, tilósok, beszállítók, préselők mind CSAK A HIBÁKRÓL BESZÉLNEK. Nem hallani még véletlenül sem arról, hogy vannak hibák, de ezek egy gyárban a munka jelei, mégsem javasol senki semmit arra. hogy a hibákat hogyan szüntessék meg. S marad ezért minden a régiben. Néha egy-egy intézkedés ugyan valamit eredményez, de ez kevés a VASÁRNAPI LEVÉL A szórakozásról több, mint félórát volt sötét a nézőtér, valahol rövidzárlat volt. Nem is ez lett volna a baj. Talán az bánt, hogy az előadás befejezése előtt már 5 perccel egyszerre megreccsent vagy kétszáz szék: öltözik, készülődik mindenki haza. Hát ez az. Ez az, amit nem tudok megérteni. Azért megyek én el egy jólsikerült előadásra, hogy az utolsó befejező aktus helyett azt lássam, hogy előttem egy hatalmas ember kabátját veszi fel és egy szót nem értek? Nem, nem azért megyek el. Vagy azért menjek a moziba, hogy jó szekszárdi szokás szerint, végigbosszankodjam a híradót, mert az örökös későnjövők zavarnak. Vagy ha bemegyek egy pohár borrat akkor fülsértő éneket, vagy ordibálást halljak arról, hogy a „kecskebéka hogyan mászott fel a fűzfára”? Nem, ne így szórakozzunk. Elhiszem, hogy siet mindenki haza, amikor vége van az előadásnak. De megvárom amíg az előadásnak vége lesz és tudom, hogy mennyit szabad inni. S azt is tudom, hogy tudnának a szekszárdiak más. képpen is szórakozni, tudnának úgy viselkedni a szórakozó helyeken, hogy ne kelljen bosszankodva zárni egy munkában töltött hetet. Ezek után talán megérted, miért nem érzem jói magamat a szekszárdi szórakozóhelyeken! (PÁL KOVÁCS) HARCI JEGYZETEK HARC községben a 25 éves Horthy_ éra alatt nem épült annyi ház, mint az utóbbi két évben. A község lakói az elmúlt 10 év alatt az úgynevezett „új falu" fogalmával ismerkedtek meg, mely a kölesdi országút két oldalán épül. „Nem mert a szegényember házépítésre gondolni abban az időben, és ha bele is kezdett, bizony évekig elhúzódott a munka, pedig volt építési anyag bőven, csak éppen nem volt miből megvásárolni az anyagot’’ — mondja Doszpod János, a községi tanács elnöke. A 25 év alatt területileg nem is fejlődhetett a község. Hosszúlejáratú házépítési hitelről szó sem lehetett. Főleg a tehetősebb gazdáknak adott kölcsönt a kapitalista bank. Egy tálból evett velünk a kamat, évek hosszú során a tőke nem fogyott, hanem szaporodott, ha közbejött valami elemi kár, állatelhullás, jégverés, vagy árvíz, koldusbotra jutott a gazda, a bank pedig kegyetlenül behajtotta a magáét, árverezte tett. ADOTT UGYAN abban az időben is az állam valami védettséget, de ezt is főleg a tehetősebbeknek. A szegényember megcsak dolgozott, húzta az igát, örült, ha a sióparti vizenyős részen, vagy a „budivárban’’, a sze. génynegyedben valamilyen kis há_ zacskát róhatott össze magának. — Persze, meg kell mondani őszintén azt is, hogy még mindig sokat kell tenni a falu továbbfejlesztéséért, — mondja kis gondolkodás u án a tanácselnök. Ott van például a siómenti utca. Több, mint százéves, vertfalú házakban laknak még néhányon. — Eddig már több házra bontási engedélyt kellett kiadni, mert életveszélyes volt a bentlakás. Jelenleg is v van benyújtva néhány házépítési ké relém, sőt, vannak újabb házhelyigénylők is. — Kik építenek házat mostanában? — Volt tsz-tagok és egyéniek, ki OTP kölcsön segítségével, ki saját erőből kezdett az építéshez — volt a válasz. A TANÁCSELNÖKKEL történő beszélgetés után elhagytuk a tanácsházát és találomra nyitottunk be Hor. váth Imre 5 és félholdas dolgozó paraszthoz. — Horváthék háza még nem készült el teljesen — ahogy mondja Horváth bácsi, későn kezdték el a munkát és a pénzük is elfogyott, de azért már az új házban teleltek. — Egyénileg gazdálkodunk 5 és fél holdon — kezdj a beszélgetést. Sokat dolgoztunk az asszonnyal és a két leánnyal, de nem is hiába, mert elértük a célt, felépítjük a házat. Igaz, hogy össze kellett fogni a rokonokkal és jó ismerősökkel, kölcsönösen segítettük egymást. így adósság nélkül, saját erőnkből épült fel a 600 négyszögöles házhelyen a két szép szoba, téli és nyári konyha, a veranda és az istálló. — Nehezek voVak ugyan az elmúlt évek. A beadások és a tagosítás miatt, de azért elboldogultunk valahogyan. Szeretjük a földet és szívesen foglalkozunk az állattartással is — mondja bőbeszédűen Horváth néni. Minden évben tartottunk szerződéses állatokat. Adtunk, vettünk, forgattuk ma. gunkat, ahogy éppen lehetett, így hoz tűk össze az építéshez szükséges pénzt. , Valóban szeretnek az állatokkal vesződni Horváthék. Az elmúlt évben például két szerződéses tinót és két süldőt neveltek. A tinó árán Horváth bácsi egy borjas tehenet és egy növendéket vett, így lett a kettőből három. — Jószágtartás nélkül nem lehet jól gazdálkodni, termelni — mondja bölcsen. — A föld termőerejét a jó istálló'rágyázással lehet növelni. Nem szólom le a műtrágyát, mert az jó, nagyon jó, csak egy évig érezteti hatását. De ha istállótrágyával együtt műtrágyát is használunk, az igent akkor várhatunk jó termést. A TERMÉSEREDMÉNY mutatója a jó gazdálkodásnak és természetes, hogy ezek után is érdeklődünk. — Ha őszinte akarok lenni, meg kell mondani, hogy a faluban mi egyéni gazdák, nem igen tudtuk elérni az 1938-as terméseredményeket. Igaz, hogy azért sem, mert nekünk akkor még nem volt saját földünk — teszi hozzá mosolyogva Horváth bácsi. Szóval nem voltam megelégedve, mert keveset adott a föld. De nem ám azért, hogy rossz gazdái voltunk a földnek, hanem azért, mert 1946 óta amióta földet kaptunk három ízben tagosítottak. Nem mondom kártalanítottak, de mindig élőiről kellett kezdeni a földek javítását. így aztán nem is lehetett növelni a terméseredményeket. Most már csak azt szeretnénk ha nyugodtan hagynának bennünket dolgozni, mint ahogy erre ígéretet is tett a kormány. — Hogy bízok-e a kormányban? — Nehéz kérdés ez, — mondja, — s látszik raj a hogy nem akarja elhamarkodni a választ. — BÍZNI KELL — simítja végig homloká* — mert enélkül nincs munkakedv, nálunk viszont ebből nincs hiány. Megvan a munkakedv, csak► fokozni kell. Ezt pedig csak úgy lehet, j ha a kormány beváltja ígéretét, segíti J az egyévieket is, mert higyiék el, szí t vesev dolgozunk, termelünk, építünk» magunknak, de a köz javára is, ha • látjuk az eredményeket. HÍREK — Ügyeletes orvos február 17-én, vasárnap: Dr. Nagy István. Lakása: Széchenyi utca 50. Telefon: 24—58. — A bátai Vörös Zászló nemrég kidolgozott alapszabály-tervezetében javasolja, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően, a járási tanács helyett a községi tanácshoz fellebbezzen az a tag, akit a termelőszövetkezetből kizártak. Ezt a javaslatot azzal magyarázzák, hogy a községi tanács sokkal jobban ismeri az embereket, a körülményeket, könnyebben el tudja bírálni, jogos volt-e a kizárás, vagy sem. Tolna megyei Népbolt Vállalat vezetősége értesíti ügyfeleit, hogy a 134. számú szekszárdi ny omtatványboltjában február 25-től márc. 12-ig leltározást tart, mely idő alatt a boltban kiszolgálás és árukiadás szünetel Értékesítse burgonyáját a földműtesszövethexetnél Az enyhe idő beálltával megkezdődi1: a vermek kibontása- Surgonyájáért jó árat fizet a föld műve a szövet kezet. Minden időben átveszi a helyi felvásárló. Lucerna, lóhere, muhar, köles, és egyéb gazdasági magvak vásárlását magas áron végzik a földművesszövetkezetek — A világkereskedelem 1956-ban rekordméretet öltött: a becslések szerint a forgalom elérte a 100 milliárd dollárt. — A közelmúltban teaestet rendezett a kajdacsi sportkör. A jól sikerült teaest részvevői igen jól szórakoztak, hozzásegítette őket a teához mellékelt kabaréműsor. A bevételt a sportkör céljaira használják fel. — A BBC-nek a napokban közzétett negyedévi szemléjéből kitűnik, hogy Anglia lakossága felének van televíziós készüléke otthonában. Decemberben Anglia 37 600 000 főnyi felnőtt lakosságából közel 19 millió nézhette végig otthonában a BBC televíziós adásait. — Kína lakosságának száma percenként 23 fővel növekszik. — Egy jó hír a rádióhallgatóknak: újból elő lehet fizetni a rádióújságra. — Közöljük olvasóinkkal, hogy Hatala Károly pálfai lakos tárgyalásáról, akit ellenforradalmi cselekménye miatt állítottak bíróság elé, a keddi számunkban közlünk részletes tudósítást. Széna-, szalmafeleslegét napi áron minden mennyiségben felvásárolják a megbízott földm üvesszövetkezetek. Naposbaromfi igényét már most jelentse be a helyi földmiívesszövetkezetnél! Naposbaromfi beszerezhető: szerződés, tojáscsere, és készpénz ellenében. Bővebb felvi'ágosHást február 25-től a helyi földművesszövetkezet ad. nn,n-» * * ’ rrVTVTVVVTTVVVTVVTVVVVVVVTVTVVWTTVV VTWTVVVVVVTVV WVVTVTVVVV A Tolna megyei Népújság fel hívja kedves olvasóit, hogy minden- 3 nemű hirdetést felvesz. A hirdetése kben szerepelhet vétel, csere, eladás, < álláskeresés, halálozás, köszönetnyilvánítás, névnapi, születésnapi jókí-J vánságok házassági levelezés és egyéb. 3 A hirdetéseket szombaton 8— 10 óra között, más napokon 8—14 óra 3 között vesszük fel. J iiuuzi aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA KeaeiyeK lecsmapitasanoz. iNincs, aki a dolgozókkal szót értsen, nem beszélnek nekik jogaikról, kötelességeikről. Keveset törődnek azzal, hogy jogos igényeiket kielégítsék. Mindezek után azt is meg kell nézni, vajon a dolgozók hogyan állnak helyt a munkában, hogyan teljesítik a tervet, hogy alapja legyen gazdasági követeléseik teljesítésének. Sajnos, ez esetben sem lehet megdicsérni őket. A termelés még mindig alatta van a szeptemberinek És ami a legszomorúbb, MAGAS AZ ÖNKÖLTSÉG. Nem tudják úgy összeegyeztetni a gyár vezetői a béreket, hogy a termeléssel egyvonalban legyen. Azt lehet mondani, hogy az adott lehetőségeket kihasználták a bérezés megállapításánál, de mégsem kielégítően. Például azonos órabért állapítottak meg a szállítóknak, akik a legnehezebb munkát végzik és a vízhordó, a takarító is ugyanannyi bért kap. IGAZA VAN MINDENKINEK. Nem tehetünk mást, mint mi is csak ezt állapíthatjuk meg. Mert igaza van a munkásnak, amikor a több bért követeli, igaza van a gyárvezetőnek, amikor azt mondja, nem adhatnak többet, mert így is ráfizetéssel dolgoznak. Igazuk van a művezetőknek, ha a dolgozókat még jobb munkára ösztönzik, de abban már nincs igazuk, hogy azért nem dolgoz nak mert kevés .a fizetés! Mert nem kevés, csak úgy kell dolgozni, hogy többet és többet termeljenek akkor a bér is emelkedik. Vegyük csak pél dául a kóc- vagy száltilósokat. Van közöttük több olyan tilos, aki szépen keres. Viszont igaz az is, hogy ezek a munkaidőt becsületesen ledolgozzák. Orbán Ferenc, Palotai Lajos, Horváth Margit és még többen például azért keresnek sokkal többet, mint társaik, Sok jó intézkedésre volna szükség a gyárban. Meg lehetne oldani a mostani problémákat. A munkás- tanács intézkedéseit, ha megnézzük, azt kell megállapítani, hogy „nem fogtak mellé“ amikor a termelést szorgalmazták, mert ezen keresztül tudják csak megtalálni igazukat, bajaik orvoslását. Kedves Barátom! Vgy gondoltam legjobb lesz, ha nyilvánosság előtt válaszolok legutóbbi beszélgetésünkre. Sokat és szenvedélyesen vitatkoztál velem ar. ról, hogy Szekszárdin hol és hogyan lehet szórakozni. Igazat h adtam egyes kérdésekben, de legtöbb állitá_ sódat nem tudom még most sem elfő_ gadni. Pedig hidd el, én is szeretek szórakozni. Fiatalok vagyunk, de nem csak mi fiatalok, hanem hidd el az idősebb generáció is szeret jól szórakozni, szeretné mindenki az egy hét fáradalmait kipihenni a maga módján. Én is szívesen elüldögélek a Télikertben, hallgatom a zenétt s ha ked_ vem van hozzá, esetleg még táncolok is. Nem vetem meg azt sem, hogy a vasárnap délutánt moziban töltsem és utána a szállóban egy pohár bort igyák meg, jó cigányzene mellett. — Nem vagyok ellensége annak, hogy az emberek szórakozzanak. De engedtes_ sék meg, hogy a szórakozásról, a mód ról szóljak néhány szót. Igen, erről kell beszélni. Arról kell beszélni, hogy nem tudom megérteni a szekszárdi közönséget. Nem tudom megérteni mert apró, hosszan_ tó esetek zavarják meg jókedvemet. Tudod Te is, hogy mi a helyzet a kul. túrházban, tudod, hogy rosszak a székek, tudod azt, hogy legutóbb, amikor a pécsi színészek voltak itt, akkor a. —- a. a. — — - a.
