Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-02 / 28. szám

►57. FEBRUÁR 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A tavaszi munkák beindulásával újból éietrekelnek a géphasználati társulások Tolna megyében A múlt évi aratás végén alakult neg Pakson az ország első géphasz- álati társulása. Először csak 16 gyénileg dolgozó paraszt szövetke- ett arra, hogy a szomszédos duna- zentgyörgyi gépállomás erőgépeit génybevegye a gabonabehordás ide- , amikor azonban az első két raktor megjelent Girst Ádám tekin­télyes paksi középparaszt udvarán a gabonabehordás megkezdésére szinte csoportosan jelentkeztek a paksi gaz­dák, hogy részt vegyenek a társulás­ban. Nemcsak az igás állatokat nél­külöző kisgazdák, hanem a tekinté­lyesebb, a tíz-tizenöt holdon gazdál­kodó középparasztok is a gépállomás vontatóival takarították be gaboná­jukat. Mire a betakarításnak vége lett, közel ötven egyéni gazda vett részt a géphasználatra szövet­kezett gazdák támlásában. Az őszi munkák megkezdésekor már trágyahordásra és szántásra is kötöttek szerződést a gépál­lomással. A paksi gazdák na­gyon meg voltai^ elégedve a dunaszentgyörgyi gépállomás mun­kájával, s ennek hírére egyik napról a másikra 23 géphasználati társulás alakult a Tolna megyei községekben Ezek a géphasználati társulások azonban a paksi gazdák társulásával együtt egytől egyig feloszlottak. — Eleinte igen jól terveszerűen szerveztük a munkákat mi is, a gép­állomás is — mondotta Girst Ádám. az ország első géphasználati társulá­sának ügyvezetője. — Az őszi mun­kák végzésekor azonban már voltak olyan érzéseink, hogy a gépállomás csak a tessék-lássék kedvéért ígérte meg a nyáron a gépeket. Sokszor megtörtént, hogy megszervez­tették velünk, egyéni parasztokkal a munkát, s ilyenkor többször összeáll­tunk, hogy kiszolgáljuk a gép igé­nyeit annak kapacitása, kihasználása végett, a gép azonban másnap, sőt harmadnap sem jelentkezett nálunk. Egyszer azért, mert a termelőszövet­kezetnek kellett, másszor meg üzem­anyag hiánya miatt. Ilyen körülmé­nyek között én is, gazdatársaim is úgy éreztük, hogy mégsem viselik az I illetékesek szivükön az egyéni gazda­ságok ügyét. Az őszi mélyszántáshoz már nem is kaptunk gépet. Pedig egy-két hónap alatt való­sággal beleéltük magunkat abba, hogy géppel dolgozzunk. A lakásomból alig tudtam kimenni, hogy saját munkám után lássak úgy jöttek a gépért a parasztok hozzám. Gépet azonban nem kaptunk, s így magunk erejéből vetettünk és mély­szántottunk az ősszel. A gépállomás vezetőivel nem be­széltünk még a tavaszi munkák be­indulásával kapcsolatosan gépigénye­inkről, bár a dunaszentgyörgyi gép­állomás igazgatója már felhívta a fi­gyelmet arra, hogy máris tudna gé­pet biztosítani. Néhány napon belül most már megszervezzük a múltévihez ha­sonlóan a géphasználati társulásun­kat, hisz nemcsak a tavaszi szán­tás-vetés gyors elvégzése, hanem az időben végzett munkából eredő terméstöbblet és a mérsékelt gép- használati díjak is gazdaságosak és kifizetoek számunkra. Hasonlóan nyilatkoznak a géphasz. ni lati társulások ú jbóli életrekeltésé- ről a madocsai, a bölcskei és a duna­szentgyörgyi egyéni gazdák is. A gépállomásokon is folynak már előkészületek Tolna megyében a géphasználati társulások igé­nyeinek kielégítésére vonatko­zóan. Míg az elmúlt évben a százhárom Zetor és Lanzbuldog traktor mellett csak negyvenöt gumikerekű magyar erőgép dolgozott, addig most tavasz- szal 60-al több gumikerekű magyar traktor áll munkába a megye termelő szövetkezeteinek, géphasználati tár­sulásainak és egyéni gazdáknak föld­jén. A napokban ugyanis a múlt év­ben hiába igényelt gumi felszerelést hatvan traktorhoz megkapták a Tolna megyei gépállomások s azok felszere­lését máris megkezdték a traktorosok és szerelők. A múlt évi 148 gumi­kerekű traktorral szemben tehát az idén több mint kettőszáz gyorsan moz gó és minden mezőgazdasági munka végzésére alkalmas traktort biztosíta nak. rr Őrizzük meg szakszervezetünk egységét Felhívás a pénzintézeti dolgozókhoz Több mint fél évszázada harcol szakszervezetünk az alkalmazotti ré­tegek, így a pénzintézeti dolgozók ér­dekeiért is. A magánalkalmazottak és a kereskedelmi alkalmazottak szak- szervezetének egyesülése, 1950 óta a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szabad Szakszervezetében küzdünk dolgozóink érdekeiért. Az elmúlt esztendőkben — bár igen jelentős sikereket értünk el mind a szociális, mind a kulturális munka területén — szakszervezetünk érdek- védelmi tevékenysége kívánnivalót is hagyott maga után. Szakszervezetünk ••• Mit mutat a görbe tükör? avagy majd én megmutatom — SZERVUSZ BARÁTOM — szó­lítja meg barátját Ferencz István. — Tudod, hogy raciztak? — És még azt merik mondani, hogy figyelembeveszik a szociális körülmé­nyeket ... Hát igen... így jártam. De nem hagyom annyiban, de nem ám. Majd én megmutatom ezeknek, lehet ezt tenni ... velem? — ömlött a szóáradat Ferencz István szájából. — Fersze... igen, igen. Te tudod — hümmög a barátja és sietve elköszön — igyekszik a hivatalba. Mivel elég távol volt még, útközben volt ideje elgondolkodni a Ferencz eseten. — Hát igen, racizták Ferencz Ist­vánt, a dombóvári járási tanács pénz­ügyi osztályának vállalati csoport ve­zetőjét. És, hogy miért? Azt is tudja mindenki Dombóváréit is, a járásban is. Az ellenforradalom idején ugyanis ő volt a járási forradalmi bizottság elnöke. — ÉS INTÉZKEDETT IS, de még mennyire, hogy intézkedett... Az ő utasítására fegyverezték fel Duzs község forradalmi bizottságát például. Személyesen adott utasítást a rendőr- kapitányságnak arra, hogy a fegyve­reket zárdugattyúkkal szereljék fel. És mikor ezt a rendőrkapitányság vezetője megtagadta, a honvédséget utasította a rendőrség leszerelésére, azonban a honvédség ezt az utasítást nem hajtotta végre. A községi forradalmi bizottság et­től függetlenül leváltotta a rendőrség vezetőit és megkezdték az ÁVH-sok összeszedését. November 3-án úgy in­tézkedett Ferencz. hogy a Nemzeti Eank vagyonát, illetve az állam pén­zét — körülbelül 15 millió forintot — osszák ki a községi forradalmi bi­zottságnak — megőrzés végett. Az ilyen intézkedésre semmi szükség nem volt, hisz a bankot erősített honvédségi szakasz védte. Bánkuti elvtárs, a bank vezetője közölte is ezt Ferencz Istvánnal, s utasítását erre való hivatkozással nem is fogad­ta el, amire őt is eltávolította a bank éléről. így intézkedett önhatalmúlag személyek sorsa felől, s november 2-án a járási tanács függetlenített vb. tagjait is szabadságolta. VOLT MÉG ezenkívül néhány el­ei képzelése Ferencz Istvánnak, amely nek végrehajtásét a november 4-i események megakadályozták Igen, igen... így volt ez. Sokan beszélik. És bizony nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. És különben is, a ta­nács dolgozói is kifogást emeltek sze­mélye ellen. És most természetesen keresi az igazát, így van ez. így va­gyunk ezzel valamennyien ... szíve­sen használjuk azt a jól bevált mód­szert: legjobb védekezés a támadás. De hogy sikerül-e ebben az esetben, az a jövő titka. Érdemes-e jól gazdálkodni ? ... Berg Ádám, a gaz­da, fiatalember, sze­reti a földet, az állatokat, egyszóval mindent ,ami ezzel a „földettúró’’ mes­terséggel együtt jár. Vele beszélget­tem Gyönkön és olyan dolgokat mon­dott el a gazdálkodással kapcsolat­ban, amely papírral, tollhegyre kí­vánkozik, mert igaz. Beszélgettünk arról, hogy érdemes volt-e és érdemes-e jól gazdálkodni. Mj volt a helyzet azelőtt. Húzta a paraszt az igát, majd belé_ görnyedt, munkája után pedig a fi- zettség vajmi kevés volt. Egy évben is 25 mázsa búzát adott le, ennek egy- részéért egy fillért sem kapott, mert adóba számították, a többiért pedig jól megfizették na, de kevés gazda volt Gyönkön, akinek a beadás tel. jesítése után maradt annyi búzája, hogy azt szabad gabonákén^ adja be. — így van, igaz ez, nem töreked­tem én arra, hogy több malacot ve­gyek és beállítsam hízónak, minek. Az elmúlt években ráfizettem a be­csületességemre. 1953. agusztusában is teljesítettem arra az évre hízott­sertés beadásomat, erre októberben még egyet leadattak velem, mert nekem volt. Nemcsak Berg Ádám 9 holdas gyönki gazda emlékezik így a múlt eseményeiről, hanem nagyon sokan. Elmúlt. És soha többé nem jön visz- sza, mert a parasztember gyereke ak_ kor megint más szakmát választ, ott­hagyja, nem törődik a földdel, mert az csak szomorúságot okoz neki. alig pár forintot. Igaz a szabadbúzát _________________.. ■ rmrrr. ■ ■■mirrmrtiimii»... in rrmr.. rmrntxrmxxrrmrmrxtrxxxxxx B erg Ádám és általában a többi gazdák valahogy nem merik elhinni hogy mind igaz lenne, amit olvasnak az újságban a parasztság ily nagy­irányú segítése. Elhiszik, de a vára­kozás álláspontjára helyezkednek, de emellett már szövik a terveket is. — Ebben az évben is leszerződtem 400 négyszögölön dohánytermelésre, 1 holdon termelek magkendert és más­fél holdon szarvaskerepet. Csak a varsádi gépállomás csépelje el becsü­lettel az aprómagot. Drága nagyon ez a mag, mégis lelkiismeretlenül vé­gezték el a cséplést, rengeteg magot benthagytak. — Tervem van állatállományom növelésére is. — így spekulálunk, próbálunk for­dítani saját magunk sorsán. —y —a UJ EMBER született szerdán vir­radóra ... mindjárt gondot is oko­zott, merf hamarosan foglalkozni kellett vele a szekszárdi kórház egy másik osztályán is■ — igaz, nem annyira vele, mint az anyával, nagy volt a vérvesztesége P. J.-né- nak új vérre volt szüksége. Rövid idő telt el és a transzfúziós állványról máris csörgedezett a szülő asszony vénájába a friss vér, az életet adó vér. Akkor talán nem is tudta, hogy három másik ember vérével táplálják• Igen, három ember, Lip- ták Elekné, Jakab Ágnes és Szabó István vérével, s ez a három ember meg nem tudja, kinek az életét mentették meg az adott 250—300 köbcenti vérrel. Nemcsak P. J.-né volt az egyedüli, akinek a szülésze­ten szerdán éjjel vér kelle t. Mint­egy 2.5—3 liter vért használtak fel vérátömlesztésre. És nemcsak ez az egyedüli. A tüdősebészeten Cs. I. kapott vérf — Horváth Jánosáétól — P. F. viszont özv. Bóka Mihály- nétól. Állandóan és mindenhova kell a vér, állandóan pótlásról kell gon­doskodni. És másnap délelőtt újabb embe­rek várakoztak a véradó állomás előszobájában. Véradásra készen ... A legtöbbjük nem is először. Sallai Józsefné Tengelicről jött be, hogy vért adjon. Régi véradó, mint mond­ja két év óta ad rendszeresen vért. Az életadó vér... (Hány ember életét menthette meg?) A bölcskei Szabó Istvánná másod, szór van itt, egy fiatal lány, az őcsényi Kalcsu Anna megint csak régi esmerős „ezen a tájon”, már vagy tizedszer ad vért... Fazekas Antalné Tévéiről jött be vért adni, de■ nem egyedül, Miklós Gergely- névéi és Fazekas Józsefnével együtt a három asszony rokon. Az első kettő negyedszer, a harmadik má­sodszor van itt. Pordán Lajos Pál fáról jött, Szilágyi Imréné Paks­ról. (Ő például hetedszer ad vért.) EGYIKEN SEM LÁTNI, hogy fél. nének, vagy idegenkednének, — természetesnek veszik a. véradást már. — Csak — egyik xis, másik is mondja — szeretnék megismerked­ni azzal, akinek az én véremből adnak. Nem, nem azért, hogy hálál, kodást várjunk csak úgy van az ember, ha ad, akkor szere'né tudni, kinek ad, mint mást, az életmentő vért is. — Én már találkoztam olyannal — mondja Sallai Józsefné —, ami­kor itt. Szekszárdon volt donorta­lálkozó. Olyan jóleső érzés volt... KEZDŐDIK A VÉRVÉTEL. Só­lyomvári doktor éppen úgy beöltö­zik, mintha műtéthez készülődne. Csak — a műtéttől eltérően egy üvegezett fal választja el az asztal­tól, amelyre a véradó felfekszik. Egy nyíláson — mint valami toló­ablak — csupán a karját nyújtja be, amelyből a vért veszik. Egyik­másik esetben nem is olyan könnyű, mint hinné valaki. Egy injekció, jóddal letörlik a kart, — közben a hűtőszekrényből előveszik a nedves zacskóba burkolt palackot. Kikeresik a vénát, bele­szúrják a tűt, s amint a végén ki­buggyan a vér, gumicsövet) húznak rá s lassan csordogál a palackba a vér. Teljesen zárt rendszerben levegő nem jut hozzá, így tudják hetekig tárolni a palackban levő vért. Per­sze, a palackban konzerváló oldat is van, s miután 250—300—350 köbcentire növekedett a tartalma, a speciális gumidugó már bent van — fe'melegített paraffinba mártják, leköt k gézzel, s ráadásul még celo. fánpapirral — akárcsak a háziasz- szony a befőttet. Végül címkét ra­gasztanak rá, — milyen vércsoport, ba tarozik, ki a véradó stb. — aztán a hütszekrénybe kerül. Utána lehet küldeni, ahol éppen szükség van rá. A VÉRADÓK közben egymást váltják. Látszik' kinek van már gyakorlata. Kalcsu Anna nagyon otthonosan mozog, segít azoknak, akik még először fordulnak meg itt. Sallai Józsefnének ugyancsak nem újdonság már a véradás — éppen tizenharmadszor jár itt. Mélyen rej­tőzik karjában a véna. Vagy nyolc­szor szúrják a hosszú tűt a karjába, hasztalan ... csak nem buggyan ki a vér a tű végén. — Akkor próbál­juk a másikat — és a jobbkarját nyújtja. Ebből már sikerül vért venni. Még a nézőnek sem volt va­lami kellemes, hát méQ neki. Mégis, amikor az utánakövetkezővel is vé­geztek, ő segíti le az asztalról. ÍGY JÖNNEK sorban egymás_ után. A három teveli rokonasszony az alacsony, vékony idős Czár Ist­vánná Alsónánáról — egyáltalán miből tud vért adni — Bencsik Györgyné és a többiek, aznap vagy tizenöten... És ha a következő napokban akár a sebészeten, akár a szülészeten, akár más osztályon valakinek vér­átömlesztéssel kell az életét meg­menteni, akkor nem kell félni, hogy „hiány lesz” — mert sok, na­gyon sok véradó ran, készen arra, hogy másokon segítsen. (BOGNÁR) egyész munkáját, elsősorban azonban érdekvédelmi munkáját, gátolta az elmúlt évek sok bürokratikus meg­kötöttsége, meg nem értése. A pénz­intézeti dolgozók érdekében végzett munkánkat még az is megnehezí­tette, hogy a kialakult szervezeti for­mák inkább akadályozták mint se­gítették, hogy egy-egy szakma sajá­tos problémáival igazán behatóan foglalkozzék. A szakszervezeti munkában kétség­kívül meglévő hiányosságok késztet­tek több pénzintézeti dolgozót arra a gondolatra, hogy a KPDSZSZ-től különváló, önálló szervezet hatáso­sabban képviselné a pénzintézeti dol­gozók érdekeit. Ezeknek a kartár­saknak meg akarjuk mondani, hogy a szakszervezetünktől való kiválásuk nem szolgálná a pénzintézeti dolgo­zók érdekeit. Az esetleg megalakuló új szakszervezetet jelentős mérték­ben gátolná feladatai ellátásában a tagok viszonylag igen kis száma. En­nek elsősorban az érdekvédelmi mun­ka, azon belül is a vidéki pénzinté­zeti dolgozók látnák kárát. Vélemé­nyünk szerint nem a különválás, új szakszervezet létrehozása, hanem meg felelő szervezeti formák megte­remtése, a múltban elkövetett hibák kijavítása szolgálja igazán a pénz­intézeti dolgozók érdekeit. Annak érdekében, hogy a pénzinté­zeti dolgozók igazi érdekvédelmi szerve is legyünk, szakszervezetün­kön belül széleskörű önkormány­zattal rendelkező szakosztályt hí­vunk életre. Kidolgoztuk a pénzinté­zeti dolgozók új, a szakképzettséget, a beosztást, szolgálati időt figye­lembevevő bérrendszerére vonatkozó javaslatunkat. E javaslatot elnöksé­günk az illetékes szervek elé terjesz­tette és harcolunk azért, hogy alkal- niazására a legközelebbi jövőben sor kerüljön. Indokolja ezt a pénzintézeti dolgozóknak a népgazdaságban betöl­tött fontos szerepe is. A jogos követelések megvalósítá­sára biztosíték szakszervezetünknek a közelmúltban elért sok jelentős ered­ménye, a megújhodott szakszervezeti mozgalom és az a sok lelkes, hűséges szakszervezeti tag, akik készek dol­gozni az egész szakma, így a pénzin­tézeti dolgozók érdekében is. Biztosí­ték szakszervezetünk több mint két­százezer tagja, akiknek tömörülése és együttes erőfeszítése olyan erőt je­lent, amivel meg tudjuk oldani a re­ánk háruló feladatokat. Ezért elnökségünk és megyebizott­ságunk felhív minden pénzintézeti dolgozót, hogy támogassák szakszer­vezetünk egységét, forduljanak hoz­zánk bizalommal, sorakozzanak fel érdekeiket a jövőben megfelelő erő­vel képviselő szakszervezetünk mögé. KPDSZSZ megyebizottsága. Farsangi bál, karnevál — dalainknak A Magyar Örszemcsapatok Szövet­sége a Rádió ifjúsági osztályával kö­zösen február 17-én színes farsangi karnevállal kedveskedik a budapesti csapatok tagjainak. A mulatságon részvevő többszáz iskolás gyermek jelmezes felvonulása, valamint Móka Miska állatkertje sok látnivalót ígér. A gyermekek zenés találós kérdése­ken törhetik majd a fejüket, s jól mulathatnak majd a „Móka a javá­ból" című műsor vidám számain. Az ifjúmunkás szövetség február 23-án farsangi bált rendez az üzemi fiataloknak, valószínűleg az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A műsorban a Petőfi énekegyüttes és más ifjúsági művészeti csoportok lép­nek fel. Álarcosbál és a lányok ré­szére szépségverseny is lesz. Délamerikai államok is megvásárolták a Körhintát Több délameríkai ország még a múlt év végén számos filmet vásárolt. Argentina például hét magyar játék- és öt rövidfilmet vett meg. Az elmúlt napokban több délamerikai állam, Uruguay, Mexikó Chile, Argentina megvásárolta a Körhintá-t.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom