Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-06 / 31. szám

s TOLNA MEGYEI NEFÜJSAG 1957. FEBRÜÄR 6. Kadar János elvtárs beszéde Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról.) hogy vissza a monopoltőke nyílt dik­tatúrájához, mert ezzel a német mun­kások valószínűleg nem értettek vol­na egyet. A szocializmus olyan erős gondolat volt a népekben már akkor is, hogy ezt nem kerülhették meg, és ezért kitalálták a „nemzeti szocializ­must.‘‘ Azt már régesrégen kielemez­ték. hogy ez a „nemzeti szocializmus’1 Mostanában új jelszót dobiak fel az imperialisták. 1956-ban erősen pro­pagálták a „nemzeti kommunizmust“. Dulles külügyminiszter úr 1956 tava­szán tartott beszédében azt mondta: bele kell törődnünk abba, hogy ezek­ben a kelet-európai országokban a társadalmi élet irányítói önmagukat kommunistáknak tartják és nekünk azért kell harcolni hogy ezeket az embereket, mint kommunistákat el­szakítsuk Moszkvától. Ez volt Dulles Programm ja. Ezzel egyidőben kiadták a nem­zeti kommunizmus jelszavát és kezdték a kommunistákat meg­különböztetni. Ezt mondták: az egyik puha kom­munista, a másik kemény kommu­nista. Az egyik sztálinista, a másik liberális, az egyik internacionalista kommunista, a másik nemzeti kom­munista és kinyilatkoztatták, hogy ők a nemzeti kommunista törekvése­ket támogatják minden rendelkezé­sükre álló erővel. A nemzeti kom­munisták közé sorolták többek között Nagy Imrét. A reményüket Nagy Im­rébe helyezték, mint egy ismert,.nagy- tekintéllyel rendelkező“ magyar „nemzeti kommunistába“ és ennek megfelelően irányították pc'. okúju­kat. Végezzünk legalább itt, Nógrád megyében ezzel a nemzeti kommu­nizmussal. Ezért vetettem fel a né­metországi hasonlatot. Ez az úgyne­vezett nemzeti kommunizmus nem ikertestvére-e annak a nemzeti szo­cializmusnak. amelyet 1930-ban agyaltak ki az imperialisták a néptö­megek becsapására? Én azt hiszem, ikertestvére és a magyar forradalmá­roknak szembe kell szállniok ezzel a jelszóval. Nincs nemzeti kommunizmus! A nemzeti kommunizmus hamis jel­szó. A dolgozók megtévesztésére való, mert a kommunizmus inter­nacionalista, a világ dolgozóinak világnézete. (Taps.) Az a meggyőződésem hogy a sztá­linista—rákosista és hasonló jelsza­vak is befejezték pályafutásukat. Ed­dig több szocialista országban is be­széltek erről, de súllyal három szo­cialista országban: Jugoszláviában, Magyarországon és Lengyelország­ban. Magyarországon november 4-én, a forradalom visszaütött és világossá vált, hogy az ellenforradalom ellen kell harcolnunk és nem valamilyen képzelt sztálinizmus, vagy rákosizmus ellen, mert miközben ilyen képzelt fogalmakkal vesződünk és vitatko­zunk, az ellenforradalom megfojtja a magyar proletárdiktatúrát. A lengyeleknél a Trybuna Ludu valamikor novemberben már azt írta: „Nem tűrhetjük becsületes kommu­nisták üldözését a sztálinizmus ki­agyalt jelszava alatt.’“ A lengyelek is kimondták. A kegyelemdöfést a kínai elvtársak adták meg egy nagyon nagy értékű marxista művel, amely a Zsen- minzsipaoban megjelent. Ebben lelep­lezték és megsemmisítették ezt a ha­mis jelszót és teóriát. A jelszavak osztálytar tál ináról Vannak elvtársak, akiket megté­veszt a tisztánlátásban Nagy Imre és társainak szerepe. Nincs semmi okunk ezeknek az embereknek kom­munista múltját elemezgetni, mert az most alárendelt, tizedrangú kér­dés. A tények alapján kell eligazod­nunk. Nagy Imre, Losonczy Géza, Háy Gyula me,g Zelk Zoltán igen­is szította a fegyveres támadást, a Magyar Népköztársaság ellen és védelmezte a forradalmi erők megmozdulása után is az ellen- forradalom ügyét. Nem Mindszentyt meg B. Szabót, meg herceg Eszterházy Pált. meg gróf Takách-Tolvayt változtatta for­radalmárrá Nagy Imrének, Losonczy- nak, meg Háy Gyulának a csatlako­zása, hanem ők léptek az ellenforra­dalom útjára. (Taps.) Beszéltünk az úgynevezett nemzeti szocializmus meg a nemzeti kommu­nizmus osztálytartalmáról. Nézzük meg ezeknek a jelszavaknak a másik felét, a nemzeti felét. És itt is a lé­nyeget nézzük. Voltak ugyanis akik azt állították, hogy október 23-a va­lamiféle nemzeti forradalom volt. sem nemzeti, sem szocializmus nem volt. Erre nem vesztegetek sok időt, mert önöknek volt alkalmuk a nem­zeti szocializmus áldásait a saját bő­rükön tapasztalni a második világhá­ború alatt a német megszállás alatt, a Szálasi-rezsim alatt. Ez a nemzeti szocializmus a német dolgozóknak, Európa dolgozóinak, az emberiségnek a második világháborút és az embe­rek millióinak legyilkolását hozta. Kik harcoltak a nemzeti független­ségért? Az előbb már említettem, hogy nem Horthy harcolt a magyar nemzeti függetlenségért 1919 tava­szán, hanem a salgótarjáni vörös ka­tonák, Horthy Szegeden a francia katonai parancsnokságon, Bethlen István pedig Bécsben a bécsi ellen- forradalmi komiténál áruba bocsátot­ták a magyar nemzet függetlenségét azért, hogy osztály uralmukat vissza­szerezzék. Árulásuk sikerrel járt, mert a nemzet függetlenségét elárul­va megnyerték az antantba tömörült imperialisták támogatását és az an­tant támogatásával vérbefojtották a magyar proletárdiktatúrát — de ugyanakkor megölték a magyar nem­zeti függetlenséget is. A második vi­lágháború időszakában nem Horthy, nem Kállay Miklós, és általában nem a földbirtokosok és burzsoák védték a magyar nemzet függetlensé­gének ügyét. Ök annak idején elmen­tek Berlinbe és eladták a magyar nemzet függetlenségét, eladták a ma­gyar népet Hitler háborús gépezete számára. Magyarországot 1944. már­cius 19-én megszállták a német fa­siszták ez a magyar népnek 600 ezer ember életébe került. Ez nem a nem­zeti függetlenség védelme, hanem el­árulása volt. A nemzeti függetlenség nagy és szent dolog, elsősorban a mi szá­munkra. kommunisták számára szent dolog és nem a burzsoák szá­mára. A nemzeti függetlenségért a má­sodik világháború idején a kommu­nisták, Rózsa Ferenc, Schőnherz Zol­tán Ságvári Endre és társaik harcol­tak, akik közül sokan elestek ebben a harcban. És a felszabadulás idején? Hogyan kaptuk vissza nemzeti füg­getlenségünket? A világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak a segítségével. (Taps.) Függetlenségünk igaz hívei És most, október 23-án ki védte, ki támogatta a magyar nemzeti füg­getlenség ügyét? Dulles, az amerikai külügyminiszter talán? Vagy Eden, az akkori angol miniszterelnök? Vagy azok a francia imperialisták, akik m& is gyilkolják Algír hazafiait? Ezek új gyarmatot kerestek maguknak. Párt nélkül nincs A párt kéréséről annyit akarok csak mondani: az a régi tétel hogy a proletárdiktatúra vezető ereje a párt, semmit sem változott. Párt nélkül, a párt vezetése nélkül nincs proletár- diktatúra. E bajoknak, amely október 23-a után köszöntöttek a népre, egyik forrása az, hogy a párt vezetősége nem állt a helyzet magaslatán. — A párt vezetőségében október 24-e reg­gelén olyan helyzet volt. hogy a párt­vezetésben bent voltak a szocialista forradalom önzetlen és áldozatkész hívei és bent voltak a szocialista for­radalom árulói is. Ez a magyarázata annak, hogy a legnehezebb időkben, a sorsdöntő napokban a több száz­ezernyi magyar kommunista nem ka­pott a párt vezetőségétől világos, egyenes útmutatást. Most a párt ve­zetésében olyan emberek tömörültek, akikben megvan az eltökéltség hogy tanultak a múlt hibáiból. Mi leszámoltunk és leszámolunk a Rákosi-féle szektarianizmussal is, amely a tömegektől szakította el a pártot, leszámoltunk és le­számolunk a Nagy Imre-féle osz­tályárulással is, amely az összes dolgozóktól elszakította a pártot és az ellenforradalom prédájának dobta oda a népet. A nyugati imperialisták rengeteget írnak és beszélnek a mi kormányunk ról, a mi rendszerünkről. Talán mon­danom sem kell hogy nem dicsérnek minket. De ez is politikai tájékozta­tást ad,számunkra. Hogy nagyjából jó irányban haladunk, azt többek között onnan is tudjuk, hogy az impe­rialisták nagyon elégedetlenek ve­lünk. Ök olyasmit mondanak most, hogy kegyetlen a kormányunk. Hogy áll a dolog ezzel a kegyetlenséggel? Az ellenforradalomban ludas embe­rek november 4-én rettenetesen meg­ijedtek és azt hitték, hogy ahhoz a gazemberséghez méltóan amelyet ők elkövettek, nagyon-nagyon kemény Vagy talán Kisbarnaki Farkas Ferenc, aki nyolc esztendeje eszi az amerikai ágyúgyárosok kenye­rét, aki nyolc esztendeje tartja fegyverben 11 000 csendőrét, meg fasiszta tisztjét Nyugat-Német- országban, amerikai pénzen, ame­rikai ruhákban, amerikai cigaret­tával ellátva? Ezek a magyar nemzet függetlenségének védői? Nem elvtársak, nem ők. Mint min­dig, most is a kommunisták voltak a magyar nemzet függetlenségének védelmezői. Ezért halt meg a szocia­lista forradalmár Mező Imre elvtárs, a budapesti pártbizottság titkára. Kalamár József elvtárs. a veterán csepeli forradalmár. Asztalos ezredes, aki a budapesti pártbizottságot védte és a többi kommunista mártírt, ők a magyar nemzet függetlenségéért is haltak meg, nemcsak a szocialista forradalomért, akárcsak azok a szov­jet katonák is akik az ellenforrada­lommal szembeni harcban estek el. Függetlenségünk leghívebb kato­nái itt vannak, a kommunista ak­tíva gyűlésen és hozzájuk tartoz­nak mindazok a becsületes haza­fiak, akik velünk együtt védik a nemzet függetlenségét. (Taps.) Azt mondják, hogy idegen csapatok vannak Magyarország területén — mármint a szovjet csapatok. Nos, elvtársak ezek a katonák testvéri, szocialista ország csapatainak kato­nái, az októberi forradalom fiai és lányai, a mi testvéreink és segítőink. Számunkra nem idegen csapatok. Hogy mi az az idegen csapat, azt megtudták volna azok az elbolondí- tott diákok, ha október 23-a még két, vagy három hétig folytatódik, és ide tényleg idegen, imperialista országok és kormányok csapatai jöttek volna. Megtudták volna, mit jelentenek ide. gén csapiatok egy ország területén. Felteszik a kérdést így is: hát nem volt hiba a szovjet—magyar viszony­ban az elmúlt években nem voltak-e olyan dolgok, amelyek sértették Ma. gyarország szuverenitását? Meg kell mondani, elvtársak: voltak ilyen hi­bák Sztálin életének utolsó éveiben. De ezek nem olyan hibák voltak, amelyek veszélyeztették nemzetünk függetlenségét. A hibákkal pedig úgy vagyunk, hogy jelentős részük már kiküszöbölődött és ami még van. mind kijavítjuk. A Szovjetuniónak nem kell te­rület. Beszéljenek akármelyik szovjet emberrel, az azt mondja: nincs még egy olyan gazdag or­szág a világon, mint az övék, ne­kik semmiféle területre nincs szükségük, ők nem akarnak más népek rovására vagy területén elérni semmit sem. És ez így is van elvtársak. A Szovjetuniónak béke kell, az kell, hogy a baráti országok között éljen, van programja, ismertek a feladatai, amelyek megvalósításán szerencsére — az emberiség szerencséjére — nagy sikerrel dolgozik. proletárdiktatúra megtorlás fog következni. Ezt gondol­ták az ellenforradalmárok. Meg kell mondanom, hogy ilyesfajta megtorlás nem volt. Ha figyelembe vesszük, hogy miféle szörnyűségeket művelt az ellenforradalom néháiv nap alatt, csoda hogy november 4-e óta ellen­kező irányban nem voltak kilengések az országban. Az imperialisták mégis azt mondják: mi nagyon kegyetle­nek vagyunk. De ahányszor mi a dől. gozó tömegekhez fordulunk, azok azt mondják, hogy nagyon puhakezűek vagyunk, nem bánunk eléggé kemé­nyen az ellenséggel. A valóság az, hogy mi tényleg nem akarunk terrorrendszert. Mi szocialista demokráciát proletár- diktatúrát akarunk és úgy gon­doljuk, hogy a bűnösöket felelős­ségre kell vonni, meg kell őket keresni, ügyüket ki kell vizsgálni. Ez meg is kezdődött és folytatódni fog, de tömeges megtorlást mi nem akarunk. Itt van például az írók esete. Most nagy lármát csapnak, hogy letartóztattuk Háy Gyulát és másokat és azt mondják, hogy a Ká­dár-kormány fokozza a kegyetlensé­get. Én az írókat és az írástudást, mint hivatást tisztelem. Azt is meg kell önöknek mondanom, hogy az írók nagy része nem ellenforradalmár, de a Háy Gyula- Zelk Zoltán-féle ag­resszív elemek terrorizálták még a tisztességes írókat is az írószövetség­ben. Vártunk hetekig, mert azt gon­doltuk, hogy bár nagyot vétettek a nép ellen, a zavaros elgondolások el­múlnak és ki fognak józanodni. Hiába vártunk, folytatták ellensé­ges tevékenységüket. Azt senki sem vetheti a szemünkre hogy nem ad­tunk módot és alkalmat arra hogy aki ki akar józanodni józanodjék és próbáljon rendes ember módjára élni Ha olyan tapasztalatra jutunk, hogy nagy bűnt elkövetett embe­rek sem akarnak észhez térni, ak­kor kijelenthetem: a nép élete, vére és boldogsága a mi szá­munkra sokkal fontosabb, mint­Elvtársak! A harc folyik tovább. Elkezdték azzal, hogy szakállas ellen­forradalmárok harcoltak fegyverrel. Aztán a fegyver kiesett a kezükből, most már lassan a szakállt is leborot­válják. Azután december 4-én ak­cióba léptették a nőket Budapesten. Most legújabban a gyermekeket pró­bálják mozgatni. Meg kell mondanom elvtársak, hogy az ellenforradalom politikai­lag most két helyen nagyon aktív. Az egyik: megpróbálja a falvak nyugalmát felbolygatni -— és itt nagyon résen kell lennünk — a másik hely az iskola, a hétéves első elemistától. egészen az egye­tem utolsó évfolyamáig. Az ellenforradalom itt bizony táma­dásban van. Amit a hitoktatással művelt, az egyszerűen lélektiprás —, hogy lehet egy hétéves gyermeket azzal gyötörni, hogy akar-e vallások­tatásra járni, vagy nem?! — mert már ilyeneket csináltak. Kénytelenek voltunk megint azt mondani, hogy ennek véget kell vetni és visszaállít­juk a vallásoktatásnál a szeptember 1-i helyzetet. (Tap>s.) Mert azt nem engedhetjük meg hogy a tanév köz­ben felborítsák a gyermekek lelki nyugalmát, a tanítás és általában az iskola rendjét. Ha a múlt évi beha­tásnál volt is valami hiba, ezt még ki fogják bírni júniusig, ezt majd helyre lehet igazítani. De azt nem engedhetjük meg, hogy itt ellenforradalmi kavargást szervezzenek és százezernyi ki­csiny gyermek lelkét feldúlják, megmérgezzék. Az ellenforradalom p>ersze nagy­mértékben él a rémhírterjesztés esz­közével is. Fő feladatának tekinti, hogy állandóan nyugtalanítson és za­varja a népi demokratikus országok belső rendjét. Ezzel szemben a mi kötelességünk, hogy biztosítsuk a népköztársaság belső rendjét. Amikor ők azt suttogják, hogy márciusra ilyen meg olyan felkelést készítenek elő, mi azt mondjuk az elvtársak­nak; legyenek résen, legyenek éberek, mert az ellenforradalom fő fegyveres erői természetesen még vannak sem­misítve, de azért imitt-amott annyi erejük még van, hogy provokációkat szervezzenek. Mi szóljunk a becsüle­tes, alapjában véve tisztességes szán­dékú embereknek, elsősorban a főis­kolák, a középiskolák és az általános iskolák oktató személyzetének. Kér­jük őket, óvakodjanak, tartsák magu­kat távol az ellenforradalmi provoká­ciótól és segítsenek az államnak a rendet fenntartani. Mert ha lesz ellenforradalmi pro­vokáció, akkor azt nagyon drágán meg fogjuk fizettetni az ellenfor­radalmárokkal. Nekünk a nép iránti kötelességünk az, hogy az ellenforradalmi provoká­ciókkal szemben résen legyünk és ha ilyennel találkozunk — kimondom a szót — kíméletlenül kell fellépnünk, mert nekünk a nép életét kell kímél­nünk és nem a nép életét megzavaró emberekkel szemben kell kíméletes­nek lennünk. Forradalmi fegyelmet a karhatalomban Szeretnénk valamit leszögezni kar­hatalmunkkal kapcsolatban. Nálunk hogy a Szabad Európa meg le­gyen elégedve a mi demokráci­ánkkal. (Tap«.) a karhatalom általában — az is, amelyik a rendőrség, az is amelyik a honvédség keretében működik — minden tiszteletet megérdemel, a maga egészében becsülettel helytáll a forradalom ügye mellett. A forrada­lom ügyéért lángoló szívű emberekre nagy szükség van a karhatalomban. Ugyanakkor nélkülözhetetlen ereje — és ezt nemcsak a fegyveres erőre — a pártra, a szakszervezetre is, a mun­kástanácsra is értem — a forradalmi fegyelem. Ez kétszeresen érvényes a karhatalomra. Aki a forradalom fe­gyelmét megszegi, a legnagyobb kárt okozza a forradalomnak. Ha az ellenforradalom kidugja az orrát a poloskalyukból, akkor ne csak az öklüket mutassák meg, hanem mindjárt sújtsanak is oda. De a néppel szemben ne fitogtas­sák az erejüket, mert ne felejtsék el, hogy ez az erő nem a néppel, hanem a nép ellenségeivel szem­beni erő. Mutassák meg minden lépésükkel, viselkedésükkel hogy ennek minden tekintetben tudatában vannak. Mj a helyzet a munkástanácsok­nál? Elvtársak, ha a munkástanácso. kát párt ideológiai és eszmei vezetése alá tudjuk vonni, akkor feltétlenül hasznos munkát fognak végezni a magyar proletárdiktatúra javára: az üzemvezetésben nagyon sok bürokra­tizmus volt a múltban. A munkásta­nácsnak az a feladata, hogy részt ve­gyen a termelés irányításában, a munkásosztály javára tevékenyked­jék és segítse az üzem, a termelés vezetését kevésbé bürokratikussá tenni. Ha ebben segítenek, ez nagyon hasznos lesz. Az imperializmus három veresége Befejezésül a távlatokról szeretnék szólni: Nemzetközi vonatkozásban a helyzet az, hogy az ellenforradalom a közelmúltban tulajdonképpen három helyen indított komoly támadást. A támadás a szocialista országok közül legerősebb Magyarországon volt. Tá­madást indított Lengyelországban is. Végül az imperializmus leplezetlen régi módszerével megrohanta az egyiptomi népet, ez volt a harmadik támadási pent. Most elmondhatjuk, elvtársak, — hogy Magyarországon, Egyiptomban és Lengyelországban is vereséget szenvedett az imperializ. mus. (Taps.) Itt, Magyarországon, részben a magyar forradalom és ellen forradalom erői csaptak össze de va­lójában a két létező világrendszer is harcban állt egymással. Mert az ellen forradalmárokat az egész imperia­lista világ támogatta, minden elkép­zelhető esziközzel: rádióösszeköttetés­sel, pénzzel, fegyverrel, vöröskeresz­teseknek álcázott szakértőkkel és így tovább. A mi ügyünket, a forradalom (Folytatás az 5. oldalon.) Peas* ’ miiIHÉi \ytzeTH>h^^ \ V ÁS.LAMI BIZTOSÍTÓ Az imperializmus és a „nemzeti kommunizmus44 Az ellenforradalom falun és az iskolában támadásban van

Next

/
Oldalképek
Tartalom