Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-27 / 49. szám
1851. »EBRUÄR 21. TO LA'A MEGYÉK NÉPÚJSÁG 5 Válasz helyett... Egy hónappal ezelőtt jelent meg lapunkban „Járandóság helyett felmondólevél’1 címmel egy cikk, amely ben helytelenítettük a Sárközi Állami Gazdaság eljárását Kvanduk Ferencné, egy idős asszony elbocsátásával kapcsolatban. Erre kaptunk egy levelet a gazdaságtól, amelyben kérték, közöljük válaszukat is, mert szerintük „az újságcikk egyes megállapításai sérelmesek a gazdaságra és Kóthay Károly üzemegységvezetőre is.“ Több pontban cáfolták az újságcikk megállapításait. Ezt a választ nem közöltük — ezért a gazdaság vezetőinek elnézését kérjük — ellenben, mivel a MEDOSZ Megyei Bizottsága is tisztázta ezt az ügyet, hozzáfűzünk néhány észrevételt. Tévedés ne essék, nem a gazdaságot és annak egy vezető állású dolgozóját támadtuk, hanem azt a mód szert, ahogyan a gazdaság egy idős dolgozójának ügyeit intézték. Az igaz, hogy nem voltunk a helyszínen, viszont alkalmunk volt elolvasni a felmondólevelet, amely szerint felmondtak Kvanduk Ferencnének, kétheti felmondással, mivel a munka köre megszűnt. A kormányrendelet szerint viszont hatheti felmondási illetményt kellett volna adniok — vagy a jobbik esetben valamilyen más munkakört adni az idős asszonynak. Azt állítják, valótlan a megállapítás, hogy Kvanduk Ferencné benyújtotta már a nyugdíj-kérelmét is, viszont nem továbbították illetékes helyre. Fenntartjuk ezt a megállapítást továbbra ist és ezt arra a levélre alapozzuk, amelyet a gazdaság a MEDOSZ Megyei Bizottságától kapott január 21-i keltezéssel, tehát a sérelmesnek vélt cikk megjelenése előtt. Ebben a levélben többek között ez szerepelt: „Tájékoztatásul közöljük, hogy az üzemegységvezetőnek nincs joga felmondani a dolgozónak, különösen olyan esetben, amikor a szakszervezetnél panasszal járt bent.“ Egy másik részlet a nyugdíjügy tisztázására: „ ... a fent nevezett szaktársnő egyedül álló személy, aki a 70. évhc,z közel áll, felmondás helyett nyugdíj illetné meg, amit a gazdaságvezetés, személy szerint Árvái szaktárs fektetett el, mivel nem továbbította nyugdíj iránti kérelmét.“ Mindemellett a MEDOSZ Megyei Bizottsága azt állítja, hogy Kvanduk Ferencné beszerezte azokat az iratokat, amelyek a nyugdíj kérelemhez szükségesek. A helyreigazítás helyett ezeket közöljük tehát a gazdaság vezetőivel, a tények ismerete alapján. Ezt a választ — ugyanúgy, mint a megjelent cikket — ne vegyék személyek elleni támadásnak — az ilyesmi távol áll tőlünk — mi csupán az igazságtalanság, a törvénytelenség ellen emeltünk szót. Bognár Soha többé. • • P ontosan már meg sem tudom mondani mikort de jónéhány esztendeje jártam itt utoljára. Akkor egy kisember, egy hadirokkant egzisztenciájának kezdetén találkoztam Bitter József dohány- és cukorkaárussal, az egyik mözsi utca sarkán épített kis helyiségében. Jól emlékszem azonban arra, hogy azon a beszélgetésen főként a békéről volt szó. Erről most is szó esik, hisz a műlábából adódó kellemetlen érzés minden mozdulatánál emlékezteti a borzalmakra s önkéntelenül is fő témává válik: „Soha többé világégést.’’ Innen — mutatja most is a combjára mutatva, — negyven szilánkot vetlek ki — majd a karját mutatja, ahol olyan forradások éktelenkednek, hogy az ember elgondolkodik: „Mennyit kibír az ember.” Éppen ezért csak ilyen iilőfoglalkozást tud végezni, hiszen félkezét, féllábát jóformán. mint támasztékot, az ép végtagok alig értékelhető segítő társait, tudja használni. Mindezek ellenére nagyfokú bizakodás árad egész lényéből beszédé_ bői. Már akkor tapasztaltam mikor legutóbb ittjártam. Ahogy eszembejut nem sokkal 1953 után volt ez a találkozás. Nem panaszkodni akar, az azóta eltelt időre, csak félmondatokban beszél arról, hogy bizony az adózás elég súlyos terhet jelentett, — Én különösen éreztem, mert kölcsönnel kezdtem — mondja — s a részlet, az adó, meg a megélhetés a családnak bizony elég volt összelcaparni. Annál nagyobb bizakodással beszél most a jövőről. — Most küldöm el az utolsó részletet, nem tartozom senkinek most már. A kormány rendeletéi nyomán az adómat is mérsékelték. Nem panaszkodhatom tehát. Beszélt arról is. hogy az ellenforradalmi események miatt az áruellátás terén voltak hibák, de most már szünőben van. örömmel újságolja: Legutóbb kaptam 6000 Kossuthot és többezer másfajta cigarettát. Nem szólhatok egy szót sem, van árum éppen elég. — A velünk „maszekokkal” való bánásmód is sokat javult. Ha egy hétig nem mennék áruért. akkor is meghagynák keretemet. Azelőtt ez nem mindig volt így: sőt, ha bementünk, akkor is mindig legutoljára kaptunk. Most a kiszolgálásnál sem tesznek velünk ilyen kivételt. Nagyon el voltam keseredve olyankor. A jövő terveiről aztán felcsillanó szemmel beszél, s mégis meggon_ doltan a nagyközösség szempontjából is. Elmondja, hogy az állam biztosította kölcsönt nem veszi igénybe, jusson az oda, ahol még nagyobb szükség van rá. Bár itt is el kelne, hisz még villany sincs bevezetve. — Ez még ráér — veti közbe — addig nyújtózunk, ameddig a talairónk ér. Erre is sort keríthetünk most már egy idő múlva ... majd talán az eddig rendszeresen fizetett kölcsönrészletekből. A tervek közé tartozik a kis házikó külső bepucolása az árukészlet bővítése, stb. Bizakodva sorolja, hogy most már könnyebb lesz, jobb lesz, hisz a kormány is még jobban segít. Bitter bácsi pedig szorgalmasan csomagolja, árulja a cukorkákat, a cigarettákat, dohányt, sokszor reggel öttől este 10-ig is, különösen nyári ■időben. — Mindegy, hogy otthon, vagy itt üldögélek, de a népeknek nem — teszi hozzá. Búcsúzóul is csak azt mondja: „Nem panaszkodhatom, most már csak könnyebb lesz. (i—e) Mi less a hogyisxlói tervekkel ? Amikor 1956-ban a jeges ár rom- badöntötte a bogyiszlói házakat, so_ kát foglalkozott ezekkel a sajtó. Ir_ tak arról, mennyire haladt a munka, arról, hogy új rendszerű faluépítést végeznek. Sok szép terv látott napvilágot. Az októberi eseményekig jól ha. ladt a munka, de azóta elcsendesed, tek az utcák, nem hallatszik a kőművesek ácsok kalapálása. Pedig még a sok terv nagyrésze megvalósításra vár. Az árvíz előtt a faluban egy pék dolgozott. A pékség majdnem a falu közepén volt. A kemencét összedöntötte a jeges ár. Elpusz. tultak a házi kemencék is. S a bogyiszlói asszonyok, ha kenyeret akarnak süttetni, akkor Tolnára kell bevinni, ez hat forint autóbuszköltséget és időveszteséget jelent. A napokban elkezdték a kemencét épí. teni. De ennek helyét is rosszul jelölték ki. Mert sok olyan család lesz, aki kenyeret akar süttetni, an. nak 4—5 kilométert is kell gyalogolni. Steinbach János a község volt pékje pedig nem kap hitelt, hogy felépítse kemencéjét, a község középpontjában. A bogyiszlói fiatalok talán a legelégedetlenebbek az építkezésekkel. Az elégedetlenséget az szüli, hogy az árvíz előtt volt egy kultúrház, de most azt mondják, hogy nincs hitel a felépítéséhez? Ezek a tervek, amelyek nem akar nak megvalósulni. Pedig az egész falu lakói szeretnék, ha újból a község közepén lenne a pékség és ott tudnának kenyeret sütni, ha kultúr- házba járhatnának el szórakozni, ráérő idejükben. VARGA ISTVÁN Bogyiszló. Milyen gondolat foglalkoztatja megyénk valamennyi méhészét? Megyénkben az utóbbi időben a méhészek — mint egy megbolygatott méhcsalád — keresik azt az utat, amely a többtermelést elősegítő, a méhészeket összefogó olyan szervezett és egységes méhész szak- bizottság létrehozásához vezet, amely az irányítás céljára a legmegfelelőbb. Megyénk az utóbbi évek során a méhészet fejlesztésében ért el eredményeket. Ezt bizonyítja, hogy 1954- ben a megye összes méhészeinek — beleértve az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, szakcsoportok és egyéb méhészeket is — mintegy 29 600 méhcsaládjuk volt. 1956-ban viszont 45 254 méhcsalád volt már a megye összes méhállománya. A földművesszövetkezetek keretén belül működő méhész szakcsoportokba tömörült méhészek fejlődése a következő képet mutatja: 1954-ben 25 szakcsoport alakult 574 tággal és 5464 méhcsaláddal, Ez a szám már 1956. végére megkétszereződött és fezzel 40 szakcsoport 1280 tag és 12 706 méhcsaládra emelkedett. Mindez azt bizonyítja, hogy a szakcsoportba tömörült méhészek kedvelik ezt a formát, mert ez a szervezet az, amely segíti és támogatja a méhészeket munkájukban. A felsorolt számszerű eredmények mellett azonban a méhészek úgy egyéni szakcsoporton belül még mindig sok problémával küzdenek. Például: sok probléma van a méz zavartalan átvételénél. Nincs elegendő kanna. A műlép-elosztás sokszor aránytalanul történik. Egyesek indokolatlanul jóval többhöz jutnak, mint ami részükre járna. Ez a helyzet a mézszállítási szerződések elosztása területén is. Habár az igen alacsony megyei keret szétosztásra került a szakcsoport között, de ott a szétosztás már nem minden esetben megfelelő. Érvényesül az a közmondás, hogy aki közel van a tűzhöz, könnyen melegszik. Még ma sem megoldott probléma a gyors ván doroltatás, mert nincs biztosítva a szükséges mennyiségű gépkocsi. Igen komoly és állandóan visszatérő probléma a méhlegelők biztosítása, kaptárak részére szükséges faanyag biztosítása és a méhészeti felszerelések beszerzése, stb. Ezen túlmenően hiba van az egyes méhész szakcsoportok tagjai részéről is, mert nem tesznek eleget a szerződésben vállalt kötelezettségüknek. Leszerződik ugyan a mézet, meg is kapják az utána járó műlépet, azonban a méz leszállításának nem tesznek eleget. Mint például a szekszárdi szakcsoportnál, de ez előfordul még másutt Mindezek a hibák azért fordulhat, tak elő, mert nem volt a méhészek ér. dekképviselete biztosítva az egységes falusi földszövetkezetek helyi és felsőbb szerveiben sem. Országos szinten működik ugyan az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat de az is sok esetben csak üzletfélként kezelte a méhész szakcsoportokat és elsiklott az egyéb problémák fölött. A hibák felismerése során felvetődik az a gondolat, amit mindinkább a szakcsoportokba tömörült méhészek vetnek fel. Melyik lenne az a helyes út, amely a hibák gyors kijavításához vezet? Véleményünk szerint he. iyes lenne olyan helyi és felsőbb szer. veket létrehozni, amelyek a földművesszövetkezeti mozgalmon belül, mint társadalmi szervek működnének és intéznék a méhészet ügyeit. A múlt hónapban megtartott mé. hész szakcsoportok taggyűlésein, ve. zetőségi ülésein hozott határozatok azt bizonyítják, hogy a méhészek a földművesszövetkezeti rendszeren belül kívánnak tovább működni. A mé_ hészek érdekképviselete érdekében helyesnek tartjuk és javasoljuk, hogy a földművesszövetkezeten belül az eL következendő földművesszövetkezeti köz-, küldöttgyűléseken, — amikor a vezetőségek újjáválasztása meg történik, — a méhész szakcsoportók tagjaiból is válasszanak be a földművesszövetkezetek igazgatóságába. Válasszanak a méhészek közül megyei küldötteket is, akik a földművesszö. vetkezetek megyei küldöttgyűlésén képviselik a méhészeket. Az ilyen összetételű küldöttgyűlésnek módjában áll majd olyan megyei választ, mányt megválasztani, amelyben — ugyancsak megfelelő arányban képviselve lesznek a méhészek. Ez a megyei választmány aztán — hasonlóan az egyéb szakterületek érdekképvi- seltségének biztosításához, mint pl. kereskedelem felvásárlás, — méhészeti szakbizottságot választ a méhészek megyei érdekképviseleteként. — Addig is, amíg a földművesszövetkezeti és megyei köz- illetve küldött- gyűlések megtartására kerülnek, he. lyesnek látjuk, ha a február 28-án a méhész szakcsoportok elnökei részére tartandó megyei értekezleten megválasztanák az ideiglenes megyei méhész szakbizottságot, amelynek mű. ködése a legközelebbi küldött- gyűlésig tartana. A megyei küldött - gyűlésen megválasztott választmány, majd tagjai sorából megválasztja a végleges megyei szakbizottságot. Ez a demokratikus választás útján létrehozott megyei és országos képviselet biztosíték lesz arra, hogy a múlt hibáit kiküszöbölve a magyar méhésztársadalmat összefogja és hozzásegítse a többtermelés és nagyobb jö. vedelem biztosításához. Ezúton kérjük a méhészeket, hogy problémáikat közöljék a szakcsoport, juk elnökével, hogy mindezek az értekezleten felszínre kerüljenek, mert ezzel elősegítik azok gyorsabb elintézéséit'. ZEHÁN GERGELY méhészeti előadó. Á dőhrököziek kérése „Mi, Döbrököz község lakói többiben kértük a községi tanácstól, A Palánk! Mezőgazdasági Technikumban A MEGYE különböző területein dolgozó mezőgazdászok százai tanulták itt a mesterséget. Nem volt könnyű sosem a tanulás. Komoly szellemi és fizikai próbát kellett annak kiállni, aki sikeresen elvégezte ezt az iskolát. Az egykori diákok mégis szeretettel gondolnak az itt eltöltött évekre. Csillogó szemekkel idézik egymás között a közös emlé. keket, ha néha-néha találkoznak. Most is értékes munkát végez az iskola. A négy évfolyamon összesen 92 diák tanul. Ezenkívül a levelező oktatásban résztvevő 50 dolgozó is felkeresi havonként egyszer az iskolát. A tanári kar tagjai két ezüstkalászos tanfolyamot vezetnek Szek- szárdon, egyet Tolnán, egyet pedig Faddon. Szekszárdon 45, Faddon 30, Tolnán 20 állandó hallgatója van a tanfolyamnak. A technikumi tanulók nagyrésze iákotthonban lakik. A diákotthoni ozzájárulás díját a szülők anyagi elyzete és a tanulmányi eredmény atározza meg. Van, aki 70 forintot zet és olyan is van, aki 525-öt. SZABÓ JÖZSEFNÉVEL a fiatal diákotthon vezetőjével járjuk a háló szobákat. Mindenhol rend, tisztaság, szabályosan bevetett ágyak fogadják a látogatót. A leányháló fehér térítővel letakart asztalán népi motívumokkal festett vázában apró kaktusz növény díszeleg. A diákotthon vezetőnője a hetenként megtartott kollégiumi estekről beszél, amelyek a régi népi kollégium hagyományaként most is a közösségi nevelés legfőbb eszközei. — Bizony a lustáknak, a hanyagoknak, a rosszul tanulóknak, a közösségi életbe eléggé bele nem illeszkedőknek alaposan megmossák a fejét ezeken a kollégiumi estéken a többiek — mondja nevetve a diákotthon vezetőnője — miközben érdekes feljegyzéseit mutatja. Ahogy az új iskola széles, világos folyosóján végigmegyünk, a tantermekből kérdések és feleletek érthetetlen szavai jutnak fülünkhöz. Koppány Károly, az iskola legrégibb pedagógusa előbb a géptani szertárt mutatja meg. A szertárban alig lehet mozdulni a mezőgazdasági gépek négyütemű motorok, dinamók, önindítók és karburátorok miniatűr példányaitól. A SZOMSZÉD AJTÓ a kémiai szertárba vezet, az agrokémia külön féle vizsgáló eszközei láthatók itt. A mérget tartalmazó üvegekről fekete halálfej vicsorog. Egy kis asztalkán laboratóriumi preciziós mérleg áll. Minden tanulónak külön vegytani ládája van, amelyben különféle. a modern mezőgazdász részére nélkülözhetetlen vegyianyagokat gyűjthet magának. 'Újabban külön kísérletező terem is van a vegytan számára. A legérdekesebb és legnagyobb tömegű gyűjtemények a növénytermesztési és állattenyésztési szertárak szobáiban találhatók. A bogárgyűjtemény ezerféle alakú és nagyságú kártékony és hasznos bogara a különféle maggyűjteménynek, a hatalmas lókoponyák, fejőkaloda és kutrica modellek mellett a rakodókon zárt üveg edények sorakoznak. Az egyik üvegedény előtt megállunk, kéthónapos sertésembrió látható benne formalinos oldatba téve. Mellette szopós borjú recés gyomra látható. Tyúkcsontváz áll diófa talpazatán magányosan az egyik sarokban. Ezt a diákok készítették. Egy másik sor üvegben rézgálic oldatban konzervált búzakalászok vannak. Az ősbúzától napjaink sokféle nemesített búzafajtáig, mindegyik megtalálható itt. TÍZ PERC SZÜNETET jelez a csengő. Csakhamar diákok csoportjai népesítik be az udvart. A diákok érdekes dolgokról beszélnek. — Kul- túrcsoportunk rövidesen egyéb műsorszámokkal egybekötve elő fogja adni a „Képzelt beteg’1 című színdarabot, mondja Ambach Ede, a napokban megválasztott diákszövetségi titkár. Az októberi események miatt sokat romlott a tanulmányi színvonal. De az utóbbi két hónapban már egyre fokozatosabb a javulás, egyre nagyobb a tanulási kedv. A diákok között az októberi zavaros napokban sokan attól féltek, hogy megszűnnek az állami gazdaságok, szétoszlanak a termelőcsoportok és ezután nem lesz szükség mezőgazdászra sehol. Most már nincs szükség félelemre. Tanuljanak csak szorgalmasan, nyugodt, optimista derűvel. A jövőjük jó kezekben van. Hajpál hogy járuljanak hozzá a villany beszerelésének engedélyezéséhez. Hét darab villanyoszlop felállításáról van szó. Kérelmünkre azt a választ kap. tűk, ha majd ránk kerül a sor, akkor bevezetik a villanyt. Már több kérvényt írtunk a villamosművek vezető_ ségéhez, a tanácshoz, de még választ sem kaptunk kérésünkre. Mi, akik a villany bevezetését kértük valamennyien a vasútra járunk dolgozni ,korán kell kelnünk és késő van, mire hazaérünk nagy szükség volna a villanyra. Mi vállaljuk, ha kell, a szükséges fát is kitermelnénk és segítenénk szakmunkások irányi, tásával a munkálatoknál.’’ Ezt írja Kukor József társai nevében Döbröközről a Homokhegy-utcá- ból. Kérésünket nekünk, sajnos nem áll módunkban teljesíteni. Csupán érdeklődtünk az Áramszolgáltató Vál lalat vezetőségénél és a megyei tanácsnál is, mj lesz kérelmükkel. Sajnos. mindkét helyen hivatkoztak a keretre és egyéb gátló körülményekre. Nyilvánosan azért jelentettük meg kérelmüket, hogy az illetékesek hall. gassák meg kérésüket és ha egy mód van a teljesítésre, akkor ne késlekedjenek. Kint jártunk Döbröközön és megállapították, hogy van lehetőség a villany bevezetésére. A községfejlesztési alapból fedezni lehet a háló. zat bővítési költségeket.