Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-27 / 49. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. FEBRUAR 27. Válasz a „Lesz-e még világmárka a szekszárdi kadarka“ című cikkre E cikkhez mi is szeretnénk hozzászólni, nézeteinkkel kiegészíteni, és azért is, mert egyes részleteivel nem értünk egyet. A cikk írója úgy tünteti fel, mintha a szekszárdi kadarka világhírneve a volt Pinceszövetkezet nevéhez fűződne. A szekszárdi vörösbor hírneve hosszú időkre nyúlik vissza és e hírnév megszerzésében sok érdeme van a Budafoki Állami Pincegazdaságnak. Az Állami Pincegazdaság a történelmi borvidékeink borait szakszerű kezelés, érlelés és palackozás után exportálta kelet és nyugat felé egyaránt. A pincegazdaságban külön pinceág képviseltette magát a szekszárdi borokkal. Innen kerültek ki a szekszárdi vörösborok a svájci borházakba is. A világhírnév megszerzéséhez és fenntartásához kevés köze van a Jeszenszky báró által 1929 évben megalapított Szekszárd és Vidéke Bortermelők Pinceszövetkezetének. E kapitalista szövetkezetnek nem is volt olyan nagyon érdeke az export, mert a bort az ország különböző helységeiben felállított kiméréseiben detailban sokkal nagyobb haszonnal értékesítette, mintha exportálta volna. Boda elvtárs arról ír, hogy a gazdák terveket szőttek az ősszel a felújításról és telepítésről^ de ezek azért nem valósultak meg, mert nem kapták meg a régi pinceszövetkezet tulajdonát képező, a város központjában lévő pincét. Itt egy kis tévedés van. mert a szóbanforgó pince soha nem volt a szövetkezet tulajdona, az mindig az államé volt és az államtól bérelte a szövetkezet; Boda elvtárs úgy látszik keveset, vagy egyáltalán nem járt ki a szekszárdi szőlőhegyre, mert ha kijárna, tapasztalhatta volna, hogy a termelési kedv igen is megvan, mert évek óta nem volt annyi forgatás, mint az elmúlt őszön. Az őszi szőlőmunkákat is a teljes terméskiesés ellenére csaknem 100 százalékig elvégezték. A termelési kedv látható volt már a múlt év nyarán is, annak ellenére, hogy a peronoszpóra nyomban a virágzáskor „leszüretelte“ a termést, mégis folytatták a gazdák a permetezést, hogy a következő évi termést biztosítsák. A városi tanács tájékoztatása szerint hat és fél volt a permetezések átlagszáma. Az idei termés biztosítása ezideig megvan, mert a szőlőhegy még az ősszel is zöldéit, a lombozatot a peronoszpóra nem perzselte le, a vesszők és rügyek beértek, ami alapfeltétele a következő évi termésnek. A Bakta- dűlőért folyó követelés sem azt jelenti, hogy nincs termelési kedv, hanem azt, hogy a dolgozó parasztságunknak megvan a bizalma, most már nem szökik a földtől, hanem ragaszkodik hozzá. Most már csak az kell, hogy elemi csapás ne jöjjön, akkor 1958-ban már újra mehet a szekszárdi vörös világhódító útjára. A Borforgalmi Vállalat is elő fogja segíteni a termelést azzal, hogy már március hónapban megkezdik az értékesítési szerződések kötését, előleget ad a szerződést kötő gazdáknak, mely- lyel lehetővé teszi a védekező anyagok beszerzését. A népi demokrácia korszerűsítette a borpalackozó üzemeket, ezen keresztül megvan az előfeltétele annak is, hogy az exportnál minőségileg felvehessük a versenyt a világpiacon a nyugati nagy bortermelő államokkal. Meg kell mondanunk azt is, hogy borexportunk már a harmincas években is hanyatlóban volt pince- gazdasági elmaradottságaink miatt. Ilyen elmaradott volt a szekszárdi pinceszövetkezeti pince is, a hordó-park annyira elhasználódott volt, hogy az állam által történt birtokbavételkor nyomban három kádárbrigádot kellett munkába állítani, hogy az üzemeltethető legyen biztonságosan. A volt pinceszövetkezetnek csak a haszon volt a fontos, a pince korszerűsítésével mitsem törődött. Azóta a Borforgalmi Vállalat 4000 hektoliteres üvegezett betonhordó-i val, 3 darab villany fejtőgéppel, korszerű szűrőgéppel fejlesztette a pincét. A volt Pinceszövetkezet pincemesterének elbeszéléséből tudjuk, hogy négy esztendeig kellett könyörögnie azért, hogy a vízvezetéket szereljék be a pincébe, és ne kelljen távolról kézzel vödrökbe hordani a vizet a hordó mosásához. Nem értünk egyet Boda elvtárs rosszhiszemű beállításával, hogy a Sárbogárdon forgalomba hozott Szekszárdi vörös’’ palackbornak csak annyi köze van a szekszárdi névhez, hogy Szekszárd állomáson szállították keresztül. A cikk írója maga is megállapítja, hogy csak itt- ott lehet egy-egy palack szekszárdi kadarkát kapni, hátha nem az van beletöltve, miért nem lehet mindenütt kapni? Valószínű azért, mert a palack címkéjén lévő italt tartalmazza és csak kevés van belőle. Az új pinceszövetkezet megalakulását örvendetes dolognak tartjuk mi is, mert az egészséges konkurrencia hasznát a dolgozó tömeg élvezi, mert a minőség javítására serkentőleg hat. A Népszabadságból olvassuk, hogy a dolgozó parasztság más borvidékért is szövetkezik, alakítják a hegyközségeket, közös értékesítést is terveznek, de nem az állami borpincére ala pozzák a szövetkezést, hanem a saját szorgalmukra. Pedig más szövetkezeti pincék is voltak, nemcsak a szekszárdi. Volt Badacsonyban, Egerben, Helvécián és még sok más helyen. Helytelennek tartjuk az új szövetkezet vezetőségének olyirá- nyú kezdeményezését és oly módon való tagszervezését, hogy a tagságnak az állami pince megszerzését, illetve tulajdonba vételét ígérik. A pinceszövetkezetei létre lehet hozni úgy is, mint ahogy azt más borvidékeken létrehozzák, minden megye- székhelyen szükség van a megyei ellátás biztosítására, bor- pincéra így Szekszárdon is. Boda elvtárs cikkében úgy tünteti fel, hogy ebben a pincében a szekszárdi bornak nem adnak helyet, hanem alföldi borokat tárolnak benne. A Borforgalmi Vállalat nem azért ruházott be tárolótér fejlesztésére a múlt évben félmillió forintot, hogy drága fuvarköltséggel az Alföldről szállítsa a bort a szekszárdi pincébe, hanem azért, hogy jó termés esetén ne forduljon az elő, ami 1955-ben előfordult, hogy megtelt a pince és a szekszárdi termésből decemberben tárolótér hiánya miatt a pénzre rászoruló gazdáknak a borát nem tudta átvenni. Hogy most zömében alföldi bor van a pincében, azt az a sajnálatos körül, mény tette szükségessé, hogy megyénkben nem volt termés, Szekszárd és környéke borával megtölteni nem volt lehetőség. A dolgozók viszont mun kájuk befejezése után attól függetlenül, hogy Szekszárdon nem volt termés. mégis meg akarnak inni egy pohár borocskát, olcsóbban és valódi bort nem olyat, mint amilyent a a Tolna megyei Népújság február 10-i számában közölt: egy az öthöz szőlőművelésrecept szerint készítenek és 18 forintért mérnek házaknál, melynek semmj köze a szőlőtőkéhez. Eláruljuk Boda elvtársnak, hogy az állami borpincében Szekszárdon az alföldi borokon kívül az állami gazdaságtól származó szekszárdi kadarka is van, de van 400 hektoliter hegyaljai is, mely április—május hónapokban kerül forgalomba az italboltokban. Ha az új Pinceszövetkezet alapítói fontolóra vették volna az olyan körülményeket is, hogy terméskiesés esetén is inni akarnak a fogyasztók, melyet csak a Borforgalmi Vállalatok tudnak országosan kiépített háló zatuk révén reális, olcsó áron biztosítani, akkor rájöttek volna, hogy szükség van állami pincére és nem lett volna kétes a Pinceszövetkezet kibontakozása. Saramó Jenő az Állami Borpince vezetője. MEGYÉNK LEXIKONA Tolna megyeiek as 1818-as szabadságharcban Az 1848-as szabadságharcban Si- montornyáról is többen résztvettek. Az akkori belügyminiszter 1848 má_ jus 16-án, majd június 28-án sürgetve kérte a nemzetőrség megszervezését, melybe a megyének 200 katonát kellett adnia. Ebből Simon_ tornyára 22 esett. A megszervezett nemzetőr seregben a Tolna megyei nemzetőrök bemutatkozása nem a legjobban sikerült, mert az ókéri táborból két Tolna megyei zászló_ alj megjutott. Az újjászervezés után azonban a Tolna megyeiek a pákozdi csatában a Perczel-testvé- rek vezénylete alatt igen vitézül harcoltak. Amikor Jellasics tábornok horvát bán szeptember 9-én betört Horvátországból és Buda felé haladt Sukoró és Pákozd között szeptember 29-én Görgey ezredes és Maga tábornok magyar csapatai feltartóztatták és a csatában megverték. Jellasics Háromnapos fegyver- szünetet kért, amit Moga könnyelműen meg is adott, s ezáltal lehetővé tette, hogy október 1-én Jellasics megszökjön 20.000 főnyi főhadával és Ausztria felé vonuljon. pedig mint Görgey megállapította, kénytelen lett volna lerakni a jegy_ vert. így is nagymennyiségű élelmiszerkészletet és sebesültet ha gyott vissza Székesfehérváron. Ä tartalékot képező 9000 főből álló horvát katonaság Róth és Filippo. vics tábornokok vezetése mellett a fő sereggel nem tudott egyesülni, mert Görgey a Soponyán időző Róth és a Fehérváron időző Jellasics közé beékelte magát. Október 4- én Adonyból Seregélyesnek indult az akkor fővezérnek kinevezett Perczel Mór és Görgey az előhad huszárjaival Tác faluból az ellenséget kiverte és ezer gyalogost ejtett foglyul. Róthnak tehát már választása nem volt) minthogy Ozora felé próbáljon menekülni. De itt szembe találta magát a Csapó Vilmos alatt álló nemzetőrökkel, akik teljesen elálltak az útját. Csapó Vilmos Ozoráról október 5- én 3000 emberrel Kálózd felé indult, Perczel István csapatvezért 1500 emberével pedig Szilasra küld_ te, hogy Róth Simontomya felé ne jöhessen. Szeniczeyt 3000 emberrel Sárszentmiklósról Sárkeresztúron át Székesfehérvár felé irányította, ifj. Dőry Vincét 3000 emberrel Simontornyán, Perczel Gyulát ugyanannyival Ozorán hagyta, hogy megakadályozzák az ellenséget a Sión való átkelésben. Csapó Vilmos Dé. gen a falun kívül ütött tábort. Október 6-án délután 3 órakor Csapóék előtt meg is jelent az ellen_ ség és alkudozni kezdett. Csapó fel_ tétlen megadást követelt, de megígérte, hogy kíséretet ad a Dráváig. Aznap este és éjjel a magyarok sok helyen tábortüzet gyújtottak, hogy az ellenséget seregük nagysága felől megtévesszék. Másnap reggel Csapó csatarendbe állította 10--12.000 főnyi csapatát. Egy század huszár pedig kerülő utakon az erdő körül többször elvonult az ellenség előtt. Ez azt a látszatot keltette, mintha egész ezredek volnának a magyar seregben. Mindez lényegesen hozzájárult az ellenség megfélemlítéséhe?. (Folytatjuk.) Torkomon a kés — de azért meghitten beszélgetünk az ország egyik legidősebb íodrászmesterével — Hajvágás, borotválás_ kérem? — Egy borotválást, ha szabad lesz. Ülök tehát a kényelmes borbélyszékben s arra gondolok, hogy az öreg mester vajon hányszor mondta ezt? Mert tudnivaló, hogy a bony_ hódi Bändel Henrik, minden valószínűség szerint, az ország legidősebb fodrászmestere, aki ma is jó egészségben ,lankadatlan munkakedvvel dolgozik s naponta többször is megkérdezi a vendégtől: — Hajvágás borotválás? Amíg a szappanozás fontos művelete tart, Bändel Henrik sok mindent elmesél s van is miről, hisz több, mint fél évszázada nyírja, borotválja, a szó legszorosabb értelmében a bonyhádiakat. De nézzük csak a számokat: Bändel Henrik 62 évvel ezelőtt kezdte tanulni a borbélymesterséget s az idén van 53 esztendeje, hogy saját üzletet nyitott Bonyhá- don. Kétségtelenül jó munkáját dí_ cséri ,hogy az elmúlt több, mint fél évszázad alatt kizárólag Bonyhá- don dolgozott, még pedig, amint a hozzá hasonló korosztály visszaemlékezik, a legjobb fodrászüzlete volt. — Haja j, kérem, — emlékezik vissza — volt idő, amikor 160 abo- nens vendégem volt! A legnagyobb üzlet volt az enyém Bonyhádon. De maradjunk csak a számoknál. 62 év a borbélyszakmában nem cse_ kélység. Hozzávetőleges számítások szerint is, ez alatt több, mint 20.000 embert borotvált meg, ami azt jelenti, hogy átlagos hosszúságú sza- kállakat véve figyelembe) a 62 esztendő alatt több, mint 80 méter hosszú szakállt borotvált le az emberekről. Ilyen hosszú szakálla bizony még a mesebeli varázslónak sincs! Ha ugyan egyáltalán utána lehet szá molni, legalább 15.000 ember haját is lenyírta, — egy kisebb város! Ez pedig azt jelenti, mintha egy olyan embernek nyírta volna ie a haját, akinek 450 méter hosszú hajzata van. — Azt is jó lenne kiszámítani, hogy ez a sok emberi szőrzet és hajzat mennyit nyomhat, mert kiderülne belőle, hogy hány lószőrmatrae megtömésére lenne alkalmas, ha ugyan valaki összegyűjtötte volna. De miután ennek kiszámítása már a magasabb matematika körébe tartozik, hagyjuk a hozzáértőkre. S még egy számadat'- Bändel mester üzletében egy év alatt átlag 50 beretvaszappan fogyott. Ha ezt most, a 62 esztendő után összerak- nánk, fél kilométer hosszúságú borotvaszappan lenne az eredmény, amiből bizony több középkori lovag öklelődárdája is kikerülne. A legfontosabb azonban az, hogy a 80 felé járó mester ma is igen jó egészségben van s ma is gondos, szép munkát végez, éppen olyant, mint ötven évvel ezelőtt. — Legfeljebb egy kicsit lassabban megy, — mondja — de azért bírom még. — Mire a legbüszkébb ebből a nagy időből? — Talán arra, — válaszolja, — hogy 24 segéd szabadult fel a kezem alatt, akik ma is gyakran felkeresnek, sőt, az egyik legutóbb egy nagyon jó borotvával ajándékozott meg. Persze sokan már nem is élnek közülük, hiába, megy az idő... Még azt kellene megkérdezni, hogy nem csalódott-e az öregségben, mert végtére nagy dolog az, ha valaki 62 esztendő után is folytatja a mesterségét. Bändel Henrik azon_ ban kérdés nélkül is beszél: — Szerencsére nemcsak bírom, de szeretem is a munkát. Talán meg sem tudnék lenni néküle. S az állam nem feledkezik meg rólam, mert bár az elmúlt évben is nagyon kevés adót kellett fizetnem, az idén semmit. így aztán elmondhatom, hogy békés öregségem van. S ezzel leveszi a nyakamról a kést, megtörli az arcomat s a tükör tanúsága szerint megújulva mehetek tovább dolgomra. Búcsúzóul mit is kívánhatnék egyebet az ország egyik legidősebb borbélymesterének? Jó egészséget és további jó borotválást és hajvágást! (cs) Hét évszázad magyar versei Tinódi Lantos Sebestyén: Erdélyi história (1553) Vízszintes: 1. Részlet a költeményből. 11. Korbács. 12. Hangszerek. 13. Állat. 14. Orosz előljárószócska. 16. Régi cím rövidítve. 17. Lenke belseje! 18. Tóth Lajos. 19. Közlekedési szerv — névelővel. 22. Személyes névmás. 23. Híres angol iskola. 25. A vízszintes 1. folytatása. 26. Hibáztat. 28. Zs-vel a végén fűszer. 29. Külföldi csomagok küldését bonyolítják le. 30. Női név. 32. Gondol. 34. Arra távol. 36. Kártyaszín. 37. A függőleges 20. folytatása. 39. Nélkül, ismert idegen kifejezéssel. 40. Tojás, németül. 41. Csont latinul. 42. Részvény- társaság. 44. T. R. 45. Elszarusodott rész, névelővel. 49. Átkelőhely a folyón. 51. Kicsodákra. 52. Igen angolul. 54. Halottas edény. 56. Orvos ismert idegen rövidítése. 57. Benne való bizalma. 58. így is lehet valamit venni. Függőleges: 1. A vízszintes 37. folytatása. 2. Férfinév. 3. sssss. 4. Molib- dén vegyjele. 5. Csillapítószer. 6. A férfi ellentéte. 7. Szent fogadalom — ékezethiánnyal. 8. Sír. 9. A máj váladéka. 10. Számla. 15. Messziség. 16. Állóvíz. 19. Női név. 20. A vízszintes 25. folytatása. 21. Ilyen szalonna is van. 24. Síró. 27. Kampócska. 31. Fári ikerszava. 32. Vas mássalhangzói. 33. Ötvenöt római számokkal. 35. Zúdít. 37. Elődök. 38. Ebbe az irányba. 41. Folyó. 43. Személyes névmás. 45. Juttatna. 46. Verstartozék. 47. Pestkörnyéki városka. 48. Kétéltű állat. 50. Hírlap belseje! 53. Győri futballcsapat. 55. A. T. 57. Síelők öröme. Csillaggal jelölt kockába két betű írandó!
