Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-26 / 48. szám
1957 FEBRUÁR 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 ÜL „gazdák" iskolája Készül Toka megye monográfiája .. Nem akarnak itt tanulni az emberek... itt nem lehet oktatást szervezni.. Amint megkezdünk egy tanfolyamot, hamarosan lemorzsolódik..1 De sokszor lehetett ezt hallani az elmúlt években a Simontomyai Bőrgyárban. Persze, máshol is. Ha megkérdeztek egy két munkást, mi ennek az oka, legtöbbször ez volt a válasz: „Elvtárs, most is ugyanazt tanuljuk, amit tavaly, meg tavalyelőtt. Meg aztán azt, amit az újságban is elolvashatunk.“ Mi volt az érdektelenség oka, a hiba a tananyagban volt, vagy a propagandista felkészülésében? — Vagy más volt az élet, mint az írás? — Vagy egyik, vagy másik, vagy ■— mindegyik. De semmiesetre sem az hogy a munkások nem szeretnek nem akarnak tanulni. Ezt mutatta egy sikeresnek ígérkező tanfolyam indulása szerda este a gyárban. Lassan megtelt a munkástanács helyisége, A „TANULOK“ — fiatalok, idősebbek, legtöbbjük munkaruhában jött el — elfoglalják helyeiket az asztal körül. Az előadó, dr. Junger Károly, a vállalat jogtanácsosa azzal kezdi, hogy ő nem iskolás módszerrel akar itt előadni, hanem inkább beszélgetés formájában. Elmond néhány dolgot, utána kérdezzenek, vitatkozzanak az elvtársak. Pedig iskola ez nekünk — veti közbe egy idősebb munkás, itt akarjuk megtanulni a vezetés tudományát. — Igen, „iskola“, a munkástanács iskolája. Arról lesz itt szó, hogy a munkástanács tagjai megismerjék a vállalat szervezését, működését, hogy ténylegesen beleszólhassanak a vezetésbe, megismerjék a különböző mutatószámok jelentőségét, ellenőrizzék a munkát. Igazi gazdái lehessenek a gyárnak. Érdeklődéssel figyelik az előadást. A VÁLLALATRÓL VAN SZÓ. Mi jellemzi elsősorban a vállalatot? — Az, hogy a vállalat — jogi egység. Önálló szervezete van, saját vagyona van és ki van hirdetve. A szervezés kétféle lehet, funkcionális, vagy vonalas szervezés. Ez utóbbi a jobb, mert azt jelenti, hogy mindenki a közvetlen felettesének utasításait tartozik végrehajtani az előbbi formánál pedig több ember is utasíthat. Ez esetben egymást keresztező intézkedések is történhetnek. A munkástanács tehát úgy dolgozik jól, hogyha, mint kollektív testület hoz határozatokat, amelyek végrehajtása az igazgatóra kötelező, amit az igazgató a szervezeti apparátuson kérész tül hajt végre. Tehát sem a munkás- tanács, még kevésbé annak egyes tagjai nem utasíthatják külön-külön a művezetőket, részlegvezetőket. Milyen legyen a vállalat szervezeti felépítése? — Itt csak az az előírás, hogy a vállalatnak igazgatója, főmérnöke és főkönyvelője van. Hogy milyen osztályok, csoportok, legyenek, ezek milyen viszonyban legyenek egymással — ezt a vállalat sajátosságainak megfelelően a munkás tanács dönti el. A VÁLLALAT VAGYONÁRÓL beszél Junger elvtárs, az álló- és forgóeszközökről hogyan rendelkezik e fölött a vállalat. Vita alakul ki a „képviseleti könyv“ körül. Itt ugyanis arról van szó, hogy a vállalat nevében csak az igazgató írhat alá, vagy a „cégjegyzésre’1 feljogosított személyek. — Hát akkor milyen aláírási joga van a munkástanács elnökének? kérdezi az egyik mun- kástanács-tag. Tisztázni kell ezt a kérdést és a válasz mindenkit megnyugtat. Olyan szerződést, levelet, vagy bármi mást, ami a vállalatot kötelezi valamire, mint nyersbőrvásárlás, készáru eladás, szerződés építővállalattal stb. — természetesen csak a vállalat vezetői írhatnak alá. Munkástanácstag csak akkor, ha mint vállalati dolgozó — független tanácstagságától — erre megbízást kap neve szerepel a képviseleti könyvben. Nem is az a feladata a munkástanácsnak, hogy közvetlenül foglalkozzék ilyen ügyekkel, erre való a vállalat szervezeti apparátusa. Felmerülnek egyéb kérdések is, mint például az, hogyan lehet a profiljegyzéket megváltoztatni, milyen kötelezettségeket vállalhat a vállalat stb., majd a tervezés kérdései ke- ! rülnek sorra. Az előadó arról beszél, hogy a cél az, hogy a felsőbb szer- | vek csak a legfontosabb mutatókat : írják elő, azon belül a vállalat — a j munkástanács — döntse el, mit, I hogyan gyárt. Most még azonban, j amikor nehéz a gazdasági helyzet, ! szükség van bizonyos megkötöttségre, de ezek száma is fokozatosan csökkenni fog. AZ ÁRRENDSZERRŐL, A GAZDASÁGOSSÁGRÓL folyik a vita. Köteles-e gyártani vesz teséges cikkeket a vállalat. Egyelőre igen. Azonban most dolgoznak az árrendszer megváltoztatásán, amelynek célja, kiküszöbölni e visszásságokat. Érdeklődéssel figyelik a részvevők, amikor Junger elvtárs a szállítási szerződésekről, a kötbérekről beszél. Mindenki helyesel, amikor arról van szó, hogy ha a vállalat ellen kötbérigényt nyújtanak be, akkor gyakran be lehet bizonyítani, hogy a vállalat nem hibás (ha nem kaptak külföldről megfelelő időben, vagy megfelelő minőségű nyersbőrt). De, ha amiatt lépnek fel kötbérigénnyel a vállalatai szemben, hogy a szállított készáru nem felel meg az előírt minőségnél^ itt „nincs mese“, nincs helye a védekezésnek. TEHÁT A MINŐSÉGRE NAGYON KELL VIGYÁZNI. Amikor azonban arról beszél az előadó, hogy a munkástanács — amikor beszámoltatja a vállalat vezetőit — mindig azt is nézze meg, mennyi köt bért fizetett és mennyit kapott a vállalat — valaki közbeveti: „Ez mutatja az elvtárs munkáját is‘‘ min denki derül a tréfán. De azért elfogadják, hogy az is baj, ha a vállalat nem kap kötbért, mert ekkor „elnézi“ más vállalat hibáját, a népgazdaság rovására is, de baj az is, ha a vállalatnak kell kötbért fizetnie. A kötbér tehát — egyik jellemzője a vállalat munkájának. Tervezés, külkereskedelem beszerzés, értékesítés kérdéseivel ismerkednek a munkások. Tanulnak, hogy jó irányítói, „gazdái“ lehessenek az üzemnek. Hogy mindent megtehessenek a vállalat jó, gazdaságos működése érdekében, és ami nem mellékes: A minél magasabb jövedelem érdekében. kultúrházban, melyek valószínű, hogy csak március első felében fejeződnek be. Kultúrház ismét, majd március 15-én nyit, szinte színházi műsorral. Március 15—16-án a Központi Művészegyüttes Színjátszócsoportja mutatja be Huszka Jenő: Mária főhadnagy című operettjét. — Ezenkívül még március hónapban láthatja a kultúrház közönsége a Bu_ dapesti Nemzeti Színház, Madách Színház, Pécsi Nemzeti Színház művészeit, vendégszerepei városunkban egy rendezvénnyel a Országos Filharmónia, a MÁV Szimfonikus zene. kar. A Magyar Játékszín művészeinek előadásában Fodor Sándor: Érett ségi című színművét is láthatjuk. — Tárgyalások folynak arról, hogy később az Országos Filharmónia rendezésében ellátogat városunkba a Buda pest tánczenekar és Putnoki Gábor, majd Genest Sári és Rátonyi Róbert hangját hallhatjuk egy operettest ke. rétében... A Madách Színház művészet először Shaw: Sose lehet tudni című vígjátékával vendégszerepei, nek nálunk. A kultúrház vezetői részéről ismét szóbakerült a már rég tervezett bérletes előadások bevezetése és szervezése. Egyelőre negyed évre bocsátaértem ezt a számtant, amit most tanítanak... Én sem engedem az Évikét, a mi lányunk az — tette még hozzá. Nem is nyugodtak bele. Pók néni minden vasárnap elutazott Bük- kösdre egy sokféle jóval megpakolt kis csomaggal. A kislány is mindig haza akart jönni, Pókék is mindig el akarták hozni; dehát hiába, nem le. hetett. Beszéltek erről a szekszárdi gyermekvédelmi felügyelővel, az otthon igazgatójával, s addigjártak, kérték, míg végre meglett az eredmény. Levelet kaptak Pókék. Ha annyira akarják, hazahozhatják a kislányt. — Vasárnap indulok is — jelentette ki rögtön Pók Ferenc. — Mégis csak a mi lányunk az Évike — mondta elégedetten az asszony. S alig jutottak túl az első örömön, jött a másik. A szokott kék bori. ték, rajta ügyetlen gyermeki kéz ákom-bákomjaival a cím. Irt az Évike, s méghozzá mit? Szebbet nem. is tudott volna egy elsőosztályos kislány: „Kedves Anyukám! Tudatom magukkal ,hogy jól vagyok, amit maguknak is tiszta szívből kívánok. Kedves Anyukám, már húsz ötösöm van. Kedves Édesanyukám sokszor csókol: Évike.” Ha megkérdeznek valakit, hová való és azt mondja, Tolna megyei, az esetek túlnyomó többségében az érdeklődő barátságos mosolyokba bugyolálva rendkívül szerény ismereteit, szavalni kezdi: „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem . ..“ Ezzel aztán el is mondott mindent, amit erről a megyéről tud. Nagyobb baj azonban az, hogy ilyenkor a legtöbb tolnai sem tud hozzájárulni megyénk „dicsőítéséhez“ egyébbel, mint egy kényszeredett, vagy szerénykedő vi- gyorral. Talán még annyit tudnak mondani az emberek, hogy van szekszárdi bor, amely tulajdonképpen me- csekvidéki és van gemenci erdő, amit felfedezett számunkra Homoki Nagy István. Ilyen szegényen néz ki a jelen, s a múlt még sivárabb . . . Ki ne üdvözölné örömmel ezek után a Történelmi Társaság törekvését, hogy elkészítsék a megye monográfiáját. Mert csak az emberek ismereteiben él ilyen siváran ez a vidék: jelene, múltja a valóságban sokkal érdekesebb és gazdagabb. Éltek, megfordultak itt híres költők, festőművész, neves orvos származott Tolnából, parasztok harcoltak 1848- ban, az országért, és a saját szabadságukért, kuruc vitézek ugratták a labancot, török lovak patái verték fel az elárvult vidék útjainak porát, Janya-pusz- tánál Dózsa seregei hadakoztak valamikor. s hogy még messzebbre menjünk, számtalan a régészeti emlék. Ezeket nának ki bérletek&t a terv szerint, melyek minden rendezvényre belé- jpést biztosítanának. A bérletváltás hozzávetőleges számítás szerint 10— 15 százalék kedvezménnyel jár majd, s még annyival, hogy háromhavi rész letben lehet fizetni. Még egy közölnivalója van a kultúrház vezetőségének azokkal, akik a rendezvényeket általában az olcsóbb helyekről szokták nézni, s eddig sok kellemetlenséget jelentett számukra, hogy nem látták jól az előadást. A jövőben ők is zavartalanul élvezhetik majd az előadásokat, mert a színpadot megemelik. * A kultúrházban folyó villanyszerelést munkálatok miatt a hétfőre tervezett Három a kislány című operett a Tolnai Textilgyár Színjátszócsoport jának előadásában elmarad. Az előadást azonban későbbi időpontban megrendezik. Ennyit a közeljövő várható kulturális eseményeiből, a későbbi tervek., fői majd később beszélünk részletesen, előlegként csak annyit, hogy a tervek megvalósulása esetén — reméljük, nem hárul elébe akadály — bőven ellátják majd a várost szórakozást, kulturálódási nyújtó esemé. nyekkel... ' B. G. — Most már biztosan hazahozhatjuk a kislányt — örültek mind a ketten. * Eddig tart a történet, egy árva kislány és egy család története, de itt mégsem lehet befejezni. El kell mondani, hogy Pókék már két saját gyermeküket felnevelték és tisztességgel útjukra engedték őket. Most mégis három aprósággal vesződnek, gondozzák, szeretik a gyerekekett pedig egyik Csurgóról, a másik Szolnokról. a harmadik megint más- honnét való. Hogy mi lesz velük később, meddig maradnak itt? — Majd ha mesterségük lesz, elme- hetnek, de addig nem engedem őket — mondogatja Pók néni — én is árva voltam, mostohám volt. tudom mit jelent egy gyereknek a szülői szeretet. S ha majd télen este 9 órakor, vagy nyáron még sötéttel is gyerekeket látnak csatangolni a templomtéren, vagy 10—15 éves legénykékről hallanak, akik mja- kukba kapták a világot, vagy a gyermekbíróságok munkájáról érte_ sülnek gondoljanak kedves olvasók Ev'ka (mint Pók néni szokta mondani) és nevelőszülőik történetére, s gondoljanak esetleg a saját gyermekükre, hátha annak is hiány zik még valami... gyűjti majd össze a monográfia, amelynek —- ha jól értesültünk —• egyrésze már készen van. Pedagógusoknak, újságíróknak és történelemkedvelő, vagy kíváncsi embereknek egyaránt hasznos lesz ez a könyv. Eddig talán nem is hiányzott olyan nagyon, hiszen mindenki — már csak szokásból is — megelégedetten állapíthatta meg magáról „én tiszteletben tartom nemzeti hagyományainkat, ápolom őket és szeretem a hazám“. Most azonban mégis hiányzik. Milyen könnyen hagyta itt sokezer ember az országot. Kiderült, hogy a hazaszeretet szálai közül sok elsorvadt az elmúlt években. „Nem mindegy az, hogy itt lakom, vagy Debrecenben? Mit jelent az, hogy dombóvári, vagy paksi vagyok? Semmit,.“ Nem mondják ezt az emberek, de valahogy így gondolkodnak. Elsorvadtak azok a szálak, amelyek a Dunántúlhoz, ehhez a hullámos dombvidékhez, a megyéhez, a szülővároshoz, vagy faluhoz fűzhették az embereket, s különösen a fiatalokat. Mire lehet büszke a Tolna megyei? Mennyivel érzi ezt a vidéket többnek, mint az ország, vagy akár Európa más részeit, mi érezteti vele, hogy neki, mint magyarnak, hosszú története, múltja van, nemcsak éhben az országban, hanem itt helyben is. Tulajdonképpen az lenne a hagyományok, s ebben a helyi hagyományok szerepe is, hogy erősítsék ezeket a szálakat ember és haza, ember és a szőkébb haza között. Reméljük, mihamarabb elkészül a monográfia, amelynek egy fontos láncszemnek kell lennie a hazafias érzés erősítésében. Különösen fontos szerepe lehet a megyénk történetét összefoglaló nevezetességeit, hagyományait összegyűjtő munkának az ifjú- nág nevelésében, s ezért kétszeres örömmel várjuk Tolna megye monográfiáját. Bózi László rí»,------------------------H ÍREK — Ötszáz kötetes bőripari műszaki könyvtár van a Simontomyai Bőrgyárban, amelynek állandóan hasznát veszik a gyár dolgozói. A külföldről zömmel Nyugat-Német - országból érkező szakkönyveket és folyóiratokat Villányi Jánosné fordítja német, francia és angol nyelvről magyarra. — Az Egyesült Államokban sok embernek nem elég egy kereset. A népszámlálási hivatal jelentése szerint 3 millió olyan amerikai van, aki több mint egy állást tölt be. Körülbelül 1 millió úgynevezett fehér galléros, azaz tisztviselő, valamint tanító és kereskedő szabadidejében taxisofőr, vagy üzleti kiszolgáló. — Nyugdíjazták a Palánki Tangazdaság egyik legidősebb dolgozóját. Kovács János már 50 éve, mint sertésgondozó dolgozott, most 500 forint nyugdíjat kap havonta. — Angyal Lajosnak, a volt szekszárdi illegális ellenforradalmi szervezet vezetőjének ügyét márcitls 12- én tárgyalja a Megyei Bíróság. — A bonyhádi kultúrház színjátszó gárdája március 2-án Majoson mutatja be a Faun című színművét. — Nyolcvanezer csehszlovák dolgozónak van ma már saját televíziós készüléke. Jelenleg Prága, Ostrava és Bratislava televíziós központjai sugároznak rendszeresen adásokat. A tervek szerint 1960-ban Csehszlovákia lakosságának mintegy 90 százaléka élvezheti a televíziós stúdiók műsorát. — Tolna megye dolgozói 26 százalékkal nagyobb összegű megtakarítással rendelkeztek február közepén, mint az elmúlt év végén. Ugyanakkor a takarékbetétek növekedése ebben az időszakban 16.5 százalék országos szinten. — A Szakszervezetek Megyei Tanácsa e hó 28-án délelőtt 9 órai kezdettel ankétot tart a munkástanácselnökök részére. Az ankéton ismertetik a munkástanácsok munkájában eddig tapasztalt jó módszereket és javaslatokat tesznek a további munkára vonatkozóan. — Nagy borsószüret ígérkezik ebben az évben Dunaföldváron. Míg az elmúlt évben a helybeli földművesszövetkezetnél 200 hold borsót szerződtek le a gazdák, most a leszerződött terület ötszöröse a tavalyinak. A Városi Kultúrház állandó látogatói az utóbbi időben örvendetes tapasztalatokat szerezhettek a kultárház látogatottságával kapcsolatban, azt tapasztalhatták ugyanis, megnőtt az érdeklődés a kultúrház -rendez vényei iránt, Valószínű, ez annak köszönhető, hogy olyan előadások sze_ repelnek *a kultúrház műsorában, amelyek érdeklik a nézőközönséget. Ez az érdeklődés már annyira meg- novekedett, hogy a közelmúlt rendezvényéi előtt a jegyek elővételben tel. jesen elfogytak, s aki arra számított, hogy majd előadás előtt vált jegyet, annak csalódottan kellett megfogadnia, hogy legközelebb jó előre, már időben gondoskodni fog belépőjegyéről ... Hogy csak egy számadatot említsünk; közöljük, hogy a kultúrház rendezvényeinek február hónapban eddig 2200 látogatója volt. A város lakosságának a kulturális megmozdulások iránt tanúsított, meg. növekedett érdeklődésre való tekfn_ tettel a kultúrház vezetősége azt tervezte, hogy a jövőben sűríti az előadásokat. Olyan rendezvények szerepelnek majd, melyek a legszélesebb igényeket is képesek lesznek kielégíteni. Jelenleg belső javítások folynak a Évikéről mindenkinek Apja, anyja már nem élt Éviké_ nek, pedig még pelenkázni kellett, Alig haladta meg a két esztendőt, rosszul fejlett, angolkóros volt. Egy hasonlóan apró kollégájával — akit csakúgy hányt-vetett a sors, mint őt — 6 évvel ezelőtt kerüllek Szekszárdra, a dombok közé kanyargó Bartina-utca egy kis lapos házikójában, Pók Ferencékhez. Sok bajjal, sok örömmel fűszerezve teltek az évek, időközben még egy kislányt fogadtak magukhoz Pókék, a kedvesarcú, szürkeszemű, szőkehajú Piroskát. így már három gyerekük lett, s a két idősebb iskolába került. Az Attila gyerek mindig elhaszontalankodta az időt, de Évike szorgalmas kislány, csak a számtan esik nehezére. Tavaly szep_ temberben aztán baj történt. Éviké megbukott számtanból, s el kellett mennie egy gyermekvédelmi intézetbe. Mikor Pók Ferenc hazajött a vas_ útról, ahol dolgozik és meghallotta a szomorú hírt, a feleségét okolta: — Te vagy velük legtöbbet, te vagy az okdfepz egésznek. Most mit csinálunk? Ezt nem hagyhatjuk, az Éviké a mi lányunk. — De hát én nem tehetek róla — védekezett Pók néni — hiszen nem J. J. Gazdag műsor: Nemzeti Színház, Madách Színház, Pécsi Nemzeti Színház, Filharmóniai rendezvények.
