Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-29 / 24. szám
1957 JANUÁR 29. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG Ünnepelnek a dunaföldvári kisiparosok A dekoráció szerény, néhány fenyő, gíilly, két zászló, egy-két régi fénykép a falon jelzi, hogy ünnepségre készülnek. JÖNNEK A VENDÉGEK, AZAZ: HÁZIGAZDÁK. Mert most már azok második otthonukba jönnek a dunaföldvári kisiparosok. Régi barátok üdvözlik egymást, tréfálkoznak ... „Hát te miért jöttél, talán a GYOSZ-t akarod megalakítani’ — Szódagyáros vagy.“ ,,Nem ► csak én vagyok itt „gyáros’1, van itt cipő gyáros, bútorgyáros, virággyáros is.“ — És ebben a viccelődésben van valami az elmúlt évek keserűségéből, amikor majd hogynem a kapitalistákkal került egy elbánás alá a „maszek*1 csizmadia, pék, lakatos és asztalos és a többi kisiparos. Pedig ők akkor is tudták, ami ma már nyilvánvaló: A szocializmust építő ország nem nélkülözheti a kisiparosok jó munkáját. És ezért ünnepelhetnek ma a dunaföldvári kisiparosok régi székházukban, ünnepelhetik azt hogy ismét övék az épület, mintegy jelképeként annak, hogy a kisiparosság elfoglalja méltó helyét az ország gazdasági életében. lassan megtelik a nagyterem. Üdvözlik az újonnan érkezőket. Tapsol mindenki a teremben, amikor egy idős, de mégis fiatalosan mozgó bácsi ^ lép be. Szabó János géplakatos A LEGIDŐSEBB DUNAFÖLDVÁRI KISIPAROS. Nem csak hetvennyolc éves korának szól az üdvözlés és annak, hogy ötvenhárom éve dolgozik, mint önálló kisiparos. Hanem a tanítónak és nevelőnek is. Szabó bácsi negyven éven keresztül volt főrendezője az iparosok kultúregyüttesének. Majdnem 300 színdarab előadásában vett részt — fiatal korában mint szereplő, majd mint rendező. A taps a kisipar veteránjának szól, aki évtizedeken kérész tül volt az alelnöke az ipartestületnek. Valaki még hiányzik — nem lehet addig megkezdeni a díszközgyűlést. A megyei kiküldöttek autóját küldik Szászi Józsefért, ciki harminc évig volt jegyzője az ipartestületnek. Felcsendül a himnusz majd Ják- halmi Ernő csizmadia, a helyi KIOSZ- szervezet elnöke megnyitja a díszköz. gyűlést. Bencze Béla vezetőségi tag ismerteti ünnepi beszédében a dunaföldvári kisiparosság történetét, azt, hogy a kisiparnak Dunaföldváron évszázados múltja van, a község kisiparosai mindig — messze vidéken is — híresek voltak pontos, jó minőségű munkájukról. Az 1888-ban megalakult ipartestület 15 évig bérelt házban működött, ezután tudták — ösz- szegyűjtött pénzen — megvenni a mostani helyen a telket. Saját erejükből a kisiparosság filléreiből és társadalmi munkájával építették fel ezt az épületet. A ház nem csak a kisiparosok otthona volt, hanem KULTURÁLIS KÖZPONTJA A KÖZSÉGNEK. 1950-ben került sor az épület államosítására — ekkorra már a dunaföldvári kisiparosság létszáma a korábbi négyszázról 82-re apadt. A házat előbb a honvédség használta, majd a laktanya felépítése után a honvédség kiköltözött, óvodát és napközi otthont rendeztek be az épületben. Az utóbbi években — a korábbi hibák kijavítása következtében — javult a kisiparosság helyzete és ma már szinte napról napra jelennek meg újabb rendeletek, amelyek azt mutatják, hogy a magyar „aranykezű kisiparosok“ érdemüknek megfelelő megbecsülésben részesülnek a forradalmi munkás-paraszt kormány részéről is. Ma már 242 kisiparos működik a községben, ezenkívül harmincán kaptak az elmúlt hetekben új iparengedélyt. „Részt kívánunk venni mi, dunaföldvári kisiparosok is a szocialista Magyarország felépítésében. Ezt akarja a kormány is, ezért tudtuk most visszakapni helyiségünket" — mondotta. BIZAKODÁS A JÖVŐBEN. Ezt tükrözte a beszámoló, ezt mutatták a többi felszólalások. Horváth Ferenc a KIOSZ országos vezetősége részéről, Tornyai György’ megyei titkár a megyei vezetőség részéről, Bagyal István a Megyei Tanács ipari osztálya részéről, Magyar Ferenc az MSZMP megyei intézőbizottsága részéről üdvözölte a jelenlévőket. Juhász István a helyi cipész KTSZ dolgozóinak, Kertész Ferenc a községi tanács üdvözletét tolmácsolta. Levélben üdvözölte a bölcsőde és napközi otthon vezetősége is a díszközgyűlést. Vidám hangulatban folyik az ünnepi ebéd. Az egyik idős kisiparos mondja szomszédjának: „Emlékszel? — Október 31-én a követelések közt szerepelt az iparos székház visszaadása. Akkor azt mondtam, félév is beletelik, míg ebből lesz valami. És lám, már meg is kaptuk.“ — Az újságírónak — és biztosan nem csak neki — az jut eszébe, hogy nem az ellenforradalomtól kell várni a jogos követelések teljesítését. A mai ünnepség is egy — bár szerény — bizonyítéka ennek. Beszélnek arról, hogy egy héttel ezelőtt tudták meg: Az épületet visszakapják a dunaföldvári kisiparosok, de gondoskodni kell a napköziotthon elhelyezéséről. Épület van, csak rendbe kell hozni. Nos, hát órák alatt mozgósították a kisiparosokat, akik többezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, anyaggal is segítették, hogy mielőbb odaköltözhessen a napköziotthon. Jantner János Vissza kell adni a tsz-ek törvénytelenül széthurcolt vagyontárgyait „Ha nem vetünk, nem is aratunk.” Ez a mondás járta október vége felé a bonyhádi Szabad Föld Termelőszövetkezet portáján. Hogy tévedés ne essék, meg kell mondani azt is, hogy nem mindenki, sőt, a tagság többsége nem így gondolkodott. A tsz elnöke egy traktoros és több tag azonban hozzálátott a vetéshez és még 100 holdon földbe tették a búza magját. — így összesen 210 hold őszi vetés várja a tavaszt. Érdekes és meg kell mondani azt is, hogy a tsz-ből kilépett tagok mind a 210 hold vetés szétosztását kő. vételik, ez pedig nem lehetséges, mi- vei csak 110 hold vetésre mondható, hogy közös munka eredménye, csak abból és annyit lehet kiosztani. Ez a reális igazság, különösen akkor, amikor 12 család 20 tagja azt mondja: „Mi a Petőfi néven újjáalakulunk és ragaszkodunk ahhoz a vetéshez, amely ben csak a mi munkánk fekszik.” Az elosztását minden esetben a legbecsületesebben és a „legtisztábban” kell elintézni, s nem úgy, ahogy többen a volt Szabad Föld tagjai közül. Kajtár Antai II. például 1955 december 7-én lépett a tsz-be. A beho. fl Szabadságharcos Szövetség közleménye A Szabadságharcos Szövetség kéri, hogy jelentkezzenek azok a volt auschwitzi deportáltak, akik Auschwitz külső táboraiban Manovitz (Buna) Fürstengrube Heydeoreck, Janina és Kütbergrübe táborokban az I. G. Farben üzemeiben kényszer- munkát végeztek. A Nemzetközi Ellenállási Szövetség auschwitzi kom- mittéje kiharcolta hogy az I. G. Farben köteles a fentiek részére 30 millió márkát kártérítésképpen fizetni. Az érdekeltek írásban jelentsék be nevüket, címűket és a pontos munkahelyet, valamint az Auschwitzban töltött idő tartalmát a következő .címre: -Szabadságharcos Szövetség Bp„ V.( Beloiannisz utca 16., III. 6. zott lovat és kocsit igen magasra, 9000 forintra értékeltette, amikor pedig felosztási hangulat volt a tsz-ben, saját maga 17.150 forint értéket vitt el. Varga Lajos egy másik volt tag, belépése után 7700 forintot kapott a be_ hozott állatért, gazdasági felszerelésért, amj azt jelenti, hogy a termelő, szövetkezettel szemben semmiféle kő. vetelése nincs, nem is lehet. A termelőszövetkezetből mégis 20.427 forint értéket vitt el. Lehetne így még nagyon sok nevet felsorolni, akik csak azt nézték, hogy miből és mennyit tudnának saját ma- kuknak megkaparintani. Nem nézték, hogy az anyakocában kismalacok vannak. Ferenczi János a bonyhádi gépállomás traktoros tsz-tagja leölte. De elvitt és levágott egy tenyészbikát is. összesen 6 darab törzskönyvezett, hatalmas értéket képviselő növendék bikaborjúkat vágtak le a kilépő tagok közül többen. Ezek a kilépő tagok, úgy látszik, arra gondoltak, hogy ellenforradalom van, lehet lopni, nem számítottak arra, hogy az adósságot mindenkor és minden időben ki kell fizetni. A földművelésügyi miniszter 1/1957. (I. 13.) FM számú rendelete éppen az önkényesen elhurcolt vagyontárgyak visz. szaadásáról és az erőszakkal feloszlott termelőszövetkezeteknek eredeti jogaikba való visszahelyezéséről szól. A kiadott rendelet 2. §-a kimondja: ........az önkényesen elvitt vagyontárgyakat 15 nap alatt adják vissza a termelőszövetkezetnek, illetőleg — megőrzés végett a községi tanácsnak.” Ugyancsak a felhívástól számított 15 nap alatt kell megtéríteni az elvitt vagyontárgy ellenértékét, ha azt a volt tsz-tag már eladta. A 4. §. 2. bekezdése pedig arról szól: „Azok ellen, akik a termelőszövetkezet vagyontárgyait törvénytelenül széthordták és azokat a felhívás ellenére sem hajlandók visszaadni, vagy ellenértékét megfizetni, a társadalmi tulajdon büntetőjogi védelméről szóló 1956. évi 11- számú törvény- erejű rendelettel módosított, illetve kiegészített 1950- évi 24. számú törvényerejű rendelet alapján büntető eljárást kell indítani.” Két vélemény — két problémáról Kié legyen a kultúrház falun? A pedagógus szerepe az EPOSZ-ban Manapság igen sok vélemény hangzik el hivatalos helyen és falun is arról, kié legyen a kultúrház, a fiataloké, illetve az EPOSZ-é, vagy maradjon továbbra is állami irányítás alatt. A másik probléma, ami foglalkoztatja a fiatalságot, milyen szerepet vállaljanak a tanítók, tanárok az EPOSZ-ban. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban nyilatkozik Bősz József, a megyei tanács népművelési osztályának vezetője és Rell János EPOSZ-elnök. * Bősz József: — Ha lesz olyan határozat, hogy a kultúrházak EPOSZ- székházak legyenek, ám jó .akkor átadjuk, de mindaddig, amíg ilyen határozat nincs, a kultúrházat EPOSZ- székháznak nem adjuk át. Szerintem a munka szempontjából teljesen mindegy, hogy a helyiséget minek nevezzük: Kultúrháznak vagy EPOSZ székháznak. Egy a fontos: Dolgozzanak a fiatalok. S hogy e kijelentés ellenére mégsem adjuk át a kultúr- házakat, az az álláspontunk: Ha mi átadnánk, nem látnánk biztosítva a kultúrházak fenntartását működtetését. Ha saját (EPOSZ) kezelésben lenne a kultúrház, akkor a fenntartás nem 30 százalékba, — amelynek a kifizetését annyira fájlalják a fia. talok —, hanem többe kerülne. Az ifjúság kirekesztéséről szó sincs. A kultúrház teljes mértékben az ifjúság rendelkezésére áll. Ott tanulhatnak, szórakozhatnak — csak végre már csinálják. Rell János: A kultúrház legyen az ifjúságé, az EPOSZ-ifjúságé. A fiatalság az, aki a kultúrával foglalkozik. A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a fiatalságnak nem volt beleszólása a kultúrház vezetésébe, irányításába. A kultúrház egyedura a kultúrotthonigazgató volt. A mi álláspontunk az, hogy adják át a kultúrotthont (néhányat kivéve: Szekszárd Bonyhád, Paks stb.) az EPOSZ-nak, a tanács pedig évente a községfejlesztési alapból segítse, amikor kisebb tatarozást, javítást keli csináltatni. A mi fiataljaink vannak annyira vezetőképesek, hogy el tudják látni a kultúrház irányítását. Jelenleg a legtöbb kultúr- otthonban az a helyzet, hogy két- három havonként tartanak egy bált. Nincs benne élet. Az a véleményünk, hogy a kultúrotthon legyen minden este fiatalokkal tele. Ha ezt el tudjuk érni altkor lesz kultúr és sportélet falun. Mi már kértük ennek a megvalósítását, s ezúton is kérjük a felsőbb szerveket, hogy támogassák javaslatunkat. Mert mindaddig, amíg ez meg nem valósul, nem lesz igazi kultúráiét a községekben. A másik probléma1 A pedagógusok szerepe az EPOSZ-ban. A fiatalok a kulturális élet kialakítását várják tőlünk. Fiatal sok van minden faluban, csak kell egy személy, aki kiválogatja a legjobbakat és tanítja őket. Az én véleményem és a fiataloké is, hogy a pedagógus az iskola után is legyen pedagógus. Segítsenek az ifjú. ság minden megmozdulásában, mert nélkülük aligha képzelhető el eleven, lüktető ifjúsági élet. Nem feltétlenül fontos itt a fiatal nevelőkre gondolni. Emlékszem az előtt az idősebb tanítók vették kezükbe a fiatalok nevelését. A faluban dicsőségnek számított, ha betanított egy színdarabot. Nem kívánalom az, hogy tagjai legyenek a szervezetnek, csupán segítsenek nekünk és különösen a falusi ifjúságnak, ha már belépni nem mind egyikük akar. Az a kérésünk, közeledjenek a fiatalokhoz és ne távolodjanak tőlük. A fiatalok és a nevelők találkozása, összefogása meghozza a kívánt sikert. * Lehet vitatkozni. Addig is amig határozat születik arról, hogy mi legyen a kultúrházak sorsa: maradja, nak továbbra is állami irányítás alatt vagy kapják meg az EPOSZ-fiatalok, a vélemények elősegíthetik az ügy tisztázását. Lehet arról is vitatkozni, mit várnak a fiatalok a pedagógusoktól. KOVÁCS JÓZSEF Megalakult az EPOSZ járási ideiglenes szervező bizottsága Bonyhádon Mit terveznek a fiatalok ? Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége felhívását, valamint programját nagy érdeklődéssel és megelégedéssel tanulmányozzák a fia talok. A megyei program is megfelel a fiatalok kívánságának, mert kielégíti szórakozási, sportolási és egyben alkotni vágyásukat. A fiatalok érdeklődése már eddig is a bonyhádi járásban több EPOSZ-szervezet megalakításához vezetett. Jelenleg hat alapszervezet működik, amelynek 139 tagja van. Január 26-án jöttek össze Bonyhádon a járási kultúrházban a járás parasztfiatalságának képviselői, hogy megalakítsák az EPOSZ járási ideiglenes szervezőbizottságát, amelynek 13 tagja lett. A megválasztott fiatalok tisztában vannak azzal, hogy mi a feladatuk, érezték, hogy ők a jövőben a járás paraszt fiataljainak képviselői lesznek, amit a hozzászólásokban is kifejezésre juttattak. Többek között Két EPOSZ szervezet alakult Megyénk számos községében már megalakult az EPOSZ. ^Most újabb két alakuló gyűlésről számolhatunk be. Mözsön január 22-én, kedden este 64 fiatal részvételével megalakult az EPOSZ- szervezet. A fiatalság tíztagú vezetőséget választott. Piri Lajos lett az elnök, Szászi János a helyettese. — Doszpod Kató a pénztáros, Keresztes Mihály a kultúrfelelős, író Mária a helyettese, Bili János a sportfelelős, Keller János a helyettese, Izsák József teremfelelős, helyetteséül Szabó Lászlót választották meg, Bárdos Jutka a szervezet jegyzője. Érdemes megjegyezni, hogy a fiatalok örömmel fogadták a szervezet létrehozását. Az alakuló gyűlést nagy gondossággal készítették elő és azt tea. és táncesttel kötötték egybe. A fiatalok kérése az volt, hogy a kultúrház igazgatója bocsássa rendelkezésükre a helyiséget, hogy ott színdarabokat tanulhassanak és szórakozhassanak. A vezetőség megválasztása után programot dolgoztak ki és fogad tak el. Megegyeztek abban, hogy havonta a legkevesebb tagdíj két forint, többet bárki fizethet. Az összeg náluk marad és azt felszerelések vásárlására fordítják. Befejezésül kérték a község pedagógusait, hogy a kultúrműsorok rendezésében nyújtsanak segítséget. Decsen január 24-én, csütörtökön alakult meg az EPOSZ-szervezet 42 taggal. Az alakuló gyűlésen egyébként 80 fiatal jelent meg, de majdnem a fele még nem határozott hogy belépjen-e. A gyűlésen öttagú vezetőséget választottak. A parasztifjúság vezetője Decsen Kasza Béla, Bódog Éva, So- mogyvári Ottó, Gaál János és Rado- vics István lett. A vezetőség megválasztása után kérték Rell Jánost, az EPOSZ járási elnökét, legyen segítségükre abban, hogy Németh Károly kultúrotthoni gazgató rendelkezésükre bocsássa a kul' úrházat. Jelenleg ugyan is az a helyzet, hogy egyáltalán be sem engedi őket. A fiatalok elhatározták az alakuló gyűlésen, hogy farsangra vidám kultúrműsor^, tanulnak be. A helyszínen mindjárt kijelölték a szereplőket is. Az ifjak végül úgy döntöttek, hogy minden héten tea-estet tartanak tánccal egybekötve. a résztvevők nagy többsége járási találkozót javasolt, ami egyben a járás ifjúságának kulturális tevékenységének seregszemléje is lenne. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az ide szükséges feltételeket ki-ki a saját községében megteremtse. Szükség van megfelelő kul- túrcsoportra és anyagi fedezetre. Bo- donyi Béla, aki a györei fiatalokat képviselte elmondta, hogy február 3- án létrehozzák az EPOSZ-szerveze- tet, amely hivatvalesz a fiatalok sport és kulturális munkájának irányítására. Rütz László cikói fiatal felszólalásában elmondotta: Ö arra is gondol, hogy az egymáshoz közel levő községek csere műsorok keretében segítsék egymást az eleven kultúrélet kialakításában. Ök úgy tervezik, hogy a közeljövőben kultúrcsoportjukkal [ a mőcsényieket fogják meglátogatni. Timmer József nagymányoki fiatal is támogatja a fenti javaslatot és elmondta, ha erre szükség van, ők saját zenekarukkal is támogatni fogják más községek fiataljait, hogy egészséges ifjúsági szervezeti élet kezdődjék A bátaapáti fiatalok 5000 forinttal rendelkeznek és úgy határoztak, hogy ebből a pénzből község kultúrotthonát teszik még otthonosabbá, társasjátékok beszerzésével biztosítják a fiatalok szórakozását. Az értekezleten elhangzott felszólalások, jó javaslatok azt mutatják, hogy a járás fiataljai az eddigieknél fokozottabb mértékben részt akarnak venni a községeik kulturális életében. A járási szervezőbizottság csak úgy, mint az alakuló gyűlésen, adjon meg minden segítséget a fiataloknak a munkájukhoz. Csak is így lehet biztosítani hogy megeléeedett a munkában élenjáró, hazáját szerető fiatalokat ncv'Jjünk szocialista hazánknak. Tatár i aios
