Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-22 / 18. szám

1957. JANUAR 22.

TOLNA MEGTEl NÉPÚJSÁG

3

A NYOMOZÁS BERKEIBŐL

Gyilkosság 11 forintért

Amikor a bűnöző lopni akar, a gyilkos gyilkolni, előzőleg tervet készít magában (még itt is „terv- gazdálkodás” folyik). Maga elé képzeli a kiszemelt áldozatot és elképzelésében pontosan felépíti az akció végrehajtásának tervét. Ezt mindé, nekelőtt azért teszi hogy észrevétlenül, titokban tudja végrehajtani az akciót, mert a legkisebb vigyázatlanság is végzetes lehet. Ha marad valami nyom, akkor a merénylő fél lába már a börtönben van. így tehát ' „létkérdés”, hogy a merénylő túljárjon a hatóságok eszén. A terv szerint ez meg is történik és nem is lenne semmi baj, — ha a hatóságok nem lennének még a bűnözőknél is körültekintőbbek.

Egy reggel halva találták Vargá- nét, a falu egyik magános öregasszonyát. A padlásfeljárónál egy kötélen lógott, ott volt mellette a felrúgott kisszék. A helyi orvos megvizsgálta a halottat, megállapította, hogy fulladás okozta a halált. Tehát a jelek szerint öngyilkosság történt. Feltűnő volt azonban, hogy sok vért vesztett és ez ritkán fordul elő akasztásnál. A vér szét volt kenve az arcon. Ebből az a következtetés, hogy vergődés közben kente szét az öngyilkos. — A házból semmi nem tűnt el. Az öregasszony az előtte levő napokban adott el takarmányt, de az érte kapott pénz a hozzátartozóinál volt. Mindezek után nem igen lehetett másra gondolni, mint öngyilkosságra. A vizsgálat során azonban egyéb jeleket is észrevették. Megvizsgálták még a lámpacilindert is. Ezen idegen ujjlenyomatokat fedeztek fel. Ebből az a következtetés hogy az elmúlt napokban lámpagyujtás után valaki más is járt a házban az öregasszo. nyon kívül. A hozzátartozók nem tudtak senkiről, így tehát feltehető, hogy az utolsó éjszaka járt ott idegen. Az öreg néni a szétnyitható tetejű asztalban egy kis tányérkában szokta tartani az aprópénzét. Ezen a tányérkán egy parányi, alig észrevehető vérfoltot fedeztek fel. A vér- ( vizsgálat megállapította, hogy az nem az öreg néni vére.

Mindezek után felmerült a gyanú, hogy mégsem öngyilkosság történt. Elrendelték a boncolást. Persze mind ez nem napok, hanem rövid 1—2 óra leforgása alatt történt meg. A bonco. .lás már sok mindenre fényt derített. Megállapították, hogy csak a halál

közvetlen oka fulladás, de előtte az asszony már eszméletlen volt, ütések nyomait fedezték fel rajta. Addig tehát már eljutottak a nyomozók, hogy nem öngyilkosság történt, hanem gyilkosság, de vissza volt a nagy kérdés: „Ha gyilkosság történt akkor hol és ki a tettes.” Pár órán belül ez is kiderült.

Számba vették először, hogy a falu_ ban kit lehet gyanúsítani és ezeket elkezdték kihallgatni. Tudták, hogy az öregasszony szokott literenként bort eladni és ezért viszonylag sokan jártak nála. Amikor az egyik gyanúsított kihallgatására került sor, észrevették, hogy hazudik. Megkérdezték tőle, hogy hol volt előtte este. — „A kocsmában voltam éjfélig — mondta — és utána hazamentem.” A hozzátartozóit is megkérdezték, hogy mikor ért haza. ök azt mondták, hogy reggel hat órakor. A két vallomás eltért, tehát az egyik hazudik, titkolni, valója van. Ráadásul ez a gyanúsított is ott lebzselt a kapuban, amikor a helyszíni vizsgálatot végezték. Ezután megkérdezték a gyanúsítottól, hogy miért hazudik. „Én nem hazu- dok. Éjfélkor hazamentem, de nem mentem be a lakásba, hanem az istállóban feküdtem le, hogy a hozzátartozókat ne zavarjam.” Megkérdez, ték tőle, hogy az istálló melyik részében feküdt. Elmagyarázta. Utána megvizsgálták az istállót. Ott nem feküdt ember. így nyilvánvaló volt a hazugság, a gyanúsítottnak vallani kellett. Vallott is.

Bevallotta, hogy ő volt a tettes. Elmesélte, hogy a kocsmától az öreg- asszonyhoz ment azzal az ürüggyel, hogy bort akar inni, közben tudta, hogy van a „mamának” pénze de nem tudta, hogy hol tartja, ezért a beszélgetés során ezt akarta belőle „kiszedni”. Nem sikerült. Erre el akart tőle jönni. Kint azonban leütötte az asszonyt, úgyhogy eszmélet, lenül terült el a földön. Ezidő alatt kezdte kutatni a pénzt, a szalma árát. Ekkor oltotta el és gyújtotta meg a lámpát, ekkor került a vér. csepp az ő kezéről oda a tányérkára. Más tárgyat persze nem akart elvinni, mert tudta, hogy azt felismerik, így aztán mindössze 11 forintot talált és azt tette zsebre. Közben gondolkozni kezdett, ha az öregasszony észhez tér, kitudódik minden, mert őt felismerte. Ekkor szánta rá magát a gyilkosságra. Természetesen gondolt

Az értékesítésről, a nyugdíjról, az előlegről

Termelőszövetkezeti tagok értekezlete Bölcskén

arra is, hogy ajánlatos lesz az öngyil. kosság látszatát kelteni. Először oda akarta vonszolni a pincéhez hogy a lépcsőn ledobja és akkor úgy tűnik, mintha esés közben zúzta volna ösz- sze magát. Bele akarta dobni a kútba is a vizesvödörrel együtt, hogy véletlenül esett bele. Utána az jutott eszébe, hogy felviszi a padlásra és onnan dobja le, mintha véletlenül esett volna le. Ezekről azért mondott le, mert feltűnő lett volna, hogy egy öregasz- szony éjszaka megy vízért, padlásra, vagy a pincébe. így aztán az önakasz tás megjátszását választotta. Az eszméletlen öregasszonyt felakasztotta, odavitte még a kisszéket is, maga pedig a 11 forint „zsákmánnyal”, — mint ,aki jól végezte a dolgát, — hazament és el sem tudta képzelni, hogy kitudódik a gyilkosság s a tettes.

Egy másik gyilkos fejszével terítette le áldozatát — utána. lemosta a véres fejszét, hogy ne legyen nyom. Vegyvizsgálattal azonban kimutatták a vérnyomokat. Többnyire a bizQnyí tékot az ujjlenyomat szolgáltatja. Nem egy betörő került már ujjlenyomat által órák alatt rendőrkézre, pedig a legkörmönfontabb módon hajtotta végre az akciót. Manapság egy új „divatot” tapasztaltak á rendőrségen. — A betörő többnyire cigányok lerágják az ujjuk hegyét annyira, hogy ne tudjanak róla ujjlenyomatot venni, vagy a falon egyszerűen ledörzsölik róla az érdes részt. De ez a „trükk” se nagyon vált be, mert az ilyen ember már eleve gyanússá teszi magát, másrészt pedig egyszerűen azt mondják neki: „Kérem mi ráérünk megvárni, míg a börtönben kinő az ujjlenyomat.”

A jól képzett nyomozókutyák szimata is sok bűnözőnek okozta már a vesztét. A cigányok egy alkalommal tyúkokat loptak. Ez úgy derült ki, hogy a kutya a tyúkóltól a cigánytanyáig vezette a nyomozókat. A kutatás során azonban nem találtak sem tyúkot sem annak maradékát. A kutya azonban jelezte, hogy ott vannak a tyúkok. Végül bevezették a lakásba a kutyát és a betéglázott, bemeszelt ajtajú úgynevezett „búboskemencére” ugatott. Kibontották az ajtót — előkerültek a kitekert nyakú tyúkok.

Szóval tolvaj, vagy gyilkos legyen a talpán, amelyek túl tud járni a nyomozószervek eszén.

BODA FERENC

Január 17-én, csütörtökön megbeszélést tartottak a paksi járás több termelőszövetkezetének képviselői és vezetői a bölcskei Petőfi Tsz-ben (volt Vörös Október), hogy az új alapszabályok legfontosabb kérdéseiben meg egyezzenek.

A legelsők között esett szó a vezetés formáiról és módszereiről. A vendéglátó tsz tagjai Badics László elmondotta, hogy náluk minden függetlenített állást megszüntettek, mivel az adminisztrációs munka nem köti le a vezetők munkaidejének nagyobb részét, ugyanakkor a vezetőséget kibővítették, személy szerint meg szabva az ellenőrzési területeket. Napirendre került a termelőszövetkezetek úgyszólván legfontosabb problémája, az előlegosztás is. Hor- zova Ferenc, a bölcskei Petőfi Tsz elnöke arról beszélt, hogyan lehet a háztáji és közös állattartásból rendszeres pénzjövedelmet biztosítani. A többi résztvevőnél a vélemények megoszlottak. Egyesek szerint ameny- nyir'e lehet, növelni kell a háztáji állattartást és az előlegek összegét, mások szerint mérsékelni és csak a legszükségesebbre osztani pénzt, nehogy hiábavalóságokra költsék. Véleményünk szerint nem célravezető a pénzjövedelem túlságos korlátozása, mert a tsz tagok így elmaradnak az egyéni gazdák

mögött, akiknél egyre növekszik a szerződéses termelésből és egyéb gazdasági ágakból a péz- , szerzés lehetősége.

Élénk vitát keltett az idős tsz-ta- gok nyugdíjazásának ügye. A kölcsönös véleménycsere után a tsz-ek küldöttei úgy állapodtak meg, hogy állami alapba fizessenek rendszeresen egy bizonyos összeget, de ez alacsonyabb legyen a korábban meghatározott munkaegységenkénti 1.50 forintnál.

A terményértékesítéssel kapcsolatban az a tsz-ek kívánsága, hogy teremtsenek lehetőséget a nagyobb mennyiségű gabona előzetes lekötésére. Ez biztosítaná az értékesítést és egyben pénzfedezetet is jelentene a gazdaságnak.

A dunakömlődi termelőszövetkezet küldötte Uhrin Vendel arra hívta fel a figyelmet, hogy ezentúl nem szabad felvenni a termelőszövetkezetekbe olyanokat, akiket mindenhonnan kiseprűztek és csak rontják a tsz- eket. A termelőszövetkezet nem lehet a kétes elemek gyűjtőhelye.

Egyhangú helyeslésre talált a termelőszövetkezetek önállóságának növelése, mert így mód nyílik a helyileg legjobb gazdálkodási módszerek kialakítására és a meggondolatlan, drága építkezések megszüntetésére.

Ssóvátesssük

A múltkoriban Gyünkön jártam, s tudják kedves olvasók, hogy van az, közrefogják az embert — mi újság Szekszárdon — kérdezik. Külö- sen részletes információkra kíváncsiak, ha megtudják, hogy az ember újságíró. Az inkognitő felfedésével azonban az is jár, hogy egyre inkább a panaszok, sérelmek özöne zúdul az emberre. így járjam én is.

Az egyik asszony férje például az SZTK-ra panaszkodott. Nem is az adta a szájába a panaszt, leginkább, hogy feleségének immár január 15-én lejárt a szülési szabadsága s még most sem kapta meg teljes járandóságát. Még az sem, hogy a pénzért bejárás költségbe kerül. In_ kább az, hogy igen furcsa módon mindezt potyára tette, no, meg a bánásmód...

Megmondom őszintén magamnak is leesne az állam, ha például egy

ilyen komoly helyen megkérdezném: „Van-e pénz a járandóság kifizetésére?’’ S erre azt a választ kapnám, mint a panaszkodóm- „Kis apám, ezt először meg kell nézni."

Visszatérve azt a választ adta: „Nincs pénz, majd kiküldjük postán.” A baj csak az volt, hogy elfeled e a pénztár ajtaját becsukni_ s az ügyfél éppen az ellenkezőjét hallotta a pénztárosnőtől: „Van pénz, csak siessenek gyorsan elszámolni.”

Úgy gondolom, nem kell kommentár a fentiekhez. Azt azért szeretném hozzátenni: Olyan nehéz egy ici-picit emberségesebb hangon beszélni a dolgozókkal, olyan nehéz egy kissé törődni velük, s ha nem ütközik törvénysértésbe, hát ügyüket gyorsan, bürokráciamentesen el intézni?

(i—e)

1924 január 21-én halt meg Vladimir Iljics Lenin — a hős bolsevik

párt és a szovjet állam megalapítója, az emberiség történelmében új korszakot nyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalom szervezője.

A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága Lenin haláláról kiadott jelentésében a köve kezőket írta: „A proletariátus nagy felszabadító mozgalmának története Marx óta még soha nem tudott felmutatni olyan hatalmas egyéniséget, mint a mi vezérünk, tanítónk, barátunk. Mindaz, ami a proletariátusban valóban nagy és hősies — retten hetetlen elme, a hajlítha- tatlan, szívós és mindent legyőző vasakarat, a rabsággal oz elnyomással szemben táplált halálos szent gyűlölet a forradalmi szenvedély, hit, az óriási szervező lángesze — mind ennek nagyszerű megtestesülése volt Lenin elvtárs, akinek neve az új világ szimbóluma lett kelettől-nyuga- tig, észak ól-délig.”

Majakovszkij írta:

Lenin velünk van,

halhatatlan és nagyszerű lett. Szerte a világon terjed, árad, nő a menet Lenin gondolata,

a lenini szó

és a lenini tett.

Túl sokat vettük igénybe Lenin idejét és figyelmét, s nemcsak esténként, amikor a „Landolt1‘-ban beszélgetett velünk, hanem egyenként és csoportosan is valósággal megszálltuk néha a lakását. Még most is pirulnom kell, ha eszembe jut, menynyire tapintatlanok voltunk.

Élénken emlékezetemben maradt az egyik este, amikor Iljicset hallgatva, jó sokáig ottragadtam náluk. A

C.SZ. Zeliksion—Bobrovszkaja:

Feledhetetlen találkozás

séheroni villa meglehetősen távol esett az én lakásomtól. Az utolsó villamost már rég elszalasztottam, gyalogosan pedig — az igazat megvallva — kicsit féltem volna egyedül olyan kihalt volt a környék. Vlagyimir Iljics ajánlkozott, hogy elkísér, legalább kiszellőzteti kissé a fejét a friss levegőn — mondta.

Felhasználtam a kedvező alkalmat, hogy négyszemközt beszélhetek II- jiccsel és feltettem neki azokat a kér déseket, amelyek akkor a legjobban gyötörtek — hivatásos forradalmár mivoltommal összefüggő morális problémáimat. A dolog lényege az volt, hogy én, mint az „Iszkra’1 megbízottja, gyakran úgy éreztem, nincs meg a kellő képzettségem ahhoz a munkához, amelyet végzek. A helyi pártszervezetekben a központból érkező elvtársakra mindig szörnyen felnéztek, és ez sokszor zavarba hozott. Kezdtem úgy érezni, hogy csak különösen tehetséges elvtársaknak van joguk ahhoz, hogy hivatásos forradalmárok legyenek — olyanoknak, akiknek politikailag széles látókörük, kitűnő agitációs képességeik, elmélyült elméleti tudásuk van. Ami pedig a munkások közül kiemelkedett hivatásos forradalmárokat illeti, ezeknek úgy éreztem, feltétlenül valamilyen rendkívüli proletárösztön - nel kell rendelkezniük, amely pótolja hiányos elméleti tudásukat.

Miután a felsorolt tulajdonságok közül egyik sem volt meg bennem,

Emlékezés Leninre

az a tudat gyötört, hogy nem érdemiem meg a hivatásos forradalmár megtisztelő címét. Ezekről a kétségeimről akartam beszámolni Vlagyimir Iljicsnek, s tanácsot akartam kérni tőle. Vlagyimir Iljics figyelmesen végighallgatott, ahogy ez általában szokása volt, majd hirtelen maga is tűzbe jött és arról kezdett beszélni, hogyan képzeli el pártunk felépítését és a közelgő forradalmi eseményekben betöltendő szerepét.

Arra a kérdésre, amelyet felvetettem —, hogy hogy ki nevezheti magát joggal hivatásos forradalmárnak — azt mondta, hogy ehhez annak van joga, aki határtalan odaadással viseltetik a párt és a munkásosztály iránt, akinek az egyéni élete egybeolvad a járt életével. Nem szabad a forradalmárok szervezetét a vezetők szűk körére redukálni, szükség van, feltétlenül szükség van állandó, fáradhatatlan, a tömegekkel közvetlen kapcsolatban álló egyszerű pártmunkásokra is, akik téglát téglára rakva segítik felépíteni a párt épületét.

Én persze lélegzetvisszafojtva hallgattam szavait, és észre sem vettem, hogy közben odaértünk ahhoz a házhoz, ahol laktam. Úgy éreztem, ezt a beszélgetést serrimiképpen sem lehet most félbeszakítani. Tanácstalanul megál’tam, szerettem volna behívni Iljicset, de odabenn már aludtak. Iljics egy másodpercig gondolkozott, azután sarkonfordult és elindultunk visszafelé folytatva a félbeszakadt beszélgetést.

Mikor aztán ismét ott álltunk az ő villájuk előtt, Vlagyimir Iljics eine- vette magát és azt mondta, hogy ennek a végnélküli sétának egyszer mégis csak végét kell vetni. De mivel ő a „bűnös”, mert szárnyrakap- ták saját gondolatai, hát még egyszer hazakísér, de most már véglegesen.

Búcsúzáskor így szólt:

— Több hitet! Egy kicsit jobban higgyen a saját erejében!

Milyen sokszor segítettek át ezek a lenini szavak olyan pillanatokoh, amikor a pártmunkát nagyon nehéznek, nagyon bonyolultnak éreztem; hányszor csengett a fülembe később: „egy kicsit jobban higgyen a saját erejében..

Jellemző, hogy sem maga Vlagyimir Iljics nem tiltakozott az ellen, hogy ilyen sok idejét elraboljuk, sem mi, ezek a szemérmetlen „időrablók“ nem éreztük a legcsekélyebb lelkiismeretfurdalást sem. Egy régi ismerősöm, Makar például, aki hosz- 6zú ideig mintakészítő volt a péter- vári Putyilov-gyárban és most velünk együtt ideiglenesen emigrációban élt, majdnem mindennap beszaladt hozzám, hogy rávegyen, menjünk el Iljicshez egy kis beszélgetésre. Hiába mondogattam, hogy nem illik ilyen gyakran alkalmatlankodni, Makar váltig bizonygatta:

— És ha alkalmatlankodunk is, nemcsak nekünk van szükségünk II- jicsre, hanem neki is szüksége van

ránk, érzi, hogy belőlünk az orosz levegő árad.

Makar végtelenül tisztelte Lenint — ezért is igyekezett minél többet a közelében lenni. Emlékszem, egyszer berontott hozzám ez a nagy gyerek, és átszellemült arccal, gyerekes lelkesedéssel kiáltotta:

— A szeme, Iljics szeme —, hogy ragyogott tegnap!

Kiderült, hogy rengeteget vesztettem azzal, hogy előző nap nem mentem el Iljicshez, aki most aztán alaposan elintézte a martovistákat. Lenin ebben az időben már dolgozott !,,Egy lépés előre, két lépés hátra’1 című híres könyvén. Lehet, hogy Makar azon az estén magától Iljics- től élőszóval halhatta azokat a gyilkos gúnnyal teli szavakat, amelyekkel ebben a környékben a mensevi- keket ostorozta.

Vlagyimir Iljics mindig rendkívül figyelmesen hallgatta végig Makart és sokáig elbeszélgetett vele. Szüntelenül hangoztatta előttünk, hogy a munkásokat nemcsak tanítani kell. hanem tanulni is kell tőlük.

1903 Szilveszter éjszakáját Vlagyimir Iljics velünk töltötte. Meghallgattuk a „Carmen“ t — meglehetősen gyenge, jellegzetesen svájci előadásban — betértünk egy korsó sörre a ,,Landolt“-ba és sétálgattunk Genf utcáin, amelyek ezen az éjszakán szokatlanul élénkek voltak. Séta közben elkerülhetetlenül összetalálkoztunk egy-két mensevikkel, de tüntetőleg kikerültük őket. Nevetve állapítottuk meg, hogy a martovisták is elfordítják a fejüket, ha meglátnak bennünket. Vidám, lelkes hangulatunkat semmi sem zavarta meg ezen a Szilveszter éjszakáján. Hiszen olyan fiatalok voltunk! S fiatal volt Vlagyimir Iljics is, nagyon szerette a vidám tréfát és a hangos kacagást.