Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-20 / 17. szám

MW. JANUAR 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 FERDE SZEMMEL Amikor a hamis tanúnak „sikere van" A Várni vallomások Történetét Vizs gáló Nemzeti Társadalmi Bizottság kétféle tanúvallomást ismert, úgy­mint hamis tanúvallomást és nem hamis tanúvallomást. Ez utóbbival most nem szándékozunk foglalkozni, mivel a természetben ritkán fordul elő_ rendszerint olyan „kőzetekből” kell kihámozni amelynek még tudo­mányos neve nincs, a közéletben pe­dig egyszerűen „köntörfalazásnak” nevezik. A hamis tanúvallomás vi- ‘ szont teljesen köznapi, minden lép- ten-nyomon előforduló jelenség. — Legfőbb lelőhelye az emberek úgy­nevezett agya, amely a koponya csont alatt foglal helyet és többnyire gon­dolkodásra használják. (Van olyan ember is, aki ezt egyszerűen sem­mire sem használja.) Legfőbb ismer­tetőjele egyszerűen az, hogy nem igaz, hazugság a lényege. Célja pedig hogy bizonyos egyéni érdekek figye­lembevételével félrevezesse a bíró­ságokat éppen e célja miatt hasz­nos is a hamis tanúvallomás, mert rendszerint fizetnek érte. így aztán jól jár az érdekelt fél is, akinek ügyében történik a hamis tanúvallo­más és a hamis tanú is. Persze a bí­róság rágja kezét-lábát, mert az mindenáron az igazságot sze­retné kideríteni és így mindent megtesz, hogy a köntörfala­zásból kihámozza az igazságot, hogy aztán szaván foghassa a hamis tanút. Ehhez viszont tények kellenek, még­hozzá nem is akármilyenek mert különben a bíróságnak „nincs jog­alapja” dönteni. — Neve? — kérdi a bíró a tárgya­lóasztal előtt megálló női személytől. — Marika vagyok, kérem, Marika. A Sárközből... — Vagyis Kútvölgyi Mária, aki született 1924-ben és már elvált. Ké­rem a személyi igazolványát. — Óh. kérem, önnék szívesen, de kérem ne nézze meg az arcképemet. Olyan rosszul sikerült, inkább muta­tok egy másikat. — Kérem én nem a fényképére vagyok kíváncsi, hanem a vallomá­sára. Figyelmeztetem, hogy igazat mondjon, mert a hamis tanúvallo­mást a törvény bünteti. Kovács Péter és Kovács Pétemé válási ügyéről van I szó. önről azt állítják, hogy viszonya volt Kovács Péterrel és ez az egye­düli oka a feleségének válási indít­ványánál. — Az igaz. hogy volt viszonyunk. Vagyis nem olyan amilyenre maga gondol... Hát mit gondol a tisztelt bíróság rólam, én mindenkivel szóba állok? — Nem kérem, ilyet nem gondo­lunk, de értse meg, önről ezt állít­ják és mi kíváncsiak vagyunk az ön véleményére. — Kérem, tiltakozom az ilyen rá­galom ellen. A múlt ősszel a Vargáné állított olyat rólam, hogy elszerettem a férjét, előtte a Reményiné tépte meg a hajamat, azelőtt meS a Bo­bomé jött el a lakásomra, hogy fej­szével veri szét a fejem, ha még egy­szer megtudja, hogy nálam alszik a kedves férje. Pedig isten a tanúm, hogy ártatlan vagyok. Nem járok én sohasem másnak a férje után. — Kérem, *ne tessék mellébeszélni. Azt néni mondja senki, hogy maga jár másnak a férje után. Itt Kovács Péterről van szó, aki maga után járt. — Hát, kérem, aranyos bíró úr, hát tehetek én róla, hogy tetszek a férfiaknak és „buknak’’ utánam. Én nem tehetek róla, hogy nem öreged­tem meg és van még bennem egy kis varázs. Hát ezért járt utánam Ko­vács Péter is, de én bizonyítani tu­dom az ártatlanságomat. — Szóval beismeri, hogy Kovács magához járt? — Ezt kérem, tudja mindenki, erre csak büszke lehet egy asszony, de tessék ám azt is jegyzőkönyveztetni. hogy csak szeretett volna eredményt elérni, de én mindig a talpamon vol­tam és én az ártatlanságomat nem adnám oda egy férfinak sem. — De kérem, azt állítják a szem­tanuk, hogy hajnali négy órakor lát­ták magától kijönni Kovács Pétert? — Hogy ott volt, azt én sem taga­dom, biztos szeretett nálam lenni. — Na és kérem talán kukoricát pattogtattak hajnali négy óráig? — Dehogy kérem, beszélgettünk. — Igen, „beszélgettek”. Miről? — Hát, hát... A nemzetközi hely­zetről ... Ne tessék kérem semmi rosszra se gondolni... — Szóval nem hajlandó bevallani, hogy elcsábította Kovácsné férjét? — Kérem, én bebizonyítottam az ártatlanságomat és kikérem magam­nak az ilyen vádaskodást — Jó, kérem nincs több kérdé­sem. Ezután a bíróság visszavonu] ítélet hozatalra, majd kihirdeti az ítéletet: — Nem áll módomban felbontani a házasságot, mivel nem nyert teljes bizonyítást Kovács Péter hűtlensége. Kútvölgyi Mária csábítását nem le­het bizonyítani, és így nem látunk indokot az elválási szándékra. Amint látjuk, nem is olyan köny- nyű a hamis tanúból nem hamis ta­nút csinálni, mert ugyebár „bizonyí­ték nélkül”, még a hamis tanúról sem lehet kideríteni, hogy — hamis, mert egy bírónak paragrafusokban kell gondolkodnia. BODA FERENC Ő'd'Plt&íáJiC Hálás vagyok annak, aki valami érdekességet tud mondani nekem, olyant, amivel leköti a figyelmemet egy kis időre. Aki el tudja velem feledtetni egy percre, hogy a világ minden jótékonysági akciója sem elég ahhoz, hogy minden gondot — likvidáljon! — Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szünet nélkül buta vicceken szeretnék nevetni, s folyton arra vágynék a fülem, hogy minden beszélge.és így kezdődjön: „Két ember utazik a vonaton.. Ilyesmiről szó sincs. Csak éppen hálát érzek az iránt, aki megállít az utcán azzal, ami engem érdekel. Az ilyennek megbocsátom azt is, ha a gombomat csa­vargatja és beszéd közben megigazítja a nyakkendőmet t s nem látható föl okát kezd pucolni a galléromon. Ellenben nem bocsátom meg a »pro­fesszor” úrnak, aki a múltban hangos nyájaskodássaal mellém ült a moziba, amikor egy kedves francia kép végre lekötötte a figyelmemet, s ott a sötétben előadást tartott nekem a film szinkronizálás jelentőségé- , ről, s minden ambíciója az volt, hogy vele együtt csodálkozzam a tech­nika óriási fejlődésén. Mintha máskor, vagy másutt nem is volna alkalmam csodálkozni. Kizárólag a moziban öttől hétig... Mit tehet ilyenkor az ember? Ha ideges, olyant mond, ami a jó Ízlésbe ütközik, ha nyugodt, akkor összeszorítja a fogát, egy szót sem szól, azt is csak a foga között mor­zsolva ... Ez a legokosabb oda sem figyelni. Én is ezt tettem. Mellet em pedig a szomszédom suttogott tovább, mint a nótabeli nyárfaerdő. (Érdekes, hogy az ilyesmire nincs büntetés.) Csupa rendszabályok közt bukdícsol az ember egész életében, amerre csak lépek, azt olvasom, hog’i mit nem szabad. A vonaton kiha­jolni veszélyes! A téren keresztbe átmenni tilos! Ezt ne tedd, azt ne! Társadalmi életünk tele van meg nem irt paragrafusokkal... Nem tu­dom, az ilyen sötétben sut ogó szomszédra mit tr eió a láthatatlan para­grafus Szeretném a fejére húzni, de az illendőség határai nem engedik. Milyen jó egy újság, amelyiknek, ha nem érdekel egy cikkef nem olvasom el, tovább lapozok. Senki nem kényszerít, hogy elolvassam. De miért kell ugyanezt udvariasságból eltűrnöm a Iá ogatómtól? Amikor éppen tépem a hajamat, hogy még ezt is, azt is meg kellett Bolna csinálnom. Társadalmi életünk egyelőre ezen a téren módosításra, vagy mi tudom én, mire szorul. Induljon egy „mozgalom"', hogy ilyenkor senki ne vegye rossznéven, ha az ember közbevág. „Ez engem nem érdekel. Mondjon olyat, ami le­köti a figyelmemet ha nem tud, akkor üdvözletem a családnak ... —h —1 A világ leggazdagabb maharadzsájának, 373 feleségének és háremhölgyének és 14203 családtagjának története és miegymás „Én vagyok a hetedik szelet ke­nyér“ ... — ezzel a homályos értelmű mondattal köszönt le trónjáról Osman Ali Khan Badahur, Haiderabad indiai állam nizamja. A maharadzsa utolsó volt azoknak sorában, akiknek hatalma és gazdagsága valóban az ezeregyéjszaka kereteibe illik. A maharadzsa egyben ta­lán a világ leggazdagabb embere is. Ha nem mondott volna most le, akkor megfosztják trónjától, az indiai közigaz­gatás átalakítása következtében. Nehru miniszterelnök — akit a nizam „legked­vesebb ellenségének“ nevezett el — évi 903 000 dollár nyugdíjat ígért az ural­kodónak, ha önként visszavonul, és Hai­derabad volt ura jó üzletember. „Nyugdíját“ különben négy feleségé­vel, 42 másodfeleségével, 327 háremhöl­gyével, kiterjedt 14 203 tagú családjá­val, valamint legalább 35 000 szolgájá­val osztja meg. Ez a nyugdíj természe­tesen csak elenyésző ahhoz a magán­vagyonhoz képest, amivel rendelkezik. 182á KARÁTOS GYÉMÁNT, MINT LEVELNEHEZEK „Az öreg róka még a saját lemondá­sán is keresett“ — mondta a vékony, alig 149 cm magas, sovány, asztétikus nizamról nagy versenytársa, a hatalmas termetű, s ugyancsak mesés gazdagságú Aga Khan. Személyesen is volt alkal­muk megismerni egymást, amikor Aga Khan nemrégen a nizam egyik drága­kövére alkudott. A gyémánt 182,5 karátos volt, tojás­nagyságú kő, sokszorosa a híres Koh-i- Noornak. A Khan végül kétmillió font­sterlinget ajánlott fel a kőért, de a ni­zam finoman visszautasította az ajánla­tot: „Nézd, testvérem, ezt a köv, t év­tizedek óta levélnehezéknek használom, nem szívesen válnék meg tőle.“ EGY KICSIT FUKAR AZ ÖREG A világ talán leggazdagabb embere, a világnak biztosan a legfukarabb embere. Ez a sokatmondó paradoxon természete­sen jó témája az újságíróknak. Hiszen a nizamnak hat palotája van, köztük az a King Khoti, amely valóságos önálló város, óriási parkkal, kaszinókkal, régi mecsetekkel, külön elefánttelepekki 1 — ugyanakkor egy rosszul világított, dön­gölt padlójú, pici szobában lakik, egy régi tábori ágyon fekszik. Garázsaiban tizenkét Rolls Royce, bat Bentley és négy Cadillac rozsdásodik, de maga, aki különben soha nem hagyta el India ha­tárait, egy 1923-as öreg Fordon jár. Pa­lotáiban töhhszáz szakács főz, de ö maga mindössze félcsésze halas rizst eszik ebédre. A csésze tartalmának má­sik felét Berar hercegnek, elsőszülött fiá­nak küldi el annak jelképeként, hogy „gondolatai nála időznek“. A 73 éves nizam és 49 esztendős fia harmincnégy esztendeje egyetlen szót sem váltottak, mert a régi hagyomány szerint, a trón- ö-ökös, ha nagykőn! lesz és betölti 15. életévét, nem beszélhet atyjával. KETEZER FŐNYI TESTORSEG Kétezer főnyi testőrségének aranysúj- tásos mháit valódi gyémántgombok dí­szítik, annak emlékére, hogy még egy­szer, kisfiú korában, gyémántgombos arany játékkatonát kapott apjától, ö maga viszont egy öreg turbánban, kétes tisztaságú pizsamában járkál, papucsai­ba pamutharisnyát húz. Pedig hogy nem szűkölködik a drágakövekben és az aranyban, arra jellemző, amikor néhány évvel ezelőtt felkért egy bombayi ék­szerészt, becsülje fel kincseit, az félőrül­ten akart megszökni a palotából. Sorra- vette ugyanis a 68 hatalmas vasláda tar­talmát és kijeit ntette: az ott heverő értékek még hozzávetőlegesen sem be­csülhetők fel, mert az ékkövek oly ki­vételes szépségűek és nagyságúak, hogy értéküket nehéz lenne pénzben kifejez­ni. De szemtanúk szerint még külön- vonatának melegvíz-csöveit is, valami­lyen furcsa szeszélyből, színaranyból csináltatta. Fukarságát mindössze két ízben „füg­gesztette fel“, az első és a második vi­lágháború alkalmával, amikor 25—25 millió dollárt utalt át Nagy-Britannia ré­szére. Az angol király külön köszönetét fej zte ki a nizamnak, és fennhatósága alatt levő területein 21 ágyúlövés kö­szöntötte a haiderabadi uralkodót. MESES VÉGRENDELET Lemondása már hónapok óta várható volt. Nyilvánosságra hozta végrendele­tét, amelynek végrehajtásával három nagy nemzetközi banktársaságot bízott meg. öt fia mindegyikének 1 400 000 dol­lárt, leányainak 230 000 dollárt, 67 éves öccsének 380 000 dollárt hagyományo­zott, de valamennyi közeli családtagjá­nak jutott legalább 75 000 dollár. Min­dent javarészt bankbetétéiből fedezi majd, kincseskamrája érintetlen marad. Az angol szakértők szerint ugyanis a nizam Haiderabadban a világ legtöké­letesebb adózási rendszerét sz, rvezte meg, s évente óriási összegeket hajtott be. A végrendelet tehát megíródott, a nizam elutazotta Bombaybe, megegyezett a kormánnyal, s mikor hazatért, behí­vatta bizalmasát: inasát, szakácsát, s egyben napi rizsének elkészítőjét, s ün­nepélyesen kijelentette: „Megétetett a hetedik szelet k< nyér is“. A palota tudósainak nem kellett so­kat töprengeni a keleties hangzású mondat értelmén. A XVIIT. században ugyanis Asaf Jah, Haiderabad első ni- zanija — így tartja a monda — egyszer egyedül vándorolt az úton, és szörnyű éhség kínozta. Egy szent ember talált rá és magához hívta. Kenyérrel kínálta, mire Asaf Jah levágott négy szeletet. A fakir azonban biztatta: „Egyél csak, amíg teljesen jól nem laktál.“ A nizam nizam elutazott Bombaybe, megegyezett őse ekkor még három szeletet vágo't, s a hetedik szeletnél jóllakottnak érezte magát. ÉVI 903 000 DOLLÁR NYUGDÍJ „Menj fiam — mondta erre a szent fakir — és óvjon utadon Allah. Ural­kodni fogsz, nagy kincseket szerzel, és dinasztiát alapítasz, amely bét nemze­déken keresztül uralkodik majd.“ Ez hát annak a mondatnak értelme, amely oly rejtélyesnek és homályosnak tűnt, ezért az utolsó nizam, a „hetedik szelet kenyér“ Osman AIL így zárul tehát az utolsó igazi maha­radzsa regénye, aki ezentúl csak „nyug­díjas“ évi 903 000 dollárral, no meg némi magánvagyonnal, s lehet, hogy azt vallja: a pénz nem boldogít... Becsületbíróság Történik az előre megállapított he­lyen, dr. Szamár lakásán. Megjelen­tek: dr. Szamár és Pofapái, az egyik: Kraki és dr. Kuss a másik fél részéről. 9r. SZAMÁR: Uraim, azt hiszem, el­kezdhetjük a tárgyalást. Az eset, sze­rintem, egészen világos. Felünk nyu­godtan üldögélt a kávéház teraszán, újságot olvasott, amikor az önök fele, Perec Ar, váratlanul arra jött és kö­nyökével meglökte leiünket. Felünk megfordult és ezt a kifejezést hasz­nálta: „Na! • ■ ■“ Egészen természetes­nek találom, hogy önök felükre ezt a hangot sérelmesnek találják és a ma­gunk részéről kijelentjük, hogy haj­tsad ók vagyunk a legmesszebbmenő elégtételt megadni. POPAPAL: No ná, nem adjuk meg. Majd félünk. Dr. SZAMÁR (folytatja): A feltételeket, természetesen, önök szabják meg. Jel­zem. hogy el vagyunk készülve a leg­súlyosabb ajánlatra. Mi igen jól tud­juk. mi a kötelességünk nly társadal­mi körök magaslatán, ahol a becsület egyetlen kincsünk, melynek kényes szöi'elél egyetlen szó, durva hang is bemoctskílja. POFAPÁI.: Na ná" Vaet/ úriember az emb-r, vagy mosogatórongy. KRAKI (röhög): Tehát kérem. A dolog természeténél fogva és tekintve az izé... sértés minőségét... őöő ... feltételeink... POF APÁI.: Na, csak nyomja ki, öreg. Dr. KUSS (könnyedén): Azt hiszem, felünk megelégszik kétszeri golyóvál­tással. tíz lépésről, öt lépés avanc. Könnyedén. Aztán persze kard... lo­vassági kard . .. nehéz ... könnye­dén ... végkimerülésig . .. könnye­dén . .. vagy még tovább ... ahogy tetszik ... legyint. KRAKI: Mi adhatunk maguknak. Ne­künk van szívünk Ne mondják, hogy smucigok vagyunk. Dr. SZAMÁR (fagyosan): Hát kérem. A Int'assági kardot ellogadiuk. hanem persze, bandázs nélkül. Mert a becsü­let. uraim, oh/an dolog, amivel nem szeretek tréfálni... POPAPAL: Vagy mosogatórongy az em­b-r ... Dr. KVS$; Pardon. Mi az, hogy bandázs nélkül? Dr. SZAMÁR (könnyedén): Hát ban­dázs nélkül... Mi se vagyunk smuci­gok ... Hát bandázs nélkül... 6 igen ... sőt kötés nélkül. . . meztele­nül ... neldvörösödve és ötszöri go­lyóváltás ... feldühödik ... és nyolc lépés... és hal lépés avanee... és lőni... és szúrni... és vágni... és rúgni... ordít, azt hiszi, mi gyávák vagyunk? Nyavalyás. Röhög. Dr. KUSS (fagyosan és nyugodtan): Hát kérem, ez komisz pimaszság. Hát ké­rem, ez pimasz komiszság. Mi min­dent adunk, de túllicitálni nem hagy­juk masunkat. Ötszöri golyóváltás se elés? llát még mi kellene? Gumi nem kellene az orrotokra? Dr. SZAMÁR (dühösen): A becsület, az az becsület! Úti az asztalt. Es még egitszcr becsület, und nochrmot és akinek nem tetszik, bújjon. Az a nya­valyapiszok bújjon. POFAPÁL: Vagy mosogatórongy az em­ber . .. KRAKI: Mi, még ez a górbarom is be­szél? POFAPÁL (ordit): Igenis, beszélek. Es nem vagyok górbarom. Es más a gór­hatom. Hordár! Pisznkl KRAKI (monoton hangon ordít): Sikr kasztó! Büdös! POFAPÁL m. f.: Nem is igaz! Maga a büdös! (Rúg.) KRAKI: Rúgsz? Még rúgsz? (Pofoz.) Dr. SZAMÁR (közbelép, de Kraki őt is megpofozza.) Dr. SZAMÁR: Na, hát ez már mégis sajátságos. Hogy jón ez az tmber ahhoz, hogy itt engem pofozzon? Dr. KUSS: Ugi/an, ugyan... nyugod- lahban uraim . .. nyugodlabhan ... csak a kérdésekhez ... egyszerre csak egy... Dr. SZAMÁR: Na ja. az nem úgy van... Hagy pofoz ő engem? Majd megtaní­tom!... Holnap tízkor várom a la­kásomon! ... KRAKh Fn is önti... holnap tízkor!... A lakásomon!... Érti?!... Dr. KUSS: Ugyan. Kinder, micsoda bu­taság. Csak nem fogtok komolyan összeveszni!? Dr. SZAMÁR: Az nem úgy van... Po­fozni nem lehet __Az ember ordít, d e nem pofoz. Dr. KUSS: Na jól van, ez gyerekség.. . Komoly ember nem gyerekesltedik ilyen szamárságon ... Na, evikipuszi. Dr. SZAMÁR (maltacsul): Nem, pofozni mégsem szabad. Vannak határok ... Még köpni inkább szabad. Engem nem lehet... KRAKI: Magát? Magát le se köpöm. Dr. SZAMÁR (dühösen): Na látja? Ilyen pimasz még mindig. Es még így akarja, hogy kibéküljek! Nem. nem. Dr. KUSS: Na .. . na ... ugyan ... be­kül ietek ki. hisz így nem lehet tár­gyalni. .. (Krokihoz): Na, békülj ki! (dr. Szamárhoz): Na, gyorsan! Dr. SZAMÁR (kedves duzzogássnl): Nem, nem, nekem ne mondja, hogy le se kön. KRAKI (nemiser): llát jól van. tudja mit. ne veszekedtünk, leköpöm. (Le­köpi. Általános kibékülés, csók.) Dr. KUÉS: Fs most folytathat luk. ura­im. . . T hát háromszori lovasság . . . ö'szőri hnrtdázsvállás ... golyó vég- kimerülésig ... POPAPAL: Vagy mosngatórongy az em­ber ... KARINTHY FRIGYES

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom