Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-18 / 15. szám

195*. .JANUÁR 18. I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Értekezlet a mezőgazdasági felsőoktatásról (9»lgt*tás a 2. •Idalríl) MSZMP ideiglenes intézőbizottságé, nak tagjai, a külügyminisztérium ve. zető tisztviselői és sokan mások. Jelen volt a repülőtéren Hao De-cin a Kínai Népköztársaság magyarorszá. gi rendkívüli és meghatalmazott nagy követe. Ott voltak a kínai nagykövet, sóg tagjai, eljöttek a budapesti diplo­máciai képviseletek vezetői. A kínai vendégek elléptek a tisz­telgő díszőrség arcvonala előtt, majd a magyar és kínai himnusz elhang­zása után búcsút vettek magyar bará­taiktól. Ezt kövgtőleg Csou En-laj mondott beszédet: — Kedves Dobi Elvtárs­— Kedves Kádár Elvtárs! — Kedves Elvtársak, Barátaim! ■— E rövid találkozásunk után most már elbúcsúzunk önöktől. Olyankor jöttünk Önökhöz, amikor nehéz har­cokat vívnak. Az elmúlt 3 hónapban a kínai nép mindig nagy figyelemmel kísérte a magyar nép harcának fejlő­dését. Aggódtunk az Önök nehézséget miatt és örültünk győzelmeiknek. — Hiszen az Önök ügye a mai ügyünk, az Önök harcai a mi harcaink is. Most az egynapi rövid tartózkodá­sunk során személyesen láttuk, hogy a magyar munkásosztálynak és a ma. gyár népnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével, a'szovjet hadsereg segítségével sike. rült visszaverni az imperialisták tá­madásait, eredményesen megvédel­mezni Magyarország szocialista vív­mányait,'harcaik hozzájárulást jelen­tenek az egész szocialista tábor és a világbéke ügye számára. A hős ma­gyar nép tiszteletre és köszönetre méltó az egész világ népei előtt. A hatszázmilliós kínai népnek az Önök iránti együttérzését és támoga­tását hoztuk magunkkal. Mély be­nyomást keltett bennünk a magyar nép készsége a nemzeti függetlenség fenntartására és a szocializmus védel- mezésére. Amikor visszatérünk Kíná­ba meg fogjuk mondani a kínai nép­nek, hogy a magyar nép közvetlen harcostársa és elvtársa a szocializmus építésében és a világbéke védelmezé- sében. Elvtársak! Barátaim! A történelem útja soha sem lehet egyenes és síma a szocializmus építése során. Nehéz teljesen elkerülni a hibákat, a balsi­kert. Mind a múltban, a jelenben, vagy jövőben minden, akik sokat szenvedtünk a kizsákmányolási rend­szerben és most elszántan akarunk új életet alkotni magunknak, ez még in­kább erősebbé tesz. Semmiképpen sem csüggedünk, nem keseredünk el. Az imperialisták — akárhogyan is fe­nyegetnek, és rágalmaznak bennün­ket — semmiképpen sem tudják meg. akadályozni haladásunkat. A mj kö­zös ügyünk — a szocialista ügy — az emberiség reménységét képviseli. — Meg vagyunk győződve arról hogy a harcban kitartó magyar nép a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a for­radalmi munkás-paraszt kormány ve­zetésével új, hatalmas sikereket fog aratni. Éljen a Magyar Népköztársaság! Éljen a kínai és a magyar nép örök, megbonthatatlan, testvéri barátsága! Éljen a szocialista országok egysé­ge, amelynek élén a Szovjetunió áll! Éljen a szocializmus! Éljen a világbéke! Ezután Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány miniszter- elnöke beszélt. — Kedves Csou En-laj Elvtárs! Kedves Kínai Elvtársak! — Nagy megtiszteltetés volt ne­künk, s egész népünknek a Kínai Nép köztársaság kormányküldöttségének látogatása. Az önök látogatása még szilárdabbá és erősebbé teszi a szo­cialista országok szilárd és egységes táborát, s ezzel együtt erősíti a né­pek békéjének magasztos ügyét. Az elvtársak megismerkedhettek harcunk néhány kérdésével, célkitű­zéseinkkel, s erőnkkel, amelyre har­cunkban támaszkodunk a személyes tapasztalat alapján láthattak, hogy becsületes céljaink vannak, amelye­kért igyekszünk becsülettel küzdeni. Megismerhették eltökéltségünket, — amellyel népünk ellenségeivel szem­ben akarunk harcolni. Tapasztalhat­ták, hogy jobb, szebb és boldogabb életet kívánó népünk érdekében nem lehetünk kíméletesek népünk életére törő ellenségeinkkel szemben, de ugyanakkor küzdenünk kell a múlt hibáival szemben, s munkánk jelen­legi gyengeségei ellen is. Biztosíthat­juk a kínai elvtársakat, hogy a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségé­nek baráti látogatása Magyarorszá­gon nagymértékben növelte a szocia­lizmushoz hű erők lelkesedését, ön­bizalmát és a győzelembe vetett hitét. Megköszönöm Csou En-laj elvtárs­nak és a kínai kormányküldöttség többj tagjának számunkra megtiszte­lő és hasznos baráti látogatását sze­rencsés utat kívánok és sok sikert jö­vendő harcaikhoz, célkitűzéseik va- lóraváltásához. — Kérem az elvtársakat, továbbít­sák forró testvéri üdvözletünket és mély tiszteletünket a nagy kínai nép­nek. A kínai kommunisták verhetet­len seregének és személyesen az álta­lunk nagyon tisztelt és szeretett Mao Ce-Tung elnök elvtársnak. Kádár János beszéde végén éltette a magyar és kínai nép barátságát, a szocialista tábor széttörhetetlen egy­ségét. A kínai küldöttség tagjai ezután be szálltak a TU—104-es típusú repülő­gépbe, amely Moszkvába szállította őket. Francia katolikus folyóirat a magyar eseményekről A Bulletin című francia katolikus szocialista folyóirat feltűnő cikkben foglalkozik a magyar dráma francia részről történt politikai felhasználá­sával. Azzal, hogy egyesek visszautasít­ják az akcióegységet azokkal, akik „helyeselték a szovjet beavatkozást”, el akarják ítélni általában a kom­munista párttal való együttműködést — írja a cikk. — Meg kell mondjuk előre, hogy elutasítunk minden mód­szeres kommunistaellenességet ma éppen úgy, mint azelőtt, mert szocia­lizmust akarunk és ehhez meg kell ragadnunk minden eszközt. Egyetlen eszköz számunkra, hogy eredménye­sen folytathassuk munkánkat, az, hogy világosan felvetjük, még a CGT keretében is, az akcióegység kér­dését. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány nyilatkozata a legfontosabb fel­adatokról megerősítette a kommunis­tákat, tevékeny munkára serkentette őket. A bátaszéki Búzakalász Ter­melőszövetkezet tagjai, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt ez útmu­tatások szerint dolgoznak. Munkájuk a nyilatkozat megjelenése előtt is helyes irányban folyt. Ezt legjobban mutatja az a tény, hogy a közös va­gyont megvédték s kilépő is aránylag kevés, 22 tag volt, akikből azóta 5 kérte visszavételét. Csak azután ala­kult meg a volt MDP tagokból az MSZMP-szervezet, amelyben a régi párttagok szinte kivétel nélkül részt- vesznek. Itt azelőtt sem volt kirívóbb példa arra, hogy a pártszervezet egyes ve­zetői, vagy tagjai önkényesen bele­avatkoztak volna a tsz munkájába. De volt olyan eset, amikor a felső vég­zetes részéről a tsz-re erőszakolt nem éppen kifizetődő gazdálkodási ágakat is népszerűsíteni igyekeztek. Ilyen volt például a baromfitenyésztés, vagy a juhállomány kényszerű elfo­gadása, amelyekhez megfelelő felké­szülésük, helyük stb. nem volt. Ebben az évben azonban már más­kép néz majd ki a gazdálkodásuk. Elsősorban is a tagság és a veze­tőség közös megegyezéssel hatá­rozták meg, mit, hogyan termel­jenek. Éppúgy közösen határozták el a mun­kafegyelem megszilárdításának mó­dozatait. Ehhez hozzájárul az is, hogy a vezetőség mindenekelőtt a bizalmat A Földművelésügyi Min. Szakoktatási Főigazgatósága mezőgazdasági gé­pészmérnöki értekezletre hívta össze az agrártudományi mezőgazdasági fő­iskola vezetőit, hogy megvitassák a mezőgazdasági felsőoktatás kérdéseit. Az értekezleten jz az egyhangú fel­fogás alakult ki. hogy a mezőgazda- sági főiskoláknak, de különösen az agrártudományi egyetemnek és a mezőgazdasági akadémiák­nak a jövőben általános képzett­ségű szakembereket kell kibocsá- taniok. Ném vált be az a rendszer, hogy az agrártudományi egyetemen három karon külön növénytermesztési, ál­lattenyésztési és agrárközgazdász szakembereket képeztek ki. Az érte­kezlet egyetértett azzal, hogy a jövő­ben a három kar összevonásával egyetlen mezőgazdasági kart alakít­sanak ki, amely az eddiginél mé­lyebb, alaposabb általános képzést nyújtson, s ugyanakkor adja meg a hallgatóknak az alapot a szakirányú továbbképzéshez. Abban is megegyez­igyekszik megteremteni amaga és a tag ság között. Eddig ugyanis nagyban hátráltatta az egység megerősítését a sokszor teljesítetlen Ígéretek sora. Arról is beszélgetnek a tagok, hogy a munka fogja megszabni a várható jövedelem nagyságát, nem az ígéretek. Ezért tehát legtöbb a tagságon múlik s a vezetésnek ezt kell minél eredmé­nyesebben segítenie, irányítania. Együtt kell tehát határozniok, dgj- gozniok, s a vezetőségnek ez is az ál­láspontja. Már eddig is látható eredményei vannak a megváltozott légkörben a más módszerekkel végzett munkának. Jó példa erre többek között az is, hogy a múlt hónapban általában a tagság mintegy 260 forintot kapott egyenként előleg címén. Ebben az ál­talánosított értékelésben természete­sen beleszámítottuk azokat a tagokat is, akik egy-két munkaegységet értek el, mivel a növénytermesztők munká­ja még nem igen kezdődött meg. Részletesen sorolva például ifj. Pécsi András 671, Szabó Ferenc 835 fo­rintot kapott az elmúlt hónapban, de többek nevét és munkájának eredmé­nyét is lehetne sorolni még. Amint a gazdasági vezetés komoly fordulatot tett munkájában, ez a cél­ja a megalakult MSZMPszervezet- nek is. Legfőbb tapasztalatukat ép­pen az elmúlt hetek eseményei kris­tályosították ki: akkor lesz jó pártszervezet ha valóban a tagsággal együtt dol­goznak. tek, hogy az eddiginél részletesebben kell oktatni a közgazdasági és keres­kedelmi ismereteket. A szakirányú 1.épzés kérdésében nem alakult ki egyhangú vélemény, de a legtöbb felszólaló amellett volt, hogy az egyetemi tanulmányi idő ötödik évében részesüljenek a hallgatók speciális irányú kép­zésben, s ebben vehessenek részt a mezőgaz­dasági akadémiák végzett hallgatói is, esetleg a termelésben eltöltött több évi gyakorlat után is. A továbbképzés vitájában a több­ségi felfogás az volt, hogy a jövőben is fenn kell tartani a mezőgazdasági szakemberek intézményes tovább­képzését, amelyet továbbra is az ag­rártudományi egyetem továbbképző intézete látna el, de lehetővé kell tenni főképp a tanszékek bevonásá­val a kötetlenebb formájú tovább­képzést is. •Több más kérdés megtárgyalása után a vita eredményét Lőrincz Jó­zsef főigazgató foglalta össze. Eleinte — közvetlenül október 23-a után — itt is volt olyan hangulat, hogy minek a pártszervezet. A harc azonban, mely a termelőszövetkezetet ért külső támadás, a szétoszlatásuk- ra célzó törekvések ellen folyt mind­nyájukban megérlelte: a kommunisták voltak az alakí­tásnál is az elsők, tehát a megvé­désnél is nekik kell előljárni, s ezt csak szervezetten képesek meg­oldani együtt dolgozva a pártonkívü- liekkel. Elenyésző kisebbség kivéte­lével az összes volt MDP tagok csat­lakoztak is az új pártszervezethez, s a többi tsz tagokkal együtt sikerült a tsz megvédése. Másik fontos feladatuknak tartják segíteni a gazdálkodás terveinek he­lyes meghatározását s megismertetve azok helyességét, példájukkal i3 har­colni azok megvalósításáért. A meggyőző, felvilágosító szó különösen az olyan tervek valóra váltásáért, amely az egész tag­ság véleményéből alakult ki, a személyes példával párosulva bi­zonyára többet fog érni, mint a régi módszer, amely sokszor az előkészítetlen beszámoltatások­ban merült ki. Természetesen mindezek még csali a kezdet, a kezdeti próbálkozások, de már ez is mutatja, jó úton járnak az MSZMP tagok. Bizonyára a további áldozatos munka még több jó mód­szerrel gazdagítja tapasztalataikat s egyúttal hozzájárul, hogy a tsz tag­jai valóban virágzó, jómódú életet tudjanak maguknak teremteni. Jó úton halad a bátaszéki Búzakalász Tsz MSZMP-szervezete Ahol a szénakazlak nagyságához mérték a funkciót JSagydorogon u, mint az ország jónéhány községében felvo­nulással, emlékmű döntögeléssel, a pártszervezet székháza elleni táma­dással kezdte meg munkáját az el­lenforradalom. Az eseményeket megelőzően a népi demokrácia ellenséget „moz­gósították” a falut. „Október 27-én este felvonulás lesz, s aki magyarnak vallja magát és harcol a szabadságért, az mellénk áll!” — hangoztaták. A józanul gondolkodók — s ezek képezték a lakosság nagyobb részét — nem ül­tek fel az álhazafiak által hangoz­tatott nacionalis a jelszavaknak. — Így a többezer lelkes községben kö­rülbelül 200 személyt vonultattak fel, élen Kovács Pál (356-os ház­számú), Peti Szabó József, Főfaji Mihály, Gyenis Pityu volt nyilas ve. zető és még jónéhány izgága alakkal, ak’k a községben nem nagy népsze. tűs égnek örvendenek. (A hitelesség kedvéért meg kell említeni azt is, hogy a „forradalmi” hangula hoz Borbély János 100 holdas nagygazda potya bora adta meg az alapot.) A% dso ütjük a pártszer­vezet székházához vezetett, ahol sárbataposták az MDP tábláját, majd a szovjet emlékmű meggyálá- zására került sor. Ekkor már elő­kerültek az ellenforradalmi jelsza­vak, s a hangzavarban mindenkit túlkiabált Reimann Mária nagygazda leánya, aki férfi' meghazudtoló sten. tori hangon kiabálta: „Le a kom­munistákkal, ki kell irtani még az irmagjukat is, úgyhogy 100 évig ki se merjék mondani a kommunista nevet!” E nagy „hőstett” t. i. az emlékmű ledöntése után a tanács­háza elé vonultak, ahol szónoklatok hangzottak el. Ezt követően úgy lát. szott, hogy a ‘ömeg elszéled. — Ne menjünk még szét embe­rek — kiabált Térmeg Sándor ta. ni tó, aki jobboldali beállító tságáról ismeretes. Ha már együtt vagyunk, válasszunk új vezetőséget, mert a régi vezetőkre tovább már nem lesz szükség. A beszéd u án megkezd­ték a nemzeti bizottság tagjainak jelölését. — Tudomásul kell venni, hogy olyan nemze i bizottságot kell választavunk, am*. en egyesül a tekintély és az ész — mondották. A tekintély kedvéért elnöknek Gaál György köztiszteletben álló gazdát választották meg. A titkári teendők­kel Gondos Gyula igazgatóhelyet, test bízták meg. A karba alom veze. tőjévé dr. Téglásy Géza volt horthys ta őrnagyot, helyet esének pedig Halmi János volt csendőrt nevez­ték ki. összeállították a nemzetőrség tag­jait is, melyben vezető szerepet vitt ifj. Csapó István egye emi hallgató. Ezek végezték el aztán a házkuta­tásokat a köz iszteletben álló lakos, ság körében, ÁVH-sokat és fegyve­reket kerestek. A gyűlés méltó befejezését a begyűjtési papírok elégetése képez­te. (Ez ugyan másutt is megtették.) Nagydorog ellenforradalrrárai azon­ban e tekin etben is „világraszólót" akartak produkálni. Borbély János ugyanis azt mondta a begyűjtés egyik alkalmazót jának: — Szerencséié, hogy 27-én este nem volt a tanácsházán, mert ha ott van az összehordott papírok tete­jére magé ráültetjük és úgy gyújtjuk meg. A nemzeti b oHságban — amely állandóan ülésezett — szegény pa­raszt, munkás és iparos nem is ke­rülhetett, s az egyik nagygazda nem is átallotta kijelen eni: „A szegény parasztoknak nincs legelte ési jo. guk, s a. jövőben a jószágokat nem is hajthatják ki a mezőre.” E kije­lentés híre hamar elterjedt a köz­ségben, s a „szegénység” körében másnap már arról beszéltek. „Úgy látszik, a mi falunkban a ■Ménakazlak nagyságához mérték a funkciót." Nagydorogo' is, mint egynéhány községet meglepték a budapes i — magukat felkelőknek nevező — el­len forradalmár ok. Gondos Gyula igazgatóhelyettes meghívta őket az iskolába, hogy bemutassa a „felsza. badítóka1” a tanulóknak. Az udvar- ra kivezényelt gyerekek előtt az egyik felkelő rövid beszéde mon­dó t, melynek keretében ismertette, hogyan kell benzines üveggel meg­semmisíteni a szoviet tankot. Ezt követően Bornemissza Sámuel igaz­gató üdvözlő beszédet mondott. Tizenhét évfg nem mutat- ha'tűk meg magyarságunkat, nem­zeti. érzésünké . A budapesti dicső hazafiak megmu'a+ták ez utat, ame­lyen nekünk haladnunk kell, hogy a magyar szentkorona újra, teljes fé­nyében ragyoghasson hazánk felett.” — Kiál1 sunk elismerésünk jeléül háromszoros éljent a hősök tisztele­tére — indítványozta. így mételyezték az ifjúságot ezek az álhazafiak, akikkel szerencsére a tantestület nagyrésze nem értett egye , s távol is tartotta magát az ehhez hasonló szereplésektől. A nagydorogi ellenforradalmárok- nak, Halmi Jánosnak, Gyenis Pityu­nak és a többieknek akiknek sem­mi közük nincs az igazi hazafiakhoz — bár nagy hangon annak vallották magukat — rövid életű volt r " i- kösdi királyságuk. Működésük alatt megmutat ák igazi arcukat, lelep­lezték magukat a falu elő t. Meg­mutatták, hogy megátalkodott ellen, ségei a szocializmus építésének és az első kínálkozó alkalmat felhasz­nálják a munkás-paraszt hatalom megdön ésére. Hogy ez mégsem si­kerülhetett, ez nemcsak rajtuk múlott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom