Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-13 / 11. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1957. JANUÄK 13. Csak egy „a” betűt A szobában csend volt, amilyen este van, amikor az éjszaka már a kert végiben lopakodik előre, karjait kinyújtja a ház vége felé, hogy beterítse puha, sötétkék fátylával az épületet. A lakásban még nem gyújtottak villanyt, s a fakó est fényében vdlaki ült az asztalnál. Fejét a kezével támasztotta és gondolkozott. Előtte papírok feküdtek az asztalon, amíg világos volt, köztük lapozott, s egynél megállt. Ez volt előtte most is és mintha olvasta volna a sorokat, úgy nézett a papírlapra. Egyedül volt, de úgy érezte, hogy a sötét sarokban van valaki. Mintha öreg tanítója állt volna ott, figyelve minden mozdulatát. Az igazgató úr, — mert kisdiák korában így szólították — aki valamikor, nem is emlékszik rá, hogy hány éve, megfogta a kezét és ketten formálták meg az első zsinórírással írott „a“ hetűt. Nem emlékszik rá, hogy mikor volt ez, de mintha most is érezné a tanító kicsit száraz kezének simítását a fején, amikor azt mondta: —- Na. látod, hogy megy, csak akarni kell. — És ketten kapcsolták össze később az „a“ betűt a „b“-vel, s e kettőt a többivel, míg szó, mondat került papírra az ő gondolatának alapján. S a tanító őt mindig meerdíesérte. mert talán fogékonvabb volt az esze, mint a többié, és egv kicsit talán szorgalmasabb is volt. Ht állította ki vi- gvázónak is a padok elé, ha valahová elment, s neki kellett felírni a táblára a rosszakat, akiket a tanító felelősségre vont, amikor visszajött. ö nem kapott ki sokáig, csak egyszer — először és utoljára —, de akkor nagyon megharagudott a tanítóra, mert azt hitte, hogy igazságtalanul verte meg. Megtanulta ő a leckét akkor is, csak eltévesztette a katedra előtt, s ezért kanott ki a nádpálcával . . . Mindig bántotta ez, mert úgy érezte, hogy igazságtalanul verték meg, s egyszer, amikor már nagy volt, már elvégezte iskoláit és kilénett az életbe, csörtettek körülötte a gondok, ismét érezte, hogy ez az ember őt igazságtalanul megverte. Visszaadja neki. És visszaadta . . . Nem kézzel, hanem betűvel, ami talán az idős embernek jobban fájt, mintha arconcsapta volna. Az utcán, amikor találkoztak, ő is emelt fővel lépett el a tanító mellett, ezzel akarta kifejezni, hogy már egyenrangúak és mint férfi a férfivel állnak szemben egymással. A tanító pedig nem szólt, pedig várta, hogy felelősségre vonja. Nem szólt, megnézte és elfogadta a köszönését, de a szemében olyan különös fény vibrált, ami bánatot fejezett ki. .. ... És most itt, ebben a sötét szobában ismét látta ezt a fényt, megpróbált szembenézni vele, de nem mert. Lesütötte a szemét, mert gondolatban ott volt vele szemben a tanító, nem vádolt a tekintete, hanem nyugodt volt és talán a kezét is megfogta volna — ha „a“ betűt próbál írni —, hogy segítsen. Kellemetlen volt most ez a csend és a félhomály. Villanyt kellett volna gyújtani ,hogy az emlékeket elhessentse magától, de nem volt ereje, hogy kinyújtsa a kezét a villanykapcsoló felé. Vállalni akarta ezt az együttlétet a tanítóval, mert ► | t A SZERELEM Vasárnapi számainkban szemelvényeket közlünk a közel kétezer esztendőből fennmaradt szerelmes levelekből. (Lapunk e rovatát ajánljuk forrásanyagát a szerelmes levelekkel sokat bajló fiataloknak.) I ö megbántotta azt. Bosszút állt azért,! mert diákkorában kikapott. Pedig talán! használt az a verés, mert utána mindig] megtanulta úgy a leckéjét, hogy nem té-| vesztette el, nem keverte össze a sorokat] .. . Sóhajtott maga elé, és megtörölte | verítékező homlokát. — Igazgató úr, ne legyen több ilyen] hálátlan tanítványa, mint én voltam —j suttogta. És szerettte volna, ha most is- { mét itt állna mellette a valóságban is a! tanító, szerette volna, ha megfogja a ke-i zét és közösen rajzolnak egy „a“ betűtj zsinórírással, mert ha ezt megteszi, talán} megbocsátott... Csak egy „a“ betűt.} GYERMEKEKNEK Buni Géza» I A görög király és Dubán története — Lakott valamelyik perzsa városban — kezdte elbeszélését a halász — egy király, aki Görögország felett is uralkodott. Ennek a királynak a testét mindenféle csúnya kiütés borította. A világ minden részéből hivattak híres orvosokat, de egy sem tudta meggyógyítani. Egyszer aztán egy Dubán nevű görög orvos érkezett a városba, egyenesen a palotába ment. és felajánlotta, hogy meggyógyítja a királyt anélkül, hogy valami orvosságot adna be neki, vagy akárcsak megdörzsölné is a testét. — Ha úgy lesz, amint mondod, gazdaggá teszlek gyermekeiddel együtt — mondotta a király —, élethossziglan a palotámban lakhatsz és az én asztalomnál étkezhetsz. Ám mondd meg előre, hogy mikor, menynyi idő alatt gyógyítasz meg. — Holnap meggyógyítalak, ha Allah is így akarja — mondta az orvos. Másnap ismét megjelent az orvos, és a miniszterek színe előtt egy dorongot nyújtott át a királynak e szavakkal: — Felséges királyom, vedd ezt a dorongot, menj ki udvari embereiddel a rétre, játsszál „kiütést”: üsd a labdát a doronggal, amennyire csak bírod, hogy minél messzebb repüljön, mindaddig, amíg a kezed meg nem izzad. Ezzel a nedvességgel húzódik be karodba az orvosság, s terjed szét egész testedben. Labdázás után pedig térj vissza palotádba, fürödjél meg, és aludjál jól. Mire felébredsz, már meg is gyógyultál. A király úgy tett, amint az orvos javasolta, és teljesen eltűnt testéről a kiütés. Gazdagon megjutalmazta az orvost, és attól kezdve ő lett a legbizalmasabb barátja. Volt azonban a királynak egy irigy vezírje, aki módfelett bosszankodott azon, hogy a király ennyire kitünteti az orvost. Egyszer aztán azt mondta a királynak: — Felséges uram. úgy látom, hogy ellenségeddel cselekszel jót. — Ki az én ellenségem? — kérdezte a király. — Senki más, mint Dubán orvos, aki életedre tör. — Belőled az irigység beszél — mondta a király. — Most még gazdagabbá teszem ezt az embert, és még inkább ragaszkodom hozzá. Ha reád hallgatnék, éppen úgy megbánnám, amint Szindbád király megbánta, hogy hűséges sólymát megölte. — Hogyan történt ez, ó királyom? — kérdezte a vezlr. (Ezt a jövő vasárnap olvashatjátok.) VANDALOK Irta: Sz. Dimitrijev A napokban elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Kisfaludy-Stróbl Zsigmondot, a kiváló magyar szobrászművészt, akinek alkotásai Budapest számos terét díszítik. A szovjet emberek jól ismerik e kiváló szobrász műveit. A múlt évben Moszkvában rendezett kiállításon általános elismerést nyert. Stróbl Zsigmond szívélyesen fogadott bennünket műtermében, a Népstadiontól nem messze fekvő kis villáiéban. Kék munkaköpenyben jött elénk. Kezén még ott voltak a gipsz nyomai. Egészen egyedül volt, hacsak a bozontos pulikutyát nem számítóik, amelv n■'ITv figyelemmel kísérte mindenüvé gazdáját. A műterem közepét hatalmas lovasszobor váza foglalja el. Mellette egy majdnem befejezett, gyönyörűen kidolgozott mellszobor áll, amely a száz évvel ezelőtt élt híres magyar szobrászt, Izsó Miklóst ábrázolja. Látva érdeklődésünket, Stróbl így szólt: — Hát igen. Mi nem sztrájkolunk, hanem dolgozunk. Ugyanis a munka — maga az élet. A hetvenkét esztendős mester valóban mindennél többre becsüli, mindennél jobban szereti a munkát, az alkotást. Lelkesen, szinte magafeledten dolgozik, észre sem veszi, bogy a műteremben hideg van, hogy kevés az anyag. stb. Változatlan optimizmussal mondogatja: — Minden rendbejön . . . Persze, kicsiny a műterem, nincs elég gipsz, a segédem is hiányzik, valahol nagyon mesz- sze jár most. De munka nélkül nem lehet meglenni. Stróbl Zsigmond meemutatia K. T. Vo- rnoT'V s7ob-nt és sokáig, őszinte hévvel mesél nekünk az „ő hűséges és nagy bc- rátiá-ól“. A műteremben ott találjuk a nnavtehetségű magvar szobrászművész világhírű alkotásainak egész sorát. Fölindultán mondja el, hogy néhány budapesti szobrát, amelyek a népek barátságát, a békét és humanizmust ábrázolják, a Horthy-fasiszta bandák tönkretették. Indítványoztuk, hogy menjünk végig a városon, hogy győződjünk meg mindenről a saját szemével. Stróbl készségesen beleegyezett. Kőbányán vagyunk, Budapest egyik külvárosában. A park közepén állt Stróbl egyik műve. Egy felszabadító orosz katonát ábrázol, amint kezet ráz a magyar munkásokkal. A bronzalakok most ott hevernek a talapzat tövénél. A szovjet katona arcát egészen szétronesolták: valami barbár a szobron töltötte ki bosszúját. Stróbl Zsigmond dermedten nézi a pusztítást, — Borzalmas! :— szél —, erre nem lehet mentség. Nehéz nekem így látnom ezt e szobrot. Gyűlölöm azokat, akik tönkretesza művészi alkotásokat, akik megcsúfolják a népek barátságát, testvériségét. Stróbl kezdi félredobni a szobron heverő törmeléket és próbálja letisztítani róla a sarat... Mesrvíink fel a Gellért-hesrvre, ahol a világsz"rte ismert monumentális Szabadság-szobor áll. A magyar nén állította annak emlékére, hogy felszabadult a fasiszta iga alól. Az nresr mester nyugtalanul tokintg“t ki a gépkocsi ablakán, már messziről szeretné megáHanítnni, milyen állapotban van kedves alkotása. Igen. itt is pusztított a barbarizmus. Le akarta gázolni, el akarta sönörni mindazt, ami a szabadságra, a demokráciára s a humanizmusra emlékeztetett. A fasiszták felrobbantották az emlékmű tövénél álló szoviet katona szobrát, s:. tördelték az emléktáblákét amelve- ken a Magyarország felszabadításáért vívott harcok hőseinek neve volt rávésve. Stróbl Zsigmond szemében könny csillog. A keze, amint az egvik márványtáb-£ lát fel akaria emelni, reszket — Barátaim — Szól halkan — jobb, ha semmit sem kérdeznek. Nem tudok szólni sem. Csak sírni szeretnék kiáltani ... Ezek nem emberek .Ezek vandálok. És míg ezek a földet tapossák, nem b’bet béke és nyugalom. A félig elpusztult emlékmű mellett szovjet őrszem áll. Búcsúzóul Stróbl Zsigmond keményen megszorítja az őr kezét és azt mondja neki oroszul: „Köszönöm.“ Visszatérünk ismét a városba. Itt va- gvnnk a Szabadság téren. A tér közepén látjuk Stróbl Zsigmond egv másik alkutérét. arnelv a magvar nén és a Szovjetunió testvéri barátságát ielképezi. A talapzatról lerobbantott emlékmű félig már a fülűbe sönnedt. A szoborcsoportban levő alakoknak — még a gyermekeknek is — hiányzik a feje. Hnll-ataenn álltunk a művészet e gyönyörű alkotásénak r«miainál. — Megrendül a lélek az emberben — szólalt moo Stróbl Zsigmond. — Nem bírom tovább . .. A magyar művész műtermében tovább folytattuk a beszélgetést. Mielőtt elbúcsúztunk volna a mestertől, vaskos levél- köteget veit elő az asztalfiókból. Mind a Szovj-tnnióból iött. a barátaitól. Ismerősöktől és ismeretlenektől, akik iól isméik és forrón szeretik a nagvhírű szobrászművészt. — Jó! emlékszem ráink — szólt Stróbl. — De bonvan is feledhetném el a szoviet embereket, hiszen mindig támogatást. baráti segítséget kantám tőlük. Csak köszönve! mondhatok kedves barátaimnak. akikkel együtt harcolunk a békéé i ás azért, lingv szén legv"n az élet. És én erősen hiszem, hogy- győzünk. 1938-ban így elmélkedtek a szerelemről Nincs hatalmad fölöttem! — hangzik a kiáltás rikoltva, kétség- beesetten, makacsul sírva, sóhajtva, riadtan,, zokogva, hetykén, melldön- getéssel, elomolva, támadva, szenve- délybecsuklással, búgó rajongással, gngicsélve, sikoltó haraggal az ember gyötrő és elgyötört szivéből az acél, a szavak, a titokzatosan láthatatlan su garak sírként hallgató vagy boszorkányok szombatjának minden tébo- lyító zajával hangos ördögi kotyvasztó telepei felé. Nincs hatalmad fölöttem! — kiáltja a szív, harsogják a szívek, sírja az anya-szív, dörgi a férfi-kebel, sikoltja a nász-ágyon ellianyalló szűz, gőgi- cséli öntudatlanul a kisgyerek parányi madár-szivecskéje a mérgek, néma hullámok, a vas lángoló vagy fagyos boszorkány-konyhái felé. Gondokban megfakult, fehér avarként szertehulló hajam helyett adhatsz ádámos-évás ősi buja sörényt: a megaláztatások korpáját csámcsogó forró és hideg, túlságosan kemény táplálékokon, maszatos pempökön tönkrement fogaim helyett újakat ültethetsz fáradtan lehiggyent ajkaim mögé; elcserélheted fekély es gyomromat tűz- és jégálló platinaszatyorral; kiégett szemem hiábavaló barlangjába televíziós gömbgépecskéket szerelhetsz; friss bőrbe kötheted megacélozott izmú tagjaimat; megszúvaso- dott csontjaim helyébe újakat döfhetsz testembe — felrepíthetsz a Marsba, levihetsz a Föld izzó gyomrába. berregő masinákon elém vetítheted az emberiség vérmocskos múltját. lelkendező jövőjét, gépet alakíthatsz belőlem, az Emberből, emberré eszesítheted, érzékeny!theted a Gépet, de eggyen. egyetleneggyen nincs és nem lesz hatalmad! Az állatok szerelmét fukarsággal pár pillanatra, napra, hétre, hónapra korlátozta a Természet. De csókomé, az ember csókjáé a borzoneó január, fagyos február. málló március, ábrándos április, lágy május, hevesedé június. hő július, tikkadt augusztus, szerénykedő szeptember, hűvösbe hanyatló október, havat hozó november, deres december minden napja és minden éjszakája! Nincs hatalmad fölöttem! — kiáltja a magát mindenen úrnak, hatalmasnak hivő lombikos. szerszámos Tudomány őfelsége felé örökké gyűrt és örökké gyűretlen párnáiról diadalmasan az örök szerelem. Két óhori levél a sivatagból (A jelen század elejéig Egyiptom homokjában hevert az alábbi két görög levél. Az egyiptomi görögök mindennapi életének számos egyéb emlékével együtt angol ásatások hozták őket napfényre. Papyrusra vannak írva, arra az anyagra, amely mai írás- anyagunknak csak a nevét adta, mert a papírnak semmi köze az egyiptomi iszapsás beléből készült papyrushoz. Mindkettő hitvesi levél. Az egyiket egy egyiptomi görög munkás a feleségének, a másikat ugyancsak a Nílus országában egy keresztény hitre tért görög asszony küldte az urának. Az első levélhez tudni kell. hogy ősi görög jog szerint az apa döntötte el, fel akarja-e nevelni a gyermekét. A. második levélhez Ara=Artemisia rövidek t>, becéző alakja.) nUarion—Alishox Hilarion sokszor üdvözli feleségét, Alist. Tudatom, hogy még mindig Alexandriában vagyunk. Ne nyugtalankodj miattam 1 Mindaddig itt maradok, amíg a behajózás véget nem ér. Kérlek, nagyon kérlek, jól vigyázz a kicsikére és amint itt megkapom, ami jár, elküldöm neked. Mire megjövök, remélem, már túlestél a szülésen. Ha fiú lesz, felneveljük, ha leány, nem. Aphrodisias átadta üzenetedet. Azt üzented, hogy sokat gondolsz rám. Én is tórád. Hogy is lehetne máskép? Űjból kérlek, ne nyugtalankodj miattam. Artemisia— Theodoroshox Artemisia isten nevében köszönti férjeurát, Theodorost. Csak azt a* egyet kérem az Úristentől, hogy téged friss erőben vezessen vissza hozzám. Bajtársad, Apón, e levéllel együtt egy köpenyt is visz neked. Imádkozom, hogy ne legyen bajod. A gyerekek csókoltatnak, csak Amus duzzog, mert hogy leveleidben mindenkinek külön-külön csókot küldsz, de őt soh- se csókoltatod. Csókol Ara. lUiiiUlUUl ADY ENDRE: A könnyek asszonya Bús arcát érzem szivemen A könnyek asszonyának, Rózsás, remegő újjai Most a szívembe vájnak. Érzem az illatát is ám A rózsás gyilkos újjnak S véres szívemre szomorúan A könnyek hnllnak, hullnak. Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít, Itt, itt: az én szivemben. Bosszút itt áll az életért, Aknát itt ás a múltnak. Véres szívemre szomorúan A könnyek hullnak, hullnak. Nagy az én bűnöm. Vesszen is. Kire a végzet mérte, Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát Megérezze, megértse. Maradjon szent talánynak Ő, Maradjon mindig újnak. Véres szívemre szomorúan A könnyek hullnak, hullnak.
