Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-06 / 5. szám
6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. JANUÁR 6. Csak őszintén S párt ereje a tömegek aktív tevékenységében rejlik ' Hozzászólás Szabó Péter ügyész cikkéhez Elhiszem azt, hogy Szabó elvtárs a „Csak őszintén“ című cikkével jót akar •s csak ezért írta meg, s azért, ho{p- •tbaigazítást adjon mindazoknak, akik még mindig a tekervényes és sokszor téveteg utat járják ebben a rendkívüli időszakban, de valahogy — úgy hiszem ■—-, túllőtt a célon. Nem szabad az embereknek úgy nekimenni, ahogy ő teszi cikkében. Itt most az értelmiséggel kapcsolatos kijelentéseire gondolok. A többi között ezeket írja: „. .. Sajnos, meg kell mondanunk, hogy ezek között — olyan értelmiségiekről van szó, akik még nem léptek be az új pártba —, vannak felelős beosztású, eddig magukat marxistának nevezett személyek is ...“ Majd így folytatja: „ ... De hogy fogadjuk el az olyanok passzivitását, akik eddig felelős beosztásban dolgoztak, munkájuk mellett különböző szeminárium- és konferenciai fokon tanították a marxizmust, értelmiségiek, és most azt mondják, még várunk? De vannak olyanok is ezek között, akik azt hirdetik és vallják, hogy a marxizmus valamiféle válságban van. Téveteg álláspont ez . . .“ Az értelmiségre vonatkozó kijelentéseit e szavakkal fejezi be: „... Az említettekén kívül vannak olyan, még nemrégen is hangoskodó értelmiségiek — volt párttagok —, akik azt mondják: — Én az elvemet megtartom, de pártba nem lépek. — Bár nehezen hiszem, ha ezek nem kommunistával beszélnek, hogy akkor is állítják — az elvmegtartást...“ Előrebocsátom, most, mint magánember kívánok vitatkozni. Meg kell mondanom, hogy szerintem a cikk nagyon egyoldalú. Azt is megmondom, hogy miért. Csupán az értelmiségieket csépeli, amiért közülük sokan eddig még nem léptek be a pártba. Azt gondolja talán Szabó elvtárs, hogy akkor minden meg lenne oldva, ha az értelmiségiek közül mindazok belépnének, akik eddig még nem léptek be és egyelőre nincs is szándékuk belépni? Ha ezt hiszi, téved, mert nem így van. mert azt mondták rá, nem megbízható. Ilyesmivel gyökeresen le kell számolni a jövőben. Ha az illető egyetért az alapvető kérdésekben, szaktudásához mérten tölthessen be bármilyen pozíciót. Lássák az emberek a jövőben, ugyanaz a cél vezérli a pártot, mint a népet: boldoggá tenni életünket. Hangsúlyozni kívánom befejezésül: nem az a bűnös elsősorban, aki a hibát elkövette, hanem az, aki elkövettette. Most se tehát az értelmiséget kell okolni elsősorban. Az értelmiség — értelmes emberek. Meg lehet velük értetni — a munkásokkal és a parasztokkal is, — hogy egységben az erő, most már a szó igazi értelmében, és csak egységesen lehet megvalósítani az úját. S a pártban való részvételük és ellenőrzésük folytán ez könnyebben megy. Az Oktatásügyi Kormánybiztosság rendeletet adott ki, amelyben utasítja az oktatási intézményeket, hogy amennyiben, még nem fogtak hozzá az iskolákban keletkezett károk helyreállítási munkáihoz, úgy azt haladéktalanul kezdjék meg. A helyreállítási munkák ellenérté(Ujsághír: Több mint százezer tagja van az MSZMP-nek.) Ez az egyetlen hír is elegendő annak bizonyítására, hogy országszerte erősödnek, létszámban növekednek az újjászerveződő pártszervezetek, fokozatosan átfogják az ország egész életét. A mi megyénkben is — erről már több alkalommal hírt adtunk — csaknem minden községben számos termelőszövetkezetben, állami gazdaságban, gépállomáson, hivatalban és intézményben, valamint üzem ben megalakult már az MSZMP- szervezet. Tagjai sorában ott találjuk az MDP-tagok egy részét, de vannak közöttük olyanok is, akik azelőtt soha nem vettek részt politikai párt munkájában. Számos példa van arra is. hogy olyan idős elvtársak, akiket a Rákosi—Gerő-politika eltaszított két a beruházási bank az újjáépítési alapból folyósítja. Amennyiben a helyreállítási munkák megkezdése tervek és költségvetés nélkül történne, ezeket pótlólag el kell készíteni, mert a munkálatok befejezése után a végelszámolás ezek alapján történik. 1949—50-ben a párttól, most ismét részt kívánnak venni a pártéletben. A legtöbb helyen, ahol azelőtt volt pártszervezet, most ismét megalakult. A kommunisták tehát általában megtették és pedig sikeresen tették meg az első lépést. (Ott,' ahol az alakuló gyűlést meg nem tartották meg, ott természetesen ez a feladat megoldásra vár.) Tovább kell menni most már, az események ezt követelik meg. Az újjászerveződött párt nem lehet meg tömegek nélkül, szüksége van a szimpatizánsokra, akik ugyan nem párttagok, de alapvető kérdésekben egyetértenek vele, segítik annak megvalósítását. E nélkül sem az MSZMP, de egyetlen politikai párt sem tud létezni. Leninnek ezt a tanítását a munkásmozgalom már bebizonyította. Sajnos a legutóbbi időkben mi magyarok is hozzájárultunk egy példával a bizonyításhoz. Az MDP, amíg helyes politikát folytatott s amíg támogatták a tömegek, addig vezető erő tudott lenni. A földetadó-, á gyárakat köztulajdonba vevő-, a jó forintot megteremtő pártnak hittek, bíztak benne a dolgozók. De akkor, amikor a termelőszövetkezeteket sok esetben gazdasági kényszerrel szervezték, amikor a politikai perek koholtságára fény derült, amikor a túlzott iparosítás következtében a dolgozók életszínvonala nem alakult megfelelően akkor fokozatosan elvesztette tömegbefolyását és megbukott. Az MSZMP most napjainkban kezdi meg működését, még számos helyen az alapszervezetek megalakítása is vissza van, de erről, a fontos Hozzászólás „Hí legyen a mezőgazdasági szakemberekkel ?" c. cikkhez Kovács József Magánvállalkozásban Is elvégezhetők az iskolák helyreállítási munkálatai Hasonló témát már felvetett a „Nép- szabadság“ egyik decemberi száma is. amelyre a válasz: „Mi a biztosíték? címen jelent meg. Az illető válaszíró azt fejtegeti a cikkében, hogy mi a biztosíték arranézve, bogy az elkövetett hibák mégegyszer nem ismétlődnek meg, s ezután kifejti a saját elképzeléseit, amelyek szerintem helyesek. Az én nézetem szerint az ilyen vádaskodás az értelmiség ellen csak káros. Ezzel nemcsak hogy nem lehet őket közelebb hozni az új párthoz, hanem még jobban eltávolodnak tőle. Az elmúlt nyolc esztendőben csalódott az értelmiség, de nem csak az értelmiség, hanem a munkások és parasztok ezrei is csalódtak. Ez, ami történt, nemcsak a nemzet, de az egyén tragédiája is volt. Az emberek majdnem az utolsó pillanatig elhitték, hogy minden jó volt ebben az országban, amit Rákosiék csináltak. S ekkor jött a csalódás és a kiábrándulás, amely mindennél rosszabb volt. Meg kellett látniok az embereknek a meztelen valóságot: Rákosiék sok tekintetben néptől idegen politikát folytattak, százezreknek kellett 500—600 forintból „megélniök“, ugyanakkor nagyon sokan pedig súlyos ezreseket tettek zsebre, túlhajszolták a ne-! héziparosítást és a szövetkezesítést, axni- kor ebből sok tekintetben csak kára származott az országiak. Ilyen körülmények után feltehetik a kérdést az emberek: — Mi a biztosíték arra nézve, hogy ezek a hibák mégegyszer nem ismétlődnek meg? Persze a magam részéről mindjárt azt is hozzáfűzöm, hogy nem adok igazat azoknak, akik csak hitetlenséget támasztanak az új párttal és az új kormánnyal szemben. A kormány és a párt eddigi intézkedései nem arra vallanak, hogy ugyanazokat a hibákat meg akarja ismételni, amit egyszer már Rákosiék elkövettek. Ha az ember megAz elmúlt évek bűnös politikája súlyos károkat okozott mezőgazdaságunknak s ezt most különösképpen érzik a mezőgazdasági szakemberek. A Népújságban már jelent meg cikk, a MEDOSZ javaslata, mi legyen a mezőgazdasági szakemberek sorsa, mivel a gépállomások jórészüket kénytelenek lesznek nélkülözni. Erre a tervezetre már válasz is érkezett, Pusztahegyi S.-től, aki nem ért mindenben egyet a tervezettel. Pusztahegyi S. nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy „falura, a tanácsok mellé helyezzenek mezőgazdászokat, akik majd irányítani fogják a parasztságot”. Ezt azzal indokolja meg, hogy ez az intézkedés csak az adminisztrációt szaporítaná, mert ,,a falu parasztsága megelégelte azokat az intézkedéseket, amikor dobszó útján utasították arra, mikor vessen, mikor arasson’’. Viszont nem lehet teljesen egyet- étrteni Pusztahegyi S.-nek ezzel a véleményével. Igaza van abban, hogy a falu parasztsága megelégelte a „felvilágosító, agitációs munkát”, a dobszót, amely azt hirdette, hogy vetni kell, aratni, vagy kapálni. Azzal viszont már nem lehet egyetérteni, hogy nem fogadnák szívesen valahol a mezőgazdasági szakembert. Ugyancsak nem lehet szó az adminisztráció szaporításáról sem, mert nem kell már jelentéseket küldözgetni a vetéstervek teljesítéséről, vagy az egyéb munkák menetéről. Ha vannak rá lehetőségek, küldjenek mezőgazdasági szakembereket a tanácsok mellé, — de csak jólképzett, tapasztalt szakembereket. Természetesen nem aktagyártás lenne a tanácsoknál a mezőgazdász feladata, hanem előadások tartása a gazdálkodás különböző módszereiről. Mintegy két évvel ezelőtt, a tamási járás egyik községében résztvettem egy gazdagyűlésen, ahol a járási fő- agronómus tartott előadást a lucerna, termesztésről, azonfelül szóbakerültek különböző más kérdések is. Talán éjfélig is hallgatták volna a gazdák a főagronómus magyarázatát, ha annak nem kell a vasútállomásra menni 10 óra felé, hogy visszautazhasson. Persze. azt is megemlítették neki a gazdák, azért nem jöttek össze többen, mert attól tartottak, hogy a begyűjtésről lesz szó. Ezzel a példával akarom igazolni, hogy a parasztság szívesen meghallgatja a jó szakmai tanácsokat — mégha pokolba is kívánják az eddig őket csecsemő módjára kezelő „felvilágosító munkát”. Természetesen ha történetesen lesz nek községi mezőgazdászok, azoknak nem az íróasztal mellől kell gazdálkodni — ebben igazat kell adnom Pusztahegyi S.-nek — módot kell találnunk arra, hogy gyakorlati példákon keresztül tanítsák a parasztságot helyesebb gazdálkodási módszerekre. Mindenesetre az alkalmazásnál valóban a tudás, a tapasztalat legyen a mérőléc. Azt a megállapítást sem lehet helyeselni Pusztahegyi S, válaszában, hogy ne járjunk a próbálgatások útján. Igenis, járjunk, de nem 400—500 holdas gyapottermesztési kísérletek, kel. Az ilyenekért valóban nagy árat fizettünk. Viszont kísérleti gazdaságainkban, intézeteinkben valóban az élethez közelálló kísérleteket kell végeznünk — illetve a szakembereknek — olyan kísérleteket, amelyek alapot adnak, hogy már néhány év múlva nagyobb termést adó búzát, kukoricát, más terményt termeljen mező. gazdaságunk, mert a parasztság nagy többsége magáévá teszi a jól bevált újat. (Hány paraszt keresi fel ma már az állatorvost annak érdekében, hogy több jószágot nevelhessen?) Pusztahegyi S. több megállapítását helyeselni lehet. Éppen ideje már, hogy az álszakembereket valóban hozzáértők váltsák fel és ezen kell tevékenykedni a mezőgazdasági szak. szervezeteknek is. Mezőgazdaságunkat rövid idő alatt talpra kell állítani, a hozzáértő szakembereket képességeiknek megfelelő helyhez kell juttatni anélkül, hogy „bürokratává” tennék őket. (Ezt a gépállomási főagro- nómusok mondhatnák meg.) Most már valóban az ország, a nép jövőjéről van szó. BOGNÁR ISTVÁN botlik egy kőben, a következő alkalom- mai elkerüli, vagy pedig azonnal félredobja, hogy ne legyen miben mégegyszer megbotolnia. így van ezzel a kormány és a párt is. A hibákból csak tanulni lehet. Másrészt pedig józan észszel nem képzelhető el, hogy azt a politikát véghez lehetne vinni, amit Rákosiék csináltak Magyarországon. Mit kellene cselekedni? Hirdetni az újat úton-útfclen. Olyan intézkedéseket foganatosítani a jövőben is, amelyek arra vallanak, hogy sem a párt, sem a kormány nem akarja mégegyszer elkövetni a múlt baklövéseit. Olyan politikát folytatni, amit a nép magáévá tesz, vagyis: a nép és a párt politikája és akarata egy legyen. Megnyitni a párt kapuit azok előtt, akik jószándékkal közelednek, de becsukni azok előtt, akik csak ugródeszkának, karrierizmus céljából akarják felhasználni a pártot. Erre azt hiszem, egyébként sem kerülhet sor a jövőben. A közelmúltban nem lehetett osztályvezető az, aki nem volt párttag, Egy turnéé® munkájáról — Az elmúlt hetekben itt. Bikácson is történtek olyan események, mint az ország más területén, de most már rend. nyugalom van. — E szavakkal kezdődött beszélgetésünk a biliácsi tanács elnökével, Vincze Ferenccel. A továbbiakban már inkább arról esik szó, milyen sürgős feladatok megoldása vár q tanácsra, s ezt hogyan igyekeznek megoldani. Természetesen a sok-sok probléma közül nem mindegyikkel foglalkoztunk részletesen, hiszen ahhoz sok hely kellene. Általában a legsürgősebb intézkedéseket a faügyek rendezése követelik meg. — Legfőbb gondunk ez — mondja Vincze Ferenc —, mert egyrészt a lakosságnak is kell a tüzelő és a munkaalkalom, másrészt, hogy a „fekete"- vágásokat s az erdős területek oktalan, káros pusztítását megakadályozzuk. Itt még nem történtek ilyen esetek, vigyázunk rá, hogy ezután se legyenek. A gondosságra jellemző, hogy nemcsak úgy vaktában adják a fakitermelési engedélyeket, .mint sok más községben, hanem egy listára feljegyzik a kiadottakat, első látásra úgy gondolná az ember, hogy csak szaporítják a papírmunkát.. Valóban egy kicsit több munkát jelent ez.' de megtérül, hiszen könnyen ellenőrizhetővé válik, a fakitermelés munkája. — Ügy gondoltuk — magyarázza a tanács elnök —. hogy így biztosabban meg tudjuk akadályozni a jogtalan erdőirtásokat. Ezek után aztán akár bejelentések, akár személyes tapasztalat útján tudomást szerez a tanács fakitermelésről, csak beletekintenek a jegyzékbe, máris látják ki, melyik területre, mikor kérte a fakitermelést. Azt is könnyen meg lehet állapítani, hogy egy-egy engedélyre nem kétszer akar-e valaki kitermelni. A másik, talán még fogasabb kérdés a községben: mi lesz a szerződtetett hízók és más állatok elszállításával? — Nap, mint nap jönnek a tanácshoz a szerződött gazdák — mondja Vincze Ferenc —. de eddig bizony nem sok biztatót tudtunk mondani nekik, mert mi sem kaptunk semmi, tájékoztatást. — Azóta azonban, azt hisszük, kaptak, s e lap hasábjain is megjelent ezzel kapcsolatban a Tolna megyei Állatforgalmi Vállalat áruforgalmi főosztálya vezetőjének, Besenyő Sándornak nyilatkozata. Ha mégsem, szereztek volna tudomást, röviden itt is ismertetjük. Ezek szerint a napokban megkezdik az átvételeket és új szerződéseket is lehet kötni. A további beszélgetést az idő rövidsége akadályozza, s az élet sem áll meg és Vincze Ferencért máris jönnek. Éppen egy vitás faügyet kell a helyszínen megvizsgálni. El is indultak. lenini tanításról nem szabad elfeledkezni, már most hozzá kell látni, hogy a pártszervezeteket megfelelő szimpatizánsok vegyék körül. Ha országosszinten elfogadjuk azt az elvet, hogy politikai párt nem lehet meg tömegek nélkül, akkor el kell fogadni azt is, hogy egyetlen alapszervezet sem képes a saját területén megfelelő politikai munkát végezni, ha nincsenek körülötte szimpatizánsok, akik egyetértenek a párt politikai kérdések alapvető tételeivel és készek harcolni azok megvalósításáért. Már most hozzá kell kezdeni e területen a munkához. Kik legyenek a szimpatizánsok? — vetődik fel a kérdés. Receptet adni erre nem lehet országos és megyei szinten, de még járási szinten is lehetetlen. A szimpatizánsok táborának tömörítését mindenütt a helyi sajátosságok figyelembevételével kell — állandó feladatként — végezni. Köztudomású, hogy általában az alapszervezetek munkájában nem vesz részt valamennyi volt párttag. Nos, a szimpatizánsok elsősorban közülük toborzódhatnak. Ök már közvetlen részt vettek a munkásmozgalomban, vannak tapasztalataik. Tudják, ismerik a munkásosztály pártjának alapvető célkitűzéseit: a kizsákmányolás felszámolása, a dolgozók életkörülményeinek megjavítása, a mezőgazdaság belterjessé tétele, a mezőgazdasági kollektív gazdaságok szervezése a teljes önkéntesség alapján, és lehetne még sorolni. Nos, a pártonkívüliek közül általában ők értik meg leginkább az MSZMP célkitűzéseit és így érthetően az ő táborukból feltétlenül számíthatunk segítségre még akkor is, ha a jövőben sem lépnek be valamennyien a párttagok sorai közé. De lehet-e szervezni a szimpatizánsokat? Erre a kérdésre feltétlenül igennel kell felelni. Helyes politikával a dolgozók széles rétegei egyet értenek majd, magukévá teszik a párt célkitűzéseit. Nos, ebből következik az is, hogy nemcsak a volt párttagok köréből adódik majd a szimpatizánsok széles tömege, hanem a dolgozó társadalom minden rétegéből. Szervezni őket elsősorban azzal lehet, ha a helyes párt és kormányhatározatokat bátran népszerűsítjük, ismertetjük. A szimpatizánsok száma sokszorosa lehet — és kell is, hogy legyen — a párttagokénak. Emlékezzünk arra, hogy a földosztást végző kommunista pártnak kevés tagja volt, de hogy azt különböző tőkés és földbirtokos spekulációval és manőverrel szemben megvalósíthatta, ahhoz a párttagság erején kívül más erők is kellettek. Ezek az erők a szimpatizánsok voltak: az agrárproletárok, a kisgazdák és az egész munkásosztály kiállása. Most, amikor még sok helyen a párt szervezése folyik, ne feledkezzünk meg erről a fontos feladatról. A pártmunka során egyre inkább előtérbe kell e munkának kerülnie és soha, soha nem szabad megfeledkezni erről. A kizsákmányolásmentes társadalom megvalósítása hosszú politikai, harci munka. Ha e harcban a proletariátus pártját támogatják a pártonkívüliek, akkor siker koronázza a munkát. Ha súlyos hibákat követ el, akkor sok mindent elölről kell kezdeni. Most, hogy megkezdődik a pártszervezetekben a rendszeres politikai munka, gondoljunk a kívülállók bizalmának megnyerésére. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy ismertetni kell a párt ideiglenes programját, majd pedig a kongresz- szus által elfogadott programot, ismertessük a munkás-paraszt forradalmi kormány intézkedéseit, amelyek mindegyike a nép érdekeit képviseli. A tamási járásban ezekben a napokban a megalakult pártszervezetekben már megkezdődik a rendszeres pártélet. Minden községben a helyi viszonyoknak megfelelően megtárgyalják az előttük álló feladatokat. A legfontosabb feladat: a pártszervező munka mellett felvilágosító munkával elvegyülni a tömegek között, jelt adni arról, hogy a kommunisták megkezdik a rendszeres politikai munkájukat az üzemekben, a falvakban, az élet minden terén. Legyen a jelszó az egyáltalán kampány- feladatnak nem nevezhető munka során: kommunisták, a tömegek közé? 1 I i i
