Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 5. szám

1957. JANUÁR 6. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 ► Gondolatok a magyar szocializmusról [ . - VITS - I Történet a Farkasról és a törvényességről Ma már a gondolkodó emberek többsége előtt világos, hogy a régi módon gazdálkodni nem lehet. Nem folytathatjuk azt a csőd-politikát, mely szép lakkozott számok mellett kevés eredményt hozott a dolgozók­nak. De ha a régi módon nem gazdál­kodhatunk, mert esztelenség lenne, akkor hogyan, milyen úton járjunk a jövőben. Ez ma még igen vitatott kérdés és vitatkozni is kell rajta. Nem szabad várni, hogy majd he­lyettünk egy agytröszt szabja meg a gazdálkodás módját és rendszerét, számukra csak a végrehajtás feladata háruljon. Mindenki, aki hozzáértő és szí­vén viseli a nemzet sorsát, részt kell, hogy vegyen a jövő gazda­ságának kialakításában és nem szabad hagyni, hogy a hozzá nem értők erőszakolják rá a népre. Ezt az alkalmat ragadom meg, hogy egyes kérdésekről már korábban is kialakult véleményemet elmondjam. Már hosszú ideje igen komoly problémát jelentett az iparcikkek minőségének és választékának ja­vítása. Próbálták különböző prémiu­mokkal, versenyszervezéssel és egye­bekkel javítani a helyzeten. Mind­ezek azonban komoly eredményhez nem vezettek, mert a vállalatuk éle­tében a legfontosabb a forint-terv teljesítése volt. A forint-terv teljesítése lebegett minden vállalat szeme előtt és azt tűzön-vízen át teljesíteni kellett még akkor is, ha anyagpazarlással — sőt ez még jobban hozzá is segítette — járt együtt, vagy a minőség rová­sára ment. Nem egy esetet hallot­tunk már, hogy a vállalatok nem so­kat adnak a választékra, mert ez gazdaságilag hátrányos számára. Pél­dául a Fehémeműgyár jobban tudta teljesíteni forint-tervét, ha csak nagy méretű férfiingeket gyártott, stb. Tervszerűség ide vagy oda ezt nem lehet ésszerű gazdálkodásnak ne­vezni. Mindennek az okát két dologban látom: Először a vállalatok megkö­töttsége, felülről való bürokratikus vezetése. Másodszor az a tény, hogy a vevők (kereskedelmi szervek és a tényleges fogyasztók) ki voltak szol­gáltatva az eladóknak, az ipari üze­meknek. Sőt, ha valamelyik szerv kifogást mert emelni egy ipari vállalatnál a minőség vagy a késedelmes szállítás miatt, akkor az ipari vállalat, mintegy büntetésként beszüntette a szállítást, vagy más módon próbálta megtorolni. A vevők pedig örültek, ha kaptak valamilyen árut. Az egészséges a for. dítottja lenne. Az ipari üzemek ver­sengjenek a vevőkért. A vevő legyen az az ellenőrző szerv, amely elsősor­ban megmondja, hogy egy áru jó-e, rcssz-e, megveszi-e vagy sem. Tehát a kereskedelemnek, ne kelljen min­dent megvenni az ipartól. Ez száz­szorta jobban ösztönzi a vállalatokat arra, hogy javítsa a minőséget, mint a legjobban kidolgozott prémium- rendszer, vagy prémium-feltétel. A keresletnek és a kínálatnak az az alakulása legyen az a baro­méter, amely jelzi, hogy egy-egy vállalatnál jól gazdálkodnak-e vagy rosszul. Mindehhez azonban nagyfokú önál­lóságra van szüksége a vállalatnak. A gazdasági életnek egy igen fontos jellemzője az árrendszer. Az elmúlt időkben igen sok szó esett az érték­törvényről, annak „tudatos“ felhasz­nálásáról, stb. De az elmúlt időszak gazdaságpolitikájának egyik jellem, zője volt az értéktörvény tudatos megsértése, amit árrendszerünk is tükrözött. Egyes iparágakban, egyes iparcikkeknél az áraknak — az ér­tékrészek figyelmen kívül hagyásá­val való — megállapítása azt ered­ményezte, hogy bár a vállalat egyéb­ként rosszul dolgozott, mégis nyere­séges volt, mások viszont ha kitették a lelkűket, akkor sem tudtak jöve­delmezően termelni. Evvel a jöve­delmezőség és veszteség fiktívvé vált. Mindezt elfogadható módon indokol­ni nem tudták és nem is lehetett. A bűvös-szó a „felsőbb népgazdasági érdek“ volt. Gazdaságunkat olyan alapokra kell helyezni, hogy a nyere­ség ott jelentkezzen, ahol az kelet­kezett, olyan árrendszer kell, amely hűen igazodik az értékarányokhoz. Ekkor majd kiderül, hogy melyik az a vállalat, amely tényleg jól dolgozik és melyik az, amelyik­nek portáján nincs minden rend­ben. t A gazdasági jövedelmezőségnek ► és a népjólét emelésének fontos té- ► nyezője az önköltségcsökkentés és a £ munka termelékenységének emelése. I Ez a két fogalom azonban igen kese- ► rűvé tette a dolgozók szájaízét. mert* a saját bőrükön érezték, hogy a t Gerő-féle gazdaságpolitikában az l önköltségcsökkenés az ő bérének ► csökkenését, a munka termelékeny-► ségének növelése pedig, normájának £ növelését, a munka intenzitásának £ fokozását jelentette. Milyen gazdaság ► az, ahol a munkás bérével krajcáros-^ kodni kell, hol a béralaptúllépés a ► legnagyobb szentségtörésnek számii, l de ugyanakkor büntetlenül lehet ► nyersanyagot, stb pazarolni? ► Az a véleményem, hogy a gazda sági élet egyetlen pontján sem lehet p rendelkezésekkel, határozatokkal, at mutatószámok ezreivel helyettesíteni ► a gazdasági élet objektív törvényért. ► Számtalan véleményt h állottám ► már, hogy a gazdasági élet nagyfokú t liberalizálása, végül is anarchiához, ► a gazdasági javak tervszerűtlen ván- - dorlásához („tőkeáramlásához“) és £ végül is válsághoz vezet. V élemé- £ nyem szerint ezt megakadályozni * csak úgy lehet, ha az állam, a nép- ► gazdaság legfőbb arányait érintő be- ► ruházásekat felsőbb szinten mégha- f tározza és megszabja. Ez elejét veszi l az anyagi javak tervszerűtlen vén- ► dorlásának másrészt, ha az állam tar- > talékokkal rendelkezik, ezzel a keres- f let és a kínálat egyensúlyát fenn* tudja tartani. És az a konkurrencia. ► melyet a vállalatok önállósága elő- ► idézhet, nem hogy fékezni fogja a * gazdaság fejlődését, hanem nagy mér-* tékben ösztönzi azt. A gonosz Farkas a folyóparton sétálgatott s arra gondolt, hogy milyen jó lenne gyenge nyúlpecse- nyét enni. Nem volt éhes a Farkas, szó sincs róla, csak éppen mohó volt és falánk és mindig szeretett volna nyúlpecsenyét enni. Amint így sé­tált, egyszerre megpillantotta a kis Nyulat, aki gyanútlanul ballagott a virágok között s örült a tavasznak és az életnek. A szíve csupa jóság volt és ártatlanság s talán fütyöré- szett is, ha ugyan a nyulak egyálta­lán tudnak fütyörészni. A gonosz Farkas egyetlen ugrással mellette termett. — Most megvagy gonosztevő, — rivállt az ártatlanra. — Ezer sze­rencse, hogy elég éber voltam s ide­jében lelepleztelek. A kis Nyúl értelmetlenül nézett a gonosz Farkasra. — Nem értem, hogy mit beszélsz, — mondta és mosolyogni próbált. — Itt sétáltam a folyóparton a vidám füvek és a boldog virágok között és arra gondoltam, hogy milyen jó élni. — Álnok vagy és hazug, — ordí­totta a Farkas. — Pedig, ha őszin­tén és töredelmesen beváltánál mindent, az még talán segítene raj­tad. Mert láttam, te megátalkodott, hogy meg akartál ölni. A kis Nyúlnak majdnem leesett az álla. — Meg akartalak ölni? — kérdez­te csodálkozva. — Nem akartalak megölni, de jól tudod, hogy meg se tehetném, mert te sokkal erősebb vagy, mint én. A Farkas egy pillanatig elgondol­kozott. — No jó, ez igaz, — dörmögte, — de ha erősebb lennél nálam, nem törnél-e az életemre? A kis Nyálba kezdett visszatérni az élet. — Nézd, Farkas koma, — mondta, — ha erősebb lennék, mint te, lehet­séges, hogy megölnélek, de erről szó sem lehet, mert gyengébb vagyok. — Ne magyarázkodj, ne magya­rázkodj, te álnok, kétszínű Nyúl! _ o rdított magából kikelve a Farkas. — Arra felelj inkább, ha megölnél, akkor nyilván fel is falnál, igaz? A kis Nyúl egyik ámulatból a másikba esett. — Hogyan ehetnétek meg, te meg. tévesztett Farkas, amikor nem is vagyok húsevő, — mondta szelíden. A Farkas ismét elgondolkozott. Az igaz, hogy nem vagy hús­evő. De tegyük fel, hogy húsevő lennél, akkor csak megennél engem, nem igaz? A kis Nyúl ismét mosolygott, de ebben a mosolyban már rettegés is volt. — Nézd csak, — mondta, — ha erősebb lennék, mint te és ha hús­evő is lennék, hát nem mondom, akkor lehet, hogy megölnélek s az is lehet, hogy akkor meg is ennélek. De nincs így, tehát ne is beszél­jünk róla. — De igenis, beszéljünk róla, — üvöltötte a Farkas. — Mert ezzel beismerted gyalázatos szándékodat s ezer szerencse, hogy elég éber vol­tam s ezzel sikerült megmentenem az életemet És ezzel hirtelen mozdulattal ki­tekerte a Nyúl nyakát s a következő pillanatban felfalta a szent Tör­vénytelenség nevében. CSÄNYI LÁSZLÓ Besze László közgazdász A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Kovács Antal regölyi lakos arról ír szerkesztőségünkhöz küldött leve­lében, hogy három szobás házát négy éven keresztül iskola céljára hasz­nálták. Mint írja, az iskolát másik házba helyezték át, így felszabadult a lakás amelyre a földművesszövetkezet jelentette be igényét, holott neki és csa­ládjának is szüksége lenne a házra. Végül arra kér felvilágosítást, mi az eljárás abban az esetben, ha az illetékes bérlő nem fizetett lakbért. • A levélre szerkesztőségünk az alábbiakban válaszol: Amennyiben az ingatlan, jelen esetben a ház nem alkalmi, hanem ma­gántulajdonban van és 3 szobánál nagyobb, igénybeveheti saját, vagy családja számára. Abban az esetben, ha a ház magán tulajdon, de három szobánál na­gyobb, a saját szükségletén felüli lakrésszel a tanács rendelkezik. Ami a lakbérkövetelést illeti ha megegyezés útján nem tudnak közös nevezőre jutni, forduljon a bírósághoz. ► HAAJ.AAAAAAAAXAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAá AAAAA 800 000 forint értékű pirospaprikát foglalt le a kalocsai rendőrség Szek- szárdon. Mint köztudomású, napjaink ban rendkívül nagymértékben meg­indult az üzérkedés a pirospapriká­val. A paprikát nagymennyiségben Kalocsáról és a kalocsai járásból szál. lítják az üzérkedők. Egy ilyen üzér­kedő társaság nyomán indult el a kalocsai rendőrség és Szekszárdon nemrégiben sikerült lefoglalnia 800 ezer forint értékű pirospaprikát. Az is köztudomású, hogy a paprika­kereskedelem állami monopólium. A rendőrség kezére mintegy 70 mázsa pirospaprika került. Ez után a meny- nyiség után, — ha sikerül' eladniok az üzérkedőknek — 500.000 forint kára származott volna az államnak. A nyomozás ebben az ügyben folya­matban van. A* alábbiakban személyes élményekről számolok be, amelyeket azokon a forró októberi napokon szereztem, amikor az utóbbi évek bűnös politikájának követ­keztében egyre magasabbra csapott az elégedetlenség hulláma, vér folyt a pesti ntcáa. X beszámoló a Közgazdasági Egyetemen történtekkel foglalkozik, mi­vel e sorok írója a' Közgazdasági Egye­temen dolgozik és élményei is innen származnak. I. Előzmények A* október 22-i és 23-i események előtt már jóval erjedt, mozgott az egye­tem. Az SZKP XX. Kongresszusa után tanárok és diákok egyre határozottabban adtak bangót olyan véleményeknek, hogy nagyon-nagyon rosszul mennek a dolgok hazánkban, hogy nálunk is tiszta vizet kell önteni a pohárba, stb. A párt­vezetés nyilatkozatai kiábrándítókig ha­tottak, május—júniusban is már nagyon forró volt a hangulat. Az 1956. júliusi határozat, Rákosi távozása némileg csil­lapítókig halott, de felemás intézkedések csak halasztották a kirobbanást. Párt- és DISZ-taggyűléseken, a Potőfi-körben egymás közötti beszélgetésekben, min­denhol a politikai és gazdasági kérdé­seink újat, eddigieknél jobbat követellek diákok és tanárok egyaránt. A fő problémák: Gazdaságpolitikánkban magyar viszo- -svunknak mpírfelelőhb módszerek szűk­így történi II. Tömeggyűlések, az október 23-1 tüntetés doltan kell cselekednie. Feladatunk ket­tős: 1. Az igazi demokratizmus követelése, szélesítése és megteremtése a gazdasági és politikai életben egyaránt. 2. Mindenféle szélsőséges, provokációs és anarchista megnyilvánulás leszerelése és elfojtása. A Közgazdaságtudományi Egyetem Diáknagygyűlése a múltból eredő gazda­sági és politikai hibák megszüntetése céljából az alábbi követeléseket terjeszti a legfelsőbb állami és pártszervekhez. Testvéri együttérzésünket és szolidari­tásunkat fejezzük ki lengyel elvtársaink harcával. Harcukat követendő példámik tekintj ük. Követeljük : 1. Szégyenletesnek tartjuk, hogy ve­zető közgazdászaink a legégetőbb po­litikai és gazdasági kérdésekkel kap­csolatban mély hallgatásba burkolóz­nak. Követeljük, hogy foglaljanak állást és alkotó módon vegyenek részt a gazdasági kérdések meg­oldásában. Széleskörű szakköri vitákra támaszkodva tisztázzák országunk gaz­dasági perspektíváját. A gazdaságpoliti­kában elkövetett hibákért az illetékese­ket — többek között Dereit, Andicsot. Szálait, Kovács Istvánt —- vonják fele­lősségre. 2. Politikai és gazdasági kérdésekben a legteljesebb őszinteséget és a legtelje­sebb szocialista demokratizmust Szün­tessék meg a gazdasági adatok titkossá­gát, a zavaró rádióadókat, a nyugati folyóiratok és újságok szabad behozatala elé gördített akadályokat. 3. Az egész magyar nép érdekeit kép­viselő népfrontpolitikát. Március 15-ét, valamint október 6-át nyilvánítsák munkaszüneti nappá. Legyenek ezek a napok nagy nemzeti múltunk méltó ün­nepei. (4..) Folytassunk az ország érdekeinek megfelelően reális gazdasági alapokon nyugvó önálló bel- és külpolitikát. 5. Távolítsák el az állami és a párt; vezetésből azokat — személyre való te­kintet nélkül —, akik tudatlanságból vagy rosszakaratból politikai és gazda­sági haladásunkat gátolják. Szüntessék meg a káderkicmelést. 6. Helyezzék vissza Nagy Imre elv- társat a legfelsőbb állami és pártveze­tésbe. 7. Farkas Mihály tárgyalása legyen nyilvános. Rákosi Mátyástól vonják meg ma is viselt közéleti tisztségeit. Rákosi Mátyást és bűnrészeséit vonják felelős­ségre. 5. Töröljék el a káderlapokat és szün­tessék meg a személyzeti osztályokat. 9. Követeljük a politikai perekben el­ítéltek szabadonhocsátását. Politikai pe­rekben töröljék el a halálbüntetést. 10. Követeljük a Közgazdász Társaság mielőbbi létrehozását, mely hivatva lesz a közgazdász-továbbképzés központi irá­nyítására. a közgazdász szakma erkölcsi és anyagi megbecsülésének helyreállítá­sára. Ezután a felhívás 11—22. pontja az egyetemi ifjúság speciális anyagi és ta­nulmányi követeléseit tartalmazza. ^Folytatjuk) GACSÄLYI ISTVÁN legesek. A magasletszamu nem termelő étszám csökkentése, kisebb beraházá- ok, stb. Nyíltan, ország-világ előtt, mossuk isztára becsületünket. Jóvá kell tenni, mennyire lehet, az igazságtalanságokat. Egyetemi hallgatóink szociális viszo- íyait javítsuk meg, a fiatal értelmiség­iek nagyobb megbecsülést! A követelé- ;ek jogosságának elismerésén, Ígéreteken dvül nem sok történt. A hangulat izzott. egyetem harcos elszántságát jelle­nezte a néma, komor demonstráció, 3ajk elvtárs temetésén, október 6-án. Az igyetem teljes létszámmal, egységben, minden különösebb előkészítés nélkül, lémán tüntetett Rajk elvtárs gyilkosai ;llen. A felsőbb párlszervek még a temeté­seken részvevők százezres tömegeinek í figyelmeztetését sem értették meg. Az egyetemen közben nyilvánosságra került Rákosi :1955-ös beszéde, amely­ben cinikusan beszélt a termelőszövcl kezeti mozgalom erőszakos módszerei­ről, szidalmazta Tito elvtársat. Az egye­tem hangulatát az jellemezte októbei közepén, hogy határozottabban kell ki fejezni állásfoglalásunkat a demokratizá ]r»r?ácí>r+ n Kppcíilpt^rt PIRtiínl fontosak országos és egyetemi viszony­latban és amelyeket megoldhatónak tar­tott. Ezeket egy felhívásban foglalta össze. A felhívás szövege az alábbi: „Mi, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem hallgatói ,mint a magyar nép fiai, szívvel-lélekkel együtt- '-rzünk és egyek vagyunk a szocializ­must építő magyar néppel és az alkotó marxizmus szellemében kívánunk to­vább haladni. Azért választottuk a köz- gazdasági pályát, hogy minden erőnket és tudásunkat a dolgozó nép életének jobbátételére, az ország felvirágoztatá­sára és lakóinak boldogabbá tételére használhassuk. Az elmúlt években azonban nemes törekvéseink kibontakoztatásában bűnös fők és kezek gáládul megakadályoztak bennünket. Az a politikai irányvonal, mely a nép szemének bekötésén, a nép szavának elfojtásán, szellemi rabszolga­ságon és a legbrutállsabb önkényen ala­pult, béklyóba" kötötte a nép alkotó te­vékenységének és szellemének érvénye­sülését, szellemi sötétségbe és gazdasági katasztrófa szélére vitte az országot és népünket. Ennek a politikai irányvonalnak kép­viselői most azon fáradoznak, hogy egy­részt az általános demokratizálódási fo­lyamatot gátolják, másrészt — ameny- nyiben ez nem sikerül nekik —• igye­keznek a forrongó néphangulatot a pro­vokáció és az anarchia irányában fej­leszteni, hogy ezáltal igazolják régebbi bűnös politikáinkat, annak helyességét és jogosságát. Ilyen körülmények között minden becsületes és a néphez igazán Tni Miíipmclf öntudatosan ós mpffffon­Aa egyetemen a gyűlések egymást ér tik. Az egyetem ifjúsága október 22-éi ■agygyűlést tartott, ahol összeállított! izokat a politikai és gazdasági követelő- eket, amelyek megoldása, véleménye zerint, továbbfejlődésünk szempontjából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom