Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-05 / 4. szám

1957. JANUAR 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 2 „Mit kezdjünk a 70 millióval ?" Hetven millió — ennyi értéket kép­visel a Tolnai Sertéstenyésztő Válla­lat. S miközben már most az új év első napjaiban mindenütt azon pro- blémáznak a munkástanácsok, a szak emberekkel együtt hogy a gondjukra bízott termelőeszközökkel hogyan ál­líthatnak elő minél több értéket — ebben a hatalmas nagy célgazdaság­ban nem tudja senki, hogy mi az irány, mi a cél. A kocáknak viszont enni kell, a munkásoknak fizetni kell. De miből, hogyan? (!)... Az itt a kérdés, hogy továbbra is fennmarad­hat-e a Tolnai Sertéstenyésztő Válla­lat mint ráfizetéses gazdaság, vagy megszüntetik, vagy szabad kezet ad- | nak a munkástanácsnak és a vezető szakembereknek, hogy úgy forgassák magukat ,ahogy tudják, de rentábilis legyen a gazdaság. A fenti kérdésekről hosszasan elbeszélgettünk Rend Mik­lóssal, a Sertéstenyésztő Vállalat munkástanácsának az elnökével, Sze­keres János igazgatóval, az ÜB elnök­kel és a főkönyvelővel, őszintén fel­tárták, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. íme: a 26.000 darab koca ta­karmányát egyik napról a másikra teremtik elő. Amint a munkástanács elnöke mondja ezt, komoly ráfizetés­sel tudják csak megtenni. Ott áll a vállalat, hogy a legutóbb meg­jelent munkaügyi rendeletek értelmében több munkást el lehetne, illetve el kellene bocsá­tani. De nem tudják hogy mi a per­spektíva, s ezt nem merik megtenni. Különben is nagyon fonák helyzetben van a Sertéstenyésztő Vállalat. Egy szép napon elfogy az egyszámlán lévő .pénz, s a bank törvényekre hivatkoz­va nem ad a vállalatnak kiutalást. El kellett volna már készíteni, vagy leg­alább is meg kellett volna kezdeni az 1957-es termelési terv kidolgozását. De erre nincs alap. Ezek a gondok. Ne csah létezzen, dolgozzon is valamit a minisztérium A Sertéstenyésztő Vállalat felettes hatóságai nagyon hálásak a vállalat dolgozóinak, s elhalmozták őket elis­meréssel, amiért a nehéz időkben is helytálltak, a nagy értéket képviselő sertésállományban kár nem esett. Ezt a tolnaiak megköszönték, de azt mondják — s teljesen igazuk van — ez nem elég az üdvösséghez. Itt ha­tározott, gyors intézkedésre van szük­ség. S hogy könnyebb legyen megha­tározni a tennivalókat, tolmácsoljuk a Sertéstenyésztő Vállalat munkásta­nácsának néhány elképzelését Az lenne a leghelyesebb, ha nem a süldőket adná tovább a vál­lalat, hanem kész hízókat adna az ál­lamnak. Ezenkívül fontos volna, hogy minden üzemegységben kisebb tehe­nészetet létesítsenek, mert nagyon megdrágítja a malacnevelést az, hogy Tolnára Majosról hordják a fölözött tejet és a savót. A harmadik javaslat pedig az lenne, hogy a Sertéstenyész­tő Vállalattal, mint ilyennel, ne fű- szerpaprikát és dohányt termeltesse­nek, hanem takarmányt. Mi a munkástanács javaslataihoz csak annyit teszünk: Minden késede­lem nélkül vizsgálják meg az illeté­kesek a fent említett néhány javasla­tot és döntsenek, mert ott állunk, hogy a Tolnai Sertéstenyésztő Válla­lat munkástanácsa és szakvezetői nem tudnak mit kezdeni a 70 millió forint értékű nemes disznóállomány- nyal. Ha nincs szén — nincs snapsz! A vasúton túl, az ONCSA-házakon innen, a Csörge-tó felé vezető út men tén van egy kis üzem. Ez nem mese, k ez valóság. Érdekessége, hogy még itt Szekszárdon is kevesen ismerik, pe­dig a kis üzem árui sok országot be­jártak már. A pálinkát, borpárlatot szívesen vette a Szovjetunió, de el­jutottak az itt készült italok Német- prszágba, Svájcba és a szigetországba, Angliába is. Az üzem neve, Nagyka­nizsai Gyümölcsszeszipari Vállalat szekszárdi telepe és a legnagyobb baja: hogy jelenleg nem működik. A komlóiak segíthetnek December 1-e óta nem dolgoznak az üzem munkásai, pedig nyersanyag van bőven. A vermekben. 30 vagon le­darált kékszilva vár arra, hogy elő­deinek sorsára jusson és mint jófajta pálinka öregbítse az üzem hírnevét, k Ez a készlet két hónapra elegendő, F nem is beszélve a vállalat egyéb tar­talékairól. Az eddigi egyhónapos állás máris körülbelül 20.000 liter gyümölcs pálinkától fosztotta meg a szeszked­velők népes táborát. A baj orvossága a bányászok kezében van. Ha a kom­lóiak küldenek szenet, már a jövő hét végén megkezdhetnék a szesz- gyártást. Napi 1000 liter pálinka Akadálytalan üzemeltetés mellett egy hónap alatt 25.000 liter pálinkát készít az üzem, s ez a jó munkásgár­da mellett elsősorban a korszerű be­rendezésnek köszönhető. A ledarált alma, szilva, vagy barack belekerül az üstökbe és ettől kezdve emberi kéz már nem nyúl hozzá, gépek, csövek, szivattyúk viszik tovább tekervényes útján a nyersanyagot egészen az üveggel bélelt vagonos tartályokig, de itt már pálinka a neve. Csakis így, a felszerelések állandó korszerűsíté­sévei lehetett elérni, hogy az üzem naponta 1000 liter szeszt tud készí­teni. Hol a tollnokok hada ? Ne sértődjenek meg az irodai dol­gozók, egy ember csak akkor lesz idéző jeles tollnokká, ha feleslegessé válik. És ez megint érdekessége en­nek az üzemnek. Itt ugyanis se admi­nisztrátor, se könyvelő, se normás, nincsen. Inotái Béla, a telepve­zető ellátja az összes írásbeli munkát. Az üzem átlagosan 20 fővel dolgozik, a telepvezetőn kívül ez mind fizikai munkás. Amennyire tájékozódni si­került, nem is hiányzik az ellenőrző és adminisztratív személyzet sőt, et­től a telep még nyereséggel is dol­gozik. Szeszbarátok figyelmébe! Az elmúlt két évben a telep ex­portra dolgozott és kiváló készítmé­nyei nagyon kapósok voltak. Kellemes hírként közölhetjük, hogy ideiglene­sen belföldi fogyasztásra dolgoznak, amint megérkezik a szén. Az üzem­nek az a feladata, hogy Tolna és Ba- ranya megyét ellássa gyümölcspálin­kával. Komlóiak tehát figyelem, a szekszárdi telep és a szeszkedvelők várják a segítséget — a szenet. Mi újság a gépállomásokon ? Lenne tennivalója a munkástanácsnak — Wippon és személygép- cocsik érkeznek — Valamennyi gépállomás ügye— Egy nyilatkozat Egy percig sem vitás, hogy az áramkorlátozások miatt nem a leg­könnyebb feladat megoldani a folya­matos gépjavítást. Különösen nem könnyű, ha annak megoldására még csak némi erőfeszítéseket sem tesz­nek. A pincehelyi gépállomáson pél­dául nem törődnek azzal, hogy meg­oldják az áramhiány okozta kiesése­ket, pedig nem lenne ördöngösség, csak a hegesztő dinamót kellene traktorral, vagy az esztergapadot más motorral meghajtatni. A pincehelyi gépállomás vezetői már november elején arról pa­naszkodtak, hogy nem tudják foglalkoztatni dolgozóik egy ré­szét. A megyei igazgatóság ja­vasolta, hogy végezzék el a gépek leápolását, vagy a brigádszállá­sokon lévő gépeket, eszközöket hordják össze. Minderre azon­ban nem került sor. Sajnos közben a munkástanács tag­jai nyakig merültek és napokig vitat­koztak azon, hogy kell-e a gépállo­másra adminisztrátor, vagy sem. Fontos, hogy az ilyen problémák is napirendre kerüljenek, ez azonban nem jelentheti azt, hogy a többi pro­blémával nem kell törődni. A pince­helyi, a tamási és a többi gépállomá­sok munkástanácsainak komoly és széleskörű feladatot kell megoldani, a gépjavítás, a tavaszi munkákra való felkészülés terén a figyelem, a kollektív munka erre összpontosuljon tehát. • A Gépállomások Megyei Igazgató­ságának több munkatársa ma utazott fel Budapestre, hogy hét darab más­fél tonnás Wippon gépkocsit és kettő darab személygépkocsit vegyenek át. A Wippon kocsikat elsősorban azok a gépállomások kapják, akik nagy te­rülettel rendelkeznek vagy teher­autójuk nincs. így ezekből a bony­hádi, dalmandi, szedresi, várdombi, varsádi, nagydorogi és a dunaszent- györgyi gépállomások részesülnek, míg a két személygépkocsiból az egyik Varsádon, a másik az igazgató­ságon marad. * Többször írtunk már arról, hogy a gépállomásokról több teherautóval indultak el üzemanyagért Szőnybe, Almásfüzitőre, vagy Pétre. Az autó­karavánok minden esetben szerencsé­vel jártak, tudtak üzemanyagot hoz­ni és a rossz idő beállta előtt a ka­pott üzemanyaggal a határban szán­tani tudtak és szállításokat pedig je­lenleg is tudnak végezni. Az új év utolsó hetében újabb négy kocsival indultak el Almás­füzitőre, ahonnét 85 mázsa kenő­olajat és mintegy 25 mázsa ben­zint hoztak. E mennyiségnél azonban többet is hozhattak volna, ha nemcsak a szed­resi, iregszemcsei és a nagydorogi gépállomások indítanak gépkocsit, hanem a 12 gépállomás közül vala­mennyien. Nem lehet megérteni azo­kat a gépállomásokat, akik csak vár­ják a sültgalambot és nem nézik azt, hogy a felmerült nehezítő körülmény miatt saját maguknak kell az üzem­anyagért elmenni. Nem lehet meg­érteni Kozma Gyulát, a teveli gépál­lomás igazgatóját, aki úgy nyilatko­zik, hogy nem kell nekünk üzem­anyag, tavasszal a gazdák lóval szán­tanak majd. Téves és helytelen ez a felfogás, mert éppen a dolgozó parasztok is­merték, szerették meg a traktort, a gép munkáját, s ezért továbbra is igénybe veszik azt. Vajon akkor mire hivatkoznak majd a teveliek? * Aki próbálta már, az saját ,,bőrén“ tapasztalhatta, hogy a kovácsok mun kája nem valami könnyű mesterség, amelyet eddig nem igen fizettek meg. 1957. január 1-ével életbelépő vasipari dolgozók új bérrendszere azonban változtat ezen. — Azelőtt bizony nem fizették meg a kovácsmunkát — mondotta Tóth Ferenc, a nagydorogi gépállomás ko­vácsmestere. A múlt évben is — foly­tatta — nyolc órai munkaidő alatt, havonta, átlagosan nem kerestem többet 900 forintnál. Pedig előfor­dult nem egyszer, hogy nem tudtam az újjaimat összecsukni a vérhólya­gok miatt. Nem volt ám gyerekjá­ték naponta elvégezni 60, 70, sőt 80 darab ekevas élezését. A kapott pénz természetesen kevés volt és így az asszonynak is sokat kellett dolgozni. . — Január 1-től megváltozik min­den. A 9.37 forintos órabér alapján havonta 1960 forintot keresek Ezzel már elégedett vagyok és így végre el­érhetem, hogy a magam keresetéből is szépen megélünk. —y —a KASZIBA JÁNOS, MEG A KÉT ÖKÖR Gerjeni jegyzetek 17" asziba János is tagja volt “• Nagykónyiban az Alkot­mány Termelőszövetkezetnek. Nem tudjuk, milyen okok vagy körülmények nyomán lépett be. Úgy gondolta, talán jobban meg­találja számítását a közös gazdál­kodáson keresztül. Lehet, hogy a sok adótól, beszolgáltatástól akart szabadulni. Elég az hozzá, hogy J október végén ő lett az egyik fő­szószóló a szövetkezet felosztása mellett. Igaz, külső körülmények is közrejátszottak — a szövetkezet kazlainak felgyújtása — megfé­lemlítették a tagságot, és akár így, akár úgy, a legnagyobb gond­juk a szövetkezet felosztása lett. A leghangosabb osztozkodók kö­zött volt Kasziba János is. Ezek szerint nem a meggyőződés vitte be a szövetkezetbe... Tehát, a tagság a szövetkezet feloszlatását határozta el, s megkezdték a szö­vetkezeti vagyon szétosztását. TT' leinte úgy indult, hogy a munkaegységek arányában osztják szét a közös vagyont, de hamarosan teljes lett a zűrzavar. Mindenki a közösből akarta orvo­solni jogos, vagy jogosnak vélt sé­relmeit. Jónéhánynak éppen azért volt nagy hangja, mert kevés volt a munkaegysége. Nem csoda, hogy hamarosan fenekestől felfordult minden és nem munkaegységre, hanem .,hangra“ ment az osztoz­kodás. Egyesek aztán hozzá is lát­tak, hogy lerakják az egyéni gaz­dálkodás alapjait, amit úgy is le­het mondani, hogy igyekeztek mi­nél többet megszerezni a közös vagyonból. Ott volt a járási főagronómus is, próbálta helyes vágányba te­relni a dolgokat, hogy igazságosan osszák szét a szövetkezet vagyo­nát, azonban letorkolták. — Még most is ki mer ide jönni? Nem volt elég az, hegy éveken keresz­tül dirigáltak? Semmi közük hoz­zá, mit csinálunk. Elvégre „miénk a szövetkezet.“ — Elindult a la­vina, többé nem lehetett útját áll­ni. Nagykónyiban is megbosszulta magát a szövetkezeti politika sok hibája. Folyt az osztozkodás, mindenki vitte, amit csak tudott. * teheneket, egyéb jószágokat már elvitték, de még ott állt néhány szarvasjószág. Kasziba Já­nos is megfogta két árválkodó ökörnek a kötelét és elvezette, nehogy valaki más tegye rájuk a kezét. Gondoskodott arról, hogy ne legyen híja a jószágállomány­nak sem, ha már újból egyéni lesz. Ha már rávette a többieket a szövetkezet felosztására, legyen meg érte a fizetség is. Azóta már megcsillapodtak az osztozással felizzított kedélyek. Kasziba János — és még jónéhá- nyan rajta kívül — észrevették, hogy nem sikerült egészen az osz­tozkodás, az igények túlhaladták a lehetőségeket. Jobban megmagya­rázva, nincs meg az anyagi lehető­ség, hogy ennyi jószágot áttelel­tessen. Persze, az egészhez hozzá­tartozik még az is, hogy mindezért más a hibás. (Szó se róla, akik a takarmányt elhordták előle.) Most már ilyenformán beszélt; — Nem bánom, akárhogyan is, de vigyék el tőlem a két ökröt, mert nem tudom tartani őket. Nem kelle­nek, mert nagyon drágák, sokba kerül az eltartásuk. — Ha már elvitte, tartsa csak maga — mondták neki erre. — Ha nem viszik el, majd elvi­szem én magam. Bekötöm a Sárdi udvarába (a volt tsz-elnök) vagy a tanácshoz. Aztán tegyenek ve­lük, amit akarnak... ¥7» z mindenképpen furcsán hangzik. Kasziba Jánost senki nem erőltette, hogy vigye el az ökröket. Akkor kellett volna meglátni, hogy sokba kerül a két ökör tartása. így aztán rá is vo­natkozik az a vélemény, amit az egyéni gazdák alkottak — Nem jutott volna erre a sorsra ez a szövetkezet, ha eddig rendszeresen dolgoztak volna azok, akik az osz­tozkodásra összegyűltek. Elég az hozzá, hogy Kasziba János is beleesett a gyarló emberi hibába, amit kapzsiságnak hív­nak. Kiadóink első negyedévi tervében számos érdekes könyvújdonság sze­repel. A Szépirodalmi Kiadó többek között két újabb Krudy-kötet meg­jelentetését tervezi. Az egyikben no­velláit, a másikban a Nagy kópé című kisregényét és más elbeszélé­seit adják közre. Kiadják Babits Mihály, a Kártyavár című regényét és Hunyadi Sándor válogatott elbe­széléseit. Megjelenik Kosztolányi Dezső Neró-ról szóló regénye, Byron és Maupassant versfordításai és Ge- raldy Te meg én című verses kö­tete. A klasszikus magyar irodalmat Vörösmarty Mihály verseinek dísz­kötetes bibliofil kiadása, Jókai Mór kisregényeinek két kötete és a Szere­lem bolondja című regénye képviseli. Móricz Zsigmond művei sorozatában jelenik meg egy kötetben a Harmatos rózsa és a Galamb papné című re­génye. Kiadják Karinthy Frigyes Capilláriáját, s Utazás Faremidoba című fantasztikus regényét. A rend, a nyugalom, a békés ter­melőmunka helyreállta, megindulá­sa, mint mindenütt, Gerjenben is érezhető. A beadási kötelezettség, a kötelező biztosítás megszüntetése máris a termelési kedv növekedése irányában érezteti hatását. Amint a faluban érdeklődtünk, a fentieket azzal igazolták, hogy talán soha nem végezték ilyen kedvvel, bizako­dással munkájukat a dolgozó pa­rasztok, mint az elmúlt napokban, amikor az idő engedte. Ennek tudható be, hogy kukorica, szár már csak itt-ott látható a ha­tárban, összehasonlíthatatlanul ke­vesebb, mint az előző években és A kiadó első negyedévi tervében ezenkívül Kassák Lajos, Egy ember élete című önéletrajzi regényének, Németh László Iszony című regényé­nek. Tamási Áron Jégtörő Mátyásá­nak és Sándor Kálmán új elbeszélés kötetének kiadása is szerepel. A Magvető Könyvkiadó rövidesen új sorozatot indít Világkönyvtár címmel. Ebben a sorozatban többek között Ramuz—Huxley, Thomas Mann Hemingway és Giraudou ne­vei szerepelnek. A Magvető Kis­könyvtár már megindult sorozatának világirodalmi részében Coctoau Kel­ler és Erich Knight kisregényei je­lennek meg. A sorozat magyar részében Kodo- lányi János és Füst Milán egy-egy kisregénye kerül kiadásra. Uj sorozat megindítását is tervezi a kiadó. Eb­ben a sorozatban érdekes olvasmá­nyos művek jelennek meg nagy pél­dányszámban — így például Georg Armand Fiién nagy sikert aratott — Félelem bére című műve. sokkal több földet is trágyáztak meg, mint amikor még erről is, ar­ról is tervezték, agitálták, s annak fontosságát azonban csak mint szó­beszédként emlegették Most megnőtt a föld értéke. Ha­bár itt nem igen akadt azelőtt sem tartalékterület hasznosítás nélkül, az ősszel mégis volt három négy olyan gazda, akik le akartak mon­dani bérletükről, mondván — sokba kerül, nagy az adó, sok a beadás, nem kell a föld. Azóta, miként a vi­lág sora is megváltozott, az ő gondol­kodásuk is változott: — Most már nem mondanak le a földről, most már érdemes lesz dolgozni — mond. ják. A törvényes rend helyreálltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az október 23-a utáni időkben szinte teljesen leállt adófizetés az elmúlt napokban újra rendszeresen megindult. Az év utolsó két napián például 28 tételben több, mint 7000 forint befizetés történt adóra. De nemcsak a dolgozó parasztság lélegzett fel megkönnyebbülte a a súlyos sérelmek megszüntetése után hanem a falu kisiparossága is. En­nek nyomán egyre többen gondol­koznak azon, hogy kiváltják ipar- engedélyüket. Egy cipész-szijjártó kisiparos már ki is váltotta engedé­lyét és dolgozik. Különösen az utób­bi szakmája megindítása jelentős a falunak. A szijjártó munkák elvég­zéséért ugyanis a falu lakóinak ed­dig bizony Faddra, Dunaszent- györgyre, vagy éppen Paksra kellett menni. Előreláthatólag kőműve­sek és egy hentes is kérni akarja működési engedélyét. Bevalljuk, öröm látni a sok biza­kodással és energiával meginduló új életet, s hisszük, nem is lesz hiábavaló. Új konyvsoroxatok, érdekes könyvujdonságok ax első évnegyedben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom