Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-01 / 1. szám
II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. KEDD, 1957. JANUÁR 1. Ára: a faimapförral együtt 50 fillér A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA Az új esztendő küszöbén II jövőben semmiféle mezőgazdasági termény behozatalára ne legyen szükség — mondotta Dobi István a Termelőszövetkezeti Tanács ülésén Uj munkaügyi rendeletek Szabályozták a felmondási járandóságot — Bevezetik q munkanélküli segélyt — Munkaközvetítő irodákat létesítenek — Átmenetileg 2 évvel csökkentik a nyugdíjkorhatárt A bérfizetés január elseje utáni rendszere -— Milyen kedvezmények illetik az elbocsátott dolgozókat A felmondási járandóság: másfél havi átlagkereset -|- minden munkában töltött év után a havi átlagkereset öt százaléka a jövőben többet és jobban kell termelnie, mint eddig. Az új rendeletek nagymértékben megkönnyítették a szövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok helyzetét. Hangsúlyozta: az állam vezetésnek az az óhaja hogy az egyénileg dolgozó parasztok gazdaságaikat megerősíthessék és a belterjesség irányában fejleszthessék. Ez a lehetőség nemcsak az egyéniek, hanem a termelőszövetkezetek számára is biztosított. — Arra kell törekednünk — mondotta —, hogy a jövőben semmiféle mezőgazdasági termény behozatalára ne legyen szükség. A továbbiakban a termelőszövetke. zetek helyzetéről beszélt. Ismertette, hogy elsősorban azok a szövetkezetek bomlottak fel, amelyek minden poliTeljes gazdasági és termelési önállóság — Szövetkezeteink életét a jövőben nem fogja keseríteni és bénítani a bürokrácia — mondotta Dobi István. — A kormány már eddig is megszüntetett egész sor olyan intézkedést, amely korábban gátolta, gúzsba kötötte a termelőszövetkezetek fejlődését, kedvét vette a parasztoknak. A jövőben a további intézkedések egész sora jelenik meg, amelyek mind a mezőgazdasági termelés fejlődését, a szövetkezeti gazdálkodást segítik elő. A jövőben a tsz-ek teljes gazdasági és termelési önállósággal működhetnek. Meglesz a lehetőség, hogy a dolgozó parasztság bárminő termelési társutikai és gazdasági alap nélkül, erőszakos úton jöttek létre az elmúlt két év alatt. Sajnálatos azonban, hogy számos jó szövetkezeti gazdaság is feloszlott. Ez elsősorban az ellenforradalmi erők fegyveres akciói következtében történt. Szerencsére nem volt ritka eset az sem, hogy a szövetkezet tagsága szétverte az ellenforradalmi támadásokat, mint ahogy Szolnok megyében Nagyivánon történt. A feloszló szövetkezetek esetében sok téves nézet alakult ki. Ezért hang súlyozta, hogy csak a bevitt földet lehet a tagoknak kiadni. A megmaradó területeket a nagyüzemi épületekkel együtt egy táblában kell hagyni és azokat az állami tartalékföldekre érvényes szabályok szerint lehet hasznosítani. lása minden eddigi eredményt túlszárnyaljon. Dobi István beszéde után élénk vita következett. A résztvevők közül — akik között voltak a termelőszövetkezeti elnökök, brigádvezetők és számos felbomlott tsz tagjai is — többen bírálták a Földművelésügyi Minisztérium termelőszövetkezeti főosztályának rossz vezetését. Mások a gép állomások ellen emeltek kifogást. Elmondták, hogy most sok gépállomáson nem dolgoznak jól pedig semmiféle átszervezés nem indokolja, hogy a következő évi termés előkészítését veszélyeztessék. Sok baj, gond, csapás szakadt az elmúlt esztendőben hazánkra, népünkre. Kemény tél, földrengés, pusztító árvíz, szárazság, majd az október 23-át követő tragikus események, amelyek során emberéletek ezreit veszítettük el, másfélszázezren pedig idegen országokkal cserélték fel hazájukat. Hatalmas értékek pusztultak el, még nagyobb az a veszteség, amit az ipar, a közlekedés, a teremtő munka hosszú időre való megbénulása okozott. Súlyos károk érték hazánkat emberéletben és anyagiakban egyaránt. Sokak előtt rémlett fel a költő víziója: a sír, „melyben nemzet süly- lyed el.“ De mégis, a súlyos megpróbáltatás ellenére, mind több magyart tölt el a bizalom. A bizalom abban, hogy lesz magyar feltámadás, hogy újra magára talál a nemzet. Űjra élednek a gyárak, a bányák, megszilárdul a rend, a köz- biztonság, bár még sok nehézséget kell legyőznünk, de bízhatunk abban, hogy a most beköszöntő új esztendő felemelkedésünk, előrehaladásunk esztendeje lesz. Mert 1956 nem csak a megpróbáltatások éve volt. Az október 23-án megindult népmozgalom elemi erővel, egyszersmindenkorra elsöpörte a népellenes Rákosi—Gerő-klikk uralmát, megszabadítva népünket azoktól a béklyóktól, melyek akadályozták, hogy hazánkban valóban szocializmus, igazi néphatalom legyen. Tragédia, hogy vér folyt az országban, hogy a hatalmi pozicióhoz a végsőkig ragszkodó bűnös vezető klikket nem lehetett előbb eltávolítani. Népünk tragédiája, hogy az ellenforradalom ki tudta használni a tömegek jogos elégedetlenségét és sok jóhiszemű becsüle- letes embert is a maga aljas céljai szolgálatába tudott állítani. A munkásság, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség, diákság egyre erősödő mozgalmát, követeléseit békés úton is érvényre lehetett volna juttatni és akkor most nem a romokon kellene az új életet építenünk. Az új esztendő első napja mindig a számvetés napja is. Müyen volt az elmúlt év, milyen legyen az új. Nekünk most tovább kell menni a számadásban. Nem 1956 január 1-ig, hanem 1948— 49-ig kell visszamennünk. Elvetni azt, ami az elmúlt hét-nyolc évben rossz volt, megtartani, ápolni, továbbfejleszteni, ami jó. Mert hogy nem minden rossz, ami ezidőben történt, azt a legforróbb napokban is sokan látták. Egyetlen becsületes ember sem kívánja vissza a tőkéseket, földbirtokosokat, nem adjuk fel, hanem megvédelmezzük szocialista vívmányainkat. De elvetjük a aemzeti érdekek, hagyományok semmibevevését, a külföldi példák szolgai, sajátosságainkat figyelmen kívül hagyó másolását, a szocializmust építő országok közötti olyan „élenjárást“, amely a népgazdaság adottságait, reális lehetőségeinket semmibevevő, túlhajszolt, egyoldalú iparosítási politikát, amely csak a kitermelt szén, a vas és acél tonnáival méri a szocializmus előrehaladását, csak áldozatot követel a dolgozó tömegektől, megtűri, hogy százezrek éljenek mélyen a létminimum alatti öt-hatszáz forintos keresetből, ugyanakkor a kiválasztott kevesek dúskálhassanak a javakban. Elvetjük azt a „mezőgazdaságfejlesztési“ politikát, amely csak azt nézi, hogy a földterület hány százaléka tartozik a szocialista szektorhoz, nem törődve áztál, hogy megy tönkre az egész mező- gazdaság amiatt, hogy a paraszt állandó létbizonytalanságban él. Elvetjük a felduzzadt bürokráciát és az „élenjárást“ a koholt politikai perek összetákolásá- ban. Elvetjük a szellemi élet gúzsbakötését és mindazt a szennyet, amit a Rákosi—Gerő-rezsim a szocializmus tiszta eszméjére kent. Mit várhatunk a jövőtől, mit várhatunk az új esztendőtől? — Ez foglalkoztatja e nehéz napokban az embereket. Nem várni, hanem nekünk magunknak kell megteremteni az új életet. Nem lesz könnyű dolgunk. Súlyos helyzetben van az ország. Az iparban hosszú hetekig szünetelt a munka és még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra teljes üzemben dolgozhassanak a gyárak. Óriási károk keletkeztek szénbányáinkban, melyek termelése alig egyharmada az október előttinek, a rendkívüli nehéz energiahelyzet akadályozza egész iparunk munkáját, újra fenyeget a munka- nélküliség veszélye, ami sajnos, az új esztendőben be fog következni. Éppen ezért az új esztendő egyik legfontosabb feladata az ipari termelés, mindenekelőtt a szénbányászat termelésének helyreállítása. Komoly lépéseket kell tennünk az ipar struktúrájának megváltoztatása terén, valóban azokat az iparágakat fejlesszük, amelyeknek megvannak hazánkban az adottságai, amelyek termelése mind belföldi fogyasztásra, mind exportra kifizetődő. Az üzemek munkásai, értelmiségi dolgozói, akik végre valóban gazdáivá váltak a gyárnak, minden bizonnyal sikerrel oldják meg az ipari termelés megjavításának feladatát. Népgazdaságunk másik ágát, a mező- gazdaságot, szerencsére nem érte jelentős kár az elmúlt hetekben. Hízhatunk abban, hogy a begyűjtés terheitől, az állandó zaklatástól, bizonytalanságtól megszabadult parasztság becsülettel végzi el munkáját, minden külön szántásra, vetésre, kapálásra, betakarításra való kampányszerű „mozgósítás“ nélkül. Népünk sokszor volt már a szakadék szélén, de mindig úrrá lett a nehézségeken. Ezeréves történelmünk tanulsága, hogy a nemzet csak úgy tudott cgy-egy súlyos csapás után ismét lábraállni, amikor széles nemzeti egység alakult ki, amikor minden becsületes ember összefogót' a nagy célok megvalósítása érdekében. Tizenkét esztendővel ezelőtt sokan azt mondták: Évtizedek kellenek ahhoz, hogy normális élet legyen az országban, Mégis, a munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmiség összefogásával pát év alatt begyógyítottuk a sebeket. Ilyen összefogásra van szükség most is, ezen munkálkodik a forradalmi munkásparaszt kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Minden becsületes, hazáját szerető magyar bizalommal tekinthet a jövő elé, aki magáénak érzi a nép felemelkedésének, a szocializmus építésének ügyét, mert olyan rend lesz itt, ahol nem kell félnie senkinek, aki becsületes szándékkal akar dolgozni a jobb életért. De kell félniök azoknak, akik a régi tőkés-földbirtokos világot akarják visszaállítani, vagy a Rákosi-klikk uralmát akarják visszahozni. Az új esztendő első napján mondjuk: Népünk élni akar, szocializmust akar. Bízunk abban és azon munkálkodunk, hogy az új esztendőben népünk megbirkózik a nehézségekkel és majd elmondhatjuk a költővel, hogy „... annyi balszerencse közt Es oly sok viszály után Megfogyva bár, de törve nem El nemzet e hazán.“ A Termelőszövetkezeti Tanács szombaton ülést tartott a Béke Szálló kupolatermében. A tanácsülésen meg jelent és előadást tartott Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, aki egyben a Tsz Tanács elnöke; résztvett az értekezleten Apró Antal az iparügyek minisztere és Dögéi Imre földművelésügyi miniszter. Dobi István beszédében a többi között értékelte az elmúlt esztendők eseményeit, különösképpen a mezőgazdaság helyzetét. — Foglalkozott annak az elégedetlenségnek forrásával, amely évek során az emberekben felgyülemlett. — Ha a falut nézzük — mondotta, — az elvtelen és értelmetlen közteher politikával, begyűjtési rendszerrel és annak igazságtalanságaival keserítettük a parasztot. Felépitettünk egy olyan bürokráciát, amelynek minden, ről és mindenkiről voltak statisztikái, kimutatásai, adatai, jelzései, titkos és nyílt jelentései, csak éppen embersége nem volt. De mégis építettük a szcializmust és ezen a téren mind az iparban, mind a társadalomban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a szellemi életben hatalmas és maradandó értékű eredményeket értünk el. * A termelőszövetkezetek helyzete A későbbiekben Dobi István az októberi eseményekkel foglalkozott, majd rátért a mezőgazdaság a termelőszövetkezetek helyzetére. Beszélt arról, hogy a mezőgazdaságnak A forradalmi munkás-paraszt kormánynak a hivatalos lap mai számában megjelent rendelete szerint azoknak a dolgozóknak, akiknek határozatlan időre szóló munkaviszonyát 1956. október* 23 és 1957. március 3i között felmondással megszüntették vagy megszüntetik, a tizenöt napi felmondási illetményen felül egy havi átlagkeresetüknek megfelelő összeget kell A rendelet szerint az említett időben elbocsátásra kerülő dolgozók munkaviszonya folyamatos marad, ha egy éven belül újabb munkaviszonyba lép. Ez a folyamatosság akkor sem szakad meg, ha a dolgozó új munka- viszonyt létesít és ez még az eredeti felmondási időtől számított egy év letelte előtt megszűnik. A felmondás során elbocsátott dolgozókat, illetőleg igényjogosult családtagjaikat a családi pótlék és a társadalombiztosítási szolgáltatások — a táppénz kivételével — egy évig kifizetni. Ezen felül minden dolgozónak, aki legalább öt évig munkaviszonyban állott, minden munkaviszonyban töltött év után az első öt szolgálati évet is beszámítva — havi átlagkeresetének öt százalékát kell rendkívüli felmondási járandóságként kifizetni. A felmondási járandóság együttes ősz szege nem haladhatja meg a háromhavi átlagkereset összegét. ugyanúgy megilletik, mintha munka- viszonyban állanának. A rendelet kihirdetését megelőzően engedélyezett fizetési előlegnek a munkaviszony megszüntetését követő időben esedékes részleteit törölni kell. A rendelet intézkedik arról is, hogy a dolgozók azt a munkaruhát, amely az elhasználási idő leteltével tulajdonukba menne át, felmondás esetén megválthatják. Az illetmény-földet annak használója a gazdasági év végéig hasz Hálhatja. Azoknak a nyugdíjjogosult dolgozóknak, akiknek munkaviszonyát 1957. január 1. és 1957. március 31. napja között szüntetik meg és nyugdíjuk a havi 500 forintot nem éri el, kérelmükre nyugdíjukat 500 forintra kell felemelni. Rendkívüli! szabadságolás —| félfizetéssel ,j Amennyiben egyes vállalatoknál a termelési feltételek hiányában a munka átmenetileg szünetel, vagy csökkent mértékben folyik, a vállalat a törzsállományának dolgozóit az illetékes miniszter által meghatározott létszámkeretben rendkívüli szabadságra lehet küldeni. Ennek ideje alatt — legfeljebb azonban három hónapig — a dolgozót havi átlagkeresete ötven százalékának megfelelően térítés illeti meg. Miután a rendkívüli szabadságra küldött dolgozók munkaviszonya nem szűnik meg, részükre felmondási illetmény nem fizethető. Abban az esetben, ha a dolgozó a rendkívüli szabadságolást nem fogadja el és a vállalat munkaviszonyát felmondással megszünteti, számára a rendeletben foglalt kedvezményeket kell megadni. A rendkívüli szabadságot igénybe- (Folytatás a 2. oldalon.) Egy évig folyamatos marad a munkaviszony, jár a családi pótlék, igénybe vehetők a társadalombiztosítás szolgáltatásai R5011^
