Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-30 / 306. szám
TOM* * 1* ÁRA: 50 FILLÉR XIII. ÉVFOLYAM, 306. SZÁM. VASÄRNAP, 1956. DECEMBER 30. A MAI SZAMBÁN: Csak őszintén ... (2. o.) Nyílt levél a Dombóvári Fűtőház dolgozóihoz (3- o.) Rádió műsor KOíT/VV 'i O L sí ^ " asag i növei yyo tori ilgálta * * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA Á szabad Ma délelltt bonyolítják le az év utolsó két államkölcsön-sorsolását paraszti élet útján Ahány falu, ahány község, szinte annyiféleképpen játszódtak le vidéken a legutóbbi két hónap eseményei. Az események lefolyásának megfelelően más és más most a helyzet, a hangulat az országban. De bizonyos, hogy a kormány intézkedései gyógyító Írként hatnak a parasztságot ért sérelmekre. Nem tagadhatjuk, hogy hazánkban a szó ereje megkopott. A falusi lakosság nagy része még most is bizalmatlan, bár a kormány sok intézkedése előmozdítja a parasztság érdekeit. „Már megelégeltük a szép szavakat“ — mondják az emberek. S hozzáteszik: „Csak akkor hiszünk, ha látjuk, mit tesz az új kormány“. Mit tett eddig? Törvénnyel eltörölte a begyűjtési rendszert, megszüntette a sertésvágási tilalmat. Nincs többé zsírdézsma sem. A kormány kijelentette, hogy nem tűri a tsz-ek erőszakos szervezését s felfüggeszti a tagosítást. Mindezzel teljesültek a parasztság legfontosabb követelései. Bizonyos, hogy községenként még egy csomó elintézésre váró probléma akad. Orvosolni kell bizonyos sérelmeket. De itt a higgadt, körültekintő rendezés elsősorban magukra a dolgozó parasztokra vár. Persze, a túlzott követelések nem használnak az országnak. Meg kell érteni: nem lehet most visszacsinálni minden tagosítást és föld- rendezést — még ha ez sokakra sérelmes volt is. Hiszen ennek nyomán egy csomó termelőszövetkezetünk és állami gazdaságunk felbomlana. Ez pedig nem szolgálná sem a mezőgazdaság, sem az ország érdekét. Tehát a kormány nem engedheti meg ezt. Meg kell azonban találni a módját, hogy a sérelmet szenvedettek más úton — esetleg állami tajtalékföldekből — kárpótlást kapjanak. bizonyos határokig földet is vásárolni. Ha újra meglesz a telekkönyv becsülete, ha nem fogják úgy csereberélni a földet, mint a kapcát, a termelési kedv bizonyosan erősödni fog. A mostani új helyzetben napról napra növekszik a föld becsülete. A dolgozó parasztok százezrei érzik, tapasztalják, hogy újra érdemes lesz törődni a földdel. Űjra okosan, a helyi körülmények mérlegelésével belterjesen gazdálkodhatnak majd. Nem fognak csalódni érzéseikben. A kormány nem tűri, hogy hivatalnokok utasítgassák az egyéni gazdákat és a termelőszövetkezeteket, miből hány holdat, hány négyszögölet vessenek, mikor kezdjék az ültetést, mikor a betakarítást. Még kapálásról szóló brosúrák sem kellenek. A magyar parasztság tud gazdálkodni utasítások és brosúrák nélkül is, ha látja értelmét a munkának, ha tapasztalja, hogy törekvése haszonnal jár, ha érzi, hogy megbecsülik, felnőtt embernek tekintik, s beleszólhat a község és az ország dolgaiba. Most kialakuló új rendünk nem külföldi példák szolgai másolásával akarja építeni a szocializmust. Sem a városban, sem a falun. Hanem a magyar sajátosságok, adottságok alapján. A kormány nem azt várja, hogy csak teljesítse az utasításokat, hanem hogy elsősorban maga alakítsa életét. Bízni kell a parasztokban, s akkor ők is bízni fognak, s tettekkel támogatják a szocializmus építését. ya a bizalom meglesz, nem marad hazánkban egy talpalatnyi bevetetlen föld sem. S a dolgozó parasztság megmutatja, mit tud és mire képes. Hiszen a magyar mezőgazdaság országos és világhírű eredményekkel dicsekedhet. A Az Országos Takarékpénztár december 30-án, vasárnap az Országos Tervhivatal dísztermében bonyolítja le az év utolsó két sorsolását, a VI. Békekölcsön első és a III. Békekölcsön hetedik húzását Délelőtt fél 10-től körülbelül 11 óráig tart az a 175 húzás, amely a VI. BékeA nyugat-berlini Tagesspicgel hosszú cikkben foglalkozik a Magyarországról elmenekült személyek helyzetével. Cikkének címében felteszi a kérdést: „Nincs hely ötvenezer hazátlan magyar számára?“ Mint írja, „ez most a nagy kérdés: mi történjék azzal az ötveíezer magyar menekülttel, akinek számára senki sem ajánlott fel új hazát? Anglia. Franciaország, Svédország, Belgium. Dánia és Svájc máris különböző okokra hivatkozva megszüntette a magyar menekültek befogadását. Belgium, Dánia és Svájc azért, mert már teljesítette a magára vállalt kötelezettséget, Svédország azért, mert nem lát lehetőséget A pincehelyi gépállomás nem sok elismerést kapott azért a munkáért, amit az őszi idényben végzett. Sőt. Nem kell túlságosan sok példát felsorolni, a gépállomás munkáját azzal is eléggé lehet jellemezni, hogy a pincehelyi Rákóczi Termelőszövetkezetnek az. ősz folyamán mindössze huszonkét hold szántást végzett. Nem lehet mondani, hogy a traktorosokban van a hiba, inkább a vezetőségben. A gépállomás üzemgazdásza nemrégiben ezzel biztatta az újból alakult Rákóczi Termelőszövetkezetet: „Jön még a termelőszövetkezet hozzánk könyörögni, hogy dolgozzunk nekik“. kölcsön több mint 33 millió forint nyereményét 140 ezer szerencsés kötvény- tulajdonos között osztja el. A III. Békekölcsön hetedik sorsolása 11 órakor kezdődik. Ezen 221 húzással 187 850 egész kötvényre több mint 59 millió forintot sorsolnak ki. arra, hogy a menekülteket a téli hónapokban bárhol is munkába tudja állítani. Anglia és Franciaország, amely korlátlan létszámú magyar menekült befogadására kötelezte magát, kénytelen volt azonnali hatállyal megszüntetni a menekültek beengedését, hivatkozással a lakáshiányra. Ez azt jelenti, hogy a menekültek mai számát figyelembe véve minden három menekült közül egy az ausztriai táborokban marad.“ A lap végül megállapítja, hogy a menekültek továbbszállítására nem áll elegendő pénz rendelkezésre és hogy a ki- vándorlási bizottságok erejük végére értek. Lehet, hogy igaza lesz. Valószínűleg úgy gondolják: „legyen csak meg az önállóság, aztán majd úgy táncolnak a termelőszövetkezetek, ahogyan mi fütyülünk“ és eszerint is cselekednek. Előrebocsátjuk, ez éppen úgy nem válik dicsőségükre, mint az ősz folyamán végzett munka. Igaz az, hogy a jövőben meg kell szüntetni azokat a visszásságokat, amelyek eddig a termelőszövetkezet és a gépállomás között fennálltak, de semmi esetre sem úgy, ahogyan a pincehelyi gépállomás üzemgazdásza elképzeli. Nincs hely a menekültek számára Nem ezért lesz önálló a gépállomás... (4. O.) Mi lesz az OFA- és magánföldek sorsa ? A múlt helytelen gazdaságpolitikája következtében rengeteg dolgozó paraszt szabadulni igyekezett a földtől és art odaadta az állami gazdaságnak, vagy a termelőszövetkezetnek. De előfordultak más esetek is: önkényesen tagosították be a gazda földjét vagy az állami gazdaság, vagy a termelőszövetkezet területébe, és helyette sok esetben távol, és ami még sérelmesebb, nem olyan értékű földet kapott helyébe, mint amilyet odaadott. A harmadik fajtája ennek, hogy az OFA-'területeket ie betagosították. Most, hogy államunk megszüntette a parasztságot sújtó beszolgáltatást, ezrek és ezrek teszik fel a kérdést: Mi lesz az OFA- és magánföldek sorsa? — mivel ismét kell a föld és falun majdnem mindenki földhöz akar jutni. A parasztok választ várnak erre a kérdésre. Választ várnak arra, hogy ahol megszűnt a termelő- szövetkezet, visszakapják-e régi földjüket, választ várnak a tanácsok arra, hog visszakapják-e az OFA-földeket, válás: várnak arra, hogy mi lesz az állan gazdaságokba betagosíto'tt területekké' Választ arra, ha nem is kapják vissz az állami gazdaságoktól, juttatnak-e ne kik megfelelő minőségű földet. Ezekre a kérdésekre mi még egyelőr választ nem tudunk adni ,éppen ezéi kérjük o Megyei Földrendező Hivatal* hogy a sajtóban válaszoljon ezekre kérdésekre és ismertesse a parasztsággá az errevonatkozó törvényeket. Egy munkástanács gondjai Milyen lehetőségei vannak most a magyar falunak? Ha erre gondolunk, ne felejtsük el, hogy a legutóbbi évek alatt se volt minden rossz! Nagy anyagi befektetésekkel kiépült a gépállomások hálózata. E gépállomások képzett szakemberei és korszerű gépei készségesen segítik a termelőszövetkezeteket és az egyéni gazdákat. Megfelelő, önálló igazgatással állami gazdaságaink is alkalmasak lesznek rá, hogy a mezőgazdasági termelés iskolái legyenek, s bőséges terményt és állati terméket juttassanak az országnak. Az ingyenes állatorvosi ellátás továbbra is biztosítja állategészségügyünk javulását, s az állami agronó- musok százai is szívesen adják tudásuk legjavát. Ha mindehhez hozzászámítjuk a kormány új intézkedéseit, amelyek hatalmasan fokozzák az egyéni gazdák, a tsz-tagok, a traktorosok, az állami gazdasági dolgozók termelési kedvét, méltán bízhatunk a magyar mezőgazdaság jövőjében! Nincs az országban egyetlen felelős politikus, egyetlen szakember, egyetlen értelmes dolgozó sem, aki ne látná, hogy a népgazdaság helyreállítása, szilárd alapokra helyezése, a jólét növelése a mezőgazdasági termelés erőteljes fejlődése nélkül merőben lehetetlen! De mindehhez a falu nyugalma, termelési biztonsága kell. A termelési biztonságnak fontos feltétele a szövetkezeti vagy a családi munkán alapuló paraszti tulajdon sérthetetlensége. Lehetővé kell *tenni, hogy mindenki szabadon rendelkezhessék földjével. Eladhassa, bérbe vagy felesbe adhassa. Legyen szabad szegedi paprika, a Kapós völgyi állat- tenyésztés, a hevesi dinnye, a szabolcsi alma. a tokaji bor mind-mind a magyar dolgozó parasztok szorgalmát, hozzáértését hirdeti. A magyar falu nyugalmát, a dolgozó parasztok termelési biztonságát fogja erősíteni a szövetkezés teljes szabadságának megvalósítása is. A mi szövetkezeteinkre új élet virrad. A szövetkező dolgozó parasztok saját belátásuk szerint gazdálkodhatnak: sem a hank, sem a gépállomás, sem a tanács nem avatkozhat be gazdálkodásukba, legfeljebb segíthetik őket. Az a célunk, hogy a szövetkezetek teljesen önállóak legyenek, s pénzükkel szabadon rendelkezhessenek. A dolgozó parasztok alakíthassák ki a nekik legjobban megfelelő termelőszövetkezeti formát. A legutóbbi évek emlékei még elriasztják a dolgozó parasztokat. A jelen már biztató, de még sok a bizonytalanság, még nagy a jövőtől való félelem. A parasztság várja a kormány további tetteit. Többé nem akar csalódni. Mérhetetlenül fontos, hogy a következő hetekben, hónapokban ne zavarja semmi sem a parasztság nyugalmát, termelési biztonságát. Ebben az esetben tavasszal nagy kedvvel indul majd a munka, mindenütt gondos, jó gazdákra találnak a földek, s ők, a dolgozó parasztok lesznek — a többi dolgozóval együtt — az ország gazdái, s azok is maradnak örökre. (A „Népszabadság“ december 29-í számából.) MILYEN LESZ a munkásigazgatás, hogyan dolgozzék a munkástanács, hogyan érvényesítsék a gazda jogait a dolgozók? — Ez foglalkoztatja mostanában az üzemek dolgozóit, de legfőképpen azokat, akik munkatársaik megbízásából vezetők lettek. Mert kialakult gyakorlat még nincs, a felsőbb szervektől még nem nagyon kaptak útmutatást, csupán egy törvényerejű rendelet jelent meg a munkástanácsokról, ami bizony nem sokat mond. Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Schnepp Pállal, a Paksi Téglagyár munkástanácsának elnökével, „Pali bácsival”, a gyár főgépészével. — „Valahogy olyanformán vagyunk, hogy senki semmit sem tud — mondja. — Hogyan, mint lesz a jövőben, milyen lehetőségeink lesznek. Az egészet úgy kellett volna csinálni, hogy előre kidolgozni az új munkásigazgatás rendszerét és azután megválasztani a munkástanácsokat.” — ÍGY LEHETETT VOLNA, — gondoltam, ha a régi vezetők nem féltek volna úgy a munkásoktól, számításba vették volna hogy mennyivel többet ér a munkások tényleges részvétele a vezetésben annál a sok szépen hangzó frázisnál, amivel bolondították az embereket éveken keresztül. A munkás- tanácsok létrehozása már hónapokkal előbb napirenden volt, de ki tudja, lett-e volna a dologból valami, ha a régi vezetést nem söpri el a vihar. A munkástanácsok már megvannak és nékik is nagy szerepük van a helyes gyakorlat kialakításában. „AMIT LEHETETT azt elvégeztük eddig, — mondja Schnepp elvtárs —, megterveztük a jövő évi gyártást, mennyi téglát készítünk, mennyi szén és energia kell, dehát ami a dolgozókat legfőképpen érdekli, arról nem tudunk semmit. — Milyen lesz a tégla gyári ára? — Mert jelenleg az állam a tényleges önköltségi áron alul veszi át a téglát a gyártól. Igaz, hogy a TÜZÉP közel kétszáz forinttal drágábban adja el a téglát, anélkül, hogy egyáltalán látná mit ad el, mert csak utalványoz és a vásárlók nálunk jelentkeznek a tégláért a TÜZÉP- papírral. így, amit az állam a gyártásnál ráfizet, az a TÜZÉP-nél bőven megtérül, dehát akkor mi hogyan törekedjünk nyereségre, amiből a dolgozók is részesülhetnek? Ami serkentené a dolgozókat a jobb takarékosabb munkára? — Meg aztán itt van a munkabérek kérdése. A dolgozóknak egyik legfontosabb követelése a normarendszer megszüntetése. Azé a normáé, ami sohasem volt szilárd, mindig srófoltak rajta egyet és a munkás sohasem tudta pontosan, mennyit keres. — A téglagyárban mindig akkordban doj goztak, a munkások, ha megnézték az órát, tudták például azt, hogy estig még ötezer darabot kell csinálni, hogy szombatra meglegyen a szokásos keresetük. De most, a sok szám között eltéved még az is, ak elszámolja a béreket. Miért kell pél dául a fizetett ebédidő? — Legye: benne az is darabbérben. így az el számoláshoz se kell az a sok munka meg a papír, a munkás is könnyeb ben eligazodik. Szabják meg reáli san a tégla árát, a béreknél, darab béreknél, esetleg az alsó és felső ha tárt, a többi bízzák ránk, majd m tudunk jövedelmezően gazdálkodni hogy tégla is legyen, jó kereset is é az év, vagy a negyedév végén jőve. delemrészesedés is.’’ — Csak a bérek foglalkoztatják ■ munkástanácsot? — kérdem. — NEM. Más területen is szab ják meg hatáskörünket. Tudjuk hogy a tégla értékesítését nem lehe teljesen a gyárakra bízni. De h; meghallgatták volna javaslatainkat akkor addig nem adtunk volna e elsőosztályú téglát, míg a másod- é harmadosztályút ki nem viszik telepről. Ez a téga jó, ha azonna beépítik. Ehelyett elvitték az ősz szes elsőosztályút, a többj ittmarad és a télen a fagy tönkreteszi. — É még most sem adhatjuk el, mert zá rolva van. Nagy kár ez a gyárnál de az országnak is. A VEZETÉS tehát jó kezekben, munkások kezében van. Azok ke zében, akik nagyon jól tudják, mi hogyan kell csinálni. Jogosan vái ják tehát hogy a felsőbb szervek i segítsenek, útmutatással és a hatás körök szabályozásával. J. J.
