Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-23 / 302. szám

TOLNA '^MEGYEI Is ^. / ™ Ta 1 n ni :V! ÁRA: 50 FILLÉR XIII. ÉVFOLYAM 302. SZÁM. » VASÁRNAP, 1956. DECEMBER 23. ^syoóouii KöiQyvo4í* r >»-rt/i’i^rgTTlGlC 37. iPctri U*. p ^ A MAGYAR SZÖGI., szervezetileg hason.oeu. £<* A TANÁCSOK LAPJA------------:-------------- --- .Ságokkal (például^ t- %---------------------------------:--------------------------­A MAI SZÁMBAN: Néhány szó a művészetről (3. o.) Áz Építők Sportkörének nyilatkozata (4. o.) ' r ■Pí TfvfrÓ£!\ V.. Nyolcezer pár cipő érkezett Csehszlovákiából és az NDK-ból A rádióból és az újságokból már korábban értesülhetett a lakosság ar­ról, hogy a baráti Csehszlovákiából és a Német Demokratikus Köztársa­ságból nagyobb mennyiségű cipőt ka­punk, amelynek egy részét már le is szállították. Felkerestük a Cipőnagykeres­kedelmi Vállalat szekszárdi lerakatát, ahol Puxler József, a lerakat vezető­je a következőket közölte: Az NDK-ból egy vagon, mintegy négyezer pár különböző, összesen 31 féle gyermek-, női- és férfi cipőt kap­tunk. A cipők beárazása már megtör­tént. Érkezett egy vagonrakomány cipő Csehszlovákiából is. — Mikor kerülnek forgalomba ezek a cipők? — Január elején kezdjük leszállí­tani az üzletekbe. Egyrészt azért nem kezdjük meg azonnal a szétosztást, mert az évvégi leltárral vagyunk el­foglalva, nem akarjuk e szállítmá­nyokat megbontani, valamint a bér­ből és fizetésből élőknek is akkor lesz inkább pénzük. A legfőbb ok azonban az, hogy jelenleg jól el van­nak látva a megye cipőüzletei. Mint­egy hárommilió forint értékkel több cipőt szállítottunk ki az üzletekbe a negyedév folyamán, mint amennyit eredetileg a terv előírt. — Milyenek a további kilátások a cipőellátás terén? — Nem csak a külföldi szállítmá­nyokra számítunk, hanem igyek­szünk a belföldi cipőgyárakkal is minél szorosabb kapcsolatot kiépí­teni. Bonyhádiéi folyamatosan kap­juk az árut, több alkalommal jártunk teherautóval Pesten áruért, sőt vol­tunk Martfűn is az ottani cipőgyár­ban. Úgy látjuk, hogy továbbra is biztosítani tudjuk a megye lakossá­gának cipőellátását — fejezi be nyi­latkozatát Puxler József. Karácsonyfa a főtéren Jugoszláv nyilatkozat Tito amerikai utazásáról és a szovjet—jugoszláv viszonyról A Tanjug jelenti: Draskovics, a jugoszláv külügyi ál­lamtitkárság szóvivője, a szokásos pénteki sajtótájékoztatón kijelentet­te, amennyire előtte ismeretes, „van egy elvi meghívás, hogy Tito köztár­sasági elnök tegyen látogatást az Egyesült Államokban. Tito elnök ame rikai látogatásának célja csak a két államfő közötti szabad s mindkét fél számára hasznos eszmecsere lehet.“ „Meg kell azonban mondanom — mondotta —, hogy a nyugati sajtó kommentárjai, amelyekben ezt a lá­togatást összefüggésbe hozzák a kelet­európai országok helyzetével, vagy a Jugoszlávia és a Szovjetunió kö­zötti viszonnyal, nem tárgyilagosak és nem tekinthetők jószándékuak- nak.“ Arra a kérdésre: feltételezhető-e, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia államközi kapcsolatai megromlottak, miután a Pravda legutóbbi cikke és a Borba válasza ismételten bizonyítja, hogy a két ország között ideológiai síkon nézeteltérések állnak fenn, Draskovics a következőket jelentet­te ki: „Nincsen oka annak, hogy az ide­ológiai nézetekben megnyilvánuló eltérések miatt megromlottak volna az államközi viszonyok egyrészt Ju­goszlávia, másrészt a Szovjetunió és a többi kelet-európai ország között. Ez nem állna ezeknek az országoknak érdekében és nem szolgálná az általá­nos érdekeket sem. Ezért a Pravda legutóbbi cikkében alkalmazott vita­módszer nem tekinthető hasznosnak. Az álláspont, melyet hangoztattam, Jugoszlávia vezér-elve marad, a más országokkal való viszonyában is.“ Draskovics cáfolta azt a híreszte­lést, hogy a budapesti gyárakban az Újvidéken élő magyar emigránsok lapját terjesztik. Draskovics kijelen­tette: a Jugoszláviában élő magyar menekültek nem adnak ki semmiféle lapot. A külügyi szóvivő kijelentette még, hogy újabb magyar menekültek ér­keztek Jugoszláviába és így a mene­kültek száma most valamivel meg­haladja az ezer személyt. Még egy-két nap és itt a kará­csony, a béke és a szeretet ünnepe, amikoris a világ minden táján ünne­pelnek az emberek. A karácsonyfákon kigyulnak a gyertyák, a béke és a szeretet lángjai. Városunkban is talán minden ház­ban lesz karácsonyfa, feldíszítve a karácsonyi ajándékokkal. De szokás ilyenkor korácsonyfát elhelyezni a város főterén is. Ez mindenki kará­csonyfája: gyermekeké és felnőtteké egyaránt. Erre gondolt a Hazafias Népfront Nőtanácsa, amikor úgy döntött, hogy a város főterén egy 5— 6 méter magas karácsonyfát helyez el. Ennek a felállítása a Garay téren szombaton a déli órákban megtörtént. Díszítését az asszonyok a karácsony előtti napon tervezik. Este pedig már kivilágítják a mindenki karácsony­fáját. Legyen e karácsonyfa a békesség szimbóluma. Az MSZMP Tolna megyei Intéző Bizottságának közleménye A Tolna megyei Népújság decem­ber 22-i számában megjelent egy rö­vid közlemény, amelyben a szerkesz­tőség a vallásos érzelmű olvasók ké­rését tolmácsolja és kéri az illetékes szerveket' tekintettel a hagyományos éjféli misére a kijárást hosszabbít­sák meg. Az MSZMP megyei intézőbizottsá­ga támogatja ezt a kérelmet, egyetért vele és javasolja a megyei rendőrka­pitányságnak, vegye figyelembe a vallásos érzelmű emberek ezen kéré­sét. A megyei rendőrkapitányság közleménye A Tolna megyei Népújságban meg­jelent közlemény és az MSZMP me­gyei Intéző Bizottsága javaslata alap­ján a vallásos érzelmű emberek kéré­sének helyt adva a kijárást a megyé­ben 1956. december 24-én este 10 órá­tól 25. reggel 2 óráig meghosszabbí­tom az éjféli misére való tekintettel. SZIRÁCZKI ISTVÁN megyei rendőrkapitány. Feladatok a Hazafias Népfront előtt A Hazafias Népfront megyei elnök­ségének helybeli és közelkörnyéki tagjai megvitatták a népfrontmunka kibontakoztatásának elvi alapjait, le­hetőségeit és a nép'írontbizottságok előtt álló feladatokat. Az elnökségi ülés főként a szak­körök fontosságára hívta fel a figyel­met. Ezek közül több már korábban megkezdte működését, másoknak téli működése szinte teljesen elő volt ké­szítve. Sok helyen megtörtént az ezüstkalászos tanfolyamok előkészíté­se. A megyei népfront írásban fel­hívta a községi bizottságokat, hogy szorgalmazzák a tanfolyamok mi­előbbi beindítását, mihelyt a világí­tási helyzet megjavulása ezt lehetővé teszi. A Hazafias Népfront nőtanácsa a karácsonyi ünnepségek előkészítésé­vel foglalkozik. Szekszárdon. a nőta­nács tagjai nyilvános karácsonyfát ál­lítanak fel. A nőtanács a szekszárdi dolgozó nők kívánságára nőküldött­séget vezetett Nagymányokra a bá­nyászokhoz, hogy a széntermelés fo­kozását kérje tőlük. Fontos feladatá­nak tartja a nőtanács a Szülői Munka közösségek munkájának támogatását, hogy a szülők az idei nehéz tanév folyamán fokozottan segítsék az isko­la nevelő és oktató munkáját. Ülést tartott a munkás önkormányzatot előkészítő bizottság Pénteken megtartotta első ülését a munkás önkormányzatot előkészítő bizottság. Megválasztották a három­tagú titkárságot. A titkárság vezetője Babái József, a budapesti központi munkástanács volt titkára. Az ülésen elhatározták, hogy a bi­zottság két fő kérdésben készít javas­latot a kormány számára. Egyrészt javasolja az önkormányzati szervek létrehozását, kialakítását az iparve­zetésben, másrészt a szükségesnek látszó új államhatalmi szerv felépí­tését dolgozza ki. Úgy döntöttek, hogy a legközelebbi ülésen, január 4-én megvitatják a közlekedés, vasát, posta, kereskedelem területén kiala­kítandó munkásönkormányzat kérdé­seit és ennek megfelelően tesznek ja­vaslatot a kormánynak. Ezen túl­menően napirendre tűzik majd a munkás önigazgatás sajátos szervei­nek létrehozását egyéb területeken, például egészségügyi, kulturális és hasonló intézményeknél. A bizottság első ülésén határozatot hoztak: január első felében minden iparágban ankétot rendeznek, ame­lyen a bizottság, illetve a nagyüzemi munkástanácsok tagjai ismertetik a munkástanácsok gyakorlati tenni­valóival kapcsolatos kérdéseket Az ankétokon megvitatják a munkásta­nácsok általános helyzetét és felada­tait. A piacon történt Az elmúlt hetek légkörének, han­gulatának egyik barométere volt a kereskedelmi forgalom alakulása. A boltokban többszörösére növekedett a forgalom. Itt ez jelezte a rendkívüli helyzetet. Az árak nem emelkedtek, az állami és szövetkezeti kereskede­lemben nincs spekuláció. Annál in­kább a piacon, ahol nem egyszer lehe. tett hallani: „Mikor kapott a paraszt egy tojásért másfél kiló sót?’’ — „Ha drágálja, ne vegye meg!” De nem csak ilyen eset fordult elő. MÁZA KÖZSÉG igen érdekes hely. Lakosai főként bányászok és dolgozó parasztok- Ebből adódóan az­tán a bányát illetően Baranya me­gyéhez, közigazgatásilag pedig Tolna megyéhez tartoznak. Mostanában azonban nemcsak közigazgatásilag érdekel bennünket Máza, hanem a szén és villanyáram ellátás akadozása miatt a bánya részéről is. E megoko- lásból kiindulva a tanács is fokozot­tabb mértékben igyekszik segíteni a bányaüzemet. Mi is, amikor kint jár­tunk Mázán, Deák János tanácselnök, tői ezirányban érdeklődtünk először. Tudatta velünk, hogy ők is érzik milyen fontos a széntermelés fokozá­sa. Éppen ezért szoros kopcsalatot tar­tanak fenn a bányaüzem munkásta­nácsával. A közös tanácskozások, in­tézkedések hatására különösen a bá­nyászok élelmezésének problémáit oldják meg sikeresen. — Most kaptunk 20 mázsa rizst és úton van 25 mázsa só, valamint az üzem munkástanácsa által szénért Híradás Mázáról cserébe biztosított 156 mázsa cukor Kaposvárról — sorolja Deák elvtárs az eredmények nagyfát. ÖRÖMMEL újságolja azt is, hogy a félbeszakadt bányászlakások építése most újra megindul. Ehhez számít­va a bányászok bérének rendezését is, megvan a lehetőség, hogy valóban ők legyenek a legmegbecsültebb em­berek. Itt Mázán, úgy látszik, érzik is a rájuk háruló felelősséget. Ennek egyik mutatója, hogy már három mű­szókban dolgoznak' a másik, hogy létszámban már túlszárnyalták az október 23-a előttit, öt nyugdíjas bá­nyász jelentkezett újra munkára s legalább 15 új bányász is. Velük sza­porodott meg az egyébként együtt- lévő munkáskollektiva. Termelésben még nem érték el a régit ,hisz a front, fejtések helyzete ezt még nem teszi lehetővé. A TANÁCS gondoskodása azonban ki kell, hogy terjedjen a téglagyár, az erőmű dolgozóira s nem utolsó sorban a falu dolgozó parasztjaira is. E körül nincs hiba, mikor olyan segí­tőtársak vannak' mint a kenyérellá­tás biztosításánál Steib György pék, aki éjjel-nappal sütött és süt ma is. Nagyabb gond a meglévő készletek igazságos elosztása. Ezzel is megbir­kózik a tanács, hisz megérdemlik a falu dolgozói. A BÁNYÁSZOK mellett a hőerő­mű dolgozói is megérdemlik a dicsé­retet. Ezt ugyan magunk is tapasz, taltuk, mert bár korlátozva, de folya­matosan kaptunk áramot, s ebben nekik is részük van. Egyébként az ott dolgozók önfeláldozó munkájáról már egy előző híradásunkban is írtunk. Hasonlóan lehet vélekedni a tégla­gyáriaktól is, ahol az elmúlt viharos idők során mindössze 2 napik állt a munka. Folyamatosan halad a bera­kás és a készáruégetés, a gépek kar­bantartása. Ezután a dolgozó parasztok mun­kája iránt érdeklődtünk. — A beszol­gáltatás eltörlése jótékony hatású volt — mondotta Deák elvtárs. — Már a vetéshez is nagyobb lendület­tel láttak hozzá, mint az előző eszten­dőkben. — Ezt már magunk is ta- pasztahattuk, hisz mi mást mutat, mikor az egyik darab földön egy te- hénnal szántó embert láttunk. — De mutatja azt is mennyire nem törő­dött a Rákosi—Gerő-klikk bűnös me­zőgazdasági politikája, hogy a dolgo­zó parasztok nagyobb lehetőségekkel valóban többet termelhessenek. LEHETNE MÉG sok mindenről be­számolni, de úgy gondoljuk ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk, Mázán is egyre biztosabb alapokra helyeződik a rend, a nyugalom a békés termelő- munka. Velük együtt mi is úgy érez­zük: nincs is ennél fontosabb. 1 A példa kedvéért írom meg az alábbi történetet: I Tegnap reggel tejért mentem a 1 pictéri népboltba. Már megváltottam a blokkot amikor az elárusítónö mondta: Tegnapi a tej, ma még nem I hoztak. Mit tegyek? — A tej egész napra kell' a gyerek vacsorára is tejbegrizt kap, ez a tej megromlik addig. Ekkor látom, az üzlet üvegajtóján keresztül, 1 hogy egy fehér berlinerkendős pa­rasztasszony két tejeskannával siet a ' piaci tejesasztalhoz. No, gondolom, ez a tej biztosan friss lesz. Inkább abból veszek, ha többe is kerül. A nénike kiméri az egy litert, fize­tésre kerül a sor. — Négy forint ugy-e? — kérde­zem. — Nem. _ ? No, most biztosan fizethetek öt-hat forintot, hiszen az asszony egyedül van, más tejesasszony nincs a lát­határon. — Nem négyért, hanem háromötve- nért adom — mondja csendesen. — 1Ennyiért hordom házakhoz is, és én bakkor sem kértem többet' amikor * * mások hét-nyolc forintért adták. J Gyorsan kifizettem a tej árát, siet­nem haza. Akkor nem volt idő hálál- ikodásra. De most, az újságon keresz­tül hadd szorítom meg e becsületes tparasztasszonynak a kezét azoknak 'a munkásoknak, alkalmazottaknak \nevében is, akik fixfizetésből élnek \és akik az elmúlt hetekben sokat se­gítettek a parasztságnak abban hogy igazságtalan terheitől megszabadul­jon. J. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom