Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-16 / 294. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956. DECEMBER 16. „Ha a kormány részéről jó politika érvényesül -^sorra megdől a reakció minden kísérlete" LEgyetértenek a kormánnyal a tengelici dolgozó parasztok Minden üzemben, gyárban és bányában úgy dolgozzanak, mint Tamási községben — qennünket a homokdombra tettek a tagosítások során, a jó földek pedig mint tartalékterületek vannak — már amelyik — megművelve. — Nem kell azon csodálkozni, hogy nem olyan könnyen hiszünk, hiszen mindenki tudja, hogy a dolgozó parasztokat is az elmúlt esztendők során sokat becsapták a Rákosiék és Ge- röék. — Mindig egy magasabb életszínvonalról beszéltek nekünk Rákosiék, s amikor úgy nézett ki, hogy már-már elérjük, sikerül a célhoz jutni, akkor ismét feljebb emelték, hogy csak mint távoli valami lebegjen előttünk. Növekvő jólétről beszéltek, de a beszolgáltatást állandóan emelték, az adó is növekedett — s nem lehetett any- nyit dolgoani, hogy elérjük az elénk tűzött célt. Ezek és ezekhez hasonló problémák merültek fel Tengelicen pénteken este a tanácsházán megtartott megbeszélésen, ahol a község legjobb és legtekintélyesebb dolgozó parasztjai, termelőszövetkezeti tagok, kommunisták és pártonkívüliek vettek részt. Csak néhányat említünk meg név szerint közülük: Szabó Sándor, Hollóst János, Meszlényi József, Zsíros Ferenc, Szíj- jártó Mihály — többségükben tehát olyanok, akik az elmúlt években alig- «.lig-alig, vagy egyáltalán nem vettek részt ilyen rendezvényeken. A megbeszélésen a napi politikai helyzetről Prantner József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei ideiglenes intézőbizottságának tagja tartott ismertetőt, majd részletesen tájékoztatta *. megjelent dolgozó parasztokat a forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedéseiről, amelyekkel a parasztA napokban Kölesden jártunk és beszélgettünk legalább tíz egyéni gazdával, akik sérelmeiken, kívánságaikon és terveiken keresztül a község valamennyi parasztja nevében szóltak. — Őszintén örültünk a beadás eltörlésének — mondotta Németh János hatholdas gazda. — Én több mint 21 mázsa kenyér- és takarmánygabonát adtam be és ebből hat mázsa a oúza és majdnem hat és fél mázsa a kukorica, májusi morzsoltba számítva. Ezenkívül 4200 forint adót és 300 forint kötelező biztosítást fizettem, azután hiába dolgoztunk egész évben, a család minden tagjának a fejadagja, kenyere mégsem maradt meg. — így van, így igaz — szóltak közbe többen is. — Nem volt érdekeltté téve a parasztember abban, hogy igyekezzen időben kelni és a határba indulni, szárítgatni, átforgat ni, jó magágyba vetni a magot, lía nem lesz, nem adunk be, fel nem akasztanak bennünket — volt akkor a vélemény. — A tagosítás során is komoly sérelem ért bennünket — mondotta Juhász János hétholdas gazda. — Én is olyan csereföldet kaptam, ahol a fele nem termett meg annak, mint amennyi az én földemen szokott. Egyik s másik gazda is közbeszólt, ság helyzetén igyekezett változást elérni (pl. a begyűjtés eltörlése, a különböző állatok vágási engedélyének eltörlése, a zsírdézsma megszüntetése, a föld adás-vételének biztosítása stb.). A vita során a dolgozó para:ztok elmondották, hogy a politikai kérdésekben egyetértenek a kormánnyal, s a rend és nyugalom megőrzésével segítik annak munkáját. Bírálták és elítélően szóltak a Rákosi—Gerö-klikk politikájáról. Elmondották, hogy Rá kosiék csúnyán visszaéltek azzal a jelszóval, hogy ,,fizessenek a gazdagok". A jelszó kiadása helyes volt, — ezzel egyetértettek a község parasztjai is — de később nemcsak a gazdagok fizettek, hanem sorrakerültek a középes a kisparasztok is az állandó adó és beadási kötelezettségek emelése révén. Ez a politika aztán odavezetett, hogy a kisparaszt padlását is leseperték, még neki sem maradt meg az évi kenyere sem. Ez embertelen politika volt. Sokan szóvá tették a gyűlés részvevői közül, hogy a Rákosi—Gerö- csoport uralma idején a szó legtöbbször különvált a tettől. Arról beszéltek, hogy növelni kell a mezőgazda- sági termelést, de az állandó tagosítással, a begyűjtés emelésével szinte létbizonytalanságot teremtettek az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére. Az általános politikai kérdések mellett igen sok szó esett a helyi problémákról is: a tagosításról, az adó és begyűjtés kérdéseiről, a fakitermelésről, az évek óta elhanyagolt szőlőkről. Elmondották, hogy a sérelmek jelentős részét helyileg orvosolni lehet úgy, hogy a Petőfi Tsz betagosított területét sem bántják. arról beszéltek, hogy bizoiny póruljárt az idén a becsületes emoer. Pintér Ignác, a község egyik gazdája például már akkor teljesítette kukoricabeadását, amikor még alig 20 — 30 mázsa volt az összteljesítés a faluban. Különösen az bántja a gazdákat, hogy akik nem adtak be, most jót ne vetnek magukban. — Mit lehetne ezen a téren tenni? — kérdezték, de elmondották elgondolásaikat is. Nem kívánják azt, hogy a kukoricát adják vissza, de fizessék ki becsületes áron, és mázsánkint ne 50 forinttal dugják ki a parasztember szemét. — Sok az elhanyagolt szőlő a községben — mondotta Hegyháti József 14 holdas egyéni gazda, — de csak azért, mert nem volt értékesítési le- hetőség. öt-hat forintba került egy liter bor előállításának önköltsége, tőlünk meg bevették literenkint 1.20, meg 1.50 forintért. Mindennek teteje azután a négyforintos adó. Elég lenne literjéért a 80 filléres adó is. Reális lenne ez és akkor a fogy.isz tők is jól járnak, mert olcsóbban, jobb bort kapnának. — Mi a véleményük a szerződéses növények termeléséről? — Mi nem vagyunk ellene — szólt ismét Juhász János. — Termelünk mi Serelmesnek tartják, de ugyanakkor helyileg ugyancsak orvosolni lehet a legelő használatának kérdését. A községi legelőt ugyanis csak a szövetkezet használja. A gyűlés részvevői — ideértve a tsz-tagokat is —. szót értettek abban, hogy a közeljövőben ezt az évek óta húzódó problémát meg lehet oldani. Az említett néhány kérdés helyes megoldása jelentősen javítaná a tsz és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok egymás közti viszonyát, jó hatása lenne a termelésre is. A gyűlés részvevői elmondották, hogy ha a kormány részéről jó politika érvényesül, jó akciókat kezdeményez — amint ez jelenleg tapasztalható —, akkor sorra megdőlnek a reakjrió vádijai, rágalmai, a Szabad Európa rádió fecsegése sem lesz más, mint; \üres kzaílma 'Cséplése. Legyen végre emberséges élet ebben az országban. Ezt várják a kormánytól. Valósítsa meg ezt a régen óhajtott vágyat. Ilyen légkörben aztán ismét meg lesz a földnek a becsülete, s a parasztok nagy munkakedvvel hozzáfognak a termeléshez, a valóban jobb lét kialakításához. Amint látható, a sérelmek jelentős része helyileg orvosolható, a tsz-tagok és az egyéniek szót tudnak érteni az alapvető kérdésekben. A közös összefogás jegyében megoldhatók a problémák, de ehhez az kell, hogy a helyi tanács és a felsőbb szervek a törvények szigorú betartásával segítsenek ezekben a kérdésekben. Várjuk az illetékesek intézkedéseit. dohányt is, meg cukorrépát, kötünk szerződést sertéshízlalásra is, de ne kötelezzék az embert. Ha nekem lesz egy olyan területem, ahol dohányt tudok termelni, akkor abba biztosan nem fogok más növényt termelni. — Ez a véleményünk <* szerződéses sertéshízlalásról is, — vette át a szót egy másik gazda. — Nevelünk is, hizlalunk Is sertést, de ne kényszerítsék az embert. Ha minden gazda úgy teheti, úgy gazdálkodhat, ahogyan jónak látja, akkor lesz itt majd annyi hízottsertés, és nem 120, meg 130 kilósak, hanem két mázsa körüliek, hogy vagonnal szállíthatják el. A gazdáknak egyöntetű volt a véleménye arról, hogy nem kétszeresen, hanem legalább ötszörösen lesz több mindenből, ha nem zaklatják, hanem dolgozni, gazdálkodni engedik a parasztembert. Régi vágya' mindez a parasztságnak és ha látják, hogy való ban úgy lesz, ahogyan ők szeretnék, hogy a kormány úgy segíti őket, ahogyan kell, akkor nem fognak menekülni a földtől, akkor a parasztember gyereke sem' fog más szakmát választani, az ősi juss nem fog bitangba menni, mert szeretik majd a földet és becsületesen gazdálkodnak a maguk, az egész ország javára. Bodolay Róza Nem könnyű a taná'cs dolga mostanában, rengeteg probléma, elintézni való akad. Ezekkel a megállapításokkal kezdődött beszélgetésem a tamási községi tanács elnökével, Kardos Fe renccel. * — Lehetne erről beszélni napestig, nem is férne bele az újságba — mondja mosolyogva. — Mégis megkérdezem, mi a legfontosabb feladat, amelynek megoldásán mostanában dolgoznak. A válasz kissé rapszódikus, mint maga az élet, de megpróbálom rendszerbe szedni. Azt már az első pillanatban észre- veszem, hogy legfontosabbnak a község lakosságának szükségletét igyekeznek előteremteni, illetve ehhez segítséget adni. Így volt ez néhány nap pal ezelőtt, még ,a sóhiány idején. Egyrészt a meglevő szűkös készletek igazságos elosztásában segítették a kereskedelmi szerveket, másrészt új készletek beszerzésében. A tapasztalat, a község ismerete segített az elsőben, a másikban a szovjet parancsnokság autói ingyenes szállítással. — Ezeket meg kellett szervezni — mondja —, s ez feltétlenül szükséges volt, hiszen itt is akadtak olyanok, akik vámszedői szerettek volna lenni a nehézségeknek. — És elérkeztünk a következő, nem könnyű problémához. Bejelentések érkeztek a tanácshoz, hogy ez is, az is nagyarányú fel vásárlást végez, s drágábban igyekszik túladni rajta, nagy hasznot zseb- revágva. — Ilyen eset adódott például a sóval. Az egyik ilyen vámszedő, bizonyos Tormáné, már húsz forintért akarta adni a sót. Egy másik, a felvásárolt vöröshagymát szerette volna búsás haszonnal, dupla áron eladni. — Nagy segítségünkre voltak maguk a vásárlók ezek leleplezésében, s már ők elzavarták a piacról ezeket az élősködőket — állapítja meg megelége déssel Kardos elvtárs. — Most már nincs ilyen gond, mert só van bőven. Nagy gondot okoz a községben a tüzelőellátás is. A TÜZÉP nem tud fát szállítani. A tanács legfőbb gondja az volt, hogy akik, mint az öregek, betegek, nem tudnak fát kitermelni, megkaphassák a szükséges mennyiséget a környező erdőkből. Ennek érA Francia Vöröskereszt évi köz_ gyűlésén az elnök közölte, hogy Franciaországban a magyar segélyakció javára lefolytatott Vöröskereszt gyűjtés eredménye túlhaladta a százmillió frankot. Bejelentette azt is, hogy Ausztriában két magyar menekülttábort a Francia Vöröskereszt vett át. dekében az erdőgazdasággal vették fel a kapcsolatot és meg is egyeztek abban, hogy minden tüzelésre alkalmas fát összegyűjtenek az erdőben s a tanács segítségével osztják el az arra legjobban rászorulók közt. Ez a munka napjainkban is folyik. A kormány határozatának megfelelően a tanács itt is hozzálátott a lakásgondok enyhítése érdekében, a hivatalok, vállalatok helyiségeinek felül vizsgálatához. Ehhez segítséget adott a járási MSZMP ideiglenes intéző- bizottsága is, amikor jónéhány helyiségét felajánlotta. Ennek eredményeképpen már eddig előreláthatólag tíztizenöt lakást tudnak felszabadítani. Búcsúzóul még a következőkről szereztem tudomást: Általában az egész község területén egy pillanatra sem állt meg a munka az üzemekben. A dolgozó parasztság is dolgozni akar, támogatja a kormányt. Ennek legjobb bizonyítéka az elvégzett munkák mellett az alábbi levél is, melyet a kormányhoz küldtek. Szószerint nem tudom leírni, hisz ez alapvetően különbözik az azelőttiektől. Ezt nem a tanács 'csinálta, nem is maradt másolata, nem is iktatták, nem is tudták, hisz a dolgozó parasztok maguk írták. Nagyjából azonban a következőket írták: , .Tamási község dolgozó parasztsága üdvözli a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány intézkedéseit és egyben örül annak, hogy a begyűjtést eltörölte, amely súlyos teher volt a parasztságnak. Kérik azonban a kormányt arra, hasson oda, hogy minden üzemben, gyárban és bányában úgy dolgozzanak, mint Tamási községben. A tamási dolgozó parasztok dolgoznak, s azon lesznek, minél több élelmet tudjanak biztosítani a városoknak. De induljon meg a munka ott is, mint itt, hogy el tudják látni ipari szükségleteinked, s ne szenvedjenek hiányt a dolgozó parasztok sem', mint például napjainkban is a villanyvilágítás akadozik.” Hozzáfűzték még azt, hogy ez lesz az igazi munkás-paraszt szövetség, így lesz ez szilárd és egységes. A CGT szakszervezeti szövetség felhívást intézett a francia dolgozókhoz a magyar nép megsegítésére. A CGT felhívása alapján három és félmillió frank gyűlt össze. A francia munkások adományaiból nagymennyi ségű élelmiszert és gyógyszert vásároltak. K. Balog János A kölesdi gazdák Igazsága... —i—e— Á francia nép segítsége a magyar népnek Mórica Zsigmond: yí kőtodád i. A földbirtokos kastélya ott állott az uradalom közepén. Előtte nagyon szép kert volt, amelyet a nagyságos asz- szony maga kezelt. Már a kibontott rózsák kiheverték a téli fülledtséget s rügyeik lobogva nyúltak a szép nap felé. A nárciszok hosszú sorban tüs- késedtek s a virágjuk is kezdett bom- ladozni. A japán cserje kövér bimbókat hizlalt a szép tavaszban s pattantak a bimbók. Minden élt, újjongott. boldog volt, virításra készült. A nagyságos asszony ott állott kedvesen, energikusan a munkások között és rendelkezett, ö is olyan volt, mint egy nagyszerű tavaszi növény, friss és élő. Szinte virított a szépsége, a friss szél kicsípte az arcát, s a napsugár áthevítette átmeneti kis kabátjában. A kis fia ott sündörgött körülötte. Reggel inem eresztette az iskolába, mert az iskola három kilométerre volt a kastélyltól s a gyerek rém érezte jól magát. Az igák most nagyon el voltak foglalva s ö nem is volt ellenére, hogy a gyerek gyalog menjen szép napos időben az iskolába, de ma reggel, mikor el akart indulni a fiú, ránézett s aggódva kérdezte, mi baja. Megmérte a lázát, nem volt semmi láz. Mégis arra gondolt, hátha lappang valami a gyerekben, hadd maradjon itthon, úgyis sokat tud a többiekhez képest. Minek üljön ott a nehézszagú iskolateremben, hadd ugráljon itthon s éljen, mint a kis csibe, kis malac, többet ér, mintha a többi gyerek szagát szívja. De a gyerek nem érezte jól magát, nem futkosott, kedvetlen volt s mindig mellette lógicsált. Mennyi baj van egy gyerekkel, milyen titokzatos egy gyermeknek a kis élete. Aggódva figyelte, mi van vele. Hűvösebb szél csapott be a kertbe: a bokrokat megrázta s ő azt mondta: — Eredj be a szobába s játsszál a gramaf ónoddal. A gyerek kis húzódozás után bement. Utána nézett s aggódott. Már csak ez az egy gyereke van itthon, a nagyobbak mind Pesten vannak intézetekben, annál jobban aggódott érte. Most az ura jött keresztül a parkon s szólt: — Fiam, kimehetne a mezőre egy kicsit. Nézzen körül, kedves, dolgoz- nak-e azok a világ lustái. Én nem mehetek, mert a jorksirieknél kell lennem. Ott is volt valami baj. Oj medencéket építettek s a disznók közt kettő is volt szomorú*, jön az állatorvos, hogy beoltsa őket. A kis bricska már be volt fogva, erre ő kiment az udvarba, felült és ki a mezőre. Kukoricát vetettek, "s a krumplit is most ültették. Végigjárta a szép mezőt s nézte a búzát, hogy zöldéi s leng a rövid szára a szélben. A munkások szorgalmasan dolgoztak. Itt-ott asszonyok nagyobb csoportban kapáltak. Hirtelen feltűnt neki egy furcsa dolog. Egy törpe kis gyereket látott a felkapált földön s nem értette, mi van vele. Olyan volt, mint egy félemberke. Mintha csak kezecskéi lettek volna s azzal úgy csépelt, mintha a szél lobogtatta volna. Szemet szúrt neki s leszállóit a kocsiról ,hogy jobban megnézze. Ahogy odamegy hozzá, látja, hogy a kis baba, alig másféléves lehet, be van ültetve a földbe. Megáll mellette, nézi, csakugyan be van ásva a puha, porhanyós tavaszi földbe. — Mit ..csinálták maguk evvel a gyerekkel? Egy asszony kivált a sorból és odafutott. — A magáé ez a gyerek? — Igen, nagyságos asszony. — Mit csinált maga evvel a gyerekkel? — Hogy el ne másszon, nagyságos asszony. Beásta a gyereket derékig a földbe s annak csak a felső teste állott ki a földből és ragyogó szemmel nézett a kicsike és kis karjait az anyja felé nyújtotta. — Vegye ki rögtön azt a gyereket. Az asszony kiemelte a földből a gyereket. — Nézze csak, egészen e’ van 'orvadva az alsó teste. Hát hogy lehet maga ilyen kegyetlen. — Jaj, nagyságos asszony, nincs otthon kire hagyni, hát ki kell hozni magammal a munkára. — Na és? — Hát mink azt így szoktuk. — Szép szokásuk van. Hiszen felfázik ez a gyerek. — Dehogy fázik, nagyságos asz- szony, jő meleg a főd. — Ne beszéljen bolondokat. Meg fog halni ez a gyerek, ha maga nem vigyáz rá. — Vigyáz rá a jóisten. — A jóisten vigyáz, de maga nem vigyáz. Meg ne lássam többet, hogy egy gyereket beássanak a földbe. Nagy felháborodással jól lehordta az anyát s még mikor hazament, akkor is csak azon evődött, hogy ennél szörnyűbbet még nem látott. Elmondta az állatorvosnak, aki nevetett rajta s azt mondta, hogy ezen a vidéken még annyi a babona, hogy nem lehet a néppel okosan beszélni. (Folytatjuk)
