Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-11 / 289. szám

TOLNA MEGYEI Egyetemi Könyvtár

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA

XIII. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM KEDD, 1956. DECEMBER 11.

r------------------\

A MAI SZÁMBAN:

Kit képviseltek . ..

(2. o.)

„Beszállás Bonyhád— Dombóvár—Szentqotthárd irányába ..."

„A vitában kialakult legjobbat valósítsuk meg a gyakorlatban...“

— mondotta Somogyi Miklós elvtárs, a Tolna megyei kommunisták aktíva értekezletén

a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei ideiglenes intézőbizott- s%a kommunista aktívaülést hívott egybe azzal a céllal, hogy megvitassa az 1956. október 236 események okait, előzményeit; megvitatni, hogyan jutott egyre nagyobb szóhoz az ellen- forradalom, — kihasználva a demok— Fejlődésünk hajtóerője 1945-től a szocialista forradalom volt. A fejlődésünk forradalom volt, ezt bizonyítja a földosztás, az üzemek, gyárak, bankok államosítása. A politikai fejlődés is jó irányban haladt. Ezt az a tény is igazolja, hogy több évtizedes

Az utóbbi hetekben, napokban egyre erősödött a párttagságnak és a pártonkívülieknek egyaránt az a kívánsága, hogy a kommunisták újjáalakuló pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt határozza meg álláspontját az október ?3-a óta lezajlott eseményekről, jelölje ki a párt feladatait, segítse elő a tisztánlátást azok ban a kérdésekben, amelyek foglalkoztatják az embereket. Ezért váltott ki mindenütt nagy érdeklődést a párt első, jelentős dokumentuma, az ideiglenes központi bizottságnak a politi- tikai helyzetről és a párt feladatairól szóló határozata.

Háromnapos alapos vita után, melyben az ideiglenes központi bizottságnak úgyszólván valamennyi tagja aktívan résztvett — született meg e határozat, amely tudományosan és sokoldalúan elemzi az október 23-ával kezdődő eseményeket, azok okait, előzményeit, a jelenlegi helyzetet, szabja meg a feladatokat. Ez az értékelés sok vonatkozásban eltér attól, amit az események cselekvő résztvevői pillanatnyilag valóságnak hisznek — és ilyenkor gyakran előfordul, hogy különböző téves nézetek alakulnak ki

— mégis a pártnak az a feladata, hogy marxista tudományossággal derítse fel az igazságot. Ezzel tartozik a munkásosztálynak és az egész népnek.

Feltárja a határozat az október 23-án kezdődött események okait és előzményeit. Bár az okok pontos feltárásához további adatgyűjtésre és elemzésre van szükség, megállapítja, hogy elsősorban a Rákosi—Gerő- klikk — amelynek döntő befolyása volt a párt és az állam vezetésében

— bűnös politikája váltotta ki az egyre növekvő elégedetlenséget a párt tagságban és a pártonkívüli tömegekben is. Ez a bűnös klikk „antileninista a kommunista párttól idegen vezetési módszereivel szakadást idézett elő a párt vezetősége és tagsága, a párt és a munkásosztály, a munkásosztály és szövetségese, a parasztság, valamint a párt és az értelmiségi dolgozók között’’. Az események kirobbanásában alapvető ok, ez volt. Az október 23-án Budapesten tüntető fiatalok többségét az a szándék vezette, hogy segítsenek felszámolni az elkövetett súlyos hibákat, hogy így, a hibáktól megtisztulva, népi demokratikus rend szerünk tovább fejlődhessék a szocializmus útján.

Az események tragikus alakulásában szerepe volt a pártellenzék egy részének, a fegyveres felkelés előkészítésében és kirobbantásában döntő szerepe a Horthv-fasiszta és kapitaratikus kibontakozásért küzdő ifjak és munkások mozgalmát, ielégedetlensé- gét. A tanácskozáson Somogyi Miklós elvtárs, az MSZMP központi ideiglenes bizottságának tagja mondott beszédet. Az aktíván Szekszárd városon kívül valamennyi járásból képviseltették magukat a kommunisták.

szakadás után megvalósult a munkásegység. 1948-tól azonban fokozatosan olyan irányzat kezdett tért hódítani, amely szavakban ugyan elismerte, de tettekben tagadta a demokráciát és a meggyőzés helyett — amit nagyjaink oly nagyszerűen alkalmaztak — erőlista földesúri ellenforradalmi erőknek és a nemzetközi imperializmusnak volt. Az utóbbi hetekben talán a legtöbb vitát az váltotta ki, hogy forradalom, vagy ellenforradalom kezdődött-e október 23-án. Hiszen az eseményekben cselekvőén résztvevő tömegek jogos követelésekért léptek fel, mint nemzeti függetlenség, demokratizmus, beadás eltörlése, tagosítások megszüntetése stb. azonban — függetlenül a jelszavaktól, a megmozdulásokban fegyveresen is résztvevők többségének becsületességétől, hazaíiságától, — ténylegesen a munkáshatalom megdöntéséért folyt a harc. Ez különösen nyilvánvalóvá vált az október 30-án kimondott tűzszünet után, amikor az ellenforradalom már levetette álarcát, tömegesen mészárolta le Budapesten és vidéken a becsületes kommunistákat és pártonkívüli, demokratikusan gondolkodó embereket és kezdte nyiltan hirdetni politikai céljait. Az október 30-tól november 3-ig „megalakult” különböző új pártok nyilatkozataiban, újságokban, az egyes vezetők megnyilvánulásaiban már szó sem esett a szocializmusról, a föld és a gyárak megvédéséről, sőt, az ellenforradalom fő zászlóvivője, Mindszenty bíboros már nyiltan beszélt a régi rend visszaállításáról. Nyilvánvaló, hogy mindezeknek már semmi közük sem volt azokhoz a követelésekhez, amelyekkel a budapesti ifjúság október 23-án az utcára vonult.

A határozat leleplezi az ellenforradalom új taktikáját, módszereit, amennyiben „demokratikus” jelszavakkal álcázza céljait, igyekszik meg. téveszteni a tömegeket. Egyben foglalkozik a párt egyes kérdéseivel, a legfontosabb feladatokkal is. Leszögezi, hegy a párt visszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt, de továbbfejleszti mindazt, ami a magyar kommunista és szociáldemokrata mozgalomban értékes volt. A lenini elveket fogja alkalmazni mind a pártéletben, mind a párt és a tömegszervezetek állami szervek közti viszonyban.

Ma a legfontosabb feladat az ellen- forradalom erőinek szétzúzása, az ellenforradalom leleplezése. A kommunisták feladata: Türelmes felvilágosító munkával, meggyőzéssel, az ellenség leleplezésével és politikai elszigetelésével, s ha kell, fegyverrel is harcolni az ellenforradalom ellen, szocialista vívmányainknak, a nép hatalmának megvédéséért, további előrehaladásunk biztosításáért.

Somogyi elvtárs bevezetőül elmondotta, hogy országszerte sok probléma merül fel az októberi eseményekkel kapcsolatban, de ahhoz, hogy ezeket eloszlathassuk, mindenek előtt meg kell vizsgálni azokat az okokat, amelyek elvezettek október 23-hoz.

szakhoz folyamodtak. A léleknélküli állami és pártmunka a munkások legjobbjait, falun pedig a parasztokat fordította a párt és államvezetés ellen. Falun a begyűjtéssel zaklatták és sanyargatták a dolgozó parasztokat, a munkásosztály pedig a rossz bérpolitika miatt kényszerült a lélektelen állami és pártvezetés ellen fordulni.

— Az az általánosan elfogadott elv, — mondotta a továbbiakban Somogyi elvtárs —, hogy a demokratákkal szemben demokráciát, a terroristákkal szemben terrort .kell alkalmazni — megfordult, és a legjobbjaink estek ennek áldozatul. Ilyen körülmények között született meg a Rajk-per és számos más ismert politikái per is. A párt legjobb harcosai ellen alkat maztak terrort. A pártvezetés ilyen körülmények között a párttagság jelentős részét is fokozatosan szembeállította a felső vezetéssel.

— 1948 —49-ben fokozatosan megindult az igazi szakszervezetek — az érdekvédelmi szervezetek — szétverése is. Szakszervezeteink nem feleltek meg ezután már a lenini elveknek. Ennek eredménye azután az lett, hogy a munkások a szakszervezetekben nem kaptak megfelelő nevelést sem, nem is tölthettek be a kommunizmus elő- iskolája (nagyszerű feladatát sem.

De október 23-ának más előzményei is voltak

— Mindenek előtt ne áltassuk magunkat azzal, hogy a volt uralkodó osztály visszamaradt tagjait átneve'- tük, akkor, amikor a párt legjobbjai ellen is terrort alkalmazott a párt- és államvezetés. A káderosztályoknak sok van a rovásán.

A káderosztályok ahelyett, hogy nevelték volna az embereket, kommunistákat és pártonkívülieket

— egyaránt — bürokratikus módszereikkel eltaszították maguktól

az embereket.

Lehetett valaki akármilyen becsületes, s akár az életét is kész lett volm odadni az eszméért — de ha a keresztapja — unokaöccse káderlapja nem volt megfelelő, akkor már eleve elveszett. Olyan becsületes embereket dobott el magától a helytelen pártvezetés, akiknek gyermekeit mi taníttattuk az egyetemeken, főiskolákon éa a középiskolákban. Nézzük meg október előzményeit külföldi vonatkozásban.

— Az USA nem véletlenül szavazott meg évi 100 miliő dollárt arra a célra, hogy segítse a kelet-európai népi demokratikus országokban a „felszabadító” mozgalmakat. Nincs adat arra, hogy Anglia és Francia- ország hogyan támogatta az USA-t ebben a tevékenységében, de viszont

konkrét tények vannak birtokunkban, amelyek fényesen igazolják, hogy Nyitgat-Németországban nem kevesebb, mint 15 000 főnyi

fegyveres csoport álandóan készenlétben állt, hogy beavatkoz- hassék hazánk ügyeibe.

— Tragédia, hogy létrehoztunk olyan rendőri szervet, amely a kom- munsitákat figyelte, ahelyett, hogy az ellenforradalmi szervezkedésre csapott volna le még időben. Nem volt egyetlen olyan középfunkcionárius — ide értve párt- és gazdaságvezetőket —

akik ne lettek volna figyelve. Ahelyett, hogy e rendőri szerv az ellen- forradalmat már csírájában zúzta volna szét, a párt szervezeteit dezorg-.nlzálta.

— Tények igazolják, hogy az ellen- forradalom ez év elején már külföldön

szervezkedett.

Nyugat-német lapokban jóval az októberi események előtt cikkek jelentek meg arról, hogy számos nyugat-német városban a Nyugaton levő magyar fegyveres erők képviselői, több politikus, mint például Nagy Ferenc és számos nyugati katonai vezető tárgyaltak.

Ilyen célzattal volt október 10-e körül is egy megbeszélés Münchenben. Azok is beigazolt tények, hogy október 22-én a nyugati táborokból megindultak keletre a csapatok, a fasiszták.

Nem kevesebb, mint ötezer fő közeleded hazánk nyugati határa felé. Később ezek egy része be is jutott magyar területre.

— Vajon ilyen tények ismeretében lehet-e tagadni ,hogy október 23. már előre megrendezett ellenforradalom volt? Nem, nem lehet tagadni. De kiegészítésként még meg kell említenem, hogy október 23-án több egyetemen már arról tartottak szónoklatokat. hogyan kell utcai harcot vívni, az orvosi karon pedig már az ese mények előtt tudták, hova kell menni fegyverért. Ez csak szervezett, jól elö- készítt-u rrrrrriorradalom volt. Az ifjúságról szóltam, de meg kell mondanom minden félreértés elkerülése végett, hogy

ifjúságunk többsége, valamint az írók jelentős része nem ellenforradalmat akart, mozgalmukat nem ilyen céllal indították el, hanem demokratikus kibontakozást akartak.

Ne feledjük el, hogy igen sokan — az említett hibák és bajok miatt elégedetlenek voltak — s nem vették észre a harc hevében, még 24-én, 25-én és 26-án sem, hogy nemes moz galmukat az ellenforradalom saját céljainak elérésére használja fel. Én számos olyannal beszéltem, akik részt- vettek a harcban, közöttük számo9 szaktársammal is. E beszélgetések alapján vontam le a következtetést.

Somogyi Miklós ezután részletesen elemezte a Nagy Imre-ügyet. Elmondotta, hogy a Nagy Imre-ügyet szinte zászlónak igyekeztek felhasználni, s rajtuk keresztül a párt ügyét kivinni az utcára. A párt ügye, a párt belső ügye és az nem az utcára való. Sem akkor, sem ma. A Petőfi-körön keresztül került az utcára a párt ügye. Meg kell mondani, hogy sok igaz, sok jogos panasz és kérés hangzott el a Petőfi-kör vitáin. De ezt zömmel nem ott, hanem pártfórum előtt kellett volna elmondaniok. Igaz, a párt vezetői közül többen elzárkóztak attól, hogy lehetőséget adjanak e problémák megvitatására, ha adtak is volna ilyen fórumot, mire az elhangzottak a legilletékesebbekhez jutottak volna el alaposan kiforgatták volna. A jóbisze műeket, akik ezek ellenére is el merték mondani véleményüket — a párttagság megkérdezése nélkül a legtöbb esetben kizárták a pártból.

Részletesen szólott ezután a júliusi határozattal kezdődő új időszakról. Elmondotta, hogy a júliusi határozat fellélekzést váltott ki az országban, mindenki arra számított, hogy lesz kibontakozás, megoldhatók lesznek a legégetőbb problémák.

Kádár János körül kisebb csoportosulás jött létre a KV-n belül és a Politikai Bizottságban is, de eredményt nem tudtak elérni, hiszen a Rákosi—Gerő embereivel szemben kisebbségben maradtak.

A határozat megjelenése után a párttagság ás az ország népe várakozó álláspontra helyezkedett. Amikor azonban látták, hogy nem lesz kibontakozás, lényegében minden marad1 a régiben, újabb fellángolás következett be.

— Ilyen körülmények között — folytatta Somogyi Miklós elvtárs — halálos bűn volt, amit a K. V. tett. Kádár János elvtársat, aki a kibontakozásért küzdött — Kínábz. küldötték el. Pedig itthon nagy szükség lett volna rá. Ez súlyos politikai vakság volt, vagy rossz szándék.

— Azj így megcsonkított K. V. és Politikai Bizottság a poznanii eseményekre sem mozdult, nem ímotr a hibák

már a pá: vetelt a p nek lehet belső álla]

be és Bel ___0.

le

g, részben tanácskozni, részben pedig évi szabadságot tölteni? Ahelyett, hogy itthon segítették volna a kibontakozást.

— Ügy nézett ki a dolog, hogy október 23-án Nagy Imre kormányain látásával minden különösebb nehézség nélkül meg lehet nyitni a zsilipeket és a régen várt egészséges kibontak j- zásnak nem lesz akadálya. De ez nem következett be.

Nagy Imrével a párt vezetői, sőt minisztertársai sem igen tanácskozhattak. Nagy Imre állandóan csak néhány íróval jelentkezett, velük volt állandóan és csak velük tanácskozott.

Egyre inkább jobbra tolódott a kormány összetétele s ez a jobbratoiódás egyre gyorsabb ütemű volt. Már-már úgy nézett ki a dolog, hogy meg kel! egyezni egy polgári demokráciával. De dz*ütcáft már ellenforradalmi terror volt. Nem nézhették tétlenül a kormányban levő kommunisták ezt, s ezért kiválva a Nagy Imre-kormány- ból, új kormányt alakítottak.

— Az ellenforradalom pedig a Nagy Imre-kormányt egyre-másro jobbra tolta. Ilyen körülmények között hangzott el Mindszenty rádióbeszéde, majd egyéb ellenforradalmi elemek rádiószózatai, amelyekben köszönetét mondtak az ifjúságnak, hogy harcoltak a demokratikus kibontakozásért. így sütögették a demokratizmusért megindult mozgalom tüzében az ellenforradalmárck a pecsenyéjüket.

A forrongásban nem volt senki, aki a párthoz, a munkásosztályhoz szólt volna, hogy alakítsanak munkásezredeket, védjék meg gyáraikat.

Igen jókor jöttek még íyz említett rádióbeszédek. Ezekkel felnyitották «a eseményeket tisztán áiem látó párttagok szemét, de a munkásosztály is észrevette, hogy mire használták fel őt. Felhívták e „rádiószózatok” akaratlanul is az ellenforradalomra a figyelmét. Veszedelmesen kezdett hasonlítani a helyzet az 1919. augusztu sához. Csak meg lehet köszönni ilyen körülmények között a szemet nyito- gató rádiószózatokat.

— Ilyen körülmények között na gyón igaza volt Kádár Jánosnak, hogy új kormányt alakított. Ismerik az elv- társak, hogy miért kellett a szovjet csapatokat behívni az országba. De egyet itt meg kell jegyezni:

1919-ben a burzsoázia egyetlen szót sem szólt az ellen, hogy bejöttek az országba a francia, angol és egyéb intervenciós csapatok, hogy a burzsoá hatalmát megvédjék és visszaállítsák. Most bezzeg, (bogy munkásállam jött segítségünkre, hogy megvédhes- sük a proletariátus eddigi vívmányait — most mint a tőrbe esett ördög, kiáltoznak.

Ezután részletesen beszámolt a budapesti harcok több epizódjára, majd így folytatta:

— A Szovjetunió segítségével miután kicsavartuk az ellenforradalom kezéből a fegyvert, most más eszközökhöz folyamodik. Most a demokrácia és a szocialista vívmányok megőrzőjének álruhájában tetszeleg. Arról beszél, hogy egyetlen szerv van, amely bírja a munkások bizalmát: — a munkás- tanács. De éppen ezt a munkástaná(Folytatás a 2. oldalon.)

Hogyan alakult a helyzet október 23-tól november 4-ig

és mi a jelenlegi helyzet

Útmutatás